Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-02-05 / 6. szám

Dusán Vukotics rajzfilmrendezőként lett világhírű. 1927-ben született, 1962- ben Műanyag című animációs filmjéért Oscar-díjjal jutalmazták. Ezután cseh­szlovák—jugoszláv koprodukcióban el­készítette első játékfilmjét, a Hetedik kontinenst. Majd rajz- és reklámfilme­ket forgatott. 1977-ben mutatták be má­sodik játékfilmjét, a Stadion-akciót. • Két játékfilm elkészítése között egy kerek évtized — szokatlanul hosszú idő egy rendező életében. A Hetedik kontinens felvételeit 1966-ban kezdte, a Stadion-akcióét 1976-ban. Miért e nagy szünet? — Személyi okai vannak. Nekem mindenem a film, de a filmkészítésnek sok oldala van. Többek között például rajzolhatom a hőst, vagy élő színészek­kel is ábrázoltathatom. Ha azután vala­ki mindkettőhöz adottságot érez, nehéz helyzetbe kerül. Főleg, ha első sikereit rajzolt hősökkel éri el. Tőlem minden­ki újabb rajzfilmeket várt, amikor négy évvel az Oscar-díj után egyszerre csak játékfilmmel rukkoltam elő. Pedig a He­tedik kontinens logikus folytatása rajz­filmes munkásságomnak. Az elvont pa­rabolák, melyek korábban animálva ke­rültek ki kezem alól, ezúttal testet öl­töttek, és néhány parabola sokkal egy­értelműbben, célratörőbben jelenhetett meg „az élő“, mint esetleg a rajzolt filmben. Ma is úgy érzem: ebben a filmben maradéktalanul sikerült kifejeznem azt, amit szerettem volna. De a közönség egy része más műfajt várva tőlem, nem akart játékfilmesnek elfogadni. Ez meg­zavart. A Hetedik kontinens jelentős nemzetközi siker volt, számos fesztivál- díjat nyert, üzletileg Is igen kifizetődő alkotásnak bizonyult. De ellentmondá­sos fogadtatásának visszhangja jobban hatott rám, mint hittem volna, bár érez­tem: visszavonulni, meghátrálni nem le­het. Szükségem van arra, hogy megta­láljam az önkifejezés nekem legjobban megfelelő formáit. Sok-sok terv közül végül is az az egy fogott meg igazán, amelyet később Stadion-akció címmel el is készítettem. A témajavaslat nyolc évvel a Hetedik kontinens után került a kezembe. Azonnal forgatókönyvírás­hoz kezdtem. Nos így kerekedett ki két játékfilmem elkészítése között egy évtized... • Mi ragadta meg a Stadion-akció témájában? — Napjaink egyik legégetőbb kérdés­komplexumát ismertem fel az esemény­sorban. Hogyan, milyen irányban, mi­lyen célok érdekében próbálják — és lehet — befolyásolni az ifjúságot? A természetes történelmi pillanat és a mesterséges manipulációk hatás-'me- chanizmusát kívántam vizsgálni. Szocio­lógiai és lélektani szempontból érdekel a kérdés. Mint annyi más ötvenéves, én is aggódom az ifjúság jövőjéért. Egyes nyugati országokban nő a fasiszta befo­lyás, fokozódik a neofasizmus, a terro­rizmus hulláma magasra csap. Hogyan lehetséges ez? Ezt próbáltam megmu­tatni a Stadion-akcióban s a filmmel fi­gyelmeztetni is szerettem volna a fia­talokat, idősebbeket a fasiszta veszély­re. Ügy éreztem, tovább már nem lehet sző nélkül hagyni ezt a folyamatot. # Végül is miről szól a film? — Egy valóban lezajlott történelmi eseményről. 1941 júliusában, még a Ju­Jelenet a Stadion-akció cimű jugoszláv filmből Zágrábi beszélgetés Dusán Vukotics rendezővel goszláv Népi Felkelés kirobbanása előtt, a középiskolás diákok spontán ellenál­lása hűen tükrözte az általános nép­hangulatot. Miről is volt szó? A német segítséggel hatalomra került usztasák társadalmilag meglehetősen légüres tér­ben mozogtak. Ezért a nácik tanácsára, meg büszkeségből, hogy az SS-vezetők- nek bebizonyítsák rátermettségüket, Horvátország-szerte hatalmas ifjúsági kampányba kezdtek. Több városban gyű­léseket terveztek a helyi sportstadio­nokban és a gyűléseket a fasiszta ideo­lógia melletti nagy, látványos állásfog­lalásnak szánták. Az első ilyen gyűlést Zágrábban tar­tották, 1941. július 21-én. Több ezer diákot vezényeltek a sportstadion gye­pére, míg a nézőtéren és díszpáholyok­ban náci tisztek és usztasa vezérek fog­laltak helyet. A zágrábi gyűlés azon­ban botrányba fulladt. Először nemzeti­ségekként akarták szétválasztani a ta­nulókat, külön macedón, horvát, szerb és más csoportokat kívántak létesíteni. Eredménytelenül. Minden felhívásra egy tömegben mozdult az ifjúság. Ez­után felekezeti szétválasztással próbál­koztak — eredménytelenül. Ekkor de­tektívek és usztasák vetették magukat a diákság közé. Pokoli verekedés tört ki, s közben megölték az usztasa ifjú­sági mozgalom vezérét Is. Számos ha­lott volt, sok sebesült, végül a diákok kitörtek a rendőrség körülzárta stadion­ból. Másnap éjjel pedig tűz ütött k*, a stadionban és a lelátók porrá égtek. Az usztasák azonnal lefújták a tervezett hasonló rendezvényeket és ettől kezd­ve csak közvetett módon közeledtek az ifjúsághoz. 9 Hogyan lett a történelmi valóság­ból játékfilm? — Nem törekedtem az események tel­jes rekonstrukciójára, ennek ellenére nem lettem hűtlen a valósághoz. Itt-ott regényesítettem, hogy feltárhassam a hajdanán teljesen spontán megmozdu­lás társadalmi mozgató rugóit. Az ese­mények lényegét a fiatalok spontán reakciójában látom. Abban, hogy szá­mukra a nemzetiségi, vallási, vagy faji megkülönböztetés természetellenes. Közvetlen felszólításra nem is hajlan­dók elfogadni ezeket. De miért nem? Mert az akkori Zágrábban már jelen vannak a kommunisták; mert a városi értelmiség alapjában véve náci- és usztasaellenes: mert a humanizmus a legnagyobb áldozatok árán is erősebb, mint a véres erőszak. A Stadion-akció hangvétele rendkí­vül tárgyilagos. Nem építettem bele nagyjeleneteket és nem törekedtem felnagyításokra. Meggyőződésem, hogy a különleges sorsok összefonódása úgyis meghozza a kívánt érzelmi hatást. Nehéz film volt, általában több száz, néha több ezer statisztával kellett dol­goznom. Jómagam 1941 júliusában, ti­zennégy évesen még nem éltem Zág­rábban, de a filmben szerepeltek néhá- nyan, akik gyerekként hallottak az ese­ményről vagy ifjúként ott voltak a sta­dionban. Ök egy-két jelenet beállítása során segítségemre voltak. A forgatás során végig a fasiszta módszerek .bemu­tatására koncentráltam, és hagytam, hogy a sokszor amatőr szereplők ter­mészetes igazságérzetük alapján rea­gáljanak; Ha sikerült — amit remélek — a helyes reakciókat bemutatni, ezért sikerülhetett. A Stadion-akció ősbemutatójára egyéb­ként az 1977-es pulai fesztivál megnyi­tóján került sor. Azóta a filmet több mint harminc ország, közöttük a Szov­jetunió, Csehszlovákia, Amerika, az NSZK és Franciaország is megvásárolta, és számos televízió érdeklődött utána. FENYVES GYÖRGY címmel készül JAROSLAV BÁLIK új film­je, melyben az alkotó egy fiatal lény, Marcele és apja sorsén, a szülő—gyermek kapcsolaton keresztül a mai valóságot ve­szi bonckés alá. Marcela gyermeket vér, ezért kénytelen férjhez menni, jóllehet ez az apjának egy cseppet sem tetszik. A kényszerhelyzet a lány apját arra ösztönzi, hogy elgondol­kodjon magatartásán, s párhuzamot von­jon a mai helyzet és a harminc év előtti viszonyok között. A cseh lélektani drámá­ban a férfi főszerepet STANISLAW ZA- CZYK lengyel színész, leányét, Marcalét pedig IVETA KORNOVA (a képen) játssza. (ZDENEK DUKAT felvétele) DIÓTÖRŐ Televíziós mesemusical Együtt dolgozott a szovjet te­levízió stúdiójában a Diótörő for­gatásán Marisz Liepa, a klasszi­kus balett kiválósága, a moszk­vai' Nagy Színház ismert magán­táncosa, Vlagyimir Subarin, a modern színpadi tánc mestere, Viktor hebegyev fiatal komponis­ta és Irina Ponarovszkaja, a népszerű táncdalénekesnő. Az „összeegyeztethetetlen“ műfajokat képviselő művészek ilyen alkotó együttesén joggal meglepődhet bárki, kivéve Leo- nyid Kvinihidze rendezőt. Az ő alkotói tevékenységét éppen elég meglepetés jellemezte eddig is. Olyan különböző alkotásai sora­koznak egymás mellett, mint az Alekszej Tolsztoj müvéből ké­szült tudományos-fantasztikus film, a Garin mérnök kudarca, a szovjet diplomácia első lépéseit idéző, Kabuli küldetés című film, a francia Eugéne Labiche A szalmakalap című bohózatának filmváltozata. A rendező vonzó­dik a paradoxonokhoz, szeret az első pillanatban összehozhatat- lan dolgokat párosítani egymás­sal. Kvinihidze ezúttal E. T. Hoff­mann Diótörő című filozófikus tanmeséjét vitte videofilmre, amely a mozifilmtől némileg el­térő eszközöket jelent. A tele­vízió nagyszerű adottságai fel­használásával remek mese ké­szült. A fantasztikum közel áll a televízió-trükk lehetőségeihez, s mivel a film színes, a régi mese megőrizte minden báját. Diőtörő herceg története azon­ban kissé átalakult. A tv-film főszereplője a Tündér lett, ő me­séli el a történetet az ünnep éj­szakáján összegyűlt vendégek­nek. A Tündér Irina Ponarovszka­ja, s a táncdalénekesnőnek ez az első filmszerepe. Irina nemrég tűnt fel a köny- nyűzenei színpadokon. A Lenin- grádi Konzervatórium zongora tanszakos növendékét a Daloló gitárok együttes hívta meg az első szovjet song-opera, az Orfe­usz és Euridiké női főszerepére. Bemutatkozása nagy sikert ho­zott Irina Ponarovszkaja zon­goraművésznő; oklevelénél ko­rábban kapta kézbe a lengyelor­szági sopoti nemzetközi dalfesz­tivál nagydíját. Marat Larin, a Diótörő című film operatőre azt mondja, hogy igazuk volt a So- potban összegyűlt fotóriporterek­nek, mert Irina valóban rendkí­vül fotogén, vagyis arca, egyéni­sége igen jól érvényesül a kép­ernyőn. Ponarovszkaja a film­ben 14 dalt énekel, azonkívül táncol Vlagyimir Subarinnal és Marisz Liepával. NATALJA CSICSVARKINA 1978. II. 5. dso 1m U fi X' W-' •• Ab' X.if - ? * :-f <-■’: r ^ "Ja ■Fr «a é j Hi 1 *•*<&. ■*>*$ W I ▲ ^ ^ A --'JíS ’«$ J ?*' y J-**íf /*,■<£•* o 3}í^ J> v ;.» ?■/• ' XV .j* ,c* v *í *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom