Új Szó, 1978. június (31. évfolyam, 149-178. szám)

1978-06-06 / 154. szám, kedd

Növeljük a pártoktatás hatékonyságát és színvonalát (Folytatás a 4. oldalról) teknek szem előtt kell tarta­muk, hogy ez a folyamat annál hatásosabb lesz, minél inkább összekapcsolják y -marxista-— leninista elmélet tanulmányo­zását a párt politikájának cél­jaival és feladataival, a fej­lett szocialista társadalom épí­tésének kérdéseivel. Egyszers­mind létre kell hozni annak feltételeit, hogy az ismeretek gyakorlati kihasználását, a párt politikája, a szocializmus irán­ti elkötelezettséget a politikai művelődés természetes folyo­mányaként értelmezzék. A mar­xista—leninista világnézet, a kommunista meggyőződés és eljárás formálódásának folya­matában egyúttal figyelembe kell venni a kommunisták po­litikai, társadalmi és munka­aktivitásának természetes szük­ségszerűségét. A munka haté­konysága és minőségi színvo­nala fokozására, szak- és po­litikai tudásuk elmélyítésére, kulturális látókörük bővítésé­re irányuló érdeklődésük ma­gával hozza a szocialista tár­sadalom törvényszerűségei mélyrehatóbb megismerésének és tanulmányozásának szüksé­gességét. A CSKP szervei és szerveze­tei részéről rendkívüli figyel­met igényel mindazoknak az eszközöknek komplex kihaszná­lása, amelyek hozzájárulnak az ideológiai—politikai neve­lés hatékonyságának fokozásá­hoz. Csehszlovákia Kommunista Pártja politikai tevékenységé­nek egyik alapelve a komplex módszer. Ez feltételezi a párt­szervek és -szervezetek céltu­datos tevékenységét, amely ki­terjed a marxizmus—leniniz­mus és a párt politikájának valamennyi szakaszára, s ősz- szekapcsolja az eszmei—politi­kai, a munkára való és erköl­csi neveléssel. A pártoktatásban a komplex eljárás érvényesítése feltétele­zi a társadalmi kapcsolatok rendszere, a politika és az ideológia, az életfeltételek és az emberek elégedettsége, az egyén és a társadalom érde­keinek egysége, vagyis a ne­velési folyamat eredményeit befolyásoló valamennyi ténye­ző kölcsönös dialektikus hatá­sának teljes mértékű tisztelet­ben tartását és kihasználását. Ebben az értelemben tehát to­vább kell tökéletesíteni a párt­oktatás rendszerét, fokozni eszmei hatásál, a magasabb mi­nőségi színvonalát és hatékony­ságát eredményező utak kere­sését és követését A pártoktatásban, színvonala és hatékonysága növelésének folyamatában döntő szerepe van az előadónak és a propa­gandistának. Ezért a pártszer­vek és -szervezetek az 1978— 1979-es időszakban gondoskod­nak előkészítésükről, hogy sokoldalúan megismerkedjenek a marxizmus—leninizmus taní­tásával, a párt jelenlegi poli­tikájával és a pártoktatás mód­szertanával. A CSKP KB Elnöksége hatá­rozatával összhangban az el­következő időszakban rendkí­vül fontos feladat lesz javítani a propagandisták és az elő­adók tájékozottságát azokban a kérdésekben, amelyekről a pártszervek és -szervezetek döntenek. Ezt az oktatás ak­tualizálása, a propaganda és a pártpolitika, a dolgozók min­dennapi tevékenysége és a pártoktatás szorosabb kapcso­lata egyik formájaként kell ér­telmezni. A pártszervek és -szervezetek felelősek azért, hogy az ideológiai aktívát rendszeresen tájékoztassák a párt-, az állami és a gazdasági szervek vezető tisztségviselői és dolgozói. Ezzel összefüggés­ben kívánatos a többi forrás — a pártszervek határozatai, a pártsajtó és egyéb anyagok — kihasználása is. A pártszervek és -szervezetek konkrét intézkedéseket fogana­tosítanak abból a célból, hogy fokozzák a propagandista ak­tíva módszertani ismereteit, melyek lehetővé teszik a mar­xizmus—leninizmus és a párt- politika alapjainak rendszeres és érdekes megvilágítását. Cé­lunk az, hogy mindegyik pro­pagandista és előadó ismerje a tömegek meggyőződésének lenini tanítását, érthetően ma­gyarázza az elméletet és a párt politikáját, operatívan rea­gáljon az időszerű politikai eseményekre. A módszertan el­sajátítása az előadó és a pro­pagandista számára lehetővé teszi, hogy a pártoktatás hall­gatóit önálló alkotó gondolko­dásmódjának fejlesztésére ve­zesse. Az egyes előadótestületek, Üzemi és helyi előadócsoportok helyzetének és összetételének elemzése alapján az új okta­tási évben konkrét intézkedé­seket kell tenni az előadók számának gyarapítására. Fő­képpen a nemzetközi kapcsola­tok kérdéseivel foglalkozó elő­adók számát kell bővíteni. A pártoktatás hatékonysága növelésére irányuló követelmé­nyekkel összhangban emelni kell az ellenőrzés színvonalát is. Mindenekelőtt a tartalmat, a színvonalat és a hatékony­ságot, az előadók és a propa­gandisták felkészülését kell az ellenőrzés során szem előtt tartani. Az ellenőrzés alapja azoknak a tartalmi kérdések­nek az elemzése, amelyeknek az iskolai alakulatban a leg­nagyobb figyelmet szentelnek, s az ideológiai értékeléssel együtt tájékoztatni kell róluk a pártszerveket. Az ellenőrzés kérdését a lenini munkastílus érvényesítésével közvetlen ösz- szefüggésben értelmezzük, mint a CSKP XV. kongresszusa ha­tározatai és a CSKP KB párt­oktatásra vonatkozó határoza­ta következetes teljesítésének módszerét. A városi és járási pártbizott­ságok politikai—nevelési házai az ideológiai aktívának nyúj­tott konkrét tartalmi és mód­szertani segítség fő bázisai. Az előadók és a propagandisták számának növekedése és sza­kosításuk elmélyülése egyúttal nagyobb követelményeket tá­maszt a politikai—nevelési há­zak előadótestületeinek mun­kájával szemben. Tevékenvsé gük nagyobb hatékonysága el­érésének feltétele, hogy az előadócsoportok egyszersmind a pártoktatás magasabb fokú iskolai alakulataiként működ­jenek. A párt tagállománya minősé­gi színvonalának emelésével összhangban nagy gondot igé­nyel főképpen a tagjelöltek be­osztása a pártoktatásba, cél­tudatos politikai—ideológiai felkészítésük, úgyszintén a pártszervek és -szervezetek vá­lasztott tisztségviselőinek és aktívájuk tagjainak marxista— leninista nevelése. A pártoktatás színvonala és Oj filmek MAGÄNHÄBOR0 Filmművészetünkben viszony­lag kevés az olyan mű, mely­nek cselekménye az ún. szlo­vák állam idején játszódik. Nem mintha filmeseink kerül­nék a történelmi témákat, pon­tosabban a második világhá­ború tematikáját, hanem érdek­lődésük középpontjában első­sorban a Szlovák Nemzeti Fel­kelés áll. A Magánháború című szlovák film Csehszlovákia önkényes szétszakítottságának éveibe ka­lauzolja a nézőket, azokba az időkbe, amikor Hitler hordái és hűséges bérencei feldarabol­ták az országot, s létrehozták a cseh protektorátust és az ún. szlovák államot. A film ezeket a nehéz időket azonban nem közvetlenül ábrázolja, a törté­nelmi események csak a keret, a háttér szerepét töltik be. Martin Hollý alkotása tulaj­donképpen kama r a - já t ékf i 1 m. A történet 1944 augusztusának napjaiban egy magas-tátrai kis­városban játszódik. Ide érke­zik egy Zachar Matta nevű fér­fi, hogy kiegyenlítse számláját a városka orvosával, akit állí­tólag bűn terhel Matta bátyjá­nak tragikus sorsáért. (Az idő­sebb Matta-fivér az orvossal együtt a spanyol polgárháború­ban harcolt, de arról nem esik szó, hogy az orvos mit vétett a férfi ellen.) Zachar Mattával egyidejűleg a városba érkezik a fasiszta titkos szolgálat egy­sége is, melynek feladata, hogy felszámolja az illegálisan szervezkedő vasutasokat. A razziák során az orvos segéd­kezet nyújt az antifasiszta csoport vezetőjének, hogy az egérutat nyerjen. Röviddel ez­után az orvos bosszú áldozata lesz. Az alkotók megfogalmazása szerint a film célja, hogy ér­_________________(szlovák) zé keiltesse: az ember értékét tetteinek nagysága, a közösség javára fordított cselekedet ad­ja meg. Ebből a szempontból vizsgálva a Magánháborút a film mondanivalója nem felei meg az alkotók szándékának. Bárhogy is nézzük ugyanis, Matta elhatározása, hogy bosz- szút álljon, s az által kimért és igazságosnak vélt ítéletet végrehajtsa anarchista lépés; nem politikai indítékok kész­tetik a gyilkosságra, kizárólag személyes sérelem szítja bűsz- szúját — magánháborúját. Aki nem élte át a fasiszta megszállást és keveset tud történél műnknek erről a sötét időszakáról a Magánháború megtekintése után nemhogy gyarapszik korismerete, hanean összekuszálódik. A látottak alapján ugyanis nehéz eliga­zodni az eseményekben, az emberek közötti kapcsolatok annyira tisztázatlanok és túl­bonyolítottak, hogy a néző képtelein „bekapcsolódni“ ebbe a furcsa magánháborúba, s míg részvétlenül szemléli a történ­teket, számos kérdés merül fül benne. Szürke, érdektelen, sőt hihe­tetlen ez a szlovák film. Már- már az az érzésünk, hogy a történelemnek ez a kegyetlen időszaka az alkotók számára csak ürügy, s a cselekmény — kisebb változtatásokkal — bár­hol és bármikor lejátszódhat­na. A forgatókönyv alapvető hibáit az egyébként tapasztalt rendezőnek sem sikerült kikü­szöbölnie. A gyenge forgató- könyv a színészeknek sem kedvez, nem tudnak mit kez­deni szerepükkel, szinte csak vergődnek. Pedig fan Kaöer, Leopold Haveri, Petr Capek és mások többre' és jobbra is ké­pesek. —ym— hatékonysága növelésének kö­vetelménye egyidejűleg feltéte­lezi a pártszerveknek és -szer­vezeteknek nyújtott tartalmi, módszertani segítséget, jó mi­nőségű tankönyvek és -anya­gok, a marxizmus—leninizmus klasszikusai műveinek kiadá­sát, a pártsajtó, a Csehszlovák Televízió és a Csehszlovák Rá­dió, a rövidfilmek kihasználá­sát, valamint szemléltető se­gédeszközök készítését. • • • A kommunisták politikai ön­tudatosságának növekedése, a marxizmus—leninizmus elméle­tének és a párt politikájának mélyrehatóbb megismerése, amely a politikai aktivitásban nyilvánul meg, egyik alapvető feltétele a CSKP XV. kongresz- szusa politikai irányvonala és a CSKP Központi Bizottsága 11. Ülése határozata sikeres meg­valósításának. Ezért fontos, hogy a pártszervek és -szerve­zetek nagy felelősséggel szer­vezzék meg az 1978—1979-e» időszakra a pártoktatást. 1978 VI. 8. Az elmúlt években a legjobb szándék mellett is csupán kevés jót mondhatunk el amatőr szín­játszóink előadásairól. Sőt, akadtak olyanok is, akik már- már a sírját ásták ennek a mozgalomnak, mondván, hogy idejét múlta, nincsenek szak­emberei, ninjes közönsége. Korai lett volna meghúzni a vészharangot: ugyanis a XV. Jokai-napok legszínvonalasabb és legérdekesebb rendezvénye éppen az amatőr színjátszók seregszemléje volt. Véletlen? Aligha, hiszen egy jő előadás sem lehet véletlen műve, hát még egy fesztivál. Minden jel aria mutat, hogy ama­tőr színjátszó moz­galmunk kezd ki- lábolnj a hullám­völgyből, a szürke egyhangúságot ér­dekes és átgon­dolt kísérletezé­sek, tudatosan fölépített előadá­sok váltják főt. Ta­lán az idén érez­tük először a Nép­művelési Inlézrt nemzetiségi ősz tálya által szerve zett több éves tan folyamok hasznai, értelmét. A fejlő­désben ugyancsak nagy része van a CSEMADOK KR és járási bizott­ságai szakmai és anyagi segít­ségének is. Próbáljuk végigkövetni, mi mindenben nyilvánul meg az említett tanfolyamok, valamint az egyéb szakmai segítség hasz­na. Először is a rendezők íz­lésének formálásában. Ez pe­dig nagy mértékben befolyá­solja csoportjaink műsorválasz­tását. Nem véletlen, hogy az idei fesztivál egyik fülfigyelte- tő jelensége színjátszócsoport- jaink megfelelő műsorválusztá­Kifelé a hullámvölgyből Az amatőr színjátszók országos fesztiválja után sa volt, amely teljes mérték­ben megfelelt amatőr művé­szeti mozgalmunk eszmei és művészi céljainak. Klasszikus és mai magyar drámaírók al­kotásain kívül egy-egy szlovák és cseh szerző darabjainak is tapsolhattunk az idén. A jo mü- sorválasztás természetesen csu­pán egyik előfeltétele a sike­res előadásnak. A színmű — kell-e hangsúlyozni — csak a A Liliomji egyik jelenete (Gyökeres György felvétele) rendező koncepciója, a színészi játék, jól megválasztott díszle­tek és jelmezek, valamint más összetevők révén kelhet életre a színpadon, s találhat mai a néző érzelméhez és éri el mé­hez. S itt mutatkozott meg az em­lített tanfolyamok és egyéb szakmai segítség további jólé- kony hatása. Rendezőinknél egyre Inkább a tudatosság és az eredetiség dominált, háttér­be szorítva, s talán már telje­sen kiszorítva az ösztönösséget és az öncélúságot. Elsőként a bratislavai Forrás Diákszínpad előadását kell megemlítenünk. Molnár László nem sokat törődött a hagyomá­nyokkal — vagy inkább a kon­venciókkal és előítéletekkel —: Szigligeti Liliomfiját „itt és most“ akarta eljátszatni úgy, ahogy azt a mai diákok értel­mezik. s ahogy mentalitásuk­nak, érzelmi és értelmi vilá­guknak megfelel. Mivel nemcsak bátorsága volt a leporoláshoz és az újításhoz, hanem sok sok ötlete, szakmai félkészültsége is, elgondolásaiból pergő rit­musú, korszerű hangvételű, nagy közönségsikert aratő ze­nés játék kerekedett. Tarics Jáiws, a komáromi színjátszók rendezője megszo­kottabb úton haladt. Igaz, Os­car Wilde és Fejér István szín­műve, A kísérlet házhoz ion, csak ezt a megoldást engedte. Tarics mégis eredeti, egyéni tudott lenni: jó) használta ki a helyzetkomikumokat, jó tem­pójú, átlagon felüli színészi teljesítményeket fölvonultató előadást kreált. Ebben az esztendőben két „C“ kategóriájú csoport is sze­repeli Jókai szülővárosában. Színvonalas előadásaik újra előtérbe helyezték a minősítés hosszú évek óta vajúdó prob­lémáját. Ugyanis ebben az évadban több ulyan „B“sőt „A“ kategóriájú csoport előadását is láthattuk, amelynek színvo­nala sem rendezésben, sem színészi játékban nem érte el a királyhelmecieket (Kráľov­ský Chlmec) és a vámosfalu­siakét (Horné Mýto). Az ille­tékeseken a sor, hogy javasla­tot tegyenek a mostani irreá­lis állapotok megszüntetésére. Egyébként a királyhelmeciek és a vámosfalusiak föllépése nemcsak új színt, hanem új ér­tékeket is hozott. A bodrogkö­ziek fán Solovič színművében kultivált játékukkal tűntek ki, amellyel sikerült megvalósíta­niuk rendezőjük. Kassai Béla elképzeléseit. A vámosfalusiak játékul — és Oláh Ödön rendezését — leginkább az dicséri, hogy Jó­kai Gazdug szegények című színművéből tudatosan mellőz­ték a romantikus pátoszt, a bántó idillt, s a szociális ösz- szefüggések fölmutatására összpontosítottak, s ezen ke­resztül érzékeltették a sze­génység erkölcsi és etikai tisz­taságát. A uágkirály faiak (Kráfová nad Váhom) ritka szép ered­ményt mondhatnak maguké­nak. Amióta megalakult szín; játszó' csoportjuk, minden év­ben eljutnak a Jókai-napokra. Ez Vincze Gábor rendező cél­tudatos munkáját, es a csoport lelkesedését, felkészültségét dicséri. A lőcsei fehér asszony előadásával most sem keltettek csalódást, de korábbi sikerei­ket sem tudták teljes mérték­ben feledtetni. Játékukban a megfelelő fokozatot, a kulcsje­lenetek kellő kidomborítását, az árnyaltabb jellemformálást kifogásoltuk. Vincze Maliid, Vincze Péter és Morovics Imre teljesítménye azonban még így is az átlag fölé emelkedett. Néhány éves kihagyás utón újra a Jókai napokon köszönt­hettük a lévai (Levice) Garan- völgyi Színpadot. Ez a társv­lat Nagy László vezetésével eddig már számos emlékezetes előadással ajándékozott meg bennünket. Ezúttal a szöveg­módosítások és betoldások, részben a dramaturgiai, rész­ben pedig a rendezői elgondo­lások nem feleltek meg a da­rab műfaji követelményeinek, s ez a tény rányomta bélyegét az előadásra. A korábbi sike­rek kötelezik a lévaiakat: aki valóban akar, az a tévedések­ből is okul, s még nagyobb am­bícióval lát újra munkához. Léván tehetséges szereplők vannak, s minden bizonnyal levonják az idei évad tanulsá­gait, s akkor ott folytathatják, ahol — s amilyen színvonalon — néhány éve abbahagyták. Az idei fesztivált nem rózsa­színű szemüvegen keresztül néztük, nem is volt szándé­kunkban mindent szépre, jóra festeni. Valamennyi résztvevő érdeme, hogy a pozitívumok messze túlszárnyalták a nega­tívumokat. Az utóbbiak közül egy lényeges akadt: a szereo- lők többségének helytelen szín­padi beszéde. Különösen a ma­gyaros beszédmód, a megfele­lő hangsúlyozás törvényei el­len vétettek, s ez figyelmezte­tő a rendezők számára is: a következő évakban nagyobb gondot, figyelmet kell fordítani a színpadi beszédre is A függöny utoljára is legör­dült, a XV. Jókai-napok véget értek. A színjátszók remélhe­tően sok tapasztalatot, ötletet visznek haza tarsolyukban, s ezeket a következő évadban kamatoztatják is. A következő évad bizonyíthatja ugyanis még meggyőzőbben, hogy az idei színvonalas előadások nem szalma Iá ngszerű f el I n bba nások voltak, haiiem a fejlődést, a határozott előbbre'énést igazol­ták. SZILVÁSSY fÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom