Új Szó, 1978. november (31. évfolyam, 302-331. szám)

1978-11-27 / 328. szám, hétfő

Miért kerültek a Vietnamban élő kínaiak a világpolitika homlokterébe? Ez év júniusa óla a külföldi hírekben gyakran szerepelnek a Kína és Vietnam közötti jegyzékváltások, amelyek a Vietnamban élő kínaiak, kínai eredetű polgárok helyzetével függnek össze. Az utóbbi he­tekben napirenden vannak a vietnami területek ellen inté­zett súlyos határsértések. Mindez rendkívül feszült hely­zetet teremt ebben a térség­ben, fékezi, zavarja a vietnami nép békés építő munkáját, a háború okozta sebek begyógyí- tására, a gazdasági problémák megoldására, valamint a Viet­nami Kommunista Párt IV. kongresszusán elfogadott fel­adatok teljesítésére irányuló igyekezetét. A mesterségeséül szított, valóságot elferdítő pro­paganda- ós rágalomhadjárat­nak tulajdonképpen ez is a célja, történjen az akár az or­szágból kiűzött imperialista nagyhatalmak, akár pedig a ré­gi fegyvertárs, a nagy észa­ki szomszéd részéről. Elkezdődött tehát a kínai munkásak szervezett kivándo- roHatása a világ csaknem va­lamennyi gyarmatosított orszá­gába, valamint a gyorsan ki­szélesedő nyersanyagalapon ro­hamos ütemben fejlődő tőkés államokba, főleg az Egyesült Álllamokba. A gyarmati rendszer meg­szilárdulása utón a mai Viet­nam területére ts toboroztak kínai munkásokat, az 1923 és 1933 közötti időszakban példá­ul 600 000 kínai vállalt mun­kát a vietnami bányákban, üzentekben, kaucsuk-, banán- és más ültetvényeken. A HAZAHOZ füzodo szálak A toborzott kínai munkások csak kényszerhelyzetből adódó, átmeneti jellegű munkaválla­lásnak tekintették a kivándor­lást, annál is inkább, mert fe­leségüket, családtagjaikat nem vihették magukkal. A munka­adóknak csak dolgos kezekre volt szükségük, erős férfike­Válaszúton 197® XI. 27. De vajon kik is ezek a viet­nami kínaiak, mikor és hogyan kerültek az ország területére? Ez nagyon fontos kérdés, mert a reá adott felelet számos egyéb összefüggésre is megad­ja a választ. A TÖRTÉNELMI MIGRÁCIÓ A Vietnamban élő kínaiak eredetüket, a letelepülés idejét és körülményeit, s ezzel össze­függésben társadalmi helyzetü­ket és rétegeződésüket tekintve rendkívül összetett népcsopor­tot képeznek. Az évszázadok folyamán gyakran telepedtek le Vietnam földjén a dinasz­tiák közötti hatalmi harcok, a parasztlázadások leverése, vagy pedig elemi csapások követ­keztében földönfutókká vált kínaiak. Egyesek ősei a mon­gol hódítók elől menekültek a Vörös-folyó környékére, máso­kéi még korábban, a Han-di- nasztia hódításai idején kerül­tek ide, mint közigazgatási al­kalmazottak, adószedők, kato­nák. Az elmúlt évszázad máso­dik felében Liu Yong-fu kínai tábornok katonái a vietnamiak­kal együtt harcoltak a francia gyarmatosítók ellen, s az el­lenállás összeomlása után az észak-vietnami hegyekben szó­ródtak szét, ahol beilleszked­tek az itt élő etnikai csoportok közé. Hasonló jellegű letele­pülésre gyakran került sor a történelem folyamán, s ez el­lenkező irányban is megnyil­vánult, vietnamiak is szép számmal telepedtek le Dél-Kína tartományaiban. Ezt a mozgást természetes történelmi migrációnak nevez­hetjük. A Vietnamban letelepü­lő kínaiak megőrizték nyelvü­ket. hagyományaikat, szokásai­kat, eleget tettek az állammal szembeni kötelezettségeiknek, s éltek a vietnami állampol­gárok jogaival. Részt vettek a haladó mozgalmakban, s a viet­namiakkal vállvetve küzdöttek a francia gyarmatosítók ellen. A GYARMATBIRODALMAK VÁNDORMUNKÁSAI A francia fennhatóság idején tovább folytatódott a kínaiak betelepülése, de ez a koráb­biaktól teljesen eltérő folyamat volt. Hasonlóak, de mégis má­sok voltak az, indítékai, főleg pedig társadalmi összefüggé­seiben voltak különbségek. En­nek megértéséhez szélesebb, átfogóbb visszapillantásra van szükség. A patriarchális despotizmus- ban megmerevedett, fejlődés- képtelen Kína szintén akkor vált félgyarmattá, amikor a gyarmatbirodalmak között már lényegében befejeződött a vi­lág területi felosztása s Viet­nam is a francia impérium hálójában vergődött. A gyar­matosítóknak a bányákban és az ültetvényeken olcsó munka­erőre volt szükségük, s erre kimeríthetetlen forrásokat ta­láltak Kínában. Tulajdonképpen ez az igazi oka annak, liogy egyik gyarmatbirodalom sem csatolta Kínát saját rendszeré­hez. Előnyösebbnek mutatko­zott a kínai tömegek közös ki­zsákmányolása az ország ha­tárain belül és azokon kívül. zekre, nem pedig éhes szájak­ra. Általában a harmad- és negyedszülött fiúgyermekek vándoroltak ki, akikre nem nagy jövő várt saját környeze­tükben. Ezeket a kivándorló­kat eltéphetetlen szálak fűz­ték a szülőföldhöz, s mihelyt anyagi helyzetük ezt megen­gedte, hazamentek megnősül­ni, elvették a szülők által ki­szemelt menyasszonyt. Aztán újból útra keltek, s küldték haza a pénzt a külföldön mű­ködő kínai bankok közvetítésé­vel. Végtelenül hagyomány­tisztelők, törzsi közösségükhöz mindvégig ragaszkodók voltak, ami abban is megnyilvánult, hogy elhalálozásuk esetén tár­saik — a toborzó szervezetek segítségével — gondoskodtak poraik hazaszállításáról is. A TITKOS SZERVEZETEK VÁLTOZÓ SZEREPE Számos tanulmány foglalko­zik a kínai kivándorlók külön­leges társadalmi helyzetével. Ez érthető is, hiszen a kínaiak milliói élnek külföldön, ahol saját utcáik, városnegyedeik, legális és titkos szervezeteik vannak, amelyek felépítésüket, rituális jellegüket tekintve a hazai törzsi-nemzetségi hierar­chiában gyökereztek. E szerve­zetek tagjai a szó szoros ér­telmében vérszerződéssel pe­csételték meg hűségüket, a szervezeti szabályzatok megtar­tásának vállalását. A kivándorlók titkos szerve­zetei a fejlődés folyamán elein­te pozitív szerepet játszottak. A tagokat összetartó, egymást segítő kolllektívába tömörítet­ték, s bizonyos szakszervezeti jellegű feladatokat is elláttak az egyes tagok és az egész közösség érdekvédelmében. A hazához fűződő szálak ápolá­sára is szolgáltak, ilyen érte­lemben támogatták a hazai ha­ladó mozgalmakat, mint példá­ul Szun Jat-szen forradalmi har­cát. Ezeknek a legális és titkos szervezeteknek nagy szerepük volt az emigráns közösségek gazdasági felemelkedésében is. Ez szükségszerűen osztálytago­zódáshoz vezetett, egyesek a közösségen belül meggazda­godtak, mások pedig, főleg az újoncok, a vagyonosodó rétege­ket szolgálták. így a kínai ki­vándorlók titkos szervezetei fokozatosan a kizsákmányolás, a nyerészkedés, az ópiumke­reskedelem, s egyesek mérték­telen meggazdagodásának az eszközeivé váltak. Ez a folya­mat Vietnamban is lezajlott a francia megszállás évei alatt, s Dél-Vietnamban csúcsosodott ki az amerikaiak által fenntar­tott bábkormányok időszaká­ban. A GAZDAG KERESKEDŐK A francia gyarmatosítók szí­vesen bízták a rizs és a többi gyarmatáru felvásárlását kínai kereskedőkre, s ezért a szol­gáltatásért nyereségük egy ré­szét átengedték. A Franciaor­szágból importált iparcikkeket is kínai kereskedők forgalmaz­ták az egész országra kiterje­dő ' '’ózatuk segítségével. A frč. x megszállók tudatosan támogatták a kínaiakat a viet­nami őslakossággal szemben, a „divide et impera“ elve alap­ján. Lehetővé tették a számuk­ra, hogy kínai területi szárma­zásuk szerint „kongregációk­ba” tömörülve telepedjenek le, amelyek közvetlen kapcsolat­ban voltak a gyarmati hivata­lokkal. A kínai kereskedők szerepe az amerikaiak által fenntar­tott bábkormányok idején sem változott. A megtollasodott kí­nai származású tőkések tovább­ra is kezükben tartották Dél- Vietnam gazdasági életének gyeplőit, s az új urakat szol­gálva honfitársaikat is könyör­telenül kizsákmányolták. Ez a differenciálódás egyrészt kifej­lesztette a komprádor burzsoá­ziát, élén Ma Hy rizskirállyal, I.y Long Than és Lam Hue Ho acélkirályokkal, Dao Mau fű­szerkirállyal, Ly Hoa üzern- anyagkirállyal, a Ma, az Ong, a Truong mágnáscsaládokkal és a háború további haszonélve­zőivel, másrészt viszont növel­te a vietnami néppel együtt haladó, harcukat támogató ré­tegek létszámát. Ű] FELTÉTELEK KÖZÖTT Az elmondottakból világos, hogy a Vietnamban élő kínai származású polgárok társadal­mi összetétele több szempont­ból is rendkívül sokrétű. A ki­mutatások 1 millió 200 ezer kínai eredetű személyről ad­nak számot, ebből csaknem egymillió él délen, főleg Ho Si Minh-városban és a Mekong deltájában, mintegy 160 ezer az északi Quang Ninh tarto­mányban, 33 ezer Haiphong- ban, 13 ezer Hanoiban, továbbá elszórtan az északi hegyvidék egyes körzeteiben. A forradalmi erők győzelme új helyzetet teremtett, amely­hez másként viszonyulnak a történelmi migráció nemzené- kei, másként az átmenetileg letelepedett polgárok, a volt kizsákmányolók, s ugyancsak a vietnami forradalom kínai származású hívei, támogatói. Az új helyzet egyesek számá­ra kedvező fordulatot jelentett, mások megpróbálnak alkalmaz­kodni, beilleszkedni a termelő munkába, egyesek pedig csak a kedvező pillanatra várnak, hogy visszanyerhessék elvesz­tett pozícióikat. Sokkal bonyolultabb a másik kérdés, az illetőség, az állam- polgárság kérdése. Az új szo­cialista államnak ezeket a problémákat is rendeznie kell, hiszen más ország állampolgá­rai nem képezhetnek köztársa­ságot a köztársaságon belül, még akkor sem, ha szomszédos és baráti országról lenne szó. Ez a probléma természete­sen csak azoknál áll fenn, akik eddig még nem rendezték viet­nami illetőségük kérdését. A kérdés egyébként nem is új, hiszen a két ország még Ho Si Minh idejében megállapo­dott a Vietnamban élő kínaiak ügyének rendezésében, éspedig olyan értelemben, hogy akik a vietnami illetőséget választják, azok az ország teljes jogú ál­lampolgáraiként részt vesznek Vietnam szocialista építésében, akik pedig ragaszkodnak a szülőföldhöz, s nem mondanak le kínai illetőségükről, azoknál nem akadályozzák meg a haza­térést. A vietnami párt- és ál­lamvezetők úgy vélik, hogy az ország újraegyesítése után elér­kezett az ilyen rendezés ideje. Vietnam több nemzetiségű állam, az országban élő nem­zetiségek évszázadok során megőrizték nyelvüket, szoká­saikat, s a szocialista állam a lenini nemzetiségi politikát érvényesíti további fejlődésük­ben. Ugyanez vonatkozik az itt élő, a szocialista építésbe be­kapcsolódó, s a vietnami ille­tőséget vállaló kínai származá­sú polgárokra. Az illetőség kérdésének ren­dezését használja ki — még­hozzá ellentétben az említett megállapodással — a jelenlegi pekingi vezetőség, hogy nacio­nalista szítással és háborús hisztériával olyanokat is meg­tévesszen, akik az élet megszo­kott medrében békésen végez­ték munkájukat. Ma már azon­ban a megtévesztettek zöme is világosan látja, hogy jóhisze­műségükkel milyen ügyet szol­gáltak, kinek a malmára és milyen malomra hajtották a vizet. MAKRAI MIKLÓS Új foszfátlelöhely a Szovjetunióban zás nélkül azonnal alkalmas műtrágyázásra. A lelőhely a je­len legí transz szibériai vonaltól 300 kilométerre északra épülő Bajkáil—Amur vasút közelében van. Szovjet geológusok gazdag fősz fát le lő helyre bukkantak a Szovjetunió távol-keleti vidé­kén. A lelet olyan jó minősé­gű — mondják a Habarovszk­ból származó értesülések —, hogy minden további feldolgo­Közös japán—kanadai kutatások Japán és kanadai oégek kö­zös olajkutatási, illetve tech­nológiafejlesztési programba kezdenek áprilistól a nyugat- albertai Athabasca körzetben: a programban résztvevő oégek kidolgozzák az olaj kinyerésé­nek technológiáját ebből a ke­verékből. A kereskedelmi* hasz­nosítás várhatóan 1990-ben indul meg. A japán cégeik 9,47 milliárd jent (52 millió dollárt) költe­nek a kutatásra az első öt év. ben. A szükséges összeg fenn­maradó 20 százalékát kanadai cégek fedezik. a tárgyalóteremből A csekélységet se nézzük el A közbiztonsági szervek el­járást indítottak Anna Krepo- púvá, a Liptovský Mikuláši Ďumbier ipari szövetkezet késztermékraktárának vezetője és Emília Vétrová, a szövetke­zet egyiik mintaboltjának veze­tője ellen. A leltározás eredmé­nye ugyanis bűncselekmény elkövetésére utalt. A kivizsgálás során megálla­pították, hogy Krepopová egyes árucikkeket eltula.jdoní tett és azokat, előzetes meg­egyezés alapján —, szállítóle­vél nélkül — átadta Vétrová- nak. Erre a sorsra jutott 85 női kézitáska, 69 aktatáska, 66 öv, és további gyártmányok, összesen több mint 26 000 ko­rona értéikben. Az így nyert pénzösszeget elosztották egy­más között. A bírósági tárgyalás is cá­folhatatlan ul bizonyította a bűncselekményt, valamint a munkakötelességek durva meg­szegését. Krepopová körmön­font módon tulajdonította el a raktárból az említett árucik­keket. A könyvelés, a nyilván­tartás meghamisításának kü­lönféle formáival élve igyeke­zett fedezni magát. Ezt meg­könnyítette számára a felüle­tes ellenőrzés. A többi raktá­ros például — tanúvallomása szerint — nem tudott arról, hogy a vádlott egyes árucik­keket nem vett nyilvántartásba és a raktárból szállítólevél nél­kül közvetlenül továbbított. To­vábbi két tanú elmondta, hogy amikor például Vétrová üzlete számára vételeztek a raktár­ban árut, azt nem ellenőrizték daiľabszámna, hanem csak kar­tononként. A termelési köny­velő úgy vallott, hogy a rak­tárban nem fedezett fel semmi­lyen rendellenességet... S milyen álláspontra helyez­kedett ezzel kapcsolatban a szövetkezet vezetősége? Elnöke a rendőrséghez intézett levelé- tien a többi között leszögezi, hogy ök mindig rendezettnek tekintették a kászgyártmá.nyok raktárát. Csakhogy ez távolról sem volt így. Krepopová különben 18 éve dolgozott ebben a termelőszö­vetkezetben. Bűncselekményét beismerte. Arra a kérdésre, hogy mi volt az indítéka, olyan választ adott, hogy elégedet­len volt a fizetésével és a pré­miumokkal. Ez a harminchat éves, elvált asszony, akinek a becsületesen megkeresett pénz neon volt elég, a közvagyon dézsmálásával nyert összeget nemcsak háztartására fordítot­ta, hanem jugoszláviai nyara­lásra is. Vétrová, a másik vád­lott, aki két évtizede dolgozik ebben a szövetkezetben, a ki­vizsgálás során bűnösségét ta­gadta. Az ügyész előtt azonban beismerő vallomást tett azzal, hogy törvénytelen módon csak ötezer koronára tett szert. A bírósági tárgyaláson azonban már teljes egészében beismerte bűncselekményét. A Liptovský Mikuláš-i Járás- bíróság Anna Krepopovát a szocialista tulajdon megkárosí­tásáért három és fél évi sza­badságvesztésre ítélte. Ezen túlmenően két évig nem tölt­het be anyagi felelősséggel já­ró munkakört. Emília Vétrovát három évi szabadságvesztésre ítélték el, szintén első kategóriájú bün­tetésvégrehajtó intézetben. A büntetés letöltése után egy évig nem tölthet be anyagi felelősséggel járó posztot. A két elítéltet kötelezték arra, hogy fejenként 13 042 korona összegben térítsék meg a' szö­vetkezet kárát. (e. i.l A szocialista Vietnamban nagy súlyt fektetnek az építőipar fej­lesztésére. A tavalyi évhez viszonyítva 12 százalékkal nőtt az épí­tési és a szerelési munkák teljesítménye, s több mint 560 új ob­jektumot adtak át rendeltetésének. Az ipari és mezőgazdasági be­ruházások mellett korszerű lakótömböket, iskolákat, kulturális in­tézményeket is építettek, amelyek a vietnami városok, falvak dí­szévé váltak. Az építők az év kezdete óta mintegy 230 ezer négy­zetméter lakóterületet adtak át, amivel jelentős lépéseket tettek a lakásprobléma megoldásában. A vietnami építők nagy segítséget kapnak a Szovjetuniótól és a többi szocialista országtól házgyá­rak, építőanyagokat gyártó üzemek építésével és gépi berendezé­sek szállításával. Felvételünk egy Haiphong mellett épülő új város* negyedben készült. (A szerző fel vétele J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom