Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)
1978-12-11 / 342. szám, hétfő
VITA A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK 12. ÜLÉSÉN Antonín Jelinek elvtárs felszólalása Mindannyian tudjuk: gépiparunk általában olyan helyzetbe került, hogy nem teljesíti a párt XV. kongresszusán és a központi bizottság 3. liléién kitűzött alapvető feladatainak egyikét, vagyis nem biztosítja a népgazdaság szükségleteinek fedezésére * a devizaeszközök döntő hányadát. Igaz ugyan, hogy a bruttó- és az árutermeléssel kapcsolatos feladatokat, valamint a további tervmutatókat gépiparunk teljesíti, a nem szocialista államok piacára irányuló kivitele azonban mindmáig leggyöngébb láncszeme. Az exportfeladatok teljesítésében ez a helyzet népgazdaságunkban problémákat okoz s bennünket, a vállalati szférában dol- gozo kommunistákat, nagyon bánt. Ez az okok és a kiút keresésére késztet minket. Vállalatunk, az Elitex-Libe- rec konszern részeként, a textil-gépipar szférájához, vagyis az általános gépiparnak ahhoz a részéhez tartozik, amelynek — a 6. ötéves terv céljainak megfelelően — a devizaeszközök előteremtése egyik alapvető láncszemévé kellett volna válnia. Konszernünk azonban nem teljesíti ezt a feladatot és a nem szocialista államokba irányuló kivitel tervét sem. Mi ennek az oka? Véleményünk szerint a sikertelenség alapvető oka —és ez nemcsak konszernünkre vonatkozik — i a gyártmányfejlesztés folyamatának alacsony színvonala. Ez a nézetem — amelyben mások is osztoznak — vállalatunkban, a sobéslavi Eli- texben a gyártmányfejlesztés színvonalából indul ki. Továbbá azokból a tapasztalatokból, amelyekre a dél-csehországi kerületi pártbizottság elnöksége tagjaként tettem szert számos olyan dokumentum megtárgyalásakor, amelyek felmérték a CSKP KB 11. ülése irányvonalának és kerületi viszonylatban e döntő fontosságú iparággal kapcsolatban a kerületi pártkonferencia határozatainak teljesítését. Vállalatunk, együttműködésben a tfebíői Elitex vállalattal, harisnyakötő-gépeket gyárt. A tŕebíči Elitex, amelynek vállalatunk ezeknek a gépeknek alsó részét szállítja, a KGST-országok keretében ennek a technikának monopoltermelője és világviszonylatban is a legnagyobb gyártók egyike. Megfelelő tudományos-műszaki alappal rendelkezik, beleértve a további gépfejlesztés megalapozott biztosítását, ami a kutatóintézetekkel karöltve, szavatolja a gyártmányfejlesztést. Feltételezhető lenne tehát, hogv a harisnyakötő-gépek fejlesztési folyamata eléri az igényelt színvonalat és mindkét vállalatban megalapozza a további sikeres gazdasági tevékenység feltételeit. A helyzet azonban kissé más. Az említett termelésben 13 esztendőre visszatekinthető együttműködésünk során számos új típusú automatikus kötőgépet fejlesztettünk és állítottunk üzembe. Vállalatunk ezeknek a gépeknek műszaki fejlesztésére jelentős pénzeszközöket fordított és ez lekötötte a termelést megelőző alakulatok kapacitásának jelentős Az iparvállalatok, az üzemek, az ipari szövetkezetek és más közületek gazdasági feladatainak teljesítése egyebek között a termeléshez szükséges nyersanyagok és félkész áru szállításától, valamint a megtermelt árucikkek vasúti elszállításától is függ. A termelővállalatok és üzemek raktározási kapacitásai korlátozottak, termelési nehézségeket okozhat a vasúti kocsik forgalmának folyamatosságában bekövetkező minden kilengés. Ezért a vasút számára a legfontosabb tervmutató az átrakás és a szállítás állami terve, amely a népgazdaság szállítási szükségleteit hivatott biztosítani. Várható, hogy az idén összesen 280 millió tonna árut szállítunk, ez egy százalékkal több a 6. ötéves tervidőszak elhányadát is. A végeredmény, vagyis a fokozott exportképesség azonban nem áll arányban a ráfordított igyekezettel és eszközökkel. Tény az, hogy az új géptípusokat korlátozott mennyiségben, vagy már egyáltalában nem gyártjuk. A 6. ötéves tervidőszak éveiben a vállalat fő gyártmányválaszté kát nagyjából három géptípus alkotja. Ezeket jelentős meny- nyiségben már 6—8 éve gyártjuk és még mindig igénylik őket a megrendelők. Viszont az új gépek iránt nincs érdeklődés. Mi ennek a magyarázata? Nézetünk szerint ennek a helyzetnek az oka a termelés műszaki fejlesztésének lemaradása. Ez annyit jelent, hogy az új gyártmányok konstrukciója nem éri el a megfelelő színvonalat, s ezért a világpiacon nem áll helyt a konkurrenci.a- harcban. Számunkra egyelőre mit sem ér, hogy a vállalat sok gyártmányát, a mi szubjektív vállalati értékelésünknek is megfelelően, besorolták az ún. világszintet elérő gyártmányok közé. Nem segít rajtunk, hogy ezt vagy azt a gépet éremmel díjazták a brnói árumintavásáron, amikor nem tudjuk szavatolni értékesítésüket a világpiacokon. Tudományos-kutatási alapunknak a kutatóintézetektől a vállalati munkahelyekig jobban kell magukévá tenniük Gustáv Husák elvtársnak, a központi bizottság főtitkárának a KB 11. ülésén elhangzott szavait, amikor világosan megmondotta, hogy gyártmányaink értékének egyetlen tárgyilagos mércéje konkurrenciaképessé- gük a világpiacon. Márpedig ennek sok esetben hiányát érezzük. Nyilván vannak objektív okok is, amelyeket a jelenlegi helyzet értékelésénél a szállítói-megrendelői kapcsolatok hiányosságaiban, továbbá a külföldi piacokon kétségtelenül létező gátló körülményekben, stb. jelölik meg. Ezeknek hatására a CSKP KB 11. ülése is figyelmeztetett. Olyasmiről van azonban szó, amivel meg kell birkóznunk. Semmi sem érhető el az érvek felsorolásával és meddő filozofálgatással. Csak egy utunk van, az irányító munka színvonala lényeges javításának útja minden területen, vagyis ott is, ahol eldől gyártmányaink műszaki színvonala, minősége, és ilyenformán konkurrenciaképessége is. Nem kétséges, hogy ezen a területen még sok a tartalék. Ezekről a tartalékokról tanúskodik az az anyag is, amelyet kerületi pártbizottságunk elnökségében az előző hónapban vitattunk meg. Ez az anyag világosan feltárja, hogy a délcsehországi kerület gépiparában a gyártmányfejlesztés folyamata elmaradt a szükségletek mögött és jelentősen nem javult termékeink minősége. Mindez a kiút cselekvőbb keresésére kell hogy ösztönözzön bennünket. Gépszerkesztő alakulatainkban, a vállalatainkkal együttműködő kutatóintézetekben túlnyomórészt főiskolai képesítésű munkatársak dolgoznak, akiknek mozgósító szerepet kellene betölteniük a gyártmányfejlesztésben, főleg olyan esetben, ha a vállalat a monopolgyártó fontos szerepét tölti be. Tudományos-kutatási bázisunknak sokkal nagyobb ső évében szállított mennyiségnél. Bár meggyorsult a vasúti szállítások üteme, a tervezett növekedést így sem sikerül elérni. Jelenleg már lehetetlen lényegesen fokozni a vasúti berendezések teljesítőképességét — főként a fővonalakon nem — kizárólag műszaki és szervezési intézkedésekkel anélkül, hogy ne veszélyeztetnénk a vasutasok munkájának minőségét. A fő vasútvonalak és vasúti gócpontok áteresztőképességtét teljes mértékben igénybe vesszük. A jelenlegi nagy forgalmat már csak nagyon bonyolult körülmények között tudjuk fenntartani. A kapacitás további növelése tehát csakis újabb beruházások és rekonstrukciók révén lehetséges. Nem szabad csak az üzemelési beruházásokra szorítmértékben tudatosítania kell a munkásosztállyal szembeni felelősségét. Hiszen a munkás csak olyan gyártmányokat realizál, amelyek a kutató és a gépszerkesztő munkahelyeken születnek meg. Meggyőződésem, hogy a munkások zöme felelősségteljesen és becsületesen munkálkodik megvalósításukon. S ha ennek a munkának az eredménye nem felel meg a szükségleteknek, ezért nem viselik a felelősséget, viszont a következményeket — az egész társadalomhoz hasonlóan — igen. Ennek nincs mindenki a tudatában. A kérdést ugyanis eltérő szemszögből mérik fel. A szemléltetés kedvéért az egyik ilyen nézetet ismertetem. Tekintettel arra, hogy textilipari gépeink fejlesztése és értékesítése bizonyos mértékben megrekedt, vettem a bátorságot és megkérdeztem vezérigazgatóságunk egyik dolgozójától: véleménye szerint ennek mi az oka, és hogy tekint erre a konszern kutatási alapja. Olyan értelemben válaszolt nekem, elképzelhetetlen, hogy a BD-200- ashoz hasonló „slágereket“ minden ötéves tervidőszakban kifejlesztenek. Ez, állítása szerint, csak egészen kivételesen sikerül. Beismerem, a válasz annyira meglepett, hogy meg sem kérdeztem tőle, vajon a kutatási alap dolgozói beletörődnének abba, ha életszínvonalukat szintén csak alkalomszerűen emelhetnék. Ezért szükséges, hogy alapszervezetünk és a vállalati pártbizottságok az irányítás minden szintjén ne csak ellenőrző tevékenységüket fokozzák, hanem a tudományos-kutatási alap munkájának jelentősebb tökéletesítését célzó gondoskodásukat is. Ezen a területen az aktivizálódásban segítségünkre lehet a kádermunka, főleg pedig minden szinten a nomen- klaturális káderek komplex értékelése. Erre nem vezet bennünket semmiféle megalapozatlan törekvés, hanem annnak tudata, hogy a tudományos-műszaki haladás az egész népgazdaság hatékonysága növekedésének és dinamikus fejlődésiének alapvető feltétele. Mint minden esztendőben, ez idén is a komplex szocialista racionalizáció programja szavatolja a termelési tervfeladatok teljesítését és a tervezett megtakarítás elérését. Ennek a programnak egyes műszakiszervezési akcióit vállalatunkban a komplex racionalizációs brigádok hajtják végre. Az elmúlt évek gyakorlata igazolta, hogy a vállalatban — a tevékenység konkrétságánál fogva — helyettesíthetetlen szerepe van a munkakezdeményezés e formájának. A vállalatban működő 22 racionalizációs brigád 87 százalékban biztosítja a gyártmányok munkaigényessége csökkentésével kapcsolatos feladatok teljesítését. Nagy hatással vannak az anyagköltségek és az energia megtakarítására. Aktivitásuk és kezdeményezésük példaadó. Meggyőződésem, hogy ha a gépipari termelés mindín területén sikerül azonos igényességgel teljesíteni a kötelességeket, akkor képesek leszünk még a legnagyobb feladatok elvégzésére is. kozni, hanem fel kell számolni a fogyatékosságokat a munkahelyek szociális ellátása és a lakásépítés terén, intézkedéseket kell tenni a vasutas-utánpótlás területén is, hiszen a munkaerőhiány komoly gondokat okoz Ezekel a kérdésekkel az illetékes párt- és állami szervek foglalkoznak, nagyon jól tudatosítják a közlekedés bonyolult helyzetét, és keresik a megoldást, amely nem lesz könnyű és egyszerű. A vasúti közlekedés helyzete azonban nem kilátástalan, társadalmunknak módjában áll megoldani sok problémát. Ennek feltétele azonban az, hogy mindenki teljesítse kötelességeit. A januárban elfogadott 14-es számú kormányhatározat megmutatja az utat a helyes megoldáshoz. Megállapíthatjuk, hogy ma már jobb eredményeket érünk el, mint az előző években. A gyakorlat bebizonyította: ha tiszteletben tartják a kormányhatározatot, és idejében teljesítik a sürgető feladatokat, a látszólag megoldhatatlannak tűnő problémák ismeg- oldhatókká válnak. A pozitív eredmények közé sorolhatjuk a lovosicei szénátrakóhely épí tését, a tfebušicei vasútállomás átépítését, de különösen az Ústí nad Labemben végrehajtott rekonstrukciót, jó politikai ■ szervező munkával megtaláltuk az igényes beruházási feladatok teljesítéséhez vezető új utat. A megszokott beruházási módszerekhez képest ennek az akciónak a társadalmi hasznát nehéz számokban kifejezni, főként azok a tapasztalatok értékesek, amelyeket az akció során szereztünk, és amelyeket továbbra is kihasználunk az észak-csehországi bar-- naszénmedencében folyó bányászmunka következtében szükségessé vált beruházások során. Bár pozitív eredményeket is elértünk, a beruházásokkal nem lehetünk elégedettek. Az év első tíz hónapjában a beruházások idei tervét csak 66,5 százalékra teljesítettük, s az év végén sem lesz jobb ez az arány 85 százaléknál. Ami a vasutak műszaki alapjának ellátottságát és megbízhatóságát illeti, kevés a pótalkatrész a mozdonyokba és a vasúti kocsikba. A Zvoleni Vasúti Javítóüzem és Gépgyár nem vállalja a Diesel-mozdonyok tervezett javításait tengelyhiány miatt, és emiatt az idén több mint 50 Diesel-mozdony esett ki a forgalomból. Azt is nagyon megérezzük, hogy a vasúti javítóüzemek és gépgyárak nem javítják meg a Diesel- és a villanymozdonyok villamos forgógépeit. így a generátorok, a vontatómotorok és a dinamók meghibásodásai esetén a mozdonyok szintén kiesnek a forgalomból. A javítóüzemek dolgozói számos alkatrészt már maguk gyártanak, de bonyolult berendezések előállítására már nem képesek. Nem tudunk eleget tenni a növekvő szállítási követelményeknek, főként a szén, az ércek és az építőanyagok szállítására alkalmas magasfalú vagonok hiánya miatt. Mivel főként szemet kell szállítani, kerületünkben korlátoznunk kell az építőanyagok, a késztermékek és más anyagok szállítását, mert a széntermelő üzemekben kimerültek a szállítási kapacitások tartalékai. A magasfalú vagonok élettartama kb. 25 év, ezért csak a reprodukció megőrzése végett évente 4000 új vagonra lenne szükség. Csakhogy az elmúlt három évben összesen csak 3940 vagont kaptunk. Ez azt jelenti, hogy a vagonpark elöregedik és rosszabbodik műszaki állapota. Csak egy megoldás lehetséges. Az iparnak megfelelő mennyiségű vasúti kocsit kell szállítania a vasutak műszaki fejlesztési tervével összhangban, s a vasutasoknak és a szállíttatóknak gondosabban kell bánniuk a vagonokkal. A kiselejtezett vagonok számának csökkentése érdekében az észak-csehországi kerületben a szállíttatókkal együttműködve a munkaszüneti napokon rendkívüli műszakokat szervezünk, amelyek során megjavítjuk a vasúti kocsikat. Ezt az idén négy alkalommal tettük, s csaknem 4000 vasúti kocsit adtunk vissza a forgalomnak. Az észak-csehországi vasutasoknak ez a kezdeményezése sajnos eddig nem talált megfelelő visszhangra a többi vasutas körében. A vasúti közlekedés komoly problémája az irányítás. Olyan tartalékok vannak itt, amelyek felhasználásához sem munkaerőre, sem pedig beruházásokra nincs szükség. Sok fogyatékosságot, balesetet, meghibásodást, problémát, nehézséget okoz a szervezés alacsony színvonala, az Irányító- és az ellenőrző munka több fogyatékossága. Ez kedvezőtlenül hat a dolgozókról való gondoskodás, a szociálpolitika, a dolgozók kezdeményezése és a komplex szocialista ésszerűsítés területén is. Ezért a kommunisták, a gazdasági és az ifjúsági tisztségviselők fontos politikai és gazdasági feladata javítani a kedvezőtlen helyzeten és biztosítani az irányításban fellelhető, könnyen mozgósítható tartalékok gyorsabb feltárását és kihasználását. Hogy biztosítani tudjuk a folyamatos szénszállítást az észak-csehországi barnaszénmedencében, nem szabad e területnek szénnel megrakott vasúti szerelvények raktárává vál-< nia. Nem szabad megismétlőd-* niük az olyan eseteknek, hogy szénnel megrakott szerelvényeket 21 napig is félreállítanak csak amiatt, mert az ország más részein nem veszik át őket, hiszen tudjuk, hogy a szénre mekkora szükség van. Ha mégis meg kell ilyesminek történnie, akkor legalább részben kell javítani a közlekedés irányítását, s így elérhető, hogy jövőre a vasúti közlekedés folyamatosabb lesz, mint eddig volt. A vasúti közlekedés számára a 6. ötéves tervidőszak utolsó két éve sem lesz könnyű időszak. Hiszen a jövő évben a vasutaknak 285 millió tonna árut kell szállítaniuk, ebből 239 millió tonnát át kell rakni, s a vasút még ezzel sem telje-' siti minden szállíttató igényét. Éppen nálunk, az észak-csehországi kerületben nehezedik a legnagyobb súly a vasutakra a szállítás és az átrakás terén. Csaknem 51 millió tonna árut kell átraknunk, ebből 38 millió tonna a szénmedencében fejtett barnaszén lesz. Tehát Észak-Csehországban bonyolódik le a barnoszénátrakás or-i szágos terjedelmének 21 százaléka. A szállítási feladatokat a korábbinál nehezebb körülmények között, elavult berendezésekkel és csaknem a végsőkig kimerített kapacitással kell teljesítenünk, mert a beruházások elmaradnak szükségleteink, a barnaszénmedence szükségletei mögött. Az átengedőképesség növelése érdekében szükséges, hogy a jövőben erősítsük a vasúti forgalmat. Ezt tekintetbe kell venni a közlekedés beruházási politikája koncepciójá-i nak kidolgozása során, meg kell valósítani a szükséges beruházásokat, mert a vasúti közj lekedés műszaki fejlesztésének a 7. ötéves terv időszakára szóló jelenlegi javaslata távolról sem oldja meg a vasúti közlekedés problémáit. A vasutasok már többször bebizonyították, hogy igen nehéz körülmények között is meg tudnak birkózni a problémákkal. Erőfeszítéseiket pártszervezetünk és a kommunisták irányítják. Pályafőnökségünk pártbizottságának konferenciáj ja bebizonyította, hogy javul a vasutasok pártmunkája, növekedett az alapszervezetek határozatmegvalósító képessége és a párttagok aktivitása. Párt- szervezetünk így fokozatosan megteremti a szükséges politikai feltételeket ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk a párt és a kormány által a kommunista vasutasok és a többi vasutas elé kitűzött igényes feladatokat. A negatív hatásokat az alkalmazott munkamódszerek módosításával és ésszerűsítési intézkedésekkel, továbbá a dol-< gozók szocialista munkaversenyének és kezdeményezésének helyes orientálásával és a vezető dolgozókkal szemben támasztott igények fokozásával igyekszünk ellensúlyozni. Nagy gondot fordítunk a munkacsoportokban végzett politikai nevelő és szervező munkára. A szállítási igényeknek nagy munkaerőhiánnyal küszködve kell megfelenünk. A munkaerő- hiányt új progresszív munkaformák bevezetésével, az egyszemélyes mozdonvkezelés mód-' szerének felhasználásával igyekszünk pótolni. Mindez azonban távolról sem elegendő a munkaerőhiány ellensúlyozására A közlekedésben nagy szükség van az új munkaerőre, ha nem akarjuk, hogy a modern eszközök és berendezések a munkaerőhiány miatt vesztegeljenek. A szállítási feladatok telje-' sítése érdekében a vasutasoknak együtt kell működniük megrendelőikkel, a szállítókkal. Václav Vrabec elvtárs felszólalása
