Új Szó, 1978. július (31. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-11 / 189. szám, kedd
KÉRDŐJEL, FELKIÁLTÓJEL, pont AZ ALKALMAZOTT GRAFIKA VIII. BIENNÄLÉJA BRNÖBAN A plakát az utca művészete, naponta találkozunk vele, ha iikarjuk, ha nem, a szemünkbe ütközik, látjuk, s ha nem is a teljesség igényével, ha csak egy felszínes megállapítással is, de minősítjük. No, ez egészen ötletes, állapítjuk meg, vagy: nahát, ez mit akarhatott mondani? — ámulunk kérdőn, és tovasietünk. Mert napjaink embere siet, rohan. S ezt nagyon jól tudják a brnói Morou Galériában kiállító grafikusok is, akik rekordszámban, 560-an mutatják be alkotásaikat, vizsgázva így földgolyónk politikai- társadalmi életének grafikai megfogalmazásából. Igen, a ma Hmberiségének magatartásformáiról, kiállásairól nyilatkoznak plakátokon, grafikákon azok a művészek, akik ötven országból jöttek össze — alko tásaik révén. A hetvenes évek elejének neoswe- cessziós plakátgra* fikájával csak elvétve találkozhattunk a tárlaton, annál inkább jelen voltak s hatottak olykor-olykor meg- rázóan és megdöbbentően az emblémaszerű plakátok, amelyek a „gyorsuló időnk“ megkövetelte leegysze- rűsödési folyamat jegyében készültek. Persze, az az igazság, hogy a plakátnak nem a galériában, hanem a hirdetőoszlopon kell hatnia. Hiszen lehet egy plakát kiváló illusztráció, vallhatja a reklámpszichológia klasszikus elvét is, miszerint a plakátter vezőnek egyetlen percepcióban kell kifejeznie mondandóját — ennek ellenére lehet gyenge, semmitmondó, üres. Ahogy a színműnek a színpad, úgy a plakátnak az utca az igazi minősítője. Az utcán derülhet ki, hogy a látványukban vonzó allegóriák elvesznek-e vagy kiemelkednek a szemeteskuka szürkesége és az üzletkirakat színpompája között. Melyik a jó plakát? Az, amely pillanatok alatt átalakítható egyetlen mondattá. Novellányi mondani valót sűrít egyetlen képbe. Tőmondattá redukálja — egyáltalán nem a mondandó dehonesztálására, hanem súlyosbítása céljából —, mondhatnám azt is. felszólító vagy felkiáltó mondhatta. Engemet olyan egyszerű kijelentő mondat fogott meg a legjobban, amelyet U. tí. Sató japán grafikus ekképpen fogalmazott meg: Az elnyomás szüli a forradalmat. Ugyanez, felkiáltó módban: Kiszakadás. Kérdezhet is a plakát? Hogyne! Példa erre néhány színházi előadásra invitáló alkotás, amelyről ugyancsak nem tudom határozottan kijelenteni, hogy az utcán észrevenném a kérdést. Nem tudom, mert a U. G. Sato plakátja japán grafikus aranyérmet nyeri Morva Galériában nem valami meggyőzően imitálták az utcát a tárlatrendezők — bár nem feledték —, de nem is hangsúlyozták eléggé, hogy a plakát vizsgahelye az utca. Az élő, az eleven, a mozgásban lévő tér. Amelyben nincs időm megállni, mégis magammal viszem egy- egy villanását, színét, ilyen vagy olyan hatással képzett formáját. És otthon, megpihenve, egyszercsak felvillantja képzeletem a képet, s máris megalkotom a mondatot: Ha színházunkba lépsz, önmagadba lépsz be. A nemzetközi zs űrt az alkalmazott grafika VIII. bienálléjá- nak nagydíját a GR APUS nevű francia alkotócsoportnak ítélte. A három fiatal alkotó éppen a fenti mondatot fogalmazta meg egyszerűen, mégis kifejezően színházi plakátjain, egyben bizonyságot adva haladó gondolkodásának. Három kategóriában osztottak ki arany, ezüst- és bronzérmeket. Fölfedezhető volt az ún. szocreál plakát, a neokonstruk- tivista stílusjegyek, de még az op art és a pop-art hatása is. Baj ez? Egyáltalán nem. Mert a jó piakát mindent csinálhat. Még u plakát—kép—plakát technikai kölcsönhatását is vállalhatja, a fogalmi kontrasztot az abszurdig elviheti, sőt, lehet önmaga tagadása is. Ezen a tárlaton utcakép — világkép van. Vizuálisan megjelenített világhelyzet. A szocialista világ grafikusai, a kapitalista országok haladó gondolkodói és a fejlődő országok alkotói egyaránt napjaink emberének gondjait, örömeit, legfőbb etikai erkölcsi problémáit fogalmazták meg, kellő esztétikai szinten. A tárlat tanúság arra is, hogy napjaink tömegkommunikációs eszközei között a szöveg nélküli plakát — kapocs. Híd a népek közölt, a nemzetek, nemzetiségek, népcsoportok szóértésének eszköze, soknyelvű, sokproblémájú világunk klasszikus, mindenki által érthető tolmácsa. Az eszméknek, elveknek minden merev szabályt megvető kifejezője. Nekem a tárlat egy kicsit a védtelen emberiséget, az emberre bízott földgolyót is szimbolizálta, növelve ezzel azt a felelősségtudatot, amely az egymás megértéséért hivatott éltetni, egymás tiszteletben tartását gyakorlattá érlelni, s az egymást becsülve látni és látva becsülni elvét hirdetni. Még ebben a rohanó világunkban is. Az utcák sokszögletű, sokarcú terének világában, ahol a plakát a kérdőjel, a felkiáltójel, a pont. SZIGETI LÁSZLÓ Ti ki ri kitakarok Simkó Tibor gyermekverseiről Jó, ha legalább lélekben gyermekké válhat az ember, eljuthat régi önmagához, közelebb kerülhet utódaihoz. S a közelítés egyik eszköze lehet a gyermekvers; iközös örömünk a versbe foglalt szavak játékosságából, gondot, bánatot feledtető varázserejéből, felkészültséget feloldó hangulatából adódik. Simkó Tibor kötetét először gyermekeimnek olvastam fel. Ok még a betűket sem ismerik, mégis türelemmel hallgatták végig mind az ötvenkilenc költeményt. Bizonyára sok mindent nem értettek, de ennek ellenére elcsodálkoztak és jól érezték magukat. Igaza van hát a kiadó szerkesztőnek abban, hogy „Simkó Tibor versei mindenekelőtt szóörömet, rilmusél- ményt, játékot, mókát kínálnak“, (Madách könyvek — 77 — a kiadó tájékoztatója). A Tikirikltakarak hazai magyar gyermekirodalmunk egyik legértékesebb terméke. A kötet valamennyi verse Simkó Tibor gazdag képzeletvilágáról, gyermekpszichológiai tájékozottságáról, a költői mesterségben való jártasságról tanúskodik. A költő számos lírai kifejezőesz- foözzHl dolgozik. A rím, a ritmus és a dallam, a szójáték és a képiség összhangja adja a színvonalas kötet egyik pozitívumát. Érezzük, hogy a versekben minden a helyén van, semmi sem erőltetett, semmi sem öncélú. A kötet gyermekeink útikalauza lehet. Világgal és természettel, múlttal és jelennel ismertet meg. Ezenkívül észrevétlenül is bevezet a költészet meg a nyelv csodálatos birodalmába. Simkó Tibor képes sok mindent egyszerre megjeleníteni. Múltat idéz és fantáziát tágít; emberről, időről és földről mesél. Közben játszik és játszat, lát és láttat. Versei a szavak meg a dolgok rendjét példázzák. A kötetet nem ártana besorolni a kisiskolások köversok telező olvasmányai közé. A seken keresztül ugyanis mindenhez közelebb kerülnének nemzetiségi iskoláink tanulói. Elsősorban anyanyelvűk csiszolódna, gazdagodna. A versek a szókincs gyarapítására is alkalmasak. A kabóca, ruca, haramia, bazsalikom, susuly, sojn, sarjú, kender féle szavakkal aligha találkoznak tankönyveinkben a gyerekek. Az ilyen fogalmakat mint a szérű, csűr, bakacsin, rengő, retyeru- tya, rokolya, oiganó, ocsi'r, horhos, szárnyék, alom aligha ismerik. És mindezekkel játékosan, élményszerűen ismerkedhetnek meg, ha elolvassák a Tyuhajos, (Jsűrdöngölö, Ároerés, Régi cséplés vagy a Mondóka című versaket. Az említett költemények ezenkívül a régi gyermekjátékok, kiolvasók és mondókák hangulatát is fölidézik; régi munkafolyamatokat elevenítenek fel; a hagyományok ápolására és tiszteletére ösztönzik-nevelik őket. A gyermekversokot jól felhasználhatjuk az irodalmi-verstani ismeretek elsajátításánál is. Gondolom, az ilyen sorok után, mint a „fut a mocsi / tele kocsi“ vagy a „fire-fura / fuoar ura" nem sokat kell magyaráznunk a szójátékokról, azok szerepéről a versben. S talán a költői képeket és a megszemélyesítést is jobban megértik a gyerekek, ha magyarázatainkat ilyen példákkal illusztráljuk; ,,A nap csíkká oé- konyul, / árnyékbajsza fölko- nyul, / lassacskán bealkonyul.“ Vagy: „Csipkédén a Pipe téren / tücsök ül a pipit éren, / késő este, / egyedül, / holdjény-hú- ron / hegedni És az alliterációkkal sem kell sokat vesződnünk, ha felolvassuk a Gyöngyöző első sorait: Gyöngyike, Gyöngyike, gyöngyoirág, csöng csoda csöndben a zöld oilúg", Befejezésül még annyit: örömmel állapíthatjuk meg, hogy Simkó Tibor kötete nem meg- verselt tanmeséket, ismert sémák szerint gyártott versikéket, hanem gyermeklíránk igazi értékeit tartalmazza. j Madách} CSÁKY KÁROLY A közelmúltban Szklabonyán (Sklabiná) megnyílt a Mikszáth emlékház, amelyet bizonyára sokan fölkeresnek a nyári hónapokban, és megidézik a nagy magyar író alakját, fölemlegetik regényeit, népszerű hőseit. Prandl Sándor felvétele a megnyitó-ünnepségen készült. UJ FILMEK szonáta a tönAl (szovjet) Festői környezetben, egy ezüst tó partján él gyermekeivel Laura, a vidéki tanítónő. A fiatalasszony börtönből várja haza férjét, aki azért „ül“, mert itlas állapotban vadászat közben lelőtte barátját. Laura egy napon megismerkedik Rudolffal. egy rigai orvossal, aki tás cselekménye. Ami mégis vonzóvá és rokonszenvessé teszi ezt a szovjet—lett filmet, az az alkotók korszerű látásmódja, s az a képessége, hogy az oly sokszor megfogalmazott es látott szerelmi témát új színekkel tudták gazdagítani s új megvilágításban tárták elénk. Gunar Cilinszkij, a szoojet film főszereplője a környéken üdül. Egymásba szeretnek... Látszatra banális szerelmi történettel van dolgunk, ám a képlet mégsem ilyen egyszerű. Mindkét egyén ugyanis elég érett ahhoz, hogy tisztában legyen cselekedetének következményeivel, s természetesen mindkettőjükben felvetődik a felelősség kérdése: boldog lehet-e az ember egy másik ember boldogtalanságának az árán. Az érzelem és a köteles- ségludat, a szenvedély és az érlelem kerül szembe egymással, ezek ütköztetése alkotja a film alapkonfliktusát. Nem új keletű kérdések állnak a film középpontjában, s még kevésbé újszerű az alkoJAROSLAW DABROWSKI A film helyenként kissé vontatott és leíró jellegű, nem ártott volna tömöríteni a cselekményt, egy-egy üde jelenet azonban helyenként lendületessé teszi a lassú tempót. A filmet Gunar Cilinszkij, az ismert lett színész és Varisz Braszla rendezte. Cilinszkij nemcsak az alkotás társrendezője és társszerzője (a forgatókönyv Regina Ezer művéből készült), hanem főszereplője is. Ö kelti életre a rigai orvost, a szerepnek megfelelő egyszerű színészi eszközökkel. Partnere Asztrida Kajris (Laura megformálója), magas fokú játékintelligenciával jeleskedik. (lengyel) Zygmunt Malanowicz a lengyel film címszerepében Méltó alanyt választott Boh- dan Poréba lengyel rendező filmjének központi hőséül, fa- roslaw Üabrowski ugyanis valóságos hős volt, akinek nevét tisztelettel őrzi emlékezetében a lengyel, az orosz és a francia nép. A nagyszabású kétrészes színes történelmi-életrajzi film az ízig-vérig forradalmár életútját, a 19. századi európai forradalmak és felkelések kibontakozását és bukását követi nyomon. Jaroslav Dabrowski katonai akadémiát végzett Péterváron, ahol kapcsolatba került az orosz forradalmi demokratákkal. Részt vett a cári fennhatóság elleni 18(33—64-es lengyel felkelésben. Fogságba került, de sikerült megszöknie és Francia- országba emigrált. 1871-ben azonnal csatlakozott a párizsi kommünhöz, amelyben az ösz- szes fegyveres erők főparancsnoka lett s mint ilyen halt hősi halált a barikádokon. A legendás forradalmár alakja lengyel és szovjet filmesek jóvoltából elevenedik meg a vásznon. Az alkotás epikus sodrású és helyenként izgalmas is. Bohdan Poréba azonban nem tért le a jól kitaposott ösvényekről, s mivel filmjében hitelesen akarta ábrázolni a történelmet és emberi körképet is kívánt nyújtani — egy meg- ejlő szerelmi románccal megtoldva a cselekményt — a végeredmény felemás lett. Hiányoljuk a filmből a rendezői leleményt és eredetiséget. A címszerepet Zygmunt Mala* nowicz játssza; alakítása elismerésre méltó. í\ RÓZSASZÍN PÁRDUC ISMÉT KÖZBELÉP (angol) Jellegzetes kánikulai mozidarab ez az angol bűnügyi vígjáték. A nézők ismét láthatják benne Clouseau felügyelőt, a „rózsaszín párduc“ korábbi részeiben megismert nyomozót. A szerepet Peter Sellers testére szabták; az utolérhetetlen humorú és remek jellemábrázoló képességű színész ezúttal is elemében van, s kellemes percekkel ajándékozza meg kedvelőit. Blake Edwards rendező ismerve a színész utánozhatatlan tehetségét, bő teret ad Peter Sellersnek, hogy kihasználhassa a helyzetkomikumokat. A fekete humorú bűnügyi vígjáték egyetlen célt követ: a nézők szórakoztatását. S a főszereplő jóvoltából ennek eleget is tesz. -ym1978 VII. 11.
