Új Szó, 1978. július (31. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-01 / 179. szám, szombat
Két1 évvel «i kommunista és munkáspártok berlini konferenciája után — |. Európa békéjéért és biztonságáért Két évvel ezelőtt. 1978. júnmit 29-én és :tl) án tartatták meg E«riinhi»it m, európai kommunista é* munkňs.páriu*k konferenciáját. Ex az értekezlet ige»r fontos szerepet töltött be a kinnmnlusta és munkásmozgalom jelenlegi fejlő, dfesének és a nemzetközi kapcsolatok fejlődésének folyamatában. Ar értekéz let abban az időben ölt össze, amikor mindenekelőtt a szocialista országok, valamint más haladó, antiimperialista, nemzeti felszabadító, demokratikus és békeerők székes kör ň erőfeszí léseinek következtében a nemzetközi kapusi* la tok fejlődésében altalános fontukul kö vetkezett be. és a lo irányzat a békés egymás mellett élés elveinek érvényé- sütésé lett. Az értekezlet ugyanakkor reálisan tekintetbe vette azt, hogy a békeharc még távolról sem ért véget, hanem ellenkezőleg: növelte az enyhülés különféle ellenségeinek aktivitását, tekintetbe vette azt, hogy folytatódik, sőt fokozódik a fegyverkezési hajsza. Ezen az értekezletem a részt vevő 29 kommunista és munkáspárt, «meilye- ket túlnyomórészt a legmagasabb képviselőik képviseltek, az adott helyzetből közös következtetéseket vont le további politikájára nézve. Az „Európa békéjéért, biztonságáért, együttműködéséért és társadalmi haladásáért“ című programdokumentumiban kifejezték közös szándékaikat és céljaikat, amelyek elérését, amint a dokumentumban hangsúlyozták, „a részt • vevő pártok mindegyike kész elősegíteni.“ Nem csoda, hogy a komonums«tia és munkásmozgalom ellenfelei a legszívesebben eltemetnék, feledésbe süllyesztenék magát a konferenciát Mivel e.z nem tehetséges, szeretnék legalább teljesen visszájáira fordítani a konferencia eredményeit. Arra törekszenek például, hogy a berlini értekezletet „a szakadás aktusaként“ állítsák be, sőt olyarn furcsa agyszülemények is napvilágot látnak, hogy a beír lám! értekezlet állítólag a kommunista és munkásmozgalom végét jelentette. Mindezen kísérletek fő értelme és célja nyilvánvaló: egyrészt elleplezni a kapitalizmus általános válsága kiéleződése folyamatának további feltartóztathatatlan folytatódását, másrészt a haladó erőik további sikeres fejlődését világszerte, kétségbe vornni a nép törne, gek szemében a kommunisták politikáját és céljait, megzavarni a munkás* osztály egységét, valamint a demokratikus és népi erők együttműködését. A valóságban az elmúlt két év folyamán maga az élet erősítette meg a berlini konferenciának nemcsak az időszerűségét és szükségességét, hanem széleskörűen igazolta következtetései, nek helyességét, hatékonyságát és távlatait is. A közös feladatok és célok, amelyeket a konferencián mind a 29 részt vevő párt képviselői maguk elé tűztek, továbbra is — és ma még sürgetőbben mint tegnap — annak a közös erőfeszítésinek harci programját alkotják, amely arra irányul, hogy Európa a tartós béke kantáménsévé váljék, s egész földünkön a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harc programját képezd. A további pozitív változásokért Az európai kommunista és munkáspártok értekezlete józanul, marxista— leninista tudományos megalapozottsággal elemezte a világhelyzetet és a fejlődés további irányait. Ez olyan elemzés volt, amely sem nem fekete, sem nem rózsaszín szemüveggel tekintett a helyzetre. Meg felelően értékeli a nemzetközi kapcsolatokban bekövetkezett nagy változásokat, de ugyanakkor elutasítja a nemzetközi méretekben folyó éles küzdelem realitásainak bármilyen leegyszerűsítését. Mind a három fő forradalmi erő, amelyeket a berlini konferencia pontosan meghatározott és amelyek szerepét mind a társadalmi haladásért, mind a békéért vívott harc folyamatában igen behatóan jellemezte, az elmúlt két év alatt újabb jelentős sikereket ért el. A szocialista országok további mindenoldalú fejlődése teljes mértékben megerősítette a szocialista társadalmi rend előnyeit a tőkés rendszerrel szem- bem. Míg a fejlett tőkés országok vezetői kénytelenek megállapítani, hogy ,,a válság alagútjának vége még nem látható“, a szocialista országok biztosítják gazdaságuk további fejlődésének g y őrs ü te m ét, a kultúra é s a m ű ve - tód és széles körű fejlődését, tovább mélyítik a szocialista demokratizmust, amely mindenekelőtt azon alapul, hogy a dolgozók közvetlenül részt vesznek az állam és az egész társadalom politikájának kialakításában és megvalósítás őbam. Nemi értek célt az aijas támadások, amelyeket a szocialista országok ellen intéztek az imperialista országok kor. szerű deziinformációs eszközeinek tömeges bevetésével. Az osztályé) lanté] eppem a mi országunk ellem Összpontosította pergőtüzét, hogy mindenáron elérje 5. hadosziopárnak valamiféle elismerését és legalizálását, és így kialakítsa a szükséges előfeltételeket a szocializmus „eróziója“ további folyamatához. Az eredmény épp az ellenkező: tovább szilárdult a csehszlovák nép egysége és felzárkózót tisága a párt As állaimi vezetés körül. Teljesen cső <iöt mondtak a Csehszlovákia valamiféle nemzetközi elszigetelésére irányuló terveik. Épp az idei év az, amelyben igém erőteljesen tovább fejlődnek országunk nemzetközi kapcsolatai nem csak a szocialista és a fejlődő országokkal, hanem a fejlett, tőkés államokkal is. További növekedést ért el a kommunista és munkásmozgalom a tőkés or. szágokban is. Nemcsak számbeli gyarapodásról vám szó, hanem mindenekelőtt arról, hogy erősödött a kommunisták reális befolyása mind a nemzetközi fejlődés folyamatának további alakulására, mind az egyes tőkés orszá- gok belső életére. Igaz, egyes kommunista pártok bonyolult időszakon men. nek át, és rendkívül igényes feltételek között dolgoznak. De a nemzetközi imperializmus szándéka, hogy szaka dást érjen el a kommunista mozgalomban, hogy a tőkés országok pártjait szembeállítsa a szocialista országok pártjaival, hogy alapvetően megváltoztassa legalább egyes kommunista pár- tok jellegét, s azokat valamiféle szo- ciáide m okirat izmussá alakítsa át, hogy elszigetelje a következetesen a marxiz. mus—leninizmus pozícióin álló pártokat — mindezek a szándékai egyszerűen nem sikerültek. Ellenkezőleg: az utóbbi hetek jelcinit ős eseményeinek egész sora, miint például a Görög Kommunista Párt kongresszusa, vagy pedig a ciprusi AKEL párt kongresszusa és más események is a kommunista pártok növekvő befolyását, valamint a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus eszméinek kimerít, hetet lem alkotó erejét dokumentálták. Abban az időben, amikor a burzsoá propaganda mindem lehető módon olyan elképzeléseket hirdet, hogy a kommunista pártok számára állítólag csupán az az út vezet előre, ha eivetik a leninizmust, a görögországi, « portugáliai fejlődés és más országok fejleményei is meggyőzően bizonyítják, hogy csupán a leninizmushoz való hü. ség felel meg a munkásosztály és valamennyi dolgozó tényleges érdekeinek, és ad távlatot forradalmi küzdelmünknek. Az elmúlt időszak igen gazdag volt a nemzetközi imperializmus legkülönfélébb intrikáiban, a nemzeti felszabadító mozgalom elleni nyílt támadásaiban. Kezdve a különféle külső fegyveres beavatkozások és az ellenforradalmi fordulatok kidolgozott terveitől, az afrikai nemzeti felszabadító mozgalom elleni harc „afrikaisítására“ irányuló törekvésektől egészem a jelenlegi, főként amerikai törekvésekig, hogy koi- letív neokolonialista ütőerőt alakítsanak ki a szabadságszerető afrikai ne. pék ellem. De joggal álla pit hat juk meg, hogy ezen akciók egyike sem alakult a nemzetközi imperialista erők vezérkaraiban kidolgozott forgatókönyv szerint. Ellenkezőleg: világvi. szonylat'ban az elmúlt két év folyamán jelentősem megnövekedett a nemzeti felszabadító mozgalom ereje és reális befolyása a helyzet további alakulására. A nemzetközi imperializmus militarista és más szélsőségesen reakciós erőinek, valamint a kínai vezetés háborút óhajtó kalandorainak mesterkedései ellenére a nemzetközi kapcsolatok fejlődési folyamatában meghatározó szerepe maradt az enyhülési irányzatnak. Leonyid Brezsnyev elvtársnak, az S7.KP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének nem-régen tett csehszlovákiai látogatása alkalmából kiadott közös nyilatkozatban a legmagasabb csehszlovák és szovjet tisztségviselők hangsúly ózták, hogy megvan a reális lehetőség a termonukleáris háború veszélyének elhárítására, a béke megőrzésére és megszilárdítására, a további társadalmi haladás előfeltételeinek m eg szilár d í t ásá r a. A haladó erők azon közös erőfeszítésének, hogy Európát a béke, a biztonság és az együttműködés kanta nen- sévé alakítsák át, alapköve továbbra is az európai biztonsági és együttműködési értekezlet eredménye, a helsinki Záróokmány marad. Joggal hangsúlyozta két évvel ezelőtt a berlini értekezlet, hogy „a Helsinkiben elért megállapodások hatékonysága döntő mértékben attól függ, milyem következetesem és pontosan tartja meg majd valamennyi részt vevő állam a tíz ailapelvet, és hogyan váltják valóra a Záróokmánynak egységes egészet alkotó összes rendelkezését“. Az elmúlt időszak folyamán a szó. ciaiiste országok ebbem az irányban fejtettek ki szívós, állandó és következetes erőfeszítést. Csehszlovák! ában például a CSKP Központi Bizottsága és a kormány nemcsak fontos intézkedéseiket hagyott jóvá a Záróokmány valamennyi rendelkezésének megvalósítása érdekében, hanem rendszeresem és következetesem ellenőrzi is e ha törő za t meg val ósí fását. A berlini értekezlet azonban igen előrelátóan felhívta a figyelmet arra, hogy a helsinki konferencia eredményeinek biztosítása során a siker elő- íeltétele és nélk ü lönz hetet lem alapja „minden egyes ország népe azon jogának a tiszteletben tartása, hogy önállóan, külső beavatkozás nélkül válasz- sza meg és fejlessze politikai, gazdasági, társadalmi és jogi rendszerét, védelmezze és gyarapítsa történelmi és kulturális értékeit“. A berlini konferencia helyesem hangsúlyozta, hogy az imperialista nyomás és a más országok belügyelbe való beavatkozás „a veszély közvetlen forrása a békére, a biztonságra, az államok közötti együttműködésre nézve, akadályt, jelent az európai népeik függetlenségre és haladásra irányuló erőfeszítései meg va ló sí fásának útján.“ Az elmúlt időszakban egyes imperialista erők éppen ebben az irányban kísérelték meg feltartóztatni a helsinki értekezlettel megkezdődött folyamatot és meghiúsítani ammak eredményeit. Az Egyesült Államok a belgrádi ta. iáik özét olyan kísérletekre igyekezett felhasználni, hogy alapjaiban revideálják a helsinki megállapodások megvalósításának nemcsak az irányát, hanem alapvető értelmét és tartalmát is. A béke, a biztonság, a kölcsönös együttműködés eszméit teljesem mellőzni akarták, és azt éles konfrontációik módszerével kívánták helyettesíteni. Ugyanakkor a belgrádi találkozót más országok belügyeibe való beavatkozás eszközévé akarták tenni, teljes mértékben kétségbe vonva éppen azokat az oszthatatlan szuverén jogokat, amelyeket oly nyomatékosan hangsúlyozott a helsinki értekezlet. E kísérletet visz- szaverték, és Belgrádban megerősíted ték a helsinki megállapodások változatlan érvényességét. És ma már a realista gondolkodású körök és burzsoá kormányok nagy része is tudatosítja, hogy csupán a helsinki Záróok- mány betűjéhez és szelleméhez való hűség vezet el az összeurópai együttműködés sikeres fejlődéséhez, kontinensünk békéjének és biztonságának megszilárdításához. Mieg kell szüntetni a fegyverkezési hajszát A berlini konferencia egyik legerőteljesebb vonása az, hogy a részt vevő pártok a munkásosztály, valamemy- nyi dolgozó és a legszélesebb közvé lemén y figyelmét teljes sürgősséggel napjaink legidőszerűbb feladatára — a fegyverkezés csökkentése és a leszerelés kérdésének megoldására irányította. „Ahhoz, hogy az enyhülés megszilárduljon és elmélyüljön — hangsúlyozta a berlini értekezlet dokumentuma —, feltétlenül konkrét leszerelési intézkedéseket kell tenni“. Joggal állapíthatjuk meg, hogy a berlini konferencián a leszerelés kérdéseivel kap. csolatban kitűzött közös célok és feladatok e kérdésben a kommunista és munkásmozgalom legszélesebb kollektív dokumentumát jelentik. A berlini értekezlet pontosan meghatározta e közös erőfeszítés fő konkrét irányait is. A mindenféle fegyverkezési verseny megszüntetésére szólítva fel, a döntő figyelmet az atomfegyverkezésre irányította. Sürgetően vetette fel az atomháború veszélye megszüntetésének kérdését. Felszólított arra, hogy valamennyi állam vállaljon kötelezettséget arra, hogy nem alkalmaz atomfegyvert, és nem fenyegetőzik e fegyverrel. Rámutatott arra, hogy a fegyverkezés csökkentésének kérdését feltétlemül elsősorban a nagy katonai potenciállal rendelkező államoknál kell megoldani. Felszólított az újfajta tömegpusztító fegyverek fejlesztésének és gyártásának és ilyen új fegyver- rendszerek gyártásának betiltására. A berlini értekezlet óta mindezek a kérdések még lényegesen sürgetőbbé váltak. Egyre nyilvánvalóbb az, hogy az emberiség igen fontos keresztúthoz érkezett. A fegyverkezési hajsza rohamos növekedése az imperialista országokban, a katonai-ipari komplexum egyre intenzívebb nyomása újaibb és úja'bb fegyverek és haditechnika ki alakítására nemcsak hogy veszély ez tett az enyhülési folyamatot, hamem ugyanakkor a lehetséges ellenőrzés haitáráinak túllépésével is fenyeget. Míg ma reális és lehetséges e haláilspi- ráltis megállítása, holnap már lényegesein nehezebb le>het a helyzet. Ezért a berlini konferencia felhívásai egyre sürgetőbbé és égetőbbé válnak. Következetes békehorccal Ay. európai kommunista és munkáspártok a berlini konferencia óta sokat tettek a legszélesebb közvélemény mozgósítására a néptömegekmeik « fegyverkezési hajsza megállításáért és a fegyverkezés csökkentéséért vívott harca hatékonyságának növeléséért. Nem sokkal a berlini konferencia után az európai népeket újabb igen komoly veszély fenyegette. Az Egyesült Álla. mok elhatározta, hogy új fegyvert — nemtromfegyvert gyárt és helyez el Nyugat-Európá'bam. Ez a fegyverkezés újabb mérhetetlenül kockázatos fázisával fenyeget. A Pentagon feltételezte, hogy a nemtronfegyver gyártásának bevezetése és e fegyver elhelyezés© nyugat-európai országokban csupán szokásos műszaki kérdést jelent majd. De itt is megmutatkozott a berlini konferencia eszméinek a hatékonysága, szerepe a széles néptömegek mozgósítása során. Az európai népek teljes határozottsággal szem be szálltak az amerikai militaristák újaibb gyilkos tér- veivel. És aihogyam erre Berlinben kötelezték magukat, a harc élére a kommunisták álltak. A berlini konferencián részt vett pártok túlnyomó többsége az USA és Kanada Kommunista Pártjával együtt 1977. augusztus 8-án felhívást tett közzé a neutromfegyver gyártásának beszüntetésére. Ez a felhívás tovább erősítette és fokozta a népeik harcát a neutronfegyver ellen, ós elmélyítette e harc politikai tartalmát. 1978 tavaszán pedig Hollandia békeerői a Holland Kommunista Párt kezdeményezésére Amszterdambain nagyszabású nemzetközi értekezletet tartottak a' neutrombom'ba ellen, amely pontosan és kimerítően jellemezte a neutromfegyver veszélyességét, megcáfolta az okait a dajkameséket, amelyeket a burzsoá propaganda terjesztett e fegyverről, és még határozottabb harc. ra szólította fel Európa népeit e veszély ellen. A lázas fegyverkezés megszüntetéséért, a fegyverkezés csökkentéséért és a leszerelésért vívott harcban jóváhagyott közös irányvonal legkövetkezete- -seibb és legszívósabb képviselői a szó- etatista országok kommunista és munkáspártjai, elsősorban a Szovjetunió Kommunista Pártja. A Szovjetunió és vele együtt a Varsói Szerződés többi országa az elmúlt időszakban javaslatokat dolgozott ki a konkrét intézkedések alaposan megfontolt rendszerére, amely megbízhatóim elvezetne azoknak az alapvető és döntő céloknak a teljesítéséhez, amelyeket két évvel ezelőtt a berlini konferencia tűzött ki. Gustáv Husák elvtárs kijelentette, hogy pártunk és népünk maradéktalanul támogatja a Szovjetunió béke politikáját és igyekszik mindem erejé'ből hozzájárul ni megvalósításához. A csehszlovák és a szovjet vezetők 1978. június 2-1 közös nyilatkozata hangsúlyozza, hogy ma elsőrendű fontossággal bírnak „a nagy katonai potenciállal rendelkező államok fegyverzetével és fegyveres erőivel kapcsolatos további mennyisé, gi és minőségi növelés teljes beszüntetése kérdésének megtárgyalása“. A két fél azzal a felhívással fordult az érintett államokhoz, hogy „belátható időn belül bírálják el az olyan intézkedések meg valósításának programját, mint amilyen a mindenfajta atomfegyver gyártásának megszüntetése, minden egyéb tömegpusztító fegyver gyártásának leállítása és eltiltása, a nagy pusztító erejű hagyományos fegyverek új fajtái fejlesztésének megszüntetése, továbbá az, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjai mondjanak le hadseregeik és hagyományos fegyverzetük növeléséről, valamint azok az országok is, amelyek velük katonai szerződéses viszonyban vannak“. A szocialista közösség országainak, valamint kommunista és munkáspártjainak, mimdemekelőtt a Szovjetuniónak és lenimi pártjának közös eljárása ragyogó bizonyítékát adja annak, milyen nagy felelősséget éreznek a világ nemzeteivel szemben, valamint annak az irányvonalnak a következetes szem előtt tartásáért, amelyre a többi kom m un ista és munkáspárttal együtt kötelezték ma gmk at. VLADIMÍR JAMKŰ (A cikk befejező részét lapunk hétfői számában közöljük.) Bi 1978. VII. 1.
