Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-12 / 7. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1978. FEBRUÁR 12. VASÁRNAP XI/7 BRATISLAVA- XXXI. ÉVFOLYAM 43. SZÁM ÁRA 1 KORONA ÖRÖMEIK, GONDJAIK KÖZÖSEK Jóleső érzés, ha az embert környezete bizalommal tünteti ki, elismerésben részesíti, de a babérokat senki sem kapja ingyen, ajándékba. Ki kell érdemelni, szívós, odaadó munkával bizonyítani: érdemes rá. Így volt ez Halász Margit, Bokor Zsuzsanna, Purger Ilona, Horváth Éva, Fulajtár Ferenc esetében is. Az irántuk tanúsított tisztelet akkor vált nyilvánvalóvá, amikor, a Kozatex ipari szövetkezet somorjai (Samorín) üzemében megteremtődtek a feltételek a szocialista munkaverseny kibontakoztatására, s el kellett dönteni, hogy ki kerüljön egy-egy kollektíva élére, amelyek a szocialista munkabrigád cím elnyerését tűzték ki célul. A brigádtagok és az üzem vezetőségének egybehangzó véleménye az volt, hogy ők legyenek a brigádtervezők. Jozef Bilik, az üzem vezetője, az öt brigádvezetőt így jellemezte: Mind az öten sokéves gyakorlattal rendelkeznek a szakmában, az üzem kiváló dolgozói közé tartoznak, jó példával járnak elő. Tehát minden előfeltétel adva volt ahhoz, hogy rájuk essen a választás, s hogy mint brigádvezetők is megállják a helyüket. Bartalos Ilona mester, a nőszövetség üzemi szervezetének az elnöke is elismerően nyilatkozott az öt embernek a tömegszervezetekben kifejtett tevékenységéről. A brigádmozgalom eredményeiről már maguktól a brigádvezetőktől érdeklődtünk. Halász Margit 14 tagú brigádja jelenleg aktatáskát gyárt, külföldi piacra. A műbőr kiszabva kerül eléjük a szalagra. A szalag mellett ülő munkásnők összevarrják, összeragasztják az egyes részeket, s a szalag másik végére már a kész aktatáska érkezik meg. — Az a feladatunk — magyarázza a brigádvezető —, hogy 370 darab táskát gyártsunk naponta. Ez nem kis feladat, de mi a tervet — hacsak anyaghiány nem teszi lehetetlenné — mindenáron teljesítjük, sőt túlteljesítjük. Üzemünk dolgozóinak négyötöde asszony és lány. A mi brigádunkban csak nők dolgoznak, többnyire kisgyermekes anyák. Hol az egyiknek, hol a másiknak betegszik meg a gyermeke, s otthon kell maradnia. Ez azonban nem rontja a teljesítményt, mert a hiányzó dolgozó munkájából minden brigádtag magára vállal egy részt. Erre vállalkoztunk 1975-ben a brigád megalakulásakor, s az adott sző kötelez bennünket. Bokor Zsuzsanna brigádjának 36 tagja van. Szintén nők. Ö azért tulajdonít nagy jelentőséget a brigádmozgalomnak, mert azt tapasztalja, hogy a brigádokba tömörült dolgozók emberileg közelebb kerültek egymáshoz. — A mi üzemünkben egy-egy brigád egy család — mondja. Purger Ilona is egyetért ezzel a véleménnyel, s hozzáteszi, hogy azelőtt mindenki csak a rábízott feladatot végezte, azzal mit sem törődött, hogy a másik hogy boldogul a munkájával. Most, ha látják a többiek, hogy valaki lemaradt, nem győzi a munkát, segítenek neki, hiszen már nemcsak a saját, hanem a brigád teljesítményéért is felelősséget éreznek. A brigádtagok között az üzemben kialakult jó viszony a gyárkapun kívül is érezteti hatását. Segítőkészségük, figyelmességük egymással szemben a magánéletben is megnyilvánul. Osztoznak egymás örömeiben, gondjaiban. Mindez azt bizonyítja, hogy a Kozatex somorjai üzemében a brigád- mozgalom jó talajra talált és meggyökerezett. A termelésre és az emberekre gyakorolt hatása pontosan lemérhető. A brigádvezetők és a brigádtagok példamutatásukkal, a többiek, a brigádmozgalomba még be nem kapcsolódott dolgozók pedig a jó példa által ösztönzött igyekezetükkel járulnak hozzá a termelőszövetkezet anyagi és erkölcsi sikereihez. KOVÁCS ELVIRA ’S ff I c/a 3 u m £& :0 >> O
