Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
í * TUDOMÁNYI MIM—üli TECHNIKA Mikor utazunk a Marsra? A szeptember végén Prágában megtartott nemzetközi űrhajózási kongresszus tüzetesen foglalkozott az élet keletkezésével is szorosan összefüggő problémákkal. Különösen éléhk érdeklődést váltottak ki a kongresszuson a szovjet és a csehszlovák tudósok beszámolói, amelyeknek lényegéről a leghivatottabbaktól kértünk fel világosítást. Vlastimil Liebl, a természet- tudományok doktora, a Csehszlovák Tudományos Akadémia Mikrobiológiai Intézetének dolgozója, „Az élet keletkezését tanulmányozó nemzetközi társaság“ tagja, dr. jospj Dvorak docens pedig a Nemzetközi Űrhajózási Akadémia és „Az űrrepülők egészségvédelmi nemzetközi bizottságáénak tagja. Mindketten hangsúlyozták, hogy az élet eredetének kérdése a legősibb időktől kezdve foglalkoztatta az emberiséget. Az ez irányú kutatásokat a különféle tudományágak — a csillagászat, a kémia, a fizika, a biológia — eredményei alapján kidolgozott program szabályozza. Az égitestek vizsgálata által ugyanis megállapítható, hogy milyen kémiai folyamatok játszódtak le egykor Földünkön. Mi az élet? Dr. Liebl elmondja, hogy az élet az anyag mozgásának magasabb rendű, az élőlényekre jellemző formája. Feltétele a szervezetek fennmaradását biztosító folytonos anyagcsere. Az élet tehát állandó változások sorozatából álló folyamat, amely az összes életjelenséget magába foglalja, a legegyszerűbb, még teljesen nem önálló anyagcseréjű vírusok, baktériumok sajátságaitól egészen az emberi agy működéséig. A. I. Oparin akadémikus, a moszkvai Biokémiai Intézet igazgatója az élet eredetére vonatkozó, az egész világon elismert elméletében a szerves vegyületek kialakulásának folyamatából indul ki. Arra azonban még nem derült fény, hogy milyen szervezetek lehettek azok, amelyeket már élőlényeknek nevezhetünk. Az élet elképzelhetetlen víz, energia, s elsősorban exigént tartalmazó légkör nélkül. Feltételezhető, hogy a legkezdetlegesebb élet a Földön kb. 4 milliárd évvel ezelőtt, a szerves anyagokat tartalmazó mocsarakban, iszapban kezdődött, s hogy ezekben az anyagokban fokozatosan szaporodásra és energia, s elsősorban oxigént fehérjék, illetve bonyolultabb rendszerek fejlődtek. A mikroorganizmusok te- . nyésztésével a fehérjék termelése ma már nem probléma, az élet mesterséges előállítása azonban még meddő próbálkozás maradt. Van-e élet a világűrben? Az élet földi eredete után kutatva a tudósokat indokoltan foglalkoztatja a kérdés: van-e élet a naprendszerünkhöz, vagy más naprendszerekhez tartozó bolygókon? Ha ugyanis a külső feltételek hasonlóak, mint kb. 4 milliárd évvel ezelőtt a Földön (hőmérséklet, víz, légkör stb.j, akkor elvileg nincs akadálya az élet kialakulásának. Noha ma már köztudomású, hogy a Marson nem élnek értelmes lények, Tyihov szovjet biológus rámutatott arra, hogy ezen az égitesten is váltakoznak az évszakok. Észrevételei nem zárják ki a földi mikrobák űrrepülők által való terjesztésének a lehetőségét sem a Marson vagy más megközelíthető bolygókon, és viszont: az ottani mikrobák terjesztésének lehetőségét a Földön. Ezzel magyarázhatók az űrhajók csírátlanítására és utasaik fertőtlenítésére irányuló biztonsági intézkedések. Noha a tudósok még ma sincsenek teljesen tisztában azzal, mi a helyzet a Marson, a feltevések szerint bonyolult szerves struktúrák találhatók ott, amelyek azonban a mi felfogásunk szerint nem élnek. Ha tehát bizonyos földi szervezeteket akarnánk tenyészteni a Mars feltételeinek megfelelő környezetben és viszont, fáradozásunk eredménytelen maradna, eltekintve attól, hogy ma még azzal sem vagyunk tisztában, milyen feltételek megteremtését tenné ez szükségessé. Dr. Dvorák véleménye szerint a kongresszuson elhangzott beszámolókból arra lehet következtetni, hogy az amerikaiak a század végéig nem terveznek expedíciót a Marsra. A szovjet tudósok azonban nem zárták ki e terv megvalósításának a lehetőségét. Szevasztyanov űrhajós kijelentése szerint ugyanis a leszállásnak ezen a bolygón műszaki szempontból már nincs akadálya. — Csupán egészségügyi problémák várnak még megoldásra — utal dr. Liebl a néhány évig tartó súlytalanság állapotának az egészségre káros, de orvosolható következményeire. A csontok kalciumtartalmának csökkenése a Földre visszatérve ugyanis néhány héten belül pótolható: az űrrepülők visszanyerik munkaképességüket. A Marson leszálló űrhajósok esetében azonban egyelőre nincs erre lehetőség. A laboratóriumi kísérletek során azonban kiderült, hogy a megváltozott körülmények között a pilóták lelkileg nehezen nélkülözik a földi környezetet: a növényzetet és a többi élőlényt. Erre egyébként már K. E. Ciolkovszkij is figyelmeztetett. Tény ugyanis, hogy a világűrben hosszabb ideig tartózkodó pilótákon gyakran vesz erőt az elhagyatottság érzése. A Marsra tervezett expedíció legalább hat évet vesz majd igénybe, érthető tehát, hogy a szovjet tudósok Nyehedov professzor vezetésével máris behatóan foglalkoznak ezzel a pszichológiai problémával, amelyet az űrhajó háziállatokkal és növényekkel való betelepítésével igyekeznek megoldani, még ak- kos is, ha a pilótákat a háziállatok részéről a fertőzés veszélye fenyegeti: Ez a probléma azonban az állati útitársak nélkül is fennáll, mert maguk az űrrepülők sem mikróbamentesek, így az űrrepülőket saját mikrobáik is megfertőzhetik. Mi a BIOS 3? A tudósok figyelme arra is kiterjed, hogy bármilyen terjedelmesek is lesznek a raketo- plánok, az űrrepülők az évekig tartó utak esetén — nem vihetnek majd magukkal elegendő élelmiszert. A megoldásra a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának egyik szibériai laboratóriumában végzett BIOS 3 néven ismert kísérlet mutatott rá, bebizonyítva, hogy az űrhajó legénysége önellátóvá válhat. A kísérleti személyek — egy agronómus, egy biológus és egy mérnök — négy hónapot töltöttek egy űrhajó környezetét imitáló 126 négyzetméteres, 315 köbméteres, erre a célra felépített házban, légmentesen elzárva a világtól, amellyel csupán rádiótelefon útján érintkezhettek. Az épület egyik részét, amelyből a konyha és a fürdőszoba sem hiányzott, hálószobának, könyvtárnak és társalgónak rendezték be. A másik rész konyhakertként szolgált, amelyben xenonlámpák fényében úszva, föld nélkül, vékony vesszőkhöz erősített, különböző fejlődési fokon levő főzelék- és zöldségféléket, valamint búzát termesztettek. A búzát megőrölték, kenyeret sütöttek belőle, a főzelékeket pedig megfőzték és fehérjéket tartalmazó konzerveikkel együtt jó étvággyal elfogyasztották. Ennek köszönhető, hogy 120 nap elteltével jó egészségben hagyták el a szimulátort. Bebizonyosodott tehát, hogy a külvilágtól elszigetelt környezetben is kielégíthetők az ember igényei — az oxigént, vizet és táplálékot nyújtó növényekkel való együttélés esetén. * * * Mi következik mindebből? A gyors fejlődés folytán a problémák újszerű megoldása nemcsak a mezőgazdaságban, hanem valamennyi tudományágban halaszthatatlan követelmény. A szocialista országok tudósai ennek az elvnek a tudatában cselekszenek. A KGST keretében folyó sokoldalú kutatómunkában természetesen a mi tudósaink is érdeklődéssel vesznek részt, és örömmel teljesítik a világűrkutatással, az INTERKOZMOSZ akcióival, vagy akár a kozmikus biológiai problémák megoldásával kapcsolatos feladataikat. KARDOS MÁRTA A Csehszlovák Tudományos Akadémia Csillagászati Intézetének ondrejovi megfigyelőállomásán korszerű radiospektográfiai berendezés áll a tudományos dolgozók rendelkezésére A bratislavai Ladislav Novomesky utcai Alapfokú Kilencéves Iskolában Erika SpruSanská tanítónő vezetésével már hat éve sikeresen működik a technikai szakkör. Tagjai a fizikai olimpiára készülnek, s ismereteiket a műszaki irányzatú szakközépiskolákon akarják hasznosítani (A CSTK felvételei) NAPENERGIÁVAL MÜKÖDÖ KARÓRA A számjegyes (digitális) kvarcórák iránti kereslet 1975 óta szakadatlanul növekszik. A nagyobb pontosság, a leolvasási kényelem és az, újszerűség egyaránt oka a váratlan sikereknek. Egyetlen kis hátránya, hogy elemekkel kell táplálni. Ezt a problémát oldja meg a napelemes digitális karóra. Az űrhajózásból — ahol a napenergia az első számú energiaforrás — átvett technológia felhasználásával készült napelemes karóra igen könnyű és egyszerűen kezelhető, karbantartást, felügyelést nem igényel. A beépített akkumulátorok már normális szobavilágosságnál töltődnek. Európai fényviszonyok 3 hónapos működtetési tartalékot biztosítanak az akkumulátoroknak. Az óra havi + 5 másodperces pontossággal mutatja a má- ' sodperceket, perceket, órákat, napokat, hónapokat. A különböző hónapváltozásokat előre beprogramozzák. SEGÍT a villám A dzsezkazgáni Kohászati Kombinátban az egyik legnehezebb technológiai műveletnek az öntvények tisztítását tartották. Egy tonna termék megtisztítására több tucat munkaórát kellett fordítani. Ezt a műveletet most néhány perc alatt végzik el. Az ötvözött acélból készült nehéz öntvényeket egy különleges, vízzel telt kamrába merítik és villamos kisülést hoznak létre a kamra fala és az öntvény között, melynek feszültsége eléri az 50 ezer voltot. A kisülések nagy erővel dobják le a fémes felület szennyezéseit, a homokot és az oxidokat. A tisztított öntvényeket azonnal megmunkálhatják. TŰZOLTÁS METÁNNAL A bányászatban gyakran támad tűz a föld alatt a tűzzel, vagy villamossággal való óvatlan bánásmód miatt, s ez igen nagy károkat okoz. Számos hatásos eljárás és eszköz ismeretes a bányatüzek leküzdésére és a tűz megfékezésére. Gyakran mégis igen hamar elterjedt a tűz a bányában, s ég egészen addig, amíg ott oxigén található. Ezért van különösen nagy jelentősége egy Karagandában kidolgozott eljárásnak, amely szerint a tűzoltásra metánt használnak. A tűz fellobbanásakor a metán is azonnal meggyullad, , s az oxigén gyorsan elhasználódik. Így a szén sem ég tovább, és a tűz kialszik. Annyi metánt vezetnek az égéshez, amíg elérik a 60 százalékos koncentrációt, s ezzel a robbanás és az égés veszélye teljesen megszűnik. A metánt azután fokozatosan kiszivattyúzzák a veszélyzónából. HÖVÉDÖ ÜVEGEZÉS A Szovjetunióban a munkavédelmi kutatóintézetben kettős üvegezést dolgoztak ki hővédelmi célokra. A módszert a Rusztavi Kohóművekben próbálták ki jó eredménnyel. A hő elleni védekezésre ez ideig olyan védőüveget használtak, amely vagy elnyelte, vagy visszaverte a hősugárzást. Az üveg fokozatosan hevült fel, és azután kisugározta a hőt magából. Az új módszernél az üveg spektrális tulajdonságainak kihasználásával összekötötték egymással a hőelnyelő és a hővisszaverő tulajdonságokat. Olyan módon sikerült ezt elérni, hogy a szerkezetet keretbe helyezett két, párhuzamos üvegből készítették; a külső üveglap visszaveri, a belső pedig elnyeli a meleget. Két elnyelő üveglap alkalmazása esetében a sugárzó hőáram 20—16 százalékra csökken, ha két hővisszaverő üveget használnak, 3 százalékra csökkenhet, a kétfajta üveg kombinált alkalmazásával pedig a hőáramot 1 százalékra lehet csökkenteni. A hőáram ilyen mértékű csökkentését a sugárzás szinte teljes mértékű spektrális „lezárásával“ érik el. A vezetőfülkében dolgozó személy munkakörülményei ezzel a módszerrel lényegesen javulnak. ie r ÚJ SZÚ
