Új Szó, 1978. július (31. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-15 / 193. szám, szombat
Äz oszláiyharc pergőtüzében 45 évvel ezelőtt jelent meg a Ľudový denník első száma H itler 1933-as hatalomra kerülése szinte Európa minden országában a fasizáló- úás tendenciáit váltotta ki, s nem hagyták érintetlenül Csehszlovákiát sem. Elsősorban kívülről, a náci Németország Jelöl fenyegette veszély, de az országon belül is baljós fasiszta erők szervezkedtek: mindenekelőtt Jlenlein szudétanémet fasiszta pártja, Szlovákiában Illinka Szlovák Néppártja és a Nemzeti Egyesülés elnevezésű koalíciós párt, amelyek fokozatosan nyílt fasiszta progra- mot hirdettek meg, s politikájuk az ország legerősebb pártjában, az agrárpártban is támogatásra talált. Ez elé az osztály- és a nemzeti-nemzetiségi szempontból egyaránt vészes törekvések elé igyekezett gátat emelni Csehszlovákia Kommunista Pártja az 1933-tól meghirdetett munkásegység szervezésével, később pedig az antifasiszta népfrontpolitika megvalósításával. Az ország egyetlen következetes antifasiszta ereje a CSKP volt, amely a politikailag öntudatos munkástömegeken kívül az indiffe- rens munkások számszerűleg is jelentős seregére, az agrárproletariátusra, valamint a nemzeti és szociális érzelmű városi középrétegekre s a kispolgárságra is kiterjesztette befolyását. Amikor a Pravda és a Munkás, valamint más kommunista sajtótermékek a megváltozott politikai körülmények között nem tudták teljes egészében ellátni a kommunista sajtóra háruló propaganda-, agitációs, tájékoztató és szervező feladatokat és a szlovákiai néptömegeket egységes hadrendbe állítani a fasizmus növekvő veszélyével szemben, a CSKP KB 1933. július 15-én megindította a Ľudový denník című napilapot. A lap főszerkesztői tisztjével Major Istvánt, egykori néptanítóból lett kommunista vezető funkcionáriust, a szlovákiai zsellérnép és munkásság harcainak népszerű vezéralakját, nagy hatású politikai szónokot és tehetséges, avatott tollú szerkesztőt-újságírót bízta meg, a prágai szerkesztőség ben pedig Ladislav Novomes- ký és Július Sefránek dolgozott, nem számítva a külső munkatársakat és munkás- levelezőket, akik száma évek során egyre gyarapodott. Kevés újságot üdvözöltek akkora lelkesedéssel, mint a proletariátus e szócsövét. Már az első számában Klement Gottwald A vörös Szlovákiáért című cikkében köszöntötte a lapot, felvázolva benne a szlovákiai munkásság távlatait és harci feladatait. Major István ugyanabban a számban A Ľudový denník a Te lapod c. vezércikkében arról írt, hogy a gazdasági válság eladdig sohasem tapasztalt nyomorba taszította a dolgozó népet, s a Ľudový denník azért lépett a politikai küzdőtérre, hogy testvérlapjával, a Pravda chudobyval a szlovákiai szegénység osztályharcának agitátora és szervező je legyen. A Ľudový denník — kommunista laptársaihoz hasonlóan — első számától kezdve mindvégig nem az események puszta tájékoztató krónikása, hanem a párt harcos agitátora; a dolgozó tömegek politikai, gazdasági és szociális törekvéseinek kifejezője, minden tömeges megmozdulásának, akciójának szervezője volt. Belpolitikai anyagában főleg a munkásság bérharcaival, sztrájkmozgalmaival — kiemelkedő intenzitással az 1933. július 27-1 országos általános építőipari sztrájkkal, a Červená Skala és Margecany közötti, majd a púchov-lideöi vasútvonalak építőinek sztrájkjaival, s hasonlóképpen a prágai és a brnói villamossági dolgozók, a podbrezovái vasasok, a trnavai Coburg-gyári munkások, az észak-csehországi és a handlovái bányászok, az észak-csehországi textilipari munkások vagy a Čierny Balog-i erdőmunkások sztrájkmozgalmaival, valamint a huszti s a prievidzai példára országosan kibontakozott éhségtüntetésekkel foglalkozott. Az ipari munkásság példája nyomán a mező- gazdasági proletariátus is forradalmasodon, amely a Certiz- nán és Haburán kezdődött, majd a kelet-szlovákiai községek egész -sorában, Szlovákia legnyomorúságosabb vidékén lezajlott par ászt zendülésekben csúcsosodott ki. 'ár 1933-ban elemi erővel törtek ki a fasisztaellenes tömegtüntetések és nép- gyűlések, amelyek mind nagyobb méreteket öltve, végül is országos antifasiszta népfrontmozgalommá nőttek. A Ľudový denník rendkívüli figyelmet szentelt a fasisztaellenes küzdelemnek, mind hazai, mind külföldi megnyilvánulásainak. Cikkekben, tudósításokban, híranyagokban, úgyszólván az újságírás minden műfajában szenvedélyesen támadta* a fasizmus hazai szálláscsinälóiť, elsősorban a ludák- és a szudétanémet fasisztákat, nem kímélve prominens képviselőiket sem, sőt név szerint kipellengérezte Hlinkát, Henleint, Stríbr- nýt, Gajdát s másokat, a kormányban helyet foglaló pártfogóikat, Hodžát vagy Dérért is. Ugyanakkor külpolitikai rovatában — amely számonként olykor oldalakat töltött ki — rendszeresen s mélyrehatóan foglalkozott a németországi fejleményekkel, a nácizmus elhatalmasodását követő rémtettekkel, a sorozatos kommunista- és szociáldemokrácia-ellenes pogromokkal, ľhälmann bebörtönzésével, a Dimitrov ellen indított perrel, a bécsi munkások 1934-es februári felkelésével, az olasz fasiszta állam Abbesszí- nia (Etiópia) ellen idított területrabló háborújával, az egyre erőteljesebben fasizálódó japán Mongol Népköztársaság ellen intézett katonai provokációival, valamint a Spanyol Köztársaság rendjét felforgatni kész falangista vérengzésekkel és a Lerroux y Garcia-kormány reakciós politikája miatt kitört tömegmozdulásokkal. A kommunista Internacionálé VII. kongresszusa, majd a CSKP VII. kongresszusa határozatait és irányvonalát követve, mind elszántabban küzdött a honi földön, de Európa más országaiban is kibontakozó egységfront ügyéért. Egyebek közt három teljes újságoldalon közölte Gottwald A Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa irányvonalának helyes érvényesítéséért c. cikkét, s részletesen tájékoztatta olvasóit a Franciaországban, Spanyolországban és Csehszlovákiában mind határozottabban előretörő népfrontpolitika eseményeiről s eredményeiről. Amellett rendre publikálla az egyetlen válságmentes állam, a Szovjetunió gazdasági, társadalmi, kulturális felemelkedésének eredményeit, fasisztaellenes politikájának és a háborús konfliktusok megszüntetésére irányuló békediplomáciájának minden jelentősebb megnyilvánulását. N em ■ csoda hát, ha a burzsoá csehszlovák kormány a nem egészen három év alatt háromszor szüntette be a Ľudový denník megjelentetését. 1933. november 11-én 3 hónapra, 1934. május 11-én 9 hónapra, 1936. április 8-án pedig végleg. Összesen 368 száma jelent meg, 77 számát elkobozták, a sajtócenzúra pedig a megjelent számokban 8465 sort, azaz 28 újságoldalnyi.részt törölt. A Ľudový denník ma is példakép és mementó. Híven szolgálta a kommunista párt góljait, s míg csak tehette, magasra emelte az osztályharc, a proletár nemzetköziség és az antifnsizmus vörös zászlaját. Emléke, eszmei-politikai hagyatéka sokszorosan megérdemli az utókor, főleg a kommunisták, s köztük az újságírók tiszteletét. t MIKUS SÁNDOR A Fekete-Vágon épülő ez&mű számára a Vít- kovicei Klement Gottwald Vas mű kazánkészí tő dolgozói ha táridőben előál lítják a kazánokat. Felvételűn kön: Jan Veng lár a 3600 mm átmérőjű acél cső hegesztési varratait csiszolja (Felv.: ČTK — V. Švorčík) Ä pártelnök Mielőtt felkerestem az 55 éves Szepesi Istvánt, a Királyhelmeci (Kráľovský Chlmec J Gép- és Traktorállomás pártelnökét, elolvastam néhány megjelent írását a gépállomás harmincéves történetéről. Szepesi István a kezdettől itt dolgozik, 1953-tól pedig az üzemi párt- szervezet elnöke. Elvhtí kommunistának és gerinces, becsületes embernek ismertem meg már régen. Sokrétű párt- ós társadalmi tevékenységének megbecsülését jelzi tucatnyi kitüntetése és elismerő oklevele is. — Hogyan kezdte? —- Először munkásként dolgoztam, majd mii hely vezető leltem. Á földművesszövetkezet szervezésének első éveiben nagyon fontos szerepe volt a gépállomásnak. Az induló szövetkezeteknek traktorokat, vezetőgépeket- és más mezőgazdasági gépeket kölcsönzött. Bodrogközben már 1949-ben megkezdtük a szövetkezetek szervezését, ebben is részt vettem. A járási pártbizottság aktivistája voltam. Akkoriban a hétnek nem akadt olyan napja, estéje, hogy ne lettünk volna valamelyik községben gyűlésen vagy megbeszélésen. Eleinte gyalog, kerékpáron, később motorkerékpárral jártuk a falvakat. Szívesen emlékszem most is vissza azokra az évekre. S ma, ha elmegyek egy-egy faluba, ahol 25 évvel ezelőtt jártam, szinte rá sem ismerek az utcákra, hiszen mindenütt új házak épültek a régiek helyére, az utakat portalanították, a vaskerítéses házak előtt gyalogjárók futnak, virágágyak, parkok zöldellnek. Hihetetlen, hogy milyen nagy a fejlődés, változás mindenütt. Sokszor ta- találkoztam olyan régi ismerő sökkel, akikhez tízszer is el kellett menni, hogy meggyőzzük a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről. 1978. VII. 15. A mélníki hajógyár üzemi klubjában szívesen, barátságosan fogadnak bennünket. Sőt, amikor megtudják, hogy honnan érkeztünk, kik vagyunk, a fogadtatás már nemcsak formálisan barátságos, hanem őszintén baráti, elvtársi. Hogyne, hiszen csaknem három évtizede folyamatos és rendszeres az együttműködés, a baráti kapcsolat a mélníki hajógyár és a komáromi (Komárno) Steiner Gábor Hajógyár dolgozói között. Komáromi neveket — közös ismerősök nevét említik, 'kérdezősködnek, üzeneteket bíznak reánk, és gondjaikról, problémáikról is úgy szólnak, ahogyan az igaz, jó barátok között szokásos. Nemrégiben értek véget a szakszervezeti tagok politikai képzését szolgáló tanfolyamok. Természetesen, záróbeszélgeté- sekkel. Az egyik ilyen alapfokú tanfolyam vezetője Václav Lenský mérnök, a Csehszlovák Hajózási Nyilvántartó Vállalat dolgozója volt. Az „Aktuális politikai kérdések“ tanfolyamának záróbeszélgetésén két résztvevő kivételével mindenki, tehát 24 hallgató jelent meg. A tanfolyam résztvevőinek többsége fizikai munkás, hegesztő, marós, gépkezelő volt, s a kimutatás szerint majdnem mind férfiakK zömükben fiatalok, hiszen az átlagos életkor 36 év. — Éppen ezért — mondja Lenský mérnök — érdemes, sőt kívánatos is, hogy a teljesség igénye nélkül bár, de a beszélgetés tanulságaival foglalkozzunk, hiszen azokat okvetlenül hasznosítani kell az ideológiai képzésben. Egyébként az előadó csoport gyűlésén már összegezték- a tapasztalatokat a tanfolyamvezetők, s a döntésre hivatott szerv, az üzemi klub politikai bizottsága (kabinetje] majd szembesíti ezeket a szélesebb körű, általánosabb és így megalapozottabb tapasztalatokkal, s gondos mérlegelés után használják fel, illetve mellőzik őket. — Általában elmondhatjuk — magyarázza —, hogy amikor egy-egy kérdés kapcsán vitára került sor, az alapvető kérdésekben egyetértők vitáztak. Emellett természetesen akadtak, akik részkérdésekben saját fenntartásaikat is hangoztatták, többnyire nem elvi jelentőségű, hanem szubjektív tapasztalataikra támaszkodó véleményüket. — És ez gondot okozott? — Korántsem. Éppen ellenkezőleg! Figyelmezteti az előadókat, hogy ma már mind kevesebben fogadják el a leegyszerűsített magyarázatokat, a „kész szövegeket“, a társadalmi problémák valódi elemzése helyett a frázisokat. Jobbára közvetett formában, de határozottan tiirköződött a beszélgetés, a vita során a tudományos világnézet térhódítása, hegemóniája. Ugyanakkor megmutatkozott, hogy sokan „átmeneti állapotban“ élnek, gondolkodnak. Erre vonatkozólag ez a véleménye a tanfolyamvezetőnek: — A beszélgetés után is foglalkoznunk kell ezekkel a problémákkal, és a világnézetileg kedvező magoldást a türelmes meggyőzés módszereivel kell kieszközölnünk. Lényegében tehát ideológiai szempontból „feltérképezték“ a tanfolyam hallgatóinak helyzetét. És így rendezett, hasznosítható eszmei kincs, szellemi tőke lett* a beszélgetés, a vita tapasztalata. Érdemes azonban felfigyelni erre a megjegyzésre is: — Ez így igaz. Viszont beszélgetés közben, akaratlanul is elárulták néhány an, hogy bár egyetértenek, de csak „nagy vonalakban“ ismerik politikánkat, tájékozottságuk felszínes, nem elég mély és alapos. így tehát az általuk hangoztatott egyetértés sem eléggé meggyőző. Ebből pedig az következik, hogy az egyetértésük — mint politikai erőforrás — nem olyan, mint amilyennek mi szeretnénk. — Mi tehát a teendő? — A tapasztalatok mintegy tollba mondják a tennivalókat. Küzdeni kell a tudatosságért. Persze, ehhez az előadók, a tanfolyamvezetők részéről aktív, alkotó elméleti erő kell, ami sokkal többet jelent a marxizmus—leninizmus alapvető tanításainak puszta ismereténél. Képesség, hogy a konkrét közegben, a csoportban, a tanfolyamon részt vevők körében felismerjük egy-egy tegnap még létjogosult elgondolás elavulását, és új választ tudjunk adni. Vagyis: nevelődve neveljünk. Végül persze —, hogy az őszinte, elvtársi és baráti beszélgetés, tájékoztatás is tanulságos legyen —, közösen így összegezzük a tapasztalatokat: Minden esetben, minden tanfolyamon oda kell hatni, hogy az ismeretanyag világnézetté érlelődjön, beépüljön a közösség, a személyiség tudatába, és eredményesen vezérelje politikai, erkölcsi magatartását. Bizony, a tudatosságért meg kell küzdeni az előadónak és a tanfolyam hallgatójának egyaránt. Meiníkben, Komáromban éppúgy, mint másutt. HAJDÜ ANDRÁS — Az első években alig volt tíz tagja a szervezetünknek, de a feladatok teljesítésében nem ismertek lehetetlent. Persze, ma sem panaszkodhatom. Ma negyven tagja és két tagjelöltje van a pártszervezetünknek. A párttagok többsége fiatal. — Hogyan tükröződik ez a termelésben? — Mi még mindig túlteljesítettük a tervünket. Pedig sokszor támadnak nehézségeink, rajtunk kívül álló okokból is. Például öntözőberendezéseket gyártunk kooperációs alapon a michalovcei gépállomással és az olomouci Sigma Vállalattal. Sokszor nem kapunk elég vagont a legyártott áruk elszállíSzepesi István tására. A termeléssel nincsen baj, csak a szállítás csúszik át néha egyik hónapból a másikba, de azért mindig találunk valamilyen ésszerű megoldást. Ha más lehetőség nincs, utánajárunk,_ leginkább a tiszacser- nyői (Čierna nad Tisou) vasútállomáson, s ők mindig kisegítenek. Ha kell, szombaton és vasárnap is bejövünk az áruk bevagonozására. — Hogyan biztosítják a párttagok politikai fejlődését? — Pártoktatáson és a pártsajtón keresztül. Nálunk középfokú pártoktatás folyik, a városi pártbizottság mellett működő lektorcsoport -tagjai -adnak elő, akiknek többsége pedagógus. Minden témát más lektor adott elő. Ez azért is jó, mert az előadók alaposan felkészülhetnek az előadásra. — S milyen a párton kívüli dolgozók politikai nevelése? — Évente legalább hat nyilvános pártgyűlést tartunk, melyeken nemcsak termelési, hanem ideológiai és politikai kérdésekkel is foglalkozunk. Önálló SZISZ-alapszervezetiink van, számukra is biztosított a politikai oktatás. A legjobbakat vesszük fel közülük a pártba. — Elégedett embernek tartja magát? — Akkor igen, ha minden rendben megy az üzemben. — Mit szeretne még elérni? — Továbbra is teljesíteni a vállalt tervet. S ahol minden harmadik dolgozó párttag, ott ezzel nem is lehet baj. És szeretnék több milliárdnyi embertársammal békében élni és dolgozni. Megjártam a frontot is, tudom, mi a háború. — A szabad idő? — Kertészkedem, olvasgatok, művelem magam. Csak így adhatok többet munkatársaimnak mint műhelyvezető és mint pártelnök is . TÖRÖK ELEMÉR 4 Ä tanulás hastna Egy záróbeszélgetés tanulságai
