Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)

1978-12-23 / 354. szám, szombat

A VÁDLOTTBÓL VÁD ^ EMLÉKEZÉS A LIPCSEI PER 45. ÉVFORDULÓJÁRA Ifjú munkásokkal erősítik a pártot A TAGJELÖLTEK NEVELÉSE IGÉNYES, DE EREDMÉNYES TEVÉKENYSÉG A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egyik nevezetes eseményére emlékezünk S emlékeztetünk ma: az 1933. szeptember 21-e és december 23-a között, 57 tár­gyalási napon át tartott lipcsei monstre-perre, amelyben a né­met finánctőke — a Kruppok és a Thyssenek, a Kirdorfok és a Stinnesek, a' Springorumok és a Vöglerek — bábáskodásá­val világra szabadított náci fa­sizmus rettegett vezető klikk­je a legpotenciálisabb ellenfe­lét, Németország Kommunista Pártját — s közvetve a nem­zetközi kommunista mozgalmat — ültette a vádlottak padjára. Sok ember talán még ma is úgy tudja, hogy a német fasiz­mus 1933. január 30-án, Hitler birodalmi kancellárrá kinevezé­sével jutott uralomra. Ez a kel­tezés módosításra szorul. A né­metországi fasizmus teljes mellszélességgel 1933. február 27-én, a felgyújtott Reichstag baljós fényében lépett a világ- politika küdőterére. A münche­ni sörpincéből előbújt kontár politikus és újdonsült kancel­lár, valamint vezető garnitúrá­ja előtt január 30-án még ott meredezett az országláshoz, a hatalom törvényes gyakorlásá­hoz vezető nagy próbatétel: a március 5-1 képviselő-választá­sok kimenetele. Ezért még a választások előtt félre kellett sepernie útjából az ellenzéki pártokat, mindenek­előtt a választási esélyeiket leg komol y abban vészé 1 yeztető hatalmas kommunista pártot. De ugyancsak leszámolni ké­szült a szociáldemokráciával, meg a befolyásuk alatt álló szakszervezetekkel, majd sor­ban a nemzeti-polgári ellenzék­be tömörült Centrum Párttal, a volt katonatisztek ellenforra­dalmi bajtársai szövetségével, a Stahlhelmmel, sőt a porosz junkerek egyik-másik vezető csoportjával is. A megoldás úgyszólván ma­gától kínálkozott: a Né­metországot fenyegető „nem­zetközi kommunista veszély“ mesterségesen előidézett rémé­vel rá kell ijeszteni az ország­ra. Minek folytán nemcsak a begyulladt nemzeti-polgári el­lenzéket sétáltatják majd az utcájukba, hanem egyúttal a világ közvéleményét még ala­posabban megdolgozhatják, s olyannyira áhított rokonszenvét is magúik felé fordíthatják. Goebbels és Göring, az aljas cselszövés, a hajmeresztő ha­zugságok és a féktelen terror nagymesterei sürgősen produ­kálták is a „ter­jeszkedő bolse- vizmus“ honi veszedelmét. 1933. február 27-én, este 9 órakor kigyul­ladt a berlini Reichstag, a né­met birodalmi gyűlés palotája. A nácik által gleichschaltolt berlini rádió és sajtó szinte óramű pontos­sággal világgá kürtölte a szen­zációt, misze­rint lobogó fák­lyával a kezé­ben tetten ér­ték az egyik gyújtogatót“, Marinus van dér Lubbe hol­land „kommu­nistát“, akinek a zsebében kommunista pártigazolványt találtak, s a nyomozást indított „cinkosai" kézrekerí lésére. Mái* azon az éjszakán meg­indult a könyörtelen hajtóva­dászat. Göring porosz minisz­terelnök és belügyminiszter su- galmazására azon nyomban je­lentést tettek közzé arról, hogy a tűzvész Németország Kom­munista Pártjának a műve, és voltaképp jeladás volt egy ál­lamellenes, általános kommu­nista zendülés és fegyveres fel­kelés kirobbantására. Berlinben ezerötszáz, fényképpel ellátott és előre aláírt elfogatóparancs alapján százával ráncigálták ki ágyukból a kommunistákat, baloldali politikusokat, szak- szervezeti funkcionáriusokat, neves írókat, újságírókat, paci­fista közéleti személyiségeket. Másnap Hindenburg aláírásával a fasiszta terrort törvényesítő szükségrendeletet bocsátottak ki, amely szabad kezet adott a náciknak előbb Ernst Thäl- mann bebörtönzésére, aztán a kommunista párt betiltására, a szakszervezetek feloszlatására, a szociáldemokrata, majd a polgári pártok és a demokrati­kus szervezetek megszüntetésé­re — egyszóval: minden ellen­zéki és demokratikus erő szét­zúzására. Ehhez megfelelőnek Ígérkező vádlottakat kellett elővarázsol­ni, s rájuk bizonyítani a gyúj­togatást, ill. a gaztett mt^szer- vezésében való részvételüket. A deklasszált és törtető anar­chista, majd fasiszta provoka- tőr van dér hűbben kívül ho­rogra kapták Torglert, a biro­dalmi gyűlés kommunista frak­ciójának vezetőjét, márchtis 9-én pedig letartóztatták Dimit­rov, Popov és Tanév bolgár emigránsokat. A per fő vádlottjának sze­repét Georgi Dimitrovra, a bolgár és a nemzetközi kom­munista mozgalom kimagasló személyiségére, a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bi­zottsága tagjára osztották, aki a Reichstag felgyújtásáról feb­ruár 27-ről 28-ra virradó haj­nalon Münchenből Berlinbe utazva, újságból értesült — így ahhoz semmi köze sem lehe­tett. A birodalmi törvényszék számára azonban a vádiratot valamiképp össze kellett tákol- ni. A vádpontok zömét termé­szetesen Dimitrovra szándékoz­ták zúdítani, aki két bolgár tár­sával, letartóztatásuk után a tárgyalásig, a Berlin-Moabit-i börtön egyik cellájában síny­lődött, hihetetlenül embertelen körülmények között. Már a letartóztatása után megtagadta a nyomozati jegy­zőkönyvek aláírását, a börtön­ben pedig kegyetlenül szorossá bilincselt kézzel nyilatkozatot írt személyes életére, németor­szági tartózkodása okaira vo­natkozóan, hogy az 1923-as bul­gáriai munkásfelkelésben be­töltött vezető szerepe miatt ha­zájában halálra ítélték s ezért volt kénytelen álnéven tartóz­kodni a német birodalomban is, továbbá pedig erélyesen til­takozott a gyújtogatásban való részvétel, a van dér Lubbé-val való bárminemű kapcsolat vád­ja ellen. Visszautasította a ré­szére kirendelt fasiszta védő­ügyvéd, dr. Teichert közremű­ködését is — önmaga vállalta saját védelmét. Az első hetek­től kezdve szívósan készült rá. A tárgyalás 1933. szeptember 21-én kezdődött a birodalmi törvényszék városában, Lipcsé­ben, a negyedik büntetőtanács elnöke, dr. Bünger vezetésével és tizenhárom fasiszta jogász- férfiú asszisztenciájával. Mivel Goebbelsék nagy propaganda­hatást akartak elérni, 82 kül­földi és 42 hazai hírlaptudó­sító volt jelen a tárgyalásokon, amelyet a berlini rádió is köz­vetített, mígnem Dimitrov szep­tember 23-i fellépése után azonnal beszüntette ezt a pro- pagandisztikus célú adást. A per hőse elejétől kezdve Dimitrov volt. Már a tár­gyalás első napjaiban magához ragadta a kezdeményezést, s többé nem engedte ki a kezé­ből. Kivételes politikai éleslá­tással, feltűnő jogérzékkel, kristálytiszta logikával, meg­döbbentő és cáfolhatatlan té­nyek könyörtelen felsorakoz­tatásával céltudatosan a valódi gyújtogatók leleplezésére irá­nyult egész fellépése — min­den kérdése vagy válasza. Pe­dig mindezt a nácik oroszlán- barlangjában tette, ahol meg­rögzött hamis tanúkat, a nem­zeti szoc i a 1 i s t a prominens ek e n kívül és a fasiszta söpredék egész siserahadát vonultatták fel ellene: náci és német-nem- zeti képviselőket, újságírókat, bűnügyi és politikai nyomozó­kat, ráadásul az alvilágot is. A vád alapját az „országos méretű kommunista fegyveres felkelés kirobbantására szólító jelzőtűz“, Dimitrov és kommu­nista társainak konspirációs és szervező tevékenysége képezte, amelyhez bizonyítékul a Né­metország Kommunista Pártja közponjtában, a Liebknecht- házban talált 40 tonnányi pro­pagandaanyagra az egész tár­gyalás folyamán hivatkoztak, de amelyből egyetlen szál pa­pírt sem látott soha senki. Dimitrov mindinkább táma­dásba ment át, s politikai sík­ra terelte a tárgyalás menetét, amelyben a döntő fordulatot Göring, Goebbels, valamint Hel­ler rendőrtanácsos tanúkkénti kihallgatása hozta. Dimitrov a velük folytatott párbeszédekben cafatokra tépte a vádakat. A velük folytatott disputákban ország-világ előtt bebizonyítot­ta, hogy a tárigyalás idejére seopolaminnal hülyére tompí­tott van dér Lubbe zsebében semmiféle pártigazolványt nem találtak a hatóságok, azt a szá­nalmas emberroncsot a hen- nigsdorfi éjjeli menedékhelyen züllött náci elvbarátai bujtot- tálc fel a gyújtogatás becstelen stróman-szerepére, hogy a rendőrség birtokában egyetlen jelentés vagy más dokumen­tum sincs, ami bizonyíthatná a kommunista fegyveres felkelés­nek akár csak a gyanúját is, viszont cáfolhatatlan tényék­ként olvasta a fejükre a ná­cizmus hazai, ausztriai, cseh­szlovákiai s más külföldi or­szágokban elkövetett gaztetteit, az orgyilkosságokat, a pogro­mokat, a koncentrációs tábo­rokba zárt kommunisták és munkások agyonkínzását és le- gyilkolását. jjkj már csak Goebbels ké- nĹ sőbb napvilágra került naplójából s egyéb dokumen­tumokból derült ki, hogy Goeb­bels és Göring megbízásából SA-legények voltak a' tényleges gyújtogatók, akik a Reichstag melletti elnöki palota alagso­rában előre elhelyezett, nagy mennyiségű, speciális gyújtó­anyaggal követték el a bűn­tényt. A birodalmi törvényszék ne­gyedik büntetőtanácsa 1933. december 23-án bizonyítékok hiányában felmentette az ártat­lanul megvádolt Dimitrovot és bolgár társait, de ennek elle­nére Göring egy ideig még fogva tartotta Dimitrovot a Gestapo kazamatáiban, akit a Szovjetunió kormánya 1934. február 15-én szovjet állam­polgárrá fogadott, s igy 1934. február 27-én repülőgépen Moszkvába távozhatott. A lipcsei perben nem ítélték el az igazi bűnösöket. Igazsá­got a történelem szolgáltatott ez ügyben is, amikor 1945 má­jus első napjaiban két szovjet harcos, Kantarij és fegorov az ostromban megrongált Reichs­tag kupolájára feltüzték a Szovjetunió győzelmes lobo­góját. Kifejező szimbólum, hogy a náci fasizmus dicstelen szárny­bontása és porba döntése egy­aránt a Reichstag lángjai és kesernyés füstje kíséretében ment végibe. MIKUS SÁNDOR A prágaiak már megszokták, de a vidéki és a külföldi ven­dégek még mindig nem tudnak betelni a néhány hónap óta eredeti pompában tündöklő Vencel térrel. Palotáinak és a főváros többi régi épületének folyamatban levő tatarozása és korszerűsítése a Prágai Épület­felújító Vállalat (Pražská Sta­vební Obnova) dolgozóinak lel­kiismeretes munkáját dicséri. Minek köszönhetők figyelem­reméltó eredményeik? — A határidők csökkentése és munkánk minőségének javí- vítása elképzelhetetlen lenne a dolgozókról való körültekintő gondoskodás nélkül — utal Ja­roslav Čejka, a vállalati párt- bizottság elnöke a pártszerve­zetek által elfogadott elvre, amelyet a CSKP KB 11. plená­ris ülésének határozata alap­ján a párt befolyásának elmé­lyítésére irányuló igyekezet jel­lemez. ^ A tagság összetétele minőségének javítására törekszenek — A dolgozóknak csupán ti­zenkét százaléka kommunista, hatvanhárom százalékuk mun­kás. Átlagos életkoruk har­minckét év. Ezért mindenek­előtt a taglétszám emelésére és összetétele minőségének javítá­sára törekszünk — mondja vendéglátóm, aki a pártszerve­zet néhány éves ez irányú fá>- radozását eredményesnek tart­ja. Az előre kidolgozott terv szerint — főleg a fiatal mun­kások köréből — gondos mér­legelés után évente kb. száz tagjelöltet vesznek fel a párt­ba. A fiatalok ideológiai-politi­kai nevelése és szaktudásuk el­mélyítése természetesen foko­zott igényeket támaszt a párt- szervezettel szemben, amely a gazdasági vezetőkkel és az if­júsági szervezettel szorosan együttműködve elhelyezi az egyes munkahelyeken, majd élénk figyelemmel is kíséri az ifjú kommunisták tevékenysé­gét. A tagjelölteket a 13 alapszer­vezet a fiatalok munkájára, a párt iránti elkötelezettségükre, családi viszonyaikra, érdeklődé­si körükre stb. jellemző adatok és a velük közvetlen kapcsola­tot tartó pártcsoportok javasla­tai alapján válogatja ki. Az üzemi pártbizottság fi­gyelme azonban nemcsak a fel­tételeket teljesítő fiatalokra terjed ki. Azokkal is törődik, akiknek a politikai meggyőző­dése nem kifogásolható ugyan, de fiatalos könnyelműségük, meggondolatlanságuk vagy a tapasztalatok hiánya miatt munkájukban bizonyos fogyaté­kosságok észlelhetők. — Nemegyszer bebizonyoso­dott — mondja a pártelnök —, hogy az intelmeknek, a korho- lásnak vagy a fölényeskedés­nek nem lenne érteljr.e. Ezzel csak olajat öntenénk a tűzre. Lényegesen jobb eredmények érheiők el az ifjúság követke­zetes, céltudatos oktatásával, nevelésével, amelyből a munka- eredményekkel és politikai magatartásukkal példát mutató kommunisták is kiveszek részü­ket. Čejka elvtárs gazdag tapasz­talataira hivatkozva elmondja, hogy minél hamarabb kezdik meg a fiatalok nevelését, annál könnyebben formálhatók. Eb­ben nagy segítségükre vannak az i\)ari szakmunkásképző inté­zet dolgozói, akik a növendé­keikkel folytatott közvetlen be­szélgetések során a párt- és a társadalmi szervezetek küldeté­séről és feladatairól is elbe­szélgetnek velük. A politikai nevelés kabinetje A korszerű oktatási segéd­eszközökkel felszerelt, kellemes környezetet biztosító politikai nevelés kabinetjének tevékeny­ségével is elégedettek az elv­társak. Nagy előnynek tartják, hogv a tapasztalt lektorok — valamennyien a vállalat dolgo­zói — előadásaikat az egyes munkahelyek feltételeire, tehát a termelési problémákra alkal­mazva — konkrét példáikkal ismertetik a párt gazdaságpoli­tikájának elveit. Ugyanilyen fontosságot tulajdonítanak a személyes agitációnak is. Ez főleg az egy-egy tagjelölttel behatóan foglalkozó elvtársak feladata, akiknek soron kívül is mindig telik idejükből a meggyőző munkára, a fiatalok felvilágosítására. önfeláldozó tevékenységük­nek köszönhető a fiatal mun­kások önérzetes megatartása és le lk i i sm ere t essége. — Ennyi dicséret hallatán joggal feltételezhetné az em­ber, hogy a többi prágai építő­vállalattól eltérően, nincsenek problémáik — állapítom meg. — Nem, ez nem felel meg a valóságnak — hangzik a vá­lasz. — Nekünk is vannak problémáink. A Prága különbö­ző területein szétszórt munka­helyeken például kevésbé ör­vendetes a helyzet. Ugyanis mihelyt megszűnik a párt köz­vetlen befolyása, rendszeres kapcsolata a dolgozókkal — tu­lajdonképp ellenőrzésük a mes­terek feladata, akiknek azon­ban csak egy része kommunis­ta —, máris számos nehézség­gel kell megküzdenünk. De azért a pártbizottság róluk sem feledkezik meg. Megbízható összekötőikapocsnak ezen a té­ren a szocialista munkaiskola bizonyul. Jó eredménynek tekinthető, hogy a vállalat valamennyi ipa­ri tanulója — számuk kétszáz- kilencvenre tehető — tagja a szakszervezetnek és hogy az ifjúsági szervezetekben a fiata­lok kilencvenkét százaléka tevé­kenykedik. Valamennyien tisz­tában vannak a pártba való felvételük tehetőségével, illet­ve a feltételekkel, amelyek kö­zött az első helyen tanulmányi és munkaeredményeik szerepel­nek. A szocialista munkaiskolák 16 osztályában a 408 hallga­tó — főleg munkások — kielé­gítő előmenetelét a szocialista munkabrigádok kezdeményezé­se és kimagasló eredményei tükrözik. A pártbizottságnak tehát minden oka megvan ar­ra, hogy a szocialista munkais­kolák tevékenységével is elége­dett legyen. Az oktatókat többnyire a vezető gazdasági dolgozók köréből válogatják ki, akik az ideológiai nevelés is­meretanyagán kívül a gazdasá­gi feladatok teljesítésével kap­csolatos tudnivalókkal is meg­ismertetik hallgatóikat. Az ok­tatók előadásait, amelyeknek keretében rámutatnak a jó munkaeredmé^yeikre és bírálják a fogyatékosságokat, rendsze­rint élénk vita és mindannyiuk számára hasznos tapasztalat- csere követi. E bevált módszer nagy elő­nye, hogy a kollektívák köze­lebb kerülnek egymáshoz, ba­ráti viszony alakul ki közöt­tük, főleg pedig, hogy az ala­csonyabb teljesítményű dolgo­zók — az eredmények hallatán — igyekeznek pótolni mulasz­tásukat. A munkaiskolákban ki­alakuló — szl ciciista verse­nyekre, áldozatkészségre, öntu­datos magatartásra ösztönző — légkört az elvtársiasság és a segíteni akarás jellemzi. Ez a kezdeményezés pedig a dolgo­zók munkasiKeroinek egyik legfőbb feltéteie. KARDOS MARTA Szovjet számítógép segítségével A tŕineci fémkohászati kom­binátban nagy eredménnyel al­kalmazzák az M—6000-es szov­jet gyártmányú automatikus ve­zérlőberendezést, amely az elektromos energia elosztását irányítja. A rendszer részben jó áttekintést nyújt az üzem elektromos energia-ellátásáról, részben pedig, indokolt eset­ben, közvetlenül beavatkozik az áram elvonásába is. A cél az egyenletes áramellátás, az esetleges csúcsterhelésekből adódó tetemes költségek csök­kentése. A rendszer eredmé­nye*: évente 2,3 millió korona megtakarítást érnek el az üzemben. John Heartfield fotomontázsa Dimitrov és Gö­ring szópárbajáról (Archív felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom