Új Szó, 1978. október (31. évfolyam, 272-301. szám)
1978-10-25 / 295. szám, szerda
Az energiafelhasználás ésszerűsítéséről Marian Švoňava mérnök Rajmund Hatala mérnök Jifi Perinu mérriuk loan janik mérnök Emília Kováčova mérnök Miloslavu Franeková A fűtőanyag- és energiafelhasználás ésszerűsítésének kérdései minden üzemben, vállalatban napirenden szerepelnek. Az energiafelhasználás ésszerűsítése érdekében a termelésben dolgozó, a műszaki szakember és az irányításban dolgozó egyaránt sokat tehet. Egyik legnagyobb műtrágyagyártó vállalatunkban, a vágsellyei (Šaľa) Duslo Vegyipari Kombinátban egy kerekasztal-beszélgetés keretében arra kerestük a választ, hogy az egyes posztokon mit tesznek a fűtőanyag- és energiafelhasználás ésszerűsítése érdekében, Kérdéseinkre Marián Švoňava mérnök, komplex racionalizációs brigádvezető, Rajmund Hatala mérnök, a 02-es számú üzem vezetője, Jirí Perina mérnök, az energia- és fűtőanyag felhasználását ésszerű sitii részleg vezetője, lvan Janik mérnök, komplex racionalizációs brigádvezető, Emília Kováčová mérnök, a 02- es számú üzem önálló technológusa és Miloslava Franeiková, önálló ésszerűsítési technikus válaszolt. A racionalizációs tevékenységnek, így a fűtőanyag- és energiafelhasználás ésszerűsítésének is minden egyes munkahelyen, üzemben, vállalatban sajátos feltételei vannak, amelyek a műszaki fejlettségi színvonalból, a dolgozók szak- képzettségéből, az általános munkahelyi légkörből stb. adódnak. Milyenek az ésszerűsítés feltételei a Duslo nemzeti vállalatban? M. Švoňava: — Vállalatunkban az ésszerűsítésnek olyan feltételei vannak, amelyek megfelelnek nagyságának és fontosságának. Dolgozóink döntő többsége jól ismeri a racionalizációs tevékenység küldetését, s az egyes üzemekben és munkaszakaszokon az ésszerűsítési mozgalmat megfelelő támogatásban részesítik. Előfordul, hogy a javasolt intézkedés megvalósításával kapcsolatban problémák merülnek fel, de az esetek többségében az ésszerűsítés vállalatunkban sikeresnek mondható. J. Perina: — Az elöltem szóló szavait kibővítem a fűtőanyag- és energiafelhasználás ésszerűsítése terén szerzett vállalati tapasztalatokkal és eredményekkel. Az 1975-ös, 1976-os és 1977-es években munkánkat lényegesen meghatározták a földgáz- és energiafelhasználásunkat szabályozó és korlátozó intézkedések. Ezek az Intézkedések lényegében teret adtak az ésszerűsítés nagyobb mértékű kibontakoztatása számára is. Itt még megjegyzem, hogy a nagyon szigorú szabályozó intézkedések jelentősen veszélyeztethették volna némely részlegünk zavartalan működését, ezért kivételesen engedélyezték az áramszolgáltatás korlátozásának mérséklését. A kivétel engedélyezése lehetővé tette a folyamatos termelést. Az idén az energiafogyasztást korlátozó intézkedések számunkra lényegesen kedvezőbbek az előző évekéhez viszonyítva. Az 5,5 megawatt értékű korlátozást az elektrolízisen hajtjuk végre, így a vállalat többi részlegén nincs szükség az áramfogyasztás korlátozására. A földgázellátásban pedig lényegében már nincsenek fennakadások. Mint már említettem, az intézkedések lehetőséget adtak az ésszerűsítés nagyobb mértékű kibontakoztatására Is. Elmondhatom, hogy ezen a területen nagyon jó eredmények születtek. Az idei év első felében szintén nagyon jó eredményekről adhattunk számot a fűtőanyag- és energiafelhasználás állami programjának teljesítésével kapcsolatban. A harmadik negyedévben bizonyos nehézségek merültek fel a termelésben, s így a program teljesítésében is. Ennek ellenére joggal feltéte lezzük, hogy a tervezett 24,7 ezer tonna fűtőanyagot az év végéig megtakarítjuk. A felsorolt eredmények r! érésébe! mennyiben járult hozzá az ésszerűsítés szervezése? J. Perina: — Vállalatunkban a termelési igazgatóhelyettes vezetésével energetikai szakbizottság működik, amelynek feladata az energia és fűtőanyag felhasználását ésszerűsítő tevékenység összehangolása. Ezen kívül minden üzemnek saját ésszerűsítő bizottsága van, amely ‘üzemi szinten végzi az ésszerűsítési program megvalósításának irányítását. Az eredményeket a vállalat vezetősége havonta felülvizsgálja, s a felsőbb szerveknek havonta jelentést ad az állami ész- szerűsítési program teljesítéséről. A vállalati energetikai szakbizottság negyedévenként foglalkozik e kérdések megvitatásával. Ennyit a szervezésről, amihez még röviden hozzáfűzöm, hogy évekkel ezelőtt korántsem szenteltünk ilyen nagy figyelmet az energia- és fűtőanyag-felhasználás ésszerűsítésének. A nagyobb fokú szervezettség a jobb eredményekben tükröződik vissza. Az ésszerűsítés eredményei az egyes termelőrészlegek munkájának stabilitásától függenek. Ha a részlegeken a termeléssel kapcsolatban problémák merülnek fel, akikor ezek kedvezőtlenül hatnak ai üzemek tevékenységére és magára az ésszerűsítési folyamatra is. Egyébként az energia- és fütő- anyagiíelhasználás ésszerűsítési folyamata a Slovchéiríia termelési-gazdasági egység vezér- igazgatósága által megadott irányszámmal kezdődik. Ez a szám megszabja, hogy mennyi energiát kell megtakarítanunk vállalati szinten, mi pedig ezt lebontjuk az egyes üzemekre, részlegekre. Ezek a saját feltételeikre vonatkozóan kidolgozzák — a kiküszöbölhető veszteségeik elemzéseinek alapján — ésszerűsítési programjukat, amelyeket vállalati szinten összpontosítanak. A programok teljesítését a már említett szakbizottságok ellenőrzik. Ami pedig az ésszerűsítés feltételeinek a megteremtését illeti vállalatunkban, elfelejtettem még megemlíteni egy nagyon fontos tényezőt. Ez pedig az anyagi érdekeltség tényezője, amelynek érvényesítésére a szocialista munkaverseny keretében nyílik lehetőség. Véleményük szerint melyek azok a munkaszakaszok, amelyek döntőek a fűtőanyag- és energia-felhasználás ésszerűsítésének szempontjából. A termelést megelőző szakasz, a technológiai folyamat, illetve a termelés? R. Hatala: — Erre a kérdésre a 02-es számú üzem feltételeiből kiindulva válaszolok. Éppen azért konkrétabb leszek, mint az előttem felszólaló, és néhány szót szólok a munka ésszerűsítéséről is. Mi elsősorban a termelést közvetlenül érintő ésszerűsítésekről beszélhetünk, ott nyílik a legtöbb lehetőség erre a tevékenységre. A részlegek építése lényegében már befejező dött, így az energiaielhasználás ésszerűsítését is csupán a meglévő berendezések nyújtotta lehetőségek kihasználásával hajthatjuk végre. Az előző szakaszokat mi nem tudjuk befolyásolni. Elmondhatom, hogy az 1977-es évet ezen a területen aránylag Jó eredményekkel zárhattuk. Röviden felsorolok néhány jelenlegi döntő fontosságú ésszerűsítési intézkedést, illetve módszert. Ezek közé tartozik pédául a Furmaníte eljárás, amelyet az Angliában vásárolt licenc alapján vezettünk be. Az eljárás lényege az, hogy tökéletesebbé tegyük a magas nyomás és hőmérséklet alatt működő gépek és berendezések tömítését. A módszer lehetővé teszi, hogy az energetikai veszteségeket a berendezés működése közben eltávolíthatjuk. A hagyományos eljárással ezt a tevékenységet csupán a berendezés leállítása után végezhetjük el. Egy-egy berendezés leállítása után nálunk a technológiai folyamat újrabeindítása jelentős nyersanyag- és energiaveszteséget von maga után. Azzal magyarázható ez, hogy újrabeindítás- kor vagy üzemzavar idején szünetel a termelés, de fíítőanyag- és energiafogyasztásra akkor is szükség van. A 4. részlegben, az ammóniagyártásnál keletkezett fáradt gőzt kazánvíz-előmelegítésre használjuk fel. A 4. részleg egyébként 1000 tonna ammóniát gyárt naponta, és ehhez több mint 1 millió köbméter földgázt igényel. Ilyen meny- nyiségnél már a fogyasztás tized százaléknyi csökkentése is jelentős megtakarítást eredményezhet. A 4. részleg szerves része a karbamidgyártás is, ebből naponta 600 tonnát gyárt. Ezen a szakaszon is van lehetőség bizonyos ésszerűsítésre, mivel jelentős mennyiségű energiát használunk fel itt Is. Továbbá nagyon sikeres ésszerűsítési akciónk volt a harmadik ammóniagyártó részlegen bevezetett alacsony hőmérsékletű konverzió. Ez a részleg naponta 300 tonna ammóniát gyárt. Építése során az alacsony hőmérsékletű konverzió még nem volt elterjedt. Ami a legközelebbi időszakra kitűzött feladatainkat, vagyis a jövő évi feladatainkat illeti — az energiatakarékoskodás terén nem csekélyek. Üzemünknek 9600 tonna fűtőanyagot kell megtakarítania. E feladat igényességét fokozza az a tény, hogy szilárdan megkötött technológiai folyamatról van szó. Ott, ahol a termelési folyamat még nem tökéletes, természetesen több lehetőség nyílik az ésszerűsítésre, az energia- és anyag felhasználás tökéletesítésére. Még engedjenek meg néhány szót a munka ésszerűsítéséről. Üzemünkben egy nagyon igényes ésszerűsítési akciót készítünk elő, amelynek eredményeként a jövö évben 17 munkaerőt takaríthatnánk meg. Tehát a még nagyobb feladatokat jövőre kevesebb létszámú dolgozóval szeretnénk elvégezni. . Üzemünkben egyébként 448-an dolgoznak. E feladat teljesítése számos akció alapos előkészítését követeli meg, s ezt egy komplex szocialista racionalizációs brigád végzi. E. Kováčová: — Én csupán néhány adatot említek az idei energiatakarékoskodással kapcsolatban. Ahogy Hatala mérnök elmondta, a legnagyobb megtakarítást az alacsony hőmérsékletű konverzió, a Furmaníte eljárás bevezetése és a 4. részleg berendezéseinek módosítása jelentette. Az alacsony hőmérsékletű konverzió eredményeként ebben az évben 4355 tonna fűtőanyagot kell megtakarítanunk. A féléves tervfeladatot ezen a területen viszont 160 százalékra teljesítettük, vagyis nagyon jól. Az első félévben* ez 3 778 868 korona értékű megtakarítást jelentett a vállalatnak. A Furmaníte eljárás alkalmazásából eredő megtakarítások az első félévben 5 078 929 korona értéket tettek ki. M. Franeková: — Ehhez még hozzáfűzném, hogy vállalatunk minden évben részt vesz az országos fűtőanyag- és energia- takarékoskodási versenyben. Ebben az évben az alacsony hőmérsékletű (konverzióval neveztünk be. Országos viszonylatban a második helyre kerültünk. M. Švoňava: — A kérdésre, hogy mi a döntő fontosságú az ésszerűsítési mozgalom kibontakoztatása szempontjából, azt válaszolhatom, hogy minden akció alapja egy ötlet. Komplex racionalizációs brigádunk létrehozásakor három célt tűztünk ki: mégpedig a munka ésszerűsítését, az energiafogyasztás ésszerűsítését, végül pedig a termelés növelését. A kitűzött feladatot, amely pontosan meghatározta a megtakarításokat, magasan túlteljesítettük. I. Janik: — Én ismét visszatérek az alacsony hőmérsékletű konverzió és a Furmaníte eljárás megvalósítására. A Furmaníte alkalmazásáról bebizonyosodott, hogy érdemes volt bevezetni, s hogy van jövője hazánkban is. Az alacsony hőmérsékletű konverzió kidolgozására pedig komplex racionalizációs brigádot hoztunk létre, mégpedig 1975-ben. A gondolat a dolgozók körében követőkre talált, s a brigád 17 tagja lelkesen dolgozott a kezdeti nehézségek és bizalmatlanságok ellenére. A brigád munkáját segítette a vállalat valamennyi munkaszakasza, sőt a Slovchémia vezérigazgatóságának a munkatársa is. A brigád tagjai közötti együttműködésről csak jót tudok mondani. A dolgozókat — a munkásokat és a műszakiakat egyaránt — megnyertük az akció ügyének, sikerrel, mert az akció végleges lebonyolításába mindenkit bekapcsoltunk, vagyis az egész 02-es számú üzemet. Milyen az együttműködés az ésszerűsítés területén a munkások, a technikusok, a mérnökök és a vezető gazdasági dolgozók között? Melyek az együttműködés leggyakoribb formái? M. Švoňava: — Ami az együttműködést illeti, kívánatos lenne, hogy mindenütt a legjobb legyen. A kifejlesztett ésszerűsítés hatékonyságáról természetesen elsősorban az egyes berendezések kezelői, tehát maguk a munkások döntenek. Ezen kívül meghatározó tényező az irányító dolgozók tevékenysége is, mindenekelőtt a műszakvezetőké. Az ésszerűsítés fokozását a vállalat anyagi érdekeltségi rendszere is nagy mértékben befolyásolja. Az e célra fordított anyagi eszközöket 70:30 arányban osztják el, vagyis 70 dolgozóra 30 műszaki-gazdasági dolgozó jut. Ebből oz elosztási arányból is látjuk, hogy milyen nagy fontosságot tulajdonítunk a gépek és berendezések közvetlen kezelőinek. Kétségtelen, hogy a munkások és a műszakiak közötti kapcsolatok jók. Itt jegyzem meg azt is, hogy nálunk a munkás nem egyszerű, szakképzetlen dolgozó, hanem képzett — szakmunkás-bizonyítványa van, s rövidebb-hosszabb gyakorlata. Vállalatunk keretében mindenkinek lehetősége van a szak- képzettség elnyerésére a különböző tanfolyamok keretében is. Nálunk pedig a gípek kezeléséhez legalább szakmunkás-bizonyítvány kell. Milyen az ésszerűsítési tevékenység szervezése a vállalatban? J. Perina: — Az ésszerűsítést tevékenységünket 'az SZSZK Iparügyi Minisztériumának a találmányok és újítási javaslatok irányítására vonatkozó rendelete alapján Irányítjuk, Minden olyan újítási javaslatot előnyben részesítünk, melyek jelentős energiamegtakarítást eredményeznek. Részlegünkön természetesen figyelemmel kísérjük az említett irányelv érvényesítését. M. Franeková: — Az ésszerűsítési akciókat igazgatói rendelet alapján havonta értékeljük. Minden egyes ésszerűsítési akciónak törzslapja van, amelyen feltüntetik az elért megtakarításokat, az akció ktezdetét stb. Ha az akció megvalósítása körül nehézségek merülnek fel, akkor azt a vállalat vezetősége megvitatja és keresi a legjobb megoldásokat R. Hatala: — Elmondható, hogy az ésszerűsítési tevékenység horizontálisan és vertikálisan egyaránt nagyon jó. Amint Janik mérnök is említette, például az alacsony hő- mérsíékletű konverzió megvalósításába közel 500-an kapcsolódtak be, s munkájukat az említett komplex racionalizá- ciős brigád irányította. A szocialista munkabrigádok tucatjai működtek együtt e munka végrehajtásában. Nagyon jó az együttműködés a dolgozók és a gazdasági vezetők között. M. Švoňava: — El kell még mondani, hogy vállalatunkban a dolgozók kezdeményezése elé gördítenek akadályokat. A kezdeményezésnek szabadja van, erre nagyon sok példát lehetne felsorolni. J. Perina: — Az együttműködéssel kapcsolatban jegyezném meg azt is, hogy ha valamilyen akció kivitelezésére nem elegendő a saját erőnk, akkor külső munkatársak segítségét vesszük igénybe. Erre ís nagyon sok példát hozhatnánk fel. Engedjenek meg befejezésül még néhány mondatot. A fűtőanyag- és energiatakarékoskodás kérdései mindig időszerűek. Államunk arra törekszik, hogy a következő ötéves tervidőszakban a fűtőanyag és az energia ne legyen népgazdaságunk fejlődésének limitáló tényezője. Ismeretes, hogy hazánkban az egy egységnyi termelésre jutó energia- fogyasztás 1,5-szerese a fejlett ipari országokénak. Tehát van miről gondolkodni, van mit ésszerűsíteni. Vannak a mi vállalatunkban is tartalékok. Ta-* karékoskodási lehetőségek rejlenek például a hulladékhő kihasznaľásában, a műszakilag indokolt normák bevezetésében, a hűtővíz kihasználásában, továbbá — s ez szintén nagyon fontos — az ellenőrzés minden szinten való elmélyítésében. A jövőben ezek megoldására összpontosítjuk a figyelmet, főleg az egyes üze- 197a. mekben, hogy a megtakarításokkal hozzájáruljunk e társadalmi probléma megoldásához. Köszönöm a beszélgetést. pAkozdi GERTRŰD (Gyökeres György felvételei) X. 25.
