Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-11 / 251. szám, hétfő
1918. október 28-a bölcsőjénél 1917. november 7-e állt ... Ä CSSZK megalakulása — az európai forradalmi változások része Ax ütőben Forradalom olyan szoros kapcsolatban áll a csehszlovák nemzeti felszabadulással, hogy megállapíthatjuk, november 7-e ott állt 1910 október 28-a bölcsőjénél. KLEMENT GOTTWALD A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, következtében flflész Közép Európában fokozatosan kikristályosodott az a Bjsóles medrű népi áramlat, amely egyértelműen elutasította a íélfeudális Ausztria— Magyarországot a cseh és a szlovák nemzőt további fejlődése platformjaként. A nemzeti felszabadulás ügye teljesen természetesen összefűződött a mély társadalmi és szociális változások elképzelésével. Az Osztrák—Magyar Monarchia ugyanis a hosszan tartó háború következtében 1918 elején a gazdasági csőd szélén állt. Az alapvető élelmiszer nagy hiánya éhségsztrájkokat, tüntetéseket és lázongásokat váltott ki. A néptömegek alapvető követelménye a béke és a kenyér volt. Az osztrák és a magyar kormány erre katonai terrorral, statáriummal és csendőrsortü- *ekkel válaszolt. Nagy forradalmi erő Az államapparátus fegyveres beavatkozásai következtében a Habsburg-monarchíában gyorsan kiéleződött a forradalmi helyzet. A breszt—litovskí békekötés után Oroszországból kezdtek hazatérni a proletár forradalmat átélt volt osztrák —magyar hadifoglyok. Közvetítésükkel a Nagy Október eszméi beszivárogtak az osztrák —magyar hadseregbe s itt, épp úgy mint a népi tömegek körében, elmélyítették a béke vágyát, a nemzeti és szociális fel- szabadulás gondolatát. Erről tanúskodik számos katwnai zendülés. Az egész Osztrák — Magyar Monarchiában alapvető nemzeti és szociális változásokra törekvő szélen népi áramlat nagy forradalmi erő volt, amelynek irányítása közvetlenül függött az egyes politikai erők konkrét eszmei-politikai programjától. A legnagyobb párt, a munkásosztály egyetlen politikai pártja a csehszlovák szociáldemokrácia volt, amelynek azonban nagyon bonyolult volt a helyzete a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előestéjén. Vezető képviselői politikájukban az Osztrák—Magyar Monarchia többi szociáldemokrata pártjával, elsősorban azonban az osztrák—német párttal való együttműködésre támaszkodtak. Az osztrák szociáldemokraták teljes azonosulása a háború idején az uralkodó osztály eszmei és polil ikai koncepcióival megnehezítette azonban a cseh és a német szociáldemokraták szélesebb együttműködését, jóllehet a cseh párt-vezetősége lényegében 1917-ig a monarchiát tekintette saját politikája megvalósítása (elsősorban gazdasági síkon) viszonylag legelőnyösebb színterének. Program nélküli proletárpárt Az oroszországi februári, de elsősorban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására a szociáldemokráciában és az egész munkásosztályban, Csehországban és Szlovákiában egyaránt, jelentős radika- lizáció következett be. A monarchia konkrét feltételei között a cseh és a szlovák munkásmozgalom e radikalizációjá- nak célja főként a nemzetiségi követelmények megvalósítása volt. A cseh országrészekben és Szlovákiában is a néptümegek nemzeti felszabadító törekvéseinek szerves része volt az igen erőa szociális és osztálymozgalom, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméinek hatásával összefüggésben minőségileg új társadalmi dinamizmust váltott ki, s ez a fennálló patikai rendszer osztály- struktúrája ellen irányult. Enneis a folyamatnak része volt a szociáldemokráciában végbemenő gyors differenciálódás. A fmerali vezetőség mellett, amely hangsúlyozta a különböző nemzetiségek munkáspártjai együttműködésének szükségszerűségét „a monarchia gazdaságilag előnyös térségben“, kialakulóban volt az ónálló nemzeti szárny. Az adott helyzetben, amikor a párt az opportunizmus és a revizioniz- mus következtében képtelen volt kidolgozni saját proletár programját, amely magába foglalta volna a munkásosztály szociális, de egyben nemzeti felszabadulással kapcsolatos elképzeléseit, a nemzeti ellenzék gyakorlatilag elfogadta a cseh burzsoázia masaryki eszmei-politikai platformját, amelynek célja a saját önálló állam meg- alakítása volt. Miután 1917 őszén változások következtek be a párt vezetőségében, az egész csehszlovák szociáldemokrácia csaknem teljesen egyöntetűen ehhez az opportunista irányvonalhoz kezdett igazodni. Ezt a helyzetet csak az olyan új típusú forradalmi párt minőségileg új politikája hidalhatta át, amilyent a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban V. I. Lenin vezetésével az orosz bolsevikok gyakoroltak. Masaryk lépésének osztályjellege A Nagy Októbert Szocialista Forradalomnak és a további oroszországi forradalmi eseményeknek sokoldalú hatása lemérhető a konkrét burzsoá politikán is. A cseh írók májusi akcióját követően, éppen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom mélyítette el az egész cseh (és bizonyos mértékig a csehszlovák j politika integrálódásának folyamatát Ausztria- és Habsburg-ellenes forradalmi alapokon. Ez kifejezésre jutott az 1918. január B-i, ún. Vízkereszti Nyilatkozatban, amelyben a hazai politikai képviselők tulajdonképpen első ízben szállnak síkra nemzeteink önrendelkezési jogáért, hivatkozva közben az „új Oroszország“ példájára, amely a nemzetek önrendelkezésének jogát rögzítette az alapvető békefeltéte- lekben. A másik oldalon azonban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme teljes mértékben leleplezte Masaryk lépésének osztályjellegét. A szovjet kormány egyértelmű béketörekvéseivel kapcsolatban —• V. I. Lenin hangsúlyozta, hogy ez az oroszországi forradalom megvédésének egyetlen eszköze — a csehszlovák nemzeti mozgalom vezetői egyoldalúan csak az antanthatalmakra irányították figyelmüket és e hatalmak imperialista politikájának alárendelték ‘eszmei-politikai programjukat, amelynek célja az önálló csehszlovák ál- lum megalakítása volt. Az antantpolitikusok és kormányok magatartása az első világháború alakulásával összefüggésben változott. Franciaország, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok még 1918 elején nem számoltak az Osztrák—Magyar Monarchia feldarabolásának lehetőségével és az összes elnyomott nemzet, így tehát a csehek és a szlovákok végcélját is az aui tonómiában látták. Tíz hónappal később, 1918 októberében, a világ háborús konfliktusának fejleményeivel és a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követő eseményekkel összefüggésben alapvetően megváltoztak az antant vezető burzsoá politikusainak a közép-európai helyzettel kapcsolatos nézetei. A monarchiával szembeni antantpolitikának tengelyében már nem állt .az elnyomott nemzetek autonóm fejlődése szavatolásának kérdése. Erről nyilvánvalóan tanúskodik W. Wilson elnök válasza az Osztrák—Magyar Monarchia 1918, október 18-i fegyverszüneti javaslatára, amelyben az elnök leszögezte: „Kötelességemnek tartom Ausztria —Magyarország kormányának bejelenteni, hogy... az Egyesült Államok kormánya nem foglalkozhat a monarchia kormányának javaslatával, s ettől az időponttól elismeri, hogy a csehszlovákok, illetve a német és az osztrák birodalom között hadiállapot áll fenn és a Csehszlovák Nemzeti Tanács de facto harcoló fél, felruházva a csehszlovákok katonai és politikai ügyeinek igazgatásához szükséges tekintéllyel. A legnagyobb mértékben elismerte a jugoszláv nemzeti szabadságtörekvések jogosságát is és az elnök a béke feltételeként nem ismerheti el csak e nemzetek autonómiáját“. Realitássá vált a szovjethatalom hatása Az antantpolitikában erre a jelentős változásra teljesen szemmelláthatóan a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására került sor. Oroszországban a szovjethatalom, miután 1917 októberében uralomra jutott, teljes mértékben stabilizálódott és az Európa politikai helyzetére gyakorolt hatása olyan realitás lett, amellyel számolni kellett a vezető tőkésállamoknak is. • A néptömegek — az egyes országok forradalmi áramlatának alapvető tényezőjeként — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméinek hatására óriási társadalmi erőt képviseltek, s ennek tudomásul nem vétele Közép-Európában veszélyeztethette volna a burzsoázia uralmának osztályalapjait. A vezető antantpolitikusok így lényegében kénytelenek voltak feladni az Osztrák—Magyar Monarchia egysége megőrzésének gondolatát és elismerni a közép-európai nemzetek jogát szuverén fejlődésükre. Ez a tény a cseh országrészekben és Szlovákiában egyaránt lehetővé tett, hogy a Nagy Október kö vetkeztében Közép-Európában kialakult, társadalmi és osztályszempontból robbanással fenyegető helyzetet átirányítsák a „nemzeti“ forradalmak biztonságos kerékvágásába, és így legalább részben enyhítsék az óriási társadalmi feszültséget. Nyilvánvaló, hogy az egyes nyugati antantállamokat éppen ezek az osztályindítékok késztették a Csehszlovák Nemzeti Tanács diplomáciai elismerésére a jövő csehszlovák állama politikai képviselőjeként. A párizsi székhelyű Csehszlovák Nemzeti Tanács csak ennek az elismerésnek alapján és egyértelműen elfogadva a közép európai forradalmi helyzet megoldásának osztályjellegú hatalmi síkját, alakulhatott át 1918. október 14-én ún. ideiglenes csehszlovák kormánnyá s ezzel hozzáfoghatott programja megvalósításának zárószakaszáhuz — az önálló csehszlovák állam megalakításához. A frontokon a bomlás, a hátországban pedig a kiéleződő forradalmi helyzet Csehországban és Szlovákiában a hazai politikai képviseletet is határozottabb akciókra késztette. 1918 júliusában ismét működni kezd a Nemzeti Bizottság, Szlovákiában pedig Martinban, önálló politikai szervként, létrejön a Szlovák Nemzeti Tanács. Az egész nemzetközi és belpolitikai helyzettel összefüggésben 1918 október elejétől nyilvánvaló volt, hogy már csak idő kérdése az Osztrák—Magyar Monarchia széthullása és Prágában a hatalom átvétele a Nemzeti Bizottság által. Az egész csehszlovák nemzeti felszabadító mozgalomban hegemóniára tét szert elsősorban a cseh burzsoázia. A Csehszlovák Köztársaság ennek következtében burzsoá államként jött létre. A köztársaság létrejöttét lehetővé tevő objektív forradalmi helyzet és az eszmei-politikai következmények azonban szerves részét képezték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után Európában bekövetkezett forradalmi változásoknak. VÁCLAV CADA Kevés olyan ország van a világon, amelynek sorsát oly nagy érdeklődéssel követjük, mint a távoli Chiléét. Nem véletlen, hiszen 1973. szeptember 11-én a demokratikus reformokat megvalósító Népi Egység kormányát a fasizmusra emlékeztető terror és önkény váltotta fel. Dawson-sziget, Colo- nla Dignidad és más chilei helységnevek „világhírre" tettek szert: a terror, az intézményesített kínzás jelképeivé váltak. Harminckétezer ember lelte halálát Pinochet koncentrációs táboraiban, 150 ezren saját bőrükön tapasztalták a fasizmust, 2500-an „nyomtalanul eltűntek“, több mint 1 millióan pedig kénytelenek voltak elhagyni az országot. A junta uralmának első perceitől ra külföldi tőkére támaszkodott. A korábban államosított üzemek, bankok, magánkézre kerültek. A leghűségesebb és legönfeláldozóbb „barát“, az Egyesült Államok azonnal !?45 millió dollár hitelt ajánlott fel Pinochetnek. Ha figyelembe vesszük, hogy az öt évvel ezelőtti puccs előkészítéséből a CIA derekasan kivette ti részét, felvetődik a kérdés: Miért ez a túlbuzgóság? A válasz a chilei nyersanyagokban, mindenekelőtt a rézben és a vasban keresendő, amire az USA igényt tart. Az ország gazdasági helyzete a külföldi segítség ellenére katasztrofális: a termelés minden területen csökkent, de katonai célokra mégis 320 millió dollárt fordítanak. viszont až iskolaügyre, a lakásépítésre és az egészségügyre annál kevesebbet. Mégsem mondhatjuk, hogy öt év óta a helyzet semmit sem változott. A változás mind a vezetésben, mind pedig a széles tömegek körében észlelhető. A hatalmi ambíciókkal fűtött és önbizalomtúltengésben szenvedő Pinochet igyekszik háttérbe szorítani puccstársalt, egyeduralomra törekszik, ami természetesen ellenérzést és féltékenységet vált ki, s megosztja korábbi híveinek táborát. A sokat szenvedett nép a kínzások és nz önkény ellenére som tört meg, sőt megedződött. Megtört a rezsim társadalmi bázisa. A gazdaság katasztrofális helyzete, a nemzetközi elszigetelődés elfordította a juntától azokat a rétegeket is, amelyek bíztak abban, hogy a véres elnyomás után egy demokratikusabb kormányzás következik. A Chile Informativo, a Népi Egység közlönye így foglalta össze nz elmúlt évben végbement minőségi változásokat: „A növekvő tömegmozgalom túllépte a fasiszta törvényesség kényszerű kereteit. A szakszervezetek nemcsak gazdasí<?1 követeléseket támasztanak, hanem demokratikus jellegű, politikai igényeket is. A baloldali erők szervezettsége az országon belül erősödik; ennek bizonysága, hogy a Népi Egység vezetősége először, a szocialista párt plénuma pedig másodszor ült össze Chilében. A junta, élén Pinochettel mindent elkövet, hogy a változás jegyeit minél jobban „kendőzze“. Ellátogatott az „emberi Jogok védelmének“ nem hivatalos nemzetközi központjába, Washingtonba, „népszavazást“ rendezett, de a megkezdett folyamatot nem állíthatja meg. Persze a fasiszta rezsim magától nem fog ös**7Rdőlni. Sok áldozatot, kitartó harcot követel. Az illegalitásban működő Népi Egység pártjai minden erejükkel olyan széles körű antifasiszta népfront kialakításán fáradoznak, amelynek magvát a Chilei Kommunista Párt képezné. A junta megdöntése lehetőséget teremtene ahhoz, hogy demokratikus, a többség erdekeit védelmező ós képviselő kormány kerüljön hatalomra. Egyedül, szemben a túlerővel ez a harc nagyon nehéz, s a nemzetközi szolidaritás, összefogás nélkül szinte elképzelhetetlen. Egy-egy szoli- daritási akció, legyen az a világ bármely pontján, erkölcsi erőt ad és hitet ahhoz, hogy a harc nem hiábavaló. A nemzetközi szolidaritási mozgalom élén mindenekelőtt a Szovjetuniót és a többi szocialista országot találjuk. Az ösz- szefogás, a hathatós erkölcsi és anyagi támogatás eredményeként megnyílt néhány politikai fogolynak, többek közölt Luis Corvalánnak, a Chilei Kommunista Párt főtitkárának börtönajtaja. Most, a fasiszta puccs ötödik évfordulóján, a chilei néppel való szolidaritási hét végén, hazánk népe is m:;g fokozottabban és nagyobb szeretettel gondol a hős chilei népre. Bratislava lakossága szeptember 5-én a Tükörteremben megrendezett nagygyűlésen nyilvánította ki, hogy teljes mértékben támogatja a chilei hazafiak igazságos harcát. KOVÁCS ILONA A junta véres hatalomra jutásának évfordulóin a világ haladó erői szolidaritási nagygyűléseken fejezik ki támogatásukat, együttérzésüket a chilei hazafiakkal. Felvételünk két éve készült Havannában (Felvétel: Archív, ČSTK — CAF) Salvador Allende kormányának megdöntése után a chilei gestai^o, a DINA felvételünkhöz hasonló akciói, a kínzások, az utcai letartóztatások mindennaposakká váltak (Felvétel. Archív, ČSTK-másolal) öl éve fart Chilében a fasiszta (unto terrorfa Szomorú évforduló
