Új Szó, 1978. május (31. évfolyam, 120-148. szám)

1978-05-04 / 122. szám, csütörtök

Szép volt, gyerekek ! GONDOLATOK A BÁBJiÁTSZÓK KÖZPONTI SEREGSZEMLÉJÉRŐL A bábu ugyanannyira rejti, piint amennyire elárulja a meg rendülést. Már ez a tény is ren­geteget bíz a bábuzóra. S én többször föltettem magamnak a kérdést, vajon a színpadon hir­telen fölbuzgó vallomások, ját­szadozások a megtévesztésé-e vagy a halálos őszinteségé. Bár elragadtatásomat így is, úgy is kivívták, mégsem mindegy, hogy a bábszínjátszók mesterkélten, vagy alkatuk legmélyebb lénye­gével vitték diadalra a léleg­zetből nemegyszer kifogyó figu­ráikat. Nem mindegy, mert ott formálódtak jövőnk arcai. Ott, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Városi Művelődési Ház \ i*Vmas színpadára fölállított paraván mögött és előtt. A III. Dunamenti Tavaszon kilenc Jrmek bábcsoport mutatko­zott b&, vizsgázva abból, vajon a közö/.ség fülével s műveltsé­gével próbálták-e a darabot P'óínre vinni, vagy valami sajá- 'as ízzel, az esetleges bukás nemes kockázatával. Hogy az első ós a második után, ezen a harmadik orszá­gos bábfesztiválon ilyen jó, ma­gas lesz a színvonal, ilyen sok rét i, gazdag előadássorozatot láthat a színházat minden eset ben zsúfolásig megtöltő közön tíég - az al a leglel'kesebb, a túlzó bizalomban élő szakember sem számíth-tott. A sokrétűség, a gazdaság előidézője elsősor­ban a mfisorválasztásnaik tu JaHonítható. Sok állatmesét lóghattunk, de találkozhattunk pantomimjátékkal — némi túl­zással: báb-balettel is. Hogy né­melyik előadás halványabbra sikerült, az elsősorban a rende­zői ötlettelenség számlájára ír­ható. Néhány rendezőnk még i ndig nem elég bátor. Pedig ha a színpad- s a szfnházisme- ret hiányától nem nyitódik kép­zelete, az a színpadképen, a bá­bu^ kivitelezésén, az előadás ritmusán, de még a gyermek- 8?Jínés®en is meglátszik. A rap- szodikus rendezést általában rwpszodikus színészi teljesít­mény tetézi. Ezen a téren fel- tét'enül bátorodnia kell néhány rendezőnek, s az óvatosság, a bizonytalanság és a határozat­lanság fölé kerülve, olyan elő­adásokat tárt ntenie, amelyben teljes lényével ő is benne van. Nem kell tartani a szövegkönyv­től, histin az formálható, rövi­dítheti, az ajánlottnál jóval gaz­dagabb koreográfiával ós zené­vel dúsítható — ahogy azt a kínálkozó színész-anyag ós a rendezői egyéniség rrjegkívánja. Zenével igazán jól csupán a dunaszerdahelyi Pipitér és a knssai (Ko^íce) Délibáb ólt. A zene, ha bábszínházban alkal­mazzuk, talányfejtő öröm. Dön­tő tulajűcnsága itt nem a leie­mén/esség firtatása, h em a 'váncsiság és a tevékeny jó­akarat serkentése. Különös szép­séget és méltóságot ad a — a zenét kívánó — előadásnak, ha nemcsak kíséri és illusztrálja a figurák történetét, hauem ide geiben-ütemeibon dinamikájá­ban hordja azok lényegét, ha elhitetjük, hogy ezeknek a fi­guráknak íródott, de azt is, hogy nyomban elcsendesülne, ha némelyik figura meggondolna magát, s kilépne a történetből. A Pipitér műsora után nem vé letlenül mondta az egyik zsűri tag, hogy ez az igazi zenei ne­velés. fis igaza volt, hiszen az erkölcs ormaira észrevétlenebb utat — mint a zene — semmi sem kínál. Kiesett volna szem­léletemből a szó, és az anya­nyelv? Nem. Hiszen az anyanyelv az emberi műveltség alapele­me, s mint ilyen, nélkülözhe­tetlen az erkölcsi világkép ki­alakulásában. De a zene is az. Miért nem szabad ikikerülní? Hogy lélekben, s a társadalom összefüggéseiben otthonossá le­hessen a gyermek. Hogy az anyanyelv és a zene együtt csi­szolja, formálja őt. A zene és az anyanyelv mára elválasztha­tatlan előhívó színpadi szükség­letté vált. Éljünk hát velük job­ban, bátrabban, ne csak úgy, jangbáhuval egyaránt találkoz­hattunk. kivitelezésükkel azon­ban nem mindig lehetünk elége­dettek. Ugyanez vonatkozik a díszletekre is. Többnyire natu- ralisztikus elemekkel bedísale- tezett színpaddal kívántak ha­tással lenni a közönségre, de sajnos, néha éppen az ellenke­zőjét érték el annak, amit akar taik. Többen nem ügyeltek elég­gé a bábuk és a díszletek köz ti arányokra, sem a színekre. Pedig a színkompozíció nagyon fontos eleme a bábszínjátszás nak. A színek rossz, félresike rült alkalmazása a gyermeknóző figyelmének idő előtti hervadá sához vezet, tudniillik a gyér meknézőnek van mesetudata, amelyből adódóan nem kis sze­repet játszik a színek szimbó­lumrendszere. Magyarán: a né­ző egyszerűen elunja magát, s inkább a pajtásaival tereferél, mintsem az őt untató — szép ség- és csúnyaság tudatának élesen ellentmondó, tehát hitel telen — előadást nézze. Az eddigi Dunamenti Tava­szok iközül éppen ez a harma­dik. a legutóbbi hozta a leg­színvonalasabb, a legbiztatóbb It ^ íáII aSggf *, ^|||| w kv. : ? ^ J Ü ' Sm' > fllll , f mjj? - Wm'­mint a III. Dunamenti Tavaszon. Dicséretül azonban a többször elhangzottat: ilyen szépen be­szélő csoportokat, mint az idén, még nem hallhattunk a Duna­menti Tavaszon. Csakhogy ez nem jelenti azt, hogy gyerme­keink kivétel nélkül szépen, he­lyesen beszélnek magyarul. Per­sze, az Ilyen találkozó egyre Jbb tanulságul szolgál, még a nyelvészeknek is. A pedagógus­rendezőknek még inkább. Amit ők csinálnaik, végeznek anya­nyelvi kultúránkért, az egyre több szállal szövődik a jövőnk- be. Bár meglátszik az ötletszerű és a képzett tudásuk közt a kü­lönöst *, imponáló önfegyelem­mel és szeretettel fáradoznak a gyermekek anyanyelvi, zenei, képzőművészeti és színházi-szín­padi tájékozottságának növelé­sén. A gyermekbábuzók technikai fölkészültsége is jobb volt a ta­valyinál. Sík-, 'kesztyűs-, és va­EGY FIÚ VALLOMÁSAI Ladislav Fuks: Változatok sötét húrra Ladislav Fuks első könyve, a Mundstock úr világsikert ara­tott. A magyar olvasó is nagy­ra értékelte az író antifasiz- músát, am«jly regényében han­got kapott. A Változatok sötét húrra cí­mű regényét éppen tíz eszten­dővel ezelőtt a Madách adta ki, és most az Európa Kiadó jelentette meg újból. A Változatok középpontjá ban egy érzékeny, bonyolult lelki alkatú serdülő fiú áll — olvashatjuk a kötet füljegyze­tében — „Az ő sejtelmes, urai és sokszínű, krónikájából éne- sülünk egy lenyűgözően vonzó gyermekegyéniség lelkivilágá nak történéseiről( és azokon keresztül, a külső események ről, amelyeknek skálája az apró személye élményektll a sorsdöntő fordulatokig terjed.“ Michal Fuks gyermekhőse ti­zenkét esztendős, amikor a me­leg családi fészekbe,! érzél eny szívvel kezd rácsodálkozni az fit környező világra, és a ti­zenötödik életévét tölti be, ami­kor egy új világot kénytelen megismerni, amelyben a hitleri harmadik birodalom sötétségp besötétíti ifjúsága egét. Nem kétséges, hogy az én­formában elbeszélt regényben sok az önéletrajzi elem. Az író sok esztendei időtávlatból pil­lant vissza és ez magyarázza, hogy hőse lelki világának és környezete rajzában hagyja a képzeletét Is munkálkodni. Nem okoz ez különösebb törést, az önéleti vallomásoknak termé­szetes velejárója, hogy a kép­zelet is teret kap bennük. Fuks aztnban képzelete szárnyra eresztésével túlságosan részle­tezővé válik, az epizódok hal­mozása elhomályosítja a mon­dandók lényegét, s az elnyúj­tott hang fárasztóvá teszi az olvasást. Egy összefogottahb, mérlcgelőbb hang minden bi­zonnyal a vallomások javára vált volna. A túlságosan sok­felé ágazó cselekmény érdek­telen epizódjaival untat, s ez nagy hiba. Hiányoljuk a sűrítés művészi gondját, a mérlegelést, amely a túlírás Dallantját el­tünteti. Nem vitás, hogy a sűrítés nemcsak a költők, hanem a széppróza művelőinek 13 a leg­nehezebb feladata. Fuks nem tudott könyve sok részletében megbirkózni a sűrítés követel­ményével, s így elesett attól, ihogy könyve, bár számos nyelvre lefordították, elérje a Mundstock úr világsikerét. EGRI VIKTOR a. £ £ yjj C d N QJ ni ® ^ A* c SS 3 =3 ilQ Qj co "O *- a; tr o a S n. cr Q '<3 —• ö> , 'S £ ■° o l3­SI '5 előadásokat. Köszönet érte a tanítóknak (s kicsit megrovás azoknak, akik az iskolákban nem mindig segítik a bábuso­kat és a gyermeks23ínjátszókat a jobb munkához). A szépség nemcsak bennem terjedt szét, nemcsak engem bűvölt belefe­ledkezésig a sok reményt ikeltő előadás, hanem a gyerekeket is. S ez a fő. A seregszemle végén azonban belémnyilalt a gyanú: vajon a közép szlovákiai ós a kelet-szlovákiai kerületből miért csak egy-egy bábcsoport vett részt ezen a nagy gyer­mekünnepélyen? Tornaiján ós Kassán kívül sehol nem szeret­nek vagy nem szeretnének bá­buzni a gyermekek? Vagy mi­lyen akdályok torlódnak arra­felé? Legalább azok eljöhettek volna, akik a jövőben bábuzni szeretnének gyermekeikkel, hi­szen a tapasztalásnak — a har­madik fesztivál ezt is mutatja — nagy szerepe van. Legalább őket hívhatta volna meg a CSEMADOK KB és a Népműve­lési Intézet, hiszen sokat tanul­hattak volna a pozsonyeperjesi (Jahodná) Nyírfácska — az el­ső kategória győztese —, a du­naszerdahelyi Pipitér — a má­sodik kategória győztese —, és a többi bábcsoporttól ,is. SZIGETI LÁSZLÓ Bartók operája Moszkvában A moszkvai Nagy Színházban az elmúlt hét végén nagy si­kerrel mutatták be Rartók Béla: A kékszakállú herceg vára című operáját. Az opera két szerepét a moszkvai Nagy Színház mél­tán világhírű két büszkesége, Jelena Obrazcova és Jevgenyij Nyesztyerenko énekelte. Kivéte­les szépségű hangjuk, nagysze­rű énekművészetük, megragadó- an kifejező színészi játékuk feltárta a Bartók-zenedráma minden rejtett szépségét. A lelkes moszkvai közönség szűnni nem akaró tapssal kö­szöntötte a két szereplőn kívül a három magyarországi vendég- művészt, Ferencsik János kar­mestert, Mikó András rendezőt és Forral/ Gábor díszlettervezőt, akik szintén jelentős mérték­ben hozzájárultak az előadás nagy sikeréhez. Szívügyük az iskola „A prágai Károly Egyetemen folytatom tanulmányaimat ... a Cseh Műszaki Főiskola hallgató­ja vagyok ... körzeti orvos let­tem ... 'a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskolán tanulok ... pedagógus vagyok... a Jaslov- ské Bohunice i atomerőműben dolgozom ... a galántai gimná­ziumba ... a kassai ipariba já­rok...“ Böngészem a Nagy ma csedi j Veľká Maöaj Magyar Fa nitási Nyelvű Alapiskola klub helyiségének paneljain elhelye­zett leveleket, levéltöredéke­ket ... Jó ötlet — jegyzem meig —, hogy az iskola pedagógusai fi­gyelemmel kisérik volt tanítvá­nyaik életútját, azokét, akiket itt tarisznyáztak fel alapismere­tekkel, hogy az iskola padjai­ból kikerülve alkotó emberek­ként jeleskedjenek. S a „mínl- kiállítás“ ösztönzőleg hathat az iskola mostani tanulóira is. hi­szen az egykori növendékek eredményei világosan mutatják a magyar tanítási nyelvű isko Iák tanulói megállják helyüket az ország ’bármely részén. — Tanulóink elhelyezésével sohase volt különösebb gondunk — mondja vendéglátóm, Rátz Zoltán igazgató. — Ehl»en a tanévben a nyolcadikosok és a kilencedikesek közül tizenöten jelentkeztek gimnáziumba és szakközépiskolákba s valameny- nyiüket felvették. Van, aki a galántai gimnáziumban, van, aki a komáromi gépipariban, a losonci építészetiben, az érsek újvári egészségügyi szakközép iskolában vagy a vágsellyel Duslo érettségit nyújtó szak­munkásképző intézetében foly­tatja tanulmányait. Több növen­dékünk szakmát választ, né­gyen bányásznak, sokan vasgya­lusnak mennek, lesznek, akik a galántai építőipari vállalathoz szegődnek ipari tanulónak Közben az emeletről leérünk a földszintre az igazgatói irodá­ba, s Itt folytatjuk a beszelge tóst az iskola oktató-nevelő munkájáról. — Tevékenységünkkel — foly­tatja az igazgató — igazolni akarjuk, hogy a mi iskolánk ta­nulói is versenyképesek, mert azon felül, hogy az anyanyelvű- kön sajátítják el az alapisme reteket, jól megtanulnak szlová­kul. S hogy fáradozásunk nem hiábavaló, arról gyakran meg­győződhetünk. Megemlíthetném a matematikai, a fizikai és a ké­miai olimpiákon való sikeres szereplést, s a gimnáziumok és szakközépiskolák visszajelzését, miszerint növendékeink náluk is eredményesen folytatják ta­nulmányaikat. — Az eredmények köteleznek, és még jobb, korszerűbb okta­tó-nevelő munkára ösztönöznek bennünket. A követelmények egyre nagyobbak, s ha lépést akarunk tartani a fejlődéssel, mind jobban, színvonalasabban kell dolgoznunk még akkor is, ha ehhez nem mindig vannak meg a kellő feltételek. Isko­lánk épületét már „kinőttük“, nincs hol berendeznünk labora­tóriumot, speciális tantermeket, szertárakat. Tornateremről nem is beszélve. Ezért elhatároztuk, hogy az Iskola mellett Z-akció­ban építünk tornatermet. A munkát megkezdtük, s két év múlva gyermekeink már az új épületben sportolhatnak. Megszólal a csengő. A folyo­sóról gyermekzsivaj szűrődik be az irodába. A tanítási óráról jövet az ajtón benyit Izsák Kálmán igazgatóhelyettes. Ami­kor hallja, miről van szó, be­kapcsolódik a beszélgetésbe. — Az építkezésről szólva feltétlenül meg kell említenünk a szülők önzetlen segítségét. Munkánk egyik alappillére az ő támaszuk. Szabad idejüket föláldozva jönnek, hogy bekap­csolódjanak az építési munkák­ba. Nem kell őket unszolnunk, önként jelentkeznek, gyakran még egy-egy nagyapa is eljön. Pár évvel ezelőtt sokat segítet­tek az iskola étkezdéjének épí­tésében is. Iskolánkban égető szükség volt napközi otthonra és étkezdére. A szülők többsé­ge ugyanis a környék üzemei­ben dolgozik, helyben kevés a munkalehetőség. A gyerekeknek a szülők távollétében meleg ételre van szükségük. Helyszű­ke miatt kénytelenek voltunk az alagsorban levő öltözőkből ,,ellopni“, hogy étkezdét létesít­sünk. Jelenleg 290 gyermek jut itt meleg ebédhez, méghozzá nem is akármilyenhez, s nőni is akármilyen környezetben •— jegyzi meg jogos büszkeséggel, majd meghív, állításáról győ­ződjek meg a saját szememmel. Ml tagadás! Az étkezde l»ár- tnely városi, legalább másodosz­tályú étteremmel vetekedhet. Az iskolákkal szemben tá­masztott egyre nagyobb igé­nyekről folytatva a beszélget tést, arról érdeklődöm: a peda­gógusok hogyan tesznek eleget a korszerűsítés követelményei­nek? — Az ország valamennyi alapiskolájához hasonlóan az első és második osztályban ml is az új oktatási terv szerint ta­nítunk — mondja az igazgató. — Andrássy Gabriella és Izsák Terézia figyelemre méltó ered­ményeket érnek el az elsősök­kel és a másodikosokkal. Külö­nösen matematikából és szlovák nyelvből jeleskednek a gyere­kek. A két tanítónő sokat fára­dozott a korszerű módszerek, az új tantervek bevezetésén, ön­szorgalomból látogatták a kísér­leti iskolákat, hogy tanulmá­nyozzák az új koncepciót. S nemcsak számos hazai iskolát kerestek fel, hanem elmentek egy budapesti iskolába is, hogy Összehasonlítási alapot nyerje­nek. Az új oktatási módszere­ket ők már évek óta sikerrel alkalmazzák. Persze, többi pedagógus sem nézi ölbe tett kézzel a korsze­rűsítési törekvéseket. Többen továbbképző tanfolyamon vet­tek részt, s valamennyien szün­telenül művelődnek. A felső ta­gozaton is szorgalmazzák a ta­nítási módszerek megújítását s főleg a matematika- és a szlo­vák nyelvoktatás színvonalának állandó emelését. Itt említhetem példaként, amit Kaprinay Lajos pedagógustól hallottam, hogy a nyári matematikai pionírtál»or- ban az iskola egyik növendéke második helyezést ért el a ver­senyben. Hogy teljesebb kép rajzolód­jon ki előttem az iskoláról, az igazgató megkéri Koháry Lász­lót, hogy beszéljen a tanulók sporteredményeiről. A testneve­lés szakostól megtudom, hogy növendekeik jelenleg a járási könnyűatlétikai olimpiára ké­szülnek. Egyébként tornaterem híján télen asztaliteniszeznek és úszni járnak az érsekújvári (Nové Zámky) fedett uszodába. Tavasszal az iskola melletti pá­lyán sportolnak. Nyáron sátor­táborozáson vesznek részt. Ennyi elismerő szó és dicsé­ret hallatán önkéntelenül is megkérdezem: nehézségeik, gondjaik nincsenek? — Sajnos vannak — mondja Rátz Zoltán. — Komoly gondot okoz a megfelelő segédeszközök hiánya. Csaknem húsz évvel ezelőtt még semmilyen felsze­relésünk nem volt, ami van, azt azóta vásároltuk és mindenre még nem telt pénzünkből. A hiányt mielőbb pótolni kell, mert korszerű oktatás korszerű segédeszközök nélkül ma már elképzelhetetlen. S mivel peda­gógusaink nem akarnak a töb­biek után kullogni, gyakran többletmunkával, kétszeres Idő- és ©rőbefektetéssel dolgoznak, hogy lépést tarthassunk a többi iskolával, a fejlődéssel. Hazafelé szüntelenül az járt a fejemben, vajon mi lehet (t nagymácsédi pedagógusok ered- ményes munkájának titka, jegyzetfüzetemben lapozva sze* membe ötlöttek az igazgató sza* vai: — Aránylag fiatal, áldozat­kész pedagógusaink vannak, akiknek szívügyük az iskola, s bennük ég a többettudás és a tennlakarás vágya. TÖLGYESSY MÁRIA KULTURÁLIS HÍREK ^ Ruttkay Éva előadóestjét „Parancsolj velem, tündérki­rálynő“ címmel nagy sikerrel sugározta a berlini televízió. A másfél órás műsort az NDK te­levíziója a budapesti Korona­pódiumon rögzítette. A Nobel-díjak idei teljes összegét 725 ezer svéd kóroná: ban határozták meg. Ez az ösz- szeg 25 ezer koronával több, mint a tavalyi összeg. 1978. V. 4.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom