Új Szó, 1978. július (31. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-21 / 199. szám, péntek
Alkotásra tanítás JEGYZET A SZOVJET FIATALOK ÉLETÉRŐL Vitaesteket, találkozókat, kirándulásokat szerveznek m Komszomol Központi BijTX xottsága nemrégen átadta a Lenini Komszomol díját a belgorodi terület Jasznife Zori községe tízévfolyamos iskolájának. A Komszomol Központi Bizottsága Irodájának határozata megállapítja, hogy a díjat „az iskolának a hivatásra nevelésben végzett kiváló munkásságáért, a tanulók eszmei-politikai, erkölcsi és munkára nevelésében elért s/kerei- ért, aktív tudományos műszaki alkotásáért ítélték oda.M A nemrégen létező Jasznije Zori-i iskolában csakúgy, mint más iskolákban, továbbá klubokban és könyvtárakban a serdülőkorúak és a fiatalok komplex nevelése új útjainak érdekes keresése folyik. Ennek egyik formája a munka és a művészet szerves egybekapcsolása a nevelési folyamatban. • A sokoldalúan, harmonikusan fejlett személyiség kialukítása á kommunista nevelés alapvető feladata. A sokoldalúságon az állampolgári, a munkára nevelés, az eszmei-erkölcsi és tfí. esztétikai nevelés kölcsönös vonatkozásainak egybefonódó komplexuma értendő. Ilyen szerves összehangoltság eléré^ se rendkívül bonyolult. Most elmondjuk, hogyan valósul meg ez egy általános műveltséget nyújtó iskolában és egy ifjúsági klubban. Az iskola és a klub a maga nemében eddig egyedülálló, munkájuk egyelőre kísérleti jellegű, de a szakértők állítása szerint nagy távlatokat ígér. Mint már mondottuk, az te- koJa pedagógusai és a klub veizetői a nevelés folyamatában fő elvüknek a munka és a művészet szerves egybekapcsolását tekintik. Mint Krupsz- kaja mondotta, „a munka a kommunista nevelés szege“. A művészetben pedig az rejlik, ami a fantáziát, a művészi képzelőerőt fejleszti, igazi gondolatközlési kultúrára, lelki finomságra nevel. Már régen bebizonyosodott, hogy a komoly foglalkozás a zenével, a festészettel, a koreográfiával nagyon kedvezően befolyásolja a gondolkodási folyamatokat. így például magyar tudósok már kimutatták, hogy a zenével rendszeresen foglalkozó gyermek gondolkodási folyamata kétszerte gyorsabb, mint azé, akit semmi sem köt a zenéhez. Így aztán, ha a munka és a művészet szervesen egybe kapcsolódik, valóban kiegészítik egymást, a nevelési folyamatban eggyé válnak az Alkotás fogalmában, amely az ember aktív alkotói viszonyulását jelenti az élethez, munkájához, környezetéhez. A Jasznija Zori-i iskola — oktatási-nevelési komplexum, mely egy födél alatt egyesíti az általános műveltséget nyújtó iskolát, a zenei, sport-, művészéit, koreográfiái iskolát, a fiatal technikusok klubját, a fizikai munkára nevelő tanműhelyeket. Itt a matematikaórák rajzzal, a történelemórák ritmikával változnak. A művészeti foglalkozás a tanulók szabad idejét- is kitölti. A [asznije Zori-i iskola életében különleges helyei fogial el a fiúk foglalkoztatású a helyi kolhozban. A gazdaság fő szakemberei segítik a fiúkat a traktoros, a kombájnos, az ül lat jármi villanyszerelő szakszerű munka- fogásai nak elsajátításában. Több száz hektár föld áll az Iskola állandó rendelkezésére. A kísérleti földön minden munkát az iskolások végeznek. A Jasznije Zori-i kísérlek első szemléltető eredménye abban nyilvánult mer?, hogy a végzősök, tényleges katonai szolgálatuk letelt© után, a szakiskolákból vagy főiskolákból kikerülve, szinte mind visszatérnek a helyi kolhozba. Érdekes, milyen hatással van az iskola a felnőtt lakosságra. A városi értelmiség is szívesebben megy dolgozni Jasznije Zoirba, mert az emberek látják, hogy gyermekek előtt ott ugyanolyan lehetőségek nyílnak a sokoldalú felkészülésre, mint a városban. A Jasznije Zori-i fiatalok mindem nyarat alkotó- és üdülőtáborban tölteneik. Tavaly nyárom érkeztek hozzájuk új barátaik — A Don vidéki Rosz- tov Ifjúsági ETO klubjának tagjai. Sajátos kjubmódszereik- kel ők is meg tudják valósítani ugyanazt, mint ami a Jasznije Zori-i iskolában folyik: a komplex nevelés alapelveit. Az ETO elnevezési így rejtjelezhetjük. E — esztétika. A klub feladata, hogy sajátosan, nem iskolás módon adjon művészeti, irodalmi, esztétikai ismereteket a serdülőknek. Közösem vitatnak meg könyveket, szía- darafookat, filmeket. T —• Tvorcsesztvo, vagyis alkotás. A klub minden tagjában felkeltik az önkifejezés szükségességének érzését. Ezért írogatnak verseket, dalokat, ezért vezetnek naplót. Alkotás ám a munka is ezekben a táborokban, ahová nyaranta elmemnek betakarítani a répát, füvet kaszálni, házakat festeni. Megismerik ott a közös munka ürömét, érzik, hogy nő az energiájuk, ez örömmel tölti el őket, így van valamilyen közük a közös nagy műhöz. Munkájuk közben az alkotásvágyuk olykor művészi foglalatosságban keres kifejeződést. A táborban munka után rögtönzött színielőadásokat rendeznek, vitákra, költői estekre kerül sor, melyek hatása a költeszet és a munka szépségének megértéséhez vezeti őket. A rögtönzés a gondolkodási önállóságot és az alkotó képzeletet fejleszti. O — obscsenyije, vagyis kapcsolatiéi vétel. A baráti kapcsolatok ápolása rendkívül szükséges a serdülő fiatalok között. Valóban, az életben korántsem épül minden azokra az alapokra, amelyek elősegíthetnék a fiatalok személyiségének helyes formálódását. A serdülőket meg kell tanítani az emberi kapcsolatok ápolására, s nemcsak kortársaikkal, környezetükkel is. Tanítani kell őket az emberek szeretetére és tiszteletére. Végeredményben a személyiség formálásáról van szó. A klub minden ősszel kikíséri a bevonuló újoncokat. Várják katonáikat, állandó kapcsolatban vannak velük, leveleznek. A kialakult hagyományokhoz híven, az egész klub meglátogatja szüleiket, virágot visz nekik, hangversenyt ad tiszteletükre. Aztán a fiúk felkerekednek éis elmemnek Zrrte- jevszkaja balkara. A fasiszták a Nagy Honvédő Háború idején több száz rosztovit lőttek itt agyon. S zembenézünk egymással, de ő hallgat. Beszéd helyett inkább a port igyekszik letörölni gondterhelt homlokáról. Bizonyáré sérelem érhette, ezért olyan tartózkodó — gondolom magamban. Persze, azért nem olyan fából faragták, aki nem meri kinyilvánítani véleményét. — Haragszom, az igaz. De nem magára, hanem arra a kollégájára, aki anélkül írt rólam az újságba, hogy egy árva szót is váltott volna velem ... Szegény, falusi fickónak titulált, és a valóságos élettel ösz- sze nem egyeztethető dolgokat állított rólam... Pedig én is csak ember vagyok ... Úgy éreztem, ennél ít pontnál mérséklődött köztünk a kezdeti bizalmatlanság feszült légköre. Gáspár Sándor kérdéseimre válaszolva kevés szóval sokat mondott. Szavából megtudtam, hogy párttag, két fiú és leánygyermek édesapja, hogy nagyabo- nyi születésű és immár tizenkettedszer arat. — Egyébként gépszerelője vagyok a Dukla néven ismert ho- dosi szövetkezetnek, s mint Az ETO-tagoknak megvannak a maguk ereklyéi — igazi katonai kondér és kanál. A Nagy Honvédő Háború frontjain nagy szolgálatot tettek a katonáknak. Ezeket is magukkal hozzák, s azok a fiatalok, akiknek rövidesen be kell vonulniuk, esznek is katonakását a kondérból. Valahányszor megismétlik ezt a szertartásfélét, mindig valami újat visznek bele. Például egy nemrég leszerelt katona beszél, vagy valaki felidézi a háborús időknek szüleitől hallott élményeit, esetleg gondolatokat ébreszt a háborúról olvasott könyvekkel kapcsolatban. íme, mit Irt erről naplójában az egyik klubtag: „Évente néhányszor elmegyünk Zme- jevszkaja balkára, az elesett katonák emlékművéhez. Nem tévedtem, hogy „katonát“ írtam. Akkoriban mindenki — gyermekek, nők, öregek — katona volt. Azt mondják, hogy az ember képtelen átélni azt, aminek maga nem volt részese. Nem igaz. Az elesettek élményeinek és fájdalmának egy részét én vállalom ...“ Gondolatait egy másik klubtag folytatja: —• Elgondolkoztam rajta, hogy az élet döntő perceiben az emberekben megelevenedik a következő nemzedék érzése. Valahol olvastam, hogy katonáink azért győztek, mert érezték, hogy mi éltünk bennük. Mi pedig annyira akartunk élni M a már sok iskola és klubegyesület kutatja a komplex nevelés leghatékonyabb formáit. Formájukban, jellegükben, általános irányukban nagyon eltérőek. Két Ilyenről szóltunk, amely a lehetséges irányok közül valamelyikben folytat kutatást. Egyelőre sok függ a pedagógusok kezdeményezésétől, tehetségétől és lelkesedésétől. Mindaz, amit feltárnak, kipróbálnak, a gyakorlatban mindinkább közkinccsé válik, s egyre mélyebb gyökereket vernek az ifjú lelkekre való ráhatás új módszerei, melyek arra irányulnak, hogy a serdülő nemzedéket hazaszerpteire, jóságra, az emberek tiszteletére, állam- polgári aktivitasra és meggyőződésre neveljék és tanítsák. Az Gj Szó számára írta: IRINA GORBATOVA ilyen kapcsolódom be a gabona betakarításba ... — Hogy-hogy, „mint ilyen"? — Ogy értse, hogy mint kommunista ... — Tehát pártmegbízatásból! — Ha ez jobban tetszik, így is nevezhetjük. De felhívom a figyelmét, alapszervezetünk engem nem bízott meg ilyen feladattal. Ezl én önként vállalom, megbízatás nélkül, most már tizenkét esztendeje ... Nem firtattam tovább a kérdést, mert úgy gondoltam, valószínű anyagi háttere is van a dolognak, minthogy a kom- bájnosok munkáját kiemelten honorálják ... — Tudtam, hogy ezt forgatja az eszében! Pedig, ha úgy vesszük, mind kevesebb az a pénz, amennyit ezért a munkáért fizetnek. Nemigen akartam elhinni, hogy ez a harmincöt éves fiatal gépszerelő, aki szívvel-lélekkel kötődik a faluhoz, csaladjához, a párthoz, csak úgy „kedvtelésből“ vállalná az aratási, ezt a sokszor idegtépő és nagy figyelmet követelő munkát. Ezért más oldaláról közelítettem meg a kérdést. Észak-Csehorszag, Lovosice. Transzparensek, feliratok hirdetik: a vegyészet városa. Jog gal, hiszen a CHEMOPETROL nemzeti vállalat hatalmas vegyészeti gyára meghatározó jellegű mind a városképben, mind a város életében. Persze, ismeretes a cseh szólásmondás is: Hosszú, mint Lovosice. Ezt is mindjárt észreveszi, aki látogatóba jön ide. És még valamit: a főutcán minden második, harmadik ház falán faliújságot lát. Üvegezett szekrénykékbe helyezett faliújságokat. Az egyik a rádióamatőröké, a másik a balettköré, a harmadik a sakkozóké, a negyedik a barkácsolóké. Azután már nem Is számolja, hogy hányadik faliújságot látja, inkább arra figyel: mindegyik az üzemi klubban megrendezésre kerülő, ilyen vagy olyan akcióra figyelmezteti az érdeklődőket. Három „gazdája“ van az üzemi klubnak: a CHEMOPETROL nemzeti vállalat szakszervezeti bizottsága, a SPEKOL üzem szakszervezeti bizottsága és a Vegyipari Szakközépiskola ifjúsági szervezetének vezetősége. Tizenöt hivatásos népművelő szervezi és irányítja a tevékenységet. Ezek egyike Ľubomír Bendl, aki elöljáró tájékoztatásként azt hangsúlyozza, hogy rajtuk kívül, szerződéses alapon még harminc külső munkatárs, és legalább ugyanannyi önkéntes, csak társadalmi elismerésért dolgozó munkatárs segít nekik. — Munkatervünk különlegessége — mondja —, hogy a három „gazda“ törekvéseit ösz- szegezl, és mindháromnak van ezek között valamilyen specialitása. Érdekesnek ígérkező téma ezekkel foglalkozni, tehát feljegyzem, hogy a vitaestek, a találkozók és a kirándulások megszervezése a három, speciálisnak mondott törekvés. A vitaestek megszervezését a CHEMOPETROL nemzeti vállalat szakszervezeti bizottsága szorgalmazza. Ahogyan a mun- kalervben szerepel: Külön figyelemmel az eszmei nevelés — Melyik év aratására emlékezik a legszívesebben? — Lehetetlen így rangsorolni. De talán ami ebben vonzó, az a munka ritmusa és értelme, jóllehet ez hagyományosan, ám mindig másképp ismétlődik, tehát mégsem ugyanaz. Az idei abban különbözik a tavalyitól, hogy egyetemesen végzik a gabonabetakarítást és a munkaszervezés is tökéletesebb, mind kevesebb hektár le- aratása jut egy-egy kombájnra. Ami változatlan, az a régi gárda találkozása, helytállása. — Személy szerint hogyan állt helyt ezeken a „találkozásokon“? — Ha jól számolom, tizenegy év alatt egy jó közepes szövetkezet földterületének gabona- termését segítettem a magtárba. A múlt évet véve alapul szövetkezetünkben a második, járási viszonylatban pedig, ahol eléggé igényes a mezőny, az ötödik helyen v.'geztem a versenyben. Ez idén ... Hirtelen elhallgat. De kimondatlanul is tudom: „megbízatás“ ide, „anyagiak“ oda, hallatlan becsvágy fűti a munkájában. Természetesen erre csak az a kombájnvezető képes, akinek eszmeileg is szilárd az elhatározása. SZOMBATH AMBRUS követelményeire, lehetőleg érdekes módon, hogy a vitázók okos eszmecsere, tevékeny részvétel útján sajátítsák el a szocialista életfelfogásra jellemző magatartásmintákat. Mindegyik vitaestre jól felkészült előadót — néha egy szerre többet is — hívnak. Ugyanakkor gondoskodnak arról Is, hogy a vitát tapasztalt, köztiszteletben álló egyén vezesse, irányítsa. Sokatmondónk a vitaestek megnevezései, címei. Közülük néhány: — Hogyan bizonyítsam, hogy milyen vagyok?, Miben rejlik a közösség ereje?, Ki keres bará tót?, Mi adja az élet szépségét? Érdekes, amit tájékoztatóm, a „KI keres barátot?14 vitaestről mond: — Három előadó, egy pszichológus tanár, egy munkás, egy szovjetbarát tisztségviselő foglalkozott a felvetett kérdéssel. A vitavezető, klubunk munkatársa, rengeteg segédanyagot hozott magával, naplókat, leveleket, albumokat, diafilmet, társat, barátokat keresők névsorát. Este hat órakor kezdődött a vitaest, de tíz órakor még csoportokba verődve beszélgettek, vitáztak a résztvevők. A találkozók megszervezését a SPEKOL üzem szakszervezeti bizottsága szorgalmazza. A munkatervben így fogalmazták meg az elérendő célt: A közösségre való nevelés érdekében, a nemzedékek összefogása jegyében, az elkötelezettség minél nagyobb mértékben való kialakulása érdekében kell a találkozót megszervezni. Jól felkészültek erre az üzemi klub hivatásos népművelői. Tudatosítva azt, hogy nem elegendő csupán összehívni a szocialista munkabrigádok vezetőit, a nyugdíjasokat, a veterán szakszervezeti tagokat és a pionírokat, mindegyik találkozó számára, a vitaestekhez hasonlóan, részletes programot, ahogy ők mondják: forgatókönyvet dolgoztak ki. A kirándulások megszervezését a Vegyipari Szakközépiskola ifjúsági szervezetének vezetősége szorgalmazza. A munkatervben ez szerepel: Legyenek a kirándulások a barátságra, a kollektivizmusra, a szocialista hazafiságra és a természet megbecsülésére való nevelés iskolái. Az üzemi klub vezetősége a kirándulások megszervezéséhez azzal is hozzájárul, hogy a különféle üzemek üdülőinek gondnokaival való baráti kapcsolatot ápolja, közreműködésüket kéri, valahányszor kirándulást szerveznek a fiatalok. Ugyancsak jelentős segítség az is, hogy a kirándulók számára felszerelésről, sátorról, meg hasonlókról gondoskodik. Ha lehetséges, még a kedvezményes utazási jegyek megvásárlását is elintézi. Még egy érdekesség: a fiatalok minden kirándulásról beszámolót írnak, mellé fényképfelvételeket mellékelnek. Néha albumokat készítenek. És persze, a felvételek közül a legfrissebb mindig felkerül a faliújságra, a hírrel együtt: Legközelebb a mölníki ifjúsági építkezést, a mölníki várkastélyt keressük fel, tartsatok velünk, jelentkezzetek az üzemi klubban. Ahogyan más szakkörök teszik, ahogyan más akciók alkalmával szokásos: a faliújságok cikkeivel, híreivel figyelmeztetik az érdeklődőket Nem is csoda tehát, ha a városba látogató megjegyzi a cseh szólásmondást: Hosszú, mint Lovosice. Nem felejti, hogy főutcáját végig faliújságok díszítik. HAJDÚ ANDRÁS Ä pártfeladat AZ ÜZEMI KLUBBAN
