Új Szó, 1978. július (31. évfolyam, 179-209. szám)

1978-07-29 / 207. szám, szombat

Lenin tanítása a forradalmi pártról Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt 83. kongresszusának 75. évfordulója Í978 VII. 29. H etvenöt éve, hogy ülésezett az Oroszországi Szociálde­mokrata Munkáspárt II. kong­resszusa. A tanácsokzás Brilsz- szelben kezdődött, majd Lon­donban folytatódott. Fő felada­ta az új típusú munkáspárt lét­rehozása volt. Bár a párt 1898- bari Minszkben megtartott első kongresszusa már kihirdette az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt megalapítását, a párt a II. kongresszusig még gyakorlatilag nem létezett. Igaz, hogy a párt megalapításá­ról szóló nyilatkozatnak politi­kai, forradalmi és propaganda- szempontból nagy jelentősége volt, de ez még önmagában nem volt elég. A szociáldemok­rata szervezeteknek nem volt egységes programjuk, alapsza­bályzatuk és taktikájuk. Nem egy központból irányították őket, eszmeileg és szervezésileg nem voltak egységesek. Az Oroszországi Szociálde­mokrata Munkáspárt II. kong­resszusa világtörténelmi jelen­tőségű, a nemzetközi munkás- mozgalom történetének mérföld­köve. Az orosz munkásosztály az imperializmus kezdeti stá­diumában alakult ki, abban az időben, amikor a proletariátus a forradalmi harcok színterére lépett, amikor a proletár forra­dalom ügye a mindennapos gyakorlat kérdésévé vált. Lenin bebizonyította, hogy rövidesen l>e kell következnie a szocia­lista forradalomnak, mert meg­értek a kapitalizmus csődjének objektív feltételei. Azt tanította, hogy az imperializmus és a pro­letár forradalmak időszakában új típusú, valóban forradalmi és kommunista pártot kell létre­hozni, amely felváltja az eu­rópai parlamenti munkáspárto­kat. Az Oroszországi Szociálde­mokrata Munkáspárton belül is szép számmal akadtak hívei Bernsteinnek, akik elvetették azt az elvet, hogy erős központi pártra, a munkásosztály vezető erejére szükség van. Ök ugyan­úgy, mint a II. Internacionálé pártjai és vezetői, nem voltak képesek helyesen megoldani a bonyolult helyzeteket, teljesíte­ni az új, igényes feladatokat. Ezért a II. kongresszusnak az volt a feladata, hogy szigorúan tudományos alapon forradalmi marxista pártot hozzon létre. Az orosz forradalmi munkás­párt megalakítását Lenin nagy­szabású eszmei és elméleti munkássága, a kispolgári szo­cialisták bírálata, valamint a reformista és az opportunista irányzatokkal való éles eszmei harc előzte meg. Küzdeni kel­lett az ökonomisták eszmei ak­namunkája ellen, mert az öko- nomisták a munkásmozgalom fő feladatának a gazdasági har­cot tekintették, s lebecsülték a politikai és az ideológiai küz­delem fontosságát. Az ösztön­szerű mozgalmat támogatták, szemben a munkásmozgalom osztályöntudatos politikai és forradalmi fellépésével. D öntő szerepet játszott az ökonomizmus eszmei le­küzdésében és az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt II. kongresszusának összehívásá­ban az 1900-tól 1903-ig terjedő időszakban az Iszkra című ille­gális lap, amelyet maga Lenin alapított. A7. Iszkra Lipcsében 1000. december 11-én napvilá­got látott első számában „Moz- qalmunk sürgető feladatai“ cí­mű vezércikkében Lenin a/t ír­ta: a lap legfontosabb küldeté­se, hogy előmozdítsa a7. orosz marxista párt megalapítását. Arra a kérdésre, hogyan le­het ezt a célt elérni. Lenin az Iszkra 1901 májusi számában válaszolt. Cikke tartalmazza a pártépítés lenini tervének kör­vonalait. A forradalmi marxista párt létrehozásáért vívott harcban fontos szerepet játszott Lenin Mi a teendő? című műve, amely 1902. márciusában jelent meg. A mű alapgondolata az. hogy a párt a munkásosztály forra­dalmasító vezető és szervező ereje legyen. Lenin kiemeli a haladó elmélet fontosságát a forradalmi mozgalom számára, és rámutat arra, hogy az élcsa­pat szerepét csak a haladó el­mélettel felfegyverkezett párt tudja betölteni. Ez a forradalmi és haladó elmélet pedig a marxizmus. Csak a marxista partok képesek elterjeszteni a szocialista ideológiát a munkás- osztály körében, irányítani a szocialista ideológiának a pol­gári ideológiák ellen vívott kö­nyörtelen harcát A proletariá­tus a burzsoázia ellen nemcsak u politika és az ökonómia te­rületén, hanem az elmélet és az ideológia terén is küzd. Az ideológiai harc a munkásosz­tály számára létfontosságú. En­nek a kiváló műnek az alap- gondolatai nagy erejűek, és ma is időszerűek. A nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom történelmi tapasztalatai azt mutatják, hogy a munkáspár­tok csak nkkor tudják elérni céljaikat, ha a marxizmus—le­ninizmus és a proletár interna­cionalizmus elméletére támasz­kodva forradalmi osztályharcot vívnak. A forradalmi marxista—leni­nista tanítás az az eszmei alap, amelyen a párt fejlődik. Az Iszkra egyik fő feladata a párt programtervezetének ki­dolgozása volt. A programba bele kellett foglalni a párt cél­jait és feladatait, s ily módon kellett eszmeileg összefogni a szétszórt szociáldemokrata cso­portosulásokat. Ez nem volt könnyű feladat. Már az irányí­tó szervek megválasztásakor e kongresszus Lenin pártiakra Itöbbség) és Martov-pártiakra I kisebbség) szakadt. Másként mondva forradalmi és opportu­nista irányzatra, közismerten a bolsevikok és mensevikek irányzatára. A bolsevikok Lenin vezetésével harcot indítottak a mensevikek opportunizmusa el­len. Így keletkezett a bolseviz- mus, mint politikai irányzat, mint politikai párt, ahogy Le­nin jellemezte. A kongresszus a program jó­váhagyásával ért véget, e prog­ram kitűzte a párt legközelebbi feladatait: az orosz demokrati­kus köztársaság létrehozását (minimális program), és végső célként a kapitalizmus meg­döntését és a proletárdiktatúra bevezetését (maximális prog­ram). A kongresszus a párt alapszabályzatát is jóváhagyta. N agy harcot kellett vívniuk a bolsevikoknak a párt szervezeti jellegéert Tudatában voltak annak, hogy a párt csak ügy lehet a munkásosztály él­csapata, vezető, ösztönző, neve­lő és szervező ereje, ha nem­csak eszmeileg egységes, ha­nem szervezetileg is. Lenin a pártot szervezett egységnek képzelte el. Ezért nagy harc folyt a pártalapsza­bályzat első pontja körül arról, milyen legyen az igazi marxis­ta párt. Lenin követői homo­gén, harci, szigorúan megszerve­zett és fegyelmezett pártot akartak, míg Martov követői heterogén, rendezetlen, kispol­gári, opportunista pártot. Le­nin mindig belső rend érvé­nyesítésére törekedett a párt­ban annak érdekében, hogy a párt megőrizze forradalmi jelle­gét. Lenin abból a tételből kiin­dulva, hogy a marxista párt a proletariátus politikai vezető ereje, kidolgozta a bolsevik párt szervezési elveit. Tudomá­nyosan bebizonyította, hogy a kommunista párt a proletariá­tus politikai osztályszervezete, öntudatos élcsapata. Bebizonyí­totta, hogy a párt a munkás- osztály szervezett csoportja, a proletariátus legfelsőbb szintű politikai oszt ál i/szervezete, amely szoros kapcsolatot te­remt a dolgozók tömegeivel. A marxista—leninista pártok tevékenységének jelenlegi ta­pasztalatai is azt mutatják, hogy a forradalmi marxista — leninista tanítás terjedésével párhuzamosan különféle revi­zionista, jobboldali és baloldali antikommunista elméletek és nézetek terjednek. Ezt világo­san bizonyítja a bolsevik párt és a mi pártunk egész történel­mi fejlődése. Arra tanít bennün­ket, hogy a forradalmi elmélet­nek, az ideológiai és a tömeg- politikai munkának, valamint a pártélet szervezési elveinek és normáinak lebecsülése káros következményekkel jár. Ezért napjainkban is aktuális az a lenini tanítás, miszerint a mun­kásmozgalom bárminemű ösz­tönszerűsége, az „öntudatos elemu szerepének minden csök­kenése — függetlenül attól, ki csökkenti ezt a szerepet, es aki csökkenti, akarja-e ezt vagy nem — fokozza a polgári ideológia befolyását. Ha ezt az 1968—69-es csehszlovákiai vál­ságra applikáljuk, látjuk, mennyire igaz ez az állítás. Ma is teljes mértékben időszerű Le­ninnek az a tétele, hogy a szo­cialista ideológia bárminemű gyengítése, a tőle való bármi­nemű eltérés a polgári ideoló­gia megerősödéséhez vezet. A szocialista öntudatosságot a fejlett szocialista társadalom építése során is terjesztenie kell a kommunista pártnak és veze­tésével az állami, a gazdasági s a társadalmi szervezeteknek és szerveknek. A lenini kommunista párt 1903 óta a harcok és a győzelmek nagy és dicső útját tette meg. Viszonylag kis tag­létszámú illegális forradalmi szervezetből 16 milliós hadse­reggé, a kommunista társada­lom építésének vezető erejévé nőtte ki magát. A marxizmus, a detnokrati- kas centralizmus és a proletár internacionalizmus' elvein ala­puló párt létrehozása nagy nemzetközi jelentőségű ese­mény volt. Az SZKP életében és tevékenységében következe­tesen érvényesíti a proletár és a szocialista internacionalizmus elvét. Mindig teljesítette a töb­bi marxista párttal szembeni internacionalista kötelességét. Így volt ez tíz évvel ezelőtt is, amikor meg kellett menteni a szocializmust Csehszlovákiában. „Az idő múltával — mondotta Gustáv Husák elvtárs Brezsnyev elvtárs nemrég lezajlott cseh­szlovákiai látogatása során — egyre jobban értékeljük a Szov­jetunió és a többi szocialista ország internacionalista segítsé­gét. Ez mentette meg hazánkat az ellenforradalmi fordulattól és unnak tragikus következmé- nyeitől* A CSKP tapasztalatai azt mu­tatják, hogy a lenini szervezési elvek megsértése mindig negatí­van tükröződött vissza a párt tevékenységében, egységében és erejében. A tíz évvel ezelőtti társadalmi válság a legjobb bi­zonyítéka ennek. Az az út, amelyet az SZKP tett meg az elmúlt 75 évben, teljes mértékben alátámasztja a pártról szóló lenini tanítás nagy életerejét, a párt Lenin által kidolgozott és megindo­kolt eszmei és szervezési alap­jainak időszerűségét. A bolse­vik párt vezetésével győzött a Nagy Októberi Szocialista For­radalom s az egész világnak megmutatta a szocializmus és a kommunizmus építésének útját. Az SZKP vezetésével a szovjet nép legyőzte az emberiség leg­nagyobb ellenségét, a fasiz­must. Az SZKP vezetésével je­lenleg a Szovjetunió nemzetei építik a kommunista társadul mat, megvalósítják az SZKP XXV. kongresszusán kitűzött célokat. Az SZKP békepolitiká- ja biztosítja a béke távlatát az emberiség számára. A z Oroszországi Szociálde­mokrata Munkáspárt If. kongresszusának 75. évforduló­ja arra késztet bennünket, hogy szüntelenül merítsünk az SZKP gazdag forradalmi tapasz­talataiból, tanuljunk belőlük, és alkotóan alkalmazzuk őket a fejlett szocialista társadalom építésének csehszlovákiai viszo­nyaira. Dr. JÄN MACHYNIAK A Chirana vállalat Praha—Modrany üzemének dolgozói a Szov­jetunióba irányított röntgenkészülékek első félévi kiviteli tervét 54,4 százalékra teljesítették. Felvételünkön: Miroslav Roztoči! (az előtérben) és Ladislav Gross, u kivitelre szánt röntgenkészü­lékeket szereli (Felvétel: CSTK — J. Vrabec) Akkor júliusban.. Negyven esztendeje ... A jobb sorsra érdemes, a jobb sorsért küzdő ember ki­ment az utcára, felvonult és tüntetett, meu-t a kommunisták a fasizmus ellenében a köz­társaság védelmének élére szó­lítottak minden becsületesen gondolkodó embert. Teplicén, Liberecben, majd július 30-án és 31-én Kassáin (Košice) hamg- zott fel Klement Gottwald sza­va, a páirt figyelmeztetése: Le­gyetek egységesek, megfontol­tak és elszántak! Jól emlékeznek a veterán pártharcosok és az egykori tüntetők az eseményre, mely­nek egy-egy mozzanatát a bra­tislavai Marxizmus—Leninizmus Intézeté ben gondosain megőr­zött okmányok, sajtótermékek alapján idézzük fel. „Klement Gottwald a viharos üdvözlet zajában kísérli meg beszéde megkezdését. Szava »Elvtársak!« etvész a tömeg fülsüketítő kiáltásában: Éljen Gottwald! Az ünneplés az »In- ternacionálé« megható elének- lésével érte el tetőpontját, mi­közben a tömeg a tribün felé fordulva felemeli ökölbe szorí­tott kezét. Csaik amikor a «... holnapra a világ« szavaik három különböző nyelven el­hangzottak, kezdheti meg be­szédét. Szlovákul kezdi. A párt központi bizottsága, a prágai és a cseh nép, valamint, a hős német antifasiszták nevében üdvözli a manifesztációt. Taps­vihart, éljenzést vált ki. Ezz«l a tüntetők hűségüket nyilvánít­ják a hűséget kifejező üdvözle­tekért.“ A tűnte lés méretére, arányá­ra, megnyilvánulásaira vonat kozó egykori tudósítások meg­lepő elevenséggel emlékeztet­nek. „Lovas bandérium a menet élén, utánuk kerékpárosok, majd a párt ken’ü le ti vezetősé­gének 50 tagú küldöttsége vo­nul a sportpálya felé ... Hét zenekar, hét sportklub fiatal­jai ... Allegorikus kocsik, há­rom nyelvű felirattal: Mindig készen! Velünk a Szovjetunió! Egységünkkel megvéd jük a köztársaságot! ... A sportolók bemutatója ... szlovák és ma­gyar nyelvű beszéd után kez­dődik... Este pedig tizennégy együttes rendez műsort »A nemzetek közeledése« jelszó jegyében .. . Eljöttek a magya­rok Királyhelmecről, Leleszről, Losoncról, Füleikről... Eljöttek a Deutscher Jugend Bund fia­taljai is... Cseh, szlovák és magyar írók küldöttsége kö­szönti a tüntetőket . ..“ Ma már történelem, történel­mi esemény az akkori tüntet* tés. A latin közmondás — His­tória est magistra vitae (A tör­ténelem az élet tanítója) pe­dig erre a tüntetésre is érvé­nyes. Figyeljünk csak Klement Gottwald akkor elhangzott sza­vainak ma is érvényes intel­mére! „Ki kell küszöbölni azt, ami elválaszt bennünket, és szövet­keznünk kell a közös ellenség ellen, aki mindannyiunk életét pokollá akarja tenni.“ Az aktkori köztársaság nem volt igazán hazája a proletár­nak, a földművelőnek, a nép­ből származó értelmiséginek, sem a cseh és szlovák nemzet­ijeik, sem a nemzetiségeknek. Klement Gottwald beszédében nem is használt „haza“ és „ha­za szeretet“ szavakat. Sőt, nyíl­tam megmondta: „Igaz, hogy a szlovákok ebben a köztársa­ságban nem kaptak meg min­dent, amire jussuk van. A mr gyarok, németek és ukránok sem kaipták meg mindazt, ami­re jussuk van.“ De okos szóval figyelmeztetett mindenkit: „Vé­gül is senkinek sincs semmi oka a;bban bizakodnia, hogy a hitlerizmus megadja neki azt, amije itt nincs.“ Beszéde zárószavaiban a kas­sai kommunista szervezetek új, gyönyörű vörös zászlaját kö­szöntötte. Legyünk azonban te>l- jesen hitelesek, adjuk át a szót az akkori tudósítónak: „Amikor a zászló a szónoki emelvényen fel lengett, és Kle­ment Gottwald a CSKP Közpon­ti Bizottságának szögét a zász- i'órúdba beleverte, arra emlé­keztetett, hogy e zászló alatt különböző nemzetek egyesültek az egység és a közös célok szellemében.“ A tüntetés után a párt ke­rületi konferenciája határoza­tot fogadott el, nyilatkozatot tett közzé. Alig nyolcvansoros a szövege, de történelmi jelen­tőségű. „Nem szabad, hogy Csehszlo­vákia az isimert háborús uszí- tók támadásának áldozatává váljék... Ezzel a veszéllyel szembe kell szállnia minden­kinek ... A csehek és szlová­kok egységét, Szlovákia vala­mennyi nemzetének egységét a közös ellenség elleni közös védelemre kell megerősíteni.“ Példás marxista következe­tessége a nemzetiségi kérdés problémáik őrében, hiszen ma is érvényes megállapítása: „ .. . a nem cseh nemzetek dolgozó tömegei szociális, nyel­vi, kulturális és politikai szük­ségleteinek kielégítése legyen a nemzetiségi kérdés készülő új elrendezésének célja ... a köztársaságban lakó valameny- nyi nemzet testvéri szövetsé­gének megszilárdítása legyen az eredménye.“ Történelmi tény ma már, hogy szívből, igazán, áldozato­kat sem kímélve a kommunis­ták harcoltak a köztársaság vé­delméért, 'később felszabadítá­sáért és a nemzeteik, nemze­tiségek testvéri szövetségéért. Negyven év eseményei és jele­nünk erre a bizonyság. Most, a kassai manifesztáció- ra emlékezve és emlékeztetve, magunkénak vallva ebben a korban is, hangoztatjuk Kle­ment Gottwald, a párt figyel­meztető szavait: Legyetek egy­ségesek, megfontoltak és el­szántak! A történelem az élet tanító­ja. És ezek történelmi szavak. Jövőbe mutató, cselekvéshez irányt adó szavak. HAJDÚ ANDRÁS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom