Új Szó, 1978. május (31. évfolyam, 120-148. szám)
1978-05-27 / 144. szám, szombat
Ä SZOCIALISTA MUNKA HŐSE Aki helyett a tettei beszélnek A Šumavai erdők illától hozta magával a fővárosba ez a csendes, szerény, dolgos ember. Ignác Gubám családjával együtt három évi izede él a csehszlovák, osztrák és nyu gatnémet határtól egy kóhají- tásnyira fekvő Nová Pec községben. Az ottani fűrésztelep szlovák anyanyelvű dolgozója negyvenkilenc évvel ezelőtt Erdélyben született. Onnan Jött * felszabadulás után szülei hazájába, hogy munkájával és közéleti tevékenységével példát mutatva, kivegye részét a szocialista társadalom építéséből. A fűrésztelepen évente 21 ezer köbméter gömbfát dolgoznak fel deszkaáruvá, amelynek 75 százalékát exportáljuk. — Nem könnyű a munka ná- Itonk, nem minden végezhető gépekkel, s ezért fizikai erő nélkül aligha boldogulhatnánk — mutat az izmaira, majd a poros környezetről, a téli fagyó .úról, a nyári hőségről beszél. A hosszú tél, a gyakori hófúvás sok gondot, bajt okoz, megbénítja a munkát, keresztülhúzza az erdei munkások számításait Ilyenkor a lapátolást sem kerülik el, hogy eltakarítsák a gépekről és a faragásokról a havat. A természet Szeszélyes, amit tegnap eltakarítottak, azt ma vagy holnap újra kezdhetik. Az idén a sok hó miatt az áramszolgáltatás is megszakadt, és 13 napon át rcrfiuetelt a munka. A szocialista műn- kabrigód öntudatos tagjai azonban — Gubání elvtárs vezetésével — a meghosszabbított műszakokkal pótolták a lemaradást. Eddig még nem fordult elő, hogy ne teljesítették volna tervfeladataikat, de ezzel az eredménnyel sem elégszenek meg. Egyre nagyobb teljesítményre törekszenek. Gubáni elvtárs a G 710 típusú keretfűrészen naponta 85 erdei köbméter gömbfát, ha pedig minden jól megy, még ennél is nagyobb mennyiséget dolgoz fel kifogástalan minőségű deszkaáruvá. De munka után sem ismeri a pihenést. Az üzemi pártbizottság tagja, az FSZM üzemi bizottságának elnöke, a kerületi és a hely) nemzeti bizottság képviselője, akinek idejéből a segédhatár- őri tisztség betöltésén kívül a népi milíciában kifejtett tevékenységre is telik. — Csupán akarni kell — utal az igényes munkára, mert a lehetetlen szót még 1949-ben törölte szótárából, akkor, amikor az élmunkások sorába lépett. Abban az időben kérte felvételét a pártba. Gubáni elvtárs elmondja, hogy a felesége és a fia is a fűrésztelepen dolgozik, és ha esténként összeül a család, miről másról beszélgethetnének, mint közös érdeklődési körükről, a munkájukról, no meg az unokákról, akikben oly nagy örömük telik. — ök a vessző- paripám és persze a gombázás, feltéve, hogy időm engedi — fűzi tovább a szót, mert a munkáját és a fiatalok nevelését mindennél fontosabbnak tartja. Ne csodáljuk hát, hogy a Munkaérdemrend és számos más kitüntetés tulajdonosának mellét ma már a Szocialista Munka Hősének kijáró arany csillag is díszíti. KARDOS MARTA Rendőrségi heti krónika Övo intő tragédiák A melegebb időjárás beálltával egyre több a gépjármű az utakon. Növekszik a motor- kerékpárosok száma is. Közülük sokan szeretnek jármüvükön száguldani, gyakran feleslegesen kockáztatják testi épségüket, sőt életüket is. Az alábbi tragédiák intsék fokozott elővigyázatosságra a szág uldás megszállottjait. Súlyos baleset történt a tre- bišovi járásban Nagygéres (Veľký Horeš) és Kisgéres (Malý Horeš) között. Štefan V, 22 éves királyhelmeci (Královský Chlmec) lakos motorkerékpárjával gyorshajtős következtében lefutott az úttestről és egy telefonoszlopnak ütközött. A szerencsétlen fiatalember a helyszínen meghalt, útitőrsa, a szintén 22 éves Jozef B. s san megsérült. A közbiztonsági szervek a baleset körülményeit vizsgálják. Trnavából a Potockyí Állami Gazdaságba tartott Jawa 250-es motorkerékpárján Jozef P. ltí éves fiatalember. Jőrműve vezetésére nem fordított kellő figyelmet, egy enyhe kanyarban átkerült az úttest bal oldalára és összeütközött a vele szemben szabályosan közlekedő személyautóval. A motor- kerékpárost válságos állapotban szállították kórházba. Űti- törsa fl héten túl gyógyuló sérülést szenvedett, Baromf {pusztulás 2200 háromhetes csirke fulladt meg Predajná községben, a Podbrezovái Állami Gazdaság zámostiei farmján. J. P. zoo- technikus szerint a Slovenská Ľupča-i Mezőgazdasági Ellátó Vállalat megkésett a takarmány szállításával, s amikor a táplálék végre megérkezett és a csirkék elé szórták, az állatok olyan mohón rávetették magukat, hogy összetorlódtak és nagy részük elpusztult. Az állami gazdaság kára mintegy 20 000 korona. A gyorshajtás következménye Az elmúlt bét végén ismét több közúti balesetet okozott a figyelmetlenség, a gyorshaj* tás. Sereden, a trnavai és a bratislavai utak kereszteződésében Maratzí L. 28 éves NSZK- állampolgár gyorshajtás következtében elveszítette uralmát személyautója felett, átkerült az úttest bal oldalára, áttörte a felüljáró védőkorlátját, majd a 13 méter magas töltésről lezuhanva a jármű felborult. A gépkocsi utasa 5 héten túl, a gépkocsivezető fia pedig 5 hónapon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A Mercedes típusú személygépkocsiban 50 000 korona kár keletkezett. Elvesztette uralmát személyautója felett vasárnap este Piešfanyban Dušan M 28 éves gépkocsivezető. A jármű lesodródott az úttestről és egy lámpaoszlopnak rohant. A heves összeütközéskor a szélvédő betört üvegén keresztül kiesett a járműből az autó utasa, Dušan G. 34 éves piešťanyi lakos és olyan súlyosan megsérült, hogy a helyszínen meghalt. A gépkocsi vezetőjét komoly sérülésekkel szállították kórházba. Hétfőn a kora reggeli órákban a topoľčanyi járási Nem- čice községben okozott tragédiát a gyorshajtás. Koloman P. 25 éves nitricei lakos áruszállító kocsijával egy kanyarban lefutott az útlesti'ől és a korlátnak ütközött. Az összeütközéskor kizuhant a kocsiból az autó utasa, Ľudovít P. 29 éves Dolné Vesteníce-i lakos. A szerencsétlen ember súlyos sérüléseibe a helyszínen belehalt. Szerencsétlenség a vadászlesen Halálos végű baleset történt a senicai járási Chropov község határában. Ivan K. 41 éves piešťanyi lakos, a chropovl vadászegylet tagja vadászlesen volt. Pórázon íaitott kutyája idegen személyt szimatolt meg a közelben és a vadászt magával rántotta. Ivan K. a váratlan rántástól felbukott, eközben fegyvere elsült. A lövedék súlyosan megsebesítette Pavol P. 62 éves helybeli lakost, aki kóiijií^ba szállítás közben elvérzett és meghalt. A közbiztonsági szervek Ivan K-t őrizetbe vették és halálos végű testi séi-cés bűntettéért eljárást indítottak ellene. Elemi csapás Szélvihar kíséretében heves zivatar vonult át kedden délután a michalovcei járás egy részén. Az erős szél letépte a tetőszerkezetet a TrhoviStei Egységes Földmiívesszövetkezet Bánovce nad Ondavou-i gazdasági udvara két sertésóljáról. Az ólakban 400 húsz-negyven- kilós süldő volt. Az egyik tető- szerkezet 35 sertést agyonnyomott. Az anyagi kár előzetes becslés szerint mintegy 100 000 korona. Balesetet okozott a figyelmetlenség Királyfán (Králová pri Sen- ci), a Jövő Efsz gazdasági udvarában a borjúistálló építkezésén lezuhant az állványról Július T. 28 éves Hrubý Súr-1 kőműves. A szerencsétlen ember a betontalapzatra esett és szörnyethalt. A közbiztonsági szervek büntetőeljárást indítottak Pavol Sz. 27 éves milanovcei (érsek- újvári — Nové Zámky — járás) lakos ellen. Pavol Sz. Emília nevű kislányát magával vitte munkahelyére az állami gazdaságba. Nem ügyelt a gyerekre, s az a működésben levő takarmányozó berendezés kerekei közé került. A gépezet a szerencsétlen kislány jobb lábát bokában levágta. -hrt=> i A nyelvjárások értéke Aki nyilvánosság előtt szerepel, igyekszik gondolatait a köznyelvi követelményeknek megfelelően kifejezni. A tollforgató ember arra törekszik, hogy írása minden te>- kintetben megfeleljen az irodalmi nyelv követelményeinek. Sokszor azért is megróják, ha tájszót vagy nyelvjárási fordulatot visz írásába anélkül, hogy annak ott stilisztikai, mondjuk: környezetfestő szerepe volna. Mindebből sokan azt a következtetést vonják le, hogy a köz- és az irodalmi nyelv a helyes használati forma, a nyelvjárás pedig rossz, mert romja a . normául szolgáló nyelvhasználati formákat. A kérdések ilyen felfogása nagyon helytelen. S mindjárt ki Is jelenthetjük: a nyelvjárás a falusi ember számára ugyanolyan megfelelő eszköz a társadalmi érintkezésre, mint a műveltebb rétegeknek a köz- és az irodalmi nyelv. Kétségtelen, az iskolai oktatásnak és a népművelés sok más formájának az is célja, hogy a falusi ember is elsajátítsa a köznyelvet, értsen az irodalom nyelvéhez, de hiú remény lenne, ha azt gondolnánk, hogy ez máról holnapra megvalósul. S bizonyára lesz olyan átmeneti Időszak is, amelyben a falusi ember ismerni és szükség esetén használni is fogja a köznyelvet, a maga környezetében azonban megmarad a talán kissé már. a köznyelvihez közelített tájnyelv használatánál, mint ahogy ezt ma is teszik egyes műveltebb falusiak. Meg kell tehát ismertetni mindenkivel a köznyelvit, de anélkül, hogy a nyelvjárásiasságot türelmetlenül üldöznénk vagy a nyelvjárási elemeket irtanánk. Helytelen volna bárkinek is megtiltani, hogy a saját szűkebb környezetében nyelvjárásban beszéljen, viszont azt is tudatosítani kell, mindenkiben, hogy ami jó a nyelvjárásban, nem mindig jó a köz- vagy az irodalmi nyelvben. Ez utóbbiakban például nem használhatunk nyakló nélkül tájszavakat. Nem azért, mert ezek tájnyelvek, hanem azért, mert a többség nem érti meg őket, s használatukkal ismert és jó köznyelvi szavakat szorítanánk ki. Sokan bizonyára ellentmondást látnak abban, hogy tanítjuk a köznyelvet, ugyanakkor a nyelvjárásokat is védelmezzük. Nyilván van is ebben ellentmondás, mégis ez a helyes álláspont. Hogy miért? Azért, mert a nyelvjárásoknak a köznyelviség kialakulásának hátráltatősa mellett is olyan értékeik vannak, amelyek miatt feltétlenül megérdemlik a védelmet. A magyar köz- és irodalmi nyelv kialakulása előtt mindenki a saját nyelvjárásában beszélt és írt. A nyelvjárásokból, elsősorban az északkeleti nyelvjárásból alakult ki a mai köz- és irodalmi nyelv. S mivel a nyelvjárások zártabbak, elszigeteltebbek, mint a normául szolgáló két fő forma, igen sok régiséget megőriztek a nyelvtudományi kutatás számára. A nyelvtörténetnek tehát ma is forrásául szolgálnak. Például a székely nyelvjárásban még ma is használatosak ezek a régies múlt idejű igealakok: látóm, mondám, járék, jártam vala, mentem volt. Több nyelvjárásban él még az -e birtokos személyrag -i alakja is: például a szenut, közit szóalakokban. A nyelvjárások később is forrásául szolgáltak az irodalmi nyelvnek; az írók, kültők tájszavakkal, nyelvjárási fordulatokkal is gazdagították a közös nyelvtípust. Különösen a nyelvújítás Idején, az 1700-as évek végén és az 1800-as évek elején került be sok tájszó az irodalmi nyelvbe, s onnan a köznyelvbe. Szükség volt akkor erre, mert szegényes, gyér szókincsű volt még a magyar nemzeti nyelv, sok problémát okozott emiatt az idegen nyelvből való fordítás is. Például ezek a szavak is egy-egy nyelvjárásból kerültek be az irodalmi majd a köznyelv szókészletébe: barangol, csalit, csapat, doboz, érdes, évad, góc, gyér, hanyag, hullám, hüs, idom, kamat, kandalló, kelme, küllő, lenge, meder, redő, zamat. Egyikük-másikuk annyira választékos, pl. a csalit, hüs, hogy még ma is úgyszólván csak a szépirodalomban találkozunk velük, mások szakszókká is váltak, mint pl. az idom, góc, kamat, emellett minden műveltebb ember ismeri, megérti mindegyiket, még ha nem vagy csak ritkán használja is. Az irodalmi és köznyelv ma is merít a nyelvjárásokból. Írók, költők ma is tudatosan honosítanak meg egy-egy tájszót az irodalomban. Ha erre a tájszóra szükség van, hiányt pótol, a nyelművelés nem emel ellene kifogást. Sőt azon a véleményen van, hogy bátrabban élhetnénk ezzel a lehetőséggel. De nemcsak szavak, hanem más értékes elemek, pl. szólások, fordulatok is élnek még a nyelvjárásokban, ezeket is érdemes lenne felkutatni és elterjeszteni, mert gazdagítanánk vele nyelvünket. Látjuk tehát, hogy a nyelvjárások anyaga felbecsülhetetlen érték számunkra. De bármennyire védjük is nyelvjárásainkat, a nyelvi fejlődéssel szemben teljesen nem védhetjük meg ókét. Kopnak a színeik, fogyatkoznak a szavaik. Csak egyet tehetünk értük, főleg a pedagógusok, de más érdeklődők is: összegyfíjthetjük anyagukat. Dr. JAKAB ISTVÁN Nálunk a terrorizmusnak nincs jövője Közvéleményünk nagy felháborodását váltotta ki annak a három kalandornak terrorista cselekedete, akik Cheb közelében fegyvert fogva megtámadtak egy iskolás gyermekeket szállító autóbuszt. Az egyik bandita, akinek e napokban kellett volna megkezdenie bűncselekményéért kiszabott 18 hónapi szabadságvesztés-büntetése letöltését, két társával szökést kísérelt meg, így akart kibújni az igazságszolgáltatás alól. Fegyverrel akart utat törni abba az országba, ahol elnézően veszik a szocialista országban elkövetett bűncselekményt. Tettének, ill. tettüknek elkövetésekor nyugati példaképeik, olasz és nyugatnémet terroristák módszereit sajátították el: terrorizálták a békés lakosságot, ebben az esetben a tanulókat. Mintegy 40 gyermeket fogtak el túszul, akiket azzal fenyegettek, hogy ha nem teljesílik követelményeiket,, agyonlövik őket. Az egyik tanulólányt valóban megsebesítették, az autóbusz vezetője azonban súlyos sérüléseibe belehalt. Tiszeteletünket kell kifejeznünk a határőröknek, a Nemzetbiztonsági Testület tagjainak, akik elszántan a túszok segítségére siettek, és a terroristák lövöldözése ellenére igyekeztek megakadályozni a vérontást. A banditákkal türelmesen alkudozva, számos felszólítás után sikerült megmenteni a tanulókat borzalmas sorsuktól, végül törvényesen ártalmatlanná tenni a fegyveres és embertelen terroristákat. A részletekről olvasóink már a szerdai sajtóból is tudomást .szerezhettek. Intenzíven folytatják a terrorcselekmény kivizsgálását. Már ma biztonsággal értékelhetjük fegyveres alakulataink bátor és eredményes beavatkozását. Tagjaik hivatásuknak megfelelően gondoskodtak polgártársaik biztonságáról. Jogos a közvélemény felháborodása a három bűnöző életveszélyes cselekedete felett, akik idegen erkölcsöket akartak meghonosítani társadalmunkban — a lakossság terrorizálását, a terrorizmust. Hazánkban a szigorú törvényessé?! érvényes, amely védi a becsületes állampolgárt, de nem ismer megalkuvást azokkal szemben, akik me«* akarják sérteni a köztársaság törvényeit, veszélyeztet- ni akarják a lakosság biztonságát. A terroristák mnekap- ják igazságos büntetésüket. Nem enaedíiik m^i* az olasz és a nyugatnémet terrorista bandák módszereinek importálását. Hazánkban a terrorizmusnak nincs jövője. ZDENEK HORENÍ űl szó 1978. V. 27.
