Új Szó, 1978. október (31. évfolyam, 272-301. szám)

1978-10-10 / 280. szám, kedd

imSl

1978 X. 10.

3

ANDREJ GROMIKO NYILATKOZATA A SZOVJET TELEVÍZIÓNAK

Reális szovjet javaslatok

Amint már közöltük, And* rej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tággá, a Szovjetunió külügynii- nisztere pénteken interjút adott a Szovjet Központi Televízióba n.

Arulrej Gromiko ebben as in- terjúlwn, anuelyet az ENSZ-köz- gyűlés jelenlegi ülésszakáról való visszatérése után adott a szovjet televíziónak, hangsúlyozta. hogy a szovjet küldöttség a közgyűlésre az SZKP Köz- ponti Bizottsága, a Központi Bizottság Politikai Bizottsága és *zeuiélv szerint Leonyid Brezsnyev pontos és világos irányelveivel ment. Ezeknek az irányelveiknek a magvát a békére, a nemzetközi feszültség enyhítésére, az államok közötti jó kapcsolatok fejlesztésére irányuló vonal alkotja.

Az,- amit a szovjet küldöttségről mondtam, úgy vélem, elmondható más testvérpártok és szocialista országok delegációiról is^— állapította meg a minister. Ezek a küldöttségeik minden közgyűlésen és a jelenlegi ülésszakon is a szovjet küldöttséggel azonos állást foglalnak a nemzetközi kérdéseikhez.

iól ismert tény, hogy országunk jelentős szerepet játszik a nemzetközi feszültség enyhítéséért folyó harcban — mondotta a továbbiakban Andrej Gromiko. A közgyűlés ezen ülésszakán éppúgy, mint az összes előző ülésszakokon az enyhülésnek ezt az irányvonalát pontosan és kitartóan megvalósítjuk. Kz az irányvonal széles körű támogatásnak és nagy megbecsülésnek örvend a többi áTlam és nép részéről.

Ha behatóbban tekintünk azokra a problémákra, amelyek a közgyűlés előtt állnak, meg kell mondani, hogy a légidé czerübb problémák többségét országunk, vagy pedig a Szovjetunió a testvéri szocialista országokkal közösen vetette fel. Számos indítványt és javaslatot terjesztettünk elő a fegyverkezési haisza megszüntetésére és a leszerelésre.

Ezekről a kérdésekről nemrégen tárgyalt a rendkívüli ülésszak, amely egészben véve ló határozatot hagyott jóvá. Ez a dokumentum kifejezi azokat « fŐ gondolatokat és javaslatokat, amelyeket a közgyűlés rendkívüli ülésszakán fejtettünk ki. A határozatok azonban csupán határozatok maradnak. és a fegyverkezési hajsza tovább tart. Ezért a közgyűlésnek ezen az ülésszakán is nyomatékosan, sőt azt mondanám, élesen vetettük fel azt a kérdést, hogy a közgyűlés rendkívüli ülésszakának jó gondolatait, javaslatait és határozatait az államink gyakorlati politikájává és konkrét intézkedéseivé kell változtatni. Ezért a közgyűlésnek ezen az ülésszakán is az egymással összefüggő javaslatok egész sorát terjesztettük elő az atomfegyvereikre, a hagyományos fegyverzetre, valamint a nemzetközi élet számos más problémájára vonatkozóan.

Felvetettük például azt a kérdést, hogy nemzetiközi megállapodást vagy konvenciót kell kötni, amely biztosítékot nyújt azoknak az országoknak, amelyeknek a területén nincsenek atomfegyverek. Az államok túlnyomó többsége a közgyűlésen részt vevő küldötteik útján pozitívan fogadta ezt a szovjet kezdeményezést.

Igaz azonban, vannak államok, amelyek vagy hallgatnak, vagy pedig a személyes találkozók alkalmával pozitívan foglalnak állást javaslatunk mellett, de ezt az állásfoglalásukat még nem fejezik ki nyilvánosfan. Ezek közül az államok ^közül jó néhány többé-kevésbé függ az Egyesült Államoktól, vagy pedig annak NATO-beli szövetségeseitől. Ezért állandóan ezeket az államokat lesik, hogy megállapítsák, milyen álláspontra helyezkednek a szovjet javaslatot érintő egyes nyilatkozatokkal kapcsolatban.

E javaslattal szemben csupán néhány küldöttség foglalt állást, s ezeknek száma egy kezünkön megszámlálható. Ezek a küldöttségek aktív tevékenységet fejtenek ki a kulisszák mögött arra törekedve, hogy meggyőzzenek egyes küldöttségeket s általuk egyes országokat Is, hogy ne támogassák a szovjet javaslatot. Nem hisszük, hogy e téren lényegesebb sikert érnének el. E szovjet javaslat békés jellege és lényege egyre nyilvánvalóbbá válik és végül is érvényesül. Eléggé derűlátóan tekintünk e javaslatunk megtárgyalásának várható eredménye elé.

Andrej Gromiko foglalkozott egy további szovjet javaslattal isi: kössenek megfelelő egyezményt arról, hogy nem helyeznek el atomfegyvert azon államok területén, amelyek ilyen fegyverrel inág nem rendelkeznek. Ez hozzájárulna az enyhüléshez és a nemzetközi légkör javulásához.

Gromiko miniszter ezután rá tért a katonai költségvetések kérdésére. A fegyverkezési hajsza korlátozása egyszerűbb a katonai költségvetések csökkentésével — mondotta. Egyes kormányok Igen gyakran így fogalmazzák meg* e kérdést: még mielőtt elkezdenék korlátozni a már gyártott fegyverek mennyiségét, először Is az ellenőrzést kell megszervezni. Az ilyen előzetes feltétel támasz tása rendkívül megnehezíti a fegyverkezési hajsza megállítását. Ezt a feltételt tulajdonkép pen csak azért szabják, hogy ne érjük el a fegyverkezési hajsza megfékezését.

Egy további kifogás, amelyet gyakran s emellett már eléggé régen hallunk itt, abban rejlik, hogy az államok költségvetése nem azonos struktúrájú. Ezért azt javasolják, hogy kezdjék meg a költségvetési struktúra vizsgálatát valamiféle speciális szervek vagy intézmények lé tesítésevel, amelyek hosszú időn át tanulmányoznák e kérdést.

Minden józanul gondolkodó, becsületes ember azonnal megérti: az ilyen javaslat egyszerűen csak ürügy arra, hogy kitérjenek a katonai költségvetések korlátozása elől. A katonai költségvetések ugyanis nem képeznek különösebb titkot. Közzé teszik őket és ha közelebbről megnézzük, azt látjuk, hogy még a kis országoknak is eléggé nagyok ezek a kiadásai. Milyen hasznns lehetne felhasz nálni a katonai költségvetések korlátozásával megtakarított eszközöket az emberek életszínvonalának emelésére, az orvosi gondoskodás javítására, a tudomány és a kultúra fejlesztésére és végső soron egyszerűen az éhség elleni harcral

Úgy tűnhet, hogy a katonai költségvetések csökkentésének kérdése egészen egyszerű, de még mindig nincs megoldva. Egyes kormányok emiatt egyenesen obstrukciót folytatnak. Ez azonban nem veheti el a kedvünket. Éppúgy, mint azelőtt, ma is következetesen síik- raszállunk a katonai költségvetések csökkentésének feltétlen szükségességéért. Nehéz megállapodni valamilyen meghatározott százalékban, de megegyezésre lehet jutni valamilyen abszolút számokban, amelyok többé-kevésbé összehasonlíthatók. Nem volna jó dolog, ha valamely fejlett állam katonai költségvetését egy vagy két míl- liárddal csökkentené, míg a másik ugyancsak fejlett állam száz, vagy ötven millióval. Csökkenteni többé-kevésbé ösz- szehasonlítható összegekkel kell. Ehhez nincs is szükség semmiféle intézményekre. Ehhez a kormányok akarata, a politika kormánykerekénél álló politikusok akarata szükséges és semmi több.

Egy további kérdés látszólag ugyancsak egyszerű volna, ha becsületes és következetes politikát folytatnának. Ez a közép-európai fegyveres erőik és fegyverzet csökkentésének kérdése — mondotta a továbbiakban Andrej Gromiko. A bécsi tárgyalások, amelyeken e kérdésekről szó van, ( mindeddig nem hoztak gyakorlati eredményeket. Azért nem, mert nyugati partnereink mindeddig nem mutattak készséget a megállapodásra. Ha pontosabban akarom kifejezni magam, így fogalmazhatnám meg: készek

megállapodást kötni, de olyat, amely megkárosítaná a keleteurópai szocialista államokat, közöttük a Szovjetuniót, é» előnyöket nyújtana nyugati partnereinknek, mégpedig az Egyesült Államoknak is, amelynek Nyugat-Európában fegyveres erői és nagy mennyiségű fegyverzete van. Az ilyen megoldással azonban a szocialista országok és konkrétan a Szovjetunió nem érthet egyet. Ragasz kódunk ahhoz, hogy ne változzék meg a fegyveres erőik aránya a bécsi tárgyalásokon részt vevő államok két csoportja kö zött, hanem hogy a haderők létszámát azonos; arányban csökkentsék.

Az a benyomásunk — folytatta Andrej Gromiko —, hogy a közgyűlés résztvevőinek többsége — ahol ez a kérdés napirenden szerepel és magunk is beszélünk róla — rokonszenvez a szocialista államok álláspontjával. Ahhoz azonban, hogy megállapodásra jussunk, a NATO-államokkal való meg egyezés szükséges. Ma még nehéz megmondani, hogy a kö zeljövőben elérünk-e haladást. Körülbelül három hónappal ezelőtt előterjesztettük új javaslatunkat a nyugati orszá goknak, de választ nem kap tünk rá. Ez a tény nem véletlen: partnereink szándéka

nyilvánvalóan az, hogy többek között ezt a tárgyalást is mi nél tovább elhúzzák. Nyilván valóan ezeknek az államoknak és minden bizonnyal partnereink közill egyeseknek e tárgyalások arra jók, hogy mint mondani szokás, kieresszék a gőzt a katlanból. Mi azonban komoly, becsületes tárgyalásokat akarunk. Nekünk elegendő türelmünk van e tárgyalásokhoz. Hogy milyenek lesznek az eredmények és mikor jönnek létre, azt Igen nehéz megmondani, legalábbis a legközelebbi belátható időszakra vonatkozóan.

Andrej Gromiko ezután válaszolt azokra a kérdésekre, amelyek az amerikai vezető szemé lyiségek'kel az Egyesült Államokban való tartózkodása alatt folytatott tárgyalásaira vonatkoztak. Megállapította, hogy a tárgyalások légköre konstruktív volt. Mindkét fél nyíltan kifejtette álláspontját a világban megoldásra váró alapvető kérdésekkel kapcsolatban. Kijelentettük, hogy enyhülést, békét és jó kapcsolatokat akarunk az Egyesült Államokkal. Ha az Egyesült Államok ugyanilyen politikát folytat, országaink között jó kapcsolatok lesznek, g az egész világ megkönnyebbülten fellélegzik.

Természetesen figyelmeztettük Carter elnököt, Vance külügyminisztert és más amerikai személyiségeket, akikkel alkalmunk volt találkozni, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös kapcsolatainak az utóbbi időben észlelt lehűlése — enyhén szólva — nem a mi hibánkból következett be. Senki sem gondolt ki valamilyen fokmérőt e lehűlés mérésére. Egyszerűen az utóbbi időszakban a helyzet nem fejlődött kielégítően.

Válaszul arra a nézetünkre, hogy ebben az Egyesült Államok a hibás, közölték velünk, hogy talán az volna a legjobb, ha nem beszélnénk a múltról, hanem a jövőbe tekintenénk. Természetesen ezt megtehetjük. Ahhoz azonban, hogy reménynyel és biztonsággal tekinthessünk a jövőbe, hasznos figyelembe venni a múlt tanulságait, mindazt, ami jó, fel kell használni a jövőre nézve és mindazt, ami rossz, ki kell küszöbölni. Ezért, habár megértjük azt a felhívást, hogy csak a jövőbe tekintsünk, meg kell érteni azt is, hogy ugyanígy a jövőt nem lehet a múlttól elszigetelni.

Andrej Gromiko a továbbiakban rámutatott, hogy az amerikai vezető személyiségekkel folytatott tárgyalásokon szó volt a Camp David-i tanácskozásról is. A Szovjetunió küldöttségének a közgyűlésen elhangzott nyilvános fő nyilatkozatában, valamint más országok küldöttségvezetőivel folytatott megbeszélésein is szigorúan elítélte a Camp David-i tanácskozás eredményeit! Miért ítéltük el? Először is azért, mert e tanácskozásról kizárták azokat az országokat és erőket,

amelyeknek a résztvevők között kellett volna lenniük. Másodszor azért, mert azok az intézkedések, amelyekben ott megállapodtak, nem felelnek meg a közel-keleti igazságos és tartós béke megteremtése követelményeinek.

Ma mindenféle módon dicsői tik a Sínai-félszigetről létre jött megállapodást azt állítva, hogy Egyiptom állítólag szuverenitást nyert e területen. Egyiptom azonban semmilyen szuverenitást sem kapott. Nem is rendelkezhet saját belátása szerint ezzel a területtel. E terület nagyobb részén Egyiptom nak egyáltalán nem lehetnek fegyveres erői, csupán egy részén állomásoztathat egyetlen hadosztályt. A Jordán folyó nyugati partján, azon a terű leten, amely korábban Jordá niához tartozott, megmaradnak az izraeli csapatok. A Palesz- tinai Felszabadítási Szervezet érdekeit, a palesztin nép érdekeit egyáltalán nem vették figyelembe, mégpedig elsősorban azt a követelményt, hogy a pa lesztinai arabok legalább egy nem nagy, saját nemzeti álla mot alakíthassanak. Ez tehát azt jelenti, hogy e terület ténylegesen izraeli megszállás alatt marad.

Nincs olyan kormány, amely többé-kevésbé objektívan értékelve a tanácskozást, azt állíthatná, hogy ezek a határoza tok pozitívak. A Szovjetunió elítéli e megállapodásokat. Ezt közöltük az Egyesült Államok kormányával és személy sze rint Carter elnökkel, valamint Vance külügyminiszterrel.

A Szovjetunió, mondotta a továbbiakban Andrej Gromiko. nem változtatja meg állásfoglalását Izraellel kapcsolatban. Úgy véljük, hogy Izraelnek éppúgy, mint minden közel- keleti államnak, létjogosultsága van, mint szuverén és fiig getlen államnak. Ha Izrael észszerű álláspontot foglalna el a közel-keleti rendezés kérdésében, ha nemzetközi biztosítékokat követelne biztonságának és szuverenitásának szavatolására, akkor a Szovjetunió részt venne Izrael szuvereuitását és függetlenségét biztosító bármilyen nemzetközi szerződésben. Oe ezt nyilvánvalóan az izraeli vezetők nem akarják. Úk idegen területeket akarnak.

Közvéleményünk tájékozott arról, milyen álláspontot foglalnak el az arab államok ezzel az összeesküvéssel kapcsolatban. Ma biztonsággal mondhatjuk, hogy a Camp David-i tanácskozás résztvevői nem szerezték meg e terület államainak támogatását. Egyiptom bármilyen hevesen buzgólko- dott is, ma politikája elszigetelt. A jövő mutatja meg e Campd David-i megállapodás ingatagságát.

A szovjet külügyminiszter ezután rátért a stratégiai fegyverek korlátozásának kérdésére. Megállapította, hogy e kérdés megtárgyalása az amerikai államférfiakkal, elsősorban a Carter elnökkel folytatott megbeszélések során sokkal több Időt igényelt az összes többi kérdésnél. A tárgyalások Igen kezdeményezőek és hasznosak voltak. Az Egyesült Államok állásfoglalásában bizonyos kívánatos és helyes irányú változások mutatkoztak. De nem elegendők arra, hogy azt mondhassuk: a kérdéseket már megoldottuk.

A tárgyalás ma olyan szakaszába érkezett, amikor az egyik kérdés összefügg a másikkal. Mindezek a kérdések szorosan kölcsönösen összefüggnek, és kölcsönös összefüggéseikben kell őket megtárgyalni. Nem lehet elszigetelni csupán egyes kérdéseket és azokban megállapodásra jutni. Ez ugyan bonyolulttá teszi a tárgyalások lefolyását, azonban elkerülhetetlen. A kérdéseket éppen ilyen módon kell megoldani.

Nyilvánvalóan hamarosan külügyminiszteri szintű találkozón folytatódnak a tárgyalások — emlékeztetett rá Gromiko külügyminiszter. Carter elnök azt bizonygatta, hogy ő maga

és az amerikai kormány Is rendületlenül kitart az egyezmény megkötésének szükségessége mellett. Ezúttal szüntelenül ismételgette e gondolatot, és igyekezett bennünk azt a benyomást kelteni, hogy az USA álláspontja szilárd e kérdésben. Meg kell mondanom, hogy az Egyesült Államokban vannak olyan erők, amelyek még mindig ellenzik a megállapodást. Feltűnt nekünk, hogy még a tárgyalások idején Is itt-otü elhangzottak Olyan kijelentések, hogy még nem tudható, vajon sietni kell-e a tárgyalásokkal vagy sem.

Szeretném remélni, hogy először is Carter elnök és az Egyesült Államok kormánya szilárdan kitart a velünk folytatott megbeszéléseken kifejtett álláspontja mellett, másodszor pedig, hogy végső soron győzedelmeskedik az Egyesült Államok realista és megfontoltabb állásfoglalása a stratégiai támadó fegyverek korlátozásáról kötendő új egyezményről folytatott tárgyalásokon.

Carter elnök olyan értelemben nyilatkozott — mondotta a továbbiakban a szovjet külügyi miniszter, hogy meggyőződése szerint a Kongresszus az egyezményt, ha majd aláírják, végül is ratifikálja.

Ezzel összefüggésben Carter elnök újból kifejezte ólyiját, hogy találkozzék Leonyid Brezs- nyevvel. E kívánságát már ezelőtt is kifejezte. A szovjet fél kijelentette, hogy Leonyid Brezsnyev hajlandó találkozni Carter elnökkel, természetesen ha majd előkészítik a megfelelő dokumentumokat mindenekelőtt a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló szerződést. E találkozóhoz feltétlenül szükséges az, hogy valami lényegeset, valami kötelezőt erősíthessenek meg és írhassanak alá. A találkozónak olyan fontos lépéssel kell végződnie, amely az eny« hülési folyamat további elmé-< lyüléséhez vezetne, és a béke javára válna, hogy a találkozó után a világ két legnagyobb ál« latnának vezető képviselői kép* letesen szólva a tárgyalóterem-* bői kilépve azt mondhassák az egész világnak: ilyen és ilyen lépésben állapodtunk meg.

Carter elnök erre azt válaszolta: egyetért a nézettel,

hogy a találkozót jól kell előkészíteni.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy milyenek a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlődésének távlatai, Andrej Gromiko a kö* vetkezőket mondotta: a Szovjet* unió jó kapcsolatokat óhajt az Egyesült Államokkal. Abból indul ki, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti béke békét fog jelenteni az egész világnak. Ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok békében fog élni, ez azt jelenti, hogy nem robban ki egy harmadik világháború. Ezt az álláspontot rögzítették le az SZKP kongresszusainak, köztük a párt XXV. kongresszusának a határozatai. Lerögzítették ezt a Központi Bizottság plenáris üléseinek határozatai is. A Politikai Bizottság szüntelenül és fáradhatatlanul ezen munkálkodik. Leonyid Brezsnyev beszédeiben a külpolitikáról szólva mindig ezért a gondolatért száll síkra.

Leonyid Brezsnyev minden egyes szava érdeklődést kelt külföldön is, ahol tudatában vannak e szavak súlyának. Ez »em csak az ENSZ közgyűlésére vonatkozik. Megfigyeltük ezt számos országban különféle körülmények között.

Bizonyossággal mondhatjuk tehát, hogy a Szovjetunió a békéért és az enyhülésért szállt és száll síkra, és elvhű politikát folytat. Megkárosítani azonban nem hagyjuk magunkat, nem engedjük senkinek, hogy beavatkozzék helügyeinkbe. Tiszteletben tartjuk más államok törvényes érdekeit és megköveteljük, hogy a mi érdekeinket is tiszteletben tartsák.

ló volna, ha az Egyesült Államok úgy járna el, ahogyan az amerikai elnök a velünk folytatott tárgyalás során beszélt. Ha a béke, az enyhülés pozícióit védelmezi, ha megfontoltabb, reálisabb és ésszerűbb álláspontra helyezkedik, a fegy« verkezési hajsza megszüntetésével és annál is inkább a leszereléssel kapcsolatban, az éppen az lesz, amire a népeknek szüksége van, amit az államok vezetőitől s mindenekelőtt a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőségétől elvárnak — mon-> dotta végül Andrej Gromiko.