Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! REDAK8IA 1978. januári. VASÁRNAP XI/1 BRATISLAVA XXXI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ÁRA 1 KORONA BÚCSÚZTAK) ■ ■ a ES K0SZ0NT0 Köszöntjük az új évet, búcsúztatjuk az óesztendőt. Kint a tél próbálgatja ereiét, 'ha teheti, éjszakánként jégvirágát pingál az ablakokra, bent a meleg családi fészekben vendégváráshoz, vendéakínáláshoz terített asztal. A főhelyen - többnyire így szokás - királyi köntösbe öltöztetett suhanc fenyőfa. Mintha tudná, hogy tőle várják most a varázslatot, a meghittség teremtését, a békességgel telített csendet, az illatot, mely balzsam a fáradt, netán a dolgos hétköznapok forgatagában megsebzett izmokra, idegekre. Egy kis túlzással talán még azt is mondhatnánk: a gondolatok is mások most, iránt egyébként, egy kicsit alighanem fenyőillatúak. Nem szokás ilyenkor a méricskélés. Hiszen a mérlegvonás már a legtöbb helyen megtörtént. ahol mégsem, sorát ejtik az új esztendő elején. Odatelepedve a fenyőkirály trónusához, gyertyát, csillagszórót gyújtva, a hiqgadt fontolgatás most akaratlanul is háttérbe szorul, mintha az egy egy kis időre átadná a helyét a szívnek, az érzelmek kitárulkozásának. A gondolat is melegségre vágyik, dédelge tésre, gyámolításra. Nem vágyik túl a négy falon, nem indul kóborlásra a havas világba. A tekintetet is káprázatba ejti a csillogó varázslat, és amikor belefárad, megpihen valahol. Tolón éppen annál az ágacskánál, amelyen kicsi szakállas emberke kapaszkodik selyemszál hintájába. Ö is ember. A természet legnagyobb ajándéka az emberi képzelőerő, azzá magasztosítja, habár jön a józan figyelmeztetés: hess, te csalfa képzelet, ne járasd a bolondját, hogy lenne ember, talmi csillogású ruhája alatt nem dobog szív. Szív nélkül nincs ember. Szív nélkül nincs az a másik világ, amelyet érzelminek is nevezünk: nincs szeretet, bánat, nevetés, könnycsepp. Nem, enélkül nem ember az ember. A mi világunkban még kevésbé élhet ember szív nélkül. Érzelmünk értelemmel párosul, s a józan ész diktálja cselekedeteinket. Az embermilliók döntő többsége próbálja megtalálni helyét a földgolyón, csatát vív a természet erőivel, de önmagával is, hogy egyszerű jelenlétét az uralkodói trónussal váltsa fel: parancsolóia legyen a természet erőinek, de mindenekelőtt önmagának, fékezője gyarlóságának. Legyen bátorsága nemet mondani minden olyanra, ami számára rossz, elfogadhatatlan. Legyen bátorsága ítéletet mondani fajtájának megátalkodottjai fölött, ítéletet mondani és ítéletet vég rehajtani. Kikre gondolunk? Azokra, akik az önzés fertőjébe ragadva, a csillagok felé törő embertársaikat otromba mádon szeretnék visszarántani az ősmocsárba. Emberek ők is? Biológiai értelemben igen. És mégis ellenségeink; a teremteni, alkotni akaró emberek ellenségei, mindazoké, akik örülni akarnak, gyönyörködni munkájuk eredményében, kenyeret, meleg szobát, karácsonyfát akarnak. Szemüket szúrja nyugodt, békés életünk, ők inkább felperzselt földeket, mérgezett kutakat, szüleit kereső, síró, jajveszékelő gyereket akarnak, karácsonyfa helyett ezüstösen csillogó rakétákat, fenyőillat helyett fegyverek bűzös leheletét. Ember, aki most egy pillanatra megpihensz és készülsz az ígéretteljes holnapra, ne feledd, hogy portádra ordas szemekkel figyelnek. Sikeres, munkás, békés életed szellemi, anyagi gyarapodása számukra epe. Gyűlöletük, haragjuk fekete virágot fakaszt. Ám tudd, hogy acsarkodásuk hiábavaló, te erősebb vagy náluk, melletted az igazság, melynek forrását a gyűlölet mázsányi sziklatömbjeivel sem tudják elfojtani, és mégis ... A karácsonyfa gyertyafénye, a csillagszóró sziporkázása a maga idején kialszik, de a jövőben sem hunyhat ki éberségünk őrtüzének lángja, mert félő, hogy a tűz msghalását a farkasbiztató sötétség követné. SZARKA ISTVÁN Prandl Sándor felvétslo
