Új Szó, 1978. augusztus (31. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-04 / 213. szám, péntek
Vándor, menj tovább! „All az ember mezítláb, áll ez az ember a parázson. Lépne és moccanatlan. Nézzük: vasöv derekán, s ehhez forrasztva acéllánc — köti erővel a röghöz\. All az ember izzó parázson .. (Varga Imre: Ember a földön Lipcsey György faragványa, a Feudalizmus alá) 1. öt éve, amikor először találkoztam szobraival, ez a mély tragikummal teli alkotás még nem létezett. öt éve hangja lágyabb, formái • simulékonyabbak voltak, szobrai a fába vésett nyugalmat, elégedettséget, időseink megfáradt, de nyugodt kifejezésformáit tükrözték. Akkor, öt éve azt hittem, hogy a vésőt tartó kezek eresek és érdesek az élet megannyi megpróbáltatásától, alkotó szelleme kiállta az emberi kiismerhetőség csaknem végtelennek látszó iskoláját, hogy látóvilága, tapasztalata egy élete delét élő ember látó- világa, tapasztalata. Lipcsey György akkor tizennyolc éves volt. A Feudalizmus alkotójának mai szobraiban állandó feszültség olykor riadtság vibrál. A csallóközi ember mély tekintetű szemei, barázdált homloka, kezei, körme szögletei felejthetetlenek maradnak mindazok szám'ira, akik ezeket a vonásokat akár csak egyszer is látták. Műhelyében békésen megfér az öreg halász töprengése a gyermekét féltve ölébe záró anyáéval, r. jégverés után szorosan egymáshoz simuló alakok kétségbeesése a botjára támaszkodó idős vándor optimizmusával, a jajveszékelő árvízkárosultak irtózatos halálfélelme Kukorica Jancsi békés me- ditálásával. A dunaszerdahelyi (Dun. Streda) érettségi után következtek a várakozással teli évek. Az első felvételin, a Rra- tislavai Képzőművészeti Főiskolán még mint fiatal tehetség, fehér ingben jelent meg. A többi három alkalommal már egyre ismertebb volt számára a felvételizés módja — a két- három napig tartó tehetségvizsga, a másfél napig tartó gipszöntés egy megadott témára, ezt követte a kétszer fél napig tartó tehetségvizsga: a szabad, illetve adott téma feldolgozása. Minden vizsga után aktív alkotás a következő felvételiig. Majd következett Prága. Kétszer. Másodszor 1978. január 28-án. Ekkor még csak választ sem kapott. 3. A felvételizések időszakában letette faragásból a különbözeti vizsgát a Bratislavai Jpar művészeti Központban. Ezután egy ideig restaurált. — Most a dunaszerdahelyi Népművelési Otthonban dolgozom, mint képzőművész. F.z az m Naponta öt-hat órát farag (Gyökeres Jenő felvétele) első műszakom. Itthon követ- kezik a második, az öt-hat órán át tartó faragás. Az előtanulmányokat rajz követi, ezt pedig a megfelelő fa kiválasztása a már sok éve szárításban levők közül. — Hogyan készítem elő a fát? Először is megfelelő arányban szétfűrészelem, haját késsel vagy fejszével bevagdo- som, hogy a fal belseje leve' gőhöz jusson. A hasáb két végét pedig zsiradékkal bekenem, hogy csak lassan száradjon, különben a megmunkálás után megrepedezik. így szári- tóm évekig. Közvetlenül faragás előtt pedig felrajzolom a figura sziluettjét a fára és csak azután kezdem a vésést. Ahogy faragok, állandóan zsírozom az anyagot. Ez azért szükséges, mert a fa közepe állandóan dolgozik, tehát reped. A szobor mondanivalója pedig diktálja a megmunkálást módszert: kell-e csiszolópapír ral simára csiszolnom a felü letet, a vésőnyonwk véglegesek maradnak-e. Utolsó simításként bekenem az egész felületet sellakkal. Egyedüli segítség: i kilencven véső Az otthon meleg harmóniája, higgadt határozottsága, egész séges alapul szolgált Lipcsey Györgynek a magára találás éveiben és most is. Az anyai részről felkeltett általános ér deklődést kiegészítette az atyai ösztönzés a néprajz iránt. így került egy kéztöréssel végződött focimérkőzés után György kezébe a darab fa, melyet késsel, borotvával formált meg. A megfáradt vándor azóta. is legkedvesebb munkája. És felfigyeltek a tehetségéSzámtalan elismerő oklevel tulajdonosa. Kilenc első- vagy fődí), számtalan emlékérem. Féltve őrzött újságcikk számol be a žilinai csehszlovákiai gyermekkiállításon díjazott 12 éves Lipcsey György linómetszetéről. 1973-ban Dubnicén megrendezett XIV. szlovákiai képző- művészeti verseny fődíját kapta a Vietnami anya című szobrával. Tavaly ugyanerre a versenyre már három szoborral nevezett be: a Jégverés után, Kukorica Jancsi és a Halász. A fődíj ez alkalommal is az övé lett. A Nyitrai Mezőgazdasági Múzeum megvételre kérte a Jépverés után című szobrot. A Bratislavai Nemzeti Képtár ugyancsak. Tervek? önálló kiállítások. A közeljövőben Nyitrán — a Mezőgaz dasági Múzeumban, jövőre Komáromban, majd egyebütt. Ez körülijeiül harminc szobor vándoroltatását jelenti. Csomagba kerül az első, A megfáradt vándor és az eddig utolsó Répareszelő. A többi pedig mintha ezt sugallná: Vándor, menj csak tovább! S. MAROSY ÉVA Egy járás kuMis élele Kulturáhs-népmüvelö munka a losonci (Lučenec) járásban Az áprilisban megtartott ja rási pártkonfereneia a CSKP XV. kongresszusának szellemé ben értékelte a kulturális-nép művelő munkát; megállapítod ta, iiogy a különböző szerveik és szervezeteik teljesítik a kongresszusi határozatokat. E téren is érvényesül a párt ve zető szerepe, ami természetes, hiszen a kulturális-népművelő munkában is a kommunistáik naik keli példát mutatniuk. Az illetékesek következetesen tö rekszenek arra, bogy a kulturális-népművelő munka mind magasabb színvonalon legyen, kielégítse járásunk lakossága nak szüntelen növekvő kulturális igényét. Az elmúlt évben számtalan különböző témájú előadást, beszélgetést szervez tünk; a különböző tanfolyamok nak, szemináriumoknak többezer hallgatója volt; sok-sok ember vett részt a kétszáz kút turális rendezvényen. Hasonló eredmények mutatkoznak az idén is. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek gondok, meg oldatlan problémák. Vannak pártszervezetek, amelyek még nem ügyelnek kellőképpen ar ra, hogy például a művelődési otthonokat hogyan használják ki. A kulturális népművelő munka elemzése nem egy eset ben csupán egyoldalú, csak bi rálatot tartalmaz a negatív je lenségekknl kapcsolatban, ahe lyett, hogy az illetékesek ha tékoriy intézkedéseket hoznának a fogyatékosságok meg szüntetésére, a hibák eltávolítására. örvendetes, hogy a kul turális dolgozók kétharmadának megfelelő a szakképzettsége, ugyanakkor különböző formákban állandóan gyarapít ják politikai ismereteiket. A pártszervek, a társadalmi szer vezetek és a kulturális intéz mények közötti kapcsolat meg felel a pártirányítási elveknek, az említettek minden fontosabb kérdést közösen vitatnak meg. Ez elősegíti járásunk egész területén a kulturális fölemelke dést. Pártbizottságunk évente leg alább egyszer mélyebben elem zi a kulturális-népművelő munkát, konkrét intézkedésekkel járul hozzá színvonalának emeléséhez. A kulturális területen dolgozó vezetőknek több mint a fele kommunista. Járásunkban százkilencvenöt szakkör és amatőr művészeti A felejtés kora? ANNIE LAURAN RIPORTKÖNYVÉRÖL Könyve mottójaként Annie Lauran a France Soire hírét idézi, mely szerint ezt a katonasipkát, amelyet Hitler a bajor- alpokbeli rezidenciájában viselt, Münchenben a Hagyomány elnevezésű, katonai régiségekkel foglalkozó német cég elárverezi. A Führer horogkereszttel ékesított régi fejfedőjének, amelynek belső szalagján jól láthatók a kopás jelei, de iz- radtságfoltnak nyoma sincs rajta, tízezer frank lesz a kikiáltási ára. Nem kételkedem, hogy az árverezők alaposan felverték a sapka árát, de erről már nem szól a híradás. A Franciaországból deportált kétszázezer emberből körülbelül húszezer maradt életben. Harminc esztendő elmúltával Annie Lauran kutatni kezdi, milyenné vált a deportálás azok emlékezetében, akik túlélték. Az írónővel együtt valljuk, hogy a hétköznapok lármájában eltemetett borzadály köny- nyen feltámad és újra kitörül- hetetlen valósággá válik. A párizsi iskolában kiosztott kérdőívekre adott válaszok, magnón rögzített vallomások minden hamis hitet lelepleznek és egyöntetűen megvilágítják a fasizmus igazi jellegét. Ezért fontos ez a dokumentumjfjllegű gyűjtemény: a gyűlölködés kora ugyan szerencsésen elmúlt, de a felejtés kora még nem jött el, a fasizmus ma is elevenen él. Akad az elhurcoltak között olyan férfi, aki igyekszik kivetni magából a haláltáborban átélteket, ám éjszaka már nem ura a gondolatainak és álmaiban még évtizedek múlva felmerül a borzalom. Üzleti ügyekben gyakran találkozik németekkel, és mindenfajta kínos érzés, feszély nélkül érintkezni tud velük, de feleségével egy étteremben ülve meglát egy férfit és a múlt egyszerre feltámad: „Biztos vagyok benne, hogy SS ... rosz- szul vagyok tőle, üljünk át egy másik asztalhoz, képtelen vagyok itt maradni“. Vakrémület fogja el, kiveri a hideg verejték, s a magnószalagja ezt rögzíti. „Elvben persze csak a nácikra haragszom, de mutass nekem egy németet, aki náci lelt volna, senki sem volt náci a mostani Németországban.“ Az asszony, aki mindent felejteni akar, talán csak azért szabadul meg az éjszakánként visszajáró rSmektől, mert férjében türelmes hallgatóra akadt. A két örökbe fogadott gyerek őneki a halál feletti diadalt jelenti, a győzelmes életet, amelyben tevékeny törődéssel részt veszf. Egy másik így vall: .. egyre hálásabb vagyok a Szovjetuniónak és annak a bajtársamnak, aki tizenkét évet töltött a táborban miattunk, én temettem el közvetlenül a fel- szabadulás előtt... Nekem elhiheti, a kommunisták voltak a legjobbak, mindenkivel szolidárisak voltak, én nem vagyok párttag, de tudom, hogy mi az igazság.“ Az a férfi, aki vérfürdők közepette nőt fel, legfőb értéknek szintén a deportáltak közti szolidaritást tartja, melynek kezdeményezői a kommunisták voltak. Örökké visszatérő refrén: a kommunisták magatartásából merítettek reményt. Helytállásuk példázza, hogy ne legyen, ne lehessen többé népirtás. A magnóba mondott és a kötetben közlésre került vallomások között néhánysoros jegyzetek vannak: 12—15 éves francia gyerekek megjegyzései. Némelyikük ostoba, mások érettebb gondolatvilágot éreztetnek. „Csak a nagyon-nagyon öreg emberek tudják, hogy milyen rossz volt az az idő. Egyszer volt, hol nem volt, mint a mesében ...“ — mondja kissé együgyűen egy tizenötéves kamasz. Kötete befejező részében — A gyerekek ítélnek a címe — képet kapunk arról, milyennek látják a mai francia gyerekek Hitlert. Őrültnek, fajgyűlölőnek, gyengeelméjűnek, aki — egykét példát kiragadok — azért deportálta a zsidókat, mert irigyelte értelmi képességüket, mert a zsidók, partizánok, cigányok hitvány fajok, mert a világ ura akart lenni, mert a zsidók ölték meg a szüleit; gyűlölte a zsidókat, pedig az anyja zsidó nő volt. A szerző azonban más véleményeket Is idéz: „Higgadt volt és okos, csakhogy túl messzire ment, az okozta vesztét. A mostani németek egy kicsit az ő rendszerében élnek, mert van abban jó is meg rossz is, mint mindenben ... El kell ismernünk, nagyon értett a haditervekhez ... Művelt volt és agyafúrt.“ És ezen túl jön a nagy elismerés: „Hitler volt az az ember, aki kimentette az országot a zsidók kezéből... örökre bevéste nevét az emberek emlékezetébe azzal, amit a lakosságért és az orvosi kutatásért tett .. Nem érdektelenek ezek a miniinterjúk, amelyeket NSZK- beli fiatalokkal készítettek és nem érdektelen az a két és fél órás dokumentumfilm sem, amelyet Göbbels filmanyaga fel- használásával forgattak. Kiderül belőle, hogy zűrzavar uralkodik a fejekben, az új nyugatnémet nemzedék Hitler tetteinek dolgában tudatlan és a tudatlanságot a félreértések hosszú sorát csak növeli, hogy a Nyugaton megjelenő könyvek java a Hitler korszakról elfogult, hamis képet fest. Annie Lauran riportkönyve okosan és sokoldalúan világítja meg a szenvedés korát és kimondatlanul is érezteti, hogy a felejtés korának nem jött — és nem is jöhetett — el az ideje. Talán csak azt hiányolhatjuk, hogy nem vonja le a tanulságot: a rendszernek kellene megváltoznia ahhoz, hogy a fiatal fejekben fény, józaní- tó világosság támadjon. csoport működik. Legaktívabbak a népi dal- és táncegyüttesek. Többjük, mint például a fülekpüspöki (Fif. Biskupice) Palóc, a Kokava nad Rimavi- cou-i Kokavan folklőrcsoport, a losonci (Lučenec) gépipari üzem táncegyüttese, a CSEMADOK füleki (Fiľakovo) helyi szervezetének férfi énekkara színvonalas műsorral képviseli járásunkat az országos szemléken is. Eredményes munkát végez a losonci Poľana üzemi klubjának színjátszó csoportja, amely megnyerte a K. Sz. Szta- nytszlavszkij versenyt és az SZSZK Kulturális Minisztériuma is kitüntette. Szép eredményekkel dicsekedhet a málenicel alapiskola bábjátszó csoportja, amely kerületi győztesként vett részt a žilinai országos fesztiválon. A kulturális népművelő munkában fontos szerepe van a könyvtáraknak, moziknak, üzemi és szövetkezeti kluboknak, valamint a Nógrádi Múzeumnak A járási párt konferencia értékeléséből kiderült, hogy sok függ a következetes munkától és attól, hogy mennyire tudjuk kihasználni a tartalékokat, az emberek alkotókészségét, tehetségét, érdeklődését. Továbbra ts feladatunk, hogy elmélyítsük a párt vezető szerepét járásunk kulturális életében is; szükséges. hogy növekedjék a kulturális dolgozók felelősségtudata, hogy aktívabban léphessenek föl a kispolgári szemléletekkel szemben. Arra törekszünk, hogy aktívan, helyes és bevált módszerekkel valósítsuk meg pártunk XV. kongresszusának kulturális életünkre vonatkozó határozatát járásunkban. TANKINA ISTVÁN, a losonci járási pártbizottság titkára EGRI VIKTOR KULTURÁLIS HÍREK • A finn nemzeti eposz, a Kalevala hatrészes színes tévéfilm változatát elkészíti a finn televízió. A sorozat forgatását 1980-ban fejezik be. • Paul Klee svájci festő és grafikus verseit megjelentette a milánói Guamda kiadó. Az impresszionista verseknek átütő sikerük van. • „Egy meg egy“ címmel közös filmet készít a svéd Er- land Josephson, Sven Nykvist, Ingmar Beirgman állandó operatőre és a Bergman-filmek gyakori főszereplője, Ingrid Thulin, a megváltó szerelem mítoszának érvényességéről. • Szergej Bondarcsuk rendezte a Tolsztoj novellájából készült Szergej apó című színes szovjet filmet; ő játssza a címszerepet is. • A III. nemzetközi kairói filmfesztivál szeptember 25-én kezdődik Kairóban. A nemzetközi zsűri elnöke Alberto Moravia lesz. • .Bülent Ecevit török miniszterelnök „Kivéstem a kavics fényét“ című verseskötetét, mely Ecevit két esszéjét is tartalmazza, a stuttgarti Klett-Cot- ta-Verlag megjeilemtette. • Florint Gumiséi „London csillaga“ című oprettjét nagy sikerrel mutatta be a kolozsvári Állami Magyar Opera. Meséje az angolok legendás hírű színészének, a cirkuszi bohócból lett kiváló jellemszínész, Edmund Kean (1737—1833) életének egyik színes epizódját eleveníti fel. • Milva olasz énekesnő legújabb nagylemezén Mikisz Theodorakisz dalaiból énekel. Theodorakisz maga is részt vett a felvételen. 9 Johann Gottfried Herder halálának 175. évfordulójára életművének ötkötetes kiadását jelenteti meg a berlini Aufbau Ver lag. • Rómában nagy sikerrel vendégszereipelt az emigráns chilei művészekből álló Teatro Campeis.ino együttes a La Gar- pa de Los Rasquachiss című színművel. A darab az Egyesült Államokban élő színes bőrűek tragikus életéről szól. • Pablo Neruda születésének 74 évfordulója alkalmából műveiből válogatást jelentetett meg a madridi Seix Barral kiadó. 1«Í7« VIII. 4
