Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)

1978-12-01 / 332. szám, péntek

EGY NOVEMBERI ÉJSZAKA MENETE Ezerki lencszázharminr nyolc flszén történt. Szürke felhők bo­rították az eget, a nyirkos, zi mankős időjárás nyomasztólag hii(ott az emberekre A náci megszállók nem elégedlek meg az elfoglalt területekkel, még többet akartak országunkból be­kebelezni. A Liberectól Trutnov- ba vezető országúira hivatkoz vn további, csupán cseh lakos­ságú falvakat készültek elfog­lalni. Ez meg is történt 1938. november 24-én. A baba November 23-án Jilemnicébő), az akkori járási székhelyről délután egy gépkocsi indult Jablonec nad Jizerou felé — Siessünk František, sokfe lé kell még mennünk — mondta a gépkocsivezetőnek Ferdinand Vdatný elvtárs, a járási hivatal pénztárosa. Már két napja jár­ták a járást és csak éjfél után tértek haza. Siettek, hogy még mielőtt megjönnek a fasiszták, eljuttassák a családokhoz a ha­disegélyt. Sok családfenntartót hívtak be a hadseregbe és az asszonyok türelmetlenül várták havonta a pénzt, hogy jólakat- hassák gyermekeiket. A hegy­vidéken akkoriban nagy volt a nyomor. A szerény faházakban rengeteg volt a gyerek, s leg­gyakrabban reggelire, ebédre és vacsorára is burgonyát ettek. Már éjfél volt, amikor Brat- ruochovba érkeztek. Átadták az utolsó pénzes borítékot és ne­héz szívvel tértek vissza az or­szágúira. — Vajon mikor látogathatunk újból ide? — kérdezte Ferdi­nand Udatný társától. Biztosak voltak abban, hogy ez egyszer hekövetkezik, de hogy mikor, arra nem tudtak válaszolni. Hirtelen vállon ragadta a gépkocsivezetőt. — Állj meg, valami fekszik az úlon. — Nézd, egy babai — mondta meglepetten, amikor a gépko­csi megállt. — Hogyan került ide? Valószínűleg az ország belsejébe menekülő lakosok kö­zül vesztette el valaki. Hazavi- szem. Talán egyszer megtalá­lom a tulajdonosát. A gépkocsi tovább haladt az esős éjszakában. Szorosan utá­nuk náci csapatok vonultak, el­foglalták ezeket a területeket, s elválasztották őket az amúgy is megcsonkított köztársaság­tól. Nehéz idők következtek A jilemnicei járás falvai „a harmadik birodalom“ részévé váltak. A Gestapo munkához látott. Sok embert, elsősorban fiatalokat kényszermunkára hurcoltak. Az alapiskolán kívül más művelődési lehetőség nem volt A tiúk mesterséget sem ta­nulhattak. A személyazonossági igazolványukban ez állt: segéd­munkás. Az emberek az üldözés elle­nére sem csüggedlek. Szilárdan hittek abban, hogy a hitleri Né­metország vereségei szenved. Különösen azután, hogy a né­metek keleten elszenvedtek az első vereséget. A križlioei fiúk és lányok munkából hazatérve vidáman énekeltek az autóbusz­ban a német kalauz tiltakozása ellenére. Másnap az autóbusz elnémult. A lányokat a Gestapo a vrchla- bíi börtönbe és Milan Lachmanr koncentrációs táborba hurcol­ták. Néhány hét múlva a szülőket értesítették — 'fiuk „belehalt betegségébe". Felkelés Elérkezett 1945. A front egy­re közeledett. A Krkonose er­dőiben szovjet partizánok rej­tőztek, akikhez sok helybeli la­kos is csatlakozott. Az emberek nagy csoportokban mászták meg a Snéžkát, ahonnan látha­tó volt a nyugat felé nyomuló szovjet csapatok vonala. A hit­leristák megtiltották a csúcs megmászását, de a szovjet tan­kok napról napra erősödő dü­börgését nem tudták betiltani. 1945. május 3-án a környező városkákban és falvakban fel­kelés tört ki. A férfiak csaknem puszta kézzel fegyverezték le a fasiszta csendőröket, a gyárak: ban leállt a munka. A fasiszták napjai meg vol­tak számlálva, de ennek ellené­re nem adták meg magukat. Gépfegyvereik éjjel-nappal szórták a halált. Ez volt a fa­siszták utolsó kétségbeesett vé­dekezése. A győztes Vörös Had­sereg villámgyorsan nyomult előre a harachovi szoroson. Má­jus 10-én szovjet katonák ér­keztek Jilemnicébe. A fáradt, poros, de mosolygó vöröskato­nákat a lakosok tízezrei virág­gal és nagy szeretettel köszön­tötték. Gyűlés Bratrouchovban Ferdinand Udatný a háború alatt a padláson őrizte a babát. Gyerekeinek ugyan megmutat­ta, de nem adta oda nekik, — nem a miénk — mondta — amint vége lesz a borzalmak­nak, megkeressük a tulajdono­sát. A vidéken gyors ütemben át­alakult az élet. Dolgozni kez­dett a kommunista párt. Meg­alapították a falusi szervezete­ket. Ferdinand Udatný vágya is teljesült. Újból ellátogathatott Bratrouchovba — ezentúl mint Hasznos segítség a háziasszonyoknak A Különféle leueskonzervek, levesporok és gyümölcslevek megfelelnek az ésszerű táplálkozás követelményeinek. Rá­adásul a konyhakész ételek sok időt is megtakarítanak a háziasszonyoknak. Szlovákiában a legtöbb ilyen élelmiszert a Közép-szlovákiai Konzervipari Vállalat prievidzai Carpatia üzeme gyártja. Az üzem dolgozói nagy gondot fordítanak termékeik minőségének javítására, ezt számos kitüntetés is bizonyítja. A nitrai Agrokomplex kiállításon elismerő okle­velet kaptak a Kari levesporért, az Ex Plzeň 78-on pedig a Rina és a Rina-Dia dzsúszért. A képen: Ján Bracho raktárba szállítja a Rina-dzsuszt, amelyből ebben a negyedévben mintegy 200 tonnát gyártanak. (T. Babjak — ČSTK felvétele a járási pártbizottság küldötte. A faluban is pártszervezetet alapítottak. Az egész lakosság összegyűlt. Udatný eivtárs be­szédében felidézte a megszállás nehéz éveit, és elmondotta an­nak a novemberi éjszakának a történetét, amikor az úlon meg­találta a babát. Amikor kicsomagolta a játé­kot a teremben várakozásteli csend volt. Hirtelen az egyik asszony az elnöki asztalhoz lé­pett, és sírva felkiáltott: — Hi­szen ez a kislányom babája! Az emberek méghalódottan néztek a jelenetet. Udatný elv­társ megszólalt. — Adja oda a kislányának, hét évig vigyáztam rá. — Nagyon fog örülni —- vá­laszolta az asszony, — hiszen annyit sírt miatta. Igaz, ma már 16 éves, de elteszi emlékül. A megszállás nehéz éveire em- lékeziet majd bennünket. Aznap Bratrouchov sok lako­sa írta alá a jelentkezőívet a kommunista pártba. Az új élet Negyven év telt el attól a zi- mankós novemberi naptól. Az­óta JiJemnicében és környékén minden megváltozott. A felszabadulás után sok új lakos érkezett a vidékre. A tex­tilgyárakban megindult a mun­ka. A hegyi falvakba már so­hasem tér vissza az éhezés és a nyomor. A napi étrend már régen nemcsak burgonyából áll. A gyerekek jólöltözöttek, egész­ségesek. Sok új családi ház, Hrabačovban pedig új, korszerű műszálgyár épült. A környék egyik legjobb mezőgazdasági szövetkezete Horni Brannában a Május 3-a Efsz nevet vette fel. A korszerűen berendezett la­kóházak előtt személygépko­csik, motorkerékpárok. A házte­tőkön tévéantennák, a közsé­gekben művelődési házak, új üzlethelyiségek. Már semmi sem emlékeztet 1938-ra. BLAHOSLAV BRAUN Kommentáljuk i Rend a lelke mindennek A cimü) ^választott magyar szólasmondás gyakurlati ér­telme, hogy munkánk csak ott lehet eredményes, ahol rend uralkodik, ahol a szocialista együttélés írott és íratlan sza­bályait megtartják. Ez teremti meg ugyanis egyrészt az al­kotó munkának, másrészt a társadalmilag visszás jelensé­gektől nem zavart életnek alapvető feltételeit. Mondhatná valaki — erre vannak a közbiztonsági szer­vek, erre van a rendőrség. Ez csak részben igaz. A közren­det ugyani« korántsem csak ezek a szervek védik, hanem ezen a területen társfelelősséget vállalnak az államhatalom és igazgatás helyi szervei, a nemzeti bizottságok is. Ez a szerepkör közrendvédelmi bizottságainkra hárul, főleg a bűncselekményeknél társadalmilag kevésbé veszélyes, vi­szont tömegesen előforduló kihágásokkal kapcsolatban. A kerületi, a járási, a városi és a helyi nemzeti bizottságok keretében, működnek mégpedig nemcsak koncepcióalapozó, kezdeményező, szabályozó és ellenőrző, hanem egyben vég­rehajtó, vagyis büntető hatáskörrel is felruházva. Az utóbbi­val elsősorban a városi és a helyi közrendvédelmi bizott­ságok élnek, meglehetősen gyakran. Intézkedéseikkel fel­veszik a harcot például az alkoholizmus, a vandalizmus, a közbotrányokozás, az engedély nélküli építkezések, a garáz­daság ellen, hogy csak néhányat említsünk a sok közül. Tavaly Szlovákiában 43 442 kihágással foglalkoztak, ami jóval kevesebb az öt évvel korábbi szintnél (1973-ban 57 009). Nem vitás, hogy az illetékes szervek számtalan in­tézkedése, sokezernyi aktivista áldozatkész munkája néhány kihágási kategóriában kedvezően érezteti hatását. Látnunk kell azonban azt is, hogy ezért a csökkenésért helyenként nyilván „ludas“ a lazaságokkal, a különféle tűrhetetlen fo­nákságokkal, egyes emberek társadalmi együttélést sértő magatartásával szembeni elnézés, a megengedhetetlen libe­ralizmus, sőt — szórványosan — a közömbösség is. Tulajdonképpen melyek a közrendet megbontó, leggyak­rabban előforduló és következtetésképpen figyelmet meg­követelő cselekmények? A listát a szocialista együttélést sértő kihágások vezetik, hiszen tavaly jóval több mint a felét (25 468) tették ki az összes kihágásnak, amellyel a közrendvédelmi bizottságok foglalkoztak. Ezen belül pedig több mint tízezer esetben voltak kénytelenek megtárgyalni különféle perpatvarokat, sértegetéseket, ócsárlásokat, rágal­mazásokat, vagyis a szóbeli sérelmeket. A második, illetve a harmadik helyen állnak — gyakoriságukban már erősen lemaradva — az oktatásügy és a kultúra területén elköve­tett kihágások, valamint az alkoholizmus számlájára írható kilengések, rendellenességek. A helyzet eddigiinéi gyorsabb javulásának nemcsak az a feltétele, hogy a közrendvédelmi bizottságok még követke­zetesebben és szigorúbban, ám a nevelés eszközeivel is élve, ellássák a törvényekből és rendeletekből eredő feladatkö­rüket, hanem az is, hogy fokozott támogatásban részesül­jenek. Tisztában kell lennünk ugyanis azzal, hogy bokros teendőiket csak a társadalmi szervezetek és a lakosság cse­lekvő részvételével oldhatják meg. GÄLY IVÄN Eitávdítcüi vagy meghagyni a mandulát? U g y a n így megkérdezhetnénk, hogy eltávolítani vagy meg­hagyni a vakbeleit, fogat vagy akár a vesét. A válasz egysze­rű: a beteg vakbeleit, a beteg fogat és a beteg vesét ugyan úgy, mint a beteg mandulát el kell távolítani, ha a kezelésük már lehetetlenné válik. A gyermekeknek optimális életfeltételeket akarunk terem­teni, hogy sem a szájpadman- dula, sem a garatmandula ne kerüljön a betegség olyan sza­kaszába, hogy műtétileg kell­jen eltávolítani. Az embernek minden szervre szüksége van, mivel mindegyikneik megvan a maga küldetése. Tehát a man­dulára is szüksége van, főleg gyerekkorban. Nagy a jelentő­sége a helyi és az általános immunizálásban, ami a fertő­zéssel szembeni ellenállóképes­séget jelenti. A kórokozó csírák és a man­dula szövetének érintkezésekor különféle védőanyagok képződ­nek, amelyek a fertőzést elhá­rítják, vagy csökkentik táma­dását. A védőanyagok egy ré­sze véglegesen a szervezetben marad, mint afféle tartalék a további leihető fertőzés ellen. A szervezet nem mindig képes a fertőzést felszámolni, vagy mert a kórokozó csírák rend­kívül fertőzőképesek, vagy a szervezet nem eléggé ellenál­lóképes. Ekkor mandulagyulla­dás jön létre (angina), ez le­het gennyes vagy nem geny- nyes. Ha a mandulagyulladás igen gyakran ismétlődik, a gyer­mek szervezetét a kórokozó csírák mérgező anyagai veszé­lyeztetik. Mindenekelőtt a streptotoxin méregről van szó, amelyet a hemolitikus strepto­coccus termel. Ez a méreg meg­károsítja a szívizmot, vesét, és reumatikus lázat idézhet elő. A streptococcus ok és más kórokozók ellen a szulfonami- dok és az antibiotikumok haté­konyak. Antibiotikumos kezelés után is, de főleg akkor, ha a mandulagyulladás gyakori, idült gyulladás jöhet létre, vagy a mandula belsejében visszamaradhatnak a gennyes gyulladás maradványai, és így gócos gyulladás keletkezik, amely az emberi szervezet töb­bi szervét is megkárosíthatja. A gócos gyulladásit mandula gyakran már nem kezelhető, és el kell távolítani. Az ilyen mandula okozhatja a légzőszer­vek ismételt gyulladását, kö­zépfülgyulladást, továbbá ét­vágytalanságot, gyengeséget, ízületi fájdalmakat, fáradé­konyságot, ismétlődő hőemel­kedést. így tehát a mandulagyulla­dás komolyan veszélyezteti a gyermek szervezetét. Ezért a gyulladásokat igyekszünk meg­előzni. A megelőzés alapelve a beteg gyermek elszigetelése, nehogy további gyerekeket fer­tőzzön meg. Gondoskodni kell a gyermek ellenállóképességé- ről is, ami vitaminban gazdag étkezéssel, továbbá a friss le­vegőn való elegendő testmoz­gással és edzéssel érhető el.' Ha a mandulagyulladás ennek ellenére gyakran ismétlődik, fel kell deríteni az okokat. Meg kell állapítani, hogy a gyermek környezetében nincse­nek bacilusgazdák, olyan sze­mélyek, akiknek légzőszervein és mandulájukon kórokozó csí­rákat találunk, de maguk nem betegednek meg. Az ismétlődő mandulagyuiladás következté­ben gyakran csökken a szer­vezet ellenállóképessége, amit az orvos különféle laboratóriu­mi vizsgálatokkal állapíthat meg. Előfordul, hogy a mandulák nincsenek gyulladásban, még­is károsak a gyermeki szerve­zet ra Ez olyankor fordul elő, amikor, a mandulák rendkívül nagyok és a garatban mechani­kus akadályt képeznek. A nagy mandulák légzési és nyelési zavarokat okoznak. A gyermek gyakran képtelen a nagyobb falatokat lenyelni, evés közben hányingere van, legyengül, mert nem eszik rendesen. A szülőknek és a tanítóknak fel kell figyelniük a megna­gyobbodott szájpadmandulára, amely az orrüreg mögött he­lyezkedik el. Sokszor orr-, vagy harmadik mandulának, sőt helytelenül orrpolipnak hívják (az orrpolip az orrüreg egészen más betegsége). Ha az úgyne­vezett harmadik mandula meg­nagyobbodik, gátolja az orron való lélegzést, a gyermek ál­landóan a száján keresztül lé­legzik és alvás közben hor­kol. Az ilyen gyermek gyak­ran náthás, köhög, ismétlődő középfülgyulladásban szenved, nagyothall, étvágytalan, rend­ellenesen nőnek a fogai, éjjel ágyba vizel stb. Nagyon gyako­ri tünet, hogy a gyermek nem tud összpontosítani, fáradtan ébred, nincs kipihenve. A meg­nagyobbodott .orrmandula eltá­volítása szinte hihetetlen javu­lást idézhet elő. Meg kell azon­ban jegyezni, hogy vannak gyerekek, akik az iskolában más oknál fogva rossz előme- netelűek, és a mandula eltá­volítása ezeket az okokat nem szünteti meg. Tehát: ha nem tudjuk meg­gátolni az ismétlődő mandula­gyulladást, és a szakorvos meg­állapítja, hogy , a mandulák olyan betegek, hogy kezelni őket tovább nem lehet, a man­dulákat el kell távolítani. Ha megállapítjuk, hogy a gyennyes mandulagyulladás helyi szö­vődményeket, szívgyulladást, ve- segyuMadást, reumatikus lázat vagy gócfertőzést okozott, a mandulát szintén el kell távo­lítani. Nyilvánvaló, hogy a döntés a szakorvosra tartozik. *11. 1. 1978. Dr. IVAN KLACANSKÝ 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom