Új Szó, 1978. május (31. évfolyam, 120-148. szám)
1978-05-27 / 144. szám, szombat
Napjaink legsürgősebb feladata a fegyverkezési hafsza megállítása {Folytatás az 1. oldalról) la a fegyverkezési hajsza megállítása, amely magával ragadta az egész világot.“ Tudomásul kell venni a tagadhatatlan igazságot: Ha nem használjuk ki az Időt, egyes, éspedig igen fontos irányokban olyan ponthoz jutnánk el, amely után már nem Ipsz lehetséges megfelelő egyezményeket kötni. Világos, hogy miért — egyes kifejlesztett fegyverfajtákat — tekintettel mennyiségükre vagy minőségi mutatóikra — egyszerűen nem lehet kölcsönösen ellenőrizni. A világ naponta több mint egy- miliiárd dollárt fordít fegyverkezésre — a normális képzelŐ- erejü ember ezt a számot még- csak elképzelni is nehezen tudjál Mennyire meggyorsulna a népek társadalmi-gazdasági előrehaladása, ha nem gátolnák ebben őket súlyos kőko- loncként a hatalmas katonai kiadások? Azokban a napokban, amikor New Yorkban még folyik az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakának tanácskozása, nem messze innen ülésezni fog a NATO Tanácsa. Esen olyan államok képviseltetik magukat, amelyeknek nevében beszédek, előadások hangzanak el itt a leszerelés érdekében. És milyen problémák szerepelnek a NATO tanácskozásának napirendjén? Ez nem titok, a háborús készülődés további fokozása a nyolcvanas évek távlatában. Szeretném megkérdezni, mit terveznek ezek az államok, mi politikájuk alapja — a fegyverkezési hajsza folytatása, vagy a leszerelés tehetősége-e. így kerül sor arra, hogy egyes kormányok következetlenek, engednek azon körök nyomásának, amelyek sorsukat a haditermeléssel és a fegyver- gyártásból származó mesés nyereségeikkel kötik össze. Hogy elködösítsék az emberek agyát és fokozzák a fegyverkezési hajszát, meséket találnak ki, vagy a legrosszabb esetben eltúlozzák az olyan régi frázisokat, amilyen a mese a „szovjet katonai veszélyről“. Minden elfogulatlan ember tudja: mikor a szovjet nép harcolt, kénytelen volt szembeszállni az agresszorral, hogy a háborút a Szovjetunióra rá- kényszerítették. ö maga sohasem robbantott és sohasem robbant ki háborút. Józanul vesszük tudomásul az összes komplikációkat, az összes akadályokat a leszereléshez vezető úton. Ennek ellenére azonban pártunk, államunk és a szocialista közösség luUározottan tagadja a kilátás- tnlansűg hangulatát. A népek, az államok és az illető kormányok képesek megváltoztatni a helyzetet, ha — ahogy mondani szokás — alaposan nekilátnak a munkának és ha nem fognak olyan politikát alkalmazni, amely a nemzetek megtévesztésére irányul. A jelenlegi helyzet realitása az, hogy megvan a hozzávetőleges egyensúly, paritás katonai téren, mely elegendő a védelem biztosításához. Ezt mindkét fé) elismeri. A katonai potenciál jelenlegi egyensúlya azonban valahol a Mont Blanc szintjén van. Minden arra mutat, hogy még magasabb szintet érhet el. Megállítani a fegyverkezés fokozását és később ennek színvonalát csökkenteni anélkül, hogy felboruljon a jelenlegi erőegyensúly, vagy bárki biztonságának veszélyeztetése nélkül — ez az a lehetőség, amelyet semmi esetre sem szabad elmulasztani. A Szovjetunió küldöttsége a Szovjetunió nevében teljesen egyértelműen kijelentheti: ha a többi állam is hajlandó lesz leszerelni, mi sem maradunk vissza. Nem törekszünk ketn- noi túlsúlyra. Nincsenek olyan feladatok, amelyet országunk katonai úton kívánna megoldani. Államunk biztonságának és a világbékének feltétele véleményünk szerint a fegyverkezési hajsza korlátozása, a leszerelési egyezmények, becsületes egyezmények, megállapodások, amelyek azonos mértékben tiszteletben tartanák az összes szerződő felek érdekeit. Mit kell tenni mindenek'- t előtt? ,,, Megítélésünk szerint legfőbb . ideje követelni azon államok fegyverzetei és fegyveres eröl mennyiségi és minőségi növekedésének megállítását, amelyek nagy katonai potenciállal rendelkeznek. Konkrétabban mondva és tekintettel arra, hogy a katonai fegyvertárakban különböző fajta fegyverzeteik vannak, a Szovjetunió a Következő intézkedések megvalósítását javasolja: —. le kell állítani a nukleáris fegyverek összes fajtáinak gyártását; — le kell állítani a tömegpusztító fegyverek összes többi fajtáinak gyártását és be kell őket tiltani; — meg kell állítani a nagy pusztító erejű hagyományos fegyverek új fajtáinak kifejlesztését; — le keli mondaniuk a hadseregek bővítéséről és hagyományos fegyverzetük növeléséről a hatalmaknak — a Biztonsági Tanács állandó tagjainak és ugyanígy azoknak aa államoknak, amelyeket katonai egyezmények fűznek hozzájuk. Ily módon az ide vonatkozó intézkedések, amelyek lényegében megváltoztatják a jelenlegi igen veszélyes képet, s azok az intézkedések, amelyek megállítanák a fegyverkezési bacchanáliát valamennyi megtevő fegyverre, fegyverzetre és fegyvernemre vonatkoznának. Ilyen intézkedések megvalósítása nem zavarná meg az erő- egyensúlyt, amely eddig az államok között kialakult. Senki sem veszítene semmit. A béke ügye azonban rendkívül sokat nyerne. A Szovjetunió azzal a szándékkal, hogy gyakorlati síkra terelje a problémát, tárgyalások megkezdését javasolja a nukleáris fegyverek összes fajtái gyártásának megállításáról és a nukleáris fegyverkészletek fokozatos csökkentéséről egészen ezek teljes megsemmisítéséig. Hogyan képzelik el az ilyen tárgyalásokat? Természetesen valamennyi nnkleáris hatalom részt kell, hogy vegyen rajtuk. Az ilyen bonyolult problémát komplex módon kell megnlda- ni. Ha bármelyik hatalom kitérne a megnldás elől, ez súlyos következményekkel járna politikájára nézve. Ez azt jelenti, hogy a résztvevők száma ötre korlátozódik. Hasznos lenne, ha a tanácskozásokon néhány, nukleáris fegyverekkel nem rendelkező állam is részt venne. Hogy számban mennyi és melyeik legyenek ezek — ebben meg tehetne állapodni, például az illetékes előkészítő bizottság útján. Ugyanígy meg kellene határozni a tárgyalások napirendjét, a konkrét problémákat, amelyekről majd a tárgyalások folynak és amely kérdésekben döntések születnének. Javasoljuk: az ENSZ-közgyűlés jelenlegi rendkívüli ülésszaka hozzon elvi döntést a nukleáris leszerelésre és az erőszak alkalmazásáról való lemondásra vonatkozó tárgyalások megkezdéséről. Ezenfelül, határozza meg előkészítésének módját és megkezdésének konkrét időpontját. Ez nem formálisan, hanem a gyakorlatban mutatná meg, ki van szilárdan elszánva arra, hogy megtesz minden lehetőt, hogy az emberiség megszabaduljon a nukleáris háború veszélyétől és hogy ki halad más irányban. Van még ©gy fontos kérdés, amelyre nagy súlyt helyezünk azon törekvésünkben, hogy megállítsuk a nukleáris fegyverkezési hajszát — ez a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása. Az erre vonatkozó szerződés ebben az irányban igen hasznos szerepet játszott és játszik a továbbiakban is. De további erőfeszítésekre van szükség. Az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának fórumáról országunk kijelenti: a Szovjetunió soha sem használ nukleáris fegyvereket olyan államok ellen, amelyek lemondanak az ilyen fegyverek gyárfásáról és megszerzéséről és nem rendelkeznek ilyenekkel saját területükén. A Szovjetunió hajlandó megfelelő kétoldalú megállapodást kötni az atomfegyverek elterjesztésének megakadályozásáról, bármely atomfegyverrel nem rendelkező állammal. Felhívjuk az összes lobbi nukleáris hatalmat, hogy kövesse példánkat. A Szovjetunió továbbra is konkrétan hozzá fog járulni atommentes övezetek létesítéséhez a világ különböző térségeiben. Olykor ilyeneket hallhatunk: Mi is a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása mellett vagyonik, de nem szenved-e ezzel kárt a nukleáris energia békés célokra való felhasználására irányuló nemzetközi együttműködés? Nem, nem szenved. Lehetséges nem korlátozni az atomfegyverrel nem rendelkező országok érdet- keit ezen a területen és ugyanakkor kizárni annak a valószí nőségét, hogy valahol az afrikai vagy a latin amerikai sivatagban vagy dzsungelban valakik kerülő utakat találjanak nukleáris fegyverek gyártásához. Van még egy módja annak megakadályozására, hogy a nukleáris fegyverek elterjedjenek a világban, és ez — elhelyezésük területi korlátozása. A Szovjetunió a rendkívüli ülésszak résztvevői elé terjeszti javaslatát, vitassák meg azt a kérdést, hogy ne lehessen nukleáris fegyvereket elhelyezni olyan államok területén, ahol most ilyen fegyverek nincsenek. A nukleáris hatalmak köteleznék magukat, hogy nem fognak elhelyezni nukleáris fegyvereket — atomfejeket, bombákat, rakétákat és aknákat olyan országokban, ahol ilyenek még nincsenek. A Szovjetunió hajlandó az erre vonatkozó kötelezettséget magára vállalni. A többi atomha- talmat is felszólítjuk erre. A legkompetensebb szinten jelentette ki nemrég Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke: ellene vagyunk a nukleáris fegyverek felhasználásának; egyedül kivételes körülmények, más nukleáris hatalom agressziója országunk, vagy szövetségeseink ellen kényszerít hetnek minket az önvédelem e legszélsőségesebb eszközének alkalmazására. Lényegesen megnyugodna a helyzet a világban, ha ezt az álláspontot az összes többi atomhatalom támogatná. Ezizel kapcsolatban hasznos tesz megemlíteni, hogy az európai szocialista államok az európai biztonsági és együttműködési értekezlet va.lamenynyi résztvevőjének javasolták olyan szerződés megkötését, amellyel köteleznék magukat, hogy egymás ellen nem alkalmaznak elsőként nukleáris fegyvert. Ez a javaslat továbbra is érvényes és megvalósításra vár. A jelenlegi helyzet sajátossága abban van, hogy a fegyverkezési hajsza egyre Inkább minőségi síkra tolódik át. Ebből ered az a különösen sürgető szükségesség, hogy nem szabad megengedni tömegpusztító fegyverek új fajtáinak és új rendszereinek létrehozását. Az erre irányuló tárgyalások igen hosszadalmasak. Véleményünk szerint növelni kell az erőfeszítéseket, hogy végre el tehessen érni az erre vonatkozó megállapodás megkötését. Nem lehet megengedni, hogy a tömeggyártás futószalagjain megjelenjenek új ha- lálthozó és kegyetlen fegyvet. rek mintái, amelyeket laboratóriumokban és konstrukciós Irodákban fejlesztenek ki. Hogy milyen mértékben közelítette meg ez a veszély az emberiséget, arról tanúskodik az, ami ma a neutronfegyverek körül lejátszódik. A Szovjetunió a neutron- fegyverek teljes betiltása mellett foglal állást. Nem azért, mintha nem tudnánk megfelelő választ adni a minket ért kihívásra. Bizonyítja ezt előbb a nukleáris, majd később a termonukleáris fegyverek története. Elvileg ellene vagyunk annak, hogy új irány kezdődjék a fegyverkezési hajszában. Javasoljuk, állapodjunk meg abban, hogy kölcsönösen lemondunk a nukleáris neutron- fegyverek gyártásáról, amíg nincs késő. A Szovjetunió a többi szocialista országgal közösen az idén márciusban a genfi leszerelési bizottság elé terjesztette a megfelelő konvenció javallatát. Erre « javaslatunkra világos és egyértelmű választ várunk. A Szovjetuniónak nincs szándékában megkezdetni a neutronbomba gyártását, ha azt nem teszi meg az Egyesült Államok, vagy valamely más állam. Országunk teljes bizonyossággal beszél erről. A neutront egy vert véglegesen, egyszer s mindenkorra be kell tiltani. A mostani rendkívüli ülésszak egyik konkrét eredménye új ösztönzésit jeleníthet a leszerelési tárgyalásokhoz, amelyek jelenleg különböző nemzetközi fórumokon, vagy bilaterális alapon folynak. Sok esetben már szépen előrehaladt a monk«), ami erősíti meggyőződésünket, hogy a fegyverkezési hajszát korlátozni teliét. Nézzük mindenekelőtt a szovjet—amerikai tárgyalásokéit a hadászati támadófegyverek korlátozásáról. Ezek a tárgyalások élénk érdeklődéssel találkoznak világszerte. Gondolom, az ok világos, túlságosan sok forog kockán. E tárgyalások megkezdése óte a Szovjetunió következets- *m abban az irányban halad, hogy sikerüljön kölcsönösen elfogadható megállapodáshoz jutni. Hogy a tárgyalás vontatottan halad, azért a felelősséget nem nálunk kell ke- veeni. Ezt a kérdést azonban nem szívesen fejteném ki bővebben. El lehet mondani, hogy a tárgyalásokon számos nehézséget sikerült leküzdeni. Meggyőződésünk hogy megvannak a tehetőségei a fennálló kérdések megoldásának is. Abból indulunk ki, hogy kétoldalú erőfeszítésekkel el lehet jutni a megállapodáshoz, amely azonos mértékben tiszteletben tartaná mindkét fél biztonságának érdekeit és a béke megszilárdításainak széles érdekeit szolgálná. A most előkészítés alatt álló megállapodás aláírása után a Szovjetunió röglön hajlandó áttérni olyan tárgyalásokra, amelyeknek — az összes elkerülhetetlen tények megőrzése mellett — el kell vezetniük a hadászati fegyverek szintjének lényeges csökkentéséhez, ismétlem, csökkentéséhez, minőségi tökéletesítésük további korlátozásához. Ügy véljük, elvárhatjuk a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásáról folyó tárgyalások sikeres befejezését. A fegyverkezési verseny korlátozásának ez is egyik iránya, amelyre néhány óv óta számos ország összpontosítja erőfeszítéseit. A szerep, amelyet országunk játszik, ismeretes. Most végig kell vinni az ügyet — be kell tiltani a nukleáris fegyverkísérleteket valamennyi közegben, tehát a föld alatt is Az ellenőrzés problémája megoldható a nemzeti eszközök ellenőrzésének alapján, amelyeket jól átgondolt nemzetközi megoldásokkal egészítenek ki. Be kell tiltani a tömeg puszil tó fegyvereknek még egy fajtáját, a radiológiai fegyvert Olyan fegyver ez, mint ismeretes, mely hatással van ez élő szervezetekre a radioaktív sugárzással, Elmondható, hogy a megállapodás elérhető távolságban van: részben már sikerült megállapodni az ide vonatkozó konvenció javaslatában. E téren is azon a nézeten vagyunk, begy a problémát mielőbb meg kell oldani. A Szovjetunió a jelenlegi nemzetközi helyzet fontos és pozitív aspektusénak tartja, hogy ez a tanácskozás nemcsak a tömegpusztító fegyverek fajtáira, hanem a fegyveres erőkre és a hagyományos fegyverekre is vonatkozik. Hiszen ismeretes, hogy a katonai kiadások 80 százaléka jut világviszonylatban a hagyományos fegyverekre. Meninyi ember lett csak a háború utáni időszakban olyan fegyverekkel való támadások áldozata, amely fegyvereket ugyan hagyományosaknak neveznek, de amelyeknek — tekintettel hihetetlen talölati biztonságukra és különböző felületekre kifejteit hatására — rendkívüli rwigy a pusztító erejűik. Igen fontosak ebben az irányban a közép-európai fegyveres erők és íegyverzetek csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások. Ezen a területen a két legnagyobb katonapolitikai tömörülés áll szemben egymással. Köztük azonban hozzávetőlegesen kialakult a katonai egyensúly. Ez azt jelenti, hogy ennek az egyensúlynak a szintjét csökkenteni lehet megállapodott intézkedésekkel anélkül,, hogy ez hátrányára lenne valamelyik félnek és anélkül, hogy ez veszélyeztetné valamelyik fél biztonságát. A Szovjetunió és az Egyesült Államok tárgyalásokat lolvtat- nak jelenleg az Indiai-óceánon folyó katonai tevékenység korlátozásáról és végső soron csökkentéséről. Világos azonban, hogy ezeknek a tárgyalásoknak a sikeréhez nemcsak a közvetlen résztvevőknek, hanem a parti államoknak is érdeke fűződik. Sőt elmondható, hogy egy megállapodás aZ ily kiterjedt térségben a fegyverzetek csökentéséről kedvezően hatna az egész nemzetközi helyzetre. A leszerelés különböző szempontjairól folyó tanácskozások, amint látják, a problémák széles körét érintik. Megemlítem még a hagyományos fegyverekkel való nemzetközi kereskedelem korlátozásáról folyó szovjet—amerikai konzultációkat. Ez a probléma biztosan időszerű. Alapja azonban megfelelő politikai magatartás kell, hogy legyen. Nem lehet egy kalap alá venni az agresszorokat é» az agresszió áldozatait, nem lehet korlátozni azon népek jogait, amelyek igazságos harcot folytatnak a gyarmati és faji elnyomás alóli felszabadnlásu- kért. A fegyverkezési hajsza megállításának fontos eszköze á leszerelésről szóló érvényes nemzetközi szerződések mgerő- sítése. Felmerül a kérdés, vajon az ENSZ mintegy harminc tagállama eddig miért nem csatlakozott az atomsorompó' egyezményhez. Miért nem csat" lakozott a nnkleáris fegyverki" sérleteket a légkörben, a világűrben és a víz alatt megtiltó szerződéshez az ENSZtagálIa- moknak csaknem egyharmadav a bakteorológiai fegyverek betiltására vonatkozó konvencióhoz és a tömegpusztító fegyverek tenger alatti elhelyezésének tilalmára vonatkozó szerződéshez több mint a fele? Ezt nem lehet normálisnak tartani. Reméljük, hogy a rendkívüli leszerelési ülésszak határozottan felemeli szavát és felhívja az államokat, hogy járuljanak hozzá az érvényes nemzetközi szerződések megszilárdításához. Végezetül kitérek még egy konkrét intézkedésre, amelynek megvalósítása csökkenthet-' né a fegyverkezési hajsza göf héjét, s ugyanakkor további eszközöket szabadítana fel a fejlesztés szükségleteire. Ez az államok katonai költségvetéseinek csökkentése. A Szovjetunió kezményezé- seket fejt ki a helyzet megjavítása érdekében, javasoljuk, hogy a nagy gazdasági és katonai potenciállal rendelkező államok, elsősorban a Biztonsági Tanács állandó tagjai állapodjanak meg, hogy mindegyikük nem százalékosan, hanem abszolúte csökkenti katonai költségvetését. Érvényes marad természetesen, hogy az így meghatározott összegnek egy részét a fejlődő országok szükségleteire fordítják, má* szóval — ha ez szolgálatára lesz az ügynek — hajlandók vagyunk katonai költségvetésünket más államokkal közösen ily módon is csökenteni. Andrej Gromiko beszédének végén rámutatott arra, hogy a mostani rendkívüli ülésszak határozatai ajánlások érvényével bírnak majd, ajánlások lesznek, de a béke javára és a háború veszélye ellen. A Szovjetunió — mondotta — síkra száll olyan fórum összehívásáért, amely azonnal hatékony intézkedéseket hagyhatna jóvá. y 2,7 Ezek valóban kötelezők lennének valamennyi állam számára, m ilyen fórum a leszerelési világ- V konferencia. ÚJ szó
