Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-05 / 10. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1978. MÁRCIUS 5. VASÁRNAP XI/10 BRATISLAVA XXXI. ÉVFOLYAM 64. SZÁM ÁRA 1 KORONA Jaroslav Regál felvétele Nincs olyan társadalmi rend, amely csak megközelítőleg is annyit tett volna és tesz a nő szabad emberré válása érdekében, mint a szocializmus. Hivatkozhatnánk számtalan meggyőző adatra gazdasági és jogi vonatkozásban, az érvényesülés és a szociális körülmények, és magától értetődően az életszínvonal alakulása viszonylatában is. Olyan tényekre, amelyek beszédesek, sokatmőndóak és közismertek. Nem célunk az ilyen felsorolás. Talán elég egy dologra hivatkozni. Arra, hogy Szlovákiában, ebben a nem is olyan régen elmaradott, igen szűkös viszonyok között tengődő agrár országrészben, amelyből — főleg a monarchia idején — munkát keresve tízezrek „tántorogtak ki az óceánon túlra, s amely még a polgári demokrácia viszonyai között sem volt lényegében más, mint a cseh burzsoázia gyarmata, a harmincas évek elején pedig a munkanélküliség pokla — nemcsak a férfiak találtak biztos megélhetésre, hanem a nők is. És akárhogy vesszük is — a lényeg mégiscsak az, hogy Szlovákiában ma a nőknek hozzávetőleg 85 százaléka foglalkoztatott, a többi tanul vagy háztartásban dolgozik. Durván számítva, hét nő közül hat tett szert kisebb-nagyobb mértékben gazdasági önállóságra, ami a jogi egyenlőségen túlmenően szilárd alapja a nők teljes gyakorlati egyenjogúsága elérésének. Az „elérés“ fogalmát itt folyamat és nem kész tény megjelölésére alkalmazzuk. Az említett nagy dolog ugyanis, nevezetesen a nyolcvanöt százalék, s mindaz, ami nálunk a szocializmus építésének évtizedeiben a nők érdekében történt, nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy a nők számára már mindenütt és mindenben a férfiakkal azonos feltételeket teremtettünk. Tulajdonképpen, ha tárgyilagosan végiggondoljuk, társadalmunknak számukra több vonatkozásban nem azonos, hanem a férfiaknál jobb feltételeket kell megteremtenie (erre törekszik is), ha valóban szavatolni akarja azonos lehetőségeiket, mint ahogy akarja is, mégpedig nem jótét gyakorlásaként, valamiféle szívességből, hanem gazdasági, politikai és morális érdekből. Az egyenlő feltételek ugyanis — elsősorban a nők eltérő, gyengébb fizikuma, s helyettesíthetetlen anyai szerepköre, de más családi többlet tennivalók következtében is — esetenként akár hátrányos helyzetet jelentenek. Persze legyünk reálisak. Tudjuk, hogy a nők tehermentesítése nem a jóakarattól, a szándéktól függ csak, hanem sok más tényezőtől is. Főleg lehetőségeinktől. Hiszen csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. Továbbá olyan, a múltban gyökeret vert tévhitek gyorsabb és hatásosabb leküzdésétől, hogy nem is annyira fontos, milyen képesítése lesz a lánygyermeknek, úgyis férjhez fog menni. Az ilyesmi ma már lassan a múlt ködébe vész, hiszen a statisztika szerint nálunk jelenleg a 25—30 éves nők kategóriájában például huszonkétszer több főiskolai képesítésű nő van, mint a háború előtt, ám azért előfordul. Mint ahogyan az sem fehér holló, hogy a kellő végzettséggel, sőt gyakorlattal rendelkező nőkkel szemben is tapasztalható — főként gazdasági és más tisztségekbe történő kiemelésüknél — a többnyire leplezett szubjektivista akadékoskodás, viszolygás vagy tessék-lássák megoldás. Meg kell mondanunk — egyéb vonatkozásokban is akad törleszteni valónk. Nem vitás, hogy épülhetne még több bölcsőde és óvoda, tökéletesíteni lehet és kell,is a kereskedelmet és a szolgáltatásokat, szigorúbban és következetesebben érvényt kell szerezni azoknak a jogszabályoknak, amelyek tiltják a nők munkáját éjjeli műszakokban, súlyos terhek manipulálását. Beszélhetnénk még az egészségügyi ellátás, a szociális-higiéniai, a munkavédelmi és általában a munkakörnyezeti körülmények javításának igényéről, tennivalóiról is. Általában törlesztjük ezt az adósságunkat is, de nem mindig és mindenütt olyan ütemben, amilyent megengedhetnénk magunknak. S a korszakos eredmények ellenére erre gondolnunk kell nemcsak most, a nemzetközi nőnap előestéjén, hanem az év minden napján. GÄLY IVÁN
