Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-03-05 / 10. szám

A

' Italában minden orvosi váróterem egyforma. Fehérre meszelt falak, néhány szék, a kisasztalon képeslapok és újságok, tisztaság fogadja a pácienseket. Talán csak a falragaszok szövege tér el egymástól. Prága I. Fogászati Klinikájának Parodon- tológiai Osztályán a feliratok természetesen a fogápolásra vonatkozó hasznos utasításokat tartalmaznak. Úgy tűnik azonban, itt ezeknek senki sem szentel figyelmet. De ez csak a látszat, mert ha a betegek semmibe se vennék az előírásokat, nem járnának ide oly nagy számban. Most is minden hely foglalt.

Nyugtalanság, idegesség tükröződik az arcokon. Egyesek a folyóiratokat böngészik, mások mintha elmerülnének a magukkal hozott könyv olvasásában, valójában azonban — gondterhelt tekintetükből ítélve — másutt jár az eszük. Nem csoda, hiszen a fogorvostól nemcsak a gyermekek irtóznak. Félelmüket a felnőttek is nehezen leplezik. Különösen azok, akik parodontó- zisban, vagyis fogágysorvadásban szenvednek, amely ugyan nem életveszélyes, de a megkésett orvosi segítség — akárcsak a fogszuvasodás esetében — a fogak elvesztésével jár.

Gondolataimból hirtelen felzavar a rendelő ajtajában megjelenő nővér hangja.

Tőle várják a segítséget

Világos, tágas helyiség, a szokásos felszereléssel. A három fogorvosi szék közül kettő foglalt. Az orvosok pácien seiket kezelik, miközben a körülöttük álló orvostanhallgatóknak a kórtüneteket magyarázzák.

Dr. Marie Ter-Manueliancová tanársegéd, aki 1967 óta az osztály vezetője, éppen befejezte a műtétet. Látogatásom tehát jó alkalom arra, hogy kissé kipihenje magát és elbeszélgessünk.

— A parodontológia a fogsebészet továbbfejlesztett, ma már szakosított ága. Bőr- és belgyógyászati ismereteket is igényel — utal vendéglátóm egyetemi éveire, amelyek élete legszebb időszakát jelentették. Boldog volt, hogy tíz esztendővel az érettségi után — édesanyja jóvoltából, aki vállalta a háztartásáról és két kis gyermekéről való gondoskodást — folytathatta tanulmányait. — Valahányszor egy-egy vizsgáról hazatértem — mondja mosolyogva —, az akkoriban 7 éves Michaela és a kis Martin az indexemet ellenőrizte, letettem-e a vizsgát.

Azóta sok víz folyt le a Moldván. A gyerekek felcseperedtek, diplomát szereztek. Ma már ők is családosak. Dr. Ter-Manueliancová szívvel-lélekkel a hivatásának él, amely — amint mondja — egész embert követel. Együttérez pácienseivel, azok szeretik, megbíznak benne, s tőle várják a segítséget. Jóleső érzés ez, amely arra készteti, hogy egy személyben az orvos, a pszichológus és a pedagógus szerepét töltse be.

Ennek a magában véve is igényes feladatnak a teljesítése azonban nem töltené ki az orvosnő életét. Értékes tapasztalatait szakcikkeiben és a Károly Egyetem Orvostudományi Karán tartott előadásokban osztja meg olvasóival, illetve hallgatóival.

A fogak megmenthetők, ha ...

A fogínysorvadás lényegéről szeretnék megtudni egyet s mást. Kérésemre a tanársegéd a fogak lágy és szilárd támasztó és függesztőszöveteinek a megbetegedéséről beszél, amely az íny és a foggyökeret környező csontrészek

hetők. Erre azért is fontos lenne rávilágítani, mert — mint minden betegség — a parodontózis eredményes gyógyításának a feltétele is az, hogy az orvosok tisztában legyenek az okaival, amelyek a szervezetben a bekövetkezett rendellenességekkel (pl. anyagcserezavarokkal), de a külső befolyásokkal is megmagyarázhatók.

A belső zavarok okait a beteg egészségi állapotában, szervezetének legyengült ellenállóképességében kelt keresnövelő, tehát a lelkiállapotot károsan befolyásoló parodontózist, amely a gyengébb idegzetűeknél búskomorságot is kiválthat.

Az orvosnő tapasztalatai szerint mindettől azonban megkímélhetnék magukat a páciensek, ha idejében felfigyelnének a szájukban végbemenő, a foghús vérzésében és a fogak meglazulásában észlelhető, egyébként azonban fájdalommentes kóros folyamatra. Vétkes könnyelműséget követ el tehát az, aki semmibe veszi ezeket a tüneteket, vagy félelmében elhanyagolja állapotát, idejében nem fordul orvoshoz. A kezdeti stádiumban ugyanis könnyen kezelhető a fogágy- sorvadás. Későbbi időpontban azonban, amikor már a röntgen is kimutatja az íny és a fogak közt keletkezett réseket és a fogak elmozdulását, az egyetlen gyógymód, a nem minden esetben eredményes műtét, vagy a fogak rögzítése.

ü

KEKEM A KŐVETKEZŐI

A gyógykezelés nemcsak az orvos ügye

fellazulásával jár. Az ennek következtében meglazult fogak idővel kihullanak.

— Erre a kórra, amelyben ma nálunk a lakosság négyötöde szenved, időszámításunk előtt kb. a 4. században már a görögök, majd a kínaiak is felfigyeltek. És mert az okát a fogkőben látták, éretlen alma levével, majd a fogkefe feltalálásával igyekeztek terjedését megakadályozni.

— Kezdetleges próbálkozásaik arra vallanak — mondja vendéglátóm —, hogy nem jártak messze az igazságtól, mert a fogágysorvadás megelőzésének legfőbb feltétele ma is a következetes és rendszeres szájápolás: a higiéniai előírások pontos megtartása és az íny- gyulladást okozó fogkő gyakori eltávolítása, nem utolsósorban pedig a C és D vitaminokban -gazdag ételek fogyasztása. De ugyanolyan fontos, hogy a kórt csírájában elfojtsuk.

Az orvosok azonban még mindig nincsenek teljesen tisztában azzal, hogy mi okozza ezt a betegséget, amelynek előjelei gyakran már ifjúkorban észlel. nünk, s ezért többnyire elengedhetetlen a páciens belgyógyászati kivizsgálása és kezelése is.

Harc a mikroorganizmusok ellen

A külső káros befolyások felismerése, tehát megszüntetésük is lényegesen egyszerűbb. Ilyenkor a kór okozói ugyanis a baktériumok, amelyek — ha huzamosabb ideig hatnak az ínyre — nemcsak az íny gyulladását okozzák, hanem fokozatosan a foggyökereket is megtámadják. Ezért oly fontos a baktériumok eltávolítása, vagyis a sok türelmet igénylő gondos szájápolás. Ez a fogkefe és a fogkrém rendszeres használatán kívül — gyufaszálra vagy fogvájóra erősített, gyógyszerbe mártogatott vattával — a fognak és az íny orvosi előírás szerinti masszázsát is megköveteli.

A tapasztalatok arra mutatnak, hogy a higiéniai előírások megszegésének következménye néhány éven belül, tekintet nélkül a páciens korára, a metszőfogak fogágysorvadásában, majd kihullásában mutatkozik meg. A szakemberek az utóbbi időben az egyik prágai középiskola 16—18 éves tanulóinak 15 százalékánál figyeltek fel erre a veszélyre.

Nagy szerencse, hogy az utóbbi 30— 40 esztendő folyamán kidolgozott és ma már többé-kevésbé eredményesen alkalmazott gyógymóddal, amelynek szerves része a műtét, a fogak élettartama lényegesen meghosszabbítható. Ezt a fejlett orvostudományunknak köszönhető eredményt csak az értékeli igazán, aki ebben a gyakran emésztési zavarokkal is járó, tehát egészséget veszélyeztető betegségben szenved. A fogak elvesztése komoly szépséghiba is. Különösen a 30—40 év körüli nők viselik el nehezen a kisebbségi érzetet

A beteg

és az orvos együttműködése

— A fogágysorvadás az egyes foga- . kát megtámadó szuvasodásnál is nagyobb kárt okoz, mert egyszerre több egészséges fog, sőt sokszor az egész fogsor áldozatául esik — folytatja az orvosnő.

A további különbség a két megbetegedés között, hogy míg a fogszuvasodás esetén csak a fogorvostól való rettegést kell leküzdeníink, a fogágysorvadás eredményes gyógykezelése nemcsak az orvostól, hanem tőlünk is függ.

A higiénia, a száj* és a fogak rendszeres ápolása, tisztán tartása és a masz- százs önfegyelmet és nagy türelmet igényel, de a tapasztalatok szerint megéri a fáradságot. Enélkül ugyanis a műtét nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, és az orvosok minden igyekezete kárba vész. A beteg visszaesik előző állapotába, a kóros folyamat felújul, illetve folytatódik.

— Erre figyelmeztetjük betegeinket, és erre tanítjuk az egyetemen hallgatóinkat is, mert ha nem is szerzik meg a parodontológusi képesítést, mint fogorvosoknak és fogászoknak is fel kell ismerniük a pácienseiket fenyegető veszélyt — mondja vendéglátóm.

* * *

Ismét kitárul a rendelő ajtaja. „Kérem a következőt“ — hallom a nővér hangját. A fogorvosi székben újabb beteg foglal helyet. A tanársegéd páciense fölé hajolva, gyakorlott mozdulatokkal igyekszik megállapítani a diagnózist. Közben pedig bátorítja, mert embertársát látja benne, akin segíteni akar.

KARDOS MARTA

„Érdemes volt elvetni a magot...”

Kitartott a gyermekkori játék közben választott szerep mellett, a „babadoktor- néniből“ igazi orvos lett.

— Édesapám korán, hároméves koromban meghalt, így hiába vágytam kistestvérre, nem teljesült a vágyam. Leírhatatlanul boldog voltam, ha a barátnőim testvéreit dajkálhattam. Talán ekkor alakult ki a gyermek iránti vonzalmam. De játék közben sem voltam soha anyuka vagy tanító néni, mindig csak a doktor néni — meséli BaStrnák Erika, a komáromi (Komárno) kórház hematológiai és véradóállomásának orvosa.

1962-ben csakugyan gyermekgyógyászként fejezte be az egyetemet, s az első szakvizsgáját is gyermek- gyógyászatból tette le. Ma mégsem gyermekeket gyógyít, hanem hematológus.

— Alig kezdtem el dolgozni, elküldték egyhónapos, hematológiával kapcsolatos tanfolyamra Bratisla- vába. Szívesen mentem.

örültem, hogy ismét valami újat tanulhatok. Amikor azonban egyre többször kellett helyettesítenem az ezen az osztályon dolgozó betegeskedő kolléganőt, s újabb háromhónapos tanfolyamra küldtek, már nem örültem. Mégis úgy adódott, hogy menet közben „beleszerettem“ a hemaíológiába, s ma már nem bánom, hogy nem gyermekgyógyászként dolgozom.

Az apróságokat ma sem szereti kevésbé (van egy 12 éves kisfia, minden szabad idejét vele tölti), de a felnőttekkel ugyanúgy szeret foglalkozni és tud is bánni, mint a gyerekekkel. Erre a képességére a véradóállomáson igen nagy szükség van. Feladatkörébe ugyanis a térítésmentes véradás szervezése is beletartozik. Ehhez pedig szervezőkészség is kell.

— Ügy érzem, azért tudok az emberekkel bánni, mert szeretem őket, Én mindenkiben csak a jót keresem.

feltételezem, és mindig meg is találom. Ezért emlékszem szívesen arra az időszakra, amikor a térítésmentes véradókat kezdtük toborozni.

| Sok időmbe került (éjszakába nyúló előadások, beszélgetések, szervező utak, azon izgulva, mit csinál vajon a kis Feri otthon, vagy ha nem volt kire bízni, a mentőautó hátsó ülésén), de „a termés bizonyítja, hogy a magot érdemes volt elvetni“. 1975 óta nekünk csak térítésmentes véradóink vannak, országos méretben is kitűnő eredményeket érünk el. S habár a mi munkánk nem látványos — a hematológia ma sem vonzza a fiatal orvosokat —, de nélkülözhetetlen. A „raktárunk“ sohasem lehet üres, hisz a kórházban bármelyik pillanatban szükség lehet vérre. Ezért az is fontos, hogy a véradókat ne csak megszerezzük, dp meg is tartsuk. Itt tehát ismét az emberekkel való bánásmódra kell utalnom. Az emberszeretet különben egyetlen jó orvosból sem hiányozhat. Csak akkor tud önfeláldozó- an gyógyítani, önmagából a lehető legtöbbet nyújtani, ha a betegben az embert, nem pedig csak a „pácienst“ látja. A hivatástudat, a szakmaszeretet kevés. A beteg számára fél gyógyulás, ha panaszát az orvos figyelmesen végighallgatja. A mi munkánkat csak teljes szívvel lehet végezni.

Lelkesedéssel, meggyőzően mondja ezeket. Saját magáról keveset beszél, mindig visszakanyarodik a munkájához. Az évek folyamán sokat tapasztalt, sok megrázó és szép élményt szerzett, s minden újabb siker megerősíti hitét: jól választott. Ha újra kezdené, akkor sem tenne másként.

FLÖRlANNÉ M. MÄRTA

Gyökeres György felvétele

1978. III. 5.