Új Szó, 1978. május (31. évfolyam, 120-148. szám)

1978-05-11 / 128. szám, csütörtök

úr'szó 1978. V 11. 3 Közlemény Leonyid Brezsnyev NSZK-beli látogatásáról Moszkvában és Bonnban az alábbi közleményt adták ki Leonyid Brezsnyevnek. ez SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnöké­nek a Német Szövetségi Köztársaságban tett látogatásáról. Walter Scheelnek, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi elnökének és Helmut Schmidtnek, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárjának meghívására L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke 1978. május 4-től 7-ig hivatalos látogatáson tartózkodott a Német Szövetségi Köztár­saságban. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Andrej Groiniko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere több megbeszélést folytatott Walter Scheellel, a Német Szövetségi Köztársaság elnökével, Helmut Schmidttel, a Né­met Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárjával és Hans-Dietrich Genscher szövetségi alkancellárral, szövetségi külügyminiszterrel. A látogatás során tartott találkozókon részt vettek: a Szovjetunió részéről N. A. Tyihonov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, N. Sz. Patulicsev külkereskedelmi miniszter, B. P. Bugajev polgári repülésügyi miniszter, A. M. Alekszandrov és A. I. Blatov, az SZKP KB főtitkárának munkatársai, L. M. Zamjatyin, az SZKP KB osztályvezetője, A. G. Kovaljov külügyminiszter-helyettes, V. M. Falin, a Szovjetunió NSZK-beli nagy­követe, N. I). Komarov külkereskedelmi miniszterhelyettes, A. Sz. Csernajev, az SZKP KB osztályvezető-helyettese és A. N. Bondarenko, a szovjet Külügy­minisztérium kollégiumának tagja; a Német Szövetségi Köztársaság részéről Ottó Lambsdorff gazdasági miniszter. Kurt Gscheidle közlekedés-, posta- és távközlési miniszter, Hans-Jürgen Wisch- newski, a kancellári hivatal államminisztere. Paul Frank, a szövetségi elnöki hivatal vezetője, Klatts Bölling államtitkár, a szövetségi kormány tájékoztatási és sajtóhivatalának vezetője, Günther van Well külügyi államtitkár, Peter Her­mes külügyi államtitkár, Detlev Rohwedder, a Gazdaságügyi Miuisztérium állam­titkára, H. H. Wieck, az NSZK 'szovjetunióbeli nagykövete, jürgen Ruhfuss, a szövetségi kancellári hivatal miniszterális igazgatója, Klaus Blech és Hans Lau- lenschlagen, a Külügyminisztérium osztályvezetői. A találkozókon és a megbeszélése­ken sokoldalú véleménycserére került sor a két állam közti kapcsolatok állá­sáról, fejlesztésük távlatairól és irá­nyairól. A felek az időszerű nemzetkö­zi kérdések széles körét vitatták meg attól a törekvéstől vezettetve, hogy megszilárdítsák a békét és a biztonsá­got Európában és az egész világon. A megbeszéléseket a konstruktív légkör jellemezte, kölcsönös megértés és nyíltság hatotta át. A tárgyalások végén L. I. Brezsnyev és Helmut Schmidt közös nyilatkozatot írt alá a leszerelés, a jószomszédság és a béke megszilárdításának elősegí­téséről. Abból a közös törekvésből kiindulva, hogy hosszú távra biztosítsák a haté­kony együttműködést a gazdaság terü­letén, L. I. Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke és Helmut Schmidt szövetségi kancellár, valamint A. A. Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió kül­ügyminisztere és Hans-Dietrich Gen­scher szövetségi alkancellár, külügy­miniszter megállapodást írt alá a hosz- szú távú együttműködés fejlesztéséről és elmélyítéséről a gazdaság és az ipar területén. ' A felek hangsúlyozták, hogy az 1970 augusztus 12-i megállapodás megkötése alapvető jelentőségű esemény volt a két állam kapcsolatai szempontjából. Kedvező feltételeket teremtett e kap­csolatok normalizálására és a két ál­lam közti sokoldalú együttműködés fej­lesztésére. A megállapodás az enyhülés biztosításának, az európai biztonság megszilárdításának egyik meghatározó tényezője volt és marad. A Walter Scheel köztársasági elnök és Helmut Schmidt szövetségi kancel­lár szovjetunióbeli látogatása óta eltelt időszakban a két ország kapcsolatai ’ tovább javultak és mélyültek. Intenzí- vebbbé vált a politikai párbeszéd, szo­rosabbá az együttműködés nemzetközi kérdésekben, s számos területen bő­vültek a kapcsolatok. A felek annak a szándékuknak ad­tak kifejezést, hogy az 1970. augusz­tus 12-i megállapodásra támaszkodva, türelmes és konstruktív erőfeszítéseket téve állhatatosan fejlesztik ki és mé­lyítik a két állam közti kapcsolatokat. E feladat megoldásának nagy politikai jelentőséget tulajdonítanak. A felek hangsúlyozták, hogy a két állam jószomszédi kapcsolatainak ala­kulásában különösen fontos szerepet játszanak a legfelsőbb szintű találko­zók. Ezek változatlanul új ösztönzést adnak a Szovjetunió és a Német Szö­vetségi Köztársaság együttműködése to­vábbi fejlődésének és kibontakozásá­nak. A felek rámutattak arra, hogy nagy jelenlősége van a politikai konzultá­ciók gvakorlata megőrzésének és ki­bővítésének, miként azt az 1974. ok­tóber 30-i közös nyilatkozat is előirá­nyozza. A felek állást foglaltak a parlamen­tek, a gazdaság és a szakszervezetek, a tudomány és a kultúra képviselői közötti rendszeres kapcsolatok mellett. Úgy vélik, hogy mindez hozzájárul majd a múlt örökségeinek felszámolá­sához, a kölcsönös megértés és biza­lom megszilárdításához a két ország kapcsolataiban. Nagy figyelmet szenteltek a két ál­lam közötti gazdasági kapcsolatoknak. Elégedetten állapították meg, hogy ezek egészében kedvezően fejlődnek. Sikeresen folyik az 1973—1974-ben alá­írt megállapodások, valamint az 1974- ben aláírt hosszú távú megállapodás megvalósítása, amely előirányozza a gazdasági kapcsolatok következetes erősítését. A felek a már elért keres­kedelmi forgalom volumenjét figyelem­be véve úgy vélik, hogy az 1976-tól 1980-ig terjedő időszak árucsere-forgal­mát az előző ötéves időszakéhoz ké­pest kétszeresére lehet emelni. A fe­lek arra törekednek, hogy ezt a szin­tet a lehetőség szerint meghaladják. A felek továbbra is minden eszközzel elő kívánják segíteni az árucsere-forgalom szerkezetének javítását, kiegyensúlyo­zottabbá tételét. A felek elismerték, hogy a két or­szág további sikeres gazdasági és mű­szaki együttműködése szempontjából elsőrendű jelentőségű a nagy volume­nű közös vállalkozások megvalósítása, a termelési együttműködés megszerve­zése, új gazdasági ágazatok bevonása az együttműködésbe. A felek elégedet­ten állapították meg, hogy haladás tör­tént az oszkolszki elektro-fémkohásza- tí kombinát, a mogilevszki vegyiszál- komplexum megvalósításában, valamint a vegyipar, energetika és gépgyártás más terveinek kidolgozásában és meg­valósításában. A felek megerősítették, hogy lehe­tőségeiknek megfelelően széles körben elősegítik az együttműködést a gazda­ság, az ipar és a technika terén, és ennek során továbbra is szem előtt tartják a kis- és középvállalatok érde­keit. A felek állást foglaltak amellett, hogy bővíteni kell az ipari együttmű­ködést harmadik országok vállalatai­val. Pozitívan értékelték a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési vegyes bizottsága, va­lamint a mellé rendelt szakértői cso­portok tevékenységét. Ezek a szerve­zetek hasznosan járulnak hozzá a gaz­dasági kapcsolatok bővítéséhez a kü­lönböző ágazatokban. A felek állást foglaltak amellett, hogy a jövőben nö­veljék a bizottság szerepét, tökéletesít­sék munkáját, és új távlati irányzato­kat keressenek tevékenységéhez. A felek lehetőségeiknek megfelelően elő kívánják segíteni a műszaki együttműködés kibontakoztatását, és támogatni akarják a megfelelő szerve­zetek és vállalatok ez irányú erőfeszí­téseit. Különös figyelmet szentelnek a legfontosabb és legnagyobb távlatokat biztosító irányzatoknak és témáknak, amelyeknek alapvető jelentősége van a műszaki fejlődés szempontjából. Megerősítették kölcsönös törekvésü­ket az együttműködés elmélyítésére a kultúra, tudomány, oktatás és sport területén, amely fontos szerepet ját­szik a népek békés együttélésében. A felek véleménycserét folytattak a kétoldalú kapcsolatok szerződéses alapjainak bővítésével kapcsolatos kér­désekről, beleértve a már meglevő, valamint a tervezett megállapodásokat konkrét területeken. Megállapodtak abban, hogy folytatják ezeknek a kér­déseknek a megvitatását. A népgazdaság és a kultúra eredmé­nyeit bemutató kiállítások közös ren­dezéséből fakadó kedvező tapasztala­tok figyelembevételével a felek a kö­vetkező években is szerveznek ilyen kiállításokat. Mindkét fél támogatja az orosz, il­letve a német nyelv kölcsönös terjesz­tését. A felek hangsúlyozták a szakszer­vezeti kapcsolatok további fejlesztésé­nek fontosságát. A felek elősegítik a városok közötti kapcsolatok bővítését is. A felek állást foglalnak a szovjet — nyugatnémet és a nyugatnémet—szov­jet baráti társaságok kapcsolatainak fejlesztése mellett. Ezek tevékenységét kedvezően értékelik, munkájuk hasz­nos hozzájárulást jelent a kölcsönös megértéshez. A felek megállapították, hogy hala­dás történt a humanitárius kérdések­ben. Készségüket nyilvánították arra, hogy ezeket a kérdéseket a továbbiak­ban is kedvezően ítélik meg. Az SZKP KB főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke, s a szövetségi kancellár részletesen megvitatták a jelenlegi eu­rópai és egészéljen a nemzetközi hely­zet fő problémáit. Mélységes elége­dettségüket fejezték ki azzal kapcso­latban, hogy Európa népei irnmár több mint három évtizede nem ismerik a háborút. A felek kijelentették: a béke a leg­főbb érték volt és marad, államaink politikai lépéseinek éppúgy erre kell irányulniuk, mint más államok erőfe­szítéseinek. A felek elégedetten állapítják meg, hogy — jóllehet Európában különböző politikai, gazdasági és társadalmi rend­szerek léteznek — érzékelhető haladás történt a kölcsönös bizalom és a jó­szomszédság megerősítésében. Kifejez­ték szilárd meggyőződésűiket, hogy a bizalomhoz és jószomszédsághoz veze­tő egyetlen lehetséges út a nemzetközi enyhülés állhatatos fejlesztése. A felek hangsúlyozták, hogy az eu­rópai biztonságról és együttműködésről folytatott tanácskozás, amely 1975. au­gusztus 1-én a helsinki Záróokmány­nak a részt vevő államok legfőbb ve­zetőinek aláírásával zárult, fontos sze­repet játszott az európai helyzet javí­tásában. A felek megvitatták az európai biz­tonsági és együttműködési értekezle­ten részt vevő országok képviselőinek belgrádi találkozóján elért eredménye­ket. Megállapították: a találkozó meg­erősítette a Záróokmányt aláíró álla­mok szándékát, hogy a Helsinkiben el­fogadott határozatoknak megfelelően folytatják az enyhülés folyamatát. A felek hangsúlyozták annak fontos, ságát, hogy valamennyi aláíró állam egyoldalúan, kétoldalúan és sokolda­lúan, teljességgel hajtsa végre a ta­nácskozás záróokmányaiban foglalt va­lamennyi javaslatot. A felek elégedettségüket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy folytatódnak a megbeszélések a KGST és az Euró­pai Gazdasági Közösség között. Egyet­értettek abban, hogy a két szervezet közti kapcsolatok megerősíthetik és elmélyíthetik az együttműködést Eu­rópában. Reményüket fejezték ki, hogy a két szervezet közötti megbeszélések pozitív eredményekhez vezetnek. Az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnö­ke és a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja elmélyült véleménycserét folytatott a fegyverkezés korlátozásá­val és a leszereléssel kapcsolatos kér­désekről, valamint a fegyverkezési haj­sza csökkentését célzó erőfeszítések­ről. Mindkét részről kifejezésre jutott az a szándék, hogy a rendelkezésükre álló minden lehetőséget és eszközt fel­használják egy reális előrehaladás ér­dekében, a hatékony nemzetközi ellen­őrzéssel történő általános és teljes le­szerelés érdekében, amely mind a nuk­leáris, mind a hagyományos fegyver­zeteket magában foglalja. A felek hangsúlyozták az ENSZ-köz­gyűlés küszöbönálló, rendkívüli lesze­relési kérdésekkel foglalkozó üléssza­kának jelentőségét, és készségüket nyilvánították arra, hogy elősegítsék az ülésszakon pozitív eredmények szü­letését. Elvárják, hogy ez az ülésszak új ösztönzést adjon a fegyverkezés korlátozása és a leszerelés konkrét in­tézkedéseiről folyó tárgyalásoknak. Mindkét fél kifejezte reményét, hogy a rendkívüli ülésszak elősegíti további tárgyalások létrejöttét a világméretű leszerelésről, valamennyi ENSZ-tagál- lam részvételével. Megvizsgálták a le­szerelési világkonferencia kérdését is. A felek hangsúlyozták annak fontos­ságát, hogy az atomfegyverek elterje­désének megakadályozásáról szóló megállapodást minden részletében szi­gorúan betartsák. Síkraszálltak amel­lett, hogy valamennyi állam csatlakoz­zék ehhez a megállapodáshoz, hogy az ezzel általános jelleget öltsön. A felek hangsúlyozták, hogy a Szov­jetunió és az Egyesült Államok kö­zött a stratégiai támadófegyverek kor­látozásáról folyó tárgyalások lényeges hozzájárulást jelentenek a feszültség csökkentéséhez és az általános béke biztosításához. A felek rendkívüli fontosságúnak tekintik, hogy ezeken a tárgyalásokon siker szülessék. A felek úgy vélik, hogy az atom­fegyver-kísérletek általános és teljes betiltása nagy jelentőségű, és kifeje­zik reményüket, hogy az erről folyó tárgyalások hamarosan sikeresen befe­jeződnek. A felek kívánatosnak tartják, hogy mielőbb megállapodás szülessék a ve­gyi fegyverek minden fajtája kidolgo­zása, gyártása és felhalmozása haté­kony betiltásáról és e fegyverek meg­semmisítéséről. A felek sokoldalúan megvitatták a fegyveres erők és fegyverzetek köl­csönös csökkentéséről és az ehhez kapcsolódó közép-európai intézkedé­sekről Bécsben folyó tárgyalások állá­sát. A megbeszéléseken a felek abból indultak ki, hogy feltétlenül szükség van ilyen rendezés kidolgozására, amely egyik fél biztonságát sem ve­szélyeztetné és hozzájárulna a szilár­dabb kapcsolatok kialakításához, a bé­ke és biztonság megszilárdításához Eu­rópában. A felek aggodalmukat fejezték ki a közel-keleti helyzettel és az ebben a térségben tartósan fennálló feszültség­gel kapcsolatban. A felek meggyőző­dése, hogy az igazságos és tartós bé­ke érdekében valamennyi érintett fél képviselőinek — beleértve a paleszti­nai arab nép képviselőit — részvéte­lével feltétlenül mindent átfogó rende­zésre van szükség. Áttekintették a helyzet alakulását az afrikai kontinensen, az enyhülés és a béke biztosításának szempontjából. A' felek úgy vélik, hogy ennek a célnak felel meg az afrikai államok függet- lenségének, szuverenitásának, határai és területi egysége sérthetetlenségének tiszteletben tartása az ENSZ alapok­mányának és az Afrikai Egységszerve­zet határozatainak megfelelően. A felek véleménycserét folytattak az Afrika déli részének helyzetét érintő kérdésekről. A felek egyetértenek abban, hogy a nemzetközi gazdasági együttműködés állandó bővítése és elmélyítése meg­felel a népek azon törekvésének, ame­lyek jólétük emelésére és a béke meg­szilárdítására irányulnak. Hangsúlyoz. ♦ tök annak feltétlen szükségességét, hogy a nemzetközi gazdasági kapcso­latok valamennyi állam egyenrangúsá­gára, kölcsönös előnyeinek és érdekei igazságos figyelembevételének alapjára épüljenek. A felek megvitatták a fejlő­dő országoknak a nemzetközi munka- megosztásban az egyenrangúságon ala­puló fokozottabb részvételével kapcso­latos kérdéseket. A felek állást foglalnak a nemzet­közi együttműködés mellett a polgári légi közlekedés biztonságának szava­tolásában, beleértve a légi kalózkodás megelőzését, az ellene folytatott har­cot, valamint intézkedések kidolgozá­sát a túszejtés megakadályozására. A felek egységesen arra törekednek, hogy minden támogatást megadjanak az Egyesült Nemzetek Szervezetének a nemzetközi béke és biztonság meg­őrzésére és a nemzetközi együttműkö­dés fejlesztésére irányuló erőfeszíté­seiben. Megerősítették hűségűiket az ENSZ céljaihoz és alapelveihez, és készségüket tekintélye és hatékonysá­ga növelésére a szervezet alapokmá­nyának szigorú tiszteletben tartásával és a benne foglalt lehetőségek teljes kihasználásával. A két ország ENSZ-kereteken belüli együttműködése továbbfejlesztése ér­dekében a felek gyakorlati konzultá­ciókat terveznek az ENSZ tevékenysé­géről, mindenekelőtt a nemzetközi bé­ke és biztonság, valamint a leszerelés területén. A felek azonos nézetet vallanak ar­cról, hogy a találkozók és megbeszélé­sek gyümölcsözők voltak, és fontos eredményeket hoztak. A látogatás új távlatokat nyit a két állam kapcsola­tainak fejlődése előtt, hozzájárulást je­lent az európai és egészében a világ­béke és biztonság megszilárdításában. Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége és a szovjet kormány nevében meghívta Walter Scheel köztársasági elnököt 6« Helmut Schmidt szövetségi kancellárt, hogy tegyenek hivatalos látogatást a Szovjetunióban. A meghívásokat kö­szönettel elfogadták. A látogatások időpontját később határozzák meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom