Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-01 / 241. szám, péntek

Fegyveres összecsapások Nicaraguában Nagyszabású hadműveletek a felkelők ellen (ČSTK t — A nicaraguai Nem­zeti Gárda Anastasio Somoza tábornok személyes vezetésé­vel szerdán nagyszabású kato­nai hadműveletet Indított a kormányellenes felkelö'k ellen az ország harmadik legnagyobb városában, Ma tag alpe ban. A szomszédos kijáép-améritoal országok hírügynökségei arról tájékoztatnak, hogy Somoza katonai légierőt, tüzérséget és a szárazföldi hadsereg számos egységét vetette be az akcióba. Szemtanúk szerint az izraeli gyártmányú katonai repülőgé­pek nagy roblianó hatású lő­szerrel bombázták Ma'tagalpet és az utcán lőtték a polgári lakosságot. A nicaraguai Vö­röskereszt képviselője közölte, hogy a városban többen életü­ket vesztették s a kórházak­ban rengeteg a sebesült. So­moza Nemzeti Gárdaja helikop­tereinek tüze lehetetlenné tet­te a sebesültek elszállítását. A jelentős katonai fölény ellenére a kormányegységek- nek nem sikerült be ha tolniuk a város középpontjáig, amelyet fegyveresek, a rezsim ellenzői, foglaltak el. A fővárosban, Ma- naguában, sikeresen folytató­dik a politikai sztrájk, amely­hez újabb és újabb üzemek, bankok és üzletek csatlakoz­nak. Somoza rádióbeszédében az- zial fenyegetőzött, ha kénysze rítenék az elnöki tisztségről való lemondásra, valamennyi emberét és minden fegyvert magával visz és ezután „elkép­zelhető, hogy ez milyen követ­kezményeikkel jár majd az or­szág sorsára“. Daniel Camacho, a nicara­guai néppel való szolidaritás Costa Rica-4 bizottságának el­nöke az Egyesült Államok kor­mányát tette felelőssé a nica- raguai eseményekért. Hozzá­tette, hogy az Egyesült Álla­mok négy évtizeden át támo­gatja a Sornoza-dinasztia re­akciós rezsimét s a Nemzeti Gárdát, amely a fegyvertelen lakosságot gyilkolja, a Penta­gon szerelte fel és képezte ki. A NEMZETKÖZI GAZDASÁGI KAPCSOLATOK IGAZSÁGOS RENDEZÉSÉÉRT 1978 IX. 1. (ČSTK) — Argentína főváro­sában Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára megnyitotta a fejlődő országok műszaki együttműkö­déséről szóló — az ENSZ égi­sze alatt megrendezett — kon­ferenciát. A megnyitó után Jorge Rafael Videla argentin köztársasági elnök mondott üd­vözlő beszédet. Waldheim megnyitó beszédé­ben kijelentette: ez a konfe­rencia a fejlődő országok gaz­dasági önellátása új szakaszá­nak kezdetét jelentheti, s sík- raszállt a fejlődő országok ál­tal exportált nyersanyagok és termékek igazságos árai mel­lett. A fejlődő országok műsza­ki együttműködésének akció­Üdvözlő távirat (ČSTK) — Leonyid Brezs­nyev. az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke táv­iratban üdvözölte I. János Pál pápát abból az alkalomból, hogy a római katolikus egy­házfejévé választották. Brezs­nyev üzenetében sok sikert kí­vánt az egyházfőnek a béke megszilárdítását, a nemzetközi enyhülés elmélyítését, a népek barátságát és együttműködését szolgáló tevékenységében. A z Angola elleni támadá­soknak ma már maxi­mális programja a haladó for­radalmi rendszer, a néphata­lom megsen^misítése. A kívül­ről indított támadások és a belül szervezett ellenséges, el­lenforradalmi megmozdulások sikertelenségét sem szabad azonban teljes mértékben ku­darcnak tekinteni, hiszen ezek az akciók az ellenség másod­lagos célját — a fejlődés üte­mének lassítását, a gazdasági és kulturális-politikai szerve­zőmunka lefékezését — min­denképpen elérik. Éppen ezért a katonai jelentések, az egyes támadások visszaveréséről tu­dósító hírekben megörökített sikerek valójában csupán a közvetlen katonai veszély ól- hárításáról tanúskodnak. Nem tárják, nem is tárhatják fel — hiszen nem ez a feladatuk — a „rombolás begyűrűzését“, azt, hogy az UNlTA-akciók,. az FNLA-terroristák támadásai és a dél-afrikai kommandók rajta­ütései tovább rombolják a gaz­daságot, újabb károkat okoznak az Infrastruktúrának, megsem­misítik az éppen hogy munká­ra fogott termelési kapacitáso­kat. A második világháború utá­ni európai gazdasági helyzetet jellemző statisztikák közismert kiindulópontja volt 1938, az „utolsó békeév“. A jelenlegi angolai gazdaság alig állja ki az összehasonlítást az utolsó ,,portugál évvel“, 1973-mal (1974-ben már bizonyos volt az ország gyors függetlenné vá­lása.) A termelés szinte min­den tekintetben alatta marad a hetvenhármasnak. Az iparés a mezőgazdaság még mindig tervét, amelyet a konferenciá­nak kell kidolgoznia és jóvá­hagynia, az ENSZ főtitkára a nemzetközi gazdasági kapcsola­tok igazságos rendezése szem­pontjából rendkívül jelentős eszköznek minősítette. A konferencián, amely szep­tember 12-ig tart, több mint 120 ország 2500 küldöttje vesz nészt. Befejeződött a genfi leszerelési bizottság ülése (ČSTK) — Genfben, a Nem­zetek Palotájában tegnap be fejeződött a leszerelési bizott­ság ülése. Az ENSZ-közgyűlés legutóbbi leszerelési ülésszaka záródokumentumának ajánlá­saival összhangban a bizottság munkájának nagy részét az atomleszerelés kérdései töltőt ték ki, köztük az atomfegyver kísérletek teljes és általános betiltása. A jövő év januárjában a le szerelési bizottság kibővített ütést tart. Pekingi remények Teng Hsziao-ping Bangkokba látogat (ČSTK1 — A Bangkokból ér­kező hírek szerint Peking ío kozza erőfeszítéseit azért, hogy megnyerje Thaiföldet he g em o n isz t i k us p o 1 i t i>k ú j á n ak Indokínában és Délkelet Ázsiá­ban. Pék inget egyre in'kább nyugtalanítja, hogy Thaiföld kapcsolatokat tart fenn a Szov­jetunióval és más szocialista országokkal, valamint az, hogy a jelenlegi thaiföldi vezetőség érdeklődik a Vietnami Szocia­lista Köztársasággal való kap­csolatok további fejlesztése iránt. A kínaiak azt remélik, hogy Teng Hsziau ping közelgő bangkoki látogatása megváltoz­tatja Thaiföld külpolitikáiét úgy, hogy az megfeleljen Po­king maóista beálUtoltságá- na'k. A Novoje Vremjq Kína külpolitikájáról Peking az imperialistákkal szövetkezik (ČSTK) — Az a tény, hogy Kína felszámolta a barálsag és a szolidaritás kötelékeit a szocialista országukkal és szö­vetkezett a világ reakciós erőivel, nyugtalanítja a világ kommunistáit és dolgozó népéit, írja szerkesztőségi cikkében a Novoje Vremja című szovjet hetilap. Megvédik függetlenségüket Angolai válasz a Dél-afrikai Köztársaság vádaskodásaira (ČSTK) — Az Angolai Népi Köztársaság határozottan eluta­sítja a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaság vádját, hogy állí­tólag angolai katonai csapatok ágyútűz alá vették az ango­lai—namíbiai határon fekvő Rundu várost. Jan Ueldenhuysnak, a Namí­biában állomásozó dél-afrikat fajüldöző csapatok parancsno­kának kijelentésére válaszolva az Angolai Népi Köztársaság kijelentette, hogy csapatai nem hajtottak végre támadást a Rundu melletti ifjúsági tábor ellen. Az angolai nyilatkozat rámutat, hogy ebben a tábor­ban képezek kí az UNITA fel­forgató ba-ndájának tagjait az Angola elleni terrorakciókra. Az angolai hírügynökség az zal vádolja a Dél-afrikai Köz­társaságot, hogy újabb agresz- sziót készít elő Angola ellen. Emlékeztet arra is, hogy a Déi- afrikai Köztársaság röviddel azután vádolta meg Angolát, amikor fajüldöző csapatai be­törtek Zambia területére. Angola továbbra is kész megvédeni függetlenségét és továbbra is támogatja a SWA­PO harcosait mindaddig, amíg a Dél-afrikai Köztársaság nem vonja ki csapatait Namíbiából, hangsúlyozza a hírügynökség. ,,A kínai vezetők most az int peria lista, a reakciós és a mi­litarista körökkel szövetkeztek, azokkal, amelyek meg akarják hiúsítani a nemzetközi enyliii lést, s a világot a hidegháború éveihez akarják visszatéríteni, s az emberiséget az atomka tasztrófa szélére akarják sodor ni“, állapítja meg a hetilap. A pekingi vezetők az antikommu nizmus lelkes támogatóivá vál­tak s lényegében maguk is an tikommunista politikát kezdtek. Pekingben már régen a széles körű nemzetközi szovjetellenes „egységfront“ gondolatát akar­ták érvényre juttatni. A gya korlatban ez azt jelenti, hogy Kína az imperializmussal és a reakcióval paktái a szocializ­mus, a nemzetközi kommunista és nemzeti felszabadító mozga lom ellen vívott harcban. A mostani helyzet sajátos vonása az, hogy az említett „front“ kialakítása gyakorlati stádiuma ha érkezett'. A kínai vezetők szerint az „egységfront“ magvát a kínai — amerikai paktumnak kell alkot­nia. A pekingi vezetés és a washingtoni kormány képvise­lőinek azonos szovjetellenes po­zícióját ez év májusában meg­erősítették a kínai vezetőknek Zbigniew Brzezinski nemzetbiz­tonsági főtanácsadóval folyta­tott tárgyalásai során. Brzezinski kínai látogatásá­nak eredményeit a kommunista sajtó veszélyes összeskűvésnek minősítette, amely a pekingi vezetők erkölcsi hanyatlása és politikai lezüllése minőségileg új szakaszának kezdetéről ta núskodik: a kínai szociálsovi- niszták közvetlenül szövetségre lépnek az amerikai imperialis­tákkal a szocialista országok és a világ forradalmi erői ellen vívott harcban. Peking a nyugat-európai, reakciós ikörökhöz fűződő kap­csolatainak kibővítésére törek­szik. Kína áprilisban keneske- delini szerződést írt alá a Kö zös Piaccal. Ezzel Peking előtt megnyílt az út a NATO katonai arzenálja felé. A kínai gazda­sági küldöttségek egyre-másra a nyugat-európai országokba járnak fegyvert vásárolni. Ki­bővült a katonai küldöttségek ták már nem egy alkalommal a „fehérek“, a „kevertek“, a „barnák“ elleni szervezkedé­sekkel próbáltak összefogni az állítólagos „nem egészen fe­kete“ luandai vezetéssel szem­ben. Az MPLA-Munkapárt hiva­talosan és következetesen fel­lép mindenfajta faji megkülön­böztetés ellen — így a közpon­ti hatalom erejének, tekinté­Állandó készenlétben, harcra kényszerítve tett angolai escudót és megte­remtették a nemzeti valutát, a kwanzát. A mezőgazdasági ter­melésnek az újonnan létreho­zott szövetkezetek adnak kere­teket és az állami szektor elő­retörését figyelhetjük meg a kereskedelemben is. A rendkívül választékos esz­közökkel tevékenykedő ellen­ség igyekszik felhasználni az egész afrikai kontinensen egyébként is tapasztalható nemzeti-nemzetiségi törzsi konf­liktusokat. Az * elmúlt hónap­ban az ország déli részének „leszakításában“ egyeztek meg a hatalomból kiszorult, a nyu­gati törekvések szolgálatába szegődött, levitézlett „felsza­badító mozgalmak“, az FNLA és az UNITA vezetői. A dél­angolai „fekete szocialista köztársaság“ megalakításának céljáról hangosan árulkodik az egyik jelző, a „fekete“. A „fe­kete kontinensen“ nemcsak a fehér jelleg hangsúlyozása le­het faji ellentétek forrása! Az angolai jobboldali nacionalis­lyének egyik próbája éppen az, hogyan tud érvényt szerez­ni ez irányú törekvéseinek. Az UNITA és FNLA-vezetők lisszaboni tanácskozásán beha­rangozott „fekete államnak“ nagyjából abban a térségben kellene létrejönnie, ahol több­kevesebb rendszerességgel sor kerül a dél afrikai csapatok agresszíós támadásaira. Dél- Afrika a namíbiai határok men­tén szeretne létrehozni egy „baráti ütközőállamot“ közte és a szocialista építésre törek­vő Angola között. Méghozzá: Angola meggyengítésének árán. Az UNITA és FNLA-akciók külföldi támogatói között évek óta ott találjuk a nyugat-eu­rópai NATO-országokat, Dél-Af- rikát, Zaire-t és természetsze­rűleg az Egyesült Államokat. A többször letagadott washing­toni közreműködésről nemrég egy múltjától megcsömörlött CIA-tiszt nyilatkozott, lesújtó véleményt mondva az egykori republikánus elnökök külügy­miniszteréről, Henry Kissinger- ről és szerepéről is. Az angolai feszültséget azon­ban helytelen lenne kizáróla­gosan a külső ellenség prakti­káinak tulajdonítani. A külső ellenség ugyanis nem egyedül cselekszik: van kit támogatnia — bent, magá­ban az országban. Az Angola jövőjéről más nézeteket valló szervezetek rendelkeznek még bizonyos bázissal: ennek le­rombolása, ártalmatlanná téte­le egyszerre jelent politikai ós katonai feladatokat. A Cuan- do-Cubango tartományban vég­rehajtott nagyszabású katonai akció az év első negyedében éppen azt célozta, hogy az UNITA-támaszpontok megsem­misítésével hozzájáruljon a belső béke megteremtéséhez. Aligha lehet kétséges: a fennmaradásáért, politikai-gaz­dasági céljaiért harcoló Ango­la ezután is többfrontos küzde­lemre kényszerül. A pártépítés, a gazdaságszervezés, az állam- apparátus megteremtésének párhuzamos feladatai mellett folyamatosan készen kell áll­nia eredményeinek fegyveres védelmére is. Nemzetközi ellenforradalmi­ellenséges törekvések célpontja Angola: az eredményes vála­szok is feltételezik a nemzet­közi összefogást. A szocialista országok közössége, amely a népfelszabadító háború meg­próbáltatásai közepette is tá­mogatta az angolai hazafiakat — most is Angola mellett áll: szakemberekkel, a gazdasági és katonai-politikai együttmű­ködés szálainak erősítésével szilárdítja a fiatal néphatalom pozícióit. KRAJCZÁR IMRE cseréje Kína és a NATO orszá­gok között. Amerikai újságírók kérdései in válaszolva Teng Hsziao-ping kijelentette, hogy lényegében egyetért M. Mansfield, az Egye süít Államok japáni nagyköve tőnek nézetével, hogy Kína „a keleti NATO“. Hangsúlyozta az Egyesült Államok, Japán és Ki na közös akcióinak szükséges­ségét a Távol-Keleten a „szov* jet veszély“ ellen A közelmúltban aláírt japán- kínai „békeszerződés“ Peking komoly lépésének tekinthető afelé, hogy a Távol-Keleten nemzetközi szocialistaeNenes frontot hozzon létre. A demokratikus közvélemény határozottan elítéli az úgyne­vezett „békeszerződés“ aláírá­sát, mert az veszélyezteti a bé- jcét és a biztonságot Ázsiában és az egész világon. Peking szociaiistaellenes és szovjetellenes politikája a test­vérpártok határozott ellenállá­sába ütközik. A pekingi vezetők durván beavatkoznak a Mongol Nép- köztársaság belügyeibe. Nem­egyszer hangoztatták azt a szándékukat, hogy Mongóliát Kínához csatolják. Mongólia biztonságát közvetlenül veszé­lyeztetik Kína nyílt katonai elő­készületei. A |>ekingi vezetők politikájá­nak reakciós jellegét a legszem­beötlőbben az a nyílt harc mu­tatja, amelyet a szocialista Vietnam ellen' folytatnak ós amelyben a legszégyenletesebb eszközöktől sem riadnak vissza. Peking rágalomhadjáratot indí­tott a szocialista Kuba ellen, arra törekedve, hogy befeketít­se az afrikai népek nemzeti felszabadító harcához nyújtott internacionalista kubai segítsé­get. A szocialista országokkal va­ló nyílt szembehelyezkedés mellett Kína a felforgatás más „kifinomultabb“, az imperializ­mustól eltanult módszereit is al­kalmazza. Ezek közé tartoziik például az egyes szocialista or­szágokhoz fűződő viszony „dif­ferenciálása“ is, amelynek cél­ja a szocialista közösség esz­mei politikai egységének meg­bontása. A Kínai Kommunista Párt ve­zetősége hosszú ideje próbálja bomlasztani a világ kommunis­ta mozgalmának egységét, maoista csoportok és szerveze­tek létrehozását támogatja kü­lönböző országokban. A kínai vezetés által végrehajtott for­dulat, a forradalmi jelszavaik­ról az imperializmussal való le- paktálásra történt átváltás azonban sok külföldi maoistát kiábrándított. A Szovjetunió, a szocialista közösség és a nemzetközi kom­munista mozgalom érdekeit szem előtt tartva a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szov­jet állam változatlanul kész normalizálni Kínával az állam­közi kapcsolatokat, ós arra tö­rekszik, hogy megteremtse a két ország között a kölcsönös megértést és a bizalmat. Ugyan­akkor a világ kommunistái egy­re élesebben ítélik el a pekingi politikát, amelyet az imperializ­mussal való szövetkezés s ezzel egyidejűleg a szocializmus, a nemzeti felszabadító mozgalmak és a béke ügyének elárulása jellemez — írja a Novoje Vrem- í«. -v Nigériai álláspont (ČSTK) — Az úgynevezett afrikai intervenciós erők fel­adata az, hogy védelmezzék az afrikai kontinensen az impe­rializmus politikai és gazda­sági érdekeit, jelentette kt Yakuba Danjuma, a nigériai hadsereg szárazföldi haderői­nek vezérkari főnöke Lagosz- ban, a Nemzetközi Kapcsola­tok Intézetében tartott szemi­náriumon. Nigéria továbbra is támogat­ja a dél-afrikai népek harcát a fajüldözés utolsó bástyái eti­len, hangsúlyozta Yakuba Dan­juma. érzi a 130 közúti és vasúti híd, a 20 ezernyi szállítóesz­köz megsemmisülését, a szak­emberek kivonulását. Igaz, megkezdődött a gyar­mati gazdaság negatív követ­kezményeinek felszámolása: hozzáfogtak a tervgazdálkodás elemeinek meghonosításához és másfél évvel ezelőtt „leváltot­ták“ a portugálok által vere­Kommentárunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom