Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-29 / 5. szám
A harmadik Kis-Varsóra két nevezési verseny volt, az elsőn jozo ötödik lett, a másodikon harmadik. Többre is futotta volna az erejéből, de nem akarta hajszolni magát, tudta, hogy a nevezés már a zsebében van, viszont a mandulája még nem volt egészen rendben. Megbosszulta magát, hogy nem feküdte ki a mandulagyulladást, estefelé rendszerint elővette a betegség, kábult volt a feje, elöntötte a forróság, teste úgy ontotta magából a meleget, mint mama hősugárzója. Titokban gyógyította magát, csakhogy erre nem volt mindig ideje, hiányozni meg nem akart az iskolából, aztán hébe-hóba ki is kellett kerekeznie, jócskán összegabalyodtak a dolgok, néha úgy rémlett neki, hogy a Kis-Varsó végképp veszélyben van. Ha például mama észreveszi, hogy a mandulája még mindig rakoncátlan- kodik? Vagy ha megtudja, hogy Centi nem szándékozik őt elengedni az iskolából? Hogy a nyavalya essen bele, mennyi akadály, s ráadásul hogy kiesett a formából! Legalább a „bütyköt“ teszi milliószázalékos rendbe, ez legalább felrázza egy kicsit. Kivitte a biciklit a konyhába, szétszedte, felrakta a könnyű szabványgumikat, kicserélte a láncfeszítő sebességváltót, a négyes helyett ötös lánckereket szerelt fel, s az agyhüvely meg a kilincsmű közé középalátétet fett. Kár, hogy Krabusicky bácsi olyan messzi van, biztosan felragyogna az arca, ha látná a kerékpárt, mint reagál a legkisebb nyomásra is, az áttétel milyen csendben és érzékenyen vált. Csapdosná a combját, és azt mondaná rekedtes hangon: Ez aztán a remek paci, az árgyélusát! Jozo mosolygott az elképzelt dicséreten, de aztán keserű lett a szája íze, mintha kininport nyelt volna. „Az iskola nem engedi el, ne is ábrándozzék róla!“ Mintha most is itt csengene a fülében vagy ötvenedszer már. De hisz. . . hisz ilyen minőségben egész Szlovákiát képviselem, mindössze tizenhármán leszünk ... „Minket nem képviselhet olyan tanuló, akinek hármasa van magatartásból!“ Hármas, hármas, hisz a bizonyítványban benne sem volt, háromnegyedévi jegyek, azok csak amolyan serkentő célzatnak, különben is úgy tanulnék aztán, mint a sátán ... Megtörölte a homlokát, egészen izzadt volt, óvatosan betolta a bicajt a szobájába, és felakasztotta vertikális helyzetbe, olyannak látszott, mint eg? ágaskodó táltos. Mi történhet, ha a Kis-Varsóra elmegy az iskola tudta nélkül? Mi baja lehetne, hisz a versenyre szóló meghívó egyben igazolás is, amit minden iskola igazgatósága köteles elfogadni, ez rajta van szóról szóra. És Békeverseny! El tudja egyáltalán valaki képzelni, mit jelent az, részt venni a Békeversenyen? Ez egy kerékpározó számára a legnagyobb megtiszteltetés, ütt láthatná Schurt, Kapitonovot és ki tudja még, kit, ilyen lehetősége nem egyhamar akad, talán csak most az egyszer az éleiben ... — Ide figyelj, liacskám! — kukkantott be hozzá mama. — Aztán ne feledkezzél meg róla, hogy arra a két napra kikéredzkedj az iskolából, nehogy megint zűr legyen belőle. S mitől izzadsz annyira? Meg akarta tapintani a homlokát, de ő elkapia. — Az semmi, felszaladtam a lépcsőn, tudod, az edzés keretében. Különben nyugi, ne aggódj, az iskolával már elintéztem. Nézd csak — s belekotort a táskájába —, ez a meghívó egyben igazolás is az igazgatóság részére. Mert nem akármiről van szó, hanem a Békeversenyről! — Jó, jó, fiacskám, csak azért szóltam, hogy meg ne feledkezz róla. Szombaton reggel szálltak vonatra, vidámak, fontoskodók voltak. Hol az egyik, hol a másik szaladt a poggyász- kocsihoz, hogy nem felejtették-e el feltenni a bringáját. — Arra nagyon kell ügyelni, srácok! tudjátok, hogy ötször szádunk majd át? Brnóban, Jihlavában, aztán valami Kosté..., ja igen. Kosténicében, továbbá Táborban és Strakoniceben. Lavros mindezt Cajágy edzőtől tudta, aki még kinn várakozott. — Miért nem megyünk l’rágán keresztül? Az egyszerűbb lenne. — Igen, igen, csakhogy nem fizetnék ki az útiszámlát. Nem tudod, hogy utazni a legrövidebb úton kell? Lavros kilelé bámult az ablakon, és bringázó köszöntéssel üdvözölt valakit a peronon. — Megjött Bebo. * * Részlet uz írónő SPURI, A KERÉKPÁROS című sikeres ifjúsági regényé bői, mely most jelenik meg a Madách Kiadónál. — Akkor hát teljes a létszám — mosolygott Dolník. Pedig nem is volt rá különösebb oka (Bebőt senki sem kedvelte túlságosan, nagyon csimpaszkodó versenyző), csak úgy önkéntelenül mosolyodon el, örömében, hogy együtt van mindenki, és szép májusi reggelen utazhatnak nagyszerű élmények elé. Az ifjú kerékpározó színe-java, tűnődött magában ]o2o, és büszkén kihúzta magát, hogy csak úgy feszült rajta a pulóver. Ezek a viharkabátos, tarka sapkás fiúk, akiknek hátizsákjából egy- egy pumpa kandikált kifelé, a bicaj legkönnyebben eltulajdonítható tartozéka, iskolákból, gyárakból verbuválódtak. Dolník például hol is dolgozik? Valamelyik épületszerelő vállalatnál, Lavros kertészetben, mindegyik másutt. Mégis valami eggyé kovácsolja őket, valami hatalmas nyeisztovaja zsazsda borbi. Hogy szereti mindegyiket! Szóval ki sem tudná fejezni! Kár, hogy éppen most nem tud örülni. Pedig szeretne, de az öröm valahogy csak nem bukkan elő a felszín alól. Az ablakon túl fiatal szőlőültetvények egyenes sorai suhannak tova vidáman a hegyoldalakon, itt-ott emberi alakok hajladoznak föléjük. Miért is nem tud örülni? Ja igen, mi lesz majd az iskolában, meg aztán az orvos gngedi-e majd a versenyre. Tegnap ugyan már nem volt láza, de a sportorvosok az ilyesmit nagyon szigorúan veszik... Na, de hagyjuk ezt, fiúk, mondjunk inkáffb valami viccet. Bebo mintha csak erre várt volna: — Én majd mondok! Vicc! — Hát akkor mondd! — Már mondtam: Vicc! És elsőként röhögött a gyatra tréfán. Ez a Bebo egy gazfickó. Bicajozás közben is csal, de még viccet sem mond rendeset. — Én majd mondok egy fél viccet, jó? — szólalt meg Lang. — Mi különbség van a Manderla között? — És mi között? — Semmi között. Ezért fél vicc. — Gyerekek, én úgy szeretnék rö- • högni! — Hát ami azt illeti, egy kis jóakarattal már megtehetted volna. Nem szabad olyan igényesnek lenned, nem vagy futballista, csak biciklista! — Ha akarjátok, én is mondok egyet Lavrosról. — Persze, hogy akarjuk, csak mondd! A legkíváncsibb maga Lavros volt. — A múltkori edzésen előttem haladt, a kerékpárja zörgött, csörömpölt, hörgött, akár egy kehes lő. Várj csak, mondom neki, csörömpöl a sárvédőd! , Mire ő ezt kiáltja vissza: Miii? Nem hallom, csörömpöl a sárhányó! Disznőság, hogyan röhög ez a Dolník, olyan jóízűn, mintha az év legjobb viccét hallotta volna, gondolta jo- ío egy kis irigységgel, mert sehogy sem tudott hangulatba jönni. No várj csak, mondok én terólad is! — Nemrég, tudjátok, amikor esett az eső, Dolník a kerékpárja alá bújt. Amikor bőrig ázva hazaért, azt mondja: Én ökör, elfelejtettem, hogy egy küllőm hiányzik. Micina lebiggyesztette az ajkát: — Ha ezek viccek, akkor megeszem a portvist a linóleummal együtt. Csakhogy linóleum helyett az imádott kvargiijál kotorta elő. — Egyetek sajtot, ha erőt akartok! — kínálta, és mindegyiknek az orra alá dugta a kvarglit, de a fiúk elhúzódtak, mint egy leprás elől. Cyril Micina a zománcgyárban dolgozik, kádakat csiszol vagy valami effélét csinál, jól keres, kiadósakat eszik, mégis olyan cingár, sápadt, mint egy makaróni. Úgy is hívják: Makaróni. De csak a háta imögött, mert nagyon haragszik érte. Minden alkalommal felteszi az önámító kérdést: Ugye, hogy már vastagabbak egy kicsit a virgácsaim? És mutogatja a lábát, amely vékonyka és fehér, mintha sosem látott volna napot. Pedig azt is rebesgetik, hogy minden este kvarcolja. A kvarglit is azért kedvelte meg, mert azt hallotta valahol, hogy attól megvastagszik a lába. — Te szószegő hitvány, mit ígértél? Mondd, mit ígértél? — ugrált előtte LavroS, mint egv hörcsög. — Mit? — Hogy ezt a büdös vacakot nem hozod többé közénk. — Ajaj, mikor volt az! Valamikor a múlt idényben! Mit tegyen a magamfajta szegény flótás? A gyárban morognak, ide ne hozd, otthon fenyegetnek, ne próbáld ide hozni, hát k rém, hol lehet ezen a sártekén kvarglit enni? Az embert sokféle szerencsétlenség érheti: egyik leesik a lépcsőről, a másiknak Napóleon a nagybátyja neve, s van olyan, aki a kvarglit szereti. A többiek ezalatt kinyitották az ablakot, s a pumpákat használták ventillátor helyett. Fütyültek rajtuk, trombitáltak, jujjogtak, vinnyogtak, visítottak, csuda eredeti hangokat csalogattak ki belőlük, amire csak a természet, némelyik gépezet vagy az elektronikus zene képes. Mindez együtt csodálatos hangzavarrá vegyült. Vidám társaságban a hosszú út is hamar elfogy. Mégis fárasztó, pedig csak ül az ember vagy álldogál, és olykor átszáll egyik vonatból a másikba. Végül Táborban hosszabb sétára indultak. Volt egy óra idejük, hát megnézték a stadiont. Szép volt, SZÉP, valahogy így képzeli el az ember annak a városnak a stadionját, amelyik holnap falai közt üdvözli a Békever- seny résztvevőit, egy órácskával előtte pedig a Kis-Varsó résztvevőit, vagyis őket. Éppen ezért csaknem otthonosan érezték itt magukat. ' A hatalmas térségre szürkéskék alkonyat hullt, fenyőillat lengedezett, és minden ünnepi hangulatot lehelt: a feldíszített emelvények, a zászlótenger lebbenései meg a frissen hengerelt sötét salak is. — Kipróbálom, elég kemény-e — bújt át LavroS a kordon alatt, és néhány ugrással lent termett. De már szedte is a lábát, mind a négy világtáj felől rohantak feléje a rendezők: — Ember, tönkreteszed a pályátl — ordították. — Nézd, mit csináltál! — szitkozódtak majdnem sírva. A világos- szürke homoksávon, ahol minden egyes szemecskének megvolt a maga helye, négy mély lábnyom éktelenkedett... Aprócska kellemetlenség. Sokkal nagyobb várta őket Strakoni- cében. A motoros vonatnak nem volt poggyászkocsija. Hova rakják a bicikliket? Ne üljenek inkább rájuk, hogy úgy fojtassák az utat? Csakhogy sötét este volt már, a táj egészen ismeretlen. Amíg az edző, a vonatvezető meg a kalauz véleményt cseréltek, a fiúk szétszerelték a kerékpárokat: az egyik kerék az ülés alá, a másik utána, a váz a csomagtartóra. Láttak már kupét tizenhárom szétszerelt kerékpárral? Nagyon érdekes látvány. Az utasok csak mosolyogtak, egyetlen ellenvetés sem hallatszott. Néha az utasok is nagyszerűen tudnak viselkedni. Végre célhoz értek. Blatnába, ami sárosát jelent. Pedig egy cseppet sem sáros, príma kis város, tiszta és rokonszenves, bár a szállóval megjárták. Foglalt volt. Vidám nótaszó hallatszott belőle valami tallinni halastóról meg Martinról, akinek nem kellett az asz- szony, a lóheréről, ami a vízparton nő. Az asztalokon tömérdek sör, a falakhoz támasztva hosszú, vékony botocskák sorjáztak, és az asztaloknál neki- hevült férfiak ittak, idősebbek, fiatalok egyaránt, de inkább idősebbek. Horgászok. A másnapi horgászversenyre jöttek. Közös hálóteremben háltak tehát. Voltak ott már más versenyzők is, ostravaiak, ők még tegnap jöttek, és ma már áttanulmányozták az egész útvonalat. Ez igen, gondolta Cajágy edző. Az ostravaiaknak bizonyára nagyvonalú a gazdasági felelősük. Vannak dolgok, amelyeknél érthető a takarékosság, de olykor az az ésszerűbb, ha nem garasoskodnak. Már elmúlt éjfél, de a fiúk csak nem tudtak elaludni. Fészkelődtek, forgolódtak a helyükön, nagyon szerettek volna aludni, rájuk fért volna a fárasztó út után és a nehéz verseny előtt. Az álom ott röpdösött a fejük fölött, többször a szemükre is rászállt, de a buja képzelőerő mindig elriasztotta, és huss, már ki is röppent az ablakon, amerre a csillagok ragyogtak egykedvűen a nagy messzeségben. Jo- zónak eszébe jutott Buőko mondókája: Nyugi, nyugi, nyugodt légy, hátra még a tartalék, horog meg a horgászbot, nyugalom a fődolog! Alig egy óra telhetett el, megint kinyitotta a szemét. A csillagok még távolabbról ragyogtak és hűvösséget leheltek, szinte didergetl belé. Micsoda ökör vagyok! Az ablak alatt fekszem, és fel sem öltöztem rendesen. Vaksötétben húzta magára a melegítőt meg a szvettert, aztán újból megpróbált aludni. Tömegszállás kora reggel: cipő csattogása a padlón, s ez az alvókat sorjában kicsalja a pokróc alól, a behunyt szemek erőnek erejével tartóztatják az álmot, de hiú ábránd, az ágyak nyikorognak, az ajtók nyikorognak, s már tizenötödször kopognak a cipők a padlón, elfojtott röhögés, Jó reggelt, pajtik! A reggeli után egy kis séta, legalább megkérdik a helybelieket, milyen az előttük álló útszakasz. — Blatnából Táborba? — mondták amolyan suhancfélék. — Hát eléggé dimbes-dombos, egy nagyobb domb van Písek után. Egyébként semmi különös. Ezt követte az orvosi vizsgálat, ami jól sikerült. Ebéd, aztán készülődés a rajthoz. Jo2o a szerencsét hozó fekete trikóját vette fel. Megérkeztek a fotóriporterek, pionírlánykák a csokrokkal, ezt követte az ünnepi beszéd, és kiengedték a békegalambokat. ötven fiatal kerékpározó állt rajtra készen a májusi ég alatt a szeretetet sugárzó tekintetek melegében — így csak az idősebbek tudnak nézni a fiatalokra — meg a csodálat pergőtüzében, ahogy csak a kicsik, főleg a lánykák tudnak nézni a sportolókra. Az egyik ilyen tekintet majdnem zavarba hozta Jozót. Egy szőke hajú, copfos kislány, akinek homloka fölött kék szalag díszlett, a homloka alatt tüzes kék szemek ragyogtak és gyönyörű mosoly, majdnem mint Ekáé, rózsaszínű ruha ... Jo2o végignézett magán, valami tán nincs rendben? Ekkor vette észre, hogy csokrot tart a kezében. Elmosolyodott, és pontos félkörrel a kislányhoz kézbesítette. Még látta a kék szemek hálás villanását, és akkor felhangzott a lövés. Rajthoz. A feldíszített Blatná egyszeriben kiabálástól, tapstól és rezesbanda brum- mogásától visszhangzott, pompás volt, szinte reszketett belé az ember térde. Az ilyen pillanatokban nagyon szereted az emberiséget, még Centit is, és kész vagy mindenre a világon, csakhogy örömet szerezhess. Még egy lövés. Az igazi rajt! A bQly együtt gomolygott, kerék kerék hátán, hátszélben mentek. A terep valóban dombos volt, a hirtelen emelkedők lejtőkkel és nagyon kellemetlen kanyarokkal váltakoztak. JoZót majd szétvetette a lelkesedés, és „óriási“ volt a fegyelme. A kormányra hajolva élvezte a gumiabroncsok monoton surrogá- sát, ahogy száguldottak az első osztályú aszfaltúton amely olyan tiszta volt, hogy még egy homokszem sem kerülhetett a kerék alá. Minden emelkedés elején nyikorogtak a láncok és az áttételek, a boly meglódult és széthúzódott — s észre sem vetted, már fenn is voltál a dombon. Ujjaid a féken tartva figyeled az előtted és melletted haladókat. Nem Maria Durícková w! í£i*nl!'M ltliiiámf\1U l iil SZc le vili I ke: mi; őri i lát ho; na; nal azt set JT10 kel ras vol is fér véj jó Me pit haj Pis fel am ten dől gas eg: azt gas fel net öm nül élr mo kői két fel Az bel f eili a ( a t me szé a 1 ner mu lan na ja', kih elő élri val nős A *1 me; sze rosi cső leg; har lést nyí ki, ami ron kac E báli önt vájt hog kér 500 heg sen kaf haj ott min ner De álta L A lejt Ián kát kilc érn egy nak nye mir zsel szá, vilá mé) ban az van zé A Ked ri s K sód lo i és 1
