Új Szó, 1978. július (31. évfolyam, 179-209. szám)

1978-07-26 / 203. szám, szerda

EGYELŐRE MARAD A SOARES KORMÁNY (ČSTK) — Lisszabonban teg­nap ikora reggel megkezdődött ň Portugál Szocialista Párt kor­mányzó bizottságának ülése, amelyen megtárgyalják a há­rom centrista miniszter levál­tása után a koalíciós kormány­ban kialakult válságot. A szo­cialista párt kormányzó bizott­sága Mario Soares kormányát a koalíciós partner nyomása el­lenére is támogatta, s a talál­kozó végén felszólította az or­szág demokratikus erőit, hogy támogassák a kormányt. Mario Soares kormányfő, a szocialista párt főtitkára tegnap közölte, hogy kormánya nem mond le A szocialista párt kormányzó bizottsága nyilatkozatot tett közzé, amelyben a centristákat azzal vádolja, hogy a kormány­ban végrehajtandó személyi vál­tozásokkal kapcsolatos ultima- tív jellegű követeléseivel sú­lyos következményeikkel fenye­gető válságot robbantott ki. A nyilatkozat szerint a portugál társadalomban többségben van­nak a demokratikus és antifa­siszta erők, amelyek szükség esetén készek harcolni a de­mokráciáért. Szigorúbb szankciókat! Képviselők és szakszervezeti vezetők bírálják az USA chilei fegyverexportját (ČSTK | — Brüsszelben teg nap négynapos tárgyalások kezdődtek a KGST Titkárságá­nak küldöttsége és a KGST tag­államok szakembereinek kül­döttsége, valamint az E'urópai Közösségek Bizottságának kül döttsége között. A KGST kül­döttséget Asen Velkov, a KGST titkárának helyettese, az Euró­pai Közösségek Bizottságának küldöttségét pedig Roy Demuen, az Európai Közösségeik Bizott­sága külügyi osztályának vezér- igazgatója vezeti. A megbeszéléseket az idén májusban történt megegyezés alapján tartják. (ČSTK) — Washingtonban tegnap a kongresszus tagjai­nak, kormányképviselőiknek, szakszervezeti vezetőknek a szövetsége és egyes vallási fe­lekezetik a chilei junta elleni szankciók fokozását követelték. A szövetség konferenciáján, melyet Edward Kennedy de­mokrata szenátor védnöksége alatt rendeztek, a felszólalók el­ítélték azokat az amerikai ban­kokat, amelyeket kölcsönöket adnak a chilei rezsimnek. Ken­nedy szenátor azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy uö- vetkeiik a chilei rezsimmel, és szigorú embargót követelt a Chilébe irányuló fegyverszállít­mányokra. Megemlítette, annak ellenére, hogy 1976-ban leállí­tották a katonai segítséget Chi­lének, továbbra is kap ameri­kai fegyvereket a korábbi szer­ződések alapján. India maga intézi ügyeit (ČSTK) — Indiában nem/kí­vánatosak az úgynevezett ame­rikai „ béketest üleiek“, jegyezte meg Morardzsi Deszai indiai kormányfő az amerikai elnök anyjához intézet levélben. Az említett amerikai egysé­gek a múltban gyakran táp- lalajkónt szolgáltak az Egye- sült Államoknak a fejlődő or­szágokban lebonyolított felfor­gató akcióihoz. Carter asszony, az említett testületek volt tag­ja felajánlotta az indiai kor­mánynak a béketestületek új szolgálatait. A válaszban, ame­lyet valamennyi indiai napilap közölt, Deszai megjegyzi, hogy Kecskére bízták a káposztát fČSTK) — James Carter amerikai elnök figyelmez­tette a Fehér Ház alkalma­zottait, hogy felmond a ká­bítószer-élvezőknek. Carter figyelmeztetése reagálás volt arra a bot­rányra, amely a múlt héten tört ki a Fehér Házban. Ek­kor állapították meg, hogy Peter Bournez, a kábítószer elleni harcban illetékes el­nöki tanácsadó, arra hasz­nálta fel tisztségét, hogy fehér-házi munkatársait ká­bítószerekkel látta el, sőt az AFP hírügynökség sze­rint ő maga is kokaint sze­dett. A bizonyítékok arra kény­szerítették Bournezt, hogy pénteken lemondjon tisztsé­géről. Ezt követően az új­ságíróknak elmondta, hogy esete az amerikai szövetsé­gi kormány apparátusában nem kivétel, mivel a Fehér Ház dolgozóinak egész sora élvezi a marihuánát és gyakran még erősebb kábí­tószereket ts. a fejlődés jelenlegi szakaszá­ban Indiának nincs szüksége külső támogatásra, s hogy sa­ját ügyeit egyedül Intézi. Abszurd liivetelis (ČSTKI — Ifi romi Kuriszu tábornok, japán vezérkari fő nők a nyilvánosság és a politi kusok tiltakozását követően le­mondásra kényszerült. A tílta kozást Japán védelme szükség létéiről tett kijelentései váltot­ták ki. Kuriszu azt javasolta, hogy Japán is lássa el hadsere­gét atomfegyverrel és a katonai parancsnokok számára követel­te „váratlan támadás esetére“ az egyoldalú döntés jogát. A japán törvények értelmé­ben csak a kormányfőnek áll ez a jogában és a háború utáni Japán lemondott az atomfegy­verek gyártásáról, illetve bir­toklásáról. o • mm Ketten az USA nevében. Vance nyilatkozata a szovjet—amerikai kapcsolatokról Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter az ABC rádió- és tévétársaságnak adott nyilat­kozatában érintette a szovjet— amerikai kapcsolatok probié xnáit, az egyiptomi—izraeli kü- löntárgyalások kérdéseit és más témákat. A szovjet—amerikai kapcso­latokat Vance összetettnek mi­nősítette, mivel magukban fog­lalják a versengés területeit éppúgy, mint azokat a terüle­teket, amelyekben a két or­szágnak közös céljai vannak, és keresik a közös állásponto­kat. Ennek kapcsán a külügy­miniszter a hadászati fegyver­zetek korlátozását említette. Mint mondotta, a SAI.T- tárgyalásokon ha­ladás figyelhető meg — lassú, de állandó haladás, amely elsőrendű fontosságú, mive<l a tárgyalások a világ békéjével kapcsolatos prob­lémákat érintik. Mi a jövőben Is erőfeszítéseket teszünk e téren — mondotta Vance. A Carter elnök legutóbbi, a Szov­jetunióval folyta­tott kereskedelem diszkriminációs korlátozására vo­natkozó döntésével kapcsolat lián feltett kérdésre a külügy­miniszter nem adott egyenes választ. A kormányzatot képviselő különböző személyiségek poli­tikai nyilatkozataiban észreve­hetően nyilvánvaló nézetkü­lönbségekről szólva Vance ki­jelentette: — Véleményem sze­rint nagyon fontos, hogy az amerikai kormánynak egyet­len szócsöve legyen. Erről az elnök is világosan nyilatkozott és értésre adta, hogv két em­ber fog beszélni az Egyesült Államok nevében: vagy az el nők, vagy én. Carter mutatványai A TASZSZ kommentárja (Vorwárts) ..Amerika siobod idle“ ünnepel K uba népe ma emlékezik meg a Santiago de Cu- ba-í Moncada laktanya ellem támadás 25. évfordulójáról. Ak­kor, 1953. július 26-án, a szí getország forradalmának nyi­tányaként alig 200 fiatal for­radalmár Fidel Castro vezeté­sével megtámadta a Moncada laktanyát, a zsarnoki rezsimet jelképező erődítményt. A dík tátor, Fulgencia Batista, a kis számú csapatot könnyen, min­den nehézség nélkül leverte. Az ifjú forradalmárok egy cső portját kivégezték, a többit, köztük Fidel Castrót, és öccsét, bebörtönözték. A zsarnokság elleni első kísérlet tehát ku­darcba fulladt, de mégis a ka­talizátor szerejmt töltötte be, s a nép körében — látva a forradalmárok hősiességét és elszántságát — forradalmi er­jedést indított meg. ,,A Mtinca da utat mutatott és a nemzeti felszabadulás olyan program ját vázolia fel, amely a későb­biekben megnyitotta hazánk számára a .szocializmus kapu ját“ — állapította meg a Kubai Kommunista Párt első kong­resszusa. A Moncada elleni ostrom ve zetett 1956. december 2-ához. amikor a Granma fedélzetén 82 kubai forradalmárral kikö tött Oriente tartományban. A túlerő ismét győzött. A 12 túl­élő a Sierra Maestra sziklás hegye' közé menekült, s Innen bontakozott ki az általuk meg alapozott széles körű felszaba dító harc. Ez a harc 1959. ja uuár 1-én meghozta a forrada lom győzelmét. Kuba „Amerika szabad föld­jévé“ vált — ahogy a kubaiak hazájukat jogos büszkeséggel nevezik. Az első amerikai szó ciallsta országban a forrada­lom felszámolta az észak-ame rikal újgyarmalosító elnyomást, s mély politikai, gazdasági és társadalmi változásokat szült. A forradalom győzelmével azonban még korántsem ért véget a harc. Az imperializmus Kuba elszigetelésével, majd fegyveres támadással és gazda sági blokáddal Igyekezett meg­gyengíteni, majd teljesen fel­számolni a forradalom vívmá­nyait. Az élet-halál harcból vé­gül is — a szocialista urszá­A hét tőkés ország a múlt hét elején befejeződött bonni csúcstalálkozóján szóba került a fejlődő országoknak nyújtott támogatás kérdése, ír­ja Rudolf Gladkih, a TASZSZ hírmagyarázója. Az elfogadott amerikai országok száma 34- ről 80-ra emelkedett. A szocialista államok támo­gatásának célja az, hogy elő­segítse a fejlődő országok gaz­daságának harmonikus fejlődé­sét, az ipari bázis kialakítását, Tőkéstámogatás = neokolonializmus záródokumentum azonban csu­pán homályos ígéretet tett a fejlődő országoknak nyújtóit támogatás fokozására. A hét tőkés ország vezetője ugyan­akkor lebecsülte a szocialista országok által a fejlődő orszá­goknak nyújtott támogatás jel­legét és terjedelmét A doku­mentumban mély sajnálatukat fejezték ki amiatt, hogy a KGST-országok „nem részesítik kellő anyagi támogatásban a harmadik világ országait“. A tények azonban arról ta­núskodnak, hogy a szocialista országok a fiatal államoknak önzetlen segítséget nyújtanak. A KGST-tapállamok által támo­gatott afrikai, ázsiai és latln­a gazdasági és politikai füg­getlenség megszilárdítását. A szocialista országok támogatá­sával felépített üzemek a fia­tal államok tulajdonát alkot­ják. Ez lehetővé teszi számuk­ra, hogy csökkentsék az ipari termékek importját, és növel­jék az exportjövedelmüket. Fi­gyelemre méltó, hogy a szocia­lista országok növelik az Ipari termékek Importját a fejlődő országokból, s neon szorítkoz­nak csupán a hagyományos ex­porttermékek vásárlására. A kapitalista országok nyúj­totta „támogatás“ teljesen más jellegű. Politikai feltételekhez kötik, ami lényegében fokozza a fejlődő országok gazdasági, szociális és politikai problémá­it. Ezt a „segítséget“ minde­nekelőtt azok az országok kap­ják, amelyeknek kormányai ki­szolgálják a Nyugatot, és ka­put nyitnak a külföldi tőke előtt. A fejlődő országok neokolo- nialista kizsákmányolásának terjedelméről a burzsoá sajtó néhány adat.a is tanúskodik. A Survey of Current Business, az USA kereskedelmi minisztériu­mának kiadványa például meg­jegyzi, hogy az észak-a meri kai monopóliumok 1971 és 1976 kö­zött 8 milliárd dollárt Invesz­táltak a fejlődő országokba, amiből csupán 1976-ban 5,8 milliárd dol'lár tiszta hasznot húztak. A hét fejlett tőkés ország szándéka, hogy fokozni kíván­ja a fejlődő országoknak nyúj­tott „támogatást“, csupán ar­ról tanúskodik hogy a nyu­gati országok neokolonlallsta pénzügyi és gazdasági „segít­séggel“ függővé akarják tenni a fejlődő országok gazdaságát, s továbbra Is ők akarnak hasz­not húzni természeti kincseik­ből. gok, de mindenekelőtt a Szov­jetunió segítségével — Kuba került ki győztesen, meghiúsít­va az imperialista erők minden kísérletét. Most, 25 évvel Moncada és 19 évvel a győzelem után az egykori monokultúrás ország agrár-ipari országgá vált. Ezt kiegyensúlyozott fejlődéssel, kitartó, becsületes munkával, állandó külső fenyegetés köze­pette érte el a kubai nép. Az egykor elmaradott Kuba most a szocialista közösség megbe­csült tagja. Az elért eredmé­nyek alapján nemzetközi tekin­télye jelentősen megszilárdult. ■Kuba az el nem kötelezeti országok mozgalmában is egy re fontosabb szerepet játszik. Tekintélye a mozgalom orszá­gai körében állandóan nő. Bi­zonyítja ezt az is, hogy az el nem kötelezett országok 6. csúcstalálkozóját a jövő év szeptember 3-a és 7-e körül Havannában rendezik meg. A kubai nép most a Kuba* Kommunista Párt első kong­resszusán kitűzött feladatok teljesítésén munkálkodik. Az olt elhangzott beszámolóból említsünk meg néhány adatot: a forradalom előtti időhöz ké­pest a szigetország meghárom­szorozta energiatermelését, az 1970. évi 742 000 tonnával szemben 1976-ban 2,5 millió tonna cementet gyártott. 1959- től nagyarányú lakásépítési program valósult meg: 1975-ig mintegy 200 000 korszerű la­kás épült fel. Az elért nagy eredmények tették lehetővé, hogy Kuba rendezheti meg a XI. Világit- júsági Találkozót, a világ hala­dó ifjúságának találkozóját, amelynek megnyitójára néhány nap múlva kerül sor. A VIT tiszteletére meghirdetett mun­kaversennyel és a kötelezett­ségvállalásokkal Kuba nagyot lépett a kongresszusi határoza­tok teljesítése felé. Minden fel­tételt megteremtett ahhóz, hogy a Világifjúsági Találkozó 16 000 — köztük a több mint 500 csehszlovákiai — résztve­vőjének méltó házigazdája le­gyen Most, a történelmi évfor­duló évébe.n a világ fiataljai­nak alkalmuk nyílik személye­sen Is meggyőződni Kuba fejlő­déséről, a szocializmus építé­sében elért eredményeiről. KOVÁCS ILONA Megemlékezés Moszkvában a Kínai KP VI. kongresszusáról A Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége és a Szovjet—Kínai Baráti Társaság szervezésében Moszkvában nagygyűlésen em­lékeztek meg a Kínai Kommu­nista Párt VI. kongresszusának 50. évfordulójáról. A KKP VI. kongresszusa fontos esemény volt a kínai kommunista és for­radalmi mozgalom történetében. Olyan döntéseket hozott a párt taktikájáról és stratégiájáról, amelyek a továbbiakban Iránvt mutattak a kínai népnek a nemzeti és társadalmi felszaba­dulásért vívott harcban A KKP VI. kongresszusa bírálta Mao Ce-tungnak az agrár- és katonai kérdésekkel kapcsolatos kalan­dor nézeteit megerősítette a kínai forradalom és a forra­dalmi vllágmozgalom közötti megbonthatatlan kanrsolatnt a marxizmus—leninizmus $c a proletár nemzetköziség iránti hűséget. (TASZSZ) KGST—közös piaci tárgyalások Havanna ünnepi köntösben várja a XI. VIT megnyitását (Telefoto: CSTK, M. Kalina) A török csapatok hagyják el Famagusztát (ČSTK) — A ciprusi görögök vezetősége követelte, hogy a török csapatok hagyják el Fa- mag úszta városát, és tegyék le­hetővé a lakosságnak a város­im való visszatérést. Követelé­seik között szerepel az is, hogy a török seregek által 1974-ben elfoglalt Famagusztát ideiglenesen helyezzék az ENSZ ellenőrzése alá. A Niqosiában kiadott közle­mény megállapítja, hogy ilyeoi feltételek mellett, a görög fél hajlandó megkezdeni a ciprusi megbeszéléseket a török kö­zösség képviselőivel. E megbe­szélések célja az, hogy meg­oldást találjanak a ciprusi .probléma rendezésére, amely összhangban állna a nemzet­közi határozatokkal és az alap­vető emberi Jogokkal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom