Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-05 / 10. szám
1978. III. 5. PAVEL KO YS í;u: 1. Itt minden volt mór. Lóm, mennyit tud az ember. Hogy dinamit, s hozzá gyújtózsinór kell. Nagyszerű korszak. Vagy szörnyű mégis? Az isten érti. A vietnami gyermek napalmban ég el. Még előbb Hirosima rőt napja lobban. A föld igen, a lélek nem rendült meg miatta. S elkészült már a hidrogénbomba. Célpontja mi vagyunk. De ki akarta, ki önkénye? Isten tudja. Az elnöki köröknek hány az istensége? Rémség a köbön: a kommunizmus egyre terjed. Lépjünk a körmeire, parancsnok? Nem. A gerincét is törjük el. A rakéták rozsdásak, tompák lettek, altatónak most ekrazit kell. Minden volt már itt? Nem. Nyelvükön kevés a rémhír, nem látnak elmúlást az avarban, a kommunisták szívében tavasz van. és vajon tudnak-e félni... 2. És így jött a bomba. Éljen Amerika elsősége. Az amerikai cápa szuperfalánk. Már készül a kor legvéresebb regénye, melyben Amerika túléli önmagát. És ífiy jött a bomba. Az első neutrális. Pardon - neutronos. A bombázás egyébként egész morális. Az ütközőt hiába krómozod, az autónak nincs indítója. Mint ha egy autónak nincs agya. A lakkozott váz lávaárként imboiyog. Az aljára karter ragad. Ej, nincs ínyedre a dolog. Hogy nem lesz szükség ízlésre, nyelvre? Nem kocsin - földön fetrengve se kúszhattok majd, koldusok? Ezt akarják a szent egekl Oswald puskája prédára hiába les. A texasi sétáknak vége. Az amerikai polgár - istenfélő és pénzes, nem megy a golyók elébe, hiába gyártották őzt vérmentes acélból. Ha bombád van, nem ijedsz. Öh, szörnyűség, nem hiszed. Ahogyan fekszel, úgy is ágyazol... 3. Ha az emberiséget ö bizonytalanság lidércének kiszolgáltattátok, csak az kell még az elsőséghez, hogy sírjába dobjátok - örököljétek utána házát s a világot. Az ember is, nemcsak a négerek - Amerika tiszta szemén miicsoda tályog hovatovább mind jobban tévelyeg. * A Smena Kiadó gondozásában jelent meg Pavol KoyS NIE (Nem] című poémája, amelyben a neutronbomba gyártása ellen tiltakozik Mindent adtatok már a világnak, így hitték hálás, jámbor lelkek. De íme: vandál játékszernek a bombát nyújtjátok: oly tiszta, szűzi, s mint szent, csodatevő. A gombák élnek-e? Világos:, sejtekből a teste. Te ember, bőgj, hallgass, vergődjél és reszkess. Itt többé gomba se nő... 4. Ott, ahol ő lép a trónra - a csillogó neutronbomba - ott tiszta lesz a zóna. Nem lesz gondod - leveled kinek küldöd. Hogy csak a kommunistákat öli? Nem. Elhamvad az utolsó hírnök embertől emberig. Hold asszony hallgat, a szemén könnyharmat, bocsásson meg: hosszú még az út az őskorig? Ott nem kellenek már börtönök és nem kell majd haláltábor sem fából, sem betonból, s nem lesz szükség Hitlerekre, helyettük öl a neutron. A halott nem tombol, a halott többé nem jajong. A humanitással töltött csodabomba hűvös kezével csendben átkarolja az embert - nem érdekes már bűn és jog. Tudomány, ölj, de maradj finoml övd a városokat. Egy város - egy sírdomb ... 5. Kié lesz az üres utcák süketsége? A harangnyelvek némasága? Pavel Koys Az atombunkerekből milyen szörny lép a fényre? Ki lesz, ki lován nyomunkba lépve - önmagában, győztest köszönt, s akarja Noéként / állatok közt / túlélni a vízözünt? Mint magasból vércse az egérre, lestek a célpontra, és ez az ember. Elő hústömegnek nézitek az emberiséget régen. Mit ér az ipar, ha ép, ha ügyesen, fürgén termel? Ki miatt zuhanjon az ember a mélybe, ki miatt? Nem! Nem oktalan nyáj tagja az ember, nem perzselhetik gyilkos fényű fáklyák. Évezredeken át átlépte halálát az életért. Aljon meg mindenki tisztelettel az istennél is élőbb ember előtt. Könnyű megölni egy embert, vagy kettőt, gyilkost is könnyen bérelsz. Nyálként fut a dzsungelben a néger, lőjetek gyorsan, mert közel már szabadsága határa. Az ok? Alantas származása. Pompás, talált! Egy nulla Jim javára. Nem! Ez a föld már rég nem a tiétek. Hogy behódolt, azt csak képzeltétek. Mennyi megaláztatást viselt el - falhoz állítva, feltartott kezekkel megtaposott kis lény. Hány fal vár még és hány hibás tekervény, míg eljutsz saját lényedig? Elnök úr, villamos, vagy mindjárt neutronos sokk jut nekik? Holnap? Kinek? Hát a világnak - elefántnak, túl nagy egy tányérhoz. Start. Élesíts és célozz ... Itt minden volt mór. Halálból s borzalomból van választék. A reakció fojtogató atomlánc-rejteke sok titkos széf. Szép, csillagpontos bolygónk megbillent tengellyel forogna. Nem, nem kell atomvihar, sem atomvillám, se csendes gomba, mely taktikásan ölne. Nem csak vak és béna lenne a világ, de halott, de halott, halott örökre. Nem, gyermeket, ki édes anyatejre éhes, s olyan gyengéd, mint kis libák pelyhe, gyermeket senki sem Ítélhet halálra. Arcába hideg vizet fröccsentenének - - biztos könnye eredne. S ti arra készültök, hogy játék helyett kiságyába valódi bombát -dobtok. A háború nem válogat célpontot. Gyermekeinkért. hogy enyém, tiéd - mind legyenek épek - a tábornoki csillag s a vértől szennyes kéz nem örökölhető megteszünk - meg kell tenni az emberiségnek - mindent ellenetek. Ember, embert NE ÖLJ, így akarjuk ezt mi. Milliók hangja így dörög forrongó, szfndús glóbuszunkon. Hogy létezzen a föld és éljenek ők, a népek, mint méhkasban, mézillat szálljon s ne stroncium-enyészet, akarjuk: így legyen - kiáltom néktek. A neutronok szabályos útjáért el a halált jelző képletekkel. Hogy az életet véletlenül se oltsa ki gyilkos szándék, ember-lavina, zuhogj, temesd be a bombát saját testeddel.. .1 1977 augusztusa L. GALY OLGA fordítása
