Új Szó, 1978. június (31. évfolyam, 149-178. szám)

1978-06-05 / 153. szám, hétfő

Szeretni kell a fát

Önként jelentkeznek idénymunkára

Közeledik az ebédidő. A határban dolgozó emberek mégsem igyekeznek hazafelé. Inkább az eget kémlelik, amelyen egyre jobban tornyosulnak a felhők. Sokan önként jelentkeztek szombati munkára. Nyugtalanítja őket, hogy olykor villám cikkázik végig az égbolton. Mély dörgés jelzi, hogy közeledik a vihar.

■77 így van ez mindennap — mérgelődik Ladislav Hurik, a Szlovákgyarmati {Slovenská Ďarmoty) Magtermesztő Állami Gazdaság leszonyei (Lesenice) részlegének vezetője.

— A lezúduló csapadék miatt gyakran félbe kell szakítani a

re. Beindítja a motort, figyeli a szíjtárcsa működését, elégedett a javítással. Kisvártatva megmozdul a hatalmas gép.

— Vigyázz rá, nehogy újra meghibásodjon! — kiált utána a szerelő, amikor a kombájnos gépével elhagyja a gazdasági udvart.

Az még visszaszól:

— Nekem is. érdekem, hogy minél többet kaszálhassak is.

Emberek jönnek, mennek a gazdasági udvaron. A gazdaság vezetője Gemer Lajos technikussal együtt egy névsort nézeget. \

— Jól be kell osztani az embereket a munkára — mondja a

Szombaton és vasárnap is•..

takarmány betakarítási munkákat.

Most az időjárás és a gépek meghibásodása miatt is ideges.

— Éppen ma kellett elromla- ni ennek a járvaszecskázónak is — bosszankodik.

Majdán /ózsef traktoros kom- bájnos javítgatja a 7. T 420-as járvaszecskázót. Bábka Béla gépjavítót sürgeti, hogy hegessze meg a vágószerkezel hajtótárcsájának tengelyét.

— Siessen, hogy minél hamarább indulhassak, már több mint fél napja vesztegelek itt.

Amíg fel-felcsap a hegesztőpisztoly kékes lángja, elmond egyet-mást a munkáról. Kilenctíz hektár lucernát vagy őszi keveréket kaszál le naponta. Reggel elvégzi a szükséges karbantartást és már hét óra tájban indul. Csak délután hat órára tér vissza a műhely udvarába. Ogv tervezi, hogy közel 300 hektárról takarítja be a takarmányt, utána pedig felül az E 512-es gabonakombájnra. Lassan bizony erre is gondolni kell, mert közeledik az aratás. Addig még jól át kell nézni a gépet, annak ellenére, hogy Hírei István javító azt állította, hogy az arató-cséplő gép teljesen indulásra kész. Hisz a javító szavának, de azért nem árt egy kis főpróba. Ismeri már a motor és a szerkezetek járását, a hang ulán is megítéli, rendben van-e a gép. Szereti ezt a „masinát“. Csehországban is volt vele, meg a Banská Bystrica-i járásban Is. összesen háromszáz hektárt sikerült learatnia.

Újra a szerelőhöz szól:

— Még mindig nincsen készen? — érdeklődik.

— Pár perc az egész és már indulhat is... — nyugtatja meg a kombájnost a hegesztő. — Aztán mérgelődik:

— Ezzel a szíj tárcsával ugyancsak meg kell dolgozni. Aztán felegyenesedik:

— Végre sikerült — mondja elégedetten. — Most már mehetsz a határba.

A kombájnos felugrik a gépgazdasági vezető. Aztán felém fordulva elégedetten magyarázza:

— Tavasz kezdete óta egyre nő dolgozóink kezdeményezése. Most is önként jelentkeztek szombati és vasárnapi munkára. Még a fejőnők is dolgoznak naponta pár órát.

Hangoztatja, hogy igyekezni kell, mert a lucerna kapálását tizenkét nappal később kezd- ték, mint a múlt évben. Jobb munkaszervezéssel, a munkaerő kihasználásával kell meggyorsítani ii takarmány kaszálását.

Mindketten becsíilgetik,

mennyi lesz a termés. Szerintük az őszi keverék 280—300 mázsát is megad hektáronként. A lucerna is nagy termést adott. A zöldanyagot tíz rendfelszedő kocsival hordják l>e, A gazdaság vezetője szerint még elkelne 3—4 ilyen nagy kocsi.

A lucerna egy részét lesilóz- zák. Más részét szénára szárítják. Huszonhat ventillátor pörög a színek alatt és hideg levegőt fúj, a még nem teljesen száraz lucernaszéna közé. Idén elég sok takarmányt takarítanak be a határból. Silótakarmányuk lényegesen több lesz, mint a múlt évben.

Megragadja figyelmemet, hogy milyen gazdaságosan használják ki a földterületet. Az őszi és tavaszi keverékek helyére silókukoricát vetnek. Alig kerül le róla a termés, máris szántják a földet ós vetik bele a silókukoricát. Idejében gondolnak a lakarmányszalma tárolására is. Csak azt a szalmát használják fel almozásra, amely rossz minőségű.

Az esőfelhők elkerülik a gazdaság határát. Teljes ütemben dolgozhatnak az emberek és a gépek. Gyorsan halad a járvaszecskázó és a traktorok megállás nélkül vontatják az értékes takarmánnyal megrakott pótkocsikat a silógödrökhöz és a színekhez. A frissen szántott földbe pedig a vetőgépekből hull a kukorica.

BALLA JÓZSEF

A szovjet cobolybőr exportja

Halász Géza

Asztalosok az épülő lakóházakban. Rimaszombat (Rim. Sobota) egyik új lakótelepén. Mit keresnek itt körfűrészeikkel, kézigyalujaikkal, fülük mögé dugott aszfalosceruzáikkal, vésőkkel, colstokkal? A hatalmas daruk árnyékában, amelyek előregyártott elemeket emelnek a magasba, szaporítják az emeleteket? Mi dolga van egy új lakótelepen az asztalosnak?

— Mi dolga? Sok dolga! —- mondja Hl/rák Géza.

— Vegyük sorjában, mi az a „sok dolog“ — mondom neki. és előhúzom jegyzetfüzetemet.

— No, akkor várjon! összehívom a többieket, több szem többet lát, többet tud msg, ha itt vannak a társak is.

Várok. Bemegyek az egyik öltözőnek használt szobába. Asztal, fapad, munkaruhák, vékony falemezek a helyiségben. Alig érek rá szétnézni, máris három társával együtt tér visz- sza Hurák Géza: Nagy József, Dombi József és Halász Géza jön be az ajtón. Két fiatalabb, két idősebb ember ül velem szemben.

Zsírpapírba csomagolt „valamit“ látok az asztalon újságokra téve.

— Meg volt már a tízórai? — kérdezem és rámutatok a csomagokra.

— Mi nem tízóraizunk — mondja Halász Géza —, nincs rá idő. Reggel bejövünk fél hatra, kicsomagoljuk az otthonról hozottakat — kinek mit csomagolt a felesége vagy ml magunk —, és hatkor már megtöröljük a szánkat, s nekikez dünk. Főleg most, van munka „elég“. Mi ketten Dombi Józseffel a konyhát rakjuk rendbe. A konyhaszekrény például sok apró darabban kerül ide. Nekünk kell összecsavarozni az egyes részeket, egyiket a másik mellé illeszteni, felszerelni a falra, pontosan, hogy abban hiba ne legyen. Nem mondom, pepecselő, babramunka nagyon, de amikor elkészül, és úgy távolabbról szemügyre veszi az ember a felszerelt konyhaszekrényt, még imitt, amott igazít rajta, szépítgeti, lllesztgeti, hogy az elegánsan mutasson — jó érzés fog el: ma már megint csináltunk valamit, itt az eredmény!

Még le sem jegyzem a fentieket. amikor Hurák Géza rám tekint:

— Mi meg Nagy Józseffel az ajtókat rakjuk föl. Mérgelődünk, hogy nem tudják pontoNagy József

sabbra csinálni őket. Mindegyikből le kell vágni néhány centit. Hiába teszem rá a pántra, csak nem csukódik. Akkor jön Józsi, kihúzza a farzsebből a colstokot, a szivarzsebből a ceruzát, megjegyzi, mennyit kell levágni, hogy jól illeszkedjen a küszöbhöz.

— öt-tíz centit mindegyikből levesz a körfűrész — vág közbe Nagy József —, amit már semmire nem lehet használni.

— De így van ez a beépített szekrényeknél is — veszi át a szót Dombi József —, azok se különbek. Ott is kell mindig valamin igazítani. Ha van anyag, munka, akkor délután kettőig nincs megállás. Tudja,

nekünk kell helyrehoznunk mindent. A kollégák azt mondják, azért van az asztalos, hogy a görbe falat is kiegyenesítse. Meg ha görbe az ajtómellék, úgy tegye föl az ajtót, hogy az hiba nélkül nyitódjon, csukódjon.

Kérdezem, ez-e az első munkahelyük? Azt mondják, nem. Bútorasztalosok mindannyian, Tornaiján dolgoztak évekkel ezelőtt, de ott kevés volt a kereset, azért léptek át az Építőipari Szerelővállalathoz.

— Meg kell hagyni — mondja Hurák Géza, aki egyébként a beszélgetés „szóvivője“ —, hogy ez Itt durva asztalosmunka, de ha kell, akármelyik percben hozzáfogok egy bútor elkészítéséhez. Odahaza a legtöbb bútort én készítettem. Mert mégiscsak szégyen volna, hogy asztalos létemre veszem a bútort ... De tudja, hogy van ez?! A pénz kell, itt jól fizetnek, és maradtam a szakmámban. Itt is az ad örömet, ami a gyárban, a gép mellett: a vevő, a lakástulajdonos elégedett legyen, ne szidja, inkább dicsérje a kezünket. Higgye el, egy szépen elkészített iszekrény, asztal, olyan, mint a jő regény: azt mindig szívesen nézegetik az emberek, a készítőiét még az unokák is emlegetik.

Hurák Géza egy slukk erejéig szájához emeli cigarettáját, s ezt a pillanatnyi csendet kihasználva Halász Géza lén hozzám: „Dolgoztunk már Prágában meg Bratislavában is. Ott sem panaszkodtak ránk.

— A fa megmunkálásának sokféle módja van — folytatja Hurák Géza —. de szeretni csak egyféleképpen lehet: nagyon. Nekem a vörösfenyő a legkedvesebb „gyermekem“,

meg a leghálátlanabb is. Abból, ha szálka megy az ujjamba, másnap már gyűlik is a seb. Pedig, de kedvemre való dolgokat tudok én abból csinálni — mondja és maga elé tekint, a kezére, amely megsimítja a durva, alkalmi fából összetákolt asztfillapot: féltve, gyöngéden, érzéssel.

Elbúcsúzom. Mire kiérek az épületből, már hallom felbúgni a kis kézi körfűrészt.

ZOLCZER JÁNOS (A szerző felvételei)

A Szovjetunió a cobolybőrök legnagyobb termelője és exportőre. Nagyrészt tenyésztett állatok bőrét értékesíti. A nemzetközi aukciókon a cobolybő rök átlagosan 950 dollárba kerülnek. de áruk egyes esetekben elérheti az 1250 dollárt is. A szovjet szakembereknek fél évszázad során sikerült olyan fekete színű cobolyokat kitenyészteniük amelyeknek bőre tízszerte többet ér mint a vadon élő állatoké. A Szov;etnió más — főleg világoskék és pasztellszínű — mutációk kite nyésztésével is próbálkozik.

Hazánknak különösen kedvező talaj- és éghajlati adottságai vannak az árpa mellett legfontosabb sörgyártási alaoanyag, a komló termesztéséhez. A

A szovjet cobolybőrök legnagyobb importőre az Egyesült Államok: 1977-ben 6 millió

dollár értékű cobolyprémet vásárolt a Szovjetunótól. Az amerikai vásárlók évente kétszer meglátogatják a leningrádi aukciókat. Érdemes megjegyezni, hogy egy női kabáthoz 30— 40 cobolybőrre van szükség.

A cobolybőröket a XIII. század óta értékesítő Szovjetunión kívül más országok is megpróbálkoztak a tenyésztéssel — például az Egyesült Államok és Kanada — , de különösebb eredmény nélkül.

KOOSPOL külkereskedelmi vállalat 1977-ben mintegy 8000 tonna komlót exportált a világ 50 országába, ebből 5 ezret tőkés —, 3 ezret pedig szocialista államokba. A komló a csehszlovák élelmiszer-külkereskedelem forgalmából évek óta 7 százalékkal részesedik, s az említett mennyiséggel Csehszlovákia a világ legnagyobb komlóexportőrei közé tartozik.

Növekvő villamosenergiatermelés

A KGST-tagországok a múlt évben 1540 milliárd kilowattóra villamos energiát termelték, ami 3,8 százalékkal több. mint 1976-ban volt.

A KGST-tagországok részvételi aránya a világ villamos- energia-termelésben így az 1970- es évi 19,7 százalékról 1977-ben 21,7 százalékra növekedett. A világ múlt évi villamosenergiatermelését megközelítőleg 7200 milliárd kilowattórára becsülik.

A Közös Piac országaiban tavaly 1157 milliárd kilowattóra villamos energiát termeltek. A világ villamosnergia-termelésé- ben az 1970-es évi 16,9 százalékos részvételi arányuk a múlt évben 16,1 százalékra csökkent.

Csehszlovák komlókivitel