Új Szó, 1978. június (31. évfolyam, 149-178. szám)

1978-06-09 / 157. szám, péntek

Tizenkellsn - közönség elolt A VERS- ÉS PRÓZAMONDÓK ORSZÁGOS DÓN TŐJÉRŐL •Indítsak azzal, ami eddig nem volt a Jókai-napokon: a vers- és prózamondók nyilvá­nos versenyével. Végre eljutot­tunk oda, hogy a legjobbak már nem csupán a zsűrinek és egymásnak mondják a szívvel és értelemmel választott, a lé­lekhez heteken, hónapokon ke­resztül csiszolt-igazított szöve­get, hanem nagyobb közönség előtt, a magyar előadóművé­szet egyik legrégibb és leg­szebb hagyománya szerint. És hogy nem egy-két embernek, hanem soknak kell nálunk is a tűzben fogant, művészi szó, bizonyítja az érdeklődés, a csendbe feszültséget teremtő figyelem és a taps, amely erő­sebben csattant, amikor tisztán ért célba a vers, és megérin­tett bennünket. A negyedik és ötödik kate­góriában versenyzők közül a tizenkettő szerepelt a közönség előtt, az esti döntőben, akik- az első fordulóban a legszín­vonalasabb teljesítményt nyúj­tották. Egy prózamondó kivé­telével fiatalok léplek föl, hogy felnőttként szóljanak a felnőttekhez, átadják mindazt, ami nekik is örömet szerzett, hozzájárult saját épülésükhöz. Bár azelőtt aligha mondtak verset, prózát ily nagy tömeg előtt, szinte kivétel nélkül ha­tározottan, magabiztosan szere­peltek, látták, érezték a közön­séget, de elsősorban azt, amit közölni akartak, Illyés Gyula, Radnóti Miklós, Ady Endre, Vá­ci Mihály, Szilágyi Domokos, Kosztolányi Dezső, Nagy Lajos, Forbáth Imre, Vörösmarty Mi­hály, Jean de Lafontaine, Zs. Nagy Lajos és Fábry Zoltán egy-egy kiválasztott müvével. Érdemes volt megrendezni a nyilvános versenyt, érdemes mindig bemutatni, láttatni azo­kat, akik bátrak, példamutatók és anyanyelvűnket szépen be­szélők. Egy-egy ilyen rendezvény Jelzője és egy kicsit fokmérő­je érettségünknek, műveltsé­günknek, nemzetiségi kulturá­lis életünk és közösségi tuda­tunk fejlettségének. Nem be­szélve arról, hogy emeli a a vers- és prózamondás rang­ját, tehetséges emberekre hívja föl a figyelmet. És ha a szín­padon helyet foglaló zsűri a jöv íjen nemcsak pontozni fog, hanem mindjárt ott, a nyilvár nosság előtt elemezni, értékel­ni, érvelni, indokolni is, úgy gondolom, népművelő is lesz a zsűri, a szó legnemesebb értel­mében. A versenyzők — Ka­szás Attila, Sztrecskó Anikó, (Komárom — Komárno), Ur- háncsok Amália (Fülek — Fi­ľakovo), Kobák Márta (Király- helmec — Kráľovský Chlmec), Kovács Gabriella (Bratislava), Varga Beáta (Komárom), Vont- szemű Henrietta (Vásárűt — Trhové Mýto), Barczi Éva (Nyitra), Varga Róbert (Tor­naija — Šafárikovo), Tóth Mik­lós (Kecső — Keőovo), Szabó Anna (Lukanénye — Nenince), Ferenc Sarolta (Nagydaróc — Veiké Dravce) — és a közön­ség bizonyára már most is kí­váncsi lett volna, miért adott a zsűri annyi pontot egy egy teljesítményért, amennyit adott. Ilyen jellegű versenyeken nincs vesztes, viszont lehet majd sok­kal több győztes, ha a zsűri együtt fog készülni a verseny­zőkkel. Varga Róbert (Gyökeres György felvételei) A korábbi évekhez viszonyít­va nem észleltünk különösebb változásokat az első két kate­góriában, a harmadikban leg­alább olyan nehéz, a verseny­zők erejét meghaladni látszó verseket hallottunk, mint ami­lyeneket a negyedik és ötödik kategóriában; és a lévai (Le­vice) Szalai Attilán kívül a prózamondók sem választottak legtesthezállóbb szöveget. Ez egyébként évről évre visszaté­rő probléma, és nem egy eset­ben föltűnik a többi kategó­riában is. Gyakori oka, hogy a szülő vagy a pedagógus csak az évek óta ismert, közismert, keze ügyében levő anyagból válogat, nem lép újabbak után. Pedig ez főként az ő feladata lenne, hiszen tájékozottabb a gyermeknél. Akinek az alkatát, természetét is jobban figyelem­be kell venni, mert bármilyen értelmes a gyermek, beszélhet bármilyen szépen, nem szerez­het sem magának, sem más­nak élményt, ha a kiválasztott szöveg világa nem találkozik az ő belső világával, és ha en­nek a szövegnek nincs köze a mához. Sok múlik tehát a kiválasz­táson, aztán, természetesen azon a munkán, amelyet a szülő vagy a pedagógus és a gyermek együtt végez a szöveg­gel. Sokrétű munka ez. Hogy­ne örülnénk a zavartalan él­ményt nyújtó produkciónak, de aligha csodálkozhatunk azon, hogy a még legérettebb, jó versépítő készséggel megáldott versenyzők előadásába is be-be- csúsztak kisebb-nagyobb hibák. Voltak, akik érezték, tudták a vers lényegét, és elsősorban az értelemre akartak hatni, de helyenként annyira hatalmába kerítette őket a ritmus, hogy szinte hadartak, miközben ősz* szetört a gondolat. A próza­mondókra is jellemző — már azokra, akik komolyabb hang­vételű műveket tolmácsoltak —, hngy gyakran volt rezignált a hangjuk ott, ahol éppen az ellenkezőjére lett volna szük­ség; és nem tudták a szöveg­ből olyan erőteljesen kifejteni a drámát, ahogyan az benne volt. Láttunk-hallottunk új vers- és prózamondókat — ré­gi hibákkal. Éppen ezért kell fölemlegetnünk most is, hogy bajok vannak a hangsúlyozás­sal, a kiejtéssel: benn marad nak a szóvégi hangok, rövi­den hangzanak a hosszú ma­gánhangzók; a helytelen hang- súlyozás (itt nemcsak a szó- és mondathangsúly alkalmazá­sára gondolok, hanem a kulcs­mondatok hangsúlyozására is) megnehezíti vagy lehetetlenné teszi, hogy a befogado értel­mezze a hallottakat; jobban kel­lene ügyelni a névelők hasz­nálatára, hogy például az ábé­cé ne hangozzék a zábécé-nek. A népes mezőnyben, kettő hí­ján félszáz ember közül keve­sen tudták — végig — tisztán, fegyelmezetten formálni a han­gokat, a szavakat, a megfelelő helyre kitenni a hangsúlyt. Kicsit furcsállom, hogy mind­ezt a szebben beszélőkkel, méghozzá gyerekekkel, fiata­lokkal kapcsolatban kell leje­gyeznem, amikor egész nemze­tiségünk beszédkultúrájában, sajnos, jóval érezhetőbben je­lentkeznek, szaporodnak az em­lített és súlyosabb hibák. De- hát országos döntőről van szó. Tegyem azonban mindjárt hoz­zá: gyermekekről és ifjú em­berekről, akik az idősebb nem­zedéket dicséretesen képvise­lő lukanényei Szabó Annával együtt jó példát mutattak, nem adták alább az előző évek szín­vonalánál. Örömmel írom»le, hogy nem­csak azok a szülők és pedagó­gusok voltak jelen a terem­ben, akik elkísérték a verseny­zőket, hanem azok is, akik- ott­hon maradtak. Éreztük jelen­létüket — gyermekeikben, ta­nítványaikban, az elhangzott szavakban. BODNÁR GYULA Erezni és éreztetni Jozef Fabini tájképei A bratislavai Városi Képtár újonnan megnyílt kiállításán Jozef Fabini elmúlt húsz év­beli festői közlései közvetlenül szólnak a látogatóhoz. A het­venéves mester a szepesi Olc- naván született. Már gimnazis­ta korában Kassán (Košice) Krón fenő és Halász-Hradil Elemér magániskolájában sajá­tította el a képalkotás törvé­nyének fontos elemeit. Később a prágai Képzőművészeti Aka­démiának volt a növendéke. Majd a bratislavai Technikai Főiskolán Gustáv Mallý és Max Schurmann tanároknál folytat­ta és fejezte be képzőművészeti tanulmányait. A bratislavai Ko- menský Egyetemen az archeo­lógiái és művészettörténeti szak hallgatója volt. A gyakorlati és elméleti tu­dás birtokában is a gyermek­kori feledhetetlen benyomások é<= tqólmények, a Tátra alji vidék varasa ielenti ihletének forrását A tál szépségének, fenségének meglátására, befo­gadásába érzékeny szeme van. OlnjtRmoerával festett, rendre törő vásznain a látványt a bel­ső látás sajátos többletével egy másfajta, tudatosan megkompo­nált és elrendezett látványra írja át. Törekszik a lényeget fellelni e tájban. Művészi szán­déka a szerkezetet, a szántók, a hegyek és a kőbányák archi­tektúráját megjeleníteni. A népi kultúrát őrző ódon emberi haj­lékokat, a meredek tetejű, tipi­kus hegyvidéki házakat erős sötét körvonalak -közé fogja. Visszafogott színekkel balla- dás hangulatot kölcsönöz a ré­gészeti kutatások színhelyének (Dreveniki ballada). Meleg vö­rösök, sötétbarnák, fakó sár­gák, tompa zöldek drámai szembeállításával tünteti föl a Köves tájakat, a Travertinbá- nyát. A szeszélyesen merész vo­nalú sziklák, a sokszínű és változatos alakú kövek vonzzák tekintetét. Alulnézetből, ecsete lendületes vezetésével festi az ' életadó földet, a Kunyhót és a Zöld lombsátort. Érzést sűrít a szepesi vámosok­nak a múltból máig is meg­őrzött szűk utcáiba, jellegzetes épületeibe. Légkört éreztet a személyes élményanyagbő; táp­lálkozó, sápadt hold megvilá­gította Kassai nocturne-ben. Pál mester remekei körül hűvös, kékes fényben csillog a lőcsei gótikus templom belseje (Hó­dolat Lőcsei Pál mesternek). Minden képe a vizuális él­mény melegét sugározza. Jozef Fabini a tájkép lehetőségeivel, a világ látványának új meg­formálásával nemcsak érezni, éreztetni is tud. Mesterségbeli tudása csillogtatása nélkül az élethez kapcsolódva egysze­rűen, mindenkihez szól. Jozef Fabini piktort az egyé­nisége által átlényegített való­ságból és az általánosítás hő­fokát elérő alkotásaiból ismer­tük meg. A már elért eredmé­nyekkel nem elégszik meg, ha­nem teremtő izgalommal egyre tovább lép. Műve a szlovák táj­festészetet gazdagítja. Számos díjban és elismerés­ben részesült. Érett munkássá­gáért, kulturális és társadalmi tevékenységéért a szlovák kor­mány öt évvel ezelőtt az Érde­mes művész címmel tüntette ki. BÄRKÄMY TENfjNÉ Népi kultúránk töretlen fejlődéséért A KKUL ORSZÁGOS NÉPMŰVÉSZETI FESZTÜVÁL ELŐTT A csehszlovákiai magyar nemzetiség közművelődésé­ben, sajátos népi kultúránk hagyományainak ápolásában jelentős szerepe van a zse- lizi (Želiezovce) folklórfesz- tiválnak, melyet az idén e hét végén, immár 23. alka­lommal rendez meg — több más szervezet közreműködé­sével — a CSEMADOK Köz ponti Bizottsága. A röviden Zselíz 78’-nak nevezett or­szágos seregszemle — az el­múlt esztendőkhöz hason­lóan — most is jó alkalmat ad ma|d trra, hngy lemér­hessük: hogyan tevékeny­kedtek amatőr népművésze­ti együtteseink (folklórcso­port ja ink* nép tánc-együtte­seink, népi zenekaraink), szólistáink, koreográfusaink és folklórkutatóink. Mert nem lehet közömbös szá­munkra, hogy töretlenül to­vábbfejlődik-e népművésze­tünk, vagy egyhelyben to­pog, esetleg visszafejlődik, elsorvad. Ne feledjük: népi kultúránk csak úgy hajthat erőteljes i| hajtásokat, ha j különböző tájegységeink népművészeti kincseivel — óvodás kortól — az ifjú nemzedéket is megismertet jiik, és kezébe adjuk a ha gyományőrzés és -ápolás sta­fétabotját Mindennek per sze előfeltétele egyrészt a ta­pasztalatokat sokoldalúan kiaknázó szervező munka, másrészt az önzetlen, rend­szeres és kitartó tevékeny kedés a legkiUönl)özőhb ha­gyományformákat ápoló cso­portokban és együttesekben Bízunk benne, hogy az idén egyikkel is, másikkal is elégedettek lehetünk majd, hiszen az együttesek oly nagy lelkesedéssel és eróösszpontosítássul készül­tek az országos seregszem lére A háromnapos rendez­vény fesztiváljellegét min­den bizonnyal erősíteni fog­ja majd a CSEMADOK Köz­ponti Bizottsága által kiírt verseny a fesztivál Nagydí­jáért, melynek három foko­zata lesz (A díjak összegé­nek emelése egyébként fo­kozza a verseny jelentősé­gét.) A CSEMADOK Központi Bizottsága e versenyfelhívás­sal is serkenteni, ösztönöz­ni kívánta a négytagú szak- bizottság által kiválasztott csoportokat, melyek szigorú feltételek szerint összeállí­tott 25—30 perces keretmü- sorral vehetnek majd részt a vetélkedőn. A versenymű- sorok bemutatására június 10-én kerül sor a lévai (Le­vice) Družba Városi Műve­lődési Otthonban. A bíráló bizottság által legeredmé­nyesebbeknek ítélt együtte­sek produkciójából állítják majd össze a fesztivál június Il i (vasárnapi) ünnepi gá­laműsorát. A Zselíz 78' népművészeti fesztivál kedves színfoltja lesz az a népművészeti cso­kor, melyet Ispilang-ispilang címmel a legjobb szlovákiai magyar gyermekegyültesek- től kap majd a közönség jú­nius 11-én a zselízi Schubert- parkban. A gyermek folklór- csoportok seregszemléjére egyébként minden második évben kerül sor.) Mint minden esztendől>en, az idén is több vendégegyüt- test hívott meg a rendező­ség a fesztiválra. A szlovák népi tácnművészetet a brez- nói „Mostár“ és a gömörhor- kai „Celulozár“ táncegyütte­sek képviselik. A Magyar Népköztársaságból az 1949- ben alakult, középiskolások­ból és dolgozó fiatalokból álló Fejér Megyei Nepi Együttes érkezik. A vendég­csoportok több helyen is be­mutatkoznak. A táncegyüttesek fellépé­sein kívül ünnepi koszorúzás és manifesztáció, néprajzi kiállítás, népi tánckarnevál és népmulatság szerepel még a rendezvénysorozat műsorán. Végezetül: a fesztivál meg­nyitójaként ma este hat táncegyüttes lép színpadra a lévai járás különböző falvai­ban. KÖVESDI JÁNOS Vastaps és ráadás A Prágai Tavasz hangversenyeiről Megbontva a hallott hang versenyek kronológiai sorrend­jét, Jelena Obrazcova múlt he­ti fellépéséről szeretnék elő­ször említést tenni. Már csak azért is, mert ez volt számom ra — és nem vagyok egyedül — a fesztivál egyik legnagyobb élménye. Jelena Obrazcova, a Szovjetunió nemzeti művésze ma a világ operaszínpadainak és koncertpódiumainak egyik legkeresettebb művésze. Nem csoda, hisz minden adottsága megvan hozzá, hogy first lady legyen — gyönyörű, csengő mezzoszoprán hangja, színészi tehetsége s kariatidákra emlé­keztető szépsége. Már puszta megjelenését is óriási taps fo­gadta előző napi fantasztikus Carmen alakítása után. Szóló­estjének finom ízléssel váloga­tott műsora Mozart, Beethoven, De Falla, Csajkovszkij és Rah- manyinov műveiből állt. A mű­vésznő valamennyi dalt eredeti nyelven énekelte, kitűnő frazí­rozással,' könnyedén, mély át­éléssel, a rutinos operaelőadó színészi készségével. Óriási si­kerében osztozott zongorakísé­rője, Vazsa Csacsava. Henryk Szeryng az idén már kilencedszer volt a fesztivál vendége. Ennek a Mexikóban élő lengyel származású nagy hegedűsnek a fellépése mindig élmény. Első hangversenyén a Rádiőzenekar kíséretében Beet­hoven D-dúr hegedűversenyét adta elő mély líraisággal. Vi­valdi két hegedűre komponált versenyművének előadása során V. Snítil egyenrangú partner­nek bizonyult. A mester szóló­estjének színhelye a zsúfolásig megtelt Dvofák-terem volt. Mo­zart C-dúr, Brahm A-dúr, vala­mint Debussy hegedűszonátájá­nak előadásával ajándékozta meg hallgatóságát. A szűnni nem akaró tapsot 6 ráadással köszönte meg, melyeket szokás szerint bevezetett. (Ez esetben franciául — Szeryng egyébként hét nyelven beszél.) A Leningrádi Filharmoniku­sok ezúttal új vezető karna­gyukkal, A. Dmitrifevvel érkez­tek. Repertoárjukon Muszorgsz­kij, Prokofjev, Schumann, Ra­vel és Csajkovszkij szerepelt. A b-moll zongoraversenyt csak­úgy, mint két évvel ezelőtt a fiatal, virtuóz technikájú A. Gavrilov játszotta. Mind a ze­nekar, mind a karmester és a szólista nagy elismerést aratott Ravel bal kézre írt zongoraver­senyének előadásával. Gavrilov szólóestje, sajnos, betegsége miatt elmaradt, hallhattuk azonban helyette Paul Badura- Skodát, akit korunk egyik leg­nagyobb zongoraművészeként tartanak számon. Hogy nem méltatlanul, erről ezúttal is meggyőződhettünk Beethoven op. 77-es fantáziájának, Schu­bert B-dúr szontájának, Schu­mann op. 9-es Karneváljának és Franz Martin kortárs zene­szerző Flamengó ritmusra írt fantáziájának előadása után, melyet a szerző Badura-Skodá- nak ajánlott 1973-ban. Ha csak pár szóban is, emlí­tést kell tennünk a Helsinki Filharmonikusok prágai bemu­tatkozásáról. A kritika elisme­réssel írt mindkét fellépésük­ről, a zenekar nemes hangzá­sáról. A legnagyobb sikerük természetesen Sibelius művel­nek előadása volt. A zenekart Paavo Beerglund vezényelte. CSABA GYÜRGYI 1978 VI. 9.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom