Új Szó, 1978. november (31. évfolyam, 302-331. szám)

1978-11-14 / 315. szám, kedd

„Csupán a kép a fontos“ JEGYZETSOROK RENÉ CLAIRRÖL „Aztán láttam, Édes, a Sous les toits de Paris-r. Aranyos pa rizsi film, ment már Pesten is, a legnagyobb francia rendező, René Clair munkája. Pompás Egy párizsi utcai énekes sze­relme ... a film tökéletes. Mi­kor főttem, Édes, a moziból, indultam gyalog a Bastille felé. hogy vonattal hazajöjjek. Az egyik kis mellékutca torkolatá­nál embergyűrű, és éneklik a Sous les toits de Paris dalia- mát. Odamegyek. Egy utcai énekes, mögötte ül a harmoni- kása és árulja a daloskönyvet énekelve. A közönség körül gyűrűbe áll, és vele tanulja a szöveget és a dallamot. Mintha a film megelevenedett volna“ A huszonkét éves Radnóti Mik K>s írta ezeket a sorokat 1931- ben — a kedveshez. Nem tud tam megállni, hogy ne idézzem én ls, különösen az utolsó mon­dat miatt, amely — az előzők­ből következőn — olyan híven érzékelteti René Clair művésze tét. • A világ rövid fílmtörténelmé- hek egyik legnagyobb és leg eredetibb alakja nyolcvan esz tendővel ezelőtt született, a párizsi Vásárcsarnok szomszéd­ságában, csiliáros paloták ár­nyékában, külvárosi kisembe­rek közé, ahol nyersebb és ke­gyetlenebb, de őszintébb és ár­nyaltabb volt az élet, naponta ezerféle színben és hangulat­ban ébredt, zajlott és tért nyu­govóra a párizsi tetők alá. Tit­kok, álmok, sejtelmek, villa­nások apró és meleg emberi történetek és olyan jelentékte­lennek tíínő, egyszerű esemé­nyek kölcsönöztek megejtő bájt ennek a világnak, ami­lyenekből csak a legnagyobbak tudnak művészetet teremteni. Mondjuk Chaplin és Buster Kea­ton, akiket annyira tisztelt és akikhez annyira közel érezte magát René Clair is. És való­ban, sok közük van egymáshoz, nemcsak a képi és valóságlá­tásban, hanem az emberi-művé­szi magatartás szintjén is. Hogy csak egy példát említsünk, Clair Éljen a szabadság, Az utolsó milliárdos és a Hallgatni arany című filmje Chaplin Mo­dern idök]éA, A diktátort és a Rivaldafényt juttatja eszünkbe. És fordítva. Hangosfilmek voltak az idé­zett Clair-filmek, de a rende­ző már korábban, a némafilm korszakában is alkotott néhány kilűnő, ma is sokat emlegetett és vitatott filmet: például a Felvonásközt, a Csodálatos uta­zást, a Florentin kalapot. Sőt, René Clair egyike volt azok­nak, akik féltették a filmet a hangtól, a beszédtől. Amint Ba­jomi Lázár Endre írja „A film- szerűség apostola, a vizualitás megszállottja természetes bor­zalommal fogadta a nagy tech­nikai szerencsétlenséget, a hang megjelenését, s még inkább azt, hogy a beszéd »beleszöl« a filmbe, mely eladdig meg­maradt »tiszta látványnak«, szinte áldozatnak az emberi szem oltárán.“ Clair számos esszéjében, filmesztétikai írásában beszél erről a korszakról és még ma is meggondolkoztatónak tartja az egyik korabeli kritikus meg­jegyzését: „Eltöprenghetünk azon, vajon a hang nem vesz-e el többet a kifejezőeszközök közül, mint amennyit hozzá­ad...“ Mindezek ellenére első hangosfilmje, a Párizsi házte­tők alatt világsiker lett, mi több, nagy hatást gyakorolt — mint egyébként Clair sajátos képi nyelve, bájos humora, a valóságot a fantasztikummal és álmokkal ötvöző tehetsége — az egyetemes filmművészetre. Mint ahogyan a többi filmje is, amelyek közül nem egyet — a háborús évek előtt és alatt — Londonban és Hollywoodban forgatott: Kísértetek alkonya, Holnap történt, Tíz kicsi néger, Az ördög szépsége (amelyben Gérard Philipe és Michel Simon nyújtott felejthetetlen teljesít­ményt), Az éjszaka szépei, A nagy hadgyakorlat, Orgonás- negyed stb. René Clair, aki Párizs peri­fériájáról indult, majd a külön­böző avantgarde művészi irányzatok sugárzásában nevel­kedett és vált érzékennyé, fo­gékonnyá az élet legparányibb mozzanatait és a legnagyobb emberi problémák iránt — mint író is — csak egyetlen filmben hisz, a jó filmben, amely min­denkié. (bodnár) KORSZERŰSÍTETT épületben OJ TANTERMEK, SZERTÁRAK ' Tekintélyes épület áll a fa­lu központjában. Még a múlt század nyolcvanas éveiben épült; Vága (Váhovce) a ma­ga idejében Mátyusföld falvai közül feltehetően az egyik leg­korszerűbb emeletes iskolával büszkélkedhetett. Vajon a kor­szerűsített épületben milyen ma az oktató-nevelő munka? A Vá- gai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatója, Somogyi Antal, az épület udvarára vezet s együtt nézzük meg az ott folyó munkálatokat. — öt tanteremmel bővül az iskola. A hozzáépítést a járási építőipari vállalat végzi kétmil­lió korona költséggel. Az osz­tályokon kívül megfelelő szer­tárakat, raktárhelyiségeket, po­litechnikai műhelyeket is ka­punk. Az új épületrészt ellát­ják központi fűtéssel és vízve­zetékkel, ezt később az öreg épületben is be szeretnénk ve­zetni. A hozzáépített rész át­adását 1980-ban tervezik. Az igazgatóval visszafolé tar­tunk az irodába. Közben a je­lenlegi nehézségekről, a segéd­eszközök, iskolai könyvek el­helyezéséről szól. Mindez meg­oldódik, ha elkészül az új, hoz­záépített pavilon. — Célszerű lenne, ha az osz­tályok, raktárak stb. építésével egyidőben tornatermet is építe­nének, de akkor túllépnénk a költségvetést. Majd ha az épít­kezést befejezik, — reméljük, nem sokára — sor kerülhet a hiányzó tornaterem felépítésé­re is. — Jelenleg a kétváltásos ta­nítás megszüntetését szorgal­mazzuk — folytatja a szűkös igazgatói irodában. — Hat tan­termünk van. Három osztály több mint hetven tanulóval dél­utáni oktatásra jár. Tanulóink száma 214, ez a szám azonban évről évre csökken. Vifouközel- ben vagyunk. Sok fiatal szövet­kezeti vagy állami lakást kap a közeli városban: Galántán, Sereden, vagy Vágsellyén (Sa­la). Az üzemek, ahol dolgoz­nak, kényelmüket igyekeznek biztosítani. így aztán nálunk is, akárcsak a környék többi falu­jában, kevesebb a gyerek. — Milyen a kollektíva? — Nagyon Jó. Tizenkettőn vagyunk, valamennyien szak- képesített tanítók. A pedagógu­sok a tanításon kívül arányo­san részt vállalnak a község tömegszervezeteinek munkájá­ban. Minden jelentősebb évfor­dulóra műsort készítenek a ta­nulókkal, akik szintén nagyon lelkesek, a tanítási órákon kí­vül szervezett társadalmi mun­kában részt vesznek. Ök is, akárcsak a szüleik, a sajátjuk­nak érzik a falujukat. A hiány­zásokkal van ugyan némi gon­dunk, mert sem orvos, sem fogorvos nincs Vágán, így, ha ha berendelik a gyerekeket, akkor egy-egy napjuk elvész. Kellő támogatást kapunk a hnb-tól, munkánkat segíti az iskola hattagú pártcsoportja is. Pedagógusaink kellő hivatástu­dattal vállalják a többletmun­kát; mint osztályfőnökök, pél­dásan vezetik az osztályok pio­nírmunkáját, valamennyien lel­kiismeretesen felkészítik tanu­lóikat az életre. Az elhelyezé­sükkel ez ideig különösebb ne­hézségeink nem voltak. És ér­tesülésünk szerint, ahová men­tek, jól megállják helyüket. A vágai iskolában tett láto­gatásaim alkalmával ls meg­győződtem, hogy régi épület­ben ls lehet jó oktató-nevelő munkát végezni. FODOR RUDOLF K©z*is kozóbcn Megjelent az Irodalmi Szemle 1978/8-as száma Irodalmi és kritikai folyó­iratunk címoldalán ez ol­vasható: Közös hazában, s alatta cseh, szlovák, cseh­szlovákiai lengyel, szlová­kiai ukrán és szlovákiai ma­gyar alkotók nevei. A szám Csehszlovákia megalakulá­sának 60. évfordulója alkal­mából szerkesztődött. Beve­zető Írásában Ľuba Gyula főszerkesztő így fogalmaz: „A csehszlovákiai irodalom továbbra is a nemzetköziség eszméjének gyakorló iskolá­ja. A cseh, szlovák, magyar, ukrán és lengyel irodalmak — nemezti és nemzetiségi létükben — az alkotómunka különböző mennyiségi és minőségi szintjén ugyan, de egységes célért dolgoznak közös hazájukban: társadal­munk jövőjéért, melynek lehetőségei és emberi gaz­dagsága mindannyiunk kö­zös érdeke." Az októberi szám legér­dekesebb s tán legrango­sabb írását Grendel Lajos publikálta, Éleslövészet cím­mel. Grendelnek ez az el­beszélése külön recenziót és — sok-sok olvasót érdemel. A szám másik nagy szelle­mi izgalmakat okozó írása Tőzsér Árpád Vladimír Ho- lan-tanulmány a és -versfor­dításai. A szlovákiai ukrán irodalom, A mai csehszlová­kiai lengyel irodalom és fán Rob Poniöan és a magyar irodalom című írások szin­tén a hatvanéves együttlét jegyében készültek. A cseh, a szlovák, a cseh­szlovákiai lengyel és ukrán költők és elbeszélők társa­ságában hazai magyar köl­tőink közül Ozsvald Árpád, Török Elemér, Gál Sándor, Mikola Anikó, Kulcsár Fe­renc, Varga Imre és Cson­tos Vilmos verseit olvashat­juk. Az utóbbival egy Tóth László készítette interjút is, amit a Zalabán élő költő hetvenedik születésnapja al­kalmából közöl a szerkesz­tőség. Zalabai Zsigmond kritikus ebben a számban közli a Követelem a holna­pot című Ady-tanulmányá- nak első részét, Varga Er­zsébet pedig a Krúdy Gyu­lára emlékező írását. Érdekes és alapos dolgo­zat Lacza Tihamér Jelentés a panoptikumból — átfogó kép Sebesi Ernőről — című írása, valamint Varga Imre színikritikája a MATESZ kassai (Košice) társulatá­nak, a Tháliának Barta La­jos: Szerelem című előadá­sáról. A Tollhegyen című ro­vatban Bodnár Gyula a Sar­ló mozgalommal, Tóth Lász­ló a színházunkkal kapcso­latban közöl figyelmet ér­demlő karcolatot. A belső borítón Németh István köszönti a hetvenöt éves Jakoby Gyulát. A szá­mot — az említett képzőmű­vész alkotásai mellett — Tavaszy Noémi nagyon szép, bazai magyar vonatkozású linóleummetszetei, és Móser Zoltán Krúdyt idéző fény­képei gazdagítják.-szó­SZOVJET FILMEK FESZTIVAUA a kívánság fája A grúzok boldogságvárásáról szól Tengiz Abuladze költői filmje, A kívánság fája. Az al­kotás hősei egy század eleji grúz falucska furcsa-bolondos, groteszk lakói, mindnyájan va­lami után vágyakoznak; ki, mint a tanító, fülét a földre szorítva várja egy igazabb kor jöttének hangját; a másik a kí­vánság fájának tetején ülve le­si vágyai beteljesülését. A har­madik a templom csodakövét lopja el, hogy kívánságait elér­jem A negyedik — mintha egy Fellini-filmből lépett volna ki — bohócra festett arccal, sza­kadt napernyővel, a gyerekek csúfolódása kíséretében egy negyven éve elvesztett vőle­gényt vár vissza, s vele együtt az elszalasztott nagy szerel­met. Az ötödik a falu legszebb leánya kénytelen férjhez men­ni egy gazdag juhtenyésztőhöz, mert a falu bölcs öregjei úgy döntöttek, hogy a szépséget a gazdagsággal össze kell kötni... Tengiz Abuladze boldogságvá­ró hősei mintha a grúz folklór­ból léptek volna elő. Mindnyá­jan — különcségük, furcsasá­guk ellenére — valamit jelké­peznek, hiteles emberi sorsok hordozói. A filmnek nincs a hagyományos értelemben vett cselekménye, a mondanivalója a stilizált példázatban, a szim­bólumokban rejlik. A kívánság fáját is átszövi a grúz filmekre jellemző sajátos légkör, költői- ség. Nem véletlen, hogy az al­kotás a szovjet filmek 1977. évi össz-szövetségi fesztiválján Ri­gában fődíjat nyert, s a mű az­óta eljutott az olasz, a francia és az amerikai nézőkhöz is. A rendező — jóllehet huszon­öt éve dolgozik a filmes szak­mában — neve eléggé ismeret­lenül cseng a mozinézők köré­ben. Igaz, az eltett idő alatt csupán öt játékfilmet forgatott (viszont annál több dokumen­tumfilmet), ám mindegyik be­mutatója eseményszámba ment s az alkotó stílusa, ábrázolás- módja méltán váltott ki min­den esetben nagy feltűnést. Bármelyik filmjét említsük is, akár a Magdani kis szamarát vagy az Idegen gyermekeket, akár az Én és a nagymamát, a Kérelmét vagy mostanit, A kívánság fáját, valamennyi a legkiemelkedőbb grúz filmek közé sorolható s ráterelte a külföld figyelmét is. A kívánság fájának főbb sze­repeit Lika Kavtaradze, Szoszo Dzsacsvliani, Szofiko Csiaureli és mások alakítják. A FARKAS NYOMÁBAN A polgárháború egyik harco­sának, Grigorij Kotovszkijnak és bajtársainak a visszaemléke­zései alapján készült A farkas nyomában. A történet — izgal­mas és feszült képsorokban — Antonov atamán bandáinak szétverését örökíti meg 1921 el­lentmondásos eseményeinek felidézésével. ránya (dramaturgiai szempont­ból előnye), hogy néma. A gyö­nyörű leány habozik csélcsap szeretője — a banditavezér — és az állambiztonsági megbízott egyre rokonszenvesebb beosz­tottja között. Rövidesen azon­ban a szóp szál, kissé esetlen, de nagyon férfias, ráadásul talpig becsületes legény befér­Jelenet A farkas nyomában című filmből Valériu Gazsiu rendező a ka­landfilm műfajában nem igen alkot újat. Az események vol­taképpen bárhol és bármikor játszódhatnának, csupán a tör­ténelmi háttér hitelesíti, konk­retizálja őket. A sztori azonban fordulatos s kielégíti a nézők romantikus igényeit. A polgár- háború utolsó éveiben játszódó kalandfilm cselekménye egy ál­lambiztonsági megbízottról, Ko- tovszkijról szól, aki egy erdő­ben bújkáló banditát keres. A falusiak között szép üzenetköz­vetítőre talál, akinek az a hát­kőzik a lány bizalmába. A dön­tés elodázhatatlan s a bandita halálát jelenti. Az érzetmi sokk hatására az ednémült száj szóra nyílik... A fordulatos cselekmény ki­bontakozásában fontos szerepe van a pszichológiai harcnak, amely Kotovszkij és a fehér tiszt között zajlik. A vörös har­cosok vezére erős jellemével, okosságával és meggyőződésé­vel térdre kényszeríti ellenfe­lét, végül felszámolja az eszer hadsereg utolsó maradványait. —ym~ 1978. XI. 14. A barátsági hónapban megrendezett gyermekfilmfesztivál műsorán szerepel a Lúdas Matyi című magyar egész estét betöltő rajzfilm is. Gyermekkorunk egyik kedvenc olvasmányából Dargay Attila fjL « 'zett szellemes filmet. ""

Next

/
Oldalképek
Tartalom