Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)
1978-12-02 / 333. szám, szombat
Felkészülés az igényes feladatokra A KÁDERKÉPZÉS KÖVETELMÉNYEI Tapasztalatok a losonci (Lučenec) járásból A CSKP XV. kongresszusa kiemelte, hogy az egyik legfontosabb eszköz, amellyel a párt érvényesíti vehető szerepét és megvalósítja társadalmi céljait, a káderpolitika. A sokéves gyakorlat azt mutatja, hogy az irányító munka javítása elsősorban az emberektől függ. Ebből fontos következtetéseiket vonhatunk le a kádermunka területén, a káderek kiválasztásával, nevelésével és elosztásával kapcsolatban. A kádermunka tervszerűségének és színvonala emelésének fontos előfeltétele a kádertartalékok rendszeres és céltudatos képzése. Mivel ezen a téren az illetékes szervek nem egy esetben többféle eljárást követnek, például egyes helyeiken csak adminisztratív módszereket alkalmaznak, a CSKP KB Elnöksége 1973. március 23-án jóváhagyta „A kádertartalékok képzésének alap- elveit“. Ez a dokumentum meghatározza a párt, az állami, a gazdasági szervek és a társadalmi szervezetek eljárását a káderek kiválasztása és nevelése terén. Mindenekelőtt kiemeli, hogy kádertartalékot nem kell minden tisztség betöltésére létrehozni, hanem a párt, az állami, a gazdasági és a társadalmi szervezetek konkrét feltételei és távlati szükségletei szerint. A káderképzést 5—8 évvel előre gondolva kell megkezdeni. A kádertartalékok összeállítása során ugyanazok a követelmények és szempontok érvényesek, mint a káderek kiválasztása során. A kommunista párt káderpolitikájában érvényesíti a lenini elveket és törődik azzal, hogy a kádertartalékokba olyan dolgozók kerüljenek, akik azonosítják magukat a munkásosztály érdekeivel, akik tevékenyen váltjaik valóra a párt politikáját. Tehát a kádertartalékokba vajé kijelölés feltétele az, hogy az érintett személyek fejlődő- képesek legyenek, elégséges testi és szellemi erejük legyen, törődjenek művelődésükkel és fejlődésükkel, kiváló erkölcsi és jellembeli tulajdonságokkal ren de lkezz enek, p o 1 i t i k a i la g fejlettek és elkötelezettek legyenek, bizonyos szakmai műveltségük és gyakorlatuk legyen tisztségük betöltéséhez. A dokumentum világosan meghatározza és kimondja, hagy kádertartalékokként a CSKP tagfait és tagjelöltjeit kell kijelölni, továbbá más politikai pártok tagjait, párton- kívülieket, a társadalmi szervezetek tisztségviselőit, fiatalokat, férfiakat és nőket. A kádertar tálé kok összeállítása és a káderek nevelése tartós és szüntelen folyamat. Célja olyan káderek képzése, akik alkalmasak a fejlett szocialista társadalom igényes és bonyolult feladatainak minél jobb teljesítésére. A káderképzés koncepciója a káderek képzettségével kapcsolatos konkrét követelményekből indul ki. A kádertartalékokba kijelölt dolgozók először rendszerint alapfokú képzésben vesznek részt. Ide rendszerint azokat a dolgozókat sorolják be, akik még nem felelnek meg a szakmai és politikai elvárásoknak, vagy nincs meg a szükséges termelési gyakorlatuk. Ezt követi a célkiképzés, amelyben már azok a dolgozók vesznek részt, akik -megfelelnek a képzettségi elvárásoknak, de meg kell ismerniük leendő munkabeosztásuk problémáit. A kiképzés időtartamát aszerint szabják meg, hogy a szóban forgó kádertartalékot mikor kell felhasználni. A párt, az állami és a gazdasági szervek, valamint a társadalmi szervezetek ezen elvek alapján hajtották végre a káderek kiválasztását, dolgozták ki a kijelölt dolgozók, káderek kiképzésének és nevelésének terveit. A dokumentum jóváhagyása óta eltelt idő, valamint a dokumentum lebontása és megvalósítása során az egyes kerületekben, járásokban és tár- 1 sadalmi szervezetekben szerzett tapasztalat lehetővé teszi, hogy ■ általános következtetéseket % vonjunk le, rámutassunk az e * téren elért eredményekre, és a felmerülő fogyatékosságokra. Az egyik legjelentősebb eredmény az, hogy fokozatosan javul az új, fiatal káderek kiválasztása és képzése. Ezt visszatükrözi a járási pártbizottságok szerveinek, a párt- alapszervezetek bizottságainak, a nemzeti bizottságoknak, a társadalmi szervezeteiknek az összetétele is. Hiszen több jelentős nagyüzemet, például a Považská Bystrica-i Vágmentí Gépgyárat, a trenőini Szerszámgépgyárat, a martini Nehézgépgyárat és számos más üzemet, efsz-et, politikailag és szakmailag érett fiatalok vezetnek. Még így sem lehetünk elégedettek, hiszen a vállalati igazgatók és az iizemevezetők átlagéletkora 48 év, sét 45 százalékuk 51 évnél idősebb. Semmivel sem kedvezőbb a helyzet számos járás vezetői körében. A kádertartalékokkal való munka tervszerűbbé és céltudatosabbá vált. A pártszervek és szervezetek döntő többsége rendszeresebben foglalkozik ezzel a kérdéssel, gyakran tesz hatékony intézkedéseket és ellenőrzi eizek teljesítését. Nagyobb gondot fordítanak a káderek politikai és szakmai képzésére, amit az is bizonyít, hogy egyre többen tanulnak a marxizmus—leninizmus esti egyetemein, a kerületi politikai iskolákban, a CSKP KB Politikai Főiskolájának bratislavai karán, egyre több a levelező tagozatok és a továbbképző tanfolyamok hallgatóinak a száma, valamint a ciklikus képzésben részesülő fiatal. Az Is pozitív, hogy fokozódott az állami és a gazdasági szervek, valamint a társadalmi szervezetek felelőssége a káderek kiválasztásával és képzésével kapcsolatban. Ezt a munkát ma már nem becslések és szubjektív kívánságok alapján, hanem a káderszükségletek alapos elemzése alapján, a reszort vagy a szervezet fejlesztési koncepciójának tekintetbevételével végzik. A kádertartalékok terve teljesítésének értékelése megköveteli, hogy e tervet időnként kiegészítsék a termelésben bekövetkezett szerkezeti változásoknak, a munka- szervezés változásainak, valamint a káderek által végzett munka értékelése eredményeinek figyelembevételével. Az ilyen munkastílus alkalmazása kizárja az alkalomszerűséget és a kampányszerűséget és biztosítja a kádertartalékok szüntelen megszilárdítását és felújítását, ennek fontosságát a CSKP XV. kongresszusa is kiemelte. Felelőtlen dolog lenne azonban, ha nem mutatnánk rá a fogyatékosságokra is, amelyek következtében néha az elért eredmények nem felelnek meg a Jelenlegi szükségleteknek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egyes helyeken túl sok időt és energiát fordítanak a kádertartalékok kiválasztása és képzése tervének kidolgozására, de annál kevesebbet a tervek és az intézkedések teljesítésének megszervetésére és ellenőrzésére. Egyes üzemekben, városokban és intézményekben bürokratikus szempontokat érvényesítenek, csak a névjegyzékek elkészítésére szorítkoznak. Akadnak helyek, ahol a kijelölt személyekkel keveset foglalkoznak, elmarad céltudatos előkészítésük és nevelésük. A hosszú távra szóló káderprogramok egyes helyeken végrehajtott ellenőrzése azt mutatja, hogy gyakran hiányzik az emberismeret, főként a rátermett, tehetséges emberek ismerete. Mindenütt érvényesíteni kell azt az elvet, hogy a kádertartalékot nemcsak a tisztségviselők és a vezető dolgozók szűk, zárt körében kell keresni, hanem a fiatal, rátermett emberek körében is. Határozottan vissza kell utasítani azt a nézetet, hogy kevés az ember, mert egyes munkahelyek nem fiatalokat jelölnek felelős tisztségek betöltésére. Lenin határozottan bírálta azokat a vezetőiket, akik ezt vallották. Rámutatott arra, hogy a munkások között sok a kiváló szervezőképességgel rendelkező személy, ezeket kell kiemelni. Az is a formalizmus jele, hogy az embereket a kádertartalékokba nem mindig a képesítési szükségletek objektív értékelése alapján, nem a jövőben végzendő munkájuk alapján sorolják be. Felületesség tapasztalható abban is, hogy egyrészt kádertartalékokat hoznak létre, másrészt azonban olyan dolgozókat javasolnak a tisztségekbe, akik az elvégzendő munkára nem eléggé felkészültek és nincs megfelelő szakképzettségük. Ezek az emberek elvesztik biztonságérzetüket, nem hisznek abban, hogy a sikeres felkészülés után alkalmat kapnak még felelőssebb tisztségek betöltésére. A kádertartalékok összetétele nem mindig felel meg az osztály- és a szociális összetétellel szemben támasztott követelményeknek, annak az elvárásnak, hogy a káderek között egyre több legyen a. fiatal és a nö. A kádertartalékokkal való céltudatos munka során — ahogy ezt a XV. pártkongresz- szus is kiemelte — nagy gondot kell fordítani a káderek stabilizálására és korösszetételére. Az új, rátermett dolgozók céltudatos kiképzésére és nevelésére azért is nagy gondot kell fordítani, mert jelenleg a vezető beosztású dolgozók csaknem kétharmada 50 éven felüli, jelentős részük már a 6. ötéves tervidőszakban nyugdíjjogosulttá válik, és átadja helyét az üj, friss munkaerőknek. A XV. pártkongresszus azt is kiemelte, hogy szükséges a nők nagyobb mértékű bevonása a társadalmi és a politikai életbe, tehát a vezető tisztségek betöltésébe is. A nők képezik hazánk lakosságának 51,3 százalékát és a foglalkoztatottak 47,7 százalékát. Állandóan növekszik szaképzettsé- gük és felelős tisztségek betöltésére való rátermettségük. Fokozódik a párt-, állami és a társadalmi szervezetekben felelős tisztségeket betöltő nők száma. A Szövetségi Gyűlés, a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőinek 28,6 százaléka, a nemzeti bizottságok képviselőinek pedig 29,6 százaléka nő. Bár a vezető és irányító beosztásban dolgozó nők száma aránylag gyors Ütemben, 12 százalékkal növekszik, a kádertartalékokba még mindig viszonylag kevés nőt sorolnak be, főleg azokban az ágazatokban, amelyekben sok a női munkaerő. Az eredmények általánosításának és a bíráló igényesség érvényesítésének oda kellene hatnia, hogy tökéletesedjen ez a munka. A kádertartalékok és a káderek kiválasztása, képzése és nevelése még felelőssebb eljárást követel meg a párt, az állami és a gazdasági szervektől, valamint a társadalmi szervezetektől, az összes vezető dolgozótól és tisztségviselőktől, akik felelősek a pártnak e munkaterületén. Abból kell kiindulni, hogy nemcsak a korábbiakkal egyenértékű kádereket kell kiképeznünk, hanem az előzőeknél is jobb képességűeket, hogy a következő időszakban teljesíteni tudják a fejlett szocialista társadalom építésének igényes és bonyolult feladatait. Dr. JAN MACHYNIAK súlyt helyezve arra, hogy minden kommunista konkrét pártfeladatot teljesítsen munka- és lakóhelyén. így dolgoznak a pártszervezetek bizottságai a füleki (Fiľakovo) Kovosmalt- ban, a losonci (Lučenec) Főtanában, a Poltári Üveggyárban és több más vállalatban, üzemben, községben. Szervezik a pártszervezet és a kommunisták munkáját a tömegek körében, ugyanakkor tevékenységükről tájékoztaták a taggyűlést. A pártszervezetek bizottságainak munkájára közvetlen befolyása van a pártelnöknek. Az utóbbi években a járási pártbizottság nagy gondot fordított arra, hogy a pártszervezetek elnökei a legjobban felkészült, politikailag fejlett tapasztalt kommunisták legyenek, akik jó szervezők is. Számukra szemináriumokat, több napos bentlakásos tanfolyamokat szervez a pártmunka legfontosabb kérdéseiről, a lenini munkamódszerekről. Ezt annak érdekében teszi, hogy növelje a pártelnökök eszmei tudását, fokozza önállóságukat a párt- munkában és személyes felelősségüket a pártszervezet és bizottsága munkájáért. A pártelnöknek kell felelnie azért is, hogy a pártszervezet bizottságában megtartsák a kollektív vezetés elvét. A pártelnökök nagy többsége ennek az elvnek tudatában van. Nagy többségük azt is tudatosítja, hogy tekintélyüket nem a tisztség adja, hanem tevékenységük és az olyan erkölcsi vonások, mint például a nyíltság, a becsületesség, a munkához való pozitív viszony, valamint a példamutatás a magánéletben. A pártelnöktől és munkájától nagyban függ az egész párt- szervezet tevékenysége. Ez azzal is indokolható, hogy a pártelnökök képezik a járási pártaktívának az alapját, amelynek segítségével irányítja járási pártbizottságunk a pártszervezeteket. Megkülönböztetett figyelemmel foglalkozunk a pártszevrezetek alelnö- keivel, jegyzőkönyvvezetőivel, pénztárosaival, a pártcsoportok vezetőivel is. Gondoskodunk arról, hogy növeljék politikai- eszmei tudásukat és tökéletesítsék munkastílusukat. Számunkra minden évben egy és több napos tanfolyamot szervezünk. így jártunk el most is, az őszi hónapokban. Ez idáig tanfolyamra küldtük a propagandistákat, a pártszervezetek alelnökeit, a pártcsoportok vezetőit, de újabb tisztségviselőUgyanakkor nem térünk el attól az alapelvtől, hogy a párt- szervezetek bizottságainak tagjai megnövekedett felelősséget érezzenek az egész pártszervezet tevékenységéért és aktívan kivegyék részüket az egyes problémák megoldásából. Tevékenységükben a kollektivitást, a pártvezetés bevált elvét igyekszünk összekötni a személyes felelősséggel. Elsősorban így járunk el a pártoktatás, a kádermunka és a pártélet más fontos területein, ahol a kollektív vezetésnek és személyes felelősségnek szilárd egységet kell alkotnia. A nagy létszámú pártszervezetekben, amelyneknek több mint tíz tagot számláló bizottságuk van, igyekszünk olyan munkamegosztást létrehozni, amely lehetővé teszi, ugyanakkor meg is követeli minden bizottsági tag aktív munkáját. Az említett felfogásban dolgoznak a pártszervezetek a füleki bútorgyárban, a Losonci Nehézgépipari Üzemben, a Szlovák Magnezitüzemek lovinobaňai üzemében. Ezekben a pártbizottságok egyes tagjai különböző munkacsoportok élén állnak és felméréseket végeznek a pártszervezet részére olyan fontos területeken, mint például a munkatermelékenység, a minőség javítása és a hatékonyság növelése, a gazdasági propapanda és agitáció hatásosabb végzése és a szocialista munkaverseny, valamint a dolgozók kezdeményezésének szervezése. Több éves tapasztalatok azt igazolják, hogy a pártelnökök kezdeményezése, a bizottsági tagok felelősségének megnövekedése — ha jelentős tényező is — nem egyedüli feltétele annak, hogy a pártszervezet bizottságának munkája kollektív legyen. Ahhoz, hogy a kollektivitás a pártvezetés legfontosabb elvévé váljék, szükséges a demokratikus centralizmus és a pártdemokrácia megtartása, ami azt jelenti, hogy minden kommunistának joga van véleményét kinyilvánítani, de ugyanakkor a döntésben alá kell magát vetnie a többség akaratának. Ezek az alapelvek teljes mértékben vonatkoznak a párt- szervezetek bizottságainak tevékenységére is, s ezeknek megtartására ösztönözzük a pártszervezetek elnökeit és a bizottsági tagokat egyaránt. TANKINA ISTVÄN, az SZLKP Losonci (LuCenec) Járási Bizottságának ideológiai titkára A Pártélet 23. száma A marxizmus—leninizmus nagy sikere címmel Uja Šedivý a CSKP Központi Bizottsága 1968 novemberi ülésének 10. évfordulója alkalmából írt cikkében kiemeld: A párt és a társadalom marxista—leninista erői 1964 augusztusától 1969 áprilisáig nehéz és bonyolult harcot vívtak. A pártban és a társadalomban a bonyolult fejleményeket a jobboldali erők idézték elő, amelyek a párt vezető szerepe torz érvényesítésének jogos bírálatát összetévesztették a politikai erők szabad játékaként felfogott partnerséggel, s a politikai harc adott szakaszában elfogadhatatlannak tekintették a hatalmi eszközök alkalmazását. Az abszolút demokrácia hamis jelszava jegyében szem elől tévesztették a szocialista demokrácia osztály vonatkozásait, elnézték, sőt támogatták a politikai rendszer és a társadalmi szervezetek egészségtelen atomi- zálását, egyoldalúan hangsúlyozták a politikai rendszer egyes részelnek függetlenségét a kommunista párttól és annak politikájától. Az egészséges marxista—leninista erőknek a pártban és az egész társadalomban a döntő fordulat eléréséért vívott harcát betetőzte a CSKP Központi Bizottságának 1969 áprilisában megtartott ülése. A Csehszlovákiai Nőszövetség országos kongresszusa előtt felcímet viseli Marie Kabrhelo- vának, a CSKP KB Titkársága tagjának, a Csehszlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága elnökének írása, melyben kifejti, hogy hazánk nődolgozói munkával járulnak hozzá a pártprogram megvalósításához. Azt is kiemeli, hogy a nőknek nagyobb mértékben kell részt venniük a szocialista életmód megvalósításúban, a kispolgáriasság és a konzumszemlélet elleni harcban is a lakosság egyes csoportjaiban. Rámutat, hogy nem minden szervezet tekint ön- bírálóan saját munkájára. Igen tanulságos Zdenék Vávra írása, melynek címe Mindig együtt a néppel, s mely a nemzeti bizottságokban folyó pártmunka tapasztalatairól szól. —fii — MUNKAMECOSZTAS ES KUUEKTIHITJlS Járásunk pártszervezetei tudatában vannak annak a gyakorlatban bevált alapelvnek, hogy a taggyűlés határozata irányelv a kommunisták tevékenységéhez, meghatározott időszakra, továbbá, hogy a határozatok teljesítését ellenőrizni kell. Ezért a taggyűlések közötti időszakban céltudatos tömegpolitikai munkát végeznek a határozatok következetes teljesítése érdekében, amelyből aktívan kiveszik részüket a pártcsoportok és az egyes tagok. E munkák irányítását a pártszervezetek bizottságai úgy végzik, hogy érvényesüljön tevékenységükben a munkamegosztás és a kollektivitás. A pártbizottságok nagy többsége céltudatosan irányítja az alapszervezet munkáját, fő két fogunk kiképezni azzal a céllal, hogy munkájuk hatásosabb legyen, s felkészüljenek az időszerű feladatok teljesítésére. Járási pártbizottságunk arra törekszik, hogy minden páribi- zottsági tag felelősséget érez- zen a pártbizottság és az egész pártszervezet munkájáért. A pártszervezetek bizottságainak munkája nagyban függ a helyes munkamegosztástól. Ma már összpontosítjuk a pártszervezetek bizottságainak figyelmét, hogy a munkájuk jobb megszervezésében ne ragaszkodjanak sablonoson a funkciók szerinti munkaelosztáshoz, hanem nagyobb gondot fordítsanak a kollektív eljárásokra, és arra, hogy a feladatok elosztása egyre több kommunistát aktívabb munkára ösztönözzön.