Új Szó, 1978. augusztus (31. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-30 / 239. szám, szerda
CÉL:------------------------a szükségletek kielégítése Építőipai unk 1969 dpriliso utáni fejlődése Építőiparunk termelésére «z 1969—1977-es időszakban u dinamikus fejlődés volt jellemző. Továbbá az, hogy az építőipari kapacitásokat a légiontosabb beruházásokra összpontosítot ték. Az építőipari munkák terje de Íme 1968-ban 39 milliárd k« róna értéket tett ki, 1977 ben már 74 milliárd koronára növő kedett, ami csaknem kétszeresét jelenti az 1948-as évi szintijeik. Az 1969 —1977-es években összesen 51b milliárd korona értékű építőipari munkát végeztünk el, ami megközelítőleg MO milliárd koronával több az előző kilenc évben elvégzettnél. Az építőipari munkák említett gyors ütemű fejlődése a nagy terjedelmű beruházási, termelési és az egyes nem terme lő ágazatok szükségletei kielégítésének köszönhető. AZ ALAPVETŐ MUTATOK FEJLŐDÉSE AZ ÉPÍTŐIPARBAN Isstaizaléltban, 1988- 100) 1970 1975 1977 A saját dolgozókkal elvégzett építőipari munkák 113,2 169,7 190,5 Munkatermelékenység 113,0 >52,8 168,0 Az építőipari vállalatok dolgozói 100,2 111,1 113,8 A CSKP XIV. és XV. kongresz- szusa határozatainak értelmében az építőipari kapacitásé kát a népgazdasági szempont bél legfontosabb építkezésekre, beruházásokra csoportosították át. Főleg hazánk fővárosa, Prá ga, az észak-csehországi kerület és Szlovákia fővárosa, Bratislava fejlesztésének szentelték a legnagyobb figyelmet. Az építőipari munkák jobb szerfokozódott a haladó technológiai eljárások alkalmazásának mértéke. Az építőipari gépek és berendezések száma az említett kilenc év alatt több mint a fölével növekedett. Míg 1968-ban a földmunkák gépesítési foka az építőiparban 85 százalékos volt, 1976-ban már e munkák 9.6 százalékát végezték gépekkel, a vakolómunkák esetében vezésével a beruházások terén gyakran felmerülő problémák közül sikerült néhányat felszámolni. fó eredmények születtek az építőipari javítások terén. Ezeknek köszönhető, hogy jelentős előrelépést tettünk a régebben elhanyagolt lakásalap felújtíása terén. A szóban forgó időszakra a nagyarányú lakásépítés ugyancsak jellemző volt. Az építőipari vállalatok az 1969—1977-es években összesen 675 ezer lakást adtak át, 201 ezerrel többet. mint az előző kilenc év ben. Az építőipari termelés gyors növekedési üteme a munkatermelékenység növekedésének köszönhető. Az építőipari dolgozók a munkatermelékenységet évente átlagosan 6 százalékkal növelték. A munkatermelékenység növekedését lényegesen meghatározta a műszaki fejlesztés. Ez abban nyilvánult meg, hogy gyorsan növekedett a vállalatok gépparkja. Az építőiparban pedig a gépesítés ugyanebben az időszakban 26 százalékról 41 százalékra növekedett. Az építőipari munkák dinamikus fejlődése és a munkatermelékenység nagyarányú növekedése a korszerű lakásépítési technológiák alkalmazásának Is köszönhető. A szerelési technológiával — tehát házgyári elemekből — építették fel 1977- ben a lakások 80 százalékát. Az építőipari termelés nőve kedését bizonyos mértékben az építőipari dolgozók számának növekedése is befolyásolta. 1977-ben 552 ezren dolgoztak az építőipari vállalatokban, ez 13,8 százalékkal több, mint 1968-ban. Az építőipari termelés fejlődését az elmúlt kilenc év folyamán is nagymértékben meghatározta az építőanyaggyártás fejlődése. Számos új építőanyaggyártó kapacitást helyeztünk üzembe, s több meglevőt korszerűsítettünk. E tényezők tették lehetővé, hogy az 1969— 1977-es években 73 százalékkal növekedett az építőanyag-gyártás. AZ ALAPVETŐ ÉPÍTŐANYAGOK TERMELÉSE Mértékegység 1968 1970 1975 1977 1977 % ban 1968 Cement ezer t 6493 7402 9305 9749 150,0 Mész Beton építőezer t 2?63 2148 2959 3021 133,0 elemek Kerámia ezer m3 3688 4550 6159 6743 183,0 burkolatkő ezer m2 2391 2968 5401 5971 250,0 A cementgyártás 1968-hoz viszonyítva 1977 ben 50 százalékkal, a mészgyártás ugyanebben az időszakban 33 százalékkal, a beton építőelemek előállítása 83 százalékkal, a kerámia burkolatkő gyártása pedig 150 százalékkal növekedett. E termékek gyártásának ilyen arányú fejlesztése hozzá járult a nagyüzemi építőipari termelés fokozásához, a munkaigényesség csökkentéséhezés az építkezések építőanyaggal való jobb ellátásához. RepüfögépparfcunK erősségei — 2 szovjet gépek A Csehszlovák Légiforgalmi lársaság az idén ünnepli fennállásának 55. évfordulóját. A szovjet repülőgépek pedig három évtizede közlekednek a hazai és nemzetközi vonalakon. Az elmúlt időszak tehát kétségtelenül elegendő a tény megállapítására, hogy a szovjet technika teljes mértékben teljesíti a repülés alapvető és döntő követelményeit, amelyek közül a legfontosabb a megbízható, tehát a biztonságos közlekedés, nem utolsósorban pedig a repülés hatékonyságának fokozása. Karéi Cvacek műszaki igazgatóhelyettes véleménye szerint, szakembereink már az IL2, az IL-12, az IL-14, a TU-104 A, a TU-124 és az IL-18 típusú gépekkel is kedvező tapasztalatokra tettek szert és nem győzik dicsérni a legújabbak, például az IL-62, a TU-134 A és a JAK 40 típusok kiváló tulajdonságait. Ezeknek az eredményeknek egyik legfőbb feltételét a termelővállalat, illetve a főtervezők és a megrendelő vállalat szoros együttműködésében látják az illetékesek. A repülőgéppark rendszeres kiegészítését a légiforgalmi társaság állandó feladatának tekinti. így például 1979-től a Prága—Moszkva vonalon és a nagyobb távolságokon a legkorszerűbb géptípusok egyike, az IL-62 továbbfejlesztett mása — az újfajta motorokkal és készülékekkel ellátott IL-62 M típusú gép fog közlekedni. A légiforgalmi társaság repülőgépparkja az igényekhez alkalmazkodva nagy kapacitású (IL-62), középkapacitású (TU-134 és IL-18), valamint kis kapacitású (JAK-40 és L-410) géptípusokból áll. Az utóbbi két típus előnye, hogy hazánk kevésbé kiépített repülőterein is leszállhat, s ezért a kisebb, de gazdaságilag jelentős városokkal is megteremti a közvetlen légi kapcsolatot. —km— Kommentáljuk Segítség az őszi betakarításban A naptár szerint inég nyár van, de földműveseink már az őszi mezőgazdasági munkák előkészületeinek jegyében tevékenykednek. A nagyüzemi búzatáblák helyén eke után feketéi!ik a föld, készül az ősziek magágya, és szorgos munka folyik a műhelyekben is, hogy idejében végezzenek az őszi betakarításhoz szükséges gépek javításával. Indokolt és jogos az alapos felkészülés, hiszen az ősz az év legnagyobb feladatát hozza mezőgazdasági üzemeink számára. Például együttesen csak a cukorrépa, burgonya, szemet* és silókukorica is kilencmillió tonna terhet 'jelent, melyeit el kell szállítani a földekről. És akkor még hol van a többi Őszi érésű növény, az ugyancsak nagy many- nyiségű répafej és cukorgyári répaszelet szállítása, a szántásról, vetésről nem is szólva. Ennyi féle és ilyen mennyiségű munkát kettős és hosz- szabbítntt műszakok nélkül még rendes körülmények között is csak maximális erőkifejtéssel lehet elvégezni, nem szólva az idei évről, amikor az őszi betakarítású növények is „követik“ a kalászos gabonák példáját két-három héttel késnek az érésben, a szokásosnál tehát jóval később lehet majd huzzálátni a betakarításukhoz, ás egyáltalán nem biztos — nagyon helytelenül teszi, aki esetleg azzal számol — hogy ezt majd a tél is figyelembe veszi. Aligha lesz így, s bizony jobb már most megbarátkozni a várható ténnyel, hogy a lassúbb érés miatt a betakarítás és a tél kezdete között még rövidebb lesz az idő, még sürgősebb lesz minden munka. Ennek tudatában kell elkészíteni az őszi betakarítás politikai-szervezési munkatervét, és ennek tudatában szükséges kellő figyelmet szentelni a terv azon pontjának, amely a társadalmi segítség megszervezésére és igénybevételére vonatkozik. Mert tény, hogy a földművesek az őszi betakarításban sem számíthatnak csupán a saját erejükre. Ez a gépek segít ségével is kevésnek bizonyul, hiszen egyre kevesebb a me zőgazdaságban dolgozók száma, az őszi betakarítású termények tömege pedig évről évre több, elsősorban a szemes kukorica, a burgonya, a cukorrépa és a zöldség vetésterületének, illetve hozamainak növekedése miatt. Őszi érésű a legtöbb olyan növény is, amelynek szedésénél — például az almánál — ma sem nélkülözhetjük a kézi munkát, vagy a betakarítás gépesítése — például a legtöbb zöldségnövénynél — nagyon a kezdetén jár. Összeadva az elmondottakat — a nagy mennyiségű munkát, a kései érést és a kézi munkaerő-igényes növényeket — indokolttá, sőt szükségessé válik a társadalmi segítség. Fontos, hogy a patronáló ipari üzemek dolgozói, a szocialista munkabrigádok és a címért versenyző kollektívák tagjai, a helyi nemzeti bizottságok irányítása mellett a helybeli lakosság, nyugdíjasok, a Szocialista Ifjúsági Szövetség helyi alapszervezetének és az egyes tömegszervezeteknek tagjai időben gondoljanak arra, hogy egy két hét múlva és az azt követő időszakban nagy szükség lesz a segítségükre. Egy-egy hét végén vállalt többíetmukájukkal jelentős értékek megmentését teszik lehetővé, a földmű vesek, mindenki, az egész társadalom javára. EGRI FERENC ÉLTETŐ FÖLD ’78 A öeské Budéjovicei kiállítás augusztus 26-án ismét megnyitotta kapuit A mezőgazdasági jellegű kiállítások sorában jelentős helyet foglal el a most szombaton megnyílt Éltető Föld ’78, amely a 30 hektárnyi területén — ebből 20 000 négyzetméter a fedett rész — bemutatott sokrétű és gazdag anyagával jogosan nevezhető a szocialista nagyüzemi gazdálkodás magasiskolájának. Az Éltető Föld '78 központi témája: Termelékenység — gazdaságosság — minőség ma és holnap a mezőgazdaságban. Ennek megfelelően — a csehszlovák dolgozók februári győzelme és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa megalakulása 30., valamint a csehszlovák állam megalakulása 60. évfordulójának jegyében — a rendezők tematikailag és területileg 7 egységbe osztották az anyagot. Az első, A munkás-paraszt szövetség a szocialista fejlődés alapja összefoglaló név alatt, a burzsoá köztársaság viszonyaival összehasonlítva mutatja be azokat a forradalmi változásokat és eredményeket, amelyeket dolgozóink elértek, és amelyek alapul szolgáltak a jelen magas életszínvonalához. A szocialista nagyüzemi mezőgazdaság feladatai a címe a második tematikus egységnek, amely lényegében a múlt, jelen és a jövő mezőgazdaságának az összevetése, s mint ilyen részletesen foglalkozik a szakosodás, a koncentráció és az integráció kérdéseivel. A további tematikus egységek A termelékenység és minőség ötéves terve, illetve Az üzemen belüli irányítás lényeges kérdései címmel a tudományos-műszaki ismeretek gyakorlati alkalmazásának, az újító- és feltalálómozgalom szélesítésének, a tartalékok hasznosításának, a meglévő anyagi és műszaki alap maximális kihasználásának, valamint a veszteségek csökkentésének fontosságát és lehetőségeit elemzik. Szólnak az üzemirányítás és munkaszervezés korszerű formáiról, és bemutatják a számítástechnika alkalmazásának lehetőségeit a mezőgazdaságban. A további tematikus egységek A munka- feltételek és életkörnyezet javítása, A KGST 30 éve — nem- zetközi sikereink alapja, valamint Erdeink gazdasága és ennek hasznosítása — önmaguk helyett beszélnek. A kiállításon hazánk száznegyven vállalata, üzeme és intézménye vesz részt. A látnivaló egyik része a földhöz kapcsolódik. Foglalkozik annak termővé tételével, az évelő fű- félék területeinek felújításával, és bemutatja az e munkákhoz szükséges korszerű gépeket. Széles teret kap a növény- termesztés problémaköre. A látogató valamennyi jelentősebb növénynél részletes képet kap a legújabb fajtákról, illetve hibridekről, megismerkedik az üveg és fólia alatt folyó növénytermesztéssel, valamint a tömeg takarmányok és a szemes kukorica termesztésével foglalkozó kutatóintézetek munkájával. Tájékozódik a zöldség- és gyümölcstermesztés fejlesztésének kérdéseiről, a méhészek munkájáról. Nem érdektelen megjegyezni, hogy a méhek a cseh országrészek viszonylatában 900 millió korona értékű szolgálatot tesznek a mező- gazdaságnak, és egy kilogramm méz összegyűjtéséhez 5 millió virágra kell rászállniuk. Az állattenyésztési téma központjában a szarvasmarha-tenyésztés áll. A főbb problémakörök közé tartozik a nemesítés, a nagyüzemi állattartás feltételeihez alkalmazkodó fajták keresése, az optimális takarmánymennyiség meghatározása és a takarmányszárítás. Érdekes a takarmánypréselés eljárását és a kisajtolt lé fel- használását bemutató rész. A gazdasági állatok sorából még jelentős területet kapott a sertés- és baromfitartási technológia, s értékes látnivalót nyújtanak a bárány-, valamint a haltenyésztést részletező részek. Az élelmiszeripar egyes termelési-gazdasági egységei elsősorban azt szemléltetik, hogy a táplálkozás ésszerűsítésének követelményeivel összhangban miként fejlesztik a gyártmányszerkezetet, és az új termékek — minőségük és eltarthatóságuk tekintetében — mennyiben jobbak a régieknél. A legnagyobb területen a tejipar mutatkozik be, és a részleg kiállítóinak sorából természetesen az élelmiszeripari tervező vállalatok sem hiányoznak. A végére hagytuk, de — fontossága és mondanivalója alapján — akár elsőként is említhettük volna az erdő- és víz- gazdálkodásunk kérdéseit, valamint a fa sokoldalú hasznosítását taglaló részleget, amely jogosan tart igényt a látogatók széles körű érdeklődésére. A külföldi kiállítók közül a Szovjetunió mutatkozik be a legnagyobb területen. Részlege a mezőgazdaságnak szinte valamennyi ágazatából emberközelbe hozza a legújabbat és a legkorszerűbbet, amit érdemes, gazdaságos és hasznos látni, megtanulni. A szocialista államok sorából még a Német Demokratikus Köztársaság, valamint a Lengyel és Bolgár Népköztársaság képviselteti magát önálló kiállítási részleggel. Tavaly 620 000 látogatója volt a kiállításnak, és ez megdönthetetlenül bizonyítja, hogy a rendezvény iránt hatalmas az érdeklődés. Hiszen az, azon túlmenően, hogy tanít és nevel, egyben szórakoztat is. így a területén töltött nap, az érdekes és gazdag kiegészítő program jóvoltából, akár pihenésnek, kikapcsolódásnak is vehető. El 1978 VIII. 4
