Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)
1978-12-23 / 354. szám, szombat
A VÁDLOTTBÓL VÁD ^ EMLÉKEZÉS A LIPCSEI PER 45. ÉVFORDULÓJÁRA Ifjú munkásokkal erősítik a pártot A TAGJELÖLTEK NEVELÉSE IGÉNYES, DE EREDMÉNYES TEVÉKENYSÉG A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egyik nevezetes eseményére emlékezünk S emlékeztetünk ma: az 1933. szeptember 21-e és december 23-a között, 57 tárgyalási napon át tartott lipcsei monstre-perre, amelyben a német finánctőke — a Kruppok és a Thyssenek, a Kirdorfok és a Stinnesek, a' Springorumok és a Vöglerek — bábáskodásával világra szabadított náci fasizmus rettegett vezető klikkje a legpotenciálisabb ellenfelét, Németország Kommunista Pártját — s közvetve a nemzetközi kommunista mozgalmat — ültette a vádlottak padjára. Sok ember talán még ma is úgy tudja, hogy a német fasizmus 1933. január 30-án, Hitler birodalmi kancellárrá kinevezésével jutott uralomra. Ez a keltezés módosításra szorul. A németországi fasizmus teljes mellszélességgel 1933. február 27-én, a felgyújtott Reichstag baljós fényében lépett a világ- politika küdőterére. A müncheni sörpincéből előbújt kontár politikus és újdonsült kancellár, valamint vezető garnitúrája előtt január 30-án még ott meredezett az országláshoz, a hatalom törvényes gyakorlásához vezető nagy próbatétel: a március 5-1 képviselő-választások kimenetele. Ezért még a választások előtt félre kellett sepernie útjából az ellenzéki pártokat, mindenekelőtt a választási esélyeiket leg komol y abban vészé 1 yeztető hatalmas kommunista pártot. De ugyancsak leszámolni készült a szociáldemokráciával, meg a befolyásuk alatt álló szakszervezetekkel, majd sorban a nemzeti-polgári ellenzékbe tömörült Centrum Párttal, a volt katonatisztek ellenforradalmi bajtársai szövetségével, a Stahlhelmmel, sőt a porosz junkerek egyik-másik vezető csoportjával is. A megoldás úgyszólván magától kínálkozott: a Németországot fenyegető „nemzetközi kommunista veszély“ mesterségesen előidézett rémével rá kell ijeszteni az országra. Minek folytán nemcsak a begyulladt nemzeti-polgári ellenzéket sétáltatják majd az utcájukba, hanem egyúttal a világ közvéleményét még alaposabban megdolgozhatják, s olyannyira áhított rokonszenvét is magúik felé fordíthatják. Goebbels és Göring, az aljas cselszövés, a hajmeresztő hazugságok és a féktelen terror nagymesterei sürgősen produkálták is a „terjeszkedő bolse- vizmus“ honi veszedelmét. 1933. február 27-én, este 9 órakor kigyulladt a berlini Reichstag, a német birodalmi gyűlés palotája. A nácik által gleichschaltolt berlini rádió és sajtó szinte óramű pontossággal világgá kürtölte a szenzációt, miszerint lobogó fáklyával a kezében tetten érték az egyik gyújtogatót“, Marinus van dér Lubbe holland „kommunistát“, akinek a zsebében kommunista pártigazolványt találtak, s a nyomozást indított „cinkosai" kézrekerí lésére. Mái* azon az éjszakán megindult a könyörtelen hajtóvadászat. Göring porosz miniszterelnök és belügyminiszter su- galmazására azon nyomban jelentést tettek közzé arról, hogy a tűzvész Németország Kommunista Pártjának a műve, és voltaképp jeladás volt egy államellenes, általános kommunista zendülés és fegyveres felkelés kirobbantására. Berlinben ezerötszáz, fényképpel ellátott és előre aláírt elfogatóparancs alapján százával ráncigálták ki ágyukból a kommunistákat, baloldali politikusokat, szak- szervezeti funkcionáriusokat, neves írókat, újságírókat, pacifista közéleti személyiségeket. Másnap Hindenburg aláírásával a fasiszta terrort törvényesítő szükségrendeletet bocsátottak ki, amely szabad kezet adott a náciknak előbb Ernst Thäl- mann bebörtönzésére, aztán a kommunista párt betiltására, a szakszervezetek feloszlatására, a szociáldemokrata, majd a polgári pártok és a demokratikus szervezetek megszüntetésére — egyszóval: minden ellenzéki és demokratikus erő szétzúzására. Ehhez megfelelőnek Ígérkező vádlottakat kellett elővarázsolni, s rájuk bizonyítani a gyújtogatást, ill. a gaztett mt^szer- vezésében való részvételüket. A deklasszált és törtető anarchista, majd fasiszta provoka- tőr van dér hűbben kívül horogra kapták Torglert, a birodalmi gyűlés kommunista frakciójának vezetőjét, márchtis 9-én pedig letartóztatták Dimitrov, Popov és Tanév bolgár emigránsokat. A per fő vádlottjának szerepét Georgi Dimitrovra, a bolgár és a nemzetközi kommunista mozgalom kimagasló személyiségére, a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága tagjára osztották, aki a Reichstag felgyújtásáról február 27-ről 28-ra virradó hajnalon Münchenből Berlinbe utazva, újságból értesült — így ahhoz semmi köze sem lehetett. A birodalmi törvényszék számára azonban a vádiratot valamiképp össze kellett tákol- ni. A vádpontok zömét természetesen Dimitrovra szándékozták zúdítani, aki két bolgár társával, letartóztatásuk után a tárgyalásig, a Berlin-Moabit-i börtön egyik cellájában sínylődött, hihetetlenül embertelen körülmények között. Már a letartóztatása után megtagadta a nyomozati jegyzőkönyvek aláírását, a börtönben pedig kegyetlenül szorossá bilincselt kézzel nyilatkozatot írt személyes életére, németországi tartózkodása okaira vonatkozóan, hogy az 1923-as bulgáriai munkásfelkelésben betöltött vezető szerepe miatt hazájában halálra ítélték s ezért volt kénytelen álnéven tartózkodni a német birodalomban is, továbbá pedig erélyesen tiltakozott a gyújtogatásban való részvétel, a van dér Lubbé-val való bárminemű kapcsolat vádja ellen. Visszautasította a részére kirendelt fasiszta védőügyvéd, dr. Teichert közreműködését is — önmaga vállalta saját védelmét. Az első hetektől kezdve szívósan készült rá. A tárgyalás 1933. szeptember 21-én kezdődött a birodalmi törvényszék városában, Lipcsében, a negyedik büntetőtanács elnöke, dr. Bünger vezetésével és tizenhárom fasiszta jogász- férfiú asszisztenciájával. Mivel Goebbelsék nagy propagandahatást akartak elérni, 82 külföldi és 42 hazai hírlaptudósító volt jelen a tárgyalásokon, amelyet a berlini rádió is közvetített, mígnem Dimitrov szeptember 23-i fellépése után azonnal beszüntette ezt a pro- pagandisztikus célú adást. A per hőse elejétől kezdve Dimitrov volt. Már a tárgyalás első napjaiban magához ragadta a kezdeményezést, s többé nem engedte ki a kezéből. Kivételes politikai éleslátással, feltűnő jogérzékkel, kristálytiszta logikával, megdöbbentő és cáfolhatatlan tények könyörtelen felsorakoztatásával céltudatosan a valódi gyújtogatók leleplezésére irányult egész fellépése — minden kérdése vagy válasza. Pedig mindezt a nácik oroszlán- barlangjában tette, ahol megrögzött hamis tanúkat, a nemzeti szoc i a 1 i s t a prominens ek e n kívül és a fasiszta söpredék egész siserahadát vonultatták fel ellene: náci és német-nem- zeti képviselőket, újságírókat, bűnügyi és politikai nyomozókat, ráadásul az alvilágot is. A vád alapját az „országos méretű kommunista fegyveres felkelés kirobbantására szólító jelzőtűz“, Dimitrov és kommunista társainak konspirációs és szervező tevékenysége képezte, amelyhez bizonyítékul a Németország Kommunista Pártja közponjtában, a Liebknecht- házban talált 40 tonnányi propagandaanyagra az egész tárgyalás folyamán hivatkoztak, de amelyből egyetlen szál papírt sem látott soha senki. Dimitrov mindinkább támadásba ment át, s politikai síkra terelte a tárgyalás menetét, amelyben a döntő fordulatot Göring, Goebbels, valamint Heller rendőrtanácsos tanúkkénti kihallgatása hozta. Dimitrov a velük folytatott párbeszédekben cafatokra tépte a vádakat. A velük folytatott disputákban ország-világ előtt bebizonyította, hogy a tárigyalás idejére seopolaminnal hülyére tompított van dér Lubbe zsebében semmiféle pártigazolványt nem találtak a hatóságok, azt a szánalmas emberroncsot a hen- nigsdorfi éjjeli menedékhelyen züllött náci elvbarátai bujtot- tálc fel a gyújtogatás becstelen stróman-szerepére, hogy a rendőrség birtokában egyetlen jelentés vagy más dokumentum sincs, ami bizonyíthatná a kommunista fegyveres felkelésnek akár csak a gyanúját is, viszont cáfolhatatlan tényékként olvasta a fejükre a nácizmus hazai, ausztriai, csehszlovákiai s más külföldi országokban elkövetett gaztetteit, az orgyilkosságokat, a pogromokat, a koncentrációs táborokba zárt kommunisták és munkások agyonkínzását és le- gyilkolását. jjkj már csak Goebbels ké- nĹ sőbb napvilágra került naplójából s egyéb dokumentumokból derült ki, hogy Goebbels és Göring megbízásából SA-legények voltak a' tényleges gyújtogatók, akik a Reichstag melletti elnöki palota alagsorában előre elhelyezett, nagy mennyiségű, speciális gyújtóanyaggal követték el a bűntényt. A birodalmi törvényszék negyedik büntetőtanácsa 1933. december 23-án bizonyítékok hiányában felmentette az ártatlanul megvádolt Dimitrovot és bolgár társait, de ennek ellenére Göring egy ideig még fogva tartotta Dimitrovot a Gestapo kazamatáiban, akit a Szovjetunió kormánya 1934. február 15-én szovjet állampolgárrá fogadott, s igy 1934. február 27-én repülőgépen Moszkvába távozhatott. A lipcsei perben nem ítélték el az igazi bűnösöket. Igazságot a történelem szolgáltatott ez ügyben is, amikor 1945 május első napjaiban két szovjet harcos, Kantarij és fegorov az ostromban megrongált Reichstag kupolájára feltüzték a Szovjetunió győzelmes lobogóját. Kifejező szimbólum, hogy a náci fasizmus dicstelen szárnybontása és porba döntése egyaránt a Reichstag lángjai és kesernyés füstje kíséretében ment végibe. MIKUS SÁNDOR A prágaiak már megszokták, de a vidéki és a külföldi vendégek még mindig nem tudnak betelni a néhány hónap óta eredeti pompában tündöklő Vencel térrel. Palotáinak és a főváros többi régi épületének folyamatban levő tatarozása és korszerűsítése a Prágai Épületfelújító Vállalat (Pražská Stavební Obnova) dolgozóinak lelkiismeretes munkáját dicséri. Minek köszönhetők figyelemreméltó eredményeik? — A határidők csökkentése és munkánk minőségének javí- vítása elképzelhetetlen lenne a dolgozókról való körültekintő gondoskodás nélkül — utal Jaroslav Čejka, a vállalati párt- bizottság elnöke a pártszervezetek által elfogadott elvre, amelyet a CSKP KB 11. plenáris ülésének határozata alapján a párt befolyásának elmélyítésére irányuló igyekezet jellemez. ^ A tagság összetétele minőségének javítására törekszenek — A dolgozóknak csupán tizenkét százaléka kommunista, hatvanhárom százalékuk munkás. Átlagos életkoruk harminckét év. Ezért mindenekelőtt a taglétszám emelésére és összetétele minőségének javítására törekszünk — mondja vendéglátóm, aki a pártszervezet néhány éves ez irányú fá>- radozását eredményesnek tartja. Az előre kidolgozott terv szerint — főleg a fiatal munkások köréből — gondos mérlegelés után évente kb. száz tagjelöltet vesznek fel a pártba. A fiatalok ideológiai-politikai nevelése és szaktudásuk elmélyítése természetesen fokozott igényeket támaszt a párt- szervezettel szemben, amely a gazdasági vezetőkkel és az ifjúsági szervezettel szorosan együttműködve elhelyezi az egyes munkahelyeken, majd élénk figyelemmel is kíséri az ifjú kommunisták tevékenységét. A tagjelölteket a 13 alapszervezet a fiatalok munkájára, a párt iránti elkötelezettségükre, családi viszonyaikra, érdeklődési körükre stb. jellemző adatok és a velük közvetlen kapcsolatot tartó pártcsoportok javaslatai alapján válogatja ki. Az üzemi pártbizottság figyelme azonban nemcsak a feltételeket teljesítő fiatalokra terjed ki. Azokkal is törődik, akiknek a politikai meggyőződése nem kifogásolható ugyan, de fiatalos könnyelműségük, meggondolatlanságuk vagy a tapasztalatok hiánya miatt munkájukban bizonyos fogyatékosságok észlelhetők. — Nemegyszer bebizonyosodott — mondja a pártelnök —, hogy az intelmeknek, a korho- lásnak vagy a fölényeskedésnek nem lenne érteljr.e. Ezzel csak olajat öntenénk a tűzre. Lényegesen jobb eredmények érheiők el az ifjúság következetes, céltudatos oktatásával, nevelésével, amelyből a munka- eredményekkel és politikai magatartásukkal példát mutató kommunisták is kiveszek részüket. Čejka elvtárs gazdag tapasztalataira hivatkozva elmondja, hogy minél hamarabb kezdik meg a fiatalok nevelését, annál könnyebben formálhatók. Ebben nagy segítségükre vannak az i\)ari szakmunkásképző intézet dolgozói, akik a növendékeikkel folytatott közvetlen beszélgetések során a párt- és a társadalmi szervezetek küldetéséről és feladatairól is elbeszélgetnek velük. A politikai nevelés kabinetje A korszerű oktatási segédeszközökkel felszerelt, kellemes környezetet biztosító politikai nevelés kabinetjének tevékenységével is elégedettek az elvtársak. Nagy előnynek tartják, hogv a tapasztalt lektorok — valamennyien a vállalat dolgozói — előadásaikat az egyes munkahelyek feltételeire, tehát a termelési problémákra alkalmazva — konkrét példáikkal ismertetik a párt gazdaságpolitikájának elveit. Ugyanilyen fontosságot tulajdonítanak a személyes agitációnak is. Ez főleg az egy-egy tagjelölttel behatóan foglalkozó elvtársak feladata, akiknek soron kívül is mindig telik idejükből a meggyőző munkára, a fiatalok felvilágosítására. önfeláldozó tevékenységüknek köszönhető a fiatal munkások önérzetes megatartása és le lk i i sm ere t essége. — Ennyi dicséret hallatán joggal feltételezhetné az ember, hogy a többi prágai építővállalattól eltérően, nincsenek problémáik — állapítom meg. — Nem, ez nem felel meg a valóságnak — hangzik a válasz. — Nekünk is vannak problémáink. A Prága különböző területein szétszórt munkahelyeken például kevésbé örvendetes a helyzet. Ugyanis mihelyt megszűnik a párt közvetlen befolyása, rendszeres kapcsolata a dolgozókkal — tulajdonképp ellenőrzésük a mesterek feladata, akiknek azonban csak egy része kommunista —, máris számos nehézséggel kell megküzdenünk. De azért a pártbizottság róluk sem feledkezik meg. Megbízható összekötőikapocsnak ezen a téren a szocialista munkaiskola bizonyul. Jó eredménynek tekinthető, hogy a vállalat valamennyi ipari tanulója — számuk kétszáz- kilencvenre tehető — tagja a szakszervezetnek és hogy az ifjúsági szervezetekben a fiatalok kilencvenkét százaléka tevékenykedik. Valamennyien tisztában vannak a pártba való felvételük tehetőségével, illetve a feltételekkel, amelyek között az első helyen tanulmányi és munkaeredményeik szerepelnek. A szocialista munkaiskolák 16 osztályában a 408 hallgató — főleg munkások — kielégítő előmenetelét a szocialista munkabrigádok kezdeményezése és kimagasló eredményei tükrözik. A pártbizottságnak tehát minden oka megvan arra, hogy a szocialista munkaiskolák tevékenységével is elégedett legyen. Az oktatókat többnyire a vezető gazdasági dolgozók köréből válogatják ki, akik az ideológiai nevelés ismeretanyagán kívül a gazdasági feladatok teljesítésével kapcsolatos tudnivalókkal is megismertetik hallgatóikat. Az oktatók előadásait, amelyeknek keretében rámutatnak a jó munkaeredmé^yeikre és bírálják a fogyatékosságokat, rendszerint élénk vita és mindannyiuk számára hasznos tapasztalat- csere követi. E bevált módszer nagy előnye, hogy a kollektívák közelebb kerülnek egymáshoz, baráti viszony alakul ki közöttük, főleg pedig, hogy az alacsonyabb teljesítményű dolgozók — az eredmények hallatán — igyekeznek pótolni mulasztásukat. A munkaiskolákban kialakuló — szl ciciista versenyekre, áldozatkészségre, öntudatos magatartásra ösztönző — légkört az elvtársiasság és a segíteni akarás jellemzi. Ez a kezdeményezés pedig a dolgozók munkasiKeroinek egyik legfőbb feltéteie. KARDOS MARTA Szovjet számítógép segítségével A tŕineci fémkohászati kombinátban nagy eredménnyel alkalmazzák az M—6000-es szovjet gyártmányú automatikus vezérlőberendezést, amely az elektromos energia elosztását irányítja. A rendszer részben jó áttekintést nyújt az üzem elektromos energia-ellátásáról, részben pedig, indokolt esetben, közvetlenül beavatkozik az áram elvonásába is. A cél az egyenletes áramellátás, az esetleges csúcsterhelésekből adódó tetemes költségek csökkentése. A rendszer eredménye*: évente 2,3 millió korona megtakarítást érnek el az üzemben. John Heartfield fotomontázsa Dimitrov és Göring szópárbajáról (Archív felvétel)
