Új Szó, 1978. augusztus (31. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-04 / 213. szám, péntek
A VÁLTOZÓ VILÁG A katolicizmus szerepe napjainkban Tíz éve nemcsak a reakciós politikusok aktivizálódtak. Aktivizálódott a reakciós papság és az egész reakciós klerikalizmus is. A különféle akciók sorozatát indítványozták és arra törekedtek, liogy egyre nagyobb befolyásra tegyenek szert, és a saját elképzeléseiknek megfelelően formálják az emberek tudatát. A közben eltelt időszak alatt nagy változások történtek nálunk is és szerte a világon. Az események, a fejlődő, változó világ nem hagyja érintetlenül a vallási előítéleteket sem. A Pártélet egyik közelmúltban megjelent számában Jozef Karola A katolicizmus szerepe korunk világában címmel írt terjedelmes tanulmányt. Kifejti, hogy a katolicizmust mi jellemzi napjainkban, és hogyan alakul az embereknek a valláshoz fűződő kapcsolata. Alább ismertetjük a cikk lényegét. Elméleti ismereteiket a gyaMatban alkalmasak Készülnek az új pártok! atási évre • Helyiséggondokkalf küzdenek Általános jelenség, hogy az egyház elveszti ideológiai monopóliumát számos úgynevezett hagyományosan katolikus országban is. Ugyanakkor növekszik azoknak az embereknek a száma, akik megválnak a kereszténységtől, illetve nem is jönnek vele kapcsolatba. Az egyházi statisztikákból és szociológiai felmérésekből nyilvánvaló, hogy egyre csökken a „gyakorló katolikusok“ száma. Míg Franciaországban 1966-ban a falvakban a hívők 45 százaléka vett részt a vasárnapi misén, addig 1970-ben már csak 27 százalékuk; az egyházi szertartásokon rendszeresen részt vevő munkások száma is az 1952. évi 17 százalékról 1970- ben 8 százalékra csökkent. Olaszországban a hivatalos statisztikák szerint a lakosság 99 százalékát megkeresztelték, de 1976-os adatok szerint az áldozáson rendszeresen a katolikusoknak mindössze 6 százaléka vesz részt. Gyerekeiknek Is csupán alig 50 százaléka jár vallásoktatásra. Figyelemre méltó ellentétek alakulnak ki a hivatalos hitvallás és az egyszerű hívők vallási meggyőződése között. Erről a többi között az a tény tanúskodik, hogy 1974-ben 19 millió olasz fa szavazatok 59,1 százaléka) foglalt el a kötelező egyházi állásponttal ellenkező álláspontot a válásokról szóló szavazásnál. Sok katolikus, aki formálisan tagja marad az egyháznak, már nem hisz az érvényes dogmákban, amilyen például az eredendő bűnről, az isteni szentháromságról, a szeplőtelen fogantatásról, a túlvilági életről szóló dogma, az éggel, a pokollal, a tisztítótűzzel, az angyalokkal, az ördöggel stb. kapcsolatos elképzelésekben. /. Lacroix katolikus filozófus nemrég kijelentette, ismer olyan hívőket, akik „jó katolikusoknak tartják magukat, de nem hisznek egyetlen dogmában sem“. Ebben az összefüggésben azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a katolicizmusban, főleg a falusi lakosság köreiben, még mindig erős pozíciója van a hagyományos misztikus vallásosságnak. Az ilyen, vagy az amolyan dogma el nem fogadása, még nem jelenti feltétlenül a vallástól való megválást éppúgy, mint a vallásos szemlélettől való szabadulás még minden esetben nem jelenti az ateista világnézettel történő azonosulást. Gond az „utánpótlás“ Nem kis nehézséget 'okoz a papság sorainak fel töltése; hivatalos közlések szerint az 19t>3—1970-es években 13 450 lelkipásztor hagyta el a katolikus egyház sprait; 1974-ben a papok száma 3129 fővel csökkent. Szüntelen nehézségbe ütközik az. hogy a papi hivatásnak újabb érdnklődőket nyerjenek meg. Viszonylag magas ugyanakkor az aktív papok átlagos életkora, például Ausztriában a papoknak csaknem egyharmada 60 évnél idősebb. A katolicizmus mai helyzetét jellemző rendkívül fontos jelenség az úgynevezett baloldalt társadalompolitikai irányzatok léte (például Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, egyes latin-amerikai országokban stb.), amelyek elhatárolják magukat a hierarchikus körök antikommunizmusá- tól, illetve azt bírálják. Ide tartozik a „Keresztények a szocializmusért“ mozgalom, amely (anélkül, hogy Igényt tartana a marxizmus „értékelésére“) gyakorlati együtttmű- ködésre törekszik a forradalmi munkásmozgalommal. Ennek a politikai áramlatnak képviselői úgy vélik, hogy a marxizmus a társadalmi folyamatok analízisének iránytadó és meghatározó módszere, miközben elfogadása nem kívánja meg azt, hogy a keresztények lemondjanak hitükről. A Vatikán ugyan ezt a nemzetközi mozgalmat dogmatikusan nem ítélte el, viszont élesen bírálja. így például VI. Pál pápa, röviddel a „Keresztények a szocializmusért“ mozgalom I. európai . kongresszusa előtt (1976) kijelentette, hogy „ez a mozgalom ellenkezik a kereszténység elméletével és gyakorlatával is.“ Ma sem veszélytelen A kommunista és munkáspártok képviselői Moszkvában 196.9-ben megtartott nemzetközi értekezletének dokumentumai is foglalkoztak korunk katolicizmusának ideológiai válságával, amely „aláássa ősrégi koncepcióit és struktúráit". Teljesen téves dolog lenne azonban úgy vélni, hogy ez a válság az osztályszempontból megosztott világban egyet jelent jikcióképességének megszűnésével. A „veszélyeztetettség érzése“ ebben az esetben is „védelmi reflexeket“ vált ki és a katilicizmus továbbra is fontos felépítményi elem, amely mély gyökeret vert a monopolkapitalizmus gazdasági alapjaiban. A Vatikán 1976. évi Statisztikai évkönyve szerint 1974-ben a katolikusok a világ lakosságának állítólag 18,3 százalékát (710 millió személyt) tettek ki. Jóllehet ezek a számok kétségtelenül eltúlzottak (és mit sem mondanak arról, hogy a katolikusok milyen mértékben azonosulnak az egyház hivatalos tanításával) mégis bizonyos elképzelést nyújtanak arról, hogy a hierarchia milyen befolyást gyakorolhat a hívőkre és közvetítésükkel az egyház sorain kívül is. Továbbá tekintetbe kell venni, hogy az említett forrásmű szerint a katolikus egyháznak 410 000 világi és rendi papja van s több mint egymillió szerzetese, illetve apácája. Az egyház az általa irányított szakszervezeti, női és ifjúsági szervezetek, valamint a Katolikus Akció egész rendszere útján, beleértve a laikus apostolátust, valósítja meg „a világ evangelizálásának“ programját. Ezt szolgálja számos szakosított rend is, elsősorban a mintegy 35 000 tagot számláló jezsuita rend. A katolicizmust nagy politikai pártok is szolgálják, például Olaszországban a kereszténydemokrata párt, az NSZK-ban a kereszténydemokrata unió, Ausztriában a néppárt, Hollandjában a katolikus néppárt stb. A katolikus tomegszervezeteknek összesen mintegy 36 millió tagjuk van a világ több mint 70 országában. A katolicizmus szerteágazó és ügyesen kiépített hálózatot hozott létre a „társadalmi kommunikáció“ eszközeiből. A katolikus egyházi propaganda és információ világ- rendszerét a nemzeti rendszerek alkotják, valamint magának a Vatikánnak a propagandarendszere. A vatikáni rádió hetente több mint 470 műsort sugároz. A párbeszéd Ha azt akarjuk, hogy a párbeszéd valóban hasznos legyen, akkor magvát nem képezhetik az alapvető hittudományi és világnézeti kérdések, hanem korunk világának égető ügyei. Az európai kommunista és munkáspártok 1976. évi berlini konferenciájának zárónyilatkozata ezzel kapcsolatban egyértelműen leszögezi: „A dolgozók jogaiért, a demokráciáért és a békéért vívott harcban fontos szerepük van az állandóan gyarapodó katolikus erőknek, más keresztény egyházi közösségek tagjainak, más vallások hívőinek. A kommunista és munkáspártok tudatában vannak annak a szükségszerűségnek, hogy a párbeszédek és közös akciók szükségesek ezekkel az erőkkel. Ez szerves része az Európa demokratikus szellemben, a társadalmi haladás irányában való fejlődésért vívott harcnak“. A nemzetközi feszültség bizonyos enyhülése, ami döntő mértékben a Szovjetunió és a többi szocialista ország békés kezdeményezésének köszönhető, megnehezítette a reakciós klerikalizmus helyzetét. A kü- lyönböző társadalmi rendszerű államok kapcsolatai terén, az SZKP XXIV. és XXV. kongresz- szusa békeprogramjával összhangban megtett pozitív lépések kedvező visszhangra találtak a hívők széles tömegeiben is. Ezzel egyidejűleg megnőtt a szocialista közösség országainak tekintélye a sokoldalú társadalmi fejlődés, az életszínvonal emelése és a lakosság szociális biztonságérzetének szavatolása. A Vatikán reálisan gondolkodó képviselői ezeket a tényeket nem téveszthetik szem elől. Ez a többi között megnyilvánul az úgynevezett keleti politika szférájában is. A vatikáni diplomácia A. Casa- roli külügyminiszter vezetésével kapcsolatba lépett minden olyan szocialista országgal, amelyben katolikus hívők élnek. Casaroli bíboros szerint a szocializmus építése „olyan új, lényeges tény, amely már eddig is óriási befolyást gyakorolt Európa és nemcsak Európa sorsára és a jövőben még nagyobb befolyást fog gyakorolni". A „keleti politika" Jóllehet a „keleti politika“ megpróbál alkalmazkodni, ebből nem következik az, hogy szem elől téveszti az egyház érdekeit. Ellenkezőleg, azok továbbra is lényeges és döntő fontosságú momentumai a Vatikán diplomáciai aktivitásának. A jelenlegi nemzetközi kapcsolatok kontexusában azonban a Vatikán „keleti politikája“ pozitív jelenség. Már csak azért is, mivel hozzájárul a „hidegháború“ maradványainak felszámolásához és gyengíti a gyűlölködő klerikális an- tikommunizmus pozícióit, amely mereven képviselte azt a tézist, hogy a Vatikán és a szocialista országok között lehetetlen bárminemű kapcsolat, amely egyáltalában nem ismerte el a szocializmust és számára csak a rossz emlékű ki- átkozást tartogatta. A marxisták örömmel fogadják és támogatják a feszültség enyhülésének folyamatát, amihez jelentős mértékben hozzájárult az európai biztonságról és együttműködésről szóló helsinki konferencia. Viszont nem engedik meg azt, hogy a „vallási szabadságjogok tiszteletben tartása" ürügyén bárki is visszaéljen az úgynevezett harmadik kosár problémakörével és megkíséreljen beavatkozni a szocialista országok belügyeibe. Mind a hívők, mind az egyházak közül számosán lényegesen megváltoztatták a tíz év előtti magatartásukat. A társadalom cselekvésüket értékük szerint minősíti. (zsa) A Szlovák Szocialista Köztársaság járásai közül — helyiséggondok miatt — a Bratisla- va-vidékiben hozták létre utolsónak a politikai nevelés házát. A járási pártbizottság 1976 óta működó intézménye ma is helyiséggondokkal küszködik. Egyelőre káderlétszáma sem teljes. A járásban jelenleg 650 előadó és propagandista tevékenykedik. Ebből 139 előadó a politikai nevelés házának nyuic előadó csoportjának a tagja. Az intézmény eddigi munkájáról, főleg a most véget ért pártoktatást évben végzett tevékenységéről és további feladatairól, Ján Crman elvtárssal, a politikai nevelés házának igazgatójával beszélgettünk. — Nehézségeink ellenére teljesítjük feladatainkat, segítséget nyújtunk a pártszerveknek és -szervezeteknek a pártoktatásban — mondta Crman elvtárs. Az 1977—1978-as oktatási évben a járásban 8206 párttag és pártonkívüli vett részt a pártoktatásban. A párttagok 57fi százaléka alapfokú, 25,8 százaléka középfokú oktatásban részesült, 1,8 százaléka pedig u Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemén tanult. — Mi az oka annak, hogy az esti egyetemre a kommunistáknak csak 1,8 százaléka járt? — kérdeztük. — Mindenekelőtt a már említett helyiséghiány — hangzott az igazgató válasza. — Ezt a kérdést véglegesen csak 1981- ben oldhatjuk meg. Akkorra épül fel a politikai nevelés házának új épülete. Egyelőre csak három osztályunk volt az esti egyetemen, egy az eilső évfolyamban, kettő pedig a másodikban. jövőre öt osztályt nyitunk. A középfokú oktatásban megtartjuk a járási pártkonfe- rencia által megszabott százalékarányt. A pártoktatás tartalmi követelményeinek is eleget teszünk, s jó feltételeket biztosítunk az oktatás résztvevői ideológiai színvonalának növeléséhez. A politikai nevelés haza rendszeresen figyelemmel kíséri a pártoktatás tartalmi követelményeinek megtartását. Nagy figyelmet szenteltünk az 1977—1978. oktatási év kiegészítő témáinak: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségével és dolgozó népünk 1948 februárjában aratott győzelmével foglalkozó előadásoknak. Ezeknek a témáknak a besorolása kedvező politikai légkört teremtett az évfordulók méltó megünnepléséhez és hozzájárult járásunkban a proletár nemzetköziség s a szocialista hazafiság eszméinek elmélyítéséhez. Ez megnyilvánult a dolgozóknak az évfordulók tiszteletére kibontakoztatott munkakezdeményezésé'bein is. A politikai nevelés háza megkülönböztetett figyelmet fordít A bentlakásos oktatás részvevői az ajánlott irodalmat tanulmányozzák. (A szerző felvételei) a párttag jelöltek és a fiutal tagok nevelésére. A tagjelöltek évente kétszer egyhetes bentlakásos politikai tanfolyamon vesznek részt. A most véget ért pártoktatási évben a bentlakásos tanfolyamon 550 elsőéves és 400 másodéves tagjelölt vett /észt. A jelöltségi idő végén a tagjelölteket záróbeszélgetésre is meghívjuk. Ezek a beszélge- tesek azt bizonyítják, hogy a tagjelöltek alaposan elsajátítják ,a párt alapszabályzatát, és tisztában vannak a pártépítés kérdéseivel. A pártoktatásnak pártonkivü- li résztvevői is vannak — főleg gazdasági tisztségviselők, tanítók, tömegszervezetek funkcionáriusai. Alapfokon 1278, középfokon 971 pártonkívüli részesült oktatásban. A Marxizmus—-Leninizmus Esti Egyetemére csak párttagok járnak. — Járásunkban az idei pártoktatási évet sikeresnek tartjuk mind az előadások színvonala, mind a hallgatók vitái, mind pedig a záróbeczélgetések eredménye alapján — mondta a politikai nevelés házának igazgatója. — Ugyancsak pozitívan értékeljük azt, hogy az oktatás résztvevői igyekeznek elméleti ismereteiket a gyakorlatban felhasználni. A pártoktatás hozzájárult ahhoz, hogy részvevői megértették azokat a célokat és feladatokat, melyeket a XV. pártkongresszus tűzött ki. Jövő évi terveikről Ján Crman többek közt ezt mondta: — Már előkészítettük az 1978—1979 es pártoktatási év politikai-szervezési tervét, mely a CSKP KB Titkárságának erre vonatkozó dokumentumából indul ki. A politikai nevelés háza az új oktatási évben 30 résztvevő számára egyéves tan- folyamot indít, melyen főleg agitációs közpuntok vezetői vesznek részt. Ezenkívül 38 SZISZ funkcionárius számára is szervezünk egyéves tanfolyamot. Előadóink és propagandistáink minden év szeptemberében az oktatás megkezdése előtt 2—3 napos bentlakásos tanfolyamon vesznek részt. A politikai nevelés háza jelentős szerepet játszik abban, hogy a pártoktatás a járásban a kommunista gondolkodás elmélyítésének bevált eszköze lett. Ft)LOP IMRE Befejezéséhez közeledik a 60 gyermek befogadására alkalmas új Dubnica—Prejta-í (Považská Bystríca-l járás) kétosztáiyos óvoda építése. A Z-akció keretében társadalmi munkások segítségével az óvodát szeptember elejéig fel akarják építeni. (Felvétel: Őt. Petráš - • CSTK) Előadás közben
