Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-21 / 261. szám, csütörtök

Ma csehszlovák könyvkiállítás nyílik Budapesten

Ma nyitják meg Budapesten a reprezentatív csehszlovák könyvkiállítást. Ebből az alkalomból kértük meg Mikus Imrét, a Szlovák Szocialista Köztársaság kulturális miniszterhelyettesét — aki a megnyitón részt vevő csehszlovák kullura lis küldöttség vezetője —, hogy szóljon a kiállítás céljairól és jelentőségéről.

• Miniszterhelyettes elvtárs, milyen gondolatok jegyében nyitja meg a kiállítást?

— Öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy több esztendő eltelte után ismét bemutathatjuk Budapesten, majd októberben Győrött a cseh és a szlovákiai könyvtermés legjavát. Az idén áprilisban Bratislavában rendeztük meg a reprezentatív magyar könyvkiállítást, amelynek nagy szakmai és közönségsikere volt. Meggyőződésem, hogy most Magyarországon is hasonló érdeklődés nyilvánul meg a cseh, a szlovák és a csehszlovákiai magyar könyvek lránt.

Nagy jelentőséget tulajdonítunk ennek a kiállításnak, amely minden bizonnyal sokoldalú, egyre bővülő kulturális kapcsolataink hű tükre lesz, és barátságunk további elmélyítését szolgálja. Egy-egy ilyen könyvbemutató nemcsak visz- szapillantás, hanem előretekintés is. A minisztériumok és a könyvkiadók illetékesei felmérik, ho-gy miképpen lehetne még gyümölcsözőbbé tenni a testvérintézmények együttműködését, egymás értékeinek alaposabb megismerése és köz kinccsé tétele érdekében. Szeretnénk elérni azt, hogy a korlárs magyar irodalom értékes alkotásai mielőbb eljussanak a cseh és a szlovák kulturális köztudatba. Ugyanezt a törekvést észleljük magyarországi partnereiknél Is.

• Milyen könyveket láthat- nak majd az érdeklődök?

— Köztudott, hogy Csehszlovákia az egy lakosra jutó, évente kiadott könyvek számát tekintve világviszonylatban is előkelő helyen áll. Évente körülbelül 7000 könyveimet adunk ki, összesen 80 millió példányban. Hazánkban több mint ötven kiadó tevékenykedik, s így érthetően nem volt könnyű a választásunk, amikor a kiállítás anyagát állítottuk össze. Arra törekedtünk, hogy a bemutató méltó képe legyen a mai csehszlovák könyvkiadásnak,

valamint a kortárs politikai, tudományos és szépirodalmunknak. Mintegy 1500 könyvet mutatunk be, ebből 900 cseh könyvkiadók gondozásában látott napvilágot, üOO pedig a szlovákiai könyvkiadást reprezentálja.

Úgy érzem, hogy a választék gazdag és sokrétű. Az érdeklődők megtalálhatják a politikai, társad a lom tudomá ny i k ia d vá - nyokat. különböző tudományos könyveket, hazánk természeti szépségeit történelmi nevezetességeit bemutató képes pub likációkat, szótárakat, s természetesen a cseh és szlovák, valamint a szlovákiai magyar szépirodalmat, s nem utolsósorban a fordítási-rodalmat, melyek között sok klasszikus és mai magyar szerző is megtalálható.

A kiállítással is igyekeztünk érzékeltetni, hogy hazánkban a köaiyv milyen fontos szerepet játszik a dolgozók eszmei, esztétikai és erkölcsi nevelésében, művelődésében és szórakozásában. A további törekvésünk dokumentálni azokat az eredményeket, amelyeket

könyvkiadásunk, irodalmunk az utóbbi tíz évben elért.

• A kiállításon a Madách Könyvkiadó publikációi láthatók.

— A bratislavai Madách Kiadó döntő fontosságú szerepet játszik a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődésében, de a cseh és a szlovák irodalom értékeinek közvetítésében is az egyetemes magyar kultúra számára. A kiállításon szeretnénk érzékeltetni azt a már figyeli! m re méltó eredményeket hozó munkát is, amelyet a kiadó a csehszlovákiai magyar társadalomtudomány, a tudományos-népszerűsítő irodalom, valamint a gyermekirodalom ki- bontakozása érdekében végez.

• Évek óta újra és újra fölmerülő probléma, hogy a magyarországi könyvek csehszlovákiai ára aránytalanul magas, nem felel meg a forint és a korona relációjának.

NEMCSAK EGYETEM! TANKÖNYV

A szlavisztikával foglalkozó szakemberek számára fontos az ószláv nyelv tanulmányozása, hiszen ezen a nyelven íródtak az első szláv nyelvemlékek. Az ószláv nyelv ismerete a szlávok irodalmának és kultúrájának tanulmányozásához tehát elengedhetetlenül szükséges. Ugyanez vonatkozik a szlavisztikai tanulmányokra is, hiszen az ószláv nyelv ismerete a szláv nyelvek történetének tanulmányozásához nélkülözhetetlen.

Az ószláv nyelv tanulmányozását megnehezíti az a tény, hogy ez a nyelv, a szanszkrit, az ógörög, a latin vagy a gót nyelvhez hasonlóan holt nyelv. Mivel az ószláv nyelv közel állt a szlávok közös alapnyelvéhez, és jelentős szerepe volt a szláv írásbeliség kialakulásában, a szlavisztikával foglalkozó szakembereknek meg kell ismerkedniük e nyelv alapjaival.

Ehhez nyújt kitűnő segítséget a budapesti Tankönyvkiadó gondozásában immár harmadik kiadásban megjelent ószláv nyelv című kiadvány, Baleczky Emil és Hollós Attila munkája. A szerzők elsősorban egyetemi tankönyvnek szánták a művet, a kiadványt azonban érdeklődéssel forgathatják mind a szlovák-, orosz- és egyéb szláv nyelvszakos pedagógusok, mind a szlavisztikával foglalkozó szakemberek. A szerzők — amint arról könyvük előszavában szót ejtenek — nem kívántak lényegbevágóan újat nyújtani sem az ószláv nyelv, sem az összehasonlító szláv nyelv- tudomány vonatkozásában. Bár a könyv az ószláv nyelv hangtani és nyelvtani rendszerével

foglalkozik, utal az ősszláv és az indoeurópai összefüggésekre is. A szerzők az egyes nyelvi jelenségek tárgyalásakor általában az ószláv nyelv alakjaiból indulnak k^, de helyenként az indoeurópai alapnyelvből kiindulva mutatják be az ősszláv, illetve a többi önálló szláv nyelvben végbement fejlődési tendenciákat.

A könyv négy részből áll. Az első rész megismertet az ószláv nyelv fogalmával és tanulmányozásának jelentőségével, foglalkozik az ószláv nyelvemlékek keletkezésével és írásával: a glagolita és a cirill írással, ezek eredetével.

A könyv második része részletes tájékoztatást nyújt az ószláv magán- és mássalhangzók rendszeréről, eredetéről, az ószláv hangcsoportok kialakulásáról, összevetve az ószláv és az indoeurópai hangokat és hangcsoportokat. A harmadik rész az ószláv nyelv morfológiájával foglalkozik. Ismerteti az ószláv nyelvben ismert szófajokat, a névszórakozást, az igeragozást.

A könyv negyedik része az ószláv mondattani jelenségekről nyújt áttekintést. A szerzők az alany és az állítmány kapcsolatát, az igevonzatokat, a mondatok osztályozását tárgyalják, és szólnak az összetett mondatok fajairól is.

Az Ószláv nylev című könyv az első magyar nyelvien kiadott ilyen jellegű munka. Egy évtized alatt három kiadást ért meg, ami azt igazolja, hogy egyetemi tankönyvként éppúgy megfelel, mint a szlavisztikával foglalkozó tudományos munka.

SÄGI TÓTH TIBOR

(Gyökeres György felvétele}

— Valóban, ez a kérdés sok gondot jelenteit számunkra. Ennek a problémának sok és bonyolult gazdasági oka van, amit most nem részletezek. Mi úgy véljük, bogy a baráti szocialista országból behozott könyvek kérdésé elsősorban kultúrpolitikai és kulturális jelentőségű, az anyagi, gazdasági meggondolások ebben a vonatkozásban másodrendűek.

Véleményünknek érvényt sze reztünk, s így örömmel közöl hetem, hogy előreláthatóan a következő év elejétől a magyar- országi könyvek árát Csehszlovákiában is az úgynevezett turista árfolyamon állapítják meg, vagyis nem lesznek drágábbak a többi szocialista ország kiadványainál.

• Milyen könyvekre hívná fel a látogatók figyelmét?

— Minden sorrend, értékelés természetszerűen magában hordozza a szubjektivizmus veszélyét. Én elsősorban a politikai és társadalomtudományi kiadványokat, a Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére megjelenő publikációkat emelném ki, s azokat a sorozatokat, amelyek a szocialista országok együttműködése révén jelentek meg. Külön említést érdemel Vilém Závada, Miroslav Válek és Milan Rúfus magyarul olvasható verseskölete, továbbá a sajátos hangú és világszemléletű fozef Kot novel láskötete. Szeretném felhívni a figyelmet a cseh Bohumil Nohejl, a szlovák Vincent Šikula, Ján Jonáš és Ladislav Ballek könyveire is. A Madách Kiadó publikációi közül Duba Gyula, Rácz Olivér könyveit, a Mű és érték című kritikagyűjteményt, a Csallóköztől Bodrogközig kötetet, valamint Püspöki Nagy Péter tanulmányait említeťn meg a rangsorolás minden igénye nélkül.

Hadd említsem meg könyveink képzőművészeti és grafikai elrendezését, külsőjét is, hiszen e tekintetben ugyancsak az európai élvonalhoz tartozunk. Az értékelés a magyarországi szakemberek és a köztudottan szintén hozzáértő, széles körű olvasótábor feladata. Meggyőződésem, hogy a csehszlovák könyv- kiállítás elnyeri tetszésüket, s minden tekintetben méltó lesz kultúrpolitikai jelentőségéhez.

SZILVÄSSY JÓZSEF

KULTURÁLIS HÍREK

□ Moliere komédiáját, a Képzelt beteget filmesíti meg az olasz Tonino Cervi, a főszerepben Nino Manfredival. A történet ezúttal mai környezetben játszódik.

□ Annie Girardot és Philippe Noiret — sokak szerint a francia film jelenlegi két legnagyobb egyénisége — együtt játszott a Beauvoir-regényből készült Mandarinokban, majd A vénlányban. Philippe de Broca a Belmondo-filmek ismert rendezője harmadszorra is összehozta a nem mindennapi kettőst. A készülő film címe szójáték: „A felügyelőnek szép bilincsei vannak“, a franciáknak sokat elárul a tartalomból, a „menotte“ ugyanis nemcsak bilincset jelent, hanem a népnyelvben női kezet, csuklót is. S ebből mi is megtudjuk, hogy a szóban forgó felügyelő: nő, s Annie Girardot bizonyítja benne, hogy e „férfias“ hivatásban a szépnem egyes képviselői is boldogulnak.

A közösségi munka értelme

GONDOLATOK ÉVADNYITÄSKOR

Megkezdődött az új színházi évad a Magyar Területi Színházban és kassai (Košice) Thália Színpadán is. Minden évad új feladatokkal jár, új reményeket ébreszt színészben, rendezőben, dramaturgban és természetesen a közönségben is. Mindannyiunk közös vágya, hogy a tervezett nyolc bemutató sikeresebb legyen a tavalyi előadásoknál: a dramaturg választása indokoltabb; a rendezők munkája elmélyültebb, fantáziadúsabb; színészek játéka őszintébb, szenvedélyesebb, kulturáltabb legyen, a tervezők jobban alkalmazkodó díszleteket tervezzenek, a térben állandóan változó művelődési otthonok méreteihez stb. Ezeknek a reményeknek teljesülése, lényegében a színháziakon múlik, de van egy másfajta reményünk is. Reméljük, hogy színházi szándékaink, közönségünk elvárása — amely mindig fontos volt számunkra — és kritikusaink igénye közelebb *kerül egymáshoz.

Minden színházi tevékenységnek alapja a dramaturgiai terv. Kultúrpolitikánk szempontjai mellett a ki rendezi, ki tervezi, kik játsszák, futja-e saját erőnkből, vagy szükség lesz-e vendégművészekre, mennyire távolodhatunk el konvencionális megoldásainktól (realista hagyomány), várható-e közönségsiker?, közönségünk mely rétegéhez kívánunk szólani stb., stb. kérdésekre keressük a választ. De fölmerülnek olyan gondolatok is, hogyan válhatnánk méltóbb tagjaivá szellemi és nemzetiségi kultúránknak, és milyen eszközökkel teremthetnénk jobb összhangot saját ambíciónk, valamint a külön böző nézői igények között.

Az együttesben az elmúlt 25 év alatt rengeteg tapasztalat halmozódott föl. Tehetséges fiataljaink és beérett idősebb kollégáink vannak. A kedv, a hangulat kitűnő, ami a tervezett darabok próbáinak jó színvonalát ígéri. Az ambíciókat, a lelkes, szenvedélyes hozzáállást tekintve, tehát nincs hiány együtteseinkbenr-Kell a jó hangulatú nekifeszülés, hiszen sok a „nagy fa“ amibe képzeletbeli fejszénket belevágjuk. Az előre lépéshez erre mind szükség van, de csupán ez nem elég. Nem sokkal ezelőtt úgy gondolkodtunk, hogy a jó színházhoz jó darab és jó színészek kellenek. Ez meg is volna, hiszen vezető színészeink országos, sőt nemzetközi mércével mérve is rangos helyet foglalnak el. Igazolják ezt a kollégáink magyarországi vendég- szereplését követő kritikák és recenziók, a fogadó színházak igazgatóinak levelei. Ugyanilyen fontos a dramaturgia, a műsorpolitika.' Színházunkat alapvetően érdeklik a korunkra jellemző társadalmi és politikai események, melyekre a szocializmus eszméi egyre szélesebb területen hatnak. Régi magyar színházi reformátorok álmát szeretnénk megvalósítani szerény viszonyaink között, amikor a művészi eszközökkel megfogalmazott válaszadást keressük — minden darab előadásával —- az említett kérdésekre. Ügy gondoljuk, hogy ennek egyik dramaturgiai előfeltétele az, hogy az eddigiek* nél sokkal fokozottabb aktivitással foglalkozunk hazai szerzőink drámáival, új drámák írását serkentjük, kapcsolatot keresünk azokkal a költőkkel és prózaírókkal is, akiknek műveiben föllelhetők drámai motívumok.

Ebben az évadban három hazai kortárs szerző darabja szerepel műsorunkon. Időrendben az első: Egri Viktor A Gedeonház című színműve. A darab a polgári csehszlovák köztársaság idején íródott és izgalmas történetben . villantja fel a dzsentri család erkölcseit és széthullását. Ján Jílek cseh színész író Szilveszter című komédiája falusi környezetben játszódik, mai emberek vívódásaival, mindennapi életével, harcaival foglalkozik a darab.

Az elmúlt évad sikerdarabja volt a Szilveszter. Sok cseh és szlovák színház tűzte műsorára, többek között a Szlovák Nemzeti Színház kamaraszínháza is. Kmaczkó Mihály a színház dramaturgja Rácz Olivér: „Alom Tivadar“ című regényéből készít színpadi művet.

Persze, nem feledkezhetünk meg műsortervünk összeállításánál a klasszikusok egy-egy alkotásáról már csak azért sem, mert köztudott, hogy a klasz- szika nagy mestereinek darabjai a legalkalmasabbak az olyasfajta összetett igények kielégítésére, melyekkel naponta találkozunk. Ezek Csehov Sirály című színműve, Goldoni A hazug című komédiája, Mikszáth Kálmán A beszélő köntös című regényéből készült színpadi változat, melyet nem kisebb drámaíró alkalmazott színpadra, mint Hubay Mikló* és amelyhez Vass Lajos komponált muzsikát.

A nemesebb szórakoztatás igényét elégíti ki Breal világszerte ismert francia szerző Huszárok című vígjátéka, és bizonyára nagy örömét lelik legkisebb nézőink Svarc szovjet drámaíró Hókirálynő című mesejátékának előadásában.

A klasszikus művek előadásában a mára is érvényes gondolatokat kerestük és rendezőink fontosnak tartják, hogy azok érdekes kifejezési formákon keresztül jussanak el nézőink tudatáig. Mint már utaltunk rá, a MATESZ és Thália Színpada, minden egyes bemutatóját fontos kultúrpolitikai eseménynek szánja. E szándékunknak különös jelentősége van az előttünk álló évadban, hiszen a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulóját ünnepeljük, amely egész színházi életünk eszmei programjának a meghatározója. Szeretnénk, ha kedves nézőink — akiket szeretettel köszöntünk új színházi évadunkban — csak úgy, mint eddig, továbbra is vállalnák a társalkotói szerepet, vagyis látogatnák előadásainkat. A társalkotói gondolatot komolyan vesszük, mert tapasztalataink azt igazolják, hogy egy-egy előadásunk, ami tulajdonképpen létünk és munkánk értelme, csak úgy teljes, ha közösségben folyik. A színész és néző együttérző, „együttlüktető“ közösségében.

KONRAD JÖZSEP A MATESZ igazgatója

Az elmúlt évadban két fiatal szlovákiai magyar drámaíró, Batta György és Kmeczkó Mihály debütált a Magyar Területi Színházban. Felvételünkön az utóbbi szerző Mint fű fölé az árnyék című színművének egyik jelenetét láthatjuk.

(Gyökeres György felvétele)

6

Barátságunk további elmélyítéséért