Új Szó, 1978. augusztus (31. évfolyam, 210-240. szám)

1978-08-21 / 230. szám, hétfő

Qu ^111 Fi ENNI El Egy-egy sporteseménynek vannak biztos esélyeset, akiktől — ha nem jön közbe sérülés vaqy egyéb váratlan esemény — reális körülmények között egyszerűen nem lehet elvenni az ~ elsőséget. Ezek közé tartozik majd a prágai atlétikai Európa- bajnokságon Vlagyimir Jascsenko szovjet magasugró világ­csúcstartó is. Nem valószínű, hogy bárki is elüthetné az aranyéremtől. Jascsenko pályafutása 1970- ben, 11 éves korában kezdő­dött, 135 centiméteres teljesít­ménnyel. Ezután 1973-ig évente tíz centimétert javult. Egy esz­tendővel később, 1974-ben vi­szont egyéni csúcsa már 203 centiméternél tartott. Hatalma­sat lépett előre. 1975-ben 212 cm, 1976-ban 222 cm és 1977- ben 233 cm (világcsúcs) fém­jelezte kivételes képességeit. De ez még nem volt minden. Az idei fedettpályás Európa- bajnokságon 235 centiméterrel nyerte az aranyérmet és sza­badban 234 cm-re javította sa­ját világrekordját. A szakembe­rek szerint további javulás vár­ható tőle. lascsenko ideális fizikai adottságokkal rendelkezik. A 19 éves főiskolai hallgató 193 centiméter magas, de csak 79 kg súlyú. Két világcsúcsa kö­zött 1 centimétert nőtt és le­het, hogy még nőni fog. Hosz- szú, karcsú lába van, nagyon gyors, rugalmas és kiválóan összpontosít. Alig múlt tízéves, amikor edzője, Vaszilij Telegin ezeket az adottságokat felfe­dezte benne és edzésbe fogta. Egyikük sem bánta meg. — A negyedik osztály tanu­lója volt — emlékezik az edző a kezdetre — és a középtávfu­tók társaságában hódolt az at­létikának. Égy alkalommal nem Jutottak, hanem a magasugrást gyakorolták. Amikor megláttam Vlagyimirt ugorni, azonnal odamentem kollégámhoz, Ku- gyinovhoz és figyelmeztettem, hogy ez a tehetséges fiatal nem futónak, hanem magasug­rónak született. Jascsenko Telegin személyé­ben kitűnő edzőt kapott, aki a nagyra nőtt fiatalemberből sok­oldalú atlétát nevelt. Kiváló tízpróbázó adottságokkal ren­delkezik. A 100 métert 11 má­sodperc alatt futja, 740-et ug­rik távolba, 16 métert teljesít a hármasugrásban és 440 cen­timétert a rúdugrásban, de a súlylökést és a gátfutást is gyakorolja. Edző és tanítványa között kitűnő az összhang. Sza­bad idejüket is nagyon gyak­ran együtt töltik. Nyáron lab­dajátékok, horgászás, télen teá­zás jelenti a kikapcsolódást. Ilyenkor az edző él az alka­lommal és lelkileg igyekszik felkészíteni védencét. Amikor Jascsenko a 233-as világcsúcsot ugrottá, még csak 18 éves volt. Ilyen fiatal ma­gasugró világrekorder az atlé­tika történetében még nem volt. Egy csapásra a világ leg­népszerűbb versenyzője lett, de akadtak olyanok is, akik ered­ményét a véletlennek tulajdo­nították és további javulását nem tartották valószínűnek. Tévedtek és ma már ők sem kételkednek Vlagyimir kivéte­les tehetségében, rendkívüli képességeiben. Jascsenko első világcsúcsa után 230 cm-rel nyerte a junior Európa-bajnokságot, majd az idei, milánói fedettpályás EB-n 235 cm-es eredménnyel nyerte az aranyérmet. Júniusban pedig a szabadban egy centimétert javított saját világrekordján. Szinte hihetetlen sorozat. Rolf Beilschmidt (NDK), aki ugyan­csak a világklasszis magasug­rók közé tartozik, Milánóban így nyilatkozott vetélytársáról: — Ez volt az első alkalom, hogy összemérhettem tudáso­mat, erőmet Jascsenkóval és ámultam fantasztikus teljesít­ménye láttán. Aki egy nagyje­lentőségű eseményen, mint ami­lyen az Európa-bajnokság, ilyen teljesítményt tud nyújta­ni, az valóban nagy sportoló. Véleményem szerint rendelke­zik olyan képességekkel, hogy rövidesen megugorhat ja a 240 centimétert. Tenisz gyorsíanfolyam (2) A modern tenisz az elméleti­leg áttanulmányozott sportok egyike. A pszichológiai és fi­ziológiai tapasztalatokon ala­puló szervezett edzés lehetővé teszi, hogy minél előbb elsajá­títsuk. Ha nem így cselekszünk, öt évig is eltarthat, amíg meg­tanulunk teniszezni és az első nehézségek bizony sok kezdőt elkedvetlenítenek. Senki se lépjen addig a teniszpályára, amíg lelkileg és testileg erre kellőképpen fel nem készül. Kezdjük az alapütések tanu­lásával. Ezeket úgy sajátíthat­juk el gyorsan, ha az első hé­ten akár otthon a szobában, vagy az udvaron gyakoroljuk. Itt arról van szó, hogy hozzá­szokjunk az ütés előtti és utá­ni helyes mozdulatokhoz. Nem nehéz és mindenki saját ma­gán győződhet meg arról, hogy ezzel a gyakorlással nő majd önbizalma. A teniszben az győz, akinek nagyobb a technikai biztonsága, nagyobb kedvvel játszik és pszichikailag is fe­lülmúlja ellenfelét. Ezért állít­ják, hogy a tenisz az idegek játéka. Szolgáljon például rajzunk. Először gyakoroljuk ütő és labda nélkül a tükör előtt, mert így korrigálhatjuk a nem megfelelő mozdulatokat és test­tartást. Ne feledjük, a teniszt nemcsak kézzel játsszák, ha­nem elsősorban fejjel és szem­mel. Már kezdettől fogva meg kell szokni, hogy ellenfe­lünket és a labdát tekintetünk­kel állandóan követjük. Idővel ez egészen természetessé válik. A tükör előtt igyekezzünk elta­lálni a láthatatlan labdát. Aki volt már teniszmérkőzésen, utánozza azt, arait ott látott. Mindaddig, amíg nem érzi úgy, hogy most már pályára léphet. (Rajz és szöveg dr. E. Staff a) *»■ ••A •v* •X r* Jascsenko és természetesen vetélytársai, Wszola, Beil­schmidt, Grigorjev mind a prá­gai eseményre készülnek, mert ha van is nagy esélyes, de elő­re lefutott verseny nincs. A strahovi stadionban dől majd el az aranyérem sorsa, s bár kontinensünk legjobb ugrói kö­zül senki sem reménykedhet abban, hogy Jascsenkót legyő­zi, az ezüst- és bronzérem is csillog és a helyezéseknek is megvan az értékük. Éppen ezért nem kell jósnak lenni ah­hoz, hogy előre jelezzük: jó néhány számhoz hasonlóan a férfi magasugrás is világszín­vonalú lesz. (kollár) Vlagyimir Jascsenko a léc fölött (CSTK-felv.;. Mentifii fejlődött a vízilabda? Brandi Jenő, a berlini olim­pián aranyérmet nyert magyar vízilabda-válogatott tagja a Népsportban a következőképp nyilatkozott e sportág fejlődé­séről. — Nyugut-Berlinben ugyan­abban az úszóstadionban küz­denek vízilabdázóink a világ- bajnoki cím vissžahódításáért, amelyben 1936-ban olimpiai bajnokságát védte meg akkori csapatunk. Akkor is és most is többéves sikersorozat után érkeztek Berlinbe. Nagyon ne­héz körülmények között kellett 1936-ban együttesünknek víz­be szállania valamennyi mér­kőzésén, mert nemcsak az el­lenfelekkel, hanem a közön­séggel is meg kellett küzde­niük, hiszen egyedül mi vol­tunk veszélyesek a németekre. — Az akkori idők német szelleme egészen megmutatko­zott az olimpiai játékokon. Az a sajátos fanatizmus, ami át­hatotta az embereket, győze­lemről győzelemre hajtotta a német sportolókat. A felfoko­zott hazai „győzelmi áhitat“ alól a versenybíróság sem tud­ta kivonni magát. Csapatunk azonban a nehézségek ellenére nagyszerű játékkal egymás után győzte le ellenfeleit. A döntő mérkőzést, a németek el­leni találkozót, csak egynapi szünet után játszhattuk le. A rendezők döntöttek így, nyil­vánvalóan azért, hogy kizök­kentsenek minket a játékból. Mint köztudott, próbálkozásuk sikertelennek bizonyult... — Ugorjunk most négy évti­zedet. Jelenlegi válogatottunk, megítélésem szerint Caliban, az első világbajnokságon azért vesztett, mert a szovjet csapat elleni döntőt egy másik, újra­játszott (óvott) találkozó miatt többórás ácsorgás, várakozás után, rossz hangulatban, erő­sen elmerevedve kezdhette Az újonc dicsérete A Slovan Želiezovce (Zseliz) labdarúgói, mint a nyugat-szlo­vákiai kerületi bajnokság I/A osztályának újoncai az elmúlt idényben a táblázat 5. helyén végeztek, s csak két pont vá­lasztotta el őket a második helyezettől. A zselízi fiúk ezzel az utóbbi évek legkiemelke­dőbb sikerét érték el. Az együt­tes Fekete Tibor edző vezetésé­vel a most kezdődő bajnokság­ban még szebb eredmények el­érésére törekszik. A játékosok csak néhány nap szabadságot kaptak, majd alapos felkészü­lés következett. Elsőrendű cél a játékkészség fejlesztése, a speciális erőnlét, a technikai és a taktikai gyakorlatok szí­nesítése. Új köntöst kapott a korszerű stadion főépülete is, amelyet a szurkolók társadalmi munká­val hoztak rendbe. A játéktér gyepének minősége olyan jő, hogy elfogadná magasabb osz­tályban szereplő együttes is. A szurkolók támogatásával valószínűleg az új idényben sem lesz baj. Az előző idény­ben általában 500—600 néző biztatta a csapatot, s közülük sokan Idegenbe is elkísérték kedvenceiket. Az őszi idényben kedvező jelnek látszik, hogy eggvel több mérkőzést játsza­nak hazai pályán a zselíziek. Általános hangulat és véle­mény Zselizen: „Ha kijön a lé­pés, az új balnokságban a csa­pat az eddiginél is többet nyújthat!“ Ábel Gábor csak el. Minden sportoló, ver­senyző tudja, hogy ezek az idő- eltolódások milyen hátránnyal járhatnak ... Majd most... Reméljük, az előttünk álló VB-n végre min­den a legnagyobb rendben megy. A feladat ugyan nagy és nehéz. A maiaknak már nemcsak az NSZK-beliek a ve- télytársuk. Nagy harcot kell vívni a hallatlan munkabírású szovjet, a kiváló lövőkészség­gel rendelkező jugoszláv, a szemfüles olasz, a gyors ameri­kai és a képzett román válo­gatottal is. Sőt, egy rossz na­pot kifogó játékvezetői kettős­sel még a spanyolokkal, vagy a többiekkel szemben sem le­het biztosra menni. — Jelentős változás követke­zett be a játékban az új szabá­lyok bevezetésével. Régen az úgynevezett álló vízilabdát ját­szották a csapatok. A bírói sípszóra mindenkinek meg kel­lett „merevednie“. Nagyon kel­lett figyelni és ügyeskedni, hogy az újabb sípszó elhangzá­sakor jó helyzetbe kerüljenek a játékosok. Ekkor kihangsú­lyozott szerepe volt a techni­kának, majdnem minden azon dőlt el, hogy a labda hogyan jár kézről kézre. A szabálymó­dosításra 1950-ben került sor. Ettől kezdve a szabaddobást kapott játékos kivételével már a holt időben is mozoghatott mindenki. A változás nemcsak a játékra, hanem a képzésre is kihatott. Amíg korábban pél­dául a védő (álló hátvéd) szinte soha nem úszott túl a saját négyzetméterének kép­zeletbeli vonalán, addig az új vízilabdában már mindenkinek be kell játszania az egész pá­lyát. Megszűntek a posztok. Va­lamennyi játékosnak mindent tudnia kell. — A junior EB-n, amelyre a közelmúltban Budapesten ke­rült sor, több szakembertől is megkérdeztem: min múlhat a játék további fejlődése? A gyorsaságon? A technikán? Az erőn? A válasz egységes volt: ezeket az elemeket már nem le­het különválasztani! Remélhet­jük, hogy az együttesek új­fent állandó mozgásra kénysze­rülnek, támadásaikat mozgás közben fejezik be, nem adva időt az ellenfél védőinek a közbeavatkozásra. Végre hát­térbe szorult az unalmas em­berelőnyös játék, végre-valahá- ra nem mindent a középcsatár felkészültségére bíznak a csa­patok. — A sportág az elmúlt idő­szakban sokat fejlődött. Egyre többen ismerték meg csínját- bínját. Egyre nehezebb valami újjal, váratlannal kirukkolni. Egy-egy együttes teljesítménye mindinkább a csapat egységén múlik. Ma már kevés néhány nagy egyéniség felvonultatása. Kizárólag hét ember együttes munkája hozhat diadalt. Vagy — mert ezzel is számolni kell — néhány „egyedi“ játékveze­tői ítélet. Túlzás nélkül állít­hatjuk: soha nem volt ekkora hatalom a bírók kezében. Ezzel nem szabad szembeszállni, ezt tudomásul kell venni. Alkal­mazkodni kell a különböző já­tékvezetőkhöz. Amelyik csapat erre képes, hatalmas előnybe kerülhet vetélytársaival szem­ben. — A magyar válogatott so­kat tud. Bízom sikeres helyt­állásában. Gyarmati Dezső szö­vetségi kapitány biztosan ez­úttal is a kellő időben hozta csúcsformába játékosait. Remé­lem, hogy ez a gárda is ugyan­úgy hazahozza Nyugat-Berlin- ből az aranyérmet, mint ahogy mi tettük ezt 42 évvel ez­előtt ... IStrie felvétele) Mint már erről korábban beszámoltunk, Liptovský Mikuláš közelében korszerű víziszlalom-pályát építettek. A „teknőbe“ már beengedték a Vág vizét — amint erről felvételünk is tanúskodik — és a főpróba jelesre sikerült. A sportlétesít­ményt augusztus 25-én 17.00 órakor adják át rendeltetésének, a nemzetközi verseny ünnepélyes megnyitójának keretében. A tátrai szlalom jubilál, ezúttal harmincadszor kerül meg­rendezésre. Az elmúlt évek sok problémával járó versenyidő­szaka ezzel véget ért. Az idősebbek azonban még sokáig fogják emlegetni azokat az időket, amikor vízhiány (ala­csony vízállás) miatt a verseny helyszínén szinte az utolsó pillanatokban kellett változtatni. De mindig megbirkóztak a nehézségekkel, s hogy a versenyeket közmegelégedésre bo­nyolították le, arról a sok külföldi versenyző részvétele ta­núskodik. Ezúttal is számos külföldi látogat a Magas-Tátra közelében sorra kerülő eseményre. Luxemburg, Olaszország, Ausztria, az NDK, Lengyelország és Jugoszlávia nevezte be leg­jobb víziszlalomozóit, de természetesen nem hiányzik majd a csehszlovák élgárda sem. Jo zef Neumann, a jnb elnöke hangsúlyozta: — A harmincadik tátrai szlalom nemcsak nagyszabású sport- esemény, hanem jelentős társadalmi megmozdulás lesz, mely túlnőtte Liptovský Mikuláš határait és az egész járás szívügyé­vé vált. Az új versenypályán a legmegfelelőbb feltételeket VL biztosítjuk a bel- és külföldi résztvevőknek Remélem, aki ellátogat hozzánk nemcsak szép verseny résztvevője lesz, m hanem jól is érzi majd magát és kellemes emlékekkel tér Q vissza hazájába. - —ár i

Next

/
Oldalképek
Tartalom