Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-05 / 245. szám, kedd
Valahol a Garam mentén DUBA GYULAI ÍVNAK A CSUKÁK r d.) A humorista, novellista, kritikus és szociog- r«ífus Duba Gyula most ismét regényíróként jelentkezett. ívnak a csukák című regényének cselekménye valahol a Garam mentén, egy Füzesnyéknek nevezett, képzelt kis faluban játszódik az 1945 tavaszától 1948 tavaszáig terjedő időszakban. Érdekes jelenség Dubával kapcsolatban, hogy az író nem egy novellájában, tanulmányában mintegy megadja a valósággal és az irodalommal szembeni álláspontjának koordinátáit. „Számomra a legfontosabb és legvonzóbb írói feladat: generációm életútjának a megírása“ —■; vallja Valóság és életérzés című tanulmánykötetében. Ugrás a semmibe című novellájának szerkesztő hőse — tehát az író alteregója — így indokolja ezt a feladatot: úgy érezte, hogy neki ezt a valóságot, mely már csak őbenne él, meg kell őriznie, hogy végleg el ne vesszen, mert minden értékért kár, ami nyomtalanul elvész és megsemmisül". Ebben az értelemben kulcsfontosságú jelképpé válik „a vagdalt ólom rejtélye“ az Angyal vagy madárijesztő? című novellában. A gyermekkori emlékeit, múltját felelevenítő szerkesztő határozottan emlékszik rá, hogy húsz deka vagdalt ólmot puskázott bele a présház hátsó falába. Az ólomdarabkák helyett azonban csak vakolattörmeléket talál. „Mi történt az ólomdarabokkal?“ Az író a művészet varázslatával oldja meg a rejtélyt: újrateremti az elfűrészelt csövű puskát. És nemcsak a puskát, hanem a szerkesztő egész kamaszkorát, a háborús évektől megbolydult egész Garam menti kis falucskát. (2.) Ahogyan Ladislav Ballek a Könyv Palánkról alcímet adta A segéd (Pomocník) című legújabb regényének, Duba Gyula is zárójelbe tehette volna az ívnak a csukák alá, hogy Füzesnyéki krónika. A három főhős kamasz mellett ugyanis a falu egésze is fontos szerepet játszik a regényben. A regény cselekményének magva a kisparaszti Nagybene család köré összpontosul úgy, hogy a család és a falu — a két pólus — között Péter és társai jelentik az összekötő kapcsot, adják a vibráló eseménysorozatok sokaságát. A két asszonynak nincs kiemelt eszmei-kompo- szíciós funkciója, akárcsak a valóságban, egyszerűen összetartják a családot. Nagybene kevés- szavú, zárkózott ember, csak egy-egy mosoly, rosszalló vagy helyeselő pillantás jelzi belső történéseit. Eszmeileg átgondolt és jól megírt figura az ágyhoz kötött öregapa, aki aztán a világban dúló események hírforrásává és kommentátorává válik, mert szüntelenül a Péter által készített kristályos rádiót bújja. „Öregapa felvi- lágosultságának és világpolitikai ismereteinek faluszerte híre futott, szavai megbecsült értesülések lettek, s töretlen hite általános elismerést keltett“. A három kamasz: három típus. A vékonydou- gájú Péter érzékeny, szemlélődő, gondolkodó ember. A körtefejűnek csúfolt, szépnek nehezen nevezhető Albert gyakorlatias és kalandortermészetű fickó. A szép szál legénnyé fejlődő Jóska, mindenféle ugratások és mulatságok lelkes híve, egészíti ki a társaságot. Hármuk közül Jóska a leghatározatlanabb figura, őt többnyire csak jelen van a történésekben. Albert viszont sokszor már-már egészen az előtérbe kerül. Azt is mondhatnánk, hogy tulajdonképpen ő a történések irányítója, míg Péter szerepe a szemlélődés, az események rögzítésére korlátozódik. Péternek ez a sajátos szerepe a regény tulajdonképpeni hősévé teszi őt. Nem én-formában Íródott a regény, mégis mindent Péter szemével látunk, csak azokról az eseményekről értesülünk, melyekben ő is részt vett, melyekről ő is hallott. Azokban a részekben is, amikor az író objektív leírásokra törekszik, mindig érezni a Pé- ter-centrikusság vonzóerejét. A csehországi munkaszolgálatosok sorsáról, Albert és Ulrike szimbolikus erejű szerelméről nem egyenes ábárzo- lásban értesülünk, hanem egy olyan kommunikációs helyzetben, amikor mindent Albert mesél , el Péternek. Ez a hőscentrikusság még olyan apróságokon is bizonyítható, hogy gyakran az egyes figurák megnevezése is Péterhez fűződő viszonyuk alapján történik. Jelentős teret tölt ki a regényben a természet és a tárgyak, folyamatok leírása. Bizonyos természeti képek elkerülhetetlenek, hisz a falusi ember a természet állása és járása szerint igazodott, dolgozott. Néhol azonban az az érzésük, hogy a különféle „természeti miniatűrök“ már nemcsak hely- és időmeghatározó funkciót töltenek be, hanem önállósulnak, szavakban leírt képzőművészeti illusztrációkká válnak. A kaszálás, a szántás, a kocsikerék megkötésének a felelevenítése viszont a már-már „használati utasításszerű“ pontos leírás ellenére is szervesen illeszkedik a regény egészébe. Reflexiók, kommentárok minimális mennyiségben fordulnak elő, ami természetes, hisz a Vajúdó parasztvilág szintézise már korábban elkészült. A regény tulajdonképpeni cselekménye a falusi élet logikájára épül: szántás, vetés, aratás, szüret, karácsony, kocsmajárás, halászat-vadászat stb. A sajátos eseménysorozatokat pedig a történelem szele hozza: a hatalom új képviselőinek megjelenése, a deportálás, az áttelepültek megérkezése és egyebek. (3.) Az író korábbi müveivel kapcsolatban a kritika már megállapította, hogy Duba alapjában véve realista elbeszélő, aki a modern epikának csak néhány formai eszközét alkalmazza (idősíkok, asszociációk).,Az ívnak a csukák is hagyományos realizmusú és klasszikus szerkezetű alkotás. Az epikai sodrású cselekményt drámai zártsággal fogja össze három komponens: a tér, az idő és a hősök. A tér egységéi a falucentri- kusság jelenti. Péterék mindössze kétszer rán- dulnak ki a közeli városokba. Érdekes megoldás az objektivizáit én-forma, a Péterre épített mondanivaló. Ez tulajdonképpen törvényszerűen következik az író valóságszemléletéből és írói kon cepciójából: Duba Gyula önmagát,- a saját emlékeit adja. A műfaj elmélete szempontjából azonban ez a megoldás már nem mentes bizonyos problémáktól. A faluközpontúság ugyanis így, vagy úgy már bizonyos megszorítást jelent, amit csak párhuzamos hősök, sorsok, történetgócok tudnának feloldani. Az újabb koncentráció újabb megszorításokat, korlátokat eredményez, előtérbe hozza a hős (a szemlélődő, a mesélő) szubjektivitását. Szerencsére Duba ezt az objektivizáit leíró formával (tehát az én-forma elkerülésével), valamint az öregapa remekbe szabott figurájával elfogadható módon ellensúlyozni, tudta. Felfigyeltető azonban, hogy Duba a harmadik összetevőt, az időt is összpontosította. Szerkezetileg a Regény ideje 1945 tavaszától 1948 tavaszáig egyenesen folyik előre. Ezt az időt csak néhány röpke emlékkép lépi túl, de ennek az időszaknak — tehát dialektikus párjainak, a falunak és Péternek is — nincs múltja. A regénynek ez a már-már totális egyidejűsége aztán néhol problematikusnak tetszik. Az természetes, hogy az élet mindig a jelenben megy tovább, folyik előre, de az már nehezen hihető, hogy egy egész faluban nincs senki, aki számára probléma a múlt. Ahogyan öregapa a külvilágot közvetíti, egy figura a regény múltdimenzióját tágíthatta volna. (4.) Az Ívnak a csukák Duba Gyula második regénye és harmadik szintézis-kísérlete. A szabadesésben egy tipikus csehszlovákiai magyar en- tellektilel — egy szerkesztő — ifjúkorát írta meg, az ötvenes évek jól összefogott társadalmi hátterének rajzával együtt. Duba Gyula legújabb regénye természetesen nemcsak nemzetiségi önismeretünket — nemzetiségi társadalmi tudatunkat — gazdagítja, hanem epikánkat is. Érdemes lenne folytatni ezt a regényt. Ugyanakkor Duba regénye a szomszédos népek irodalmában is értékes része lehetne az ottani falumodellek rendszerének. Mert Duba „parasztregényének“ a színhelye nem a pusztai tanyavilág, nem a kopár hegyvidék, nem is egy grófi nagybirtok, hanem egy szinte már patriarchális egységű, valahol a Garam mentén élő faluközösség. MÉSZÁROS LASZLÖ Szól a rigó - gyermekeknek Villáminterjú egy népköltészeti gyűjteményről Rövidesen a könyvesboltokban is megjelenik Gágyor József Szól a rigó kiskorában című népköltészeti gyűjteménye, melyből korábban már lapunkban is közöltünk szemelvényeket. Mielőtt kézbe vennék a szülők és a gyermekek, hogy akár együtt élvezzék a csodálatos nyelvi játékokat, a Madách Kiadóban megkérdeztük Zalabai Zsigmondot, a Szól a rigó kiskorában felelős szerkesztőjét, fi) hogyan született meg a könyv, és (2) véleménye szerint mi az, ami örömet szerezhet majd a gyermekeknek és hát — gondolom — a jelnőtt olvasóknak is. — Gágyor József tallósi tanító benyújtott hozzánk egy ezer oldalas kéziratot, ebben a galántai járás egész területéről általa összegyűjtött különböző gyermekjátékokat dolgozta föl. Tulajdonképpen olyan tájmonográfia ez, mely eddig az egyetemes magyar néprajztudományban sem található. Ebből a szakszerűen megírt monográfiából, amely egyébként teljes egészében körülbelül 1980-ban jelenik meg, válogattunk ki egy kötetre való anyagot, mintegy 1200 sort, hogy a gyermekeknek is örömei nyújtsunk. És hogy minél több gyermeknek, kineveztük a — Kopócs Tibor illusztrálta — kötetet: Első osztályosok könyvének. A kiadó kapcsolatot teremtett a komáromi könyvesbolttal, amely minden magyar tanítási nyelvű általános iskolába megrendelőívet küldött, bő tájékoztatóval. Ennek alapján mintegy háromezer példányra érkezett megrendelés, ami azt jelenti, hogy az Iskolák, a szülői munkaközösségek ugyanennyi kis elsőst fogadnak e könyvvel. Jó eredménynek számít ez, annak ellenére, hogy először próbálkoztunk ilyesmivel. Jövőre a Labdarózsa, nyári hó című — csehszlovákiai magyar költők gyermekverseiből összeállított — antológiát jelöltük a sorozatba. *— Ebben a mostani gyűjteményben a szövegek, mint általában a népköltészeti alkotások, nagyon szépek, csiszoltak, könnyen memorizálhatók, nyelvi leleményekben rendkívül gazdagok. Egy egész univerzum van a könyvben, mely szinte befogja a bölcső és az udvar közötti teret, azt az időszakot, melyben a gyermek eljut az udvar világába. A gyermek és a szülő kapcsolatát idézik az ál- lítgató, lovagoltató, tapsoltató játékok; az udvar világát a pulykabosszantók, bikabosszan- tók stb. A természet világába kalauzolnak az esőkérők, nap- hívogatók, békamondókák. A gyermekek egymás közt csúfolódókat, kiolvasókat, halandzsa- verseket, kiszámolókat és csalimeséket mondanak. Ezek a szövegek többnyire eljátszhatok, „használati utasítást“ is mellékeltünk hozzájuk. A könyv húsznál több kottát tartalmaz, a zenei anyanyelv fejlesztésében is hasznosítható, nem beszélve arról, hogy kitűnő pedagógiai segédanyagként alkalmazható az óvodákban. Ibodnár) ÜJ FILMEK EZ AZTÄN A FORGATÁS (cseh) Hálás és vonzó a témája l/éra Plívková-Simková rendező új alkotásának: a filmforgatás, az ötlettől a film elkészüléséig vezető út. A gyermekfilmjei ré- vén ismert alkotó abból a feltevésből indult ki, hogy a legkisebb nézőket is bizonyára érdekli, hogyan készül egy film. Ám ne rettenjünk vissza: az alkotás nem szakemberek számára készült atelierfilm, hanem a gyermekek szórakoztatását hivatott szolgálni. Az új zenés gyermekfilm egy forgatás előkészületeiről, s magáról a forgatásról szól. A rendezőnek különös ötlete támadt: új filmjéhez olyan kislányszereplőre van szüksége, akit a történetben kopaszra kell nyírni. Ez a feltétel és még sok egyéb előre nem látható körülmény igen megnehezíti az alkotócsoport munkáját. A történet rendkívül egyszerű; a-filmbeli gyermekfilm készítésének mindennapjai elevenednek meg a vásznon: a gyermekszereplőkkel való munka, a kisebb-nagyobb nehézségekkel, a gyermekek kedvességével, szófogadatlanságával tarkított néhány hét, amely alatt az alkotócsoport létrehozza a művet, Vera Plívková-Simková a forgatás mulatságos és érdekes keretei között imponáló szakmai fölénnyel, humorral vall hivatása furcsaságairól, s arról a nehezen tetten érhető különös folyamatról, ahogy egy gyermekfilm létrejön. A rendező jól ismeri a filmgyártás világát és a gyermekszínészek belső életét. A szereplők felszabadult kedvvel, gyermeki természetességgel vesznek részt ebben a játékban. A filmes szakma műhelytitkait felfedő és a filmezés sze- retetéről tanúskodó alkotás főbb szerepeit Iva Janžurová, Josef Bláha, Jirí Krampol, Zdenka Hadrbolcová játsszák. A gyermekszereplők közül Pavlínd Mourková játéka vonja magára a nézők figyelmét. sAskajárAs (amerikai) Az Ejféli cowboy — John Schlesinger angol rendező Hollywoodban forgatott első filmje — alkotóját az élvonalnak is az élére emelte. Tíz éve történt ez. A művész azóta csak vendégként járt hazájában, filmjeit amerikai stúdiókban forgatja. Ne higgyük azonban, hogy John Schlesinger az „álomgyár“ divatos rendezője lett. Ellenkezőleg: hátat fordított a hollywoodi kommersz- film gyártásnak, a valóság lakkozott ábrázolásának. Ezt igazolja most vetített filmje, a Sáskajárás is, mely Nathanael West regénye alapján készült. Az alkotás cselekménye a harmincas években Hollywoódmincas éveket. A társadalmi problémák izgatták őt, egyrészt a jólét, a fényűzés világának, másrészt az illúziókat vesztett emberek kiábrándultságának az ábrázolása. Érdeme, hogy né* hány egyén sorsán keresztül képes volt érzékeltetni egy egész nemzedék remén yvesz* tettségét, a hiú ábrándokat táp* láló emberek csalódottságát* azokét, akiket megvakított a látszólagos fény. Ezt a csalóka világot szokat- lan színekkel rajzolta meg; a szereplők — szinte mesterkélt játékstílusukkal — természet- ellenes atmoszférát teremtenek, még a beszédmódjuk, modoruk is a hollywoodi filmek sablonJelenet az amerikai filmből; középen Karin Black ban játszódik. A filmváros (csalóka) csillogása az emberek százait vonzotta az ígéret földjére“ abban a hiszemben, hogy itt meggazdagodnak, vagy karriert futnak be. A legtöbben azonban reményvesztetten és üres zsebbel tengődtek, egyik napról a másikra élve. A sikertelenségre kárhoztatottak közül az alkotó olyan jellegzetes egyéniségeket mutat be, mint Faye, a nagy karrierről ábrándozó jelentéktelen kis statiszta, zá- tonyrafutott apja, Tód, a fiatal, tehetséges festőgrafikus, Ilo- mer, a kishivatalnok. John Schlesinger nem a „retro“ divathullámot követte, nosztalgikusan felelevenítve a harjait utánozza. Ez a stilizálás még jobban kidomborítja az álomváros hamis csillogását. Rendkívül hatásos, s as maga félelmetességében is lenyűgöző a film befejező képsora: az apokaliptikussá növekvő tömeg- hisztéria jelenete, mely a feltartóztathatatlan katasztrófát, pusztulást jelképezi. Határozott értéke az alkotásnak az éles társadalombíráló hangvétel, s nem utolsósorban a színészek ragyogó játéka. Karin Black (Faye), William Atherton (Tod), Donald Sutherland (Homer) és a többiek a film stílusához igazodva remek teljesítményt nyújtanak. —ym— 1978. IX. 5. Iva Janžurová a cseh film női főszereplője
