Új Szó, 1978. november (31. évfolyam, 302-331. szám)
1978-11-02 / 303. szám, csütörtök
Munkadíj a mezőgazdaságban A marxi zni us—leninizmus klasszikusai tudományos eszközökkel bebizonyították, hogy a kapitalizmusból az osztálynélküli társadalomba való átmenet fejlődési folyamatban valósul meg, és e fejlődési folyamatnak két szakasza van: a szocializmus és a kommunizmus. V. /. Lenin erről így írt: „Az emberiség a kapitalizmusból csak a szocializmusba mehet .át közvetlenül. Tehát ebben uz első stádiumban köztulajdonba veszi a termelőeszközöket, a javakat pedig az egyén munkája szerint osztják elA két fejlődési szakasz közötti különbséget Marx Károly a javak elosztásában megnyilvánuló különbséggel is magyarázta. A kommunizmus első stádiumában — a szocializmusban — a „mindenki képességei szerint, és mindenkinek munkája szerint* elv érvényesül. A kommunizmusba viszont, a rendkívül fejlett termelésnek, a társadalom gazdagságának köszönhetően már megvalósulhat a „mindenki képességei szerint, és mindenkinek szükségletei szerint" alapelv. Engels hangsúlyozta, bogy a szocializmusban a munka szerinti elosztás a termelés tökéletesítésének az anyagi ösztön-1 zője. A díjazási formák megszervezésében, a differenciálásban, a munkabér összegének meghatározásában is e felismerésből indulunk ki. Mi a kommunista társadalom első stádiumában a munkabért az egyén személyisége sokoldalú fejlesztésének eszközeként is kívánjuk felhasználni. Pártunk mindig is azt az elvet érvényesítette, hogy az elosztás bizonyos emberek közötti konkrét gazdasági kapcsolatot fejez ki, és hogy az elosztás a szocialista társadalom egészében vett gazdasági kapcsolatainak alapvető alkotóeleme. A munka mennyisége és minősége szerinti jutalmazás, bérezés alapelvét az összes dolgozónál — tehát az efsz-tagok- nál és az egyénileg gazdálkodó földműveseknél is — érvényesíteni kell. Az államot e téren a város és a falu közötti indokolatlan különbségek felszámolására való törekvés is ösztön* 21. E probléma nagyon is érezhetően megnyilvánult a szövetkezetek megalapításának és megszilárdításának időszakában, amikor az efsz-tagok és a népgazdaság más ágazataiban dolgozók jövedelme közölt jelentői volt a különbség. Az állam megfelelő adópolitikát alkalmazott a .szövetkezetekkel szemben, így húsz esztendő alatt lényegében sikerült megszüntetni az efsz-tagok munkadíj-szintjé- ben tapasztalható lemaradást. Az I960—1972-es időszakban a szövetkezeti tagok jövedelme lényegesen gyorsabbban növekedett a többi népgazdasági ágazatban dolgozók jövedelménél. A jelzett időszakban az efsz-tagok munka utáni jövedelme 236,52 százalékkal, a más népgazdasági ágazatokban dolgozóké pedig 202,59 százalékkal növekedett, miközben a mezőgazdasági szövetkezetekben dolgozók száma jelentősen csökkent. A munkadíjazásra fordított nagyobb összeget tehát kevesebb ember között kellett elosztani, így az efsz-tagok átlagjövedelme gyorsan növekedett. A pillanatnyi helyzetet jól tükrözi az egy dolgozóra eső havi átlagjövedelem alakulása. A statisztikai évkönyvek adataiból a következő derül ki: 1961-ben Csehországban 832 korona, Szlovákiában pedig 761 korona volt az efsz-tagok havi átlagjövedelme. Ugyanebben az évben a népgazdaság más ágazataiban dolgozók havi átlagjövedelme Csehszlovákiában 1247 korona volt. 1970-ben az efsz- tagok Csehországban 1511 korona, Szlovákiában pedig 1455 korona havi átlagjövedelmet értek el, a többi népgazdasági ága* zatban dolgozók átlagjövedelme pedig (az egész CSSZSZK viszonylatában) 1668 korona volt, A jövedelem-kiegyenlítődés a CSKP XIII. kongresszusán jóváhagyott mezőgazdaságpolitikai határozat végrehajtásának konkrét eredménye volt. A párt a mezőgazdaságban dolgozók munkájának teljes társadalmi megbecsülését tűzte ki célul. Más szóval: a mezőgazdasági dolgozók életszínvonalának ló-* nyeges emeléséről volt szó. Az elkövetkező időszakban az efsz-dolgozók munkadíjainak a más népgazdasági ágazatokban dolgozók átlagbérének színvonalára való emelésében — a mezőgazdasági termelés növelésének és a munkatermelékenység fokozásának köszönhetően — még jobb eredményeket érünk el. A mezőgazdaságot a területi adottságok és az éghajlati viszonyok minden más népgazdasági ágazatnál nagyobb mértékben befolyásolják a termelő tevékenységben. Tehát a gazdasági eredmények is a területi adottságok és az éghajlati viszonyok függvényei. 1970-ben a kukoricatermelő körzetekben működő szövetkezetek dolgozói az országos átlagjövedelem 110,4 százalékát érték el, míg a hegyvidéki szövetkezetek dolgozói az országos szövetkezeti átlagjövedelemnek mindössze 93 százalékát érték el. Szlovákiában még ennél is nagyobbak voltak a különbségek, mert itt a kukoricatermelő körzetekben a szlovákiai átlag 112,4 százalékát, a hegyvidéki szövetkezetekben pedig 76,5 százalékát tették ki az átlagjövedelmek (pénzjövedelem és a természetbeni juttatások összesen). Az azonos természeti-éghajlati viszonyok között termelő, de különböző gazdasági eredményeket elérő szövetkezetek dolgozóinak átlagjövedelme Is jelentősen különbözött. Az említett tényezők összességének hatására viszonylag jelentősen differenciált a szövetkezeti földművesek társadalmi osztályán belüli jövedelemszínvonal. Az egyénileg gazdálkodó földművesek kis létszámú társadalmi réteget alkotnak. Döntő többségük kis földterületen gazdálkodik. E társadalmi réteg tagjai kedvezőtlen természeti viszonyok között gazdálkodnak, nem rendelkeznek megfelelő termelőeszközökkel, így alacsony munkatermelékenységet érnek el. Nyilvánvaló, hogy ez jövedelmüket Is kedvezőtlenül befolyásolja. A szocialista állam jövedelempolitikája abból indul ki, hogy az egyénileg gazdálkodó földművesek rétege egyre gyengül, majd végül teljesen megszűnik. NORA WEBEROVA KUBIŠOVA GAZDAG BURGONYATERMÉS SEGÍTENEK az ipari üzemek 1978 XI. 2. ' Ä mezőgazdasági vállalatok a cseh országrészekben is — teljes ütemben takarítják be a termést, vetik a gabonát, szántják a földet. A határ tele van emberekkel, gépekkel. A nagy erőkifejtést igénylő munkák befejezése előtt látogattam meg Jaroslav školil elvtársat, a Cseh Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának osztályvezető-helyettesét. Néhány időszerű kérdést intéztem hozzá. • Osztályvezető-helyettes elvtárs milyen okok miatt késtek meg a mezőgazdasági vállalatok az őszi munkákkal? — Ismeretes, hogy a hűvös időjárás miatt a növények a mi kerületeinkben is lassabban fejlődtek, mint más években. Emiatt betakarításukat is későbben kezdhettük meg. A legnagyobb problémát a magra termesztett kukorica okozta, amelynek csak a negyven százaléka ért be. A silókukoricát mintegy 250 ezer hektárról takarítottuk be. Jó néhány körzetben ezt a munkát csak október 15-én fejeztük be. Nem sok idő maradt a talajelőkészítésre. • Mi fékezte még a munkák ütemét? — Főleg a gyakori esőzések miatt egyes időszakokban nem tudtuk teljesen kihasználni a korszerű gépeket. Ezért a 115 700 hektár burgonya betakarítása nagyon sok fizikai munkőt igényel. Szerencsére az ipari üzemek, intézmények dolgozói, a középiskolák és a főiskolák tanulói segítettek a burgonya szedésében, elszállításában és raktározásában. Nekik köszönhető, hogy az utóbbi napokban a pelhfimovi, bene- šovi és Havlíčkov Brod-i járásban meggyorsult a burgonyabetakarítás üteme. • Milyen burgonyatermésre számítanak? 4— A beérkezett Jelentések szerint az átlagos hektárhozam kétszáz mázsa körül alakul. Á legnagyobb hozamot —• kétszáznegyvenhat mázsát •— a pelhfimovi járásban érték el. A burgonyatermesztés tervét a Dél-csehországi, Kelet-csehországi és Dél-morvaországi kerületben a mezőgazdasági vállalatok lényegesen túlteljesítették. A gazdag termésből a Szlovák Szocialista Köztársaságba már 18 ezer tonna étkezési és 35 ezer tonna ültetőburgonyát szállítottunk. Szlovákiába még további 15 ezer tonna „osztályozásán“ burgonyát kérnek. Igényeiket igyekszünk kielégíteni. Eddig már a betakarított burgonya 90 szážítlékát sikerült elraktározni. Mivel az utóbbi napokban kevesebb eső esett, a gépeket is jobban ki tudtuk használni, a kombájnok napi átlagos teljesítménye három hektár. Ha további esőzések nem gátolják az emberek és gépek munkáját, akkor a burgonyát pár nap alatt mindenütt betakaríthatjuk. • A cukorgyáraknak a mezőgazdasági vállalatok elegendő cukorrépát szállítanak? — Ügy vélem, a feldolgozó üzemek vezetői nem panaszkodhatnak. A mezőgazdasági vállalatok betartják a szállítási terveket. Minden cukorgyárnak legalább három hétre van tartaléka. A kerületi, járási mező- gazdasági igazgatóságok értékelése szerint a cukorrépa átlagos hektárhozama 155 ezer hektáron 350—360 mázsa. De egyes vállalatokban, járásokban — jóval gazdagabb a termés. A kelet-csehországi kerületben a cukorrépa átlagos hektárhozama 400 mázsa. Mindent megtettünk a veszteségek csökkentésére. A mezőgazdasági vállalatokban, a kombájnok után asszonyok villával szedik össze a cukorrépát. • Milyen termést adnak a zöldségfélék? — A "kedvezőtlen időjárás miatt kerületeinkben is kevés zöldség termett. Viszont a mezőgazdasági vállalatok a káposzta termesztés tervét 115 százalékra, a sárgarépa termesztésének tervét pedig 120 százalékra teljesítették. Fokhagymából 400 tonnával termett több a tervezettnél. • Elégedett az ipari üzemek, Intézmények dolgozóinak és az iskolák tanulóinak segítségével? — Nagy a segítőkészség. Az Ipari üzemek és a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat naponta — amikor teljes ütemben dolgozni lehet — megközelítőleg négyezer teherautót bocsát a rászoruló mezőgazdasági vállalatok rendelkezésére. A burgonya- 25 százalékát tanulók szedték fel a földről. A védnökségi üzemekből a hét végi napokon 20 000—40 000 adminisztratív munkaerő dolgozik a földeken. • Mikor fejezik be a vetést? — A rozs idejében a földbe került. A búzát már csak néhány körzetben vetik, ahol a betakarítás elhúzódása miatt nem lehetett korábban előkészíteni a talajt. Idén mintegy 45 ezer hektár őszi árpát is vetettek a mezőgazdasági vállalatok. • A napokban milyen munkára összpontosítják az erőt? — Mivel a betakarítást már lényegében befejeztük, a traktorokat átcsoportosítjuk a szántásra, biztosítjuk, hogy lehetőleg mindenütt nyújtott vagy két műszakban dolgozzanak. BALLA JÖZSEF A Prága-nyugati Állami Gazdaságba nemrég száz feketesíksági üsző érkezett a Szovjetunióból. Az állatokat az ogyincovói területen levő Zvenyingorod Szovhoz szállította. A szovjet mezőgazdasági dolgozók segítségével a Prága- nyugati Állami Gazdaság már a fövő év elején jelentősen növeli tejtermelését. A képen: dr. Zdenék Rektofík és l'éra Zámečníková zootechnikus az üszők származását ellenőrzik. (Felvétel: K. VICek — CSTK) Hústermelés a figyelem központjában Tapasztalatok a nagykürtöst (Veľký Krtíš) járásban Az év elején, amikor a gazdaságokban már ismerték az évi hústermelési feladatokat, nem egy zootechnikus panaszkodott a mezőgazdasági igazgatóságon, hogy olyan nagy mennyiséget nem képesek termelni. A feladatokhoz kicsi az állomány, nincs elég férőhely. Nosko Jozef mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság igazgatója ilyenkor mindig arra ösztönözte a panaszkodókat, hogy csak nézzenek jobban szét házuk táján. Igenis, teljesíthetők a feladatok, csak meg kell keresni a szükséges tartalékokat. Az ösztönző szavakat tettek követték. Tudták az igazgatóság vezetői is, hogy a vágóállatok eladási terve nagyon igényes, s teljesítéséhez gyors ütemben bővíteni kell az állományt. így történt, hogy az év folyamán a hízósertések számát 10 ezer, a marhaállományt pedig kétezer darabbal sikerült bővíteni. — Első lépésként — mondta Mikulás Bokšay mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság főmérnöke — végigjártuk valamennyi földművesszövetkezetünket és állami gazdaságunkat, s megkerestük a lehetőségeket, hogy hol és milyen, akár ideiglenes állattartási lehetőség kínálkozik. Talán mondani sem kell, hogy a keresés nem volt eredménytelen. Az Ipolybalogi (Balog nad Ipíom) és a szomszédos Kőkeszi (Kamenné Kosihy) Egységes Földművesszövetkezetekben hatvan darab növendékmarhát például fóliával fedett térség alatt helyeztek el, illetve tetővel látták el a kifutókat, ahol száz szarvasmarhát tudtak hizlalni. Hasonló provizóriumokat készítettek a sertéseknek is. Régi, már üzemen kívül helyezett csirke- és bárányistállókból lettek átmenetileg sertéshizlaldák. Nem volt ez korszerűnek nevezhető állattartás, ez vitán felüli, de ha teljesíteni akarták a húseladási tervet, nem volt más választás. Amint Alžbeta Kanátová mérnök, a mezőgazdasági igazgatóság zootechni- kusa elmondta, hogy az így megtermelt hús munkaigényesebb és drágább is, de ha a lassú ütemben dolgozó építőkre vártak volna, akkor most nem mondhatnák el, hogy a húseladási tervek teljesítésével az év végén nem lesznek problémáik. Az emlílett intézkedéseken túl segítségükre volt a baráti píseki járás is, ahonnan háromezer malacot kaptak. A nagykürtösi Járásban előre- látóak, már a jövő évre Is gondolnak. Tudják, hogy a társadalom egyre több húst igényel, és a jövő évben az idei termelési szintet további 8—9 százalékkal kell növelni. — A termelés fokozására már kidolgoztuk a beruházási tervet, olyat, arvilyet aránylag gyorsan megvalósíthatunk. A növendékmarhák istállóit például szabadtartásos rendszerűvé alakítjuk át. Ezzel a jelenlegi férőhelyeket megduplázzuk, és munkaerőt js megtakarítunk, mivel a hizlaldákban a jelenlegi 140 etető helyett csak 70 dolgozóra lesz szükség. Bevezetjük az állatenyésztők számára is a szabad napokat. Több lesz a szerves trágyánk, s eleget tehetünk azon célunknak, hogy a szántó negyedét minden évben megtrágyázzuk — magyarázta a zootechnikus. Elmondta azt is, hogy milyen változtatásokat terveznek a takarmányozásban. A jelenlegi három takarmánypogácsázó mellé rövidesen további kettő épül fel, s ez az állattartás gazdaságosabbá tételét is jelenti. A sertéshizlalásban a píseki tapasztalatokat akarják hasznosítani, az egészségesebb tehén- állomány érdekében pedig kiterjesztik a legeltető állattartást. A növendéküszőket a hegyaljai Suché Brezovó-i Efsz- ben fogják nevelni az egész járás részére, évente 1700 darabot. A jövő évben az ilyen irányú tervet mindenképpen teljesíteni akarják, ellentétben az ideivel, amikor a tervezett ezer darab növendéküsző helyett csak hatszázat küldtek hegyi levegőre. A feladatok teljesítésében sokat jelent a tervszerű tömegta- karmány-gaizdálkodás. A tömeg- takarmányt a növénytermesztési részlegtől csak az osztályozás után veszik át az állat- tenyésztők, s bizony az előbbiek zsebe érzi meg, ha a zoo- technikusnak rossz minőségű szénát adnak át. A járásban egy hektár földterületre számítva átlagosan 340 kilogramm húst termelnek meg, de ezt a mennyiséget még lehet fokozni. A szarvasmarháknál darabonként átlagosan 85, a sertéseknél pedig 54 dekagramm a napi súlygyarapodás. A Záhorcei Efsz etetői egy kilogrammos, závadai kollégáik pedig 90 dekagrammos átlagos súlygyarapodást érnek el a gondjaikra bízott hízómarhóknál, de vannak olyan helyek is, ahol elmaradnak a járási átlagtól. Ezt a tartalékot is hasznosítani kell úgy, hogy az elmaradó istállók a jók, a jók pedig a legjobbak eredményeit érjék el. Az igyekezetben és a munkában az állattenyésztők és a részlegek vezetéséért felelős zootechnikusok mellett a pártalapszervezetek is hathatós segítséget nyújtanak, elsősorban a munkaverseny széles körű kibontakoztatásával. BÁTOR! TÁNOS
