Új Szó, 1978. október (31. évfolyam, 272-301. szám)

1978-10-16 / 286. szám, hétfő

m A jó ötlet aranyat ér Szellemi termékeink a világpiacon 1978 X. 16. Az ipari és mezőgazdasági termékeken kívül néhány éve a szellemi termékek behozata­la és kivitele is eredményesen íolyik hazánkban. Míg azelőtt a szocialista országoknak ezen a téren kifejtett együttműkö­dése — a Szófiában létrejött megállapodás alapján — csu­pán a dokumentáció-cserében és a műszaki tanácsadásban nyilvánult meg, a fejlődés eredményeként kapcsolataink az évek során új formát öltöt­tek. A szocialista gazdasági integráció Komplex Programja alapján a tagországok különö­sen nagy fontosságot tulajdo­nítanak a szakosításnak és a nemzetközi kooperáció kereté­ben a tudományos dolgozók közös kutatásainak. Az utóbbi Időben a szabadalmak vásárlá­sa és értékesítése terén is kedvezőek a tapasztalatok. Közös kutatások A tudományos-műszaki együttműködést az egyes or­szágokkal a prágai Polytechna külkereskedelmi vállalat köz­vetíti. Hazánk nevében szerző­déseket köt, koordinálja, s el­lenőrzi a feltételek teljesítését és az anyagi kötelezettségek kiegyenlítéséről is gondosko­dik. Ivan Šronék mérnök, a vál­lalat vezérigazgatóhelyettese a szocialista országokkal, első­sorban a Szovjetunióval való egyre jobban elmélyülő együtt­működésünkről, eredményes közös kutatásainkról beszél. Továbbá elmondja, hogy az NDK-val együttműködve főleg a tervdokumentációk és sza­badalmak eladása és vásárlása terén tettünk szert kölcsönö­sen előnyös tapasztalatokra. A Komplex Program keretében — többnyire a kétoldalú megálla­podások alapján — az utóbbi négy év során a Szovjetunió­val együtt kb. 160, főleg a bá­nyaipart érintő feladatot oldot­tunk meg. A vezérigazgatóhelyettes vé­leménye szerint ez az ered­mény elképzelhetetlen lenne, ha nagyszámú tudományos kí­sérleti- és kutatóintézetünk dolgozói — mintegy 160 000 tudós és szakember — elszigete­lődnének. Társadalmunk éven­te a nemzeti jövedelem 3,6 százalékát fordítja tudomá­nyos célokra. Ez a kétségtele­nül tekintélyes összeg azonban nem veszik kárba. A tapaszta­latok szerint ugyanis — lehe­tővé téve a termelésben mu­tatkozó műszaki problémák gyors megoldását — többszörö­sen is megtérül. Támogatjuk a fejlődő országokat Nemcsak a szocialista orszá­gokkal való együttműködé­sünknek tulajdonítunk nagy fontosságot — utal vendéglá­tóm a csehszlovák szakembe­reknek, elsősorban a tervezők­nek és technikusoknak külföl­dön végzett igényes munkájá­ra. Tervezőintézeteink dolgo­zói a megrendelések alapján a városrendezésre, illetve — fejlesztésre, a vízgazdálkodás, közlekedés stb. korszerűsítésé­re, közművesítési hálózatok, erőmüvek stb. létesítésére irá­nyuló tervrajzokat, illetve ta­nulmányokat dolgoznak ki. A legjelentékenyebb alkotás­nak ezen a téren a Szahara sivatagot — Dél-Algéria — Ma­li — Nigéria közt 2500 km hosszúságban — átszelő közút tervrajzát tekintjük, amelynek kidolgozásában az ENSZ meg­bízásából olasz, francia és ka­nadai cégekkel együtt vettünk részt — mondja Šronék mér­nök. — Amilyen érdekes, olyan bonyolult és igényes ez a munka — figyelmeztet vendég­látóm. Ne feledjük ugyanis, hogy dolgozóinknak a világ szakembereivel kell összemér­niük erejüket. Ám a nehéz fel­tételek ellenére is megállják helyüket és tevékenységükkel gazdasági és politikai szem­pontból egyaránt hasznos mun­kát végeznek. Ezzel magyarázható, hogy — a Polytechna — a műszaki segítségnyújtás kiterjesztésére törekedve — a jövőben komp­lex munkacsoportok kiküldését tervezi, mindenekelőtt az afri­kai országokba. Így például Zambiában már ma számos szakemberünk dolgozik. Hely­zetük azonban — az anyagbe­szerzéssel kapcsolatos problé­mákra való tekintettel — az idegen környezetben és a szo­katlan éghajlati viszonyok miatt, cseppet sem irigylésre méltó. A legtöbben a kisebb városokban és falvakban tevé­kenykednek, tehát az odahaza megszokott kényelemről is le kell mondaniuk, mégis szíve­sen vállalják a nehézségeket. Ivan Šronäknek ez a megál­lapítása a fejlődő országokba kiküldött pedagógusokra és egészségügyi dolgozókra is érvényes, akik megbízható szervezőkként, vagy vezetők­ként az algériai, iraki, kuvajLi és a többi ggyetemen, illetve kórházban érvényesítik tudá­sukat. A fejlődő országok azonban a hazánkban kapott segítséget is örömmel fogadják. A főis­koláinkon tanuló fiataljaikon kívül sokan részt vesznek a számukra megrendezett tanfo­lyamokon és a termelővállala- U*knál is folytathatnak gyakor­latot. Ezt az ismereteik kiegé­szítését lehetővé tevő szakki­képzést mindenekelőtt a kubai bányamérnökök és technikusok becsülik nagyra. A szabadalmak kihasználása . A kapitalista országokból évente mintegy 50 tudományos műszaki ismereteket tartalma­zó szabadalmat vásárolunk. A szabadalmak, bár többnyire be­váltják a hozzájuk fűzött re­ményeket, igényes feladatok elé állítják a vállalatokat. Tagadhatatlan azonban, hogy a múlttól eltérően ma már sokkal szigorúbbak a szabadal­mak megvásárlását szabályozó előírások. Az engedély meg­adásának feltétele, hogy a vál­lalat bebizonyítsa komplex fel­készültségét, tehát azt, hogy a beruházáshoz szükséges anya­giakkal rendelkezik, és a ki­vitelező vállalatokkal is meg­egyezett már. Lényeges köve­telmény a szabadalom alapján előállításra kerülő termék iránti hazai, esetleg külföldi érdeklődés is. A Csehszlovák Állami Bank feladata, hogy a műszaki és gazdasági elemzések figyelem­be vételével ellenőrizze, ki­használja-e a vállalat a meg­vásárolt szabadalmat. Az igaz­gató véleményé' szerint ma már népi történhet meg, hogy az egyik-másik fél adós marad a feltételek teljesítésével. De még' mindig nagy problémát jelent a gépeR megkésett üzembe helyezése. Az így ke­letkező gazdasági károk meg­akadályozása megalkuvás nél­küli küzdelmet igényel. Előnyben a hazai ipar érdekei Noha lényegesen több szaba­dalmat vásárolunk, mint ex­portálunk, ez nem jelenti azt, hogy nem lenne mit eladnunk. Ellenkezőleg. Tény, hogy tu­dományos kutató-intézeteink­nek elsősorban a hazai ipar igényeit kell kielégíteniük. Csak ezután kínáljuk fel talál­mányainkat a külföldnek. Tudományos dolgozóink és feltalálóink kiváló ötletei, szellemi termékei iránti érdek­lődés a külföld részéről tar­tós jelenség, amely devizabe­vételeink növekedését ered­ményezve, hazánk tekintélyé­nek növekedéséhez is hozzá­járul a világban. KARDOS MARTA A Kopány völgyében TERMÉKEIK 40 KÜLFÖLDI ORSZÁGBAN ISMERTEK A gazdag bányászhagyomá- nyairól közismert rozsnyói (Rožňava) járásban az egyik jelentős termelési ágazat a magnezitipar. A Lubeník fe­letti Kopány-hegy gyomrában rejlő kincsről már régóta tud­nak az emberek. A hivatalos feljegyzések szerint 1897-ben feltárták a nyersmagnezitot és hozzáláttak feldolgozásához. A magnezitjövesztéssel és feldol­gozásával járó minden munkát kézzel végezték a munkások, embertelen körülmények kö­zött dolgoztak. A külföldi monopóliumok — osztrák, német és amerikai cé­gek — ezzel vajmi keveset tö­rődtek. Számukra csupán az volt a cél: olcsón hozzájutni ehhez a világpiacon magas ér­tékben jegyzett nyersanyaghoz. Miután elérték számításukat — busás nyereségre tettek szert —, leállították, felszámolták a termelést, mint nem kifizetődő ágazatot. Szerencsére, mindez már a múlté. A CSKP Szlovákia ipa­rosítását szorgalmazó politiká­jának szellemében központi szerveink 1951-ben jóváhagy­ták a Szlovák Magnezitművek lubeníki üzemének felépítését. A hat szakaszra osztott épít­kezés hét évvel ezelőtt ért vé­get, mintegy ötszázmillió ko­rona ráfordítást igényelt. Az munkát igényelt. Ilyen feltéte­lek közepette dolgozóink 42 756 tonnával szárnyalták túl a magnezit igényes jövesztési tervét. Magnezit építőanyagból eddig a legtöbbet, 180 ezer tonnát termeltek. Az export­feladatokat 113 százalékon felül teljesítettük. — Igazgató elvtárs, milyen eredménnyel zárták a harma­dik negyedévet? — Az év közben felmerült, Virágágyak az üzem bejárata előtt (Felvétel: Archív) építkezés első szakaszát 1956- ban adták át rendeltetésének. Ebben az évben csaknem Jiet- venháromezer tonna nyers­magnezitot dolgoztak fel. Az üzem alkalmazottainak száma nem haladta meg a félezret. Negyvenfajta magnezittermé­ket állítottak elő, most pedig ennek tízszeresénél is több kombinációban készülnek ter­mékeik. Az ötödik ötéves terv­időszak végén az üzem áru­termelésének értéke meghalad­ta az 586 millió koronát. Em­lítést érdemel, hogy hazánk­ban elsőként a lubeníki üzem­ben kezdték termelni magne­zitből a tűzálló építőanyagokat. A gömöri magnezitipar fel­adatai a 6. ötéves tervidőszak­ban a magnezittermékek meny- nyiségét és minőségét illetően egyaránt igényesebbek. A Szlovák Magnezitművek lubeníki üzeme a legnagyobb, korszerű műszaki felszereltsé- gű, a magnezit jövesztésétől kezdve mindenféle magnezit­termék gyártásával foglalkozó intézmény, ennek megfelelően részesül a vállalat feladatai­ból. Az Idén a lubeníki üzem tervezett bruttó termelésének értéke — amint erről Zoltán Prekop mérnök, az üzem igaz­gatója tájékoztatott — megha­ladja a 780 millió koronát. Termékei — a hazai piacon kívül — a világ negyven kül­földi államában is közismertek. Ottjártunkkor például 360 ton­na tűzálló téglát indítottak útnak az NSZK-ba, 480 ezer tonna építő-alapanyagot Kubá­ba, jelentős mennyiségű tűz­álló építkezési anyagot a VDK-ba. Az elmúlt bányászév alatti eredményekről Zoltán Prekop igazgató a következő­ket mondotta: — Az elmúlt bányászév el­ismerést érdemlő eredményeit üzemünk dolgozói a tervezett beruházások késedelmes meg­valósítására, a bányagépek, al­katrészek és egyéb anyagok hiány* ellenére érték el. Fel­tétlenül el kell ismerni, hogy a felmerült problémák rende­zése közepette végzett terme­lőmunka kollektíváink min­den egyes tagjától fokozott szorgalmat, kezdeményező főleg objektív eredetű problé­mák ellenére sikerült — az év elejétől számítva — a har­madik negyedév végéig terve­zett feladatokat 100 százalékon felül teljesíteni. Örömmel el­mondhatom, hogy — az előző évekhez hasonlóan — az idén is feltehetően sikeresen zárjuk az évvégi mérleget. Termé­keink mennyisége és minősége kielégíti külföldi vásárlóink igényeit. Az exportfeladatokat eredményesen teljesítjük. Leg­nagyobb vásárlópartnerünk, a Szovjetunió megrendeléseinek eleget, téve e-portfeladataink teljesítését úgy szervezzük, hogy a Nagy Október 61. év­fordulójának napjáig 100 szá­zalékra teljesíthessük a legna­gyobb szocialista országba irányuló kivitelünk tervét. Az igazgató a továbbiakban elmondta, hogy az üzem sike­res tervteljesítésének legjobb biztosítéka a dolgozók kezde^ ményező munkája, a szocialis­ta munkaversenyben, munka- brigádmozgalomban való aktív részvétele, a hasznos szovjet munkamódszerek — mint a lvovi, a szaratovi mozgalom — egyre szélesebb körű alkalma* zása. A lubeníki üzem bejárata előtt gondozott, virágoktól il* latozó parkot látni, ugyanak* kor a jolsvai (Jelšava) test­vérüzem környékén ez hiány« zik. Ezek szerint Lubeník vi« dékén kisebb arányú a levegői szennyeződés? — Amikor a központi, ke* rületi és járási környezetvén delmi szervek évekkel ezelőtt nagyon gyakran felmérték az üzemünkből származó szennye­ződés fokát, kezdetben talán bosszankodtunk a megismétlő* dő „zaklatás“ miatt, a végén mégiscsak örültünk ennek a beavatkozásnak — jegyezte meg Prekop elvtárs. — Közös erővel sikerült jelentősen csők* kenteni az általunk okozott levegőszennyeződést. Az ered­mény nem lebecsülendő, hiszen 1966-tól évente átlagosan 3550 tonna magnezitpor került üze* műnkből a levegőbe, de ta* valy már csak 1600 tonna. Csaknem huszonkétmillió koro­na ráfordítással létesítettünk szűrő- és portalanító berende­zéseket. Jelenleg csaknem 24 millió korona költséggel épül négy Amertherm típusú porta­lanító berendezés. Ezek üzem­be helyezése után, 1979 máso­dik felében megszűnik a leg­nagyobb, 700 tonna magnezit* port levegőbe juttató szennyö- zőforrás. E feladat megvalósítása is ott szerepel a legfontosabb tennivalók között, melyek tel­jesítése érdekében a lubeníki magnezitüzem dolgozói az idei bányásznap alkalmából 1 mil­lió 407 ezer korona értékű fel* ajánlást tettek. Az eddigi eredményeik alap* ján jogosan állíthatjuk, hogv a lubeníki üzem dolgozói bá* nyászbecsülettel teljesítik, ami* re kötelezték magukat. KULIK GELLERT Szibéria vegyiparának fejlesztése A szovjet vegyipar fejleszté­sére szánt hatalmas összeg egyharmada kerül felhaszná­lásra a jelenlegi ötéves terv­időszak során, s a következő tervekben ez az arány tovább növekszik. A szovjet vegyipar fejlesztésének bázisa Szibéria és a Távol-Kelet lesz. Nyugat- Szibériában már folyik az új, hatalmas vegyipari üzemek építése a tyumenyi olajmező kincseinek kiaknázására. A petrolkémiai üzemek mellett nitrogénműtrágya-gyártó üzem is létesül. Az új üzem terme­lésével a nitrongén-műtrágya gyártása ezen az iparvidéken évente 12—13 millió tonna lesz. Ugyanakkor Kelet-Szibé- riában, a nemrég feltárt fosz­fortartalmú ásványok felhasz­nálására foszforműtrágya-gyár- tó üzemek létesülnek. Kincsek országa Koreát ősidők óta a kincsek országának nevezik, s nem vé­letlenül: területén számtalan ásványi kincs található. A vasérc lelőhelyei jó ala­pul szolgáltak a vaskohászat kifejlesztéséhez. Rendkívül gaz­dag lelőhelyeket tártak fel az ország északnyugati részén. Itt található a muszáni érc­bánya, amely a legnagyobb a köztársaságban, s amelynek készletei meghaladják az egy* milliárd tonna vasércet. A Szovjetunió és más szocia* lista országok a népi Korea rendelkezésére bocsátották a szükséges berendezéseket — kotrógépeket és buldózereket, valamint az ércdúsító üzem be­rendezéseit — általuk ez az érclelőhely a Koreai Népi De* mokratikus Köztársaság fő ko­hászati bázisa lett, A föld mélyében

Next

/
Oldalképek
Tartalom