Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)
1978-12-29 / 360. szám, péntek
É*yáztíz esztendővel ezelőtt, lHtíÜ szeptemberében, a Vasárnapi Újság a következő gyászhírrel döb bentette meg olvasóit: „(Szendrey Júlia, Petőfi özvegye,! utóbb Horváth Árpádné, folyó hó 6 án 39 éves korában elhunyt. A boldogult mint írónő is magára vonta a közfi gyeimet; mindjárt első müve: Pető finé naplója, mely 1847-ben, házassá ga első évében, az Életképek hasáb jain látott napvilágot, nagy feltűnési okozott; később több csinos lýrai kői teményt bocsátott közre, kitűnően for dítá Andersen meséit, s utoljára lapunkban közölt két eredeti regét. — Felejthetetlen nővére, Mária, Gyulai Pálné, épen két év előtt történt gyá szos elhunyta után a gyönge nő csuk hamar súlyos betegségbe esett, mely hosszas szenvedés után kioltó életéi. Temetése f hó 9-én ment végbe. A megható szertartáson az elhunyl tisztelői tömeges megjelenés által fe jezték ki részvétüket; a virágkoszo rúval ékített koporsót a megboldogult atyján és férjén kívül, fia Petőfi Zol tán, Gyulai és Petőfi István követték. A kerepesi temetőben tették örök nyu galomra. Ott nyugszik Petőfi Sándor utyja is. A költő ki tudja hol? .. Szendrey Júlia majd hús/ észtén dőt élt még a költő halála után. Nap jait csöndes visszavonultságban töl töíte. Mint írják róla, sohasem tudt.i visszanyerni hajdani életkedvét. Meglátni és megszeretni Hogyan ismerkedett meg Szendrev |úlia Petőfivel? A költőnek két meg hitt barátja élt az erdélyi Szatmáron: Riskó Ignác főjegyző és Pap Endre költő. A két fiatalember állandóan un szólta Petőfit, látogasson el már hoz zájuk. A költő 1846 augusztusának vé gén le is rándult, igénybe véve Pap Endre vendégszeretetét. Ott tartózko dása idején barátai révén több előkn ló családdal ismerkedett meg Szat marban. Többek között Téreyékkel is, akiknek csinos, müveit lányuk, Mari, vonzotta a vármegye fiatalembereit Térey Marinak Szendrey^ Júlia volt a legbizalmasabb barátnője, sokszor megfordult náluk. Júliáék Erdődön laktak, apja, Szendrey Ignác a Káro lyi-uradalom intézője volt. Szeptember első felében nagy bált rendeztek a megyeszékhelyen, Nagy károlyban. Petőfit is ott tartották barátai a bálra. Természetesen Júlia is megjelent szüleivel és Térey Mariék nál szálltak meg. A vármegye előkelő ségeinek mulatságán találkozott Petőfi Júliával. A költőnek első pillan tásra megtetszett az elragadóan esi nos lány, s a bemutatkozás után, a be szélgetések közben egyre inkább erő södött a vonzalom. A7 ábrándos te kintetü, fekete szemű Júlia, aki mel lesleg müveit és szellemes társalko dó volt, rabul ejtette Petőfi szívét. Júliának is kedvére volt az akkor már országszerte ismert költő, de még nem gondolt arra, hogy a felesége legyen. A bálon sokat beszélgettek, s ez a tár salgás döntően befolyásolta kettőjük további sorsát. Petőfi még Nagyká rolyban maradt néhány napig és több szőr találkozott Júliával Térey Ma riéknál. Júlia Petőfi elutazása után egyre gyakrabban emlegette e költői ismerőseinek. Petőfi pedig Pap Endre é$ Riskó Ignác társaságában ellátó gátott az erdődi várkastélyba, ahol Júliáek is laktak. Ekkor még nem gyanakodtak Júlia szülei, bár Petőfi Szendrey gyakornokának, Sass Ká rolynak, akihez régi baráti kapcsola tok fűzték, kijelentette, hogy Szendrey Júliát feleségül veszi. Szendrey eltiltjo lányát a költőtől Júlia ismeretségük kezdeti szaka szában nem vallott színt, hiába faggatta Petőfi. Még nem volt tisztában érzelmeivel, és szüleitől is félt, akik egy Uray Endre nevű földbirtokosnak, Júlia egyik udvarlójának szánták a lányt. Petőfi azonban egyre több szerelmes levéllel ostromolta és verseket is írt hozzá. A költő Sass Ká roly barátjának címezte ezeket a le veleket, nehogy a szülők gyanút fogjanak. A jó barát a leveleket aztán átadta Júliának. Közben az a hír terjedt el, hogy Petőfi Pesten többeknek megmutatta Júlia naplóját. A pletykát egy Jezerníczky nevű fiatalember terjesztette Szatmárban. Júliát lehangol ta a hír s el akarta felejteni a költőt. Petőfi azonban visszahódította az ingadozó lányt egy hozzá írott gyö nyörű költeménnyel: „Reszket a bo kor, mert / Madárka szállott rá. Reszket a lelkem, mert ! Eszembe jutottál..." A vers a következő strófával fejeződött be és teljesen lefegyverezté Júliát: „Mikor együtt voltunk. Tudom, hogy szerettél. / Akkor meleg nyár volt, / Most tél van hideg tél. Hogyha már nem szeretsz. Az isten áldjon meg, / De ha még sze ”etsz, úgy / Ezerszer áldjon meg!“ A lányban fokozódott a vágyakozás Petőfi iránt, a költő levélbeli vallomásokkal is sűrűn ostromolta. Sass Károlynak ez idő tájt írta Petőfi a pletykákkal kapcsolatban: „Károly barátom! Mindenekelőtt arra kérlek, hogy e sorokat csak magad olvasd, s mihelyt elolvastad, égesd hamuvá e papirost. Második kérésem pedig, hogy e levélkét, mely a boríték alatt volt, add át Júliának, de a legirtózato sabb titokban, tudod-e? Mind a kettőt elvárom a barátságodtól. Annak a Je zerniczkynek meg (vagy hogy hívják I mondd meg, hogyha azt meri állítani, hogy én bizonyos naplóról beszéltem neki: úgy ő a legalávalóbb hazug gaz ember. — Mondd meg ezt Júliának is. Barátod, Petőfi Sándor “ A szülők közben rájönnek az eddig eltitkolt kapcsolatra, a, szerelmi levelezésre. Szendrey dühbe gurult és szidalmazta a költőt, megtiltotta, hogy Júlia levelezzen és találkozzon vele. De a szülői harag csak olaj volt a tűzre ... Mikor Petőfi megtudta, hogyan vélekedik Szendrey a dologról, határozott. Levelet írt hozzá, amelyben megkérte Júlia kezét. Szendrev azt válaszolta, hogy lánya még fiatal a házasságra, s különben sem merné sorsát Petőfire bízni. Szorongó várakozásban telt a7 idő, amíg végre felvirradt a várvavárt nap. Petőfi Jókai Mórt és Barna Ignác orvost hívta meg tanúnak Erdődre, de nem jöttek el. így hát Sass Károly barátját és Lauka József ügyészségi gyakornokot kérte meg erre a tisztségre. Az esketési szertartáson, amely az erdődi kápolnában ment végbe, a család részéről csak Szendreyné és ifjabb lánya, Mari jelent meg. Az apa, Petőfi apósa a kápolna feletti szobában kesergett. Szana Tamás író és krónikás így meséli el az esketést: „Petőfi Sándor és Szendrey Júlia az erdődi vár kápolnájában 1847. szeptember 8-án, a déli órákban esküdtek egymásnak örök hűséget. Az esketési szertartást ... Kálos István, az erdődi ősz lelkész végezte. Petőfi ezüstgom bős moire-atillában, egészen feketé ben volt öltözve; fúlia fehér selyem ruhát viselt kebelén thea-rózsával, fején menyaSszonyi-fátyollal és myr- thuskoszorúval. A lelkésznek kérdéseire mindketten tiszta, érthető hangom válaszoltak. Az öröm és boldogság szí- vökben rejtőzhetett, mert arezuk meg halottsáqot és szenvedést muta tott.. Petőfi még az esküvő előtt kölcsön kérte gróf Teleki Sándor barátjától a költői kastélyt, hogy ott tölthessék a mézesheteket. A szertartás után ali^ vettek magukhoz valamit, máris indultak Koltóra. A várudvaron már otf várakozott rájuk a hintó. Szendreyné zokogva búcsúzott el a lányától. PePetöfi nem mert tovább várni, dűlő re akarta vinni kettejük ügyét és haladéktalanul Erdődre utazott. Szend- reyék hidegen fogadják, csak Júlia örül neki. A fiatalok azonban alig válthatnak szót, mert Szendreyné a7 egyik szobába vonul két lányával, Júliával és Marival. Szendrey a folyosóról az ebédlőbe tessékeli a költőt, aki így szól leendő apósához. — Kedves uram, szeretem Júliát és feleségül óhajtom venni. — Sajnálom, de a lányomat nem Önnek neveltem, nem is adom Önnek soha. Kérem, kíméljen meg a további látogatásától. Petőfi dacosan nézett vele szemközt. — Én pedig innen addig el nem megyek, amíg nem beszélhetek Júliá val. — Ezt nem engedhetem meg. — Neem? Akkor itt fogok rosto- kolrd ítéletnapig. Szendrey végül meggondolta a dolgot és Petőfit leánya szobájába vezette. Belépve Petőfi. Júlia ke7e után nyúlt, de az apa elkapta leánya ke zét és kisietett vele a szobából. A köl tő egyedül maradt, majd kilépve a folyosóra a falhoz támaszkodva zokogott. A hasonló kínos jelenetek többször is megismétlődtek. A szülők húzták- halasztották a dolgot. Végül Szendrey a lánytól kérdezte meg: az apja kell neki, vagy Petőfi, válasszon, Júlia Petőfit választotta. Az apa kitagadással fenyegette meg és kijelentette, hogy ebben a7 esetben hozományt sem fog kapni. De már ez sem használt. Az apa végül is megüzente Petőfinek, jöjjön Erdődre és végezzék el Júliával, amit a sorsuk rájuk mért. Szendrey nem vett részt az esketetési szertartáson Augusztus 5-én Petőfi ismét ellátogatott Erdődre és eljegyezte Júliát. Az esküvőt szeptember 8-ra tűzték ki. tőfi is elköszönt anyósától és Júlia húgától, Maritól. Szendrey is átölelte leányát és könnyes szemmel, megtörve búcsúzott tőle. Erre a költő, fejé., fölvetve fölkacagott és búcsú nélkül hagyta ott apósát, hogy hintóba szállva, ifjú neje oldalán a boldogság felé kocsikázzon. A költő versben leckézteti meg apósát Petőfi többek között ezt írja egyik barátjának a koltói mézeshetekről: „... Egyedül vagyunk, azért ölelke zünk... az a komisz tempó nincs meg bennünk, hogy mások előtt nyaljuk faljuk egymást, mint rendesen szokták a fiatal házasok. Jaj be rút, jej be cudar, piacra vinni a boldog ságot! Igaz! hazugság, amit tartanak kö zőnségesen, hogy a házasságban meg szűnik a szerelem. Én most is olyan forrón, oly lángolón szeretem felesé gemet. mint hajdanában, nőtlen koromban, pedig már egy hét múlva kél hete lesz, hogy megházasodtam.“ Júlia pedig többek között így írt a szép napokról naplójában: ,.... Sok vágy. sok csalódás után elértem a díjt fáradtlan küzdéseimért: sorsom meg áldott boldog szerelemmel, ez álfán dó örömnek egyetlen kifogyhatatlan forrásával. Mind magába rejti azt. amit ember élvezett és legtitkosabb álmaiban sejtett; minden alakban feltűnik benne az öröm, minden színe ken keresztül játszik, mint a szivár vány. Mint a szellőtől elkapott virágillat borít el, mint oltár lángjából lepattant szikra gyújt áldásként és föl melegíti szívünknek az évek és a világ érintései alatt elhidegülő dobba násait...“ Petőfi és Júlia együttlétük legs7ebb napjait töltötték Koltón teljes egyedüllétben. Teleki Sándor mindenkit eltávolított a kastélyból, csak a szakácsot hagyta meg, mert a mézesheteket is megsínyli az üres gyomor ... Gyönyörű versek születtek e pár hét alatt, amíg a kastélyban laktak. Többek között: Az utolsó virágok. Elér tem, amit ember elérhet, A szerelem országa, Mi a szerelem?, Tíz pár csókot egy végből, és a legszebb, a tragikus végét megsejtető költemény, a Szeptember végén. De a gondtalan boldogság napjai hamar elmúltak. Menniük kellett Pestre, a nincstelenségbe, mert Szendrey megtartotta szavát, nem adott semmit nekik. A költő pellengérre is állította az apósát Egy apához című versében, amelyben ugyancsak odamondogat: „... Midőn ármányod szétszakadt, / S leomlott minden gát / S az ifjú végre elvivé / Magával a leányát, / Annyit sem mondái né kiek: / Vajon lesz-e mit ennetek? / Levontad rólok kezedet, / Ogy távozónak el, / Bár meggyőződésed vala, / Hogy első akivel / Találkoznak a nyomor lesz, / S majd el sem hagyja őket ez. / De szép hited, tisztelt apa. / Tudd meg, nem teljesült, I S ha tán a szükség egykoron I Reájuk nehezül, / Te lészsz utolsó, akinek / Segélyért könyörögnek...“ Júlia magára marad Forrongott Európa, a szabadság szele az Osztrák—Magyar Monarchiát is meglegyintette. Lázas, izgalmas napok következtek. Beköszöntött 1848. március 15. Petőfi a lelkes ifjúság élén hirdeti a szabadság eljövetelét. Kitör a forradalom, az ország csatasorba áll a szabadságért. Petőfi szeptemberben beáll katonának, bár*a felesége már előrehaladott állapotban van gyermekével. „Szeptemberben be- állván katonának, feleségemet szüleihez vittem Erdődre, de az ottani lakás később az oláh lázadás miatt nem lévén eléggé biztos, Debrecenbe szállítóm őt, hol zászlóaljammal feküt- tem. így érte fiamat az a szerencsétlenség, hogy Debrecenben született. Debrecenben és mi több: pénteki na pon. Azaz jobban mondva: »pénteki napon és a mi több Debrecenben!”, mert Debrecen még a pénteknél is veszedelmesebb, elannyira. hogy hu a mugyar függetlenség balul üt ki, azt nem másnak köszönhetjük, hanem annak, hogy Debrecenben kiáltatott ki. Micsoda gondolat is volt az, egy nemzet függetlenségét olyan városban proclamálni, hol a házak kapujára ez van írva: »Aki bejön az udvarra, tegye be az ajtót, mert kimegy a disznó.« Legalább annak a háznak a kapuján, ahol a fiam született, ez állott..." — frta naplójába Petőfi. A szabadságharc zűrzavarában ide- oda hányódik Júlia, s a költő elvész a segesvári csatában. Petőfiné a gyászos hír vétele után mindent megtesz, hogy megtalálja eltűnt férjét, de mind inkább megbizonyosodik, hogy Petőfi meghalt. 1850 elején szüleinél tartózkodik Erdődön, de rövidesen hátat fordít nekik, mert nem bírja apja szemrehányásait elviselni. Zoltán fiával Pestre utazik, ahol Garay Jánosék fogadják be az elkeseredett asszonyt. Júlia megismerkedik Horváth Árpáddal Júliaférje eltűnése után hol a halál, hol a férjhezmenés gondolatával fog lalkozott. Megértette, nem lehet más kiútja, his7en hozzátartozói is csak a baját nehezítették szemrehányásaikkal, ahelyett, hogy segítették volna. Garayék előzékenyek és kedvesek voltak hozzá, dehát nem maradhatott náluk örökké a fiával. Ekkor ismerkedett meg Horváth tanárral és Déri Gyula szerint, eléggé furcsa módon történt a kézfogó: ....... Petőjiné és a k is Zoltán nyugalmas és kényelmes otthonra találtak náluk. ( Garayéknál j Látogatók is jártak hozzájuk, nagyobbrészt írók és egyetemi tanárok, ez°k között Horváth Árpád is. Horváth egyszer egy hajfürtöt kért emlékül Szendrey Júliától. Az özvegy, kit helyzetéinek bizonytalansága és fiának jövője aggasztott, hírnevének megrontása pedig a végletekig elkeserített, a diákos kérésre erélyes választ adott. Belemarkolt a hajába és így szólt: »Ha pkarja, ez mind a ma- gáé lehet.« Erre Horváth Árpád megkérte a kezét és 1850. július 21-én. tíz nappal Petőfi Sándor eltűnésének évfordulója előtt megtörtént a házasság .. .* Az emberek felháborodnak Az országban nagy felháborodással vették tudomásul a házasságot és elítélték hetett-e n Szilágyi ! tár korab kapcsolat kai? „Ez a 1 azok, aki, veszik roi hanem a: ment. Hog gyönyörű engedte, tyolt és 6 néha az hetősen / ni, hogy < hogy trag te rájuk alkudjana és elszán Ilyen son gárok is < szabad lei jutni, de ez az ő t rű. Holoti volt utalv házasság Közel né[ fogva, hói élete az i ló; két e. na sem, mások jó. re nem i milyen sí azért tud, nyújtanak részvét a retet. Iga hoz is, d helyzete, mondák hangja ki sen elvise get vessei meke jöi nem tehe menni eg berhez, a\ Júliánál özvegyi I s?ág ross nas évekl hamis hír Júliától e Petőfi Is az eltűnt — Mór kám, mér nevet? Mi hez, hiszi ban meg. nul be is Szendn — Hid i kínzó sejt hogy Sán bé. Ám h térne, tűt ne meg l hez mási szélni ká kit, de i atyámhoi jait keik hányta /< bem dobc — Itt , bálta izgi nak és k — Mit tem min tam a ny én már i Szendr való más dog, leg; szony n£ gyermek tudták el Sándort, már fiati előtt Júli jét. Lass világ, ti testi-leik rasztotta búcsúzon kétől: „H tatni uta A napna) ott lenn Szunur ri cselei egyönteti fölötte. i ragyog I
