Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-19 / 8. szám
k r TUDOMÁNY TECHNIKA Megoldást nyer a salakhányók problémája A salakhányók a kohászati hulladékok kisebb-nagyobb rakásai. Többnyire hatalmas méretűek, amelyek jelentős meny- nyiségű mezőgazdasági területet foglalnak el. A salakhányőn még a gyomnövények sem maradnak meg, oldalaiban az eső mély barázdákat mos ki, a szél pedig telehordja a környéket a belőle származó porral és füsttel. A salakhányók jellegzetes hegyei számos városban a környezeti problémák állandó forrásaivá váltak, eddig csupán néhol sikerült ezeket a kellemetlen domboldalakat beerdősíteni. Ezek a mesterséges dombok 1960-ban csupán Ostravában 297 ha területet foglalnak el. Alapjában véve ekkor kezdődött az ellenük indított összpontosított támadás. Ma már csak 220 hektár az általuk elfoglalt terület, ennek 1985-ig 184, 1990-ig 150 hektárra kell csökkennie. A salakhányók további sorsa ma már a gazdasági tervekben szerepel. A hulladékkal egyrészt feltöltik a bányák fölött keletkezett mocsaras mélyedéseket, szakadékokat, másrészt pedig felszámolják a régi hányok felületi egyenlőtlenségeit, s megművelhető területekké alakítják át. Keresik és terjesztik továbbá a salak különböző felhasználásának módszereit. Az a végső cél, hogy a kohászati termelés a jövőben teljesen hulladékmentes legyen. Amíg ezt elérik, olyan hulladékhá- nyókat képeznek, amelyek fokozatosan alkalmassá válnak a mezőgazdasági termelés számára. A salakhányőn kívül az ülepítő medencék is gondokat okoznak. Az erre alkalmas területeket már mind igénybe vették, ezért olyan megoldást kell keresni, hogy a medencékben leülepedett anyag más célú felhasználásával lehetővé váljon a medencék körforgásos használata. A nagyolvasztókból kikerülő Salak felhasználásának jelenlegi irányzatai arra mutatnak, hogy a hányok keletkezése teljesen megszűnik. Az új salakot kavicsot helyettesítő anyagnak dolgozzák fel, s a szükséglet olyan nagy, hogy már a régi hányok is sorra kerültek. Közben jelentős mennyiségű fémhulladék is visszakerül a termelésbe, amit korábban a többi hulladékkal együtt a salak- hányóba dobáltak. A salak mezőgazdasági célokra való felhasználását nagymértékben akadályozzák a származásból eredő különbségek, a hányók vegyes összetétele. A .kohászati üzemek ugyanis csak a végtermék minőségével törődnek, a salak minőségére nem fordítanak figyelmet. Ezek azonban őrölt állapotban kiváló talajjavító és termésnövelő hatású trágyáknak bizonyultak. A nagyolvasztók meszes salakját, továbbá a martinkemencék és az elektroacél-gyártás salakját hároméves vetésforgóban vizsgálták, az őrölt mészkő hatásához viszonyítva. Megállapították, hogy a nagyolvasztói salak 40 százalékkal, a martinkemencei salak 15 százalékkal volt hatásosabb, míg az elektroacél-salak felhasználásánál az első évben nem mutatkozott különbség, a további két évben azonban itt is 40 százalékos eltérés mutatkozott a salak javára. A salakkal ugyanis különböző nyomelemek kerültek a talajba, amelyeket az őrölt mészkő nem tartalmaz. A mezőgazdaságnak évente 700 000 tonna meszes-magné- ziumos trágyára lenne szüksége. Ha megfelelő malmok lennének, ez nem okozna problémát. A Vítkovicei Element Gottwald Vasműben csak egy, évi 110 000 tonna teljesítményű régi berendezés dolgozik, tervbe vettek azonban egy új Aero- fal-malom üzembe helyezését, ami az évi teljesítményt 260 ezer tonnára növeli. A Element Gottwald Üj Kohóban egy, évi 240 000 tonna teljesítményű malomban évente csak 30 000 tonna őrleményt termelnek. A Trineci Vasműben befejezés előtt áll egy új malom építése, amely az összes új salakot feldolgozza, s ezen felül még a régi hányóból is fogyaszt, ahol már megkezdték az építkezési célokra való kitermelést. A tfineci salakhányók sorsa tehát végérvényesen megoldódott. Az acélkohók portalanító berendezéseinek hulladékanyagát, valamint a cinket, ólmot és egyéb alkáli fémeket tartalmazó salakot eddig még nem sikerült valamilyen konkrét tálra felhasználni. Ez jelenleg a kutatások Tárgyát képezi, s ha megfelelő megoldást találnak, ehhez a műszaki feltételeket is meg kell majd teremteni. A salakhányók felhasználásának legnagyobb problémája az, hogy tulajdonképpen egy szemétgyűjtő telepről van szó, ahol minden megtalálható, amitől a kohóüzemek meg akartak szabadulni. Vannak itt különböző gyúlékony anyagok is, például régi gumiabroncsok, kiselejtezett szállítószalagok, faminták, olajos törlőrongyok, deszkahulladékok, kokszgyári kátrány stb. Ezek .az anyagok könnyen meggyulladnak, nehezen olthatók, s az egész környéket elárasztják porral és füsttel. További probléma a kohászati pernye felhasználása. Az energetikai pernyéből már számos helyen gyártják a pernyebetont, ami főleg az egyéni lakásépítés számára alkalmas építőanyag. A kohászati pernyebeton felhasználását azonban mindeddig nem sikerült megoldani. Pedig bizonyára ez is fontos nyersanyag lesz a jövőben, ma még azonban nem tudjuk, hogy mire lesz alkalmas, és hogyan szabadulunk meg tőle. Az ilyen másodlagos nyersanyagok felhasználása előbb-utóbb kivétel nélkül megoldást nyer, aminek kettős hasznát látjuk: egyrészt a mezőgazdaság számára felszabaduló földterületekben, másrészt a kellemesebb környezeti feltételekben. MIROSLAV DEML loronionfek Párizsban A Párizsba érkező turisták éppúgy nem mulasztják el az Eiffel-torony meglátogatását, mint ahogy a Pisába látogatók sem kerülik el a ferde tornyot, s a Kairóba érkezők sem hagyják ki programjukból a közeli piramisok megtekintését. Turistaidényben naponta 25 ezer ember fordul meg felvonóval vagy gyalogosan a 7000 tonna súlyú és 320,7 méter magas Eiffel-tornyon, melynek 18 000 részét 2,5 millió szegecs tartja össze. Mindezt állandóan marja az idő vasfoga. Két év múlva lejár a szerződés az" Eiffel-torony Társaság és a tulajdonos, Párizs városi hatósága között. Ezzel függ össze, hogy a javításokat és a korszerűsítéseket már jóval korábban abbahagyták. Ezek az óriási tornyon hatalmas összegeket emésztenek fel. Az acél- szerkezetet minden hetedik évben újrafestik, amihez 70 tonna különböző árnyalatú szürkés- barna festéket használnak el (alul világosabbat, fent sötéteb- bet). Az Eiffel-torony állapota annyira leromlott, hogy felújításához 90 millió frankra lenne szükség. A társaság évi bevétele 29 millió, ebből 15 milliót utalnak át a városnak. Ha Párizs nem hajlandó legalább 30 évre meghosszabbítani a szerződést, a Társaság további javításokat nem hajlandó eszközölni rajta. Az 1889-ben épített tornyot eredetileg 1910-ben kellett volna szétszedni. Eiffel ugyanis saját maga fedezte a világkiállításra emelt torony építkezési költségeit (7 millió 799 ezer frankba került), s ennek fejében jogot szerzett a torony 20 éves üzleti kihasználására. A vállalkozó szellemű mérnök, aki tornyának harmadik emeletén lakott, már egy éven belül visszanyerte a befektetést. A távíró és a rádió elterjedése azonban arra késztette a várost, hogy a tornyot a 20 év eltelte után ócskavas árában megvásárolja, amely a továbbiakban adótoronyként működött. Most is itt van a párizsi rádió 165 tonna súlyú berendezésé, továbbá egy rendőrségi adó. A torony egyébként műemléki oltalom alatt áll. Tavaly 3,5 millió ember ment fel a toronyra, egyes hegymászók ezt egészen sajátos módon hajtották végre. Eddig körülbelül négyszázan ugrottak le róla — ezt csak egyetlen nő élte túl. A torony további sorsa élénken foglalkoztatja a közvéleményt. Az amerikai érdekességgyűjtők már tömegesen megrendelték a torony származási jelzéssel ellátott szegecseit, de .a lebontás valószínűleg elmarad. Az Eiffel-torony a régi idők pótolhatatlan emlékműve, Párizs és Franciaország szimbóluma. Elpusztulhat ugyan, de ennek nem szabad bekövetkeznie. (drv) A pisai városi tanács nem biztos benne, hogy 1981-ben megünnepelhetik még a turisták tömegeit vonzó nevezetes ferde torony 800. születésnapját. Ez az 56 méter magas építmény már hosszú idő óta ledő- léssel fenyeget. Tetőpontja már 2,6 méterre távolodott el a függőleges tengelytől. A torony ugyanis olyan talajra épült, .amelyben agyagos és homokos rétegek váltják egymást, ahol állandó átjáró vendég a talajvíz. Nyári forróságban a talajvíz szintje csökken, télen viszont jelentősen emelkedik. A torony alatti talaj így állandó mozgásban van, s a szakemberek arra számítanak, hogy a torony végleges pusztulása már csak idő kérdése. Még 1965-ben tudományos szakbizottságot hoztak létre, melynek az volt a feladata, hogy javaslatot dolgozzon ki e történelmi emlékmű megmentésére. A bizottság tagjai úgy vélik, hogy végre megtalál ták a megoldást. Az egyik elképzelés szerint kutakkal lehetne megmenteni a ferde óriást. Abból indultak ki, hogy ha a torony fokozatos dőlését a talajvíz szintjének ingadozása okozza, akkor Esősorban a talajvíz szintjét kell állandósítani. Ennek céljából javaslatot tettek hat 40—60 méter mély artézi kút fúrására. Ezek segítségével a magas szintű téli talajvíz lecsapolható, a nyári szárazság idején viszont pótolni lehetne a vizet a közeli forrásból. A torony helyzetét mérésekkel ellenőrző szakemberek szerint ez a beavatkozás megszüntetné az eldőlés veszélyét és stabilizálná a tornyot jelenlegi ferde állapotában. Persze, nem mindenki osztozik ebben az optimista véleményben. A nemzetközi bizottság olyan különleges javaslatokat is megvizsgált, amelyek első hallásra egy kissé humorosaknak tűnnek, de a javaslók komolyan gondolják. Az egyik javaslat szerint egy óriási klasszikus szoboralakot kellene a torony mellé emelni, amely azt alátámasztaná. Egy másik alternatíva szerint a torony végét egy ballonhoz kellene erősíteni, amely csökkentené a torony súlyát. Olyan verziót is ajánlottak, hogy egy villamost kellene járatni a torony körül éjjel-nappal, amely állandó rézgésben tartaná a talajt és a fölötte levő tornyot. A bizottság azonban az említett kútfúrásokon kívül csak három további javaslattal foglalkozik komolyabban. Az egyik szerint ^ körülbelül 50 méter mély diverziós pilléreket kellene a torony alá építeni, és azokat a toronnyal egybekötni. Ezek a pillérek mintegy ellensúlyoznák a torony föld feletti részét a talajban. Csupán azt a kérdést nem sikerült még megoldani, hogy miként lehetne ezeket a pilléreket a toronyhoz erősíteni. Egy további javaslat szerint valamilyen hintaszerű alkotmányt, egy kétkarú emelőt kellene a torony alá építeni, melynek egyik végén állna a torony, a másik végére pedig. megfelelő súlyú terhet helyeznének. E javaslat gyenge pontja az, hogy a laza talajban aligha lehetne olyan szilárd pontot találni, illetve kialakítani, amely ezt a hintát eltartaná. A gyakorlatban a harmadik javaslat tűnik leginkább ke- resztülvihetőnek. Az ajánlók szerint kb. 10 méter mélységig vegyi stabilizáló anyagokat kellene a talajba juttatni, amelyek a torony alatt és annak közelében egy szilárd, összefüggő lapot képeznének. Ezzel a torony alapja megnagyobbodna és az eldőlés veszélye is megszűnne. De mi történne abban az esetben, ha mégiscsak bekövet-' kezne a baj, és a torony végérvényesen összeomlana? „Nem hiszem, hogy újat építenénk“ — mondja Guesto mérnök a közmunkaügyi minisztériumból. — „Ilyen ferde tornyot aligha tudnánk megépíteni, egyenes toronyra viszont nincs szükség Pisában.“ E. M. A ferde torony megmentésének egyik megvalósítható alternatívája Öltözködik a Nyugati A budapesti Nyugati Pályaudvar ez év január 9-én elkezdett újjáépítési munkálatait 1979 végén fejezik be. Az immár százesztendős építészeti remekmű felújításához 500 tonna acélkonstrukciót, valamint 3000 négyzetméter speciális ablaküveget használnak fel. A 160 méter hosszú és 42 méter széles csarnok acél- szerkezetét a nevezetes Gustav Eiffel francia cég mérnökei tervezték, s a kivitelezést is ez a cég hajtotta végre. Ebben az időben ez volt a világ legnagyobb acélszerkezetű építménye. Formáinak könnyedségét és harmóniáját sokan megcsodálták. Az állomást a második világháború után, 1952-ben történelmi emlékműnek nyilvánították. A háborús évek, a levegőt szennyező anyagok ártalmai azonban erősen megviselték az építményt. A Nyugati javításra szorult. Olyan hangok is voltak, amelyek a teljes lebontás mellett szóltak, a műemlékvédők azonban úgy határoztak, hogy felújítják a történelmi nevezetességű épületet. A „Mentsétek meg a Nyugatit“ elnevezésű pályázaton végül is dr. Sigray Tibornak, az UVATERV vezetőjének a beadványa győzött, amely megőrzi ^az állomás régi arculatát, s egyúttal a jelenkor legkorszerűbb elemeivel kombinálja azt. (Ö) L978. II. 19. 16 ffizuytabn születésnap
