Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)
1978-12-20 / 351. szám, szerda
Bacsók az iskolapadban Elcsendesedtek a hegyoldalak rétjei és legelői, a juhászkunyhó és hüdály elárvulva várja a tavaszt, amikor majd ismét birtokukba veszik a régi lakók, oldalukon a kis bankákkal, melyeknek ugrándozó kedvét a pulik őrködő csaholása is csak nehezen tudja csillapítani Mindez, persze, még messze van, a nyáj a téli szálláson tölti a napokat, a bacsók egy része pedig az iskolában isme.r- kedik a juhásztudománnyal Bizony már csak a képzeletben öreg, pipázgató bácsi a bacsó, aki széles karimájú kalapjával a fején, botjára támaszkodva őrzi a nyájat. Ma a bacsók leg többje fiatal, úgy öltözködik, mint például a gyárban dolgozó munkás, és az sem ritkaság, hogy autóval jár. munkába. Értélen — amikor kevesebb a munka — továbbképzi magát, például a Záblatí pri Trenöi- ne-i mezőgazdasági iskula juhtenyésztő szakán. E téli hónapokban negyvennégyen ülnek az iskolapadokban, bacsók és segítőik, vagy ahogy az iskolában mondják nekik, juhászmesterek és a juhtenyésztő termelőcsoport tagjai. A tanítási órákon általános tantárgyak és szakmai témák váltják egymást, mint például a juhtenyésztés zootechnika! kérdései, a juhok takarmányozása és legeltetése, a juhtej feldolgozása és a tejtermékek készítése, gyapjúipari alapisme- retek, valamint a juhtenyésztés szervezési és közgazdasági kér dései. Az elméleti oktatáson kívül gyakorlati foglalkozás is szerepel a tantervben, amelynek keretében többek között például megismerkednek a legújabb fe- jési és nyírási technológiával. Az igaz, mindebben kevesebb a romantika, viszont annál több az, amit a korszerű, tudományos és szakismeretekre épülő juhtenyésztés megkövetel. — Bennlakásos iskolánk 1956-ban alakult — mondta Martin Galbavý, az iskola igazgatója. — Létrejöttét a mező- gazdasági termelés fejlődése tette szükségessé, elsősorban a juhtenyésztésben is mindinkább általánossá váló nagyüzemi és Iparszerű termelési formák. Az iskola hírét és jelentőségét bizonyítja, hogy nemegyszer ötvenéves juhászgazdák is beülnek az iskolapadba, hogy elsajátítsák a korszerű állattartási és -gazdálkodási Ismerete^ két. Az elmúlt évek során ösz- szesen 410, már a szakmában dolgozó egyént képeztünk tovább. Az oktatás formájáról Ladi* slav Kusenda, a gyakorlati ok tatás vezetője beszélt. — Iskolánkban a tanulmányi Idő két év. Az oktatás és a Korszerű segédeszközük teszik szemléletesebbé az oktatást Az órák közötti szünetet használtuk ki arra, hogy elbeszélgessünk az iskola hallgatóival. Élmény volt együtt lenni annyi bacsóval, akik között a legidősebb is alig múlt negyvenéves, és akik — azon túlmenően, hogy tudatosították a továbbtanulás szükségét — juhász létüket sem .tagadták meg. A tanulás mellett kedvelt időtöltésük a furulyázás és a fafaragás. A második évfolyam hallgatói közül Stanislav Eglyvcl, a breznicai Oj Élet Efsz, Jozef Nyírásra alkalmas? Ez is a gyakorlati foglalkozás része. (A szerző felvételei) Imrichovskýval, a Rajeci Állami Gazdaság, Menyhárt Istvánnal, a deméndi (Demandice) Oj Élet Efsz, Cyril Mikóval, a Pú- chovi Egységes Földmfívesszö- velkezet és Stugel Istvánnal, a Garamkövesdi (Kamenica nad Hronom) Egységes Földművesszövetkezet juhászaival személyesen is megismerkedtünk. Az elsősö'k közül a kéméndi (KaMeghatározni a gyapjú minőségét tapintás alapján — ez is a juhásztudomány része gyakorlati képzés a téli időszakban folyik, október 15-től március 31-ig. Az elsőévesek áprilistól októberig gyakorlati munkán vesznek részt saját üzemükben. A másodévesek gyakorlati foglalkozása június végéig tart, és ezt követően vesznek részt a záróvizsgán. Évente általában húsz-huszonöt hallgatót veszünk fel az első évfolyamba, nemcsak Szlovákiából, hanem a cseh országrészekből is, hiszen iskolánk a maga nemében egyedüli az országban. menín) Kovács Istvánnal és a jeseníky Štefan Štefanovskýval beszélgettünk. A huszonhat éves Stanislav Egly régi juhászcsaládból származik. Édesapja, nagyapja, sőt már a dédapja is bacsó volt. Az alapiskola elvégzése után azonnal juhász lett, öt évig a falu, azután a szövetkezet ju- hait gondozta. — Négyszáz darabból áll az állomány, és elsősorban a juhsajt készítésére összpontosítjuk figyelmünket. A juhtenyésztésnek szövetkezetünkben régi hagyománya van. de csak arra építeni, amit elődeinktől eltanultam, ma már nem lehet — vallotta iskolalátogatásának titkát. A mindössze három évvel idősebb Cyril Miko hegesztőként kezdte a kenyérkeresetet, és az év nagyobb részét falujától távol töltötte. — A falu, a mezőgazdaság mindig visszahúzott, különösen a juhászok munkája hatott rám vonzóan. Amikor odahaza a földművesszövetkezet juhokat is kezdett tenyészteni, egy percig sem gondolkodtam. A szakma gyakorlati ismereteinek elsajátítására még a Német Demokratikus Köztársaságba is kiküldött a szövetkezet. Már harmadik éve a feleségemmel felügyelünk a juhokra, juhászmester egy éve vagyok, s úgy éreztem, hogy tanulás nélkül nem lettem volna képes kellően gazdaságossá tenni a juhtenyésztést szövetkezetünkben. — Hetedik éve vagyok juhászgazda, és volt kitől megtanulnom az alapokat, hiszen szüleimnek hatvan juhuk is volt. A szövetkezetbe 1956-ban léptem be, és azóta állandóan a juhászat a munkám. Eredményeink nem a legrosszabbak, hiszen anyánként átlagosan 19 kilogramm juhsajtot adunk el, de már megtanultam, hogy a termelékenységet miként lehet tovább fokozni — summázta iskolába járásának jelentőségét a 36 éves Jozef Imriehovský, és hasonlóan nyilatkozott az iskola legidősebb hallgatója, a 40 éves Menyhárt István is. — Tizenöt éves gyakorlat áll mögöttem, és ebből tíz évet mint juhászgazda dolgoztam le. Nehéz volt rászánnom magam az iskolára, hiszen három gyermekem most hosszú hónapokra nélkülöz, és az 1700 juhot is mások gondjaira kellett bízni. Persze, jó felügyelet alatt vannak, édesapám és további két juhászkollégám ügyel rájuk, de azért jobb lenne, ha én is ott lehetnék. Hogy mégis eljöttem, abban szerepet játszik távlati tervünk, amely szerint a szövetkezet 5 ezer darabos állománnyal számol, és ilyen tömegnél jó termelékenység alapos ismeretek nélkül egyszerűen lehetetlen. Kovács István is fiatal, 29 éves, de már nyolc éve juhászgazda. — Tetszik a foglalkozásom, és mivel bővíteni akarjuk az állományt, eljöttem, hogy az új feltételekhez megfelelő ismereteket szerezzek. A csak a gyakorlatban szerzett ismeretek a jövőben már nem lettek volna elegendők. Štefan Stefanovský az iskola egyik legjobb tanulója. Évekkel ezelőtt a juhistállők építésére szakosodott holiči vállalat dolgozója volt. Mint szerelőmunkás került a jeseníky földmuvesszövetkezetbe, és ott is maradt, miután befejezték a szerelést. — Ötödik éve dolgozom juhászként, egy éve mint juhászmester. Nem könnyű korszerű feltételek között számadó juhásznak lenni, jelenleg 1250 darabos az állományunk, de miután befejeztem az iskolát, 3 ezer darabosra bővítjük. Ilyen juhászat igazi mestert ki* ván, és ez az iskola mesterekké nevel bennünket. Megtanít az iparszerű állattartás alapvető követelményeire. JOZEF SLUKA Ml HAJTJA ÉS Ml FÉKEZI Egy-egy népgazdasági ágazat év végi eredményeinek ösz- szegezése során gyakran elhangzik az a megállapítás, hogy a korszerűen felszerelt űj gyárakban, termelőrészlegeken nem érteik el a tervezett paramétereket, vagyis a gépeket, berendezéseket nem használták ki „képességeiknek“ megfelelően. Ez pedig ahhoz vezetett, hogy az egyébként jól működő vállalat nem teljesítette valamennyi tervfeladntát. Ilyen esetről adott számot a napokban az SZSZK Ipariigyi Miniszlériuma is. Az ágazat keretében a legkirívóbb p 1- dát az idén ezen a téren a Párkányi (Štúrovo) Dá! szlovákiai Papír- és Cellulózgyár szolgáltatja, de a reszort számos további vállalatából is felhoztak hasonló esetet. A tervezett műszaki paraméterek „mellőzése“ nem veszélyezteti mindenütt a tervezett feladatok teljesítését, de ez nem ok arra, hogy valahol is könnyelműen kezeljék ezt a kérdést. A hatékony és minőségi termelés követelményeinek kielégítése elképzelhetetlen a műszaki fejlesztés nélkül. Persze ez nem jelenti és jelentheti azt, hogy elegendő csupán új gépeket felszerelni egy termelőcsarnokban és máris megy minden mint a karikacsapás. Ezt a kérdést is, mint minden egyebet, komplex módon kell megközelíteni. Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy alaposan fel kell készülni az új gépek és berenedzések fogadására, s nem csupán azok helyszínre szállításának pillanatában ismerkedni velük. Mindenekelőtt a műszaki szakembereknek szükséges ismerniük a^fclszerelt gép tulajdonságait, a régebbiekhez viszonyított előnyeit. Mert a gép mellé állított betanított, illetve szakmunkás elsősorban hozzá fordul magyarázatért bármilyen probléma felmerülésekor. Amíg nem kap megfelelő választ, addig a drága gép állni fog, s közben csúszik a terv teljesítése is. A gép műszaki adatait idejében meg kell kell ismerniük a karbantartóknak is, hogy meghibásodása esetén tudják, hol keressék a hibát, illetve hogyan fogjanak hozzá az elromlott rész megközelítéséhez. A tapogatózásnak, a keresgélésnek nem lenne helye, de sajnos erre aöbb példa akad, mint az ellenkezőjére. Arról, hogy a műszaki szakemberek, a karbantartók, a szakmunkások és a betanított munkások egyaránt felkészülten várhassák a korszerűbb technológiai felszerelést, mindenekelőtt a vállalat, az üzem vezetőségének kell gondoskodnia. Előrelátó, körültekintő irányítómumkára van szükség ahhoz, hogy ezeket a feltételeket idej ben megteremtsék. Erre szolgálnak a hasonló gyárakban tett tanulmányutak idehaza vagy külföldön, tanfolyamok szervezései a gépek kezelői és javítói, karbantartói részére és hasonló akciók. Ahol mindezeket a feltételeket megteremtik, s kihasználják az adott lehetőségeket már a gépek próbaüzemelése előtt, ott nem érheti különösebb meglepetés a kollektívát. A műszaki fejlesztés hajtó erejét csakis körültekintő szervező munkával lehet a további fejlődés, előrehaladás érdekében hasznosítani, illetve megsokszorozni. Ellenkező esetben f -kezik a mindenképpen a haladást szolgáló be- f...ki; tett anyagi eszközök megtérülését, ami jelentős kieséseket jelenthet népgazdaságunk számára. A műszaki fejlesztés adta lehetőségek kamatoztatása előrehalad isiink egyik legfontosabb tényezője. Minden termein vállalatban összpontosítani kell a teendőket erre a területre is, hogy a jövőben kevesebb legyen az olyan vállalat száma, amelynek év végi jelentésében szerepel a már a bevezetőben is említett mondat: az új termelőrész- lagen nem értük el a tervezett paramétereket — PÁKOZDI GERTRŰD Magyarán: előregyártott épületelem. Egykor tőle remélték az égető lakásgondok megoldását. Az elsődleges cél ugyanis a minél több lakás átadása volt, az esztétikum maradt másodlagos jha ugyan legalább másod'agos volt...). Az ilyen módon meg jogai mázott cél pedig a mai napig is elsősorban az építőipar számára kedvező, hiszen az a leggazdaságosabb, ha ugyanazt a lakástípust minél többször megépítik. így aztán a legnehezebb az építőipart meggyőzni, mivel „ő" nem szenved anyagi hátrányt, ha házgyári lakóházaink külleme és legtöbb lakójának szépérzéke általában nincs összhangban. Látjuk, de nem szeretjük, s ha valamire érvényes, akkor erre igen, hogy nem úgy kell szeretni, ahogy van. Építészek mondják, hogy néha túl sokan szólnak bele — joggal vagy jogtalanul — építőipari kérdésekbe, így aztán ,.a sok bába közt elvész a gyerek ...“ Az eredmény pedig az, hogy egyhangú lakótelepek sokasága nő ki a földből szemünk előtt. Pedig nem alapvetően pénzkérdés változatosab bá tenni lakótelepeinket. A döntő ugyanis az, hogy mennyire jó a belső területek kihasználása. Nemrég hallottam egyik legjelentősebb — ipari üzemeket, középületeket építő —- építőipari vállalatunk igazgatójának panaszait, akinek legnagyobb gondjai közé az tartozik, hogy ugyanazon céllal épülő, nagyjából azonos kapacitású gyárak építése esetén is szinte mindig ismeretlen feladatot kell megoldaniuk, mivel valamennyi belül-kívül teljesen más. A belső különbözőség teljesen érthetetlen, kívülről meg gyerekjáték lenne olyan homlokzati megoldásokat alkalmazni, amelyek bele- illenek a környék hangulatába. A másik nézet meg az, hogy „játsszanak csak az építészek, mi úgyis olyan lakóházakat építünk, amilyenek nekünk leginkább megfelelnek ...“ Kinek higgyen akkor a jószándé* kú laikus?! Nem kell ahhoz különleges jóstehetség, hogy valaki ráhibázzon: nem a lakótelepek jelentik a műépítész számára az igazi lehetőséget. így aztán nem csoda, hogy műépítészeink nagyjából három csoportba oszthatók: akik kiábrándultak a panelból; akik hisznek és akik most kezdenek hiňni benne. Mert akad számos példa arra is, ami sok minden újjal kecsegtet. Ha nem idehaza, hát külföldön. Például a Szovjetunióban, vagy akár Magyarországon is — hogy ne menjünk túlságosan messzire. A házgyári technológiák jelentéktelen változtatása is gyakran üde változást eredményezhetne. Például egy tervpályázat kiírása azon szakemberek körében, akik évek óta — új lakótelepek építésén dolgoznak, és megtanultak — tudnak peremrendszerben gondolkodni. A panelek újjászületése immár korkövetelmény, talán „erőszakosabban“ -kellene követelni a fejlődést ezen a területen is. Megtanultunk már aránylag gyorsan építeni, tanuljunk meg ízlésesebben is! S hogy mit szólnak ehhez az ilyen nézeteket ellenző illetékes építőipari szakemberek?! Mit szólnának ahhoz, ha a cipőipar csupa 40-es barna cipőt gyártana, a ruházati ipar meg csupa szürke konfekciót? Kissé szürkék lennénk, nemde?! MÉSZÁROS JÁNOS 1978. XII. 20. 4 Panel Kommentáljuk
