Új Szó, 1978. június (31. évfolyam, 149-178. szám)

1978-06-22 / 170. szám, csütörtök

Veszélyeztetik a békét F ni Utat ás 07. fi. oldalról) aznk \i;\ v:i I l;i rwik f tartania r\lrc*t (Folytatás az 5. oldalról) Egyébként erről nemrégen meggyőződtek a japán—kínai szövetség egyes buzgó hívei is. A japán „önvédelmi erők“ szá mos képviselője látogatott el Pekingbe. A látogatás során sok kölcsönös bók hangzott el. Áp­rilisban azonban ezeknek az erőknek egy egészen más fel­adatot kellett megoldaniuk hogyan tessékeljék ki a Szen- kaku szigetcsoport körzetéből azt a több mint száz kínai ha- láíjzcsónakot, amelyek közül számos gépfegyverrel volt fel­szerelve és olyan plakátokkal körülaggatva, amelyek Szenka- kut kínai területnek ábrázol­ták. A Japan Times című ja­pán lap vezércikkében e tény nyel kapcsolatban konkrétan megállapította: „A japán fel­ségvizekre való behatolást ön­magában azon hegemóniára tö rés teljesen szemléltető illuszt­rációjának tarthatjuk, amely el­len Kína harcra szólít Kelet- Ázsiában... A Kína által su- gallt konfliktus a Szenkaku szi­getcsoport körzetében a nem­zetközi kapcsolatok kínai meg­közelítése lényegének igen jellegzetes megnyilvánulása­ként értékelhetjük.“ Am: ennek az eljárásnak tá­volabbi következményeit illeti, azok igen váratlanok lehetnek, és azok ellen fordulhatnak a Nyugaton, akik csupán a pe­kingi politika szovjetellenes irányzatával számolnak. A maoisták szívesen beszél­nek útjuk „kacskaringósságá- róľ\ Ezzel nem érthetünk egyet. Hogy a kínai militariz­mus fegyverei hová és ki el­len fognak fordulni az egyik vagy másik szakaszban, ez nem függ majd azoktól, akik ma körültekintés nélkül segítik e fegyvereket kovácsolni Hegemóniára céljai megvalósítása során Peking nem retten vissza semmilyen eszköztől. Az uszítás, a hazu- dozás, a fegyveres provoká­ciók, a felforgató tevékenység, az „ötödik hadoszlopok“ szer­vezése, a más országok bel- ügyeibe való álcázott és nyílt beavatkozás, az erőszakkal va­ló fenyegetőzés, mindez távol­ról sem meríti ki a pekingi po- litikusok kedvelt módszereinek felsorolását. És igyekeznek an ra tanítani más nemzeteket, hogy belenyugodjanak az ö módszereikbe, a nemzetközi jo gi normák és a nemzetközi kapcsolatok normáinak figyel­men kívül hagyásába, amely normák mindenki számára ér­vényesek és mindenkinek tisz­teletben keli tartania őket. A kínai vezetők kísérletei e nor- mák figyelmen kívül hagyására hangsúlyozzák a kínai vezetés akcióinak növekvő veszélyessé gét a békére és a népek biz­tonságára. Peking óhaja, hogy „meghó­dítsa az egész világot“, a meg­valósítástól természetesen igen messze van. Még emlékezünk arra, hogv az emberiség ho­gyan temette el az új világrend megteremtésének terveit e ter­vek szerzőivel együtt. Nem azért temette el őket és azo­kat, hogy újból életre keljenek és újabb nagy szenvedést zú­dítsanak az emberekre. „Meggyőződésünk szerint az emberiség erőfeszítésének ar­ra kell irányulnia, hogy meg­őrizze Földünket és átadja az ifjú nemzedékeknek minden gazdagságával és szépségével anélkül, hogy atomháború tüzé­nek lángjai pusztítanák el“ — állapította meg Leonyid Brezs­nyev elvtárs a Lenini Komszo- mol XVIII. kongresszusán mon­dott beszédében. A Szovjetunió mindent meg­tett és megtesz, ami erejéből telik, a béke megőrzéséért és megszilárdításáért, azért, hogy Földünkön tartós béke uralkod­jék örök időkre. RP Lépést az idővel EGY SZAKMUNKÁSKÉPZŐ ISKOLA JELENE ÉS JÖVŐJE Az új oktatási tervezet beve­zetése sok újat hozott a szak inunkásképzésben is. Ilyen pél­dául, hogy egyes intézetekben érettségi bizonyítványt is sze­rezhetnek a tanulók. Sőt, beve zetik a több szintű szakmun­kásképzést is. Ez a jelen, mely a jövő oktatását is lényegesen meghatározza. Hiszen a szak- munikásképzés nem néhány évi, hanem több évtizedes munkára készít fel. A most végzett fia­talok már 2000 után mennek nyugdíjba. Addig helyt kell áll­niuk a termelésben s el kell sajátítaniuk az egyre korsze­rűbb termelési formákat. Az ú) — Több mint száz Ebből * mi iskolánkban csak ötyenen maradnak. A többit az Új Ott­hon bútorgyár igazgatósága lg lóra (Spišská Nová Vesl irá­nyította. Hárman pedig Bratis­lavába mennek szakmunkás­képző intézetbe. — Nyilván az új bútorgyár közelsége vonzza e szakmára a fiatalokat — Igen, és a jó kereseti le­hetőség is. — Van-e az asztalosmester­ig elméleti tantárgyainak ok­tatására tanár? — Jelenleg még nincsen, de szeptembertől már lesz. szakmunkásképzés tehát rugal­masabban alkalmazkodik a mai (követelményekhez, és előre is tekint. Ilyen gondolatokkal keres­tem fel Kelet-Szlováikia egyet­len magyar tanítási nyelvű iparitanu ló-iskoláját Királyhel- mecen (Kráľovský Chljnec). Az iskola igazgatója Pikó Béla, igazgatóhelyettese Franko Jenő, aki egyben a városi pártbizott­ság elnöke is. Velük beszélget­tem el az iskola jelenéről és jövőjéről. Az iskolának jelenleg 302 ta­nulója van, de az 1975/76-os tanévben 540 volt. A létszám- csökkenést részben az okozta, hogy a villanyszerelői szakmá­ra már a vajáni hőerőmű inté­zetében oktatják a tanulókat. Megtudtam azt is, hogy a „leg­divatosabb“ szakma még min­dig a kereskedői, jelenleg is 60-an tanulják ezt a szakmát. Ezt követi a géplakatos, 58 ta­nulóval. Bodrogközben nagy múltja van az építőipari szak­mának, így nem véletlen, hogy még mindig 41 fiatal válasz­totta ezt a mesterséget. Képez­nek még itt szabókat és vízve­zetékszerelőket is. — Az asztalosmesterség most Jött igazán divatba, s a szak­mák között jövőre már az első helyen lesz — mondja Pikó Béla igazgató. — Hány fiatal jelentkezett erre a szakmára? — Hány tanító oktatja a ta­nulókat? — Tizenketten vagyunk. — Szakképzettségük? — Megvan, az eddigi köve­telményeknek megfeleltek. Há­rom kollégánk továbbtanul. A továbbképzés mindenki számá­ra kötelező. 1983-ban áttérünk mi is az új oktatási tervezet­re. Ahhoz, hogy többre legyen képes az iskolánk, szakmailag, módszertanilag és didaktikai­lag is már most fel kell készül­nünk a jövő szakembereinek képzésére. A szakmunkáskép­zés mostani színvonala és rendszere már a mi iskolánk­ban sem kielégítő. Bár az ed­digi követelményeknek eleget tettünk. — Hogyan mérhető ez le? — Kapcsolatot tartunk az egyes üzemekkel és elárusító­központokkal. Minden évben összejövünk közös szakmai be­szélgetésre, és a gyerekék szakmai felkészülésére eddig panasz még nem hangzott el. S ez továbbra is kötelezi isko­lánkat. — Jó ezt hallani. De hogyan tovább? — Ez a kérdés a városi párt- bizottságot is komolyan foglal­koztatja — mondja Franko elvtárs. — A gyorsuló tudomá- nvos-mfiszaki fejlődés a szak­munkásképzéssel szemben is új követelményeket támaszt. így az elmélet igényesebb terü­leteken középiskolai rangra kell emelni a szakmunkáskép­zést. Ahogyan az igazgató elv társ is mondotta, pedagógu­saink továbbképzése folyik A gondok egeszen más természe­tűek. — Hallhatnánk erről is vala­mit? — A legnagyobb gond a je­lenlegi iskola elhelyezése. Ez az épület már öreg, nem is erre a célra épült. Kevés a tanterem, így az oktatás két épületben folyik. Szaklanter műnk sincsen. Ilyen körülmé­nyeik között a legjobb pedagó­giai és szakmai felkészültség­gel sem tudunk eleget tenni az új oktatási követelményeknek. — Van-e megoldás? — Ezt keressük. Szeretnénk e kérdést gazdaságilag is a legésszerűbben megoldani. A városi pártbizottság már tár­gyalt egy új iskola építésének lehetőségeiről. Felmerült az a lehetőség is, hogy a Kablo gyár helineci részlege és az Űj Ott­hon bútorgyár közösen építené fel az iskolát. De döntés még eddig nem született. Ám az idő sürget, hiszen 1983-ig, az új oktatási rendszer végleges bevezetéséig már csak négy és fél évünk van. S addig feltét­lenül fel kell építeni egy új szakmunkásképző iskolát, mely­ben az oktatás továbbra is ma­gyar tanítási nyelven folyna. Az új szakmunkásképző iskola épí­tése során a távlati szükség­leteiket is figyelembe kell ven­nünk, vagyis olyan iskolát kell építenünk, amely hosszabb tá­von lehetővé tenné a korszerű oktatást. Megnyugtató választ eddig még senkitől sem kap­tunk. A kerületi szervek most tárgyalnak e kérdésről, s re­méljük, olyan döntés születik majd, amely véglegesen meg­oldja ezt a gondunkat is. — Tehát a kérdés az, lesz-e új szakmunkásképző iskola Ki- rályhelmecen, s ha igen, ho­gyan épül fel? — Véleményünk szerint új szakmunkásképző iskola állami dotációval, és a már említett két nagyobb üzem társadalmi összefogásával felépíthető. Mint minden újnak, így az új iskolá­nak a felépítése sem gondmen­tes. De ezeket a gondokat vál­lalnunk kell a jövő érdekében. A helmeci iparitanuló-iskola negyedszázados fennállása óta több, mint háromezer szakmun­kást nevelt már az országnak. S a Bodrogköz és az Ung vi­dékének iparosítása tovább fo­lyik. A fejlődő ipar és a mező- gazdaság gépesítése pedig egy­re több képzett szakmunkást igényel. S e szakmunkásokat itt helyben, a nagy munkás-, mozgalmi múlttal rendelkező Bodrogközben kell korszerű kö­rülmények között felnevelni. TŰRÖK ELEMÉR SOKRÉTŰ KULTURÁLIS MŰSOR A CSEMADOK Központi Bizottsága a kelet-szlová kiai kerületi és a rozsnyói (Rožňava) járási szervekkel karöltve e bet végén rende zi meg a 23. országos kultu rális ünnepséget. A rendez­vény egyik legfontosabb célja, hogy tovább mélyítse és erősítse a hazáuklKiii éló nemzetek és nemzetiségek testvéri együttélését, szocia­lista hazafiságát, és prole tár nemzetköziségét. Ez az ünnepség is hivatott arra, hogy igazolja nemzetiségi kultúránk fejlődését, ered menyeit. A rendezők ebben az esz­tendőben is sokrétű, színes kulturális műsort állítottak össze, s így az idősebb nem zedék tagjai, de a fiatalok is találnak érdeklődésük nek, ízlésüknek megfelelő programot. Az idei országos kulturá­lis ünnepség pénteken kez­dődik. amikor a rozsnyói bányászmúzeumhau 15.00 órakor megnyitják a Dél- Szlovákia fejlődése képek ben című fotokiállitást. Este a rozsnyói és a rímaszom ba ti (Rimavská Sobota) ja rásban író—olvasó találko­zókra kerül sor. A Gomba - szögön részt v«>vó együtte­sek is bemutatkoznak a rozsnyói járás falvaiban. Szombaton 15.00 órakor kerül sor az ünnepi mani- fesztációra, majd ezután a zselízi (Želiezovce) népmű­vészeti fesztivál győztesei lépnek a színpadra. Ezt kö­vetően a CSEMADOK ersek újvári (Nové Zámky) helyi szervezetének társastánc csoportja mutatja be műso­rát. 18.00 órakor Konc Zsu zsa és a Beton együttes ad hangversenyt. A szombat esti fő műsorban a Magyar Területi Színház adja elő Shakespeare A windsori víg nők című vígjátékát. Vasár nap délelőtt megkoszorúz zák a szovjet hősök pelsőci (Plesivec) emlékművét, majd A népek barátsága cí mű műsorban a kassai (Ko­šice) Dargov folklóregyüt­tes. a Karpatyanyin népi együttes, valamint az OKIS7. budapesti Erkel Ferenc Mű­vészegyüttese szerepel. Dél után Jirí Brabec együttesé­nek és Vladena Koudelková táncdalénekesnőnek tapsol­hatnak a könnyűzene hívei 14-Otl kor kezdődik a Dél­szlovákiai tájak című inű sor, amelyről a Csehszlovák Televízió is helyszíni köz­vetítést ad. ~yf~u Az időszerű Remarque (A német író nyolcvanadik születésnapjára) Ö tárta föl előttem az al/as ság mozgalóerőit, a dehumani zálás végtelen módszereit, s tette nyitottabbá előttem a vi­lágot, Mikor ts? A hatvanam évek eleién: önmagam vivóda saival elfoglalt, romantikus és gátláson koromban. Tudtam ts én, ki az az Erich Marta Re margue? Elhízott, kopaszodó írónőnek képzeltem, fecsegő nek pedig azért, mert három szóból áll a neve. Aztán kide­rült, hogy férfi, hogy német, s hogy nem szószátyár, hanem kiváló író. A könyv, ami az író/a utam érdeklődést kuta­tásba hajUtotta, a Nyugaton a helyzet változatlan címet visel­te. Pacifista szellemű mű, épp ezért a háborút pusztán izgal­masnak. a két nagyerős amo­lyan engemet nem érintő, léte­met nem veszelyeztető csatá­zásnak minősítő kamaszlelke met nem tudta egyértelműen lenyűgözni, tény azonban, hogy néhány megtört, elfáradt, esz­méit mégsem feladó regény alak elnyerte rokonszenvernet. Mivel? Szánul másságával. A háború és a cselekedlető béke szembeállításából kiviláglott ugyanis, hogy az ember meny­nyiben hajlandó elítélni vagy elfogadni a béke kapituláció­ját. Mivel Remarque több hőse lényegével nem hajlandó, ám a kényszerítő körülmények háta­sára, s annak reményében, hal ha így könnyebb lesz, mégis beadja derekát, a tudathasadás lesz úrrá rajta. A tudathasa­dásos ember pedig szánalmas ember, s a sajnálat érzését kelti abban, aki önmaga igaz­ságát minden akadály ellenére kimondja. így hát nagyon saj­náltam Remarque hőseit, és bújtam a könyvtárat, ismerő­seim könyvespolcait, hogy is­mét legyen kiket sajnálnom, mert sajnálni, nagyon felemelő érzés. Persze, az „aki sajnál, az többnek érzi magát* elmélet felszínességére a későbbiekben óhatatlanul ráébredtem, ez azonban nem zárta ki, hogy Remarque művei iránti érdek­lődésem lelohadjon. így kerül­tem A diadalív árnyékában cí­mű regényéhez, amelynek orvos hőse a német antifasiszta emig­KULTURÁLIS HÍREK ★ A nemrég elhunyt Szem- ler Ferenc Emlékezés egy sü- völvényre című művéí megje­lentette a bukaresti Kriterion Könyvkiadó. ★ Három nő pályázóit a spanyol királyi akadémia egyik megüresedett helyéire. A spa­nyol „halhatatlanok“ Carmen Conde Abeilan költőnőt válasz­tották. ránsok életéről nyújt megrázó s egyben lenyűgöző képet. Hogy mennyi felelősség terheli az értelmiséget a háború kitö­résében, arról e megtépázott, reményeiben is teljes értékű re­former orvos élete beszél. És a második világháború taszítá­sában élő Párizs, e spekulatív, e rágalmakba belehajszolt, sza­badságban fukar, aljasságban bőkezű világváros, ahol hit­vány eszmék mérkőznek, ahol az ember értéke embertelenné devalválódott. F. könyv kapcsán a legkevesebb, amit Remarque- ról leírhatok: antifasiszta. Fél­reértés ne essék, nem brechti, vagy Fábry Zoltán-i értelem­ben, de azon a szinten. Sőt, az érzelmek és az értelem remar- quei vegyítése, a szerelem, a gyűlölet, és az érzelmekkel va­ló manipulálás ily mesterien hű ábrázolása, az esztétikum­ban talán még fölibük is emeli. Persze, most nem annak a megállapítása fontos, ki a jobb író, hanem azt kell kimondani, hogy az ún. európai antifasisz­ta irodalomban műveihez méltó helye és rangja van Remarque-, nak. Akárcsak Brechtnek, Fáb- rynak és a többi itt nem emlí­tettnek, akik minden csonkító igyekezet ellenére azon fára­doztak. azért éltek, hogy meg­értessék az emberrel: a fasiz­mus az embertelenség maga. Másik két, ugyancsak világ­hírű munkája, a Három bajtár's és a Szerelem és a halál órája című könyveket szintén olvas­hatta a magyarul olvasó közön­ség. A szerző témája megint csak a fasizmus, az a barbariz­mus, ami kényszerítette, hogy 1932 ben elhagyja hazáját. Ek­kor már világhírű volt, megbe­csült és szeretett alkotó, aki­nek írásait mégis titokban ol­vashatták az emberek, persze, mármint azokat, amelyek meg­menekültek a könyvmáglyáktól. Remarque végül is Svájcban telepedett le, ott is halt meg. Ha élne, nyolvanéves lenne. Emlékezzünk hát erre az öreg­korában visszavonult, magába zárkózott alkotóra, akinek ed­dig általában elolvasott művet nemes érzeményekként rezeg­nek bennem. S mi is lehetne az emlékezés legtisztességesebb formája, ha nem az, hogy meg­lévő Remarque könyveim közül, kézbe veszem a legkedvesebbet, s a felelevenítés szándékával újraolvasom a tudatukban, ér­zékeikben állandóan, hazájuk­ban már ritkábban otthon lévő remarque-hősök figyelmeztető életét. Mert Remarque — vessünk csak körpillantást a világra — ma is időszerű. Antifasiszta eszményrendje figyelmezö való­ság. SZIGETI LÁSZLÓ 1978. VI. 22. 6 tombiszigi előzetes Gyakorlati oktatáson (Könözsi István felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom