Új Szó, 1978. július (31. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-27 / 205. szám, csütörtök
Mire unit i síovjei iskola? HAGYOMÁNYŐRZŐ FOLKLÓRCSOPORTJAINK MÉG EGYSZER AZ ORSZÁGOS NÉPMŰVÉSZETI FESZTIVÁL KAPCSÁN Mint egy nyugati diplomata elmondta, ő moszkvai munkanapját mindig a Píonyerszkaja Pravda című gyermekújság elolvasásával kezdte (ennek példányszáma körülbelül 9 millió). Az, amire a társadalom a gyermekeket tanítja, sajátságos módon visszatükrözi a társadalom fő problémáit és céljait. Az ismereteket az erkölcsi tökéletesedés eszközévé változtatni, az ismereteket és az er- kölcsiséget összekapcsolni, ezeket a személyiség harmonikus fejlődése céljának alárendelni — így jellemezte a szovjet iskola egyik fő célját Mihail Pro- kofjev professzor, a Szovjetunió közoktatási minisztere a szovjet pedagógusoknak a Kremlben megnyílt kongresz- szusán. Ennek munkájában mintegy 4 ezren vettek részt, akik a 4,5 milliós pedagóguskollektívát képviselték; tagjai 57 nyelven 43 millió tanulót oktatnak. Figyelemmel kísértem azt, ahogyan a pedagóguskongresz- szus küszöbén a közvélemény az oktatás és a nevelés problémáit tárgyalta. Azt a sok kérdést, választ és javaslatot, amelyet nemcsak a pedagógusok és a neveléstudomány kiválóságai terjesztettek elő, hanem házi- asszonyok-édesanyák, munkások és minisztériumi vezetők, pártfunkcionáriusok, szociológusok és közgazdászok is, a következőkben lehet összefoglalni. Kérdés. Az országban befeje-- ződött a fiatal nemzedék általános, kötelező 10-osztályos középfokú oktatására való áttérés. Ez a közoktatás területén eszközölt, igen nagy összegű beruházásokkal függ össze. Csupán 1977-ben az állam 8,9 milliárd rubelt költött az általános iskolákra, s ez felemésztette a nemzeti jövedelem 13,5 milliárd rubel összegű évi növekedésének jelentős részét. Ugyanakkor ismeretes, hogy manapság, még a tudományostechnikai forradalom leggyorsabb ütemű fejlődése mellett is, az országban létező 7 ezer szakma közül egyelőre csupán 300-nál kötelező az általános középfokú végzettség. Nem követünk el ezen a téren pazarlást? Nem volna-e gazdaságosabb, ha az anyagi eszközök egy részét ugyanúgy technikába és technológiába fektetnénk be, amely az ember helyett egyre bonyolultabb műveleteket végez el? Válasz. A szovjet iskolaügy történetében csupán egyetlen, körülbelül 10-éves időszak volt, amikor — mindjárt a forradalom után — óriási erőfeszítések történtek a lakosság szinte általános írástudatlanságának felszámolására, különösen az elmaradott nemzetiségi végvidékeken, és amikor a műveltség még elmaradt a gazdaság szükségletei mögött. E feladat megoldása után a közoktatás területén eszközölt beruházások már mindenkor megelőzték az ország gazdasági fejlődésének gyakorlati igényeit. Nemcsak az ember igényeit, aki előtt a társadalom széles utat nyitott az ismeretek és a kultúra felé. Az embert kirekesz- teni a tudásból — ez jelenleg éppannyira nem humánus eljárás volna, mintha megvonnánk tőle a mindennapi kenyeret. Ráadásul az élet megmutatta, hogy az általános középfokú végzettségű munkás vagy paraszt kétségtelenül felülmúlja kevésbé művelt kollégáját a munka minősége és kultúrája, a soron következő kategória ismeretei" elsajátítása, a rokonszakmák kitanulása, az ésszerűsítő és feltaláló tevékenység terén. Kérdés. Azr általános középfokú végzettség megfelel a szocializmus „mindent az emberért“ eszményének. Ez jó lépcsőfok a személyiség általános fejlődésének útján. De vajon nem áll ellentétben a termelés modern jellege által megkövetelt, mind nagyobb mértékű szakosodással? Válasz. így is volna, ha vakon követnénk a tudományostechnikai forradalmat, s ennek során azonnali gazdasági előnyökre törekednénk, és az embert gyakorlatias szempontból az okos gép függvényének tekintenénk. Ez az út azonban számunkra mindenekelőtt a szociális indokok miatt nem alkalmas. És gyakorlati síkon is sokkal átfogóbban kell vizsgálni ezt a problémát. Az automatikának fejlett szellemi képességekkel rendelkező dolgozókra van szüksége. Csökken a kis szakképzettséget igénylő munka hányada, növekszik a kiváló szakképzettségű dolgozók iránti szükséglet, akik ismereteik tekintetében a mérnöki-műszaki személyzet színvonalához közelednek. A tudományos-technikai forradalom e szintjén lehetővé, sőt szükségessé válik az, hogy kifejlesz- szük az olyan széles profilú szakemberek képzését, akik gyorsan át tudnak állni az új, tökéletesebb iparágakra. Általános középfokú végzettség nélkül nehéz az ilyen feladatot megoldani. Kérdés. Bennünket leköt a tudomány os-technikai forradalom bonyolult problémáinak megoldása, és gondoskodunk arról, hogy a tegnapi tanuló, aki üzemi szakmát sajátít el, teljesen átadja magát ennek a szakmának és a szakmai továbbképzésnek. Mindez — a munka területe, ahol feltárulnak az ember képességei. De mi legyen a szabad idővel? Hiszen aj automatizálás egyre több szabad időt ígér számunkra? Válasz. Az automatizálás fokozza a munka termelékenységét, növekszik az emberek keresete és jóléte, gyarapszik a szabad idő. Mindez valóban a maga problémáit állítja a társadalom elé. De a magasabb általános képzettség itt sem KULTURÁLIS HÍREK • Lipcsében szeptember 3-án megnyílik a Világ legszebb könyvei 1978-ban című kiállítás. • Majakovszkij eddig ismeretlen versét közölte az Ogo- nyok című szovjet hetilap. A Mi, kommunisták című tizenhat soros verset a költő 1923-ban egy reklámplakát hátoldalára ceruzával írta. • Nagy Lajos elbeszéléseinek 404 oldalas gyűjteményét jelentette meg a berlini Auf- bau-Verlag „Wenn man Geld hat...“ címmel. A kötet 35 elbeszélést tartalmaz. • Irvin Berlin amerikai zeneszerző kilencvenedik születésnapját ünnepelte. Első híres bonyolítja a problémákat, hanem — éppen ellenkezőleg — segítséget nyújt eredményesebb megoldásukhoz. A művelt ember számára hozzáférhetőbbek a nép kulturális és szellemi kincsei, vonzódik feléjük és a szabad idő nem teher számára. A művelt emberre rendszerint nagyobb társadalmi tevékenység is jellemző. Érdeklik a társadalmi kapcsolatok és viszonyok — igyekszik részt venni az üzemi kollektíva életében, az államigazgatási és a népi ellenőrzési szervek munkájában, a párt-, a komszomol- és szakszervezeti szervezetek tevékenységében, a sportban, a klubokban végzett műkedvelő tevékenységben, esti technikumokban és főiskolák levelező tagozatain akar tanulni. Kérdés. A szélesebb körű műveltség, a mélyebb ismeretek —ez az egyik dolog. Az erkölcs azonban más valami. Hiszen nemhiába mondják, hogy könnyebb az atommagot széthasítani, mint az embert az előítéletektől és a bűnöktől megszabadítani. Miként érezteti hatását a fiatal nemzedék erkölcsi arculatán a műveltségi színvonal emelkedése? Nem vezet-e ez az önző Igények növekedéséhez? Válasz. Az iskola elvégzéséről szóló érettségi bizonyítvánnyal, azután a maga választotta szakma elsajátításával, majd az ingyenes lakás kulcsával és egyéb javakkal együtt természetesen nem nyújtanak át az embernek csak úgy egyszerűen erkölcsi tulajdonságokat is, olyan, a társadalom által nagyra becsült tulajdonságokat, mint a munkaszeretet, a becsületesség, az Igazságosság, a saját méltóság érzése, az elvtársi szellem és a kollektivizmus. Az iskola és a pedagógus ott áll a szocialista együttélés által megszilárdított e tulajdonságok bölcsőjénél. A pionírszervezetekben kapják az iskolások az első leckét a társadalmi demokratizmusból, a humánusságból, a jóságból, a kollektivizmusból. S az oktatásnak és a nevelésnek van még egy fontos vonása. Az általános iskola gazdag humán ismereteket nyújt a tanulónak az irodalom, a történelem, a világnézet terén. Az iskolás nemcsak a maga üzbég vagy ukrán népének történelmét és irodalmát tanulmányozza, hanem a Szovjetunió más népeiét is, az emberiség ókori és legújabb történelmét is. Kivétel nélkül valamennyi iskolában — legyen az akár kazah, akár örmény — a gyerekek tanulják és olvassák Goethét, Shakespeare-t, Balzacot... A világkultúra legkiválóbb eredményeinek kötelező elsajátítása azzal párosul, hogy a gyermekeket internacionalistákká nevelik. Az előző pedagógus-kongresszus 10 évvel ezelőtt volt. Azóta az iskolai tanulók teljes nemzedékváltása ment végbe. Észrevehetően megújult a pedagógus-kollektíva, új tanterveket és tankönyveket vezettek be, gazdagodtak a nevelés formái és módszerei. Ezekről a kérdésekről folyt most eszmecsere a Moszkvában rendezett legújabb pedagógus-kongresz- szuson. FJODOR BREUSZ, az APN politikai szemleírója dala, az 1911-ben komponált Alexander’s Ragtime Band ma is világsláger. ® A Hemingway alapítvány első regényért járó díjat az idén Darcy O’Brien kaliforniai egyetemi tanár kapta. Életmód című regényében a hollywoodi élet- és nevelési módról szól. • A hetvenhat éves Marlene Dietrich két évtizedes szünet után az eddig inkább színészként ismert Dávid Hemmings filmjében vállal szerepet: arisztokrata származású bártu- jajdonosnőt alakít a két világháború közötti Berlinben játszódó történetben. • Albrecht DUrer grafikáiból nyílt kiállítás a nürnbergi Német Nemzeti Múzeumban. Mögöttünk vannak már az országos seregszemlék, elcsendesedtek a színpadok, mégis úgy érzem, nem árt, ha most röviden visszatérünk egyik rendezvényünkhöz, a zsehzi (Želiezovce) népművészeti fesztiválhoz, főként azért, mert a tudósításokban, beszámolókban kevés hangzott el hagyomány- őrző folklórcsoportjalnkról, általánosabb jelenségekről. írem, írem, fehér írem ... címmel a Bódva völgyi folklórcsoportok mutatták be műsorukat a zselízi művelődési, házban. Céljuk az volt, hogy megismertessék a közönséget e tájegységünk népszokásaival, dalaival, táncaival. A csoportok alaposan fölkészültek erre a műsorra. Fölkészülésüket egy országos néprajzgyűjtő-szemi- nárium előzte meg, amelyet a CSEMADOK Központi Bizottsága tavaly nyáron rendezett, húsz amatőr gyűjtő részvételével. A szeminárium egyik fő célja az volt, hogy a gyűjtők eredményesen tárják föl a már- már feledésbe merülő népi hagyományokat, kapcsolatot teremtsenek a legidősebb adatközlőkkel, a CSEMADOK helyi szervezeteivel karöltve új folklórcsoportokat alakítsanak, illetve a már működőket hasznos tanácsokkal, szakmai utasításokkal segítsék. Ennek a közös munkának az eredménye, hogy a Bódva völgyi csoportok bemutatkozása zökkenőmentes volt. Üjszerűen, mégis eredeti módon elevenítették föl a helyi hagyományokat: a jánokiak (Janik) a „Kapueresztést“ és a pásztor- szokásokat, a bódvavendégiek (Host'ovce) a „Csűrdöngölőt“ és a tréfás verbunkost, a torna- újfalusiak (Turniansky Nová Ves) a „Legénybúcsút“ és a „Kontyozót“, a bodollói (Budu- lov), a szesztai (Cestice) és a zsarnói (Žarnov) menyecskék a „Körtáncot". A műsor értékét növelték a szólisták. Az áji (Háj) Andó József és felesége, Margit néni például olyan népdalokat énekelt, melyeket eddig a szakemberek sem ismertek. Klotnya László zsarnói juhász tánclépésekkel festette alá az előadott betyárdalokat, miközben kivételes kézügyességgel forgatta juhászbotját. Kulcsár János Ájból és Szabó Ferenc, valamint Király József Bódvavendé- giből, a „Medvetáncot“ mutatták be nagyon élethűen és mély átérzéssel. Bármennyire is örültünk azonban — többek között — ezeknek a fellépéseknek, mégsem lehettünk teljesen elégedettek, mert az idén is csaknem üres volt a zselízi művelődési ház. A szereplők vegyes érzelmekkel távoztak. ÉrthetetA XI. VIT alkalmából adta ki a Móra Kiadó a Ha ott lennék Havannában címmel az eddigi találkozók történetét élmény- szerűen s adatszerűén Is feldolgozó kötetet. A könyv Világifjúsági kislexikon című fejezete röviden összefoglalja mindazt, amit a nemzetközi ifjúsági mozgalomról tudni kell. A könyv foglalkozik a XI. VIT-et rendező ország történelmével, népélen az érdektelenség, amikor folklórmozgalmunk új, friss erőre kapott. Elég, ha a Tavaszi szél vizet áraszt ... járási döntőivel kapcsolatos adatokat idézem. Ez év januárjától májusig 263 szólóénekest, 168 éneklőcsoportot, 39 citerazene- kart, 26 hangszerszólistát és 6 tánccsoportot — összesen mintegy 3500 szereplőt — aktivizált az országos népdalverseny. Számítsuk kí, mennyi vezetőre, szakemberre van szükség ahhoz, hogy e mozgalom lendületesen fejlődjék, a csoportok ne járjanak hamis utakon, ne kövessenek rossz példákat, ne okozza a vesztüket dilettáns beavatkozás. Központi szinten e nagy tömeg irányítása a CSEMADOK Központi Bizottsága két (I) szakelőadójának a feladata. Munkájukat lényegesen megkönnyítenék a szakképzett vezetők, csakhogy ezek száma elenyésző, ők is önműveléssel jutottak arra a szintre, amely- lyel kapcsolatban már szak- képzettséget emlegethetünk. A bratislavai Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya rendszeresen szervez tanfolyamokat amatőr karvezetők, koreográfusok, színpadi rendezők részére, folklórcsoport-vezetők részére azonban nem, jóllehet az említett három tanfolyam végzőseiből is válik esetenként folklórcsoport-vezető. Ügy gondolom azonban: ők is igényelnének „speciális leckéket“. A folklórcsoportok fellépési lehetőségeivel sem lehetünk elégedettek. Zselizre évenként egy-egy járás hozhat népi hagyományaiból. Más tájak csoportjai hosszú évekig várhatnak, amíg sorra kerülnek. így volt ez a Kassa (Košice) környékéről jöttek, a Bódva völgyiek esetében is, akik először szerepeltek Zselízen. Némely élvonalbeli folklórcsoportunk rendszeresen segédkezik a nép- művészeti fesztivál „Virágba szőtt álmok“ népviseleti bemutatóján, a szabadtéri színpadon („manöken“ szerepben!). A járási, körzeti vagy a helyi dal- és táncünnepélyeken rendszerint ugyanaz a közönség ugyanazokat a csoportokat, szólistákat tekinti meg évről évre. Tehát nem tehetnek eleget az egyik legfontosabb követelménynek, közösségi igénynek: hogy szélesebb körben ismertessék meg a közönséggel egy-egy tájegység folklórkincsét. Amíg ez a két lényeges probléma — a vezetők képzése és a fellépési lehetőségek bővítése — megoldódik —, legalább tapssal jutalmazzuk a lelkes szereplők munkáját Zselizen és másutt. BODONYI ANDRÁS vei, a legendás kubaiakkal, Jósé Martitól (a kubai Petőfitől) Fidel Castróig. A műhöz csatolt kis spanyol szótár felsorolja a legszükségesebb szavakat, kérdéseket, kifejezéseket. A Móra Kiadó Kozmosz-szerkesztősége adta közre Az ifjúság szigete című könyvet, amely a hős népet mutatja be. a „haza vagy halál“ harcosait. (Mf Papírfoci Szellő fut a háztömbök között. A „grundon“ legények rúgják a bőrt. A mereven figyelő kis kapus bosszankodik. Korát meghazudtolva káromkodik, dörzsöli portól dagadt szemét. Mérgesen rugdossa a huncut szellő lőtte labdát — egy rakás papírt. Sőt meg is állítja a rangadót, míg a kapuját kitakarítja. Rohadt papírok — diinnyögi magában, s nagyokat csőrözve beléjük továbbítja mind a lágy szellő ölére. „Repül a papír, ki tudja hol áll meg?“ Tán egy arra sétáló anyuka babakocsijában? Vagy egy nyitott ablakon át száll valamelyik hálószobába? A játékos szellő csak fokozza a hangulatot. A gyermekcsapat tehát kitalált egy nem mindennapi játékot, a papírfocit. Az ablakok természetesen megtelnek nézőkkel, akik lelkesen szurkolnak. Már csak azért is, mert nem akármilyen papírokkal zajlik a játék. Névjegykártyák ezek. Méghozzá az enyém, a tiéd, az övé. a miénk, a tiétek, az övéikf Holnap, amikor Jelkel a nap, kimegyek a qrundra papírjocizni. Ha a lelátók megtelnek, fölkérem a nézőket. keresse meg mindenki a maqa névjepifkártyôját, s az esti homáh/ban. közösen, elégetjük vnlnmpnmjit. HORVÁTH LÁSZLÓ Könyvek es VlT-rfíl és Kubáról A komáromi (Komárno) Dunamenti Múzeumban holnap 14,00 órakor nyílik meg Jaroslav Kolár grafikáiból és Linter István olajfestményeiből rendezett kiállítást, amelyet (hétfő kivételével) augusztus 23-ig tekinthetnek meg az érdeklődők. Bíró Béla felvételén Linter István Faluvégi facsoport című olajfestménye látható.
