Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)

1978-12-11 / 342. szám, hétfő

VITA A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK 12. ÜLÉSÉN Antonín Jelinek elvtárs felszólalása Mindannyian tudjuk: gép­iparunk általában olyan hely­zetbe került, hogy nem telje­síti a párt XV. kongresszusán és a központi bizottság 3. lilé­ién kitűzött alapvető felada­tainak egyikét, vagyis nem biz­tosítja a népgazdaság szük­ségleteinek fedezésére * a de­vizaeszközök döntő hányadát. Igaz ugyan, hogy a bruttó- és az árutermeléssel kapcso­latos feladatokat, valamint a további tervmutatókat gépipa­runk teljesíti, a nem szocia­lista államok piacára irányuló kivitele azonban mindmáig leg­gyöngébb láncszeme. Az ex­portfeladatok teljesítésében ez a helyzet népgazdaságunkban problémákat okoz s bennün­ket, a vállalati szférában dol- gozo kommunistákat, nagyon bánt. Ez az okok és a kiút keresésére késztet minket. Vállalatunk, az Elitex-Libe- rec konszern részeként, a tex­til-gépipar szférájához, vagy­is az általános gépiparnak ahhoz a részéhez tartozik, amelynek — a 6. ötéves terv céljainak megfelelően — a devizaeszközök előteremtése egyik alapvető láncszemévé kellett volna válnia. Konszer­nünk azonban nem teljesíti ezt a feladatot és a nem szocia­lista államokba irányuló kivi­tel tervét sem. Mi ennek az oka? Vélemé­nyünk szerint a sikertelenség alapvető oka —és ez nem­csak konszernünkre vonatko­zik — i a gyártmányfejlesztés folyamatának alacsony színvo­nala. Ez a nézetem — amely­ben mások is osztoznak — vállalatunkban, a sobéslavi Eli- texben a gyártmányfejlesztés színvonalából indul ki. Továbbá azokból a tapasztalatokból, amelyekre a dél-csehországi kerületi pártbizottság elnöksé­ge tagjaként tettem szert szá­mos olyan dokumentum meg­tárgyalásakor, amelyek felmér­ték a CSKP KB 11. ülése irány­vonalának és kerületi viszony­latban e döntő fontosságú ipar­ággal kapcsolatban a kerületi pártkonferencia határozatainak teljesítését. Vállalatunk, együttműködés­ben a tfebíői Elitex vállalattal, harisnyakötő-gépeket gyárt. A tŕebíči Elitex, amelynek válla­latunk ezeknek a gépeknek al­só részét szállítja, a KGST-or­szágok keretében ennek a tech­nikának monopoltermelője és világviszonylatban is a legna­gyobb gyártók egyike. Megfe­lelő tudományos-műszaki alap­pal rendelkezik, beleértve a további gépfejlesztés megala­pozott biztosítását, ami a ku­tatóintézetekkel karöltve, sza­vatolja a gyártmányfejlesztést. Feltételezhető lenne tehát, hogv a harisnyakötő-gépek fej­lesztési folyamata eléri az igényelt színvonalat és mind­két vállalatban megalapozza a további sikeres gazdasági tevé­kenység feltételeit. A helyzet azonban kissé más. Az említett termelésben 13 esztendőre visszatekinthető együttműködésünk során szá­mos új típusú automatikus kö­tőgépet fejlesztettünk és állí­tottunk üzembe. Vállalatunk ezeknek a gépeknek műszaki fejlesztésére jelentős pénzesz­közöket fordított és ez lekötöt­te a termelést megelőző ala­kulatok kapacitásának jelentős Az iparvállalatok, az üzemek, az ipari szövetkezetek és más közületek gazdasági feladatai­nak teljesítése egyebek között a termeléshez szükséges nyers­anyagok és félkész áru szállítá­sától, valamint a megtermelt árucikkek vasúti elszállításától is függ. A termelővállalatok és üze­mek raktározási kapacitásai korlátozottak, termelési nehéz­ségeket okozhat a vasúti kocsik forgalmának folyamatosságá­ban bekövetkező minden kilen­gés. Ezért a vasút számára a legfontosabb tervmutató az át­rakás és a szállítás állami ter­ve, amely a népgazdaság szál­lítási szükségleteit hivatott biz­tosítani. Várható, hogy az idén összesen 280 millió tonna árut szállítunk, ez egy százalékkal több a 6. ötéves tervidőszak el­hányadát is. A végeredmény, vagyis a fokozott exportképes­ség azonban nem áll arányban a ráfordított igyekezettel és eszközökkel. Tény az, hogy az új géptípusokat korlátozott mennyiségben, vagy már egy­általában nem gyártjuk. A 6. ötéves tervidőszak éveiben a vállalat fő gyártmányválaszté kát nagyjából három géptípus alkotja. Ezeket jelentős meny- nyiségben már 6—8 éve gyárt­juk és még mindig igénylik őket a megrendelők. Viszont az új gépek iránt nincs érdeklő­dés. Mi ennek a magyarázata? Nézetünk szerint ennek a hely­zetnek az oka a termelés mű­szaki fejlesztésének lemaradá­sa. Ez annyit jelent, hogy az új gyártmányok konstrukciója nem éri el a megfelelő színvo­nalat, s ezért a világpiacon nem áll helyt a konkurrenci.a- harcban. Számunkra egyelőre mit sem ér, hogy a vállalat sok gyártmányát, a mi szubjektív vállalati értékelésünknek is megfelelően, besorolták az ún. világszintet elérő gyártmányok közé. Nem segít rajtunk, hogy ezt vagy azt a gépet éremmel díjazták a brnói árumintavásá­ron, amikor nem tudjuk szava­tolni értékesítésüket a világpia­cokon. Tudományos-kutatási alapunknak a kutatóintézetek­től a vállalati munkahelyekig jobban kell magukévá tenniük Gustáv Husák elvtársnak, a központi bizottság főtitkárának a KB 11. ülésén elhangzott sza­vait, amikor világosan meg­mondotta, hogy gyártmányaink értékének egyetlen tárgyilagos mércéje konkurrenciaképessé- gük a világpiacon. Márpedig ennek sok esetben hiányát érezzük. Nyilván vannak objek­tív okok is, amelyeket a jelen­legi helyzet értékelésénél a szállítói-megrendelői kapcsola­tok hiányosságaiban, továbbá a külföldi piacokon kétségtele­nül létező gátló körülmények­ben, stb. jelölik meg. Ezeknek hatására a CSKP KB 11. ülése is figyelmeztetett. Olyasmiről van azonban szó, amivel meg kell birkóznunk. Semmi sem érhető el az érvek felsorolásá­val és meddő filozofálgatással. Csak egy utunk van, az irá­nyító munka színvonala lénye­ges javításának útja minden területen, vagyis ott is, ahol eldől gyártmányaink műszaki színvonala, minősége, és ilyen­formán konkurrenciaképessége is. Nem kétséges, hogy ezen a területen még sok a tartalék. Ezekről a tartalékokról tanús­kodik az az anyag is, amelyet kerületi pártbizottságunk el­nökségében az előző hónapban vitattunk meg. Ez az anyag világosan feltárja, hogy a dél­csehországi kerület gépipará­ban a gyártmányfejlesztés fo­lyamata elmaradt a szükségle­tek mögött és jelentősen nem javult termékeink minősége. Mindez a kiút cselekvőbb ke­resésére kell hogy ösztönözzön bennünket. Gépszerkesztő ala­kulatainkban, a vállalataink­kal együttműködő kutatóinté­zetekben túlnyomórészt főisko­lai képesítésű munkatársak dol­goznak, akiknek mozgósító sze­repet kellene betölteniük a gyártmányfejlesztésben, főleg olyan esetben, ha a vállalat a monopolgyártó fontos szerepét tölti be. Tudományos-kutatási bázisunknak sokkal nagyobb ső évében szállított mennyiség­nél. Bár meggyorsult a vasúti szállítások üteme, a tervezett növekedést így sem sikerül el­érni. Jelenleg már lehetetlen lényegesen fokozni a vasúti be­rendezések teljesítőképességét — főként a fővonalakon nem — kizárólag műszaki és szer­vezési intézkedésekkel anélkül, hogy ne veszélyeztetnénk a vasutasok munkájának minősé­gét. A fő vasútvonalak és vas­úti gócpontok áteresztőképessé­gtét teljes mértékben igénybe vesszük. A jelenlegi nagy for­galmat már csak nagyon bonyo­lult körülmények között tud­juk fenntartani. A kapacitás további növelése tehát csakis újabb beruházások és rekonstrukciók révén lehet­séges. Nem szabad csak az üzemelési beruházásokra szorít­mértékben tudatosítania kell a munkásosztállyal szembeni fe­lelősségét. Hiszen a munkás csak olyan gyártmányokat rea­lizál, amelyek a kutató és a gépszerkesztő munkahelyeken születnek meg. Meggyőződé­sem, hogy a munkások zöme felelősségteljesen és becsülete­sen munkálkodik megvalósítá­sukon. S ha ennek a munká­nak az eredménye nem felel meg a szükségleteknek, ezért nem viselik a felelősséget, vi­szont a következményeket — az egész társadalomhoz hason­lóan — igen. Ennek nincs min­denki a tudatában. A kérdést ugyanis eltérő szemszögből mé­rik fel. A szemléltetés kedvé­ért az egyik ilyen nézetet is­mertetem. Tekintettel arra, hogy textil­ipari gépeink fejlesztése és ér­tékesítése bizonyos mértékben megrekedt, vettem a bátorságot és megkérdeztem vezérigazga­tóságunk egyik dolgozójától: véleménye szerint ennek mi az oka, és hogy tekint erre a kon­szern kutatási alapja. Olyan ér­telemben válaszolt nekem, el­képzelhetetlen, hogy a BD-200- ashoz hasonló „slágereket“ minden ötéves tervidőszakban kifejlesztenek. Ez, állítása sze­rint, csak egészen kivételesen sikerül. Beismerem, a válasz annyira meglepett, hogy meg sem kérdeztem tőle, vajon a kutatási alap dolgozói beletö­rődnének abba, ha életszínvo­nalukat szintén csak alkalom­szerűen emelhetnék. Ezért szükséges, hogy alap­szervezetünk és a vállalati pártbizottságok az irányítás minden szintjén ne csak ellen­őrző tevékenységüket fokozzák, hanem a tudományos-kutatási alap munkájának jelentősebb tökéletesítését célzó gondosko­dásukat is. Ezen a területen az aktivizálódásban segítségünkre lehet a kádermunka, főleg pe­dig minden szinten a nomen- klaturális káderek komplex ér­tékelése. Erre nem vezet ben­nünket semmiféle megalapozat­lan törekvés, hanem annnak tu­data, hogy a tudományos-mű­szaki haladás az egész nép­gazdaság hatékonysága növeke­désének és dinamikus fejlődé­siének alapvető feltétele. Mint minden esztendőben, ez idén is a komplex szocialista racionalizáció programja sza­vatolja a termelési tervfelada­tok teljesítését és a tervezett megtakarítás elérését. Ennek a programnak egyes műszaki­szervezési akcióit vállalatunk­ban a komplex racionalizációs brigádok hajtják végre. Az el­múlt évek gyakorlata igazolta, hogy a vállalatban — a tevé­kenység konkrétságánál fogva — helyettesíthetetlen szerepe van a munkakezdeményezés e formájának. A vállalatban mű­ködő 22 racionalizációs brigád 87 százalékban biztosítja a gyártmányok munkaigényessé­ge csökkentésével kapcsolatos feladatok teljesítését. Nagy ha­tással vannak az anyagköltsé­gek és az energia megtakarítá­sára. Aktivitásuk és kezdemé­nyezésük példaadó. Meggyőző­désem, hogy ha a gépipari ter­melés mindín területén sikerül azonos igényességgel teljesíte­ni a kötelességeket, akkor ké­pesek leszünk még a legna­gyobb feladatok elvégzésére is. kozni, hanem fel kell számolni a fogyatékosságokat a munka­helyek szociális ellátása és a lakásépítés terén, intézkedése­ket kell tenni a vasutas-után­pótlás területén is, hiszen a munkaerőhiány komoly gondo­kat okoz Ezekel a kérdésekkel az il­letékes párt- és állami szervek foglalkoznak, nagyon jól tuda­tosítják a közlekedés bonyo­lult helyzetét, és keresik a meg­oldást, amely nem lesz könnyű és egyszerű. A vasúti közleke­dés helyzete azonban nem ki­látástalan, társadalmunknak módjában áll megoldani sok problémát. Ennek feltétele azonban az, hogy mindenki tel­jesítse kötelességeit. A januárban elfogadott 14-es számú kormányhatározat meg­mutatja az utat a helyes meg­oldáshoz. Megállapíthatjuk, hogy ma már jobb eredménye­ket érünk el, mint az előző években. A gyakorlat bebizonyította: ha tiszteletben tartják a kor­mányhatározatot, és idejében teljesítik a sürgető feladato­kat, a látszólag megoldhatat­lannak tűnő problémák ismeg- oldhatókká válnak. A pozitív eredmények közé sorolhatjuk a lovosicei szénátrakóhely épí tését, a tfebušicei vasútállomás átépítését, de különösen az Ústí nad Labemben végrehaj­tott rekonstrukciót, jó politi­kai ■ szervező munkával megta­láltuk az igényes beruházási feladatok teljesítéséhez vezető új utat. A megszokott beruhá­zási módszerekhez képest en­nek az akciónak a társadalmi hasznát nehéz számokban ki­fejezni, főként azok a tapasz­talatok értékesek, amelyeket az akció során szereztünk, és amelyeket továbbra is kihaszná­lunk az észak-csehországi bar-- naszénmedencében folyó bá­nyászmunka következtében szük­ségessé vált beruházások so­rán. Bár pozitív eredményeket is elértünk, a beruházásokkal nem lehetünk elégedettek. Az év első tíz hónapjában a beru­házások idei tervét csak 66,5 százalékra teljesítettük, s az év végén sem lesz jobb ez az arány 85 százaléknál. Ami a vasutak műszaki alap­jának ellátottságát és megbíz­hatóságát illeti, kevés a pót­alkatrész a mozdonyokba és a vasúti kocsikba. A Zvoleni Vasúti Javítóüzem és Gépgyár nem vállalja a Diesel-mozdo­nyok tervezett javításait ten­gelyhiány miatt, és emiatt az idén több mint 50 Diesel-moz­dony esett ki a forgalomból. Azt is nagyon megérezzük, hogy a vasúti javítóüzemek és gépgyárak nem javítják meg a Diesel- és a villanymozdonyok villamos forgógépeit. így a ge­nerátorok, a vontatómotorok és a dinamók meghibásodásai ese­tén a mozdonyok szintén kies­nek a forgalomból. A javítóüzemek dolgozói szá­mos alkatrészt már maguk gyártanak, de bonyolult beren­dezések előállítására már nem képesek. Nem tudunk eleget tenni a növekvő szállítási kö­vetelményeknek, főként a szén, az ércek és az építőanyagok szállítására alkalmas magasfa­lú vagonok hiánya miatt. Mivel főként szemet kell szállítani, kerületünkben korlátoznunk kell az építőanyagok, a kész­termékek és más anyagok szál­lítását, mert a széntermelő üze­mekben kimerültek a szállítási kapacitások tartalékai. A ma­gasfalú vagonok élettartama kb. 25 év, ezért csak a repro­dukció megőrzése végett éven­te 4000 új vagonra lenne szük­ség. Csakhogy az elmúlt há­rom évben összesen csak 3940 vagont kaptunk. Ez azt jelenti, hogy a vagonpark elöregedik és rosszabbodik műszaki állapota. Csak egy megoldás lehetsé­ges. Az iparnak megfelelő mennyiségű vasúti kocsit kell szállítania a vasutak műszaki fejlesztési tervével összhang­ban, s a vasutasoknak és a szállíttatóknak gondosabban kell bánniuk a vagonokkal. A kiselejtezett vagonok szá­mának csökkentése érdekében az észak-csehországi kerület­ben a szállíttatókkal együtt­működve a munkaszüneti napo­kon rendkívüli műszakokat szervezünk, amelyek során megjavítjuk a vasúti kocsikat. Ezt az idén négy alkalommal tettük, s csaknem 4000 vasúti kocsit adtunk vissza a forga­lomnak. Az észak-csehországi vasutasoknak ez a kezdemé­nyezése sajnos eddig nem ta­lált megfelelő visszhangra a többi vasutas körében. A vasúti közlekedés komoly problémája az irányítás. Olyan tartalékok vannak itt, amelyek felhasználásához sem munka­erőre, sem pedig beruházások­ra nincs szükség. Sok fogya­tékosságot, balesetet, meghibá­sodást, problémát, nehézséget okoz a szervezés alacsony szín­vonala, az Irányító- és az el­lenőrző munka több fogyaté­kossága. Ez kedvezőtlenül hat a dolgozókról való gondosko­dás, a szociálpolitika, a dol­gozók kezdeményezése és a komplex szocialista ésszerűsí­tés területén is. Ezért a kom­munisták, a gazdasági és az if­júsági tisztségviselők fontos po­litikai és gazdasági feladata ja­vítani a kedvezőtlen helyzeten és biztosítani az irányításban fellelhető, könnyen mozgósít­ható tartalékok gyorsabb fel­tárását és kihasználását. Hogy biztosítani tudjuk a folyamatos szénszállítást az észak-csehországi barnaszén­medencében, nem szabad e te­rületnek szénnel megrakott vas­úti szerelvények raktárává vál-< nia. Nem szabad megismétlőd-* niük az olyan eseteknek, hogy szénnel megrakott szerelvénye­ket 21 napig is félreállítanak csak amiatt, mert az ország más részein nem veszik át őket, hiszen tudjuk, hogy a szénre mekkora szükség van. Ha még­is meg kell ilyesminek történ­nie, akkor legalább részben kell javítani a közlekedés irá­nyítását, s így elérhető, hogy jövőre a vasúti közlekedés fo­lyamatosabb lesz, mint eddig volt. A vasúti közlekedés számára a 6. ötéves tervidőszak utolsó két éve sem lesz könnyű idő­szak. Hiszen a jövő évben a vasutaknak 285 millió tonna árut kell szállítaniuk, ebből 239 millió tonnát át kell rakni, s a vasút még ezzel sem telje-' siti minden szállíttató igényét. Éppen nálunk, az észak-cseh­országi kerületben nehezedik a legnagyobb súly a vasutakra a szállítás és az átrakás terén. Csaknem 51 millió tonna árut kell átraknunk, ebből 38 mil­lió tonna a szénmedencében fejtett barnaszén lesz. Tehát Észak-Csehországban bonyoló­dik le a barnoszénátrakás or-i szágos terjedelmének 21 szá­zaléka. A szállítási feladatokat a ko­rábbinál nehezebb körülmények között, elavult berendezésekkel és csaknem a végsőkig kimerí­tett kapacitással kell teljesíte­nünk, mert a beruházások el­maradnak szükségleteink, a barnaszénmedence szükségletei mögött. Az átengedőképesség növelése érdekében szükséges, hogy a jövőben erősítsük a vas­úti forgalmat. Ezt tekintetbe kell venni a közlekedés beru­házási politikája koncepciójá-i nak kidolgozása során, meg kell valósítani a szükséges be­ruházásokat, mert a vasúti közj lekedés műszaki fejlesztésének a 7. ötéves terv időszakára szó­ló jelenlegi javaslata távolról sem oldja meg a vasúti közle­kedés problémáit. A vasutasok már többször be­bizonyították, hogy igen nehéz körülmények között is meg tudnak birkózni a problémák­kal. Erőfeszítéseiket pártszer­vezetünk és a kommunisták irányítják. Pályafőnökségünk pártbizottságának konferenciáj ja bebizonyította, hogy javul a vasutasok pártmunkája, növe­kedett az alapszervezetek ha­tározatmegvalósító képessége és a párttagok aktivitása. Párt- szervezetünk így fokozatosan megteremti a szükséges politi­kai feltételeket ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk a párt és a kormány által a kommunista vasutasok és a többi vasutas elé kitűzött igényes feladato­kat. A negatív hatásokat az al­kalmazott munkamódszerek módosításával és ésszerűsítési intézkedésekkel, továbbá a dol-< gozók szocialista munkaverse­nyének és kezdeményezésének helyes orientálásával és a ve­zető dolgozókkal szemben tá­masztott igények fokozásával igyekszünk ellensúlyozni. Nagy gondot fordítunk a munkacso­portokban végzett politikai ne­velő és szervező munkára. A szállítási igényeknek nagy munkaerőhiánnyal küszködve kell megfelenünk. A munkaerő- hiányt új progresszív munka­formák bevezetésével, az egy­személyes mozdonvkezelés mód-' szerének felhasználásával igyekszünk pótolni. Mindez azonban távolról sem elegen­dő a munkaerőhiány ellensú­lyozására A közlekedésben nagy szükség van az új munka­erőre, ha nem akarjuk, hogy a modern eszközök és beren­dezések a munkaerőhiány miatt vesztegeljenek. A szállítási feladatok telje-' sítése érdekében a vasutasok­nak együtt kell működniük megrendelőikkel, a szállítókkal. Václav Vrabec elvtárs felszólalása

Next

/
Oldalképek
Tartalom