Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-12 / 7. szám
Harcunk pártunk marxista-leninista eszmei tisztaságáért Az 1918—1920 közötti évek viharos, éles osztályharcokkal telített időszakában dőlt el — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közvetlen hatása alatt — az 1918-ban megalakult Csehszlovák Köztársaság jövőjének sorsa. Az antant-imperialisták védnökségével létrejött Csehszlovák Köztársaság a jobboldali szociáldemokrata vezetők árulása következtében nem szocialista, hanem burzsoá demokratikus köztársaság lett, miután a nemzeti és demokratikus forradalom gyümölcseit a csehszlovák burzsoázia kaparintotta meg. A CSKP, miután magáévá tette a Kommunista Internacionálénak a proletariátus egységfrontja megteremtésére vonatkozó irányelveit, mint tömeg- párt jelentősen érvényesítette befolyását az élet minden területén, különösen a szakszervezetekben és a párt körül felzárkózott számos forradalmi tömegszervezetben. A kiélezett osztólyhorc időszakában nagy jelentősége volt annak, hogy a munkásosztály döntő többsége, de mindenekelőtt a szociáldemokrata szakszervezetek tagsága átál- lott a marxista baloldal pozícióira. Ez a forradalmi balratolódás különösen Kelet-Szlovákiában, s legszemléltetőb- ben annak metropolisában, Kassán (Kosice) ment végbe, ahol a munkásosztály, főképpen a munkásifjúság tudatában felejthetetlenül élt az igazi szabadságot és demokráciát megtestesített Magyar és Szlovák Tanácsköztársaság emléke. Csehszlovákia Kommunista Pártja a megalakulása utáni első években is megőrizte a szociáldemokrácia szervezési felépítésének struktúráját, a kommunista párt tagjai még 1923-ban is a szakszervezeti járulékkal együtt fizették a pártjárulékot is. Ez alól kivételt csak azok a párttagok képeztek, akik nem voltak valamelyik szakszervezetnek a tagjai, mint a háztartásbeli nők, a kisiparosok, nyugdíjasok stb., akik utcai szervezetnek voltak a tagjai. A forradalmi osztályharc légkörének tulajdonítható, hogy az olyan jobboldali, opportunista szociáldemokrata vezetők Kassán, mint Borovsky Géza szocdem parlamenti képviselő, Drab Sándor szocdem szenátor, Weisz Lajos nyomdász, funkcionárius, Milder Sándor, a Kereskedelmi és Magánalkalmazottak Szakszervezetének titkára, és Eperjesről (Preáov) Kubicko parlamenti képviselő, s még egynéhány jelentéktelenebb egyéniség nemcsak, hogy nem mertek szembeszegülni a szakszervezeti tagság túlnyomó többségének a kommunista eszmék melletti állásfoglalásával, hanem amikor a szociáldemokrata szakszervezetek a marxista baloldalhoz, majd a CSKP megalakulásakor ahhoz csatlakoztak, ők is tagjai lettek a kommunista pártnak, de nem meggyőződésből. Mint megrögzött jobboldali szociáldemokraták nem tudtak és nem is akartak lépést tartani azzal a forradalmi lendülettel, amely az akkori fiatalabb szakszervezeti tagokat, de különösen a munkásifjúságot áthatotta, ők kiálltak a kommunista párt eszméi mellett. Mindehhez jelentős mértékben hozzájárult, hogy a KASSAI MUNKÁS 19711. szerkesztősége körül olyan kiváló kommunisták tömörültek, mint Háv (Haj- II. 12. mási) László, Gyetvai János, jász Dezső, Hidas Antal, Seiden Ármin, Illés Béla, Mácza Jáhos, Fried Jenő, Goldhammer (Kassai) Géza, Glanc Imre, Kormos Imre és mások, akik kommunista szemináriumokon és a pártfunkcionáriusok aktíváján ismertették meg velünk a marxizmus—leninizmus alapelveit s ugyanakkor a Kommunista In- ternacionálé legújabb határozatait. Ezek az elvtársak a Magyar Tanácsköztársaság leverése után kényszerültek hozzánk emigrálni, miután Csehszlovákia dolgozói kiharcolták számukra a menedékjogot. Az ő előadásaik és az általuk szerkesztett sajtó révén ismerkedtünk meg — az egységfront taktikája alapján — a munkásosztály többségének megnyeréséért vívott harc jelentőségével, azzal, hogy a párt tevékenységének súlypontját a munkásság mindennapi követelményeiért folytatott küzdelem megszervezésére kell fordítani; továbbá a Kommunista Interna- cionálénak a párt szervezeti felépítésére vonatkozó nagyon jelentős irányelveivel, amelyek értelmében a szociáldemokrácia csökevényeként megmaradt lakóhely szerinti szervezeti formát az üzemekben kiépített sejteknek — üzemi pártszervezeteknek — kell felváltaniuk, hogy a párt befolyása mindenekelőtt a termelésben, az üzemekben érvényesüljön. Végeredményben valamennyiük elvitathatatlan érdeme — annak ellenére, hogy kommunista propagandatevékenységükért mindany- nyiukat, Fried Jenő és Goldhammer (Kassai) Géza kivételével (akik csehszlovák állampolgárok voltak) 1922— 1923-ban az államhatalmi szervek kiutasították — a kassai, s általában a kelet-szlovákiai kerület kommunistáinak eszmei felvértezése a párt bolsevi- zálásáért vívott harchoz, Element Gottwald oldalán. A pártnak marxista-leninista eszmei és szervezeti kibontakozása már any- nyira nem egyezett a Borovsky-féle jobboldali szociáldemokraták politikai felfogásával, akik elérkezettnek látták az időt arra, hogy bomlást előidézve a kommunista pártban Kassán felújítsák a szociáldemokrata párt működését. Meglepetésszerűen akarták tervüket megvalósítani, arra számítva, hogy fellépésük nagyobb hatást vált ki a kevésbé öntudatos, a szociáldemokrata szellemben gondolkodó szakszervezeti tagság körében. Titokban kommunistaellenes röplapot nyomtattak ki szlovák és magyar nyelven a Fő utcai, Rosenberg nyomdász szakszervezeti tag által bérelt nyomdában, természetesen a burzsoá állam- hatalmi szervek tudtával. Ebben a nyomdában dolgozott mint gépmester Löwy Herman kommunista ifjúmunkás funkcionárius, akinek a röplap nyomtatásakor feltűnt a nyomdavezető rendkívüli elővigyázatossága. Sikerült egy példányt megszereznie, s azt titokban elolvasva megismerkedett kommunistaellenes tartalmával. Ebédidő alatt, mihelyt lehetősége nyílt rá, a röplappal a közeli Mészáros utcai Munkás- otthonba rohant, és azt az egyik otttartózkodó ifjúmunkásnak adta, hogy azonnal fusson vele a Kovács utcában levő „KASSAI MUNKÁS“ szerkesztőségébe és adja oda nekem. Itt — miután a párttitkárságon megismerkedtünk a röplap tartalmával és azzal, hogy egyben a szociáldemokrata párt alakuló nyilvános gyűlését hívják ösz- sze az állomás melletti ligeti kioszkban — úgy döntöttünk, hogy megakadályozzuk a röplap terjesztését. Ezért valamennyi röplap birtokába kell jutnunk, hogy meghiúsítsak a kommunista pártba befurakodott szociáldemokraták szándékát, és egyúttal végleg leleplezzük őket. Az én feladatom volt — mint a kommunista ifjúmunkások funkcionáriusának — az ifjú kommunisták közreműködésével megszerezni és megsemmisíteni a Borovsky-féle röplapokat. Miután megtudtuk, hogy a nyomda a röplapokat a kora délutáni órákban Borovskynak a Fazekas utca és a Kálvin tér sarkán levő lakására — ahol a képviselői irodája is volt — már elküldte, oda összpontosítottuk figyelmünket. Tudtuk, hogy Borovsky a délutánját mindennap a Fő utcai Andrássy-kávé- ház megszokott törzsasztalánál tölti hasonszőrű jobboldali szociáldemokrata társaival. Legnagyobb örömünkre aznap is ott volt, s ez lehetővé tette tervünk megvalósítását. öcsém vezetésével, aki ugyancsak kommunista ifjúmunkás volt, vagy 10 —12 ifjúmunkás — köztük a Csicsiló testvérek, Bárány Jóska, Krieszl Jancsi, Lukszics — felmentek Borovsky lakására, ahol a felesége fogadta a betóduló fiúkat. Azt mondták Borov- skynénak, őket „Borovsky elvtárs küldi“, hogy terjesztés céljaira átvegyék a röplapokat, mert sürgősen, még aznap kell az üzemekből munka után távozó munkások között szétosztani. Borovskyné meglepetéssel fogadta a közlést, de az ifjak határozott fellépése és hivatkozásuk az Andrássy-kávéház- ban tartózkodó férjére, zavarában önkéntelenül is az előszobában heverő csomagokra mutatott, amelyekben a röplapok voltak. Ez elég volt az ifjaknak ahhoz, hogy megragadják a csomagokat és elsiessenek velük. Az őrszolgálatot egy ifjúmunkással én tartottam a ház előtt, s mihelyt az ifjak a csomagokkal megjelentek, a Mészáros utcai Munkásotthonban siettünk, ahol — egy csomag kivételével — a röplapokat a kályhában elégettük. Elvtársias, meleg kézszorítással köszöntem meg a pártunk érdekében végzett merész tettüket, s egyúttal kioktattam őket, amennyiben ezzel az akcióval kapcsolatban valamilyen kellemetlenségük lenne, mindenütt rám hivatkozzanak. Mondják, hogy az én utasításomra vitték a röplapokat tartalmazó csomagokat Borovsky lakásáról a Munkásotthonba abban a hiszem- ben, hogy azokat ott terjesztés céljaira átveszik a szakszervezetek bizalmi emberei. A röplapokról semmit sem tudnak, miután azok be voltak csomagolva. Hogy milyen helyes volt az ifjak ilyen értelmű kioktatása, azt a későbbi fejlemények igazolták. Ugyanis amikor Borovskyné az ifjúmunkásokat az előszobában fogadta, az egyik Borovsky gyerek is bekukkantott az előszobába, és a mi ifjaink közül az egyikben futó ismerősét ismerte fel. El lehet képzelni, hogy Borovsky estefelé hazatérve a kávéházi frakciós megbeszélésről — mert a kávéházi szórakozás nem volt egyéb — hogyan fogadta felesége közlését. A családi perpatvar csak akkor ült el, amikor a Borovsky gyerek közölte az apjával az általa felismert ifjúmunkás nevét. Borovsky így ébredt annak tudatára, hogy ezek után már nem tudja tovább álcázni a kommunista párt elleni magatartását, és meglepetésszerű támadása, s a szociáldemokrata párt működésének felújítására irányuló terve kudarcot vallott. Bosszúból feljelentést tett a rendőrségen a röplapokat elvivő ifjúmunkások ellen, megnevezve a fia által felismert ifjúmunkást. Természetesen a rendőrséget is kellemetlenül érintette a röplapok eltüntetése, mivel •Fiák az uIkíImh saarint taats mmrf) vaUonáet, azaz, bogy a répiap»- kat az én ulasítáaowa vitték a Ma» kásotrttonba, és átadtak néni. Egy csomag röplap átadásával jelentettem a párttitkárságon a vezető elvtársnak, hogy az ifjúmunkások — a komszomolisták — becsülettel teljesítették a kapott feladatot. Az elvtársakkal való konzultáció alapján — miután tudomást szereztünk az ifjúmunkások letartóztatásáról — már másnap a párt ügyvédjének kíséretében önként jelentkeztem a rendőrségen, ahol a röplapok eltüntetéséért és megsemmisítéséért vállaltam a felelősséget. A rendőrség kénytelen volt a letartóztatott ifjúmunkásokat szabadlábra helyezni és elismerni, hogy szó sem lehet államellenes bűn- cselekményről, mindössze kihágásról, amiért a rendőrbíróság kétheti rendőrségi fogság letöltésére ítélt, ami ellen természetesen fellebbeztünk. A kommunista párt kassai pártszervezetének vezetősége Borovskyt és társait most már kézzelfogható bizonyítékok alapján a párttagság és általában a szervezett munkásság legnagyobb egyetértésével kizárta a pártból. De kizárta őket soraiból az illetékes szakszervezet is. Kizárásukat megerősítette a párt kerületi vezetősége is. Borovskynak és társainak kizárásával a szociáldemokrácia opportunista csökevényének súlyos tehertételétől szabadult meg a kassai, de egyúttal a kelet-szlovákiai pártszervezet, s általában a forradalmi mozgalom. A keletszlovákiai munkásmozgalomnak, a szociáldemokrata pártnak és a szakszervezeteknek több mint egy évtizedéig nagyon is közismert vezető egyéniségei voltak, s ezért különösen az idősebb szervezett munkások körében — mivel megismerkedtek a burzsoázia börtöneivel is — elég nagy népszerűségnek örvendtek. Erre építve mertek szembeszállni a kommunista párttal, hogy folytathassák megalkuvó szociáldemokrata — a maguk számára karriert biztosító — politikájukat. A kommunista párt ellenségei lettek, s ezért a megérdemelt sorsra jutottak: mint a forradalmi munkásmozgalom árulóit megbélyegezték őket. Újabb kísérletük a szociáldemokrata párt felújítására ugyancsak kudarccal végződött. Az ebből a célból összehívott gyűléseket a kommunisták uralták, ahol a párt álláspontját én ismertettem és lelepleztem áruló, egységbontó, kommunistaellenes tevékenységüket. Ezért kérésükre a rendőrség a gyűlést feloszlatta. Engem mint rendbontót letartóztattak, és másnap a rendőrbíró újabb kétheti rendőrségi fogsággal sújtott. Ötvenöt évvel ezelőtt történt mindez, Csehszlovákia Kommunista Pártjának 1923 február havában megtartott I. kongresszusa előtt. Jelentős esemény volt, hogy a kassai párt- szervezet megtisztította sorait a Bo- rovsky-féle opportunista szociáldemokratáktól, az eperjesi pedig a Kubicko- íéléktől, mert így a kelet-szlovákiai kerület küldöttei a kongresszusop méltóan tudták támogatni a pártnak azon törekvését, hogy a Kommunista Inter- nacionálé irányelvei szellemében további haladást érjen el a marxista—leninista eszmeiség kibontakoztatása és szervezeti felépítése terén. A keletszlovákiai kerület részéről két elvtársat is beválasztottak a párt Központi Bizottságába: a kassai Fried Jenő és a krompachyi Julo Maurer, a kik a későbbi évek folyamán Klement Gott- wald oldalán jelentős szerepet játszottak a párt bolsevizálásáért vívott harcban. A kassai és a kelet-szlovákiai kerület kommunistái ezzel a jobboldali szociáldemokraták ellen vívott következetes harcukkal vetették meg az alapját azoknak a sikereknek, amelyeket néhány évvel később a pért bol- sevizálásáért vívott harcban elértek. „Nemzeteink és nemzetiségeink példás egyetértésben élnek közös hazánkban. Kapcsolataik az egyenlőség és az egyenjogúság lenini elvein, valamint a proletár internacionalizmus elvein alapulnak. Február forradalmi hagyatékához való hűség a pártot, a Nemzeti Front valamennyi szervezetét, minden állampolgárt arra kötelez, hogy megőrizze és megszilárdítsa a csehek és a szlovákok, valamint a CSSZSZK-ban élő nemzetiségek egységét s internacionalista testvériségét, megszilárdítsa a csehszlovák államszövetséget és fejlessze mindazt, ami nemzeteinket összekapcsolja, ami lehetővé teszi a szocialista rendszer előnyeinek teljes mértékben való felhasználását mindannyiunk javára — szocialista hazánk felvirágoztatására." (Részlet a CSKP KB Elnökségének a Februári Győzelem 30. évfordulója alkalmából hozott határozatából.) “ EMLÉKEIMBŐL
