Új Szó, 1978. július (31. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-04 / 182. szám, kedd
A munka és a szeretem évei EGY TÉVÉ SOROZATRÓL Minden kornak megvannaka a maga izgatóan nagyszerű építkezései, amelyek színi* felgyújtják a szakemberek fantáziáját, de számot tarthatnak a laikusok érdeklődésére is. Korunk egyik ilyen jellegű vállalkozása az atomerőmű-építés. Jirí Milečka fiatal mérnökként kerül az ország első atomerőművének építkezésére. Munkája mellett árgus szemmel figyeli munkatársait, és papírra veti az építkezésen eltöltött hét év legérdekesebb eredményeit. Jegyzeteit aztán felajánlja a Televíziónak, hogy készítsenek filmet belőle. Jaroslav Dietl, aki meglehetősen gyakorlott a nézők leveleiből való forgatókönyvírásban, hiszen egy síke- rés műsortípust is így készít, dramatizálja a fiatal mérnök jegyzeteit, amiből aztán a bratislavai tv készít háromrészes sorozatot Hagara mérnök hét rövid esztendeje címmel. A fiatal, eszes, de eléggé önfejű és izgága Hagara merész javaslataival, harcos természetével néhány barátot és annál több ellenfelet és ellenséget szerez magának. Az első pillanattól kezdve hadilábon áll az építésvezető főmérnökkel, Somodival, aki a fiatalember szemében óvatos, alibista és még ráadásul fantáziátlan is. Hamarosan nyílt összecsapásra kerül sor közöttük, amikor kiderül, hogy az erőmű ötszáztonnás hőkamráját rosszul helyezték a helyére. Az összehívott munkaértekezleten Hagara a szerelmétől, Mónikától kapott ötlet alapján azt javasolja, hogy a kamrát úgy fordítsák el. hogy aládúcolják, mivel a megemelés nagyon időigényes. Somodi kezdeményezésére azonban a fiatalembert leszavazzák. A művelet elvégzése után kiderül, hogy tévedésből ellenkező irányba fordították el a kamrát, ezért az időzavarban levő igazgató elfogadja Hagara tervét, aki valóban egy nap alatt elvégzi azt, ami már egy hete készen lehetne. A fiatalember magánélete szintén konfliktusokkal terhelt. Első szerelmét, Mónikát egy tátrai üdülés alkalmával meggyőzi, hogy feleslegesen őrzi érintetlenségét — a lány az övé lesz. A lány apja emiatt házasságra akarja kényszeríteni Hagarát, a modern felfogású ifjú azonban ellenáll: nemet mond, hamarosan a lány-, nyal is szakít. Következő szerelme egy hivatalnoknő, Kati, aki Mónikával ellentétben csak- azért se akar a felesége lenni, mivel előző férje betegsége miatt elhagyta. A fiatalasszony anyja is ellenzi a házasságot. Kati végül gyerekével együtt Hagarához költözik, a házinéni azonban felmond nekik. A fiatal mérnök kétségbeesetten fordul segítségért barátaihoz és feletteseihez — eredménytelenül. Néhány nap szabadságot akar kivenni, főmérnöke azonban nem ad neki. Hagara erre faképnél hagyja Somodit, meglehetősen ingerülten tanácsolva, hogy a felvetődött problémát oldja csak meg ma ga. Este azonban a lelkiismerete visszaparancsolja az építkezésre, ahol Somoditfal együtt egész éjszaka keresi a megöl' riást. Reggel, mielőtt elbúcsúznak egymástól, Hagara közli a hipotézisét a főmérnökkel, aki még visszamegy az építkezésre kollégája elgondolását ellenőrizni, s ekkor a kamrából kiáramló széndioxidtól halálos mérgezést kap. A tragikus esemény után a főmérnök elköltöző özvegye Hagaráéknak adja át a megüresedett lakást azzal a megíndoklással, hogy férje otthon mindig a legnagyobb elismeréssel és szeretettel beszélt a fiatalemberről, szinte a fiának tekintette. [. J. Dietl ezúttal is bizonyítékát adta a televíziós dramaturgiában való jártasságának. Oly módon tud cselekményt bonyolítani, hogy a néző nem érzi vontatottnak, unalmasnak a filmet. A látszólag sok cselekmény ellenére azonban ezúttal a befejező rész megtekintése után olyan érzése van a nézőnek, hogy szándékosan húzták, nyújtották a műsoridőt, hogy mindenképpen kijöjjön a három folytatás. A filmsorozat valójában a főszereplő magánéletén és munkahelyi problémáin kívül inkább csak jelzi a háttérben jelenlevő tucatnyi szereplő gondjait, cselekedeteit, egyéniségét. Amint egy-egy kiszólásból kiderül, az építkezésnek talán a legizgalmasabb alakja Somodi, aki egyike a legtapasztaltabb embereknek. Látszólagos kerékkötő cselekedetei ellenére a valóságban ő az építkezés motorja, és talán mondani sem kell, hogy főmérnök létére ő az' egyik legnagyobb tudású szakember az építkezésen. Nagy kár, hogy jórészt egysíkú szerepkörben asszisztál a főszereplő harcaiban. A jól megszokott sablontól szinte alig különböznek a mindenható titkárnő, az éjjelnappal határozathozatalra kész igazgató és a, kissé félszeg, a szóval bánni nem tudó, de keménykötésű és dolgos munkások alakjai. Speciális munkaterületről lévén szó, a forgatókönyvíró kétségtelenül nehéz helyzetben volt, amikor úgy próbált ábrázolni egy a laikusok számára ismeretlen és kissé misztifikált munkakört, hogy a tárgyalt kérdések közérthetőek legyenek. Ezért csaknem a vulgári- zálásig leegyszerűsítette a tárgyalt problémákat. Más kérdés persze, hogy szükséges-e egy játékfilmben a nézőt technológiai kérdésekbe beavatni. Aligha valószínű például, hogy több tucat szakember által vezetett és ellenőrzött építkezésen olyan durva hibát kövessenek el, mint egy kamra ellenkező irányba való fordítása, vagy hogy épp .egy laikus adjon leckét mérnökök egész sorának a gördülő súrlódás létezéséből (mellesleg az egyiptomiak már négyezer évvel ezelőtt görgőkön szállítottak öt- ventonnás kőtömböket). Dietl nagy erőssége a magabiztos cselekménybonyolítás, váratlan fordulatok alkalmazása, helyenként azonban a hatásvadászat határát súrolja ez a fordulatosság. A meglepetés erejével hat ugyan, a valóságban azonban egyáltalán nem valószínű egy a film által ábrázolt ellenségeskedés ily látványos feloldása. J. Zachar, a film rendezője a Jaslovské Bohunice-i erőműben forgatott külső felvételekkel próbálta az atmoszférát hitelesebbé tenni, illetve a bemutatott helyszíni felvételekkel emberközelbe hozni a néző számára. Kétségkívül a laikusnak élményszámba megy egy atomerőmű belső munkálatainak megtekintése, megcsodálja a helikopteren és légitaxin közlekedő, percnyi pontossággal érkező, a legmegfelelőbb pillanatban beavatkozó szakértőket, a gyárlátogatáson részt vevő világhírű külföldi atomenergetikai szakemberek hadát, mindez azonban aligha pótolja a munka hiteles bemutatásának hiányát. Ez, sajnos, sokat levon az érdekesnek és izgalmasnak ígérkezett munkásfilm értékéből. /. Kukura a tőle megszokott magabiztossággal játszotta el a főszerepet. Julius Pántik, a szlovák filmművészet egyik nagy alakja, minden erejével igyekezett kiszabadulni ' a rászabott sablonszerepből, ez nem adatott meg neki. Mónikái Z. Jezerská, Katát J. Brejchová alakította. A mellékszereplők közül kiemelkedik J. Vétrovec sajátos humorú, gazdagon megformált szerepe... A halk szavú, keménykötésű munkások, élükön S. Dančiakkal és J. Dóczival csak annyit tudtak nyújtani, amennyit a forgató- könyv adott nekik. A film operatőre V. Ondrus volt. Az eredeti műsorterv szerint a befejező részt a Jaslovské Bohunice-i erőmű dolgozóival folytatott beszélgetés követte volna. Bár ezt a nézők műsorváltozás miatt nem látták, a Televízió című hetilap 23-as számában elolvashatták az erőmű dolgozóinak véleményét. A nézetek megegyeztek abban, hogy „ .. .valóságos munka keménységét ugyan nem sikerült a film alkotóinak visszaadni, de a munka valósága és a magánélet közti kapcsolatot igen, valamint sikerült a nézők érdeklődését felkelteni az atomerőmű, az ott dolgozók és a köztük kialakult kapcsolatok iránt“. OZOGÄNY ERNŐ MESÉL AZ ANYAG A Magyar Televízió „Csak ülök és mesélek“ című népszerű műsorát, amelyben ő is szerepelt, nem láthattam. Nemrégiben azonban sikerült találkoznom vele, Kassán (Košice) járt, képkiállításának megnyitása alkalmából. Nánási Tóth Lajos érdekes ember. Az Alföld szülötte. Művei az alföldi táj, az alföldi emberek iránt érzett szeretetét tükrözik. Kassai „mini“ kiállítása rendhagyó, hiszen nem az otthoni műveit, hanem az itt készült képeit láthattuk, amelyek nem a kísérletezés jegyében születtek, nem rutinnal. Minden képe a valóság egy-egy mozzanatának újszerű rögzítése. Csendéletein nem másolja a virágokat, színük, alakjuk más, mint az élő természetben. Varázslatos erővel vezet az álmok világába. Szén- és olajkompozíciói érzékeny és gazdag lelkivilágról, bő fantáziáról árulkodnak Jellemzőjük a színek nyugtalan, cikkázó összefonódása, s a költőien finom formák, mértani alakok, harmonikus láncolata. Kisplasztikái alkotójuk mély emberi hitét hordozzák. Szinte érezzük, hogy a Kubikos, az Öreg pásztor, a Sirató asszonyok, a Nadrágfoltozás, a Köszörűs és a többi alkotás, az emberszeretet, az emberi humánum fakasztotta alkotói lázban született. Külön élmény, amikor agyaggal rögtönöz. Nyomkodja, gyúrja, alakítja. Hiszi: az anyag tud beszélni. Föl-fölbukkanó emlékeit viszi a szobrokba. Pillanatok alatt. Majd megfogja a kész szobrocskát (Kukorica-morzsolás, Rozsét hordó asszony) és golyóvá gyúrja. Teheti. Millió gondolat van a homloka mögött. Sokoldalú ember Nánási Tóth Lajos. Ezt tanúsítják fafaragásai, grafikái, de az is, amit megörökített a színes diafilm. Láttuk kőfaragóművészetének egyéni ízű mestennűveit (Petőfi, József Attilas láttuk azokat az erdőszéli, viharkoplatta kőleleteket, amelyekből néhány simítással kifejező szobrokat formált. Szerelme a néprajz is. Évtizedek óta gyűjti szűkebb hazája világának népszokásait, népmeséit, pásztorlegendáit; háromszáznál több népi gyógymód Ismerője. ír is. Versei és novellái (felolvasott közülük néhányat), meghatók, mély érzéseket tárnak elénk. Itt is mások baja, szenvedése, élete az ihlető forrás. A bánat, a könny, a fájdalom. Csodálatos mesélő is Nánási Tóth Lajos. Páratlan a szóbősé ge, ötlet ötlet után pattan ki belőle; elevenül huncutkodó ember. Leírhatatlan az az élmény, amelyet akkor szerzett, amikor egy szuszra elmondta kisplasztikái születésének történetét. Olyan embert juttatott az eszembe, akiben egy kitűnő színész, egy lebilincselő szónok, egy tapasztalt pedagógus s egy éles látású pszichológus veszett el. östehetség? Megszállott? Naiv festő? Egy ember, akinek hobbija lett a hivatása? S hivatása a hobbija? Vagy egy nmgtalan, az élet szépségét kereső ezerszemű és ezerkezü valaki? Mindegy. Ügy ahogy láttuk ahogy élveztük, ahogyan találkoztunk vele, úgy fogadtuk el. Szerény, nyugalmat nem ismerő embernek. Aki szüntele nül bizonyítja alkotói hitvallását: „Akkor boldog az ember, amikor új munkába kezd!“ SZŐKE ISTVÁN 01 FILMEK FEKETE GYÉMÁNTOK (magyar) Meseéhség hívta életre ezt a filmet, a látványos, romantikus történelmi filmek hiánya. Az olvasók még napjainkban is kedvelik a Jókai-regényeket, szívesen belefeledkeznek a nagy mesemondó romantikus, kalandos történeteibe. Indokolt tehát, hogy a filmesek időről időre vállalkoznak Jókai regényeinek adaptálására, s lehetővé teszik, hogy az új generáció új feldolgozásban láthassa az író műveit. ni, s nem volt képes közvetíteni Jókai varázslatos me^ele- nítő készségét, s a regényt át- lényegíteni más műfajjá. Röviden: arra törekedett, hogy a művet filmre vigye, ahelyett, hogy filmmé alkotta volna. Persze, ez korántsem jelenti azt, hogy a Fekete gyémántok filmváltozata sikertelen. Ellenkezőleg, igényesebb, színvonalasabb, mint a korábbi Jókai- adaptációk. A rendezés kulturált, a film hclvenlcínt látváSunyouszky Szilvia és lluszti Péter a Fekete gyémántok fősz- repében A Fekete gyémántok a kezdődő magyar kapitalizmus korszakának romantikus-realista freskója. Oktalanság lenne persze a regényt s a belőle készült filmet szigorú mércével mérni, hiszen Jókai a valóságról sosem közölt hiteles tudósítást — ha hatott is rá a valóság —, hanem mesét; olykor ábrándképeket. Az a fajta romantikus kapitalizmus, amelyet az író e művében megfogalmaz, egyszerűen naivitás, s ez olyan közismert és elcsépelt közhely, hogy szinte leírni sem szabad. Az viszont, hogy a történet a maga szerteágazó, tüneményes fantáziájával és plasztikus képteremtő erejével hallatlanul értékes — nyilvánvaló. A mese mércéjéhez kell tehát mérni Jókai könyveit, s a mesét kell számon kérni a filmen is. Az alkotás a hitelesség mérlegén mérve ugyanis naivnak, ábrándosnak, idejétmúltnak találtatnak. A Fekete gyémántok — annak ellenére, hogy a játékidő három óra — azonban nélkülözi a mesét, a képzelet szárnyalását. A film a regény illusztrációjaként hat. Várkonyi Zoltán rendező nem tudott teljes élményt teremteA JAVÍTHATATLAN nyos, s biztos kézzel forgatott, A regény kusza cselekményét az alkotók kifésülték, a legkirívóbb naivitásokat hihetőbbé tették, a romantikus túlzásokat lecsipegették. S ezzel a nye- segetéssel a filmet megfosztották felszabadult játékosságától. A film főszereplői: Huszti Péter, Sunyovszky Szilvia, Hau- mann Péter, Szabó Sándor, Konez Gábor, Páger Antal, Tol- nay Klári, Tordy Géza, Bánsági Ildikó és sokan mások. A főszerepet Huszti Péter alakítja. Berend Ivánt vonzóan, okosan, romantikus túlzásoktól mentesen formálja meg. Haumann Péter — Kaulmann bankár életrekeltője — sem a sablonokat adja önmagából. Nem az ő hibája, hogy csak a figura gonoszsága, intrikussága kap hangsúlyt. Koncz Gábor, aki Szaffrán Pétert, a vad, féltékeny, pokoli előéletű bányászt alakítja, játékával csak a dú- vadságot domborítja ki. Szu- nyovszky Szilvia és Bánsági Ildikó, a két női főszereplő csupán csinos és elegáns. Illés György operatőr korhű világot teremtve képi-tárgyi látványt nyújt. (francia) Genevieve Bufold és Jean-Paul Belmondo a Jrancia filmben Nagy vonzereje van ennek a francia komédiának: Belmondo. Egyénisége sokakat csábít a moziba, s rajongói ezúttal sem csalódnak benne, hiszen ugyanolyan, mint amilyennek a legutóbbi filmjeiből ismerjük; játéka könnyed, mosolya csibészes. Ö a javíthatatlan (ki is lenne más?). A börtönből szabadul éppen, amikor megismerkedünk vele, de a feje már tele van újabb tervekkel, hogy pénzt szerezzen. Kiárusítja egy nőismerőse lakását, repülőgépeket ad el, aztán hajót. Állandóan cselekszik, egy percig sem tétlenkedik. A nagy ügy érdekében minden szerepre vállalkozik, még utcanőnek is felcsap. Nagystílű kalandor és piti ügyeskedő. Nagy dumájával mindenkit becsap, mindenkinek túljár az eszén, mégis rokonszenves csirkefogó. Philippe de Broca rendező filmje jellem- és helyzetkomikumra épül, s a középpontban Jean Paul Belmondo játéka. Szerepe testhezálló. Kitűnő a partnere: a szép Geneviéve Bujold. A film nem szűkölködik sem ötletekben, sem fordulatokban, sőt krimi-izgalmakkal is szolgál. A komédia egy nagy sZuliK.mosság története, melyet persze nem szabad komolyan venni.-ym1978 VII. 4.
