Új Szó, 1978. október (31. évfolyam, 272-301. szám)

1978-10-19 / 289. szám, csütörtök

„Kérdezünk - válaszoltok?“ EGY PRÁGAI IFJÚSÁGI RENDEZVÉNYRŐL Köralaikú a prágai Július Fu­čík Pihenés és Szórakozás Park színházának épülete. Itt mükö- diik a „Divadlo na vystaviSti“. Szívesen járnaik ide a fiatalok. A színháznak nincs saját társu lata, viszont annál színesebb, változatosabb programja van a vendégszereplő társulaioik, együttesek jóvoltából. Az épület meghatározó jellegű a műsor választást illetően, mert csak a mikro-színház adta lehetőségeik ikel élhetnek a rendezők, a szí­nészeik. Kicsi a színpad, alig 50 négyzetméter alapterületű. Ki­csi a nézőtér, csupán 80 férő­helyes. Űjabban azonban nemcsak színházi előadásokat rendeznek itt, hanem beszélgetéseket, me­lyeik címe: Kérdezünk, — vála­szoltok? Furcsa cím, sejteti, hogy a főszerep nem a színpa dón szereplőké, hanem a néző téren ülőké. A premierről lekéstem, de a harmadik előadásra, illetve be­szélgetésre, már kaptam je­gyet. Egyébként minden hét vé­gén, pénteken és szombaton rendeznek egy-egy beszélgetést. És persze akárcsak a színházi előadások esetében, mindig telt ház számára. Négy előadó, pontosabban mondva: kérdező, ül a színpad­ra helyezett asztalka mögé. Négy különféle foglalkozású: orvos, jogász, pedagógus, gyógyszerész. MUDr. Pŕemek Podlaha az orvos, JUDr. Ján Pixa a jogász, Helena Šnýdrová a pedagógus, Dr. Jozefa Schré- nilcová gyógyszerész. Megszólal a gong. Egyszer, másodszor, harmadszor. Köz­ben fokozatosan elsötétül a né­zőtér, kivilágosodik az előadók mögött elhelyezett mozivászon, melyen jobbról balra, mint a reklámújságon, betűk futnak a nézők elé. Rövid, egy monda­tos szöveg olvasható: Hétfőn, a közép-csehországi kerület or­szágútjain 219 közlekedési bale­set történt. A következő mon­dat: 3 halott, 18 súlyos sérült. És még egy mondat: Az anyagi kár több mint 900 000 korona. Ojra tekintetünk elé fut ez a szöveg. Sőt, a hangszóróból is halljuk. Utana mikrofonba szól az egyik előadó: Kérdezünk, — válaszoltok? Közben kivilágo- sodik a nézőtér, és már halljuk is az első 'kérdést: — Mi okozzjj a legtöbb bale­setet? Nos, az első pillanatban cso­dálkoznak a fiataloik. összesúg- n<ak. Azután feláll egy fiatal­ember. — A tapasztaltaik szerint — mondja, — leginkább a sza­bálytalan előzés ... a gyorshaj­tás . . . meg az alkohol . .. — Köszönöm — válaszol az előadó, de már kérdez is: — Tudjátok, hogy milyen gyógyszerek fogyasztása okoz oíyan állapotot, mintha alko­holt fogyasztott volna a kocsi- vezető? Egy szemüveges leány, való­színűleg orvostanhallgató, fel­áll és felsorol néhányat, majd (kérdés kérdés után következik. Szinte nem akarok hinni a szememnek, a fülemnek: már a fiatalok túlzott mértékű gyógyszerfogyasztásról beszél­getnek. Néha persze vita ke­rekedik: — Vizsgára készülődve bizo­nyos serkentő szereket fogyasz­tunk, dehát az nem lehet ká­ros. — Miért? |Az előadó nem mond ellent, nem magyaráz, csak kérdez.) — Miért? Miért? — méltat­lankodik az egyik fiatal. — Azért, mert a szervezetnek el­lenállóképessége is van. — Milyen mértékű? Meddig terjedő? (Csak kérdez az előadó). A méltatlankodó válaszol:-— Egyénileg különféle. Min­denkinek más és más. — És az egyén hogyan álla­pítja meg, hogy mikor használ a serkentőszer, mikor hat már méregként? Másik fiatal válaszol a mél­tatlankodó helyett: — Mondjuk meg őszintén, hogy amikor káros hatását érezzük. A tanulságot is kérdés for­májában fogalmazza meg az előadó: — Nincs már későn ilyen­kor? Rövid szünet következik. De persze csak a beszélgetők szá­mára, mert a színpad már a vendégművészeké. Zita Lorencz- ová énekszáma után Peter Bobek szavalata következik. Aztán a Paleček-Janík duó tánc­száma. Dzsesszgininasztika. Majd Miroslav Drličiak bűvész- mutatványa. Azután megint megszólal a gong. Folytatódik a beszélget s. Hasonló módon, mint az előbb, csak a téma más: életkörnye­zetünk. — Hány négyzetméler zöld­terület jut egy lakosra? — Tudjátok hány tonna sze­mét gyűl össze egy nap alatt Prágában? — Mennyibe kerül egy liter ivóvíz? A harmadik „felvonás“ téma­köre: Illemtan. Persze ezt a szót nem mondja ki egyik elő­adó sem. Viszont érdekesnél érdekesebb kérdéseket tesznek fel: — Kinek csókoltál már ke­zet? — Hogyan gyászolod nagy­apádat? — Mit szoktál kölcsönözni? És a befejezés: jutalomköny­vet, hanglemezt, dísztárgyakat kapnak a legügyesebb válasz­adók. A rendező, Vladimír Mrlík nyilatkozata: — Az ötletet az adta, hogy véleményünk szerint nem igaz, hogy a fiataloknak csak kér­dezni van joguk. Vitathatatlan jogúikba véleménynyilvánítás is. Mi teret adunk nekik, lehető­séget. És íme, tapasztaljuk: sok érdekeset mondanak. Mi ta­gadás, tanulunk tőlük, és per­sze tanítjuk őket. Kérdezve. így is lehet. Nem könnyű. A téma­körök állandóak, de a kérdé­sek változók, rögtönzöttek, a kapott válaszok szerint. Nincs két egyforma beszélgetés. Szó­val, nem könnyű, de így is le­het. Fontos, hogy tetszik a fia­taloknak. Legalább tavaszig folytatjuk a beszélgetések meg­rendezését. HAJDO ANDRÁS Mégsem elégedettek. A SZISZ egyik falusi szervezetének eredményeiről, gondjairól EJ Ľ3 Az érsekújvári (Nové Zám­ky) járásban, az ifjúság köré­ben köztudott, hogy a kamo- csai (Kamoča) ifjúsági szerve­zet, bár csak 32 tagja van, az átlagosnál, a megszokottnál szebb, jobb sikerekkel dicse­kedhet, ami Lukács László el­nök, és a vezetőség többi tag­ja: Földes Ilona, Melecsky Zsuzsanna, Bogár Judit, Leho- tai Irén, Soóky Rózsa lelkese­désének, jó szervező munkájá­nak köszönhető. Politikai és közéleti tevé­kenységük tényei is bizonyítják ezt. Sikeres vetélkedőt rendez­tek a Februári Győzelem tisz­teletére. Vallás és humaniz­mus címmel elhangzott elő­adásuk, és az utána következő vita pozitív visszhangot váltott ki. A Haladás Efsz által szer­vezett politikai vetélkedőn, há­rom község fiataljaival verse­nyezve első helyezést értek el. Bekapcsolódnak az agitációs központ által szervezett akci­ókba. A hangszóró műsorá­nak rendszeres közreműködői. Előadásokkal, műsoros össze­állításokkal emlékeznek meg a nevezetes hazai és nemzetközi jelentőségű évfordulókról. A közeljövőben pedig „Ki tud többet a Szovjetunióról?u cím­mel vetélkedőt rendeznek a le­endő SZISZ-tagok számára. Szépen bontogatja szárnyait a Soóky Rózsa által vezetett irodalmi kör, amelynek legje­lentősebb akciója egy önálló Ady-est megszervezése volt. Tánccsoportjuk minden alkal­mat megragad a nyilvános sze­replésre, és a Halász Irén ve­zette, lelkes együttes megszo­kott teljesítménye: dobogós he­lyezést elérni az ifjúsági ta­lálkozók vetélkedőin. Dicséretre méltó, hogy nem csupán a labdarúgásra korláto­zódik a szervezeten belüli sportélet. Sakkozóik rendsze­resen indulnak a körzeti ver­senyeken. A lányok pedig at­létikában elért sikerekkel gaz­dagítják az elismerő, dicsérő oklevelek számát. A legtöbbet Borka Zsuzsanna és Hájas Ele­onóra mondhat magáénak. Kötelezettségvállalásuk ösz- szeállításakor a társadalmi munkákról sem feledkeztek meg. A mezőgazdasági csúcs­munkák idején a földműves­szövetkezet dolgozóinak szíve­sen segítettek. Dicséretet is kaptak érte. A szervezet egyik vezetőségi tagja, Bogár Judit, a felsoro- rolást még meg is toldja: — Feladatunknak tartjuk a falu nagy szülöttének, a mél­tatlanul elfelejtett Lukács Pál költő sírjának gondozását is. Annak idején a gyermek- és ifjúsági irodalom megteremté­sének szükségességét hirdetve járta az országot, öreg napjai­ra visszatért szülőfalujába. És a százöt éve meghalt költő sír­ját most mi gondozzuk. Mégsem elégedettek az elért eredményekkel a vezetőség tagjai. Meg is indokolják, hogy miért. — Nagyobb aktivitásról, még szebb eredményekről, sikerek­ről adhatnánk számot, a kul­turális élet is akkor virágozna igazán, ha a község valameny- nyi fiatalja velünk tartana, de­hát sokan közülük falun él­nek, mégsem falusiak. Furcsának tűnő indoklásukat így magyarázzák: — A fiatalság nagy része a faluból kijár, és a középisko­lák, a szaktanintézetek, a munkahelyek ifjúsági szerveze­teinek tagjaivá válva az itt­honi ifjúsági élettel nem törőd­nek. Tudják, hogy a szervezeti szabályzat értelmében egy sze­mély két szervezetben nem le­het nyilvántartva, és ők kény­telenek az „otlhonmaradottak- kal“ ifjúsági életet teremteni, mégis visszás helyzetnek talál­ják, amikor a SZISZ tagja sem a munkahelyén, sem odahaza nem fejt ki említésre érdemes tevékenységet. — Sokan vannak ilyenek — mondják. — A tanítás, a mun­kaidő befejeztével igyekeznek haza, futnak az autóbusz, a vo­nat után, jóformán nem is tud­ják, hogy milyen a szervezeti élet. A szervezeti szabályzat elő­írásaival persze nem kívánnak vitába szállni, értik annak in­dokoltságát. Viszont a kiala­kult visszás helyzetek miatt bosszankodnak. Mondjuk meg őszintén: jogo­san. Egyébként rokonszenves, hogy az elért eredményekkel, saját munkájukkal mégsem elégedettek, mert hiszen ez még jobb munkára ösztönzi őket. Olyanra, melynek sike­re az említett visszás helyzet megszűnése lesz. PÉNZES ISTVÁN Kommentáljuk ROSSZ SZOKÁSOK Társadalmunk a munka társadalma. A munka képezi életünk és fejlődésünk legfőbb alapját. A társadalom és az egyén gazdagságának is egyik legfontosabb forrása: az anyagi és a szellemi javakat létrehozó munka. Jelenleg is, a jövőben is csak azt használhatjuk fel bővülő szükségleteink kielégítésére, csak azt oszthatjuk el és fordíthatjuk a közösség és ezen belül személyes életünk szebbé, tartalmasabbá tételére, amit munkánkkal, alkotásainkkal előteremtünk. A szocialista társadalomban a munka emberi értékmérő társadalmi rang, méltóság kifejezője. A szűkebb és a tá- gabb közvélemény mindinkább aszerint teszi mérlegre és annak alapján értékeli a személyeket is, a közösségeket is, hogy azok a rájuk bízott munkát hogyan végeznék, végzik. Nálunk a munka, a munkahelyi tevékenység sokak szá­mára már nem csupán pénzkereseti forrás, nem egysze­rűen a fogyasztási szükségletek kielégítésének kényszerű fedezete, hanem emberi- társadalmi kötelesség, egyre in­kább hivatás, a szó nemes értelmében felfogott alkotás, belső megelégedettség tudata, öröm forrása, az élet egyik értelme. Természetesen — és nem mellesleg — azért is dolgozunk, hogy szükségleteinket, növekvő igényeinket kielégítsük. A jobb és szebb életre törekvés helyes, elismert és termé-^ szetes enub«sri tulajdonság. A fontos csupán az, hogy ez a törekvés társadalmilag hasznos és tartalmas munkára épüljön. Ám — sajnos — a sok-sok pozitív példa ellenére még ma is akadnak, akik munkájukat nem kötelességtudóan, nem belső kényszerből, nem a legjobb tudásuk szerint végzik. Vannak, akik újabbnál-újabb ötleteket gyártanak, azt a látszatot igyekeznek kelteni, hogy mindenhez érte­nek, amikor viszont arra kerül a sor, hogy dolgozzunk, valahogy így vélekednek: „Jó, fogjuk meg és vigyétek.“ Gyakori a munkaidőben történő lógás, a látszattevékeny­ség, az indokolatlan lazaság, lazítás. Egyesek a munka­helyen pihenik ki az előző napi mellékmunka fáradalmait, és a munkaidőben gyűjtenek erőt a munkaidő utáni mun­kához, a pótkereseti tevékenységhez. Akadnak, akik felüle­tesen dolgoznak, és úgy vélik, a munkabérért csak jelen kell lenniük, dolgozniuk nem szükséges. Élnek közöttünk még olyanok is, akik a munkát kizárólag vagy elsősorban a pénzszerzés forrásának tekintik, s okik különféle ügyeskedéshez folyamodnak, hogy e forrás minél bővebben buzogjon. Előfordul, hogy néhányan a munka könnyebbik végét fogják meg, megpróbálnak mások nyakán és mun­káján élni, a társadalmi erkölcsi normákkal mit sem törőd­ve, az előírásokat kijátszva, érdemtelen jövedelemhez jut­ni. Károsan hatnak, tévútra visznek, olykor rombolnak régi, megrögzött szokások. Visszahúzó erő és tényező a burzsoá propaganda. Ellenfeleink a tömeghírkiizlés bonyolult és kifinomult hatásrendszere útján céltudatosan hívnak élet­re látszatszükségleteket, hamis vagy irreális igényeket. Egyrészt a kapitalista múltnak, másrészt a burzsoá pro­pagandának tulajdonítható, hogy egyesek még mindig rabjai a szerzésnek, bálványoznak, fetisizálnak anyagi javakat és eszközöket. A régi és már nem kívánatos szokásokat, életmód- és magatartásmintákat nem könnyű leküzdeni, kiküszöbölni. Az elavultat fokozatosan felszámoló szocialista társadalom és az igazságérzet azonban egyaránt megköveteli, hogy a helyi környezet, a közvetlen szemtanúk, az érintettek — és mondhatjuk úgy is: a kárvallottak — az említett negatív jelenségek, a rossz „szokások“ láttán nyilvánítsanak lép- ten-nyomnn félreérthetetlen és cselekvő türelmetlenséget. A munkájukat becsületesen és kötelességtudóan végző dolgozók sokasága jogosít fel, kötelez arra, hogy leleplez­zük és elítéljük azokat, akik nem teljesítik a munka, a társadalom és az emberek iránti kötelességüket. BALÁZS BÉLA (k Zms, HULLÁMHOSSZÁN <\z ATLANTIC-együttes ifjúságpolitikai tevékenységéről Bodrogköz falvainak fiatalsá­ga körében jól ismeirt az AT- LANTIC-együttes, pedig nem is régen, 1977 nyarán alakult öt királyhelmeci (Kráľovský Chl- mee) fiúból. Mindannyian a SZISZ tagjai. Olyan fiatalok, akik szívesein gitároznak, ze­nélnek, de érdeklődésük ezzel nem merül ki, a társadalmi, politikai kérdések iránt Is ér­deklődnék. Sőt, ezen a téren is tevékenyek, ha arról van szó, hogy a zene hulláimhosZ' szán kell kapcsolatot keresni és teremteni a többiekkel a SZISZ politikai, társadalmi cél­jainak megvalósítása érdeké­ben. Az együttes tagjai: Hreskó József, ütőhangszerek. Török Árpád, orgona, ének, Kréza Fe­renc, szólógitár, ének, Dcijka Pétert basszusgitár, ének, Ténai János, ritmusgitár, ének. Műsorukban dallamos, ritmu- sos dalok szerepelnek. Olya­nok, melyek kedveltek a fia-* talok köréiben, de amilyeneket szívesen meghallgatnak az idő­sebbek is. Nem mellékes per­sze az sem, hogy a dalok szö­vege nem értelmetlen gügyö­gés, mindegyiknek mondaniva­lója van. És nem is akármi­lyen. Az együttes vezetője, Hreskó József, nem is titkolja: — Igyekszünk minden befu­tott dalt, slágert minél előbb betanulni, de ez csak egyik oka sikerünknek, közkedveltsé­günknek. A másik az, hogy a dalokat szöveggel, sajáí szöve­günkkel adjuk elő. Az együttes szövegírója Kré­za Ferenc. Ismerve a közönség ízlését, annak változásait, leg­inkább a Smokie, Pussycat, Boney-M közkedvelt slágereire írja a szöveget. A SZISZ bélyi (Biel) szerve­zetének közreműködésével egy önálló zenés délután műsorát állította össze az együttes, s ezzel a műsorral sorra látogat­ták a környező falvakat. Min­denhol nagy sikert arattak. Műsorukkal elsősorban a fiata­lokat szórakoztatják, de szíve­sen szerepelnek az idősebbek előtt is. Ha Bodrogközijén támcdal- fesztivált rendeznek, vagy ve­télkedőt a beat-zenekarok szá­mára, az ATLANTIC fellépése elmaradhatatlan. És ilyenkor persze nem marad el a siker sem. Egyébként politikai elkötele­zettségük közismert, mert nem­csak arra törekednek, hogy a táncdélutánok, az estek hangu­latát tegyék kellemessé, ha­nem műsorukkal céltudatosan szolgálják a politikai nevelés ügyét is. Ennek egyik jele, hogy a műsorban rangos he­lyet kapnak a politikai dalok. Terveik sokrétűek. A zene­kedvelő fiatalok táborában tet­tekre kívánják buzdítani azo­kat, akik hallgatják zenéjü­ket, akik táncolnak zenéjükre. Már beneveztek a politikai da­lokat előadó együttesek vetél­kedőjére, s az idei politikai dalok fesztiválján is bizonyíta­ni szeretnék elkő'e’ey.ettségü- ket. TÉNAI JÚLIA ÚJ-szó 1978. X. 19.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom