Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-26 / 9. szám
ÚJ szó HA LÁSZOK KOMOR Oj amerikai kártya (Ondrej Zimka karikatúrája] VÁLÚOK Sxabóné btuélgit Kot ácsaival. — Hallom, Irma, hogy tálal akarsz. Miért! — Azért, aiart a (árjám az alábbi Idában hajnali háromkor folábrad, álmosan magcsákol, majd azt suttogja: — Szarvasz, ssivl, most már hasa kall maanem... TAKARÉKOS Cicvarék mondja Veplacsek- nek. — Hallom, hogy a feleséged ■az utóbbi időben szigorúan takarékoskodik. Mondd, elért már valamilyen eredményt? — Igen. Abbahagytam a dohányzást, és már két deci bort sem ihatok ... A hét vicce Brahovácz meglátogat egy építkezést. Körülnéz, majd megkérdezi az építésvezetőtől: — Mondja, miért nem bocsátják el azt az öt embert. Több mint egy órája figyelem őket, de semmit sem dolgoznak, csak kártyáznak meg iddogálnak. — Dehogy bocsátom el őket — feleli az építősvezető —, hiszen tavaly egyetlen munkabalesetet sem szenvedtek, s így nekik köszönhetjük, hogy a munkabalesetek arányát tekintve mi vagyunk a legjobbak a vállalatnál. — Nincs nyereségünk? Nem tudunk prémiumot fizetni? Javaslom, hogy a fejszenyél másik végére tegyük a fejet, s így mint újdonságot, tíz koronával drágábban árulhatjuk. (Jifí Danék karikatúrája) VENDÉGLŐBEN — Főnők ár, ha ez a lOtty, amit kihozott, kává, akkor taát károk. De ha az taa, akkor viszont hozzon nekem agy igazi kávét. Kiss és Nagy szenvedélyes halászok. Kiss meséli: — Képzeld el, tegnap éjjel csodálatosat álmodtam. Gyönyörű, nyári éjszaka volt, s én egyedül ültem a folyóparton Lollobrigidával. Nagy izgatottan kérdi: — S aztán mit álmodtál tovább? f — Azt, hogy fogtam egy gyönyörű nagy csukát. Ha a főnököd légvárakat épít, elöbb-utóbb megkér, hogy te légy a karbantartó. Néhány textilüzletben azt hiszik az emberről, hogy molylepke. Nyáron bundát kínálnak, télen meg fürdőruhát. Bámulatos, ahogyan egyesek aprópénzre váltják fel apró tehetségüket, s ebből az aprópénzből még autóra is futja nekik. Rossz dolog, hogy azokban az években, mikor már csak emlékeink maradnak, kezdjük elveszteni az emlékezőtehetségünket. # * Jf A papától az ember néha értelmet örököl, néha pénzt, de legtöbbször csak kopaszságot. * * * Van, aki határozat nélkül nem tud különbséget tenni helyes és helytelen közT. Sose téveszd szem elől, hogy könnyebb beosztottakat változtatni, mint főnököt. TISZTÍTÓ A gyorstisztítóba Pistike lép be, kezében egy ing. — Azt üzeni az apukám, hogy tisztítsák ki még egyszer és most már rendesen az inget, mert ha idejön, akkor olyan zűrt csap, hogy kő kövön nem marad. — Mutasd csak, Pistike, hányás gallérja van az apukának? — Harmincötös. — Akkor mondd, meg Pistike az apukádnak, hogy jöhet. fa UtuxioÁM t ÁéftMjtM stvcvkfwfai fa tan jtr n'/tvtoí, k&n**jt* fx*xx*t fad — Ne haragudj, drágám, ma sietek haza, mert a feleségem túrós csuszát főzött vacsorára, és azt csak frissen szeretem. (Dikobraz) ÖT ÍV Koálaezok Ifjú házaz. Boldogan áradozik idósabb kollégájának: — fané, nakem csodálatos falsségém van. Tagnap asts azt mondta, annyira szárát, hogy eljönne értem akár a világ végéra ia. — Vér) csak, Géza, lassabban a tasttal. öt év máivá már azt is bánni fogod, ha a sarki kocsmába jön cl utánad. ÉTLAP — Főúr, szeretnék valami jót enni. Kérem, sorolja el, mit ajánlanak az étlapjukon. — Mindössze vagdalt húsunk van. Mit parancsol? MŰÉRTŐ Béla önfeledten zongorázik menyasszonyának. — Giziké, szereted a zenét? — kérdezi átszellemültem — Nagyon — feleli a leány —, de azért játssz tovább. NŐI DOLGOK Manci és Sári igazi vónkisasszo- nyok, „igazi“ kolléganők. — Sárfka, ha egyszer férjhez mész, ajánlom, hogy borszakértőt válassz. — Ugyan, miért? — Mert csak azok tudják becsülni az idősebb évjáratot... KÉRDÉS Kovács sétálgat az erdőben. Egyszer csak egy ló üget , feléje, nyergében a rémült Szabóval. — Merre, merre, Szabó kolléga? Mire az ijedten ordítja: — Ne tőlem kérdezze, hanem a lótól! 1978. II. 26, 19 INGYEN SZIKLA Azt mesélik, hogy a Krím-félszige- ten, Alupka és Szimeiz között, valamikor egy vitorlához hasonló alakú, szép szikla állt. És ez a vitorla- szikla, a természet e nagyszerű alkotása, állítólag egyetlen kopejkába sem került. Képzeljük csak el: egész szikla — és ingyen! És történt egyszer, hogy valamelyik fürdővendég letört egy darabkát az ingyen sziklából — emlékül. A rossz példa pedig, mint ismeretes, ragadós. Letört belőle az egyik üdülő, utána a másik, a harmadik ... És néhány év múlva a szikla eltűnt. Most ezen a helyen, a tengerparton, .kis kioszköt építettek, ahol krími látképeket árusítanak. A vitorla-szikla most 5 kopejkába kerül. HOGYAN TŰNT EL EGY TISZTVISELŐ? Azt beszélik, hogy egy bizonyos hivatalban eltűnt dolgozószobájából az egyik gazdag tapasztalatokkal rendelkező öreg munkatárs. Reggel, mint mindennap, állítólag bement a szobájába, felhúzta a könyökvédőjét, és az aktákba temetkezett. Este pedig — nem jött ki a szobájából. Keresték, keresték — de nem találták meg. Sem az asztal alatt, sem az ablakpárkányon nem lelték meg. Ügy eltűnt ez az ember, mintha a föld nyelte volna el! És csak a vele egyidős, öreg takarítónő találta ki, hogy ezt az embert nem nyelte el a föld — hanem egyszerűen az ajtaján kifüggesztett névtáblává vált. Az öreg takarítónő azóta minden reggel óvatosan megtörli a névtáblát száraz ronggyal — nehogy baja essék. AZ EGYEDÜLÁLLÓ APA Azt beszélik, hogy egy bizonyos embert faképnél hagyott a felesége; két pöttöm gyereket is hagyott rá — egy fiút meg egy kislányt. És a szegény apa, aki az egész női nemre megneheztelt, állítólag elhatározta, hogy nem házasodik meg és maga neveli két gyermekét. Reggelente maga öltözteti őket, maga ad nekik reggelit, viszi őket az óvodába, mos és stoppol rájuk... És így tovább. Végül pedig a gyerekek felnőnek és saját lábukra állnak. A felnőtt gyerekek saját lábukra állnak, s akkor a szegény apjuk rászánja magát, hogy most már önmagára is gondoljon: másodszor is megnősül. Megházasodik, és a szegény flótás életében minden újra megismétlődik. Megint két gyermeke születik — igaz ugyan, most mindkettő kislány. Megint otthagyja a felesége. És a férfi megint csak nem adja be a derekát, s egyedül neveli a leányait. Végül azok is talpra állnak és önálló életet kezdenek. A férfi harmadszor is meg akart nősülni, de meggondolta a dolgot: vett egy szájharmonikát, amelyről már fiatal korában ábrándozott, és szépecskén azon játszott... A SORSJEGY Azt beszélik, hogy egy bizonyos borbélyüzletben az egyik vendégnek nem volt pénze a hajnyírás kifizetésére. Állítólag nagy üggyel-bajjal rábeszélte a mestert, hogy a neki járó 90 kopejka helyett fogadjon el tőle egy sorsjegyet, amelynek értéke 1 rubel volt. Telt-múlt az idő, a borbély el is felejtette a furcsa históriát, amikor egyszer csak beállított ugyanaz a vendég, elhozta a 90 kopejkát és visszakérte a sorsjegyet. A borbély nyomban rájött, hogy itt valami nincs rendjén, és szándékosan azt mondta, hogy a sorsjegy bizonyára a másik kabátja zsebében maradt. Este pedig hazasietett, elővette az újságot, megnézte a sorsolási táblázatot — és kiderült, hogy egy autót nyert. Másnap reggel megint megjelent az a vendég. A borbélymester udvariasan bocsánatot kért, hogy többet számított a hajnyírásért — és 10 kopejkát visszaadott a vendégnek. GELLÉRT GYÖRGY fordítása
