Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-01 / 241. szám, péntek
Fegyveres összecsapások Nicaraguában Nagyszabású hadműveletek a felkelők ellen (ČSTK t — A nicaraguai Nemzeti Gárda Anastasio Somoza tábornok személyes vezetésével szerdán nagyszabású katonai hadműveletet Indított a kormányellenes felkelö'k ellen az ország harmadik legnagyobb városában, Ma tag alpe ban. A szomszédos kijáép-améritoal országok hírügynökségei arról tájékoztatnak, hogy Somoza katonai légierőt, tüzérséget és a szárazföldi hadsereg számos egységét vetette be az akcióba. Szemtanúk szerint az izraeli gyártmányú katonai repülőgépek nagy roblianó hatású lőszerrel bombázták Ma'tagalpet és az utcán lőtték a polgári lakosságot. A nicaraguai Vöröskereszt képviselője közölte, hogy a városban többen életüket vesztették s a kórházakban rengeteg a sebesült. Somoza Nemzeti Gárdaja helikoptereinek tüze lehetetlenné tette a sebesültek elszállítását. A jelentős katonai fölény ellenére a kormányegységek- nek nem sikerült be ha tolniuk a város középpontjáig, amelyet fegyveresek, a rezsim ellenzői, foglaltak el. A fővárosban, Ma- naguában, sikeresen folytatódik a politikai sztrájk, amelyhez újabb és újabb üzemek, bankok és üzletek csatlakoznak. Somoza rádióbeszédében az- zial fenyegetőzött, ha kénysze rítenék az elnöki tisztségről való lemondásra, valamennyi emberét és minden fegyvert magával visz és ezután „elképzelhető, hogy ez milyen következményeikkel jár majd az ország sorsára“. Daniel Camacho, a nicaraguai néppel való szolidaritás Costa Rica-4 bizottságának elnöke az Egyesült Államok kormányát tette felelőssé a nica- raguai eseményekért. Hozzátette, hogy az Egyesült Államok négy évtizeden át támogatja a Sornoza-dinasztia reakciós rezsimét s a Nemzeti Gárdát, amely a fegyvertelen lakosságot gyilkolja, a Pentagon szerelte fel és képezte ki. A NEMZETKÖZI GAZDASÁGI KAPCSOLATOK IGAZSÁGOS RENDEZÉSÉÉRT 1978 IX. 1. (ČSTK) — Argentína fővárosában Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára megnyitotta a fejlődő országok műszaki együttműködéséről szóló — az ENSZ égisze alatt megrendezett — konferenciát. A megnyitó után Jorge Rafael Videla argentin köztársasági elnök mondott üdvözlő beszédet. Waldheim megnyitó beszédében kijelentette: ez a konferencia a fejlődő országok gazdasági önellátása új szakaszának kezdetét jelentheti, s sík- raszállt a fejlődő országok által exportált nyersanyagok és termékek igazságos árai mellett. A fejlődő országok műszaki együttműködésének akcióÜdvözlő távirat (ČSTK) — Leonyid Brezsnyev. az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke táviratban üdvözölte I. János Pál pápát abból az alkalomból, hogy a római katolikus egyházfejévé választották. Brezsnyev üzenetében sok sikert kívánt az egyházfőnek a béke megszilárdítását, a nemzetközi enyhülés elmélyítését, a népek barátságát és együttműködését szolgáló tevékenységében. A z Angola elleni támadásoknak ma már maximális programja a haladó forradalmi rendszer, a néphatalom megsen^misítése. A kívülről indított támadások és a belül szervezett ellenséges, ellenforradalmi megmozdulások sikertelenségét sem szabad azonban teljes mértékben kudarcnak tekinteni, hiszen ezek az akciók az ellenség másodlagos célját — a fejlődés ütemének lassítását, a gazdasági és kulturális-politikai szervezőmunka lefékezését — mindenképpen elérik. Éppen ezért a katonai jelentések, az egyes támadások visszaveréséről tudósító hírekben megörökített sikerek valójában csupán a közvetlen katonai veszély ól- hárításáról tanúskodnak. Nem tárják, nem is tárhatják fel — hiszen nem ez a feladatuk — a „rombolás begyűrűzését“, azt, hogy az UNlTA-akciók,. az FNLA-terroristák támadásai és a dél-afrikai kommandók rajtaütései tovább rombolják a gazdaságot, újabb károkat okoznak az Infrastruktúrának, megsemmisítik az éppen hogy munkára fogott termelési kapacitásokat. A második világháború utáni európai gazdasági helyzetet jellemző statisztikák közismert kiindulópontja volt 1938, az „utolsó békeév“. A jelenlegi angolai gazdaság alig állja ki az összehasonlítást az utolsó ,,portugál évvel“, 1973-mal (1974-ben már bizonyos volt az ország gyors függetlenné válása.) A termelés szinte minden tekintetben alatta marad a hetvenhármasnak. Az iparés a mezőgazdaság még mindig tervét, amelyet a konferenciának kell kidolgoznia és jóváhagynia, az ENSZ főtitkára a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos rendezése szempontjából rendkívül jelentős eszköznek minősítette. A konferencián, amely szeptember 12-ig tart, több mint 120 ország 2500 küldöttje vesz nészt. Befejeződött a genfi leszerelési bizottság ülése (ČSTK) — Genfben, a Nemzetek Palotájában tegnap be fejeződött a leszerelési bizottság ülése. Az ENSZ-közgyűlés legutóbbi leszerelési ülésszaka záródokumentumának ajánlásaival összhangban a bizottság munkájának nagy részét az atomleszerelés kérdései töltőt ték ki, köztük az atomfegyver kísérletek teljes és általános betiltása. A jövő év januárjában a le szerelési bizottság kibővített ütést tart. Pekingi remények Teng Hsziao-ping Bangkokba látogat (ČSTK1 — A Bangkokból érkező hírek szerint Peking ío kozza erőfeszítéseit azért, hogy megnyerje Thaiföldet he g em o n isz t i k us p o 1 i t i>k ú j á n ak Indokínában és Délkelet Ázsiában. Pék inget egyre in'kább nyugtalanítja, hogy Thaiföld kapcsolatokat tart fenn a Szovjetunióval és más szocialista országokkal, valamint az, hogy a jelenlegi thaiföldi vezetőség érdeklődik a Vietnami Szocialista Köztársasággal való kapcsolatok további fejlesztése iránt. A kínaiak azt remélik, hogy Teng Hsziau ping közelgő bangkoki látogatása megváltoztatja Thaiföld külpolitikáiét úgy, hogy az megfeleljen Poking maóista beálUtoltságá- na'k. A Novoje Vremjq Kína külpolitikájáról Peking az imperialistákkal szövetkezik (ČSTK) — Az a tény, hogy Kína felszámolta a barálsag és a szolidaritás kötelékeit a szocialista országukkal és szövetkezett a világ reakciós erőivel, nyugtalanítja a világ kommunistáit és dolgozó népéit, írja szerkesztőségi cikkében a Novoje Vremja című szovjet hetilap. Megvédik függetlenségüket Angolai válasz a Dél-afrikai Köztársaság vádaskodásaira (ČSTK) — Az Angolai Népi Köztársaság határozottan elutasítja a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaság vádját, hogy állítólag angolai katonai csapatok ágyútűz alá vették az angolai—namíbiai határon fekvő Rundu várost. Jan Ueldenhuysnak, a Namíbiában állomásozó dél-afrikat fajüldöző csapatok parancsnokának kijelentésére válaszolva az Angolai Népi Köztársaság kijelentette, hogy csapatai nem hajtottak végre támadást a Rundu melletti ifjúsági tábor ellen. Az angolai nyilatkozat rámutat, hogy ebben a táborban képezek kí az UNITA felforgató ba-ndájának tagjait az Angola elleni terrorakciókra. Az angolai hírügynökség az zal vádolja a Dél-afrikai Köztársaságot, hogy újabb agresz- sziót készít elő Angola ellen. Emlékeztet arra is, hogy a Déi- afrikai Köztársaság röviddel azután vádolta meg Angolát, amikor fajüldöző csapatai betörtek Zambia területére. Angola továbbra is kész megvédeni függetlenségét és továbbra is támogatja a SWAPO harcosait mindaddig, amíg a Dél-afrikai Köztársaság nem vonja ki csapatait Namíbiából, hangsúlyozza a hírügynökség. ,,A kínai vezetők most az int peria lista, a reakciós és a militarista körökkel szövetkeztek, azokkal, amelyek meg akarják hiúsítani a nemzetközi enyliii lést, s a világot a hidegháború éveihez akarják visszatéríteni, s az emberiséget az atomka tasztrófa szélére akarják sodor ni“, állapítja meg a hetilap. A pekingi vezetők az antikommu nizmus lelkes támogatóivá váltak s lényegében maguk is an tikommunista politikát kezdtek. Pekingben már régen a széles körű nemzetközi szovjetellenes „egységfront“ gondolatát akarták érvényre juttatni. A gya korlatban ez azt jelenti, hogy Kína az imperializmussal és a reakcióval paktái a szocializmus, a nemzetközi kommunista és nemzeti felszabadító mozga lom ellen vívott harcban. A mostani helyzet sajátos vonása az, hogy az említett „front“ kialakítása gyakorlati stádiuma ha érkezett'. A kínai vezetők szerint az „egységfront“ magvát a kínai — amerikai paktumnak kell alkotnia. A pekingi vezetés és a washingtoni kormány képviselőinek azonos szovjetellenes pozícióját ez év májusában megerősítették a kínai vezetőknek Zbigniew Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadóval folytatott tárgyalásai során. Brzezinski kínai látogatásának eredményeit a kommunista sajtó veszélyes összeskűvésnek minősítette, amely a pekingi vezetők erkölcsi hanyatlása és politikai lezüllése minőségileg új szakaszának kezdetéről ta núskodik: a kínai szociálsovi- niszták közvetlenül szövetségre lépnek az amerikai imperialistákkal a szocialista országok és a világ forradalmi erői ellen vívott harcban. Peking a nyugat-európai, reakciós ikörökhöz fűződő kapcsolatainak kibővítésére törekszik. Kína áprilisban keneske- delini szerződést írt alá a Kö zös Piaccal. Ezzel Peking előtt megnyílt az út a NATO katonai arzenálja felé. A kínai gazdasági küldöttségek egyre-másra a nyugat-európai országokba járnak fegyvert vásárolni. Kibővült a katonai küldöttségek ták már nem egy alkalommal a „fehérek“, a „kevertek“, a „barnák“ elleni szervezkedésekkel próbáltak összefogni az állítólagos „nem egészen fekete“ luandai vezetéssel szemben. Az MPLA-Munkapárt hivatalosan és következetesen fellép mindenfajta faji megkülönböztetés ellen — így a központi hatalom erejének, tekintéÁllandó készenlétben, harcra kényszerítve tett angolai escudót és megteremtették a nemzeti valutát, a kwanzát. A mezőgazdasági termelésnek az újonnan létrehozott szövetkezetek adnak kereteket és az állami szektor előretörését figyelhetjük meg a kereskedelemben is. A rendkívül választékos eszközökkel tevékenykedő ellenség igyekszik felhasználni az egész afrikai kontinensen egyébként is tapasztalható nemzeti-nemzetiségi törzsi konfliktusokat. Az * elmúlt hónapban az ország déli részének „leszakításában“ egyeztek meg a hatalomból kiszorult, a nyugati törekvések szolgálatába szegődött, levitézlett „felszabadító mozgalmak“, az FNLA és az UNITA vezetői. A délangolai „fekete szocialista köztársaság“ megalakításának céljáról hangosan árulkodik az egyik jelző, a „fekete“. A „fekete kontinensen“ nemcsak a fehér jelleg hangsúlyozása lehet faji ellentétek forrása! Az angolai jobboldali nacionalislyének egyik próbája éppen az, hogyan tud érvényt szerezni ez irányú törekvéseinek. Az UNITA és FNLA-vezetők lisszaboni tanácskozásán beharangozott „fekete államnak“ nagyjából abban a térségben kellene létrejönnie, ahol többkevesebb rendszerességgel sor kerül a dél afrikai csapatok agresszíós támadásaira. Dél- Afrika a namíbiai határok mentén szeretne létrehozni egy „baráti ütközőállamot“ közte és a szocialista építésre törekvő Angola között. Méghozzá: Angola meggyengítésének árán. Az UNITA és FNLA-akciók külföldi támogatói között évek óta ott találjuk a nyugat-európai NATO-országokat, Dél-Af- rikát, Zaire-t és természetszerűleg az Egyesült Államokat. A többször letagadott washingtoni közreműködésről nemrég egy múltjától megcsömörlött CIA-tiszt nyilatkozott, lesújtó véleményt mondva az egykori republikánus elnökök külügyminiszteréről, Henry Kissinger- ről és szerepéről is. Az angolai feszültséget azonban helytelen lenne kizárólagosan a külső ellenség praktikáinak tulajdonítani. A külső ellenség ugyanis nem egyedül cselekszik: van kit támogatnia — bent, magában az országban. Az Angola jövőjéről más nézeteket valló szervezetek rendelkeznek még bizonyos bázissal: ennek lerombolása, ártalmatlanná tétele egyszerre jelent politikai ós katonai feladatokat. A Cuan- do-Cubango tartományban végrehajtott nagyszabású katonai akció az év első negyedében éppen azt célozta, hogy az UNITA-támaszpontok megsemmisítésével hozzájáruljon a belső béke megteremtéséhez. Aligha lehet kétséges: a fennmaradásáért, politikai-gazdasági céljaiért harcoló Angola ezután is többfrontos küzdelemre kényszerül. A pártépítés, a gazdaságszervezés, az állam- apparátus megteremtésének párhuzamos feladatai mellett folyamatosan készen kell állnia eredményeinek fegyveres védelmére is. Nemzetközi ellenforradalmiellenséges törekvések célpontja Angola: az eredményes válaszok is feltételezik a nemzetközi összefogást. A szocialista országok közössége, amely a népfelszabadító háború megpróbáltatásai közepette is támogatta az angolai hazafiakat — most is Angola mellett áll: szakemberekkel, a gazdasági és katonai-politikai együttműködés szálainak erősítésével szilárdítja a fiatal néphatalom pozícióit. KRAJCZÁR IMRE cseréje Kína és a NATO országok között. Amerikai újságírók kérdései in válaszolva Teng Hsziao-ping kijelentette, hogy lényegében egyetért M. Mansfield, az Egye süít Államok japáni nagyköve tőnek nézetével, hogy Kína „a keleti NATO“. Hangsúlyozta az Egyesült Államok, Japán és Ki na közös akcióinak szükségességét a Távol-Keleten a „szov* jet veszély“ ellen A közelmúltban aláírt japán- kínai „békeszerződés“ Peking komoly lépésének tekinthető afelé, hogy a Távol-Keleten nemzetközi szocialistaeNenes frontot hozzon létre. A demokratikus közvélemény határozottan elítéli az úgynevezett „békeszerződés“ aláírását, mert az veszélyezteti a bé- jcét és a biztonságot Ázsiában és az egész világon. Peking szociaiistaellenes és szovjetellenes politikája a testvérpártok határozott ellenállásába ütközik. A pekingi vezetők durván beavatkoznak a Mongol Nép- köztársaság belügyeibe. Nemegyszer hangoztatták azt a szándékukat, hogy Mongóliát Kínához csatolják. Mongólia biztonságát közvetlenül veszélyeztetik Kína nyílt katonai előkészületei. A |>ekingi vezetők politikájának reakciós jellegét a legszembeötlőbben az a nyílt harc mutatja, amelyet a szocialista Vietnam ellen' folytatnak ós amelyben a legszégyenletesebb eszközöktől sem riadnak vissza. Peking rágalomhadjáratot indított a szocialista Kuba ellen, arra törekedve, hogy befeketítse az afrikai népek nemzeti felszabadító harcához nyújtott internacionalista kubai segítséget. A szocialista országokkal való nyílt szembehelyezkedés mellett Kína a felforgatás más „kifinomultabb“, az imperializmustól eltanult módszereit is alkalmazza. Ezek közé tartoziik például az egyes szocialista országokhoz fűződő viszony „differenciálása“ is, amelynek célja a szocialista közösség eszmei politikai egységének megbontása. A Kínai Kommunista Párt vezetősége hosszú ideje próbálja bomlasztani a világ kommunista mozgalmának egységét, maoista csoportok és szervezetek létrehozását támogatja különböző országokban. A kínai vezetés által végrehajtott fordulat, a forradalmi jelszavaikról az imperializmussal való le- paktálásra történt átváltás azonban sok külföldi maoistát kiábrándított. A Szovjetunió, a szocialista közösség és a nemzetközi kommunista mozgalom érdekeit szem előtt tartva a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet állam változatlanul kész normalizálni Kínával az államközi kapcsolatokat, ós arra törekszik, hogy megteremtse a két ország között a kölcsönös megértést és a bizalmat. Ugyanakkor a világ kommunistái egyre élesebben ítélik el a pekingi politikát, amelyet az imperializmussal való szövetkezés s ezzel egyidejűleg a szocializmus, a nemzeti felszabadító mozgalmak és a béke ügyének elárulása jellemez — írja a Novoje Vrem- í«. -v Nigériai álláspont (ČSTK) — Az úgynevezett afrikai intervenciós erők feladata az, hogy védelmezzék az afrikai kontinensen az imperializmus politikai és gazdasági érdekeit, jelentette kt Yakuba Danjuma, a nigériai hadsereg szárazföldi haderőinek vezérkari főnöke Lagosz- ban, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében tartott szemináriumon. Nigéria továbbra is támogatja a dél-afrikai népek harcát a fajüldözés utolsó bástyái etilen, hangsúlyozta Yakuba Danjuma. érzi a 130 közúti és vasúti híd, a 20 ezernyi szállítóeszköz megsemmisülését, a szakemberek kivonulását. Igaz, megkezdődött a gyarmati gazdaság negatív következményeinek felszámolása: hozzáfogtak a tervgazdálkodás elemeinek meghonosításához és másfél évvel ezelőtt „leváltották“ a portugálok által vereKommentárunk
