Új Szó, 1978. október (31. évfolyam, 272-301. szám)
1978-10-21 / 291. szám, szombat
Szüreti hangulat napjainkban A SZŐLŐTERMESZTÉS KOMOLY FELADAi Szüret. Varázsa van ennek a szónak, még most is, .amikor a nagyüzemi szőlőtermesztés közepette a mezőgazdasági üzemek úgy tekintenek a szüretre, mint az őszi betakarítási munkák egyikére, s a szőlőt akár a kukoricát, vagy cukor répát igyekeznek mielőbb rendeltetési helyére szállítani Sokan — főleg az idősebbek — nosztalgiával emlegetik az egykori szüretek vidám hangulatét; amikor egész nap szállt a dal a szőlődombok felől, a présházban a férfiak cigányzene mellett dolgoztak, miközben szüntelenül kóstolgatták a kar- cost. Arról nem beszélnek, hogy a szüretelés akkor is elsősorban fáradságos munkát jelentett, a dal, a muzsikaszó pedig csak amolyan kísérő jelensége volt a dologigényes betakarításnak. Dehát az időbeni távolság megszépíti a valóságot. Vajon a megváltozott körülmények közepette mi jellemzi a szüretet? Kérdésünkre az Oroszkai (Pohronský Ruskov) Egységes Földművesszövetke- zetben kerestük a választ. Vincencz Zsigmonddal, a növénytermesztési részleg üzemgazdászával folytatott előzetes beszélgetés során megtudtuk, hogy 74 hektárnyi termő-, s körülbelül ugyanennyi még nem termő szőlője van a szövetkezetnek. A távlati tervek alapján 160 hektárra növelik a szőlővel telepített területeket. A termő szőlőskertek a szövetkezet határának öt különböző pontján terülnek el, egymástól több kilométernyi távolságban. A damásdi (Domaša) részleg szőlőskertjéig hosszan mentünk a szántóföldek között vezető aszfaltozott dűlőúton. A huszonöt hektáros kert közepén álló gazdasági udvar körül nagy volt a nyüzsgés. Egy szüretelő edényekkel megrakott traktor éppen akkor jött ki a sorok közül, s megállt az egyik tehergépkocsi mellett. Erős férfikarok ragadták meg az egykori puttonyok szerepét betöitfi zöldszínű edényeket, s tartalmukat a tehergépkocsi tartályába ürítették. Mint később megtudtuk, a tehergépkocsira szerelt tartály gombnyomásra billenthető, s 1gy a borfeldolgozó üzemben — ahová a leszüretelt termést szállítják — könnyen lerakható a szőlő. így Tóth Béla, a szőlőtermesztő részleg vezetője elégedett az idei terméssel. (Egri Ferenc felvétele) az átadásnál nincs szükség rakodómunkásokra. A tehergépkocsira szerelhető tartályokat a szövetkezet géplakatosai készítették. S ezzel már meg is kaptuk kérdésünkre az első választ. A mai szüret egyik jellemzője az az igyekezét, hogy minél nagyobb mértékben gépesítsék az ezzel járó teendőket. A másik pedig, hogy azért a gépesítés terén bőven van niég tennivaló, mert — mint a szóban forgó szövetkezet példája is mutatja — még sok élőmunkát Igényel a szőlőtermesztés. De erről már Tóth Bélával, a szőlőtermesztési részleg vezetőjével beszélgettem. Előbb azonban hadd mutassam be beszélgető partneremet. Nevét már ismertem, a szövetkezet irodájában tudtam meg, hogy így hívják a fővincellért. A szőlőskertben a sorok közül éppen kilépő két fiatalembertől érdeklődtem, hol találhatnám meg, miire az egyik így szólt: „Én vagyok“. Nem tudom, ki hogy van vele, de én eddig csak alacsony, köpcös, legalább középkorú vincelléreket ismertem, ezért egy kicsit meg is lepődtem a magas, karcsú, farmerruhás fiatalember láttán. Nyilván észrevette meglepődésemet, mert megjegyezte, hogy azért ő sem kezdő a szakmában. Több mint tízéves gyakorlat van mögötte, ismeri a szőlőtermesztés csín- ját-bínját. Szakmáját a Bfeclav melletti Valticében tanulta ki. Igényes munkáját öt vincellér — Vajkai János, Suba Lajos, Lecky János, Boka Sándor és Anta Lajos — segítségével végTECHFILM '78 [Tudományos-műszaki haladás celluloid szalagon Intézmények, iskolák figyelmébe Ha egy nemzetiközi filmfesztivál elékrezett 16. évfolyamához, akkor mindenképpen „kl- ijár“ neki legalább a jelentős jelző, még ha egy-egy évfolyamát nem filmsztárok teszik emlékezetessé, és a bemutatott filmek nem is kavarnak hosz- szantartó vitákat filmesek és nézők között. Nos, október 22- én, vasárnap, Pardubicében ünnepélyesen megnyílik a mű«a- ki filmek 16. nemzetközi seregszemléje a „Techfilm ’78“. A filmfesztivál mottója — A tudományos-műszaki haladást az országok békés együttműködésének szolgálatába — bizonyítja, hogy nemes szándék vezérli e műszaki filmszemle rendezőit, szervezőit. Ezúttal mintegy 200 versenyfilmet mutatnak be, ami az elmúlt évi számhoz viszonyítva Jelentős létszámcsökkenésről tanúskodik, de a fesztivál jó hírének érdekében a minőség fokozottabb szerepet kap a „rajtlista“ összeállításánál. A cél olyan filmek vetítése, amelyek adnak valami újat a szakembereknek és a laikusoknak. Az előzetes nevezések alapján külföldről a legtöbb filmet — 36-ot — a Szovjetunió nevezte, 24 filmet küld Lengyelország, 17 érkezik az USA-bóI. A részt vevő 18 ország között egy egzotikus szigetállam — Sri Lanka — első ízben szerepel — két filmmel. A/endező'k szerint: „ez egy olyan fesztivál, amelynek nívója — vagy az éppen látható film nívója — nem kell, hogy egyenes arányban legyen a nézőszámmal. Sokkal többet ér — mondják, — ha csak húsz érdeklődő tekint a vászonra, mint amikor 200 olyan „néző" van jelen, aki csak bent ül, de ha kigyúl a fény a film végén, nem tudja, mit látott.. A Techfilm ’78 időtartama ez- idén 5 nap, de a pénteki eredményhirdetés nem jelenti a filmszemle végét. A megállapodások értelmében ugyanis a fesztiválra nevezett külföldi filmek idehaza illetékmentesen vetíthetők, így az egyes kerü- letközpontokban 2—3 napon keresztül szintén láthatók a filmvásznon. Így Bratislava november 7-től 9-ig, Kassa (Košice) január 23. és 25. között, Banská Bystrica pedig január 30-án és 31-én rendez műszaki filmbemutatót a Pardubicében bemutatásra kerülő filmekből. A hazai műszaki filmek azonban bárki számára elérhetők, hiszen a 8 évvel ezelőtt létrehozott INFOR FILM SERVIS feladata a tudományos és műszaki filmek népszerűsítése és kölcsönzéa útján történő forgalmazása. Eddig a szervezet tulajdonában mintegy kétezer film van, több mint 24 ezer példányban. Ilyenformán az elmúlt évben több mint 3 millió 600 ezer néző láthatta a szóban forgó filmeket, amelyek az egyes kerületekben működő filmkölcsönző központok által juthanak el a különböző vállalatokba, üzemekbe, iskolákba, politikai és társadalmi szervezetekbe, 'közületekbe, az ismeretterjesztő filmek iránt érdeklődőkhöz. Szeptember 1-től Szlovákia mindhárom kerületében működik filmkölcsönző. Az iménti statisztika javításának feltételei tehát adottak.,. —rajzi, mindnyájan tapasztalt szakemberek. Az öt vincellér közül négy éppen a damásdi részlegen tartózkodott, amelynek vezetője Vajkai János, Lecky János azért volt ott, mert a kissalói (Tekovské -Lužianky) részlegen akkor még nem szüreteltek, tehát Itt segédkezett. Suba Lajos és Boka Sándor pedig azért jött, hogy szóljanak a fővincellérnek, nincs aki a kisölvedi (Maié Ludince) és a zalabai részlegen felrakja a szőlőt a traktorra. Hát igen, a munkaerő kérdése — szólt a fővincellér. Kevés a férfi, de több asszonyra, lányra is szükség lenne. Még szerencsénk, hogy az iskoláktól segítséget kapunk. Ma is hatvan zselízi (Želiezovce) gimnazista jött ki hozzánk szüretelni. Persze, nem lenne ilyen gondunk, ha az időjárás nem űzött volna ilyen tréfát a mezőgazdasággal, s nem kellene még mindig paradicsomot, paprikát szedni, s a kertészetben dolgozók is jöhetnének a szőlőbe dolgozni..'. A szüretelő asszonyok láthatóan siettek. Az egyik sorban Antal Erzsébet és Králik Anna vágta le a fürtöket. Még beszélgetésünk közben sem szakították félbe a munkát. — Sietünk, hogy minél többet leszüreteljünk — mondották. Teljesítmény után kapjuk a fizetést. Egy métermázsa szőlő betakarítása után 24 korona fizetség jár. A szüretelők átlagteljesítménye öt métermázsa naponta. — A borászati üzem mennyit fizet a szőlőért? Kérdeztük Tóth Bélát. ' — Attól függ, mennyi a cukortartalma. Ha 17 fok, akkor hat korona húsz fillért kilójáért. Ha ettől magasabb, akkor az ár fokonként harminc fillérrel emelkedik. Kevesebb cukor- tartalom esetében ugyanilyen mértékben csökken a kifizetett összeg. A szőlő cukortartalma kissé alacsonyabb a kívántnál, 14—18 fokos. Az Idei szélsőséges időjárás a szőlőtermesztésre is kedvezőtlenül hatott, de amint tapasztaltuk, gondot okoz a munkaerőhiány is. Így hát önkéntelenül is felvetődik a kérdés, mi lesz, ha nem 74, hanem 160 hektárról kell betakarítani a termést? — Kézierővel semmi esetre sem győznénk. Gépesíteni kell. Azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol nagyobb mértékben foglalkoznak szőlőtermesztéssel, már kombájnnal szüretelnek. — A felsőbb szervek felhívták a mezőgazdasági üzemek figyelmét, hogy a jövőben nagyobb figyelmet fordítsanak a csemegeszőlő termesztésére. Önök hogyan viszonyulnak ehhez? — Az igazat megvallva eddig mindössze fél hektárnyi csemegeszőlőt telepítettünk. De vannak telepítésre előkészített területeink, melyeken szívesen termesztenénk csemegeszőlőt, csak nehezen jutunk hozzá ilyen ültetőanyaghoz. A szőlőtermesztés bonyolult feladat, komoly erőpróbát jelent mindenki számára, aki részt vesz benne, és sokszor bizony előre nem látható nehézségek akadályozzák az e téren kitűzött tervek teljesítését. Persze, annál nagyobb az öröm, ha sikerül a nehézségek kiküszöbölése, s az elképzelések valóra váltása. KOVÁCS ELVIRA Anyanyelv és gondolkodás Az ember biológiailag már születésekor ember. Alkatában, érzékeiben, idegrendszerének, agytekervényeinek emberi fokú fejlettségében sok mindent magával hoz, ami az ősökben felhalmozódott. De a gondolkodást és a nyelvet magát nem, csak elsajátításuk készségét. Gondolkodás és nyelviség nem is két dolog tulajdonképpen, hanem — egy szovjet nyelvész szellemes hasonlatával — egyazon papírlap két oldala: sem nem azonosítható, sem el nem választható egymástól. Jól éreztetni ezt a született süketnémákkal való foglalkozás: „beszélni“ tanításuk egyben fugalomalkotási és gondolatfűzési készségük kialakítása; s így a valóság elemeiből és szerkezetéből nagyjából annyit fognak meg, amennyit a nyelviség segítségével is meg tudnak közelíteni. Mi, „hallók“, észre sem vesszük, hogyan fog át bennünket a társadalom az első pillanattól, hogyan formálja valóságlátásunkat is a maga képére, a maga szokásainak megfelelővé. Amikor gőgicsélni kezdtünk, csak hangadó szervünket próbálgattuk-gyakoroltuk; cseppet sem másként, mint ahogy lábunkkal rugdalóztunk, kezünkkel kalimpáltunk. Ám környezetünk az első „ba ba“ felkiáltásnál már a puszta száj- és torokgyakorlatba értelmet magyarázott. így,a többibe is: a „ma-ma“, a „papa“ környezetünk egyes részeinek jelölőjévé vált. Azután sorra következtek az egyéb személyek és táir-i gyak. Mi segített már jó korán elkülöníteni a piros, kerek tárgyak két csoportját? Az, hogy az egyik fajtára mindig ezt hallottuk: alma, a másikra meg ezt: labda. Persze gya- nakvóak voltunk, ellenőriztük is a különbséget. S lám: az egyik engedett a harapásnak, a másik ellenállt neki; az egyik szétmállott, ahogy a földhöz vágtuk, a másik vissza- ugrott. És így volt a dolgok tulajdonságaival is: A forró szó elég hamar gyanút ébresztett bennünk, hogy a be- fűtött kályhának meg a gőzölgő kakaónak közös (és a hanghordozásból ítélve: számunkra veszélyes) tulajdonsága lehet. Ezt is kipróbáltuk persze, de mindkettőt csak egyszer; azután már elég volt a szó is. Így vettük át a szavakkal együtt lassan a fogalomvilágot, amelyet a társadalom — a valóságot szemlélve-próbálgutva — nemzedékek ezrein át alakított ki. Megtanultuk, hogy a vörös meg a piros két külön alapszín, s a zöld meg a kék is kettő. Azt hittük: szavainkban-fogalmainkban a valóság közvetlenül tagolja és tükrözi önmagát. De ez azt jelenti: mindent nemcsak úgy mondjuk, ahogyan a magunk társadalma, hanem úgy is látjuk, úgy is észleljük. A szón keresztül társadalmi kötöttségű a vele belénk ivódott fogalom is. Mi esküdni mernénk, hogy a valóságnak van ilyen tárgya, jelensége, darabja: répa, s ennek a sárgarépa, fehérrépa, cukorrépa, marharépa, sőt a céklarépa is csak alfaja, megjelenési formája. Az angolnak minden válfajra külön neve van; vele épp azt nem lehet elhitetni, hogy maga a répa valóság volnál S nem is csak a dolgok fogalmát kaptuk így készen és kötötten, hanem viszonyaikét is. Mikorra ismertük volna fel a valóságban az ellentét vagy az okozati összefüggés elvét, ha készen nem kaptuk volna őket már két-három éves korunkban, ebbe a két szóba sűrítve: de és mert! Már csak érvényüket kellett körültapogatnunk, s íme, tökéletesen elemezhettük az észlelt valóság részeit, összefüggéseikkel együtt: „Az út egyenes, de csúszós, mert nedves.“ A társadalom szemlélete persze ebben is jelen van. Nekünk nem mindegy, hogy valaki „elrejtőzött a bokrok mögé“, vagy „elrejtőzött a bokrok mögött“. Úgy érezzük: a tükrözött esemény más és más. Angolra ezt a kettőt csak egyazonos mondattal lehet lefordítani; a kettő különbsége egy angolnak meg sem igen magyarázható. Ö viszont azon botránkozna-' meg, hogy nekünk ez a meghatározás: „Itt ül közöttünk Pista“, akkor is jő, ha kettőnk között ül, akkor is, ha sokunk között (azaz „körünkben“). Számára az egyik viszony between, a másik among, s a kettő nem azonosítható, még össze sem keverhető. Most kellene tovább lépnünk a mondatalkotás és a gondolatfűzés kapcsolatához; de ez már messzire vinne. Arra talán már ennyi is rámutat: minden ember valamelyik nyelven Ismeri meg a világot, mégpedig annak a látásmódja szerint. Fogalmait is, gondolkodását is ennek a szemlélete alapozza meg, alakítja ki. Nos: ezt hívjuk anyanyelvnek, s ez jelenti a világgal az áttétel nélküli, közvetlen kapcsolatot, akár észleljük a valóságot, akár reagálunk rá. Anyanyelven a szó maga a fogalom, a mondat maga a gondolat; s ezért az anyanyelv adja biológiai emberségünkhöz gondolkodó emberségünket, ez hordozza és szabályozza „anyagondolkodásunkat“. S ezért minden anyanyelv egyforma rangú, mert mindegyik emberré formáló. DEME LASZLÚ Mi a leeplegjobbabb? Nem, nem káprázik az olvadó szeme, amikor a címet olvassa: valóban azt kérdezzük, mi lehet a „leglejobbabb"? Ügy tűnik: semmi. Az ilyen túlfokozás ugyanis már értelmetlen. Mégis gyakorta halljuk, hogy valamilyen megoldás a „legoptimálisabb“. Ez az öszvérszó pedig jelentésében nagyon hasonlít a címben feltűnt szörnyszülütthöz. Az optimális ugyanis a latin optimus melléknévre vezethető vissza, és ez a bonus „jó“ melléknév felsőfoka. Bármilyen közvetítéssel vált Is az optimus-ból optimális, jelentésében már ott rejlik a felsőfok. A legjobb megoldás tehát: az optimális megoldás — vagy: az optimum. A latin szerkezet eredeti értelme sikkad el akkor is. amikor valaki „ad absurdumig“ vezet egy elképzelést. Az ad absurdum ugyan egymagában jelenti a lehetetlenig, lehetetlenségig határozót. Fölösleges tehát, az -ig jelentésű latin előzéken (az ad elöljárón) kívül még egy'magyar raggal is megtoldanunk az alapszót. Az ad absurdum kifejezés hibás értelmezése egyébként annyira terjedőben van, hogy a múltkor a televízióban abszurd helyzet helyett „ad absurdum helyzet“-ről beszéltek, magyarán: nem lehetetlen, képtelen helyzetről, hanem lehetetlenig helyzetről. Az tehát az optimális, ha a latin szavakat nem látjuk el ad absurdum magyar végződésekkel. Ha latin kifejezésekkel élünk, minimális (lagkisebb) követelmény, hogy értsük is őket. Ellenkező esetben beszéljünk inkább ma- gyaruH HONFFY PÄL 1978. X. 21. 4
