Új Szó, 1978. május (31. évfolyam, 120-148. szám)
1978-05-29 / 146. szám, hétfő
Határozottan fellépünk a fegyverkezési hajsza ellen (Folytatás az 1. oldalrólJ szeles törekvését, hogy magasabb fejlődési fokot érjenek el, egyik legnagyobb akadálya az új, igazságos társadalmi rend felépítésének és óriási anyagi, valamint emberi erőforrásokat von ©1 éppen on- mn, ahol a legLnlkább szükségesek. Milyen nagy mértékben emelkedhetne a népek életszínvonala és hány emberiséget nyomasztó kérdésit lehetne megoldani a leszerelés útján megtakarított eszközökkel! Ha például csak ennek az ülésszaknak tartama alatt beszüntetnék a lázas fegyverkezést, akkor 30—35 milliárd dollárt takarítanánk meg, s ez az ősz- szeg csaknem nyolcszar nagyobb az ENSZ fejlesztési programja alapjainak dotációitól, amelyeket az egész második fejlesztési dekádban a fejlődő országok ipari, mezőgazdasági és infrastrukturális terveinek megvalósítására fordí- tanak. Mi egyértelműen így tesszük fel a kérdést: a háború lehetőségével szemben — a béke perspektívája, a fegyverkezési hajsza helyett — az együttműködés és a békés versengés. Éppen ezért cselekvően akarunk részt venni ennek az ülésszaknak konstruktív munkájában. AZ ELKÉPZELÉSEK ÖSSZEHANGOLÁSÁVAL Az előrelépés azonban any- nyit jelent, hogy a legnagyobb felelősségtudattal, tárgyszerűen, ésszerűen, helyes következtetések és realizmus alapján valamennyien felmérjük, hogyan hangoljuk össze elképzeléseinket és közösen milyen problémákra összpontosítsuk figyelmünket. S nemcsak ezt: meg kell egyez/mi a konkrét lépésekben is és ezen az alapon kell kitűzni a további elő- retialadás reális programját, és így jelentős előrehaladást elérni a leszerelés kérdésében. Ami minket illet, kormányom nevében teljes felelősségtudattal kijelenthetem, hogy Csehszlovákia, amint azt szövetségeseinkkel együtt már a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Bizottságának bukaresti nyilatkozatában leszögeztük, népünk legsajátabh vágyaival és érdekeivel összhangban kész aktívan részt venni a nyugodt, békés élet biztosításáért, a feszültség további enyhítéséért folytatott harcban. „A CSSZSZK —, amint azt nemrég Gustáv Husák köztársasági elnök jelentette ki — határozottan fellép a további fegy. verkezési hajsza, az új tömegpusztító fegyverfajták gyártása és bevezetése ellen.“ Elnök Elvtárs! A történelem hemzseg az olyan példáktól, hogy a békét hirdették és kinyilvánították, de annak bizonyítékaitól is, hogy túlságosan gyakran csak meddő szavak voltak ezek. A történelemben nem akadunk a béke megteremtésének feltételei létrehozásának, vagyis — más szóval — a béke megszervezésének tényleges törekvéseivel ilyen nagy számban. Jóllehet az emberiség legjobb képviselői humánus, nemes eszmékhez igazodva felléptek a háború ellen, a béke megőrzésének kísérletei kudarcra voltaik ítélve, mivel az összes korábbi történelmi szakaszban nem léteztek a háborúk meggátolásának és a tartós béke megteremtésének objektív feltételei AZ EMBERISÉG BÉKÉT AKAR Ez csak a Nagy Októbernek, a történeteim e leghatalmasabb forradalmi eseményének köszönhető, ameíy meggátolha- tatlanul befolyást gyakorolt az emberiség fejlődésére, lényegesen megnyirbálta a háború társadalmi és gazdasági gyökereit, s olyan változást idézett elő a béke és a háború követőinek erőviszonyaiban, hogy a stratégiai kezdeményezést a béke és a haladás erői vették át. Lenin előrelátó diag- Dózisában teljes mértékben maradéktalanul bebizonyította, hogy az imperializmus és a háború közlekedő edény, két elválaszthatatlan fogalom, amely a háborúk okainak és következményeinek komplexumát képviseli. De korunk világában az új erőviszonyok kö. zött már vannak olyan tényezők, amelyek körülhatárolják a militarista terjeszkedés lehetőségeit és világosan meghatározzák a békés egymás mellett élés alapelveit. Ez egy leg- újabbkori Rubikon, amelyen nem lehet és nem szabad átjutni a megsemmisülés halálos veszélye nélkül. Annál értelmetlenebbnek, de — mondjuk ki nyíltan — kilát ásta lanabbak nak is tűnnek azok a törekvések, amelyek további kalandortervezetek megvalósításával, köztüJk kisebb radiációjú, nagyobb romboló hatiású nukleáris robbanótöltetek, vagy a fordított hatású fegyverek, különösképpen az eddigi legveszélyesebb terv megvalósításával, a neutron- bomba gyártásával szeretnék állandósítani a fegyverkezést. Nem csoda, hogy ennek a fegyvernek abszurdan antóhu- mánus jellege az egész békeszerető emberiséget egyetlen felháborodott arcvonalban egyesítette vele szemben. Ezen túlmenően, a neutronbomba bizonyítja bizonyos ka. tonai politikai körök átgondolt, vészjósló koncepciójának létét — azt, hogy olyan fegyverfajtákat és fegyverrendszereket hoznak létre, amelyek elmossák a nukleáris és a konvencionális háborúk közötti különbségeket, s amelyek ve. szélyes közelségbe hozzák a termonukleáris világkatasztrófát. Ha ebben a kérdésben meghátrálnánk a militaristák nyomása előtt, akkor ez any- nyit jelentene, hogy hosszabb időre háttérbe szorítanánk és jelentősen veszélyeztetnénk a tartós békének és fejlődésnek reális kilátásait. Ezt tudatos!-' taniok kell az illetékes kormányoknak. A háború utáni évtizedek elég meggyőzően tanúsították, hogy a szocialista és más békeszerető országokkal nem lehetett, nem lehet ma és soha a jövőben sem az erő helyzetéből beszélni. A hasonló kísérletek kezdeményezői a bevételi oldalra nem írhattak fel semmit, csak a veszteségek oldalára. S mit kapott ebből az emberiség? Csakis a feszültség fokozódását, a hidegháborút és a nukleáris katasztrófa szakadékénak szélén való egyensúlyozást. A LEGJÄRHATÔBB ÜT: A SZOCIALISTA ORSZÄGOK JAVASLATA Ezért nézetünk szerint a nukleáris neutronfegyverek gyártása, széthelyexése és alkalmazása teljes tilalmának kérdését nyomatékosan kell hangsúlyozni a leszerelés akcióprogramjában, amelyet ez az ülésszak fog elfogadni. Ezen égető probléma megoldásához vezető legjárhatóbb út szerintünk annak az egyezménynek a megkötése, amelynek konkrét javaslatát ebben az esztendőben a szocialista országok a genfi leszerelési bizottságban terjesztettek elő. Az általam említett reális tények mozgósítsanak bennünket arra, hogy ezen az ülésszakon — országaink és az egész világ népének színe előtt — valós és kézzelfogható eredményeket érjünk el. Másítsuk meg a kilálástalanságnak és a fatalizmusnak hangulatait, amint azt kategorikusan parancsolja mindannyiunk legmagasabb- rendű politikai és morális kötelessége. Velősen kifejezve, mozgósítsanak bennünket arra, hogy ez az ülésszak sikeres legyen. Elnök Elvtárs! A fegyverkezési hajsza megszüntetésével és a leszereléssel kapcsolatos álláspontunkat rögzíti a leszerelésről szóló nyilatkozat és az akcióprogram tervezeteinek fő cikkelyei. Ezeket további szocialista országokkal együtt alapanyagként terjesztettük az ülésszak elé, attól a törekvéstől vezérelve, hogy olyan okmányt fogadjunk el, amelynek minden része tükrözi nézeteink józanságát, korunk világa realitásainak helyes felmérését. Meggyőződésünk, hogy a javaslatok kiegyensúlyozottak és tárgyilagosak lesznek, szavatolni fogják az összes ország egyenjogú kapcsolatait és felelősségét és — ami nem kevésbé fontos — általában elfogadhatóak lesznek. Amennyiben tehát azt akarjuk, hogy ez az ülésszak hozzájáruljon a tényleges haladáshoz, szervezetünk legnemesebb feladata teljesítéséhez: „A jövő nemzedékeit megóvni a háború csapásától“, akkor záródokumentumainak valóban „akció“-programot kell képezniük, hogy eredményesen elvezessenek a további leszerelési tanácskozásokhoz. Nincs szükségünk a szónoki tündöklésre, még a legszebb szándékoknak csupán a deklarálására, sem a szavazásra, és az olyan törekvésre, hogy a reálisan lehetségesnél jobban, minden áron meggyorsítsák a folyamatot, hanem szükségünk van konkrét tettekre és gyakorlati intézkedésekre. Persze ennek a problémakörnek alapvető láncszemei a nukleáris fegyverekkel összefüggő kérdések, vagyis a nukleáris fegyverkezés megszüntetése, a teljes nukleáris leszerelés és a nukleáris háború veszélyének elhárítása. Hiszen éppen a nukleáris fegyverek képezik napjainkban a fegyvertárak legpusztítóbb erejét, amely földünket könnyen láng- ralobbanthatja. Ez a feladat annál sürgetőbb, mivel csak az utóbbi tíz esztendőben világ- viszonylatban ezeknek a fegyvereknek készletei több mint megháromszorozódtak. Ezért meggyőződésünk, sürgető az a követelmény, hogy minden nukleáris állam kötelezze magát — megszünteti az összes nukleáris fegyverfajta további gyártását, megkezdi felgyülemlett készleteik fokozatos csökkentését, egészen teljes felszámolásukig. TÁMOGATJUK A BÉKEÖVEZETEK létrehozását A je.en időszakban már kétségtelenül éretté váltak annak feltételei, hogy megszülessen az egyezmény a nukleáris fegyverek minden kísérletének teljes és általános tilalmáról. A genfi leszerelési bizottság intenzív munkájának köszönhetően gyakorlatilag megoldották az ellenőrzés technikai részét, amely hosszú ideig nagy mértékben gátolta az előrelépést. Felette szükségesnek tartjuk, hogy ehhez a szerződéshez, amennyiben azt akarjuk, hogy valóban hatásos legyen, kivétel nélkül csatlakozzék minden nukleáris állam. Mellesleg mondva, ha már az ellenőrzés kérdéséről beszélünk, a tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy azok az ellenőrző intézkedések, amelyekben már egyszer megegyeztek, s amelyek ugyanakkor teljesen hatásosak voltak, a gyakorlatban sohasem idéztek elő semmiféle nehézségeket és megfeleltek a velük szemben támasztott követelményeknek. Az adott esetben ugyanis mindig döntő fontosságú a politikai akarat és a felelősségtudat, nem pedig az új szervezetek vagy ügynökségek. Napjaink további feladata meggátolni a nukleáris fegyverkezés terjedését, elérni a nukleáris fegyverek terjesztése tilalmáról szóló egyezmény teljes univerzalitását, elmélyíteni azt, s e tekintetben fokozni a nemzetközi atomenergia-ügynökség tevékenységét is. Nem engedhető meg, hogy a nukleáris energetikában az államok békés együttműködése az atomfegyverkezés csatornájává váljon. A veszélyt meghatványozza, hogy már több tíz olyan ország van, amely nagyobb nehézségek nélkül kifejlesztheti saját nukleáris fegyverét. A CSSZSZK kormánya ezért is támogatja a világ különböző részeiben a nukleá. rls fegyverek nélküli övezetek és a békekövezetek létrehozásának gondolatát. Rendkívül sürgős dolognak tekintjük az olyan fontos intézkedést is, amilyen valamennyi további új tömegpusztító fegyver és fegyverrendszer fejlesztésének és gyártásának teljes tilalma. Hiszen a tények arról tanúskodnak, hogy az ilyen minőségileg teljesen új fegyverek kifejlesztése az utópia birodalmából átlépett napjaink valóságába. S mindaz, amit eddig az emberiség a háborúkban tapasztalt, csak távoli, elhaló visszhangja annak, amit az ilyen új fegyverek katasztrofálisan pusztító hatása okozhatna. Ülésszakunk előtt rendkívüli alkalom nyílik meg, hogy megteremtse a jelenleg folyó olyan fontos tanácskozások sikeres tetőzésének kedvező és konstruktív légkört, amilyen a Szovjetunió és az USA hadászati támadó fegyverei kor látó zásáról szóló tanácskozások, a három nukleáris nagyhatalom megbeszélései a nukleáris fegyverkísérletek tilalmáról és tárgyalások a vegyi, valamint a radiológiai fegyverek betiltásáról. A CSSZSZK kormányának mély meggyőződése, hogy ez az ülésszak a legmegfelelőbb és legbiztosabb módon hatásosan úgy járulhat hozzá a háború veszélyének végleges elhárításához, ha elfogadja a Szovjetunió legújabb leszerelési kezdeményezéseit, amelyeket Leonyid lljics Brezsnyev terjesztett elő, s amelyeknek célja nukleáris és konvencionális területen is a nagy államok fegyverkezésének minőségi és mennyiségi korlátozása, ami kétségtelenül megfe lel az e teremben képviselt országok többsége elképzeléseinek. Ülésünk jelentősen hozzájárulna a béke ügyéhez, ha ezzel egyidejűleg az államokat felszólítana, hogy erélyes nemzetközi Intézkedéseket foganatosítsanak a nukleáris háború továbbra is fennálló veszélyének elhárítására, főleg a nemzetközi kapcsolatokban az erű alkalmazását elvető világszer. ződés megkötésére. Természetes ugyanis az, hogy a nukleáris leszerelés területén foganatosított intézkedésekkel párhuzamosan szilárdítani kell a biztonság politikai és nemzetközi jogi garanciáit. A világ politikai és gazdasá gl helyzete sürgetően megköveteli, hogy a konkrét és tárgyszerű tanácskozások tárgyává váljon a fegyverkezési költségek korlátozása és a katonai költségvetések lényeges csökkentése is. KONKRÉT EGYEZMÉNYRE VAN SZÜKSÉG Elnök Elvtárs! A leszerelésre irányuló törekvés egész kontextusában helyettesíthetetlen szerepük van a fegyverkezés korlátozása, a fegyveres erők és a fegyverzet — beleértve a konvencionális fegyvereket Is — csökkentése regionális intézkedéseinek. Nem lehetünk elégedettek azzal, hogy a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről szóló tanácskozások, amelyeken hazánk is részt vesz, már ötödik éve folynak, egyelőre nyilvánvalóbb eredmények nélkül. Nézetünk szerint a bécsi tanácskozás, amely a maga nemében az első történelmi tapasztalat, kell hogy kiszabaduljon csupán a műszaki részletek végeérhetetlen megvitatásának szövevényéből, megszabaduljon a magegyezett elvekkel ellentmondásban álló „aszimmetrikus“ modell minden változatától és rátérjen a legfontosabbra: a konkrét egyezmény előkészítésére. A mi részünkről hajlandóak vagyunk mindent megtenni az ilyen kölcsönösen elfogadható egyezmény elérésére. E tekintetben nem csekély jelentősége van az európai biztonságról és együttműködésről szóló, nemrég véget ért belgrádi konferenciának, amelyen a részt vevő államok elé nem egy ösztönző javaslatot terjesztettek katonai területen a feszültség enyhítésére. Ezek közé tartozik az eurónai katonai feszültség enyhítéséért folytatott harc akció-platformja, amely olyan fontos intézkedéseket foglal magába, amilyen például a konferencia résztvevői között azzal kapcsolatban megkötött egyezmény javaslata, hogy egymással szemben elsőként nem alkalmaznak nukleáris fegyvereket és számos további javaslat. Erről a fórumról is pártoljuk ezeknek a javaslatoknak gyakorlati megítélését olyan módon, amelyben meg kellene egyezni az európai biztonságról és együttműködésről szóló konferencián részt vett államok általános egyetértése alapján. Foglalkozni szeretnék a leszerelési tárgyalások mechanizmusának kérdésével is. A CSSZSZK kormánya úgy véli, hogy az ENSZ, annak köz- gyűlése és további szervei, a genfi leszerelési bizottságot beleértve, eléggé szerteágazó és reprezentatív apparátusát képezik a sokoldalú leszerelési tanácskozásoknak, jóllehet nem ritkán azt kívánjuk — s (ennek érdekében mindent megteszünk, — hogy termelékenységük koeficiense nagyobb legyen. Viszont már korábban kifejezésre juttattuk aggodalmunkat, hogy a szinte laboratóriumi mérlegelése annak, hogy hol, ki és miként tárgyaljon, csakhamar háttérbe szoríthatja az alapvetőt, a konkrét egyezményről szóló tárgyalást. Aminek hiányát érezzük, az nem a mechanizmus. Nem a szervezeti felépítés vagy a forma okozza a nehézségeket, hanem kizárólag csak egyes államok politikai készségének hiánya, hogy elfogadják a leszerelés gondolatát és hozzáfogjanak annak gyakorlati megvalósításához. A LESZERELÉSI VILÁGKONFERENCIA ÖSSZEHÍVÁSÁÉRT Csehszlovákia ezért úgy véli, hogy ülésszakunk küldetését a legjobban akknr teljesíti, ha prológusa lesz a leszerelési világkonferencia összehívásának. Ugyanis éppen ez a világ- konferencia lehetne az az illetékes, megfelelőképpen reprezentatív és tekintélyt élvező fórum, amelynek rendelkezésére fog állani a konkrét, hatásos messzemenő intézkedések foganatosítását lehetővé tevő mechanizmus is. összehívását ennek ellenére egyes államok — köztük a Biztonsági Tanács két állandó tagja is — szüntelenül halogatják. Ez nem nagyon előrelátó dolog, mivel a világ közvéleménye akarja a konferenciát és teljes mértékben tisztában van azzal, hogy ezen feltétlenül részt kell vennie minden államnak, főleg azoknak, amelyek nukleáris fegyverekkel rendelkeznek. A CSSZSZK kormánya pártolja azt, hogy ez az ülésszak kijelölje a konferencia összehívásának kőnk. rét időpontját és létrehozza azt a szervet, amely gyakorlatilag előkészíti. Elnök elvtárs! Hangsúlyoztam már, hogv erre az ülésszakra rendkívül bonyolult és felelősségteljes feladat hárul — megszilárdítani és elmélyíteni korunk nemzetközi fejlődésének pozitív irányait és előkészíteni a közös lénéseket katonai területen való érvényesítésükhöz. Örülök annak, hogy megerősíthetem a CSSZSZK kormányának álláspontját, mindent megtenni annak érdekében, hogy tanácskozásunk a gyümölcsöző, konstruktív és alkotó vita jegyében folyjon és az általa jóváhagyott határozatok a leszerelés kérdésében reálisan megalapozzák a fordulat elérését. Így teszünk, világnézeti derűlátásunktól vezérelve, abb?n a mély meggyőződésben, hn«v a feszültség enyhítésének a leszerelésnek és a fejlesztésnek politikája túljut minden akadályon, amelyet útjába ellenfelei gördítenek. Természetesen csak akkor, ha a leszerelés címén előadott szavak energiáját ml valamennyien a tettek energiájává változtatjuk. Ennek a folyamatnak nem lehetnek passzív megfigyelői. Köszönöm a figyelmet. (Alcímek: Cj Szó)
